Az olyan szép, amikor arról lehet olvasni, hogy a tisztségviselés tulajdonképpen a népfelség szolgálására esküszik fel. Viszont én, mint a „nép” egyik (egyenlőre még élő) tagja egyáltalán nem érzem, hogy felség lennénk, ami a kisebbik baj, mert soha nem is ambicionáltuk, én legalább is nem. Sokkal nagyobb baj, hogy én ezt a szolgálást, például az Alkotmánybíróság esetében, egyáltalán nem látom. Ha mondjuk bemegyek a falú jegyzőjéhez, és kissé átnéz rajtam, mert ő hatóság, az úgy elmegy, mert végtére is én egy darab ember vagyok, meg már haszon se nagyon van belőlem (bár elég tisztességesen megadóztatnak). Viszont 3 millió ember nem semmi, elvégre a Fidesz kétharmadát 2,7 millióan csinálták. És az Alkotmánybíróság, akik jövedelmük hatalmas hányadát ezen 3 millió ember által befizetett adóból kapja, simán szarik rájuk.

Ugye a kormány hozott egy törvényt, aminek értelmében 3 millió ember pénzét egy tollvonással elveszi, illetve arra kötelez, hogy foglaljon állást mit választ egy olyan alternatíva esetében, ahol az egyik lehetőség a kötéláltali halál, a másik pedig a golyó. Számtalan jogász esküszik rá, hogy ez alkotmányellenes. Ha igen, akkor se kötél, se golyó. Mind a 3 millió élve marad – hogy metaforikus maradjak. Ezt viszont kizárólag az Alkotmánybíróság mondhatja ki. Az Alkotmánybíróság azonban nem méltóztatik leülni a seggére és nem hajlandó véleményt formálni. Nekik ehhez 6 hónap, 5 év, esetleg egy egész emberöltő kell, mert ők olyan kurva okosak, és olyan kurva fontosak, és olyan kurva  nehéz munkát végeznek, hogy csak na.

Eszük ágában sincs meghatódni attól, hogy 3 millió éjt nappallá téve tépelődik, mert végül is a 20-30 éven át tartó öregkoráról van szó. Nem babra megy ki a játék. Aki ma 30 vagy 40 éves pontosan tudja, hogy a leendő nyugdíjából nem fog tudni megélni, bárhonnan is jöjjön az a pénz, de legalább volt valami illúziója, ami mögé bújva nem voltak álmatlan éjszakái. Most azonban, 2011. Január 31-én, ez az illúzió is elszáll, mert az Alkotmánybíróságnak 3 millió ember légypiszok a plazma TV ernyőjén. Ők a taláros testület tagjai, jó zsíros fizetéssel, nem fognak meghatódni, minden körülmények között fenn kívánják tartani a méltóságukat. Nekik egy viszonylag egyszerű ügyben is sok-sok hónap tépelődésre van szükség – ami alatt én az egész alkotmányt kívülről meg tudnám tanulni, – hogy kinyögjék: a törvény nem sérti az alkotmányt. Mert ezt borítékolom.    

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________