Tibor bá’ vissza a múltba online

Míg egy-egy ütősebb gazdasági vagy politikai posztnál a hozzászólások száma jóval meghaladja a százat, a VM posztoknál ez egyáltalán nem tapasztalható. Az utolsó alkalommal mindössze 4 hozzászólás volt, abból is 3 off topik, de nem fogtok ki rajtam. Ez alkalommal fordítva fogom a vasat a tűzbe. Összehasonlítom a múltat és a várható jövőt a jelennel. Javaslom, kapaszkodjatok!

A jelen: Fárasztó nap van a hátad mögött, hazajössz, rosszkedvűen bekapod a vacsorát, mielőtt beállsz a zuhany alá a termosztátot felcsavarod 20-ról 24 °C-ra. Aztán lemosod a nap mocskát és fellazítod izmaidat, megtörülközöl, egészen más embernek érzed magad, felveszel egy köntöst és végigdőlsz a fotelben, majd kikapcsolódásként megnézed a sporthíradót, közben elalszol, valahogy az ágyba kerülsz. Másnap frissen ébredsz, bekapod a reggelit és tépsz le a kocsihoz, 20 perc alatt beérsz a munkahelyedre.

A múlt(19??) és a jövő(20??): Dorogról megérkezik néhány vagon szén a Józsefvárosi pályaudvarra, és valamelyik mellékvágányon rostokol. János bácsi a fuvaros Sashalmon hajnal 4-kor kell, megeteti, megitatja a lovait, befogja őket a hámba és a stráfkocsijával 6-ra beér a Józsefvárosi pályaudvarra, ahol két markos legény segítségével 20 mázsa szenet átlapátolnak a kocsiba. János bácsi, a fuvaros délre megérkezik a szénnel a szomszéd utcátokban lévő fa-szén-kox kereskedő pincehelyiségéhez. Itt az utcára nyíló, járdával egy szintben lévő ablakon keresztül lelapátolják a szenet. Mivel tegnap délután a feleséged rendelt 2 zsák szenet és egy zsák fát, a tüzelőanyag kereskedő a kifutójának parancsot adott, hogy a rendeléseteket szállítsa le. Ezért a pincehelyiségből felhordta a szenet és a fát egy kézi targoncára (ami olyan, mint egy stráfkocsi, csak sokkal kisebb és ló helyett embere húzza) és elhúzta a ti házatokig, és levitte a tüzelőt a szenes pincétekbe. A pincéből a feleséged (aki nincs alkalmazásban) ebéd után felhozott a lakásba két kübli szenet és néhány fát abból a korábban leszállított tűzifából, amit vasárnap délelőtt felhasogattál. Ezt követve befűtött a fürdőszoba kályhába, hogy mire hazaérsz legyen meleg víz. Hullafáradtan beesel az ajtón, mert a kerékpárgumid kilyukadt, és 5 kilométeren át tolnod kellett. Mielőtt zuhanyozhatnál, be kell pakolnod egy kübli szenet a kályhába, hogy jó meleg legyen. Közben a kályhából visszacsap a fűst, biztos jele annak, hogy a kályhacső teli van lerakodott korommal, amit majd vasárnap ki kell pucolni. Lezuhanyozol, de két perc után a feleséged beszól, hogy hagyj meleg vizet neki és a gyereknek is, mert a múltkor is minden meleg vizet kifogyasztottál. A „múltkor” egy hete volt, mert meleg vízben a család hetente csak egyszer fürdik. Közben besötétedik, meggyújtjátok a petróleum lámpát, de előtte feltöltöd petróleummal és megpucolod a lámpa üveget, mert már nagyon kormos. A lámpa mellett megvacsoráztok, majd keresel valami olvasnivalót, de a gyerek tanulni szeretne, ő ül a lámpa elé. Kicsit beszélgettek, majd korán ágyba bujtok, de előbb a gyereket megdorgálod, amiért nem délután tanult világosban, mert ez a rohadt petróleum egy vagyonba kerül. Másnap reggel fáradtan kelsz ki az ágyból, rosszkedvűen öltözöl, kerékpárra szállsz, hogy bekarikáz a munkahelyedre, de persze a gumi még mindig lapos, majd vasárnap megragasztod. Ránézel a karórádra, beérsz-e időben gyalog, de az órád 11-et mutat, mert tegnap este megint elfelejtetted felhúzni a rugót. Egykedvűen elindulsz gyalog és arra gondolsz, hogy a főnöködet értesíteni kellene a késésről, de persze nincs hozzátok bevezetve a telefon (illetve nem üzemel).

Nem, ez nem az én fantáziám, ez a nem túl távoli múlt, és a még közelebbi jövő.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
________________________________________