A kairói „tömeg” 18 napon át azt bizonyította be, hogy az iszlám nem olyan brutális, mint ahogy azt az izraeli propaganda 60 éven keresztül belesúlykolta a közvéleménybe. Mást se hallottunk nap mint nap, csak a muszlim terroristákat. A mi szemünkben egyértelműen primitív társadalom, elfogadhatatlan szokásokkal, de semmi körülmények között nem vérgőzösek. Ha nem lenne foglalt a kifejezés, nyugodtan nevezhetnénk a kairói eseményeket „bársonyos forradalomnak”. Akik gyilkoltak, azok a letűnt diktátor emberei voltak. Most viszont lerázták magukról a 30 éven át  nyakukba ültetett Mubarakot, a Nyugat és Izrael elsőszámú arab barátját. Mint a hírekből hallottuk, a hadsereg legfelsőbb vezetése vette át az irányítást 6 hónapra, aztán majd meglátjuk. Igaz, ez alatt az idő alatt a legfelsőbb katonai vezetésből nagy valószínűséggel ki fog majd nőni egy „erős ember”, akiből lehet diktátor is, de ne igyunk előre a medve bőrére. Amit biztosra vehetünk, Egyiptom-Izrael viszonyában nem fog beállni változás. Mubarak után majd egy kis kozmetika következik, még választások is lehetnek, a Muzulmán Testvériség be is kerülhet a parlamentbe, de a „béke”, Egyiptom és Izrael között marad, és persze az amerikai segély tovább fog folyni Egyiptom felé, csak most nem Mubarak gyűjt össze néhány milliárdot magának, hanem valaki más.

Természetesen lehet egy egészen más forgatókönyv is. Néhány napja James Clapper a Nemzeti felderítés igazgatója erőt vett magát és beismerte, hogy a Muzulmán Testvériség „egy nagyon heterogén társaság, szociális céljaik vannak, el kívánják érni az egyiptomi politikai rendszerreformálást, stb. Nincs semmi szélsőséges célkitűzésük, semmi esetre se akarnak terrorista cselekedeteket végrehajtani, legalább is nem a határaikon kívül.” Ha a kém főnök ilyet mond azt úgy is lehet értelmezni, hogy Amerikának van 6 hónapja arra, hogy átértékelje hibás, cionista külpolitikáját, mert ahogy a dolgok állnak, hamarosan elfogynak a közel keleti barátai. Annak idején Vietnámban a dominó effektustól féltek (alaptalanul), most viszont alapos ok lenne arra, hogy féljenek a dominó effektustól. Az egyiptomi „forradalom” ragályos is lehet, amire vannak jelek. Közel keleti barátok nélkül maradni a Nyugatnak, élet-halál kérdése. Az is előfordulhat tehát, hogy a zsidó lobby ellenére Obamáék hirtelen felfedezik a muzulmán vallás szépségeit. 😀     

Ez esetben Izraelnek szembe kell nézni, magyarosabban fogalmazva, meg kell ennie azt, amit 60 éven át főzött. Ahhoz persze nem fér kétség, hogy a zsidó állam, mint olyan, veszélyes jószág. Csak imádkozhatunk, hogy magába roskadása közbe ne vigye magával az egész világot. Gondolom azt mindenki tudja, hogy Izraelnek elég hidrogén bombája van ahhoz, hogy az egész Földet elpusztítsa. Ráadásul ez a lehetőség benne lapul a zsidó kultúra öngyilkossági mániájában. Jó példa erre a bibliai tömeggyilkos Sámson, és a történelmi Masada „kaland”.

Végül is oda lyukadunk ki, hogy ellentétben Kairóval, Jeruzsálem halálosan vérszomjas. Most a világ vezető politikusainak a legnagyobb kihívás, a zsidó állam  békés leépítése, öngyilkossági hajlamának lecsitítása mellett.   AMEN 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________