Előszó: Ez a politikai analízis messze a legjobb, amit az ukrajnai konfliktus kezdete óta olvastam. Korábban Iscsenko kiértékeléseit folyamatosan közzé tettem, mert véleményem szerint egyike a legjobb orosz kiértékelőknek. Ez alkalommal azonban Iscsenko egy valódi gyöngyszemet produkált. Ez az orosz geo stratégiai helyzet mindenre kiterjedő tanulmánya, valamint véleményem szerint Putyin Ukrajnai stratégiájának világos és abszolút pontos kiértékelés. Nekem mindig is az volt az álláspontom, hogy ez a konfliktus nem Ukrajnáról szól, hanem a Föld jövőjéről. Valamint, nem létezik novorussiai vagy ukrajnai megoldás, hanem az egyetlen lehetséges stratégiai kimenetel vagy Oroszország, vagy Amerika győzelme, ami végül ki fog hatni az egész bolygóra. Iscsenko kimagasló módon tekinti át mindkét oldal kockázatát valamint lehetőségeit, és elsőnek tárja fel Oroszország látszólag érthetetlen viselkedésének egyértelmű okát. Végül pedig Iscsenko tökéletesen érti az orosz társadalom bonyolult és finoman hangolt dinamikáját. Amikor azt írja, hogy „az orosz hatalom tekintélyelvűség helyett parancsoló” hét szóban jobban leírja az orosz valóságot, mint az úgynevezett szakértők haszontalan sok ezer szava. — Hálás lekötelezettei vagyunk Denis, Gideon és Robin fordítóknak, akik angolra átültették ezt a termékeny szöveget, aminek a lefordítása embert próbálónak nevezhető. Az ok, amiért ilyen jó angolsággal megírt szöveget olvashatunk, a fent nevezett három kétnyelvű fordítónak a lelkes munkája, akik által nyújtott minőséget ez a tanulmány megérdemli. Javaslom, hogy a szöveget körültekintően olvassátok, akár kétszer is, mert megéri.

Tibor bá’: Ki fogja megdicsérni a magyar fordítást? 😀 Különben az angol tökéletes, mintha eredeti írás lenne. Valamint a fenti dicséret nem túlzás, az értekezés valóban aranyat ér.

Annak csak örülni lehet, hogy a „hazafiak” azonnal nem kérték számon Putyintól, hogy az Ukrán katonákat januárban-februárban miért nem morzsolta fel Donbass-ban, illetve miért konzultált Merkellel és Hollandéval.

Számon nem kértek, de azért türelmetlenül várják a győzelmet. Ezek között a legradikálisabbak meg vannak győződve arról, hogy a végén Putyin fel fogja adni Novorossziát. Ezzel szemben a mérsékelt hazafiak attól tartanak, hogy Putyin a következő tűzszünet aláírásakor (ha ilyenre sor kerülne), amire a Novorosszia hadseregének a feltöltése és átcsoportosítása miatt lenne szükség, amit különben meg lehetett volna oldani a hadműveletek alatt is. Szóval, amikor a nemzetközi élet új körülményeit elfogadja, és felkészült az újabb diplomácia összecsapásra, nem kívánt engedményeket fog tenni.

A tény viszont az, hogy a politikai és/vagy katonai dilettánsok érdeklődésének ellenére (az Internet Talleyrandjai és Bonepartiai), aminek középpontjában Donbass és úgy általában Ukrajna áll, a háború végső kimenetelét a Staraja tér 1. és Smolenskaja tér 2. alatti, valamint a párizsi, brüsszeli és berlini hivatalokban döntik el, mivel a katonai tevékenység a politikai játszmának csak egyetlen egy komponense a sok közül.

Igaz, hogy a legdurvább és az utolsó komponense, aminél a rizikót komolyan kell figyelembe venni. Viszont a dolog nem háborúval kezdődik, és nem is azzal fejeződik be. A háború egy középső lépés, ami a kompromisszum készség hiányára utal. A háború célja olyan új helyzet megteremtése, ami lehetővé teszi a kompromisszumot, vagy jelzi, hogy már nincs szükség kompromisszumra, mivel a konfliktusos helyzet egyik szereplője megszűnt létezni. Amikor eljött a kompromisszum kötés ideje, amikor véget érnek a harcok, és a katonák visszamennek a laktanyáikba, a tábornokok pedig nekiülnek, hogy megírják emlékirataikat és felkészüljenek a következő háborúra, na, akkor van az, hogy a politikusok és a diplomaták a tárgyalási asztalnál feltárják a tényleges szembehelyezkedést.

A politikai döntéseket a nép vagy a hadsereg ritkán érti meg. Példának okáért említsük meg, hogy az 1866-os osztrák-porosz háború idején Otto von Bismarck, a porosz kancellár (később a Német Birodalom kancellárja) figyelmen kívül hagyta I. Vilmos király (a későbbi német császár) kérését, majd parancsát a porosz tábornokok felé, hogy foglalják el Bécset. És nagyon helyesen tette. Bécs el nem foglalásával elősegítette a porosz feltételekkel megköthető békét, valamint bebiztosította, hogy az Osztrák-Magyar monarchia örökre (na, jó, az 1918-as felbomlásáig) alárendelt partnere legyen Poroszországnak, illetve a későbbi Német Birodalomnak.

Annak megítéléséhez, hogy a katonai tevékenység mikor és milyen feltételek mellett fejeződhet be, tudnunk kell, hogy a politikusok mit akarnak, és miként vélekednek a háború utáni kompromisszum feltételeiről. Ekkor és csakis ekkor fog világossá válni, hogy a katonai tevékenység miért váltott át egy kisintenzitású polgárháborúvá, amit néha-néha tűzszünet szakít meg, nem csak Ukrajnában, de például Szíriában is.

_____________________________________________________

A 3 részes esszé folytatásait E-mailben elküldöm azoknak, akik évi 5800 forint adakozással hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Az adakozók természetesen megkapják egy év (52 darab) telje fordítási munkáját. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

_____________________________________________________
_____________________________________________________
__________________________________________