Tibor bá’ vissza a múltba online

Az angol társadalomban az 5 órai tea fogalom volt, amit az „úri Magyarország” átvett. Még a magyar prolik egymást kerülgették a gangon, mielőtt elmentek volna egy összejövetelre a Törekvésbe, addig az urak, vagy ha úgy tetszik a középosztály 5 órai teákra járt, amit (az isten tudja hogy) átmentettek a szocializmusba. legemlékezetesebb helyszíne az EMKE kávéház volt.

De mi volt ez az 5 órai tea? Egy vendéglátóhelyen helyet kapott kora esti zene, amit élő zenekar szolgáltatott, és egy táncparkett, ahol a megjelenő párok táncolhattak. Mi volt ennek a jelentősége? Hát ez az!

Partnerkapcsolatok kialakításához meg kell ismerni a korban megfelelő egyedeket a másik nemből, ami a rokoni, ismeretségi körben nem mindig lelhető fel. Normális ember nyilvános helyen nem ismerkedett vadidegenekkel, mert sose lehetett tudni egy ismeretlen személy mögött mi lakozik. Ha viszont egy jó barát bemutat valakit, akkor az illető némi felelősséget vállal azért, akit bemutat. De mi van akkor, ha nincs ilyen ismerős? Na, ekkor jött a képbe az ötórai tea.

Az ötvenes évek elején, tehát 20 éves korom környékén, elég sűrűn látogattam ötórai teákat. Asztaloknál ülnek nők és férfiak, tipikusan két vagy több nő, illetve férfi egy-egy asztalnál. Szemrevételezések után lehetőség volt arra, hogy egy férfi odamenjen egy vadidegen nőhöz, felkérje táncolni, ami bemutatkozással kezdődött. Hahó, de hiszen ez nyilvános hely, hogy lehet akkor odamenni egy vadidegenhez? Ez a lényeg, ötórai teánál meg volt engedve, nyilván abból kiindulva, hogy oda „akárki” nem téved be.

Egy időben előszeretettel jártam a Szabadság-hegyi (most már Svábhegy) Fogas vendéglőbe, ahol vasárnap délután ötórai tea volt. Ugyanis hatalmas volt a választék. A főváros fenntartott a Rege úton egy bentlakásos bölcsődét, ahol rengeteg fiatal lány dolgozott, mint dadus. Ezek majd kivétel nélkül mind vidékiek voltak, bő szoknyákban érkeztek, amit az első fizetés után leváltottak normál női szoknyákkal (és a szülőknek nem mondták meg) és tömegesen mentek a Fogasba pasit fogni.

Felkérés után a parketten lejtettük a táncot és közben „ismerkedtünk”, gondolom, ahogy mostanában a diszkókban. Csak a játék sokkal, de sokkal izgalmasabb volt. A fiatal nők ugyanis nem voltak instant megdughatók. Ugyanis a korszellem ezt nem tette lehetővé. Persze, hogy a szüzességüket nem a nászéjszakán vesztették el, de meg kellett érte szenvedni. A siker pedig óriási volt. Madách az Ember Tragédiájában valahol azt írja, „egy korty víz ízét a szomjúságoddal kell kiérdemelni.” Hű, de jó mondat. Biz igaz, mai ifjúság, ami könnyen jön, annak nincs értéke. 😀

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_________________________________________