„Ahogy mindig minden alanynak, megjelenés előtt Bayer Zsoltnak is elküldtem az interjú szövegét. Ő visszaküldte. Az a változat jelent meg, amit visszaküldött, benne a kikért és lakásában őrzött iratokra vonatkozó mondatokkal” – írta a Telex kérdéseire Stumpf András újságíró a 2016-os, Bayer Zsolttal készített interjújáról. Ez volt az a Mandiner-interjú, amiben a publicista olyan kijelentéseket tett anyai nagyapjáról, amik ellentmondanak az Ungváry Krisztiánnak írt hétfői válaszában foglaltaknak.

Ungváry Krisztán történész vasárnap és hétfőn publikálta kutatását, ami szerint Bayer nagyapja nyilas gettóorvosként maga tanította be a testüregmotozást a kiskőrösi gettóban, az ’50-es években pedig önként jelentkezett besúgónak az ÁVH-nál.

A 2016-os Mandiner-interjú ezután kapott kiemelt szerepet, az interjúban ugyanis Bayer azt mondta, kikérte az anyai nagyapjával kapcsolatos dokumentumokat a Történeti Hivataltól. Egészen pontosan:

„Aztán kikértem az iratokat. Bizony, volt ára annak a főorvosságnak. A nagyapámat beszervezték. III/III-as volt. Haláláig. Itt vannak a jelentései, kikértem őket a Történeti Hivataltól.”

Az Ungvárynak címzett hétfői válaszban viszont Bayer már azt írja, ez téves információ, ő nem kért ki semmit.

„Alig-alig tudtam minderről valamit. Illetve annyit tudtam, amennyit 2016-ban nyilvánosságra hoztam. S tévedés, hogy kikértem volna a nagyapámra vonatkozó iratokat, soha nem kértem ki, ez már 2016-ban is tévesen jelent meg, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, ahogy más sem.”

Stumpf András bizonyítékként elküldte nekünk a 2016-os interjúszöveg Bayer által visszaküldött verzióját, és ez valóban megegyezik azzal a szöveggel, amelyik megjelent. Bayernek tehát lett volna lehetősége kijavítani ezt, de nem tette meg. Persze eleve az sem valószínű, hogy Stumpf két teljes mondatot félrehallott volna.

A 2016-os interjú ráadásul nem csak ebben mond ellent a Bayer hétfői cikkében foglaltaknak. 2016-ban ugyanis még így emlékezett a nagyapjára:

„…tizenéves koromig jól ismertem. Csupa jó emlékem kötődik hozzá. Messze volt akkor Nagykanizsa, hat óra vonattal, de imádtam. Négyméteres belmagasságú polgári lakás, mindig volt rántott karaj, Balatonfenyvesen ráadásul minden nyáron bérelt a nagypapa egy nyaralót, ott voltunk vele mi, unokák… Csodás.”

Ehhez képest, hétfőn már ezt írta a Magyar Nemzetben, hogy alig ismerte Gyimes Károlyt, „legfeljebb ha hússzor” találkozott vele egész életében.