2015-04-09 nap bejegyzései

(1612) Adós fizess!

Tibor bá’ online

 

~q191A Massachusetts (USA) állam kisvárosában, Tautonban Carlene Balderramának egyéni megoldás jutott az eszébe 2 órával azt megelőzően, hogy családi házának megvásárlásához jelzáloghitelt adó PHH Mortgage Corporation hitelintézet nyilvános árverésen hozzá kívánt jutni pénzéhez, merthogy a család 3 havi részlet befizetésével elmaradt. Az igazi baj az volt, hogy Carlene házára többel tartozott, mint amennyit bárki adott volna érte. Magyarul, az árverés után nem csak a háza ugrott volna, de még egy jelentős tartozása is megmaradt volna a hitelintézet felé.

Tudom, hogy rágod a körmöd mert rettenetesen kíváncsi vagy a megoldásra. Pedig a bejegyzés címéből már rájöhettél volna. Hát igen, Carlene férjének vadászpuskájával fejbe lőtte magát. Nem is írnék róla, ha ez az eset egy elszigetelt jelenség lenne, de megoldásként terjed mint a bozóttűz.

Hadd vessem közbe, hogy az egyik magyar kereskedelmi rádióban hallgattam ma az „ingatlanpiac” című műsort, ahol olyanokat lehetett hallani, hogy itt meg ott mibe kerül egy négyzetméter lakás. Ezt kell is tudni annak, aki venni akar. Aztán kiderült, hogy emitt meg amott egy év alatt a lakásárak átlagos ára ennyi meg annyi százalékkal nőttek. Szóval vigyázni kellene, hogy nálunk ne legyenek Carlenek. A bankok nagyon nyomják a jelzáloghitelt, és sokan meggondolatlanul élnek a lehetőséggel.

Mi itt a meggondolatlanság, tehetitek fel a kérdést. Nyilván egy házaspár tudja, hogy mennyit keresnek, az állásuk biztos, mint a halál (bocsánat, hogy előjöttem az adósság vizafizetési megoldás egyikével), nyilván tudják, hogy mit vállalnak. A válaszom az, hogy nem tudják, de hogy miért nem, azt csak a bejegyzésem végén árulom el. Most inkább lássuk a külföldi eseményeket.

Amerika szerte hallani olyan hangokat, hogy „a hitel krízis az isten küldte ránk, nem pedig a bankárok kapzsisága, miközben a Kormány figyelme lelankadt.” Bezzeg – idézi fel a multat James Grant a Wall Street Journal július 19-i számában – az 1890-es gazdasági váltságban Mary Lease mögé hatalmas tömeg verődött, amikor kijelentette, hogy „Ezt az átkozott lefoglalásos rendszert el kell törölni. Nem hagyjuk el otthonainkat és ha kell erőszak alkalmazásával maradunk.”

Persze Mr. Grant találhatott volna még meredekebb példát, mert az 1930-as években a farmerek és a lakásbérlők nem egyszer lőfegyverrel kergették el a végrehajtókat és a kilakoltatókat. El is érték, hogy moratóriumot mondtak ki a kilakoltatásokra. Nem csoda 1931-ben egy összecsapás során 3 halott és 3 súlyosan sérült rendőr maradt a porondon.

Amikor híre ment, hogy egy családot ki akarnak lakoltatni. A munka nélkül lődörgő férfiak megindultak a helyszín felé, útközben egyre nőtt a tömeg. A helyszínre érve az utcáról visszacipelték a bútorokat és őrséget álltak a lakás előtt. Egyik híres esetben csak 100 rendőrnek sikerült egyetlen egy családot kilakoltatni. Egy másik esetben két család lelőtte a háztulajdonost és a velük szimpatizáló esküdtszék a „nem bűnös” verdiktet hozta meg.

Minden esetre 80 év alatt sok minden változott. Amikor a rendőrség és a árverést vezető a helyszínre érkezett már csak a halott asszonyt és a még lőporszagú fegyvert találták. A család nem a Karib-tengeri nyaralásra költötte a pénzt. A házra vették fel a változó kamatlábú kölcsönt. Carlene nyilván nem mondta meg férjének, hogy a havi törlesztő részlet hónapról-hónapra növekszik és a részlet befizetése után megmaradt pénzből már nem tud a család megélni.

Jarnes Scurlock oknyomozó újságíró „Maxed out” (szabad fordításban: kiszívni az utolsó csepp vérét) tanulmányában találkozhatunk két együtt élő egyetemistával, akik az öngyilkosságba menekültek miután hitelkártyáikra már egy fillért se tudtak felvenni. Scurlock egy ügyvéd konferencián kijelentette, hogy akikkel beszélt, mind bevallották, hogy már legalább egyszer számba vették az öngyilkosság lehetőségét. A hallgatóságból több ügyvéd jelezte, hogy számtalan ügyfél kereste fel irodájában ilyen hátsógondolattal.

Az amerikaiakat természetesen nem nyugtatja meg, hogy legfeljebb dobogós helyük lehet, a világelsőség Indiáé, ahol 1997 óta a becslések szerint 150.000 mezőgazdasági vállalkozó (magyarul paraszt) lett öngyilkos fizetésképtelenség miatt, és mert arrafelé nemigen tartanak lőfegyver, a parasztok rovarirtó szereket isznak. Egyszer beszéltem egy magyar ápolónővérrel, aki intenzív osztályon dolgozott. Szerinte a gyom- vagy rovarirtókat ívók egészen biztos meghalnak, de előtte 4-5 napon át elviselhetetlen fájdalmaik vannak.

De egy pillanatra legyünk realisták, és nyugodtan gondoljuk át a helyzetet. Ha valaki nem tudja kifizetni az adósságát, elveszti lakását, nincs állása, mert már nincs rá szükség (munkahelye átkerült Kínába), mi értelmet találhat az életben? Nem arról van szó, hogy a bankok kívánják bárkinek is a halálát, de van ugye ez az adós lista, amire nagyon könnyű felkerülni és nagyon nehéz lekerülni. Csoda, ha az öngyilkosság elfogadható alternatívának mutatkozik.

Persze, ha önmagad többre értékeled akármennyi pénznél, akkor az alternatíva másik oldala az sugallja, hogy (metaforikus értelemben) a lőfegyverrel ne magad felé, hanem a másik irányba céloz. Nem Isten, vagy valamifajta gazdasági klímaváltozás okozza a kredit krízisből származó eladósodást, hanem emberek, akik alaposan megtollasodnak a kölcsönt felvevők vérveszteségén. Nem beszélve az állami szervek közönyéről. És most történetesen Magyarországról (is) írom e sorokat.

Vagyis – ígéretem szerint – most térek vissza Magyarországra, ahol az állampolgárok eladósodása minden évben újabb rekordot dönt. Ne beszéljünk azokról, akik 2 milliós kocsit vesznek meg 84 havi részletre, és nem fogjál fel ésszel, hogy 7 év rettenetesen hosszú idő; hogy a részlet kifizetésével még nem oldottuk meg a súlyadót, a benzinköltséget, a karbantartási költségeket, stb. beszéljünk azokról, akik 20-30 évre vesznek fel jelzálogkölcsönt lakásra, családi házra. Ezek is könnyelműek lennének? Elvégre logikusnak tűnik bérleti díj helyett törlesztő részletet fizetni. A végén lesz egy házad. Na igen, felületesen átgondolva ez jó ötletnek tűnik, de mi van akkor, ha a havi lakbér kevesebb, mint a lakás értékére járó normál kamat. Ez esetben a lakástulajdonos fizet rá. De ennél súlyosabb téma is van.

Először is a változó kamatlábú és a valuta alapú kölcsönökkel kapcsolatban lehetne vitázni, de ezeknél van pro és kontra. Amire rá szeretnék mutatni az valami egészen más. Azt kell megvizsgálnunk miért kérnek egy négyzetméterért mondjuk 500.000 forintot. Ennyibe kerülne az előállítása (plusz némi vállalkozási haszon)? Bizony nem. Egy lakásra eső építési költség jóval kevesebb, mint az eladási ár fele, és ez az egész világon így van. Nincs is ezzel semmi baj addig, amíg a gazdaság dübörög, de legalább is életben marad.

De vegyünk egy viszonylag ritkán előforduló esetet (1890-1930). Vettél egy lakást mondjuk 20 millióért. Volt 3 milkó kápéd, 17-et felvettél jelzáloghitel címen. Aztán szépen fizetgetted a részleteket. Persze mire tiéd a lakás összesen 25-öt fogsz kifizetni, de az még messze van. Időközben a gazdasági helyzet romlik, a kamatok felmennek és te havi törlesztő részleted emelkedik, ami ugye nem volt beszámítva. Ennek ellenére még meg tudod oldani a dolgot. Nem mész nyaralni, stb. Aztán valami történik és nem tudod fizetni a részleteket. Közben a lakásod értéke lement 14 millióra, mert a recesszió miatt a vállalkozó 7 millióból megépít egy hasonlót és 14-ért árulja. Sőt 12-ért. Te pedig még mindig tartozol 15 millióval, pedig már betettél a házba 6 milliót. Kirúgnak a lakásból és még 3 millióval mindig tartozol.

Összefoglalva, néhány évig élhettél egy magadénak hitt lakásban, ami 9 milliódba került, és most az utcán találod magad egy fillér és állás nélkül. Hogy ezt miért írtam le, mert a jövő efelé mutat.

________________________________________________________

U.I. Talán észrevetted, hogy ez a poszt egy csipetnyit elavult. Bizony! Ugyanis „Az adósság váltság egyik megoldása az öngyilkosság” cím alatt 2008.07.30-án jelent meg először, mondom 2008-ban. Ha nem hiszed, üsd be ezt a címet a keresőbe.

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________