2021-02-07 nap bejegyzései

(3449) Beoltásom története

Tibor bá’ online

 

A hét elején, telefonon felhívott a háziorvosom, és közölte velem, hogy szombaton 14:30-kor megjelenhetek a Szt. Margit kórház 2-es oltópontjánál. Hozzátette, hogy a Pfizer vakcinát kaphatom meg. Meg felel-e ez nekem? Mondtam, igen. E-mailen átküldött egy 3 oldalas nyomtatványt, amiben leírták a tudnivalókat, és ki kellett töltenem egy kérdőívet az egészségügyi állapotomról, és alá kellett írnom, hogy ha nem tartom be a 30 perc ott tartózkodást, azt a saját felelősségemre teszem.

Semmiképpen nem akartam elkésni, számítva esetleges útakadályra, jó időben elindultam, és fél órával korábban meg is érkeztem a kórházhoz. A portán három „portás” fogadott, ebből kettő foglalkozott valakikkel, a harmadik nem várva meg a kérdésemet, szó nélkül kivette a nyomtatványt a kezemből és megkérdezte melyik karomba kérem. Ezt ráírta a nyomtatvány szélére, majd megmérte a lázamat, közölte, hogy 35,1, és mondta, foglaljak ott helyett.

Egy percen belül kijött egy nővér a nyitott ajtós szobából és közölte velem, hogy a szelepes maszkom csak engem véd, de őket nem, és ráhúzott egy sebészmaszkot a sajátom tetejére, majd beinvitált a szobába, ahol négy sarokban négy asztal állt, mögöttük egy-egy nővel. Az egyik intett, hogy menjek hozzá, mert ott nem ült senki. Elkérte a nyomtatványomat, javított rajta (csak a születésem évét írtam be, a hónapot, napot nem. Gondoltam csak a koromra kíváncsiak) és nagyon kedvesen adott egy igazolást az oltásról, amit még le kellett pecsételni. Közben egy vaskos jegyzékben megkereste a nevem, és kipipálta. Magamat nem kellett igazolnom, elfogadta, hogy az vagyok, amit állítok.Végeztünk.

Kimentem az adminisztrációs szobából, az előző nővér az ajtóban mondta, jelentkezzek annál a nővérnél, aki ott áll (kb. 30 méterre) Odamentem – na, itt kell majd megrohadnom a várakozástól – tévedtem, egy percen belül hívtak a terembe, ahol négy orvosnő állt négy szék mellett. Az egyik üres volt, oda ültettek. Az orvosnő elvette a papírjaimat, megnézte és rákérdezett, hogy tényleg semmire se vagyok allergiás. Nem akarta elhinni, hogy se gyógyszer érzékenységem, se allergiám nincs (az nem árultam el, hogy a beretvált puncira viszont tényleg allergiás vagyok, mert már megjártam, amikor orvosnál viccelődtem). Beteg voltam-e az elmúlt 2 hétben. Közöltem vele, hogy 20 éve még náthám se volt. Ezt követve benyomta a vakcinát, amit nem éreztem, mert olyan vékony tűt használnak és csak fél milliliter a benyomott mennyiség.

Az orvosnő segített bebújni az ingujjamba, átadta az oltási emlékeztetőt, és kérte, hogy kint üljek le fél órára. Azt válaszoltam, hogy inkább a kocsimba ülök fél órát, mert ott nem mászkálnak maszkos emberek, és ha van probléma visszajövök. Azt mondta, hogy erről szó se lehet. Még említette, hogy várnak pont 3 hét múlva ugyanitt, ebben az időpontban. Köszöntem, és kisétáltam. A kocsiban Éva társaságában vártam fél órát, és hazajöttünk.

Elképesztően jó benyomást gyakorolt rám az oltás. Ragyogó a szervezés, mindenki udvarias és megértő. Persze, csupa rozoga, öreg nő és férfi páciensük volt, és így mindenki a saját anyjára/apjára gondolt, de akkor is csak dicséret illeti őket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!