Tibor bá’ online

Manapság nagyon sok témában összekeverednek a tények és a fikciók, a valóság és a városi legenda, és ez érvényes a HEMP-re és társaira is. Ezzel kapcsolatban van néhány gondolat, amit érdemes számba venni.

Ma már az interneten minden megtalálható és mindennek az ellenkezője is. Éppen ezért nem lehet válogatás nélkül bizonyítéknak elfogadni egy-egy belinkelt URL-t, vagy „tanulmány” címet. Sokkal elfogadhatóbbnak tartom, ha egy hozzászóló saját szavaival próbál meg bizonyítani, mert a belinkelés mindössze azt jelenti, hogy ő elhitte az abban foglaltakat, de miért kell nekem is elfogadni? És mikért vagyok rákényszerítve, hogy cáfoljam az ő hitét előidéző forrást?

Ezek után térjünk a témánkra! A HEMP a „High Altitude Electromagnetic Puls” rövidítése, vagy „magasan bekövetkező elektromágneses impulzus”, ami úgy keletkezik, hogy minimum 40.000 méterrel a földfelszín felett felrobbantanak egy nukleáris eszközt. És akkor most járjuk ezt körbe.

A 80 oktáv terjedelmű elektromágneses hullámok állandóan körülvesznek minket, de mik ezek? Tulajdonképpen a lét megnyilvánulása, mert minden test bocsát ki magából elektromágneses hullámokat. Már a hőhullám is az, de ilyen a puszta fény is, és persze a rádióhullámok is. A különbség a hullámhosszban van. Igaz újabban csak frekvenciáról beszélnek, amit Hertzekben adnak meg. Régebben méterben adták meg, ami plasztikusabb volt, mert az ember hozzá van szokva a hosszhoz, a frekvenciát valahogy nehezebb érzékelni. Ez csak egy kitérő volt a lényeg, hogy az elektromágneses hullámok által képviselt energia hullámhossz, illetve frekvenciafüggő. Minél nagyobb a frekvencia, annál hatékonyabb a hullám. Például a már látható hőhullám a vörös fény a fényérzékeny brómvegyületeket (fekete-fehér fotókémia) még nem, de a rövidebb hullámhosszú kék fény már megváltoztatja. A még rövidebb, tehát ultraibolya fény meg már a baktériumokat is megöli. A rádióhullámok viselkedése is hullámhossz függő. Míg a középhullámok követik a Föld görbületét, az ultra rövidhullámok (URH) nem, miközben a rövidhullámok (13-50 méter) oda-vissza tükröződnek az ionoszféra és a Föld között, aminek eredménye, hogy az európai adást vidáman lehet fogni Ausztráliában is. Ha tovább fokozzuk a frekvenciát, akkor elérkezünk a röntgen sugarakig, amik meg már bizonyos mértékben át tudnak hatolni az anyagon is. Az ennél is keményebb sugarak, a gamma sugarakkal elérkeztünk a témánkhoz.

Termonukleáris robbantáskor az atomok egy része fúzión vagy fisszión esnek át, amikor is a tömeg egy része energiává alakul át, miközben a helyszínt 3 különböző sugárzás hagyja el. Ezek közül a gamma az, amely a legmesszebbre jut, lévén, hogy az anyagon könnyedén áthatol. A robbanás pillanatában több impulzus indul be, amelyek legveszélyesebbje mindössze néhány nano-szecundum ideig tart. Ez az igen erős gamma impulzus útja során anyagba ütközve kilök (gerjeszt) elektronokat, amiket magával ragad. Ez a másodpercenként 300.000 km sebességgel haladó térerő aztán megkárosítja azt, ami az útjába kerül, és ezzel megérkeztünk a rettegés színhelyére. Mit tudunk erről?

A legfontosabb tudni azt, hogy az elektromágneses hullámok az emberre nem ártalmasak, kivéve egyik-másik másodlagos hatását, például hő, vagy bőrt károsító (leégés) képességét, vagy közvetlenül a füleinkhez tartott mobil telefont.

Valódi veszélynek az elektromos hálózatok vannak kitéve, mert a sok száz kilométer vezeték mint antenna szerepel, az elektromosan csatlakozó transzformátorok valóban felrobbanhatnak. Erre volt már példa egy-egy hatalmas napkitörés esetén (pl. 1989 Kanada), amire statisztikailag 100 évente egyszer kerül sor. Az ember által előidézett HEMP-pel egy kicsit más a helyzet.

Először is 1961/62 környékén végeztek ilyen kísérleteket mind az USA-ban, mind pedig az akkori SZU-ban. A kísérleti eredményeket természetesen titkosítva kezelték mind a mai napig. Pontos adatok nem léteznek. Az én becslésem szerint, ha ez tényleg egy csodafegyver lenne, akkor már rég bedobták volna. Az USA felett 100 km magasságban felrobbantok egy hidrogénbombát, aminek következtében az USA 2 nano-szekundum alatt visszaesik a kőkorszakba. Telefonálni nem tud a másik lakóépületbe, nem hogy rakétákat indítani, vagy csak a parancsot kiadni az indításra. Hurrá, megnyertük a háborút!

A valóság az, hogy az elmúlt 50 év alatt Hollywood megtette a magáét a szci-fi írókkal együtt. A HEMP körül kialakult egy titokzatos légkőr sok apró tévhittel együtt. Amikor egy ilyen dolog elterjed, nincs megállás. Minden esetre tudományos körök mindent megtesznek, hogy eloszlassanak néhány mélyen beült tévhitet. Az igazság valahol két állítás között van: „Az általunk ismert világnak vége lesz” – „Nem nagy szám, nem történik semmi lényeges.” Az minden esetre több mint költői túlzás, hogy a modernebb gépkocsik leállnak, a karórákat el lehet dobni. A HEMP hatékonysága igen nagymértékben függ az „antennától”, általában 100 méterre teszik a kritikus értéket.

Egy dolog biztos, a pontos tényekkel senki sincs tisztában, de a túlzott borúlátoknak egészen biztos nincs igazuk.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
__________________________________