2010-ben a yen, dollár és az euró körtáncot jártak. Mindegyikkel történ egy és más, árfolyamuk le-felugrált. Egy dologra jó volt, az emberek egyre inkább irtóznak a papírpénztől, mert úgy érzik bármely percben bedőlhetnek. Az okokról kevés őszinte szó hangzik el. Az egyszerű tény az, hogy a világ el van adósodva. A jelenség oka könnyen megmagyarázható. Nem azok veszik fel a kölcsönöket, akiknek vissza kell majd fizetni. Gondold el, hogy ficánkolnál a hitelkártyáddal, ha nem te egyenlítenéd ki a tartozást.
A szóban forgó valutákhoz tartozó országok pedig nyakig ülnek az adósságban. Az USA és Japán gőzerővel rohannak a csőd felé. Az euró övezet országainak egyike-másika már rég becsődölt volna, ha nem húzzák őket ki a csávából. Természetesen Görögországra és Írországra gondolok, de szorosan mögöttük tolong még vagy három ország és persze Anglia, bár ők nem vezették be az eurót. A főkérdés természetesen az, hogy 2011-ben (ami elég mozgalmasnak ígérkezik) be fog-e dőlni valamelyik és ha igen, akkor követi-e a többi? A válasz nem könnyű, mert ilyen világkép még sohasem volt. Egy sötét pincében tapogatunk, hogy megtaláljuk a kapcsolót.
A japán yen: A japán gazdaság a világon a harmadik helyen áll, de elképesztően nagy az állami tartozás, az éves GDP több, mint 200 %-a. Ez fejenként, minden egyes japán állampolgár számára, közel 100.000 €-t jelent. Papírforma szerint Japánnak már be kellett volna dőlni. Csakhogy a japán nép elképesztően takarékos, olyannyira, hogy a világon a japán háztartásoknak van a legnagyobb megtakarítása, és pusztán hazafiságból boldogan vesznek japán állami kötvényt még igen-igen alacsony kamat mellett is. A jen tehát elég stabil lábakon áll, és az alacsony kamatláb miatt csak csoszog a sír felé.
Az euró: Mint már írtam az euró övezethez tartozó országok némelyike nagyon rozoga lábakon áll. Görögország, Portugália, Írország, Olaszország, Belgium, és Spanyolország képezik a rosszfiúk társaságát. A görögök erre rátettek még egy jó nagy lapáttal, mert csaltak is. Persze az ördögi kör most is érvényesül, minél nagyobb egy ország tartozása, annál drágább a hitel felvétele – egyszerűen nem kapnak olcsóbban. Ez a kockázati felár. 2010-ben egyes európai országok államkötvényére csak igen magas kamat mellett akadt vevő. A görög kötvények hozamát 6 százalékról egyetlen hónap alatt fel kellet emelni 13 százalékra, ami már egy halálbiztos út a csődhöz. Ekkora kamat kigazdálkodhatatlan. De még a francia kötvényeken is egyre nagyobb hozamot követelnek. Pillanatnyilag a piac arra kíváncsi mit hoznak össze a nagyok a bukásra álló országok megmentésére. A mentőangyal megint a németek lennének, de Merkelnek a politikai jövője forog kockán, mert a német népnek már elege van a belőlük élőkből. Még néhány hét és kiderül, hogy a rosszfiúk előtt görgetett elképesztően sok adóssággal mi lesz. Már vannak olyan európai politikusok, akik az európai mentőalapot fel akarják emeltetni a szinte elképzelhetetlen 2.000 milliárd euróra. Miközben az összes adósság lerendezéséhez 4-5.000 milliárd euróra lenne szükség. A helyzet tehát (szerintem) totálisan reménytelen. Ha mégis megmentik a víz alá merült országokat, akkor annak egyetlen oka az, hogy még több vért akarnak kiszívni belőlük, mert a hidegen kalkuláló oligarchák szerint a haldoklókban van még néhány csepp vér.
A dollár: A világ legeladósodottabb országa az USA. A teljes állami adósság a napokban lépte át a 14.000 milliárd dollárt, ami az éves GDP 90 százaléka körül van. Az idei költségvetési hiányt 1.300 milliárdra becsülik. A hiány már olyan méreteket ölt, hogy a világ hitelezői, elsősorban Kína, nem képesek fedezni, így a FED (USA jegybankja) vásárolja fel az el nem adott kötvényeket. A „befektetők” egyre inkább vonakodnak a dollártól. Egészen az utóbbi időkig úgy tűnt, hogy a dollár és euró párharcból a dollár kerül ki győztesen, de jelenleg az átváltási arány 1.37 $ = 1 €, ami 15 % csökkenést jelent a júniusi csúcshoz (1,19) viszonyítva. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az euro bevezetésekor 1 €-ért csak 0,8 $-t kellett adni, akkor egyértelmű, hogy a dollár jelentős hanyatláson ment át az elmúlt 9 évben.
A dollárral kapcsolatban nem érdemes fontolóra venni, hogy a kibocsátott államkötvények futamideje egyre rövidebb. Ennek abban van a jelentősége, hogy a kölcsönök görgetése egyre gyorsabb, a hitelezők egyre gyakrabban jelentkeznek a tartozás kiegyenlítésére. Jelenleg az amerikai államkötvények átlagos futamideje 4,4 év. Ennek a mutatónak a pontosságát akkor lehet lemérni, ha hozzávesszük, hogy a különben nem túl jó gazdasági helyzetben lévő Nagy Britanniában ez 13 év. Ez nyilvánvalóan nagyobb lélegzési időt ad. A végjátékra akkor kerül sor, amikor a befektetők fokozódó fanyalgására a kötvény hozam eléri a 7 %-ot, mert akkor a dollár még elméletileg is visszahozhatatlan állapotba kerül, ugyanis ekkorra az állami bevétel fele az adósságszolgáltatás kifizetésére fog elmenni.
Ennek ellenére a dollárnak egy óriási előnye az euróval szemben, hogy a FED minden különösebb gond nélkül „nyomtathatja”, ami az euróról nem mondható el. Ez az oka annak, hogy nagyon sok pénzügyi megfigyelő (én viszont nem) hajlik arra, hogy a dollárra fogadjon az euróval szemben. Persze, hogy kinek lesz igaza, azt csak a jövő mondja meg.
Ugyanakkor vannak olyan érzéseim, hogy (Gedeon figyelj!) ott fenn, a padlásszobában az urak valójában mind a három valuta egy időben történő bukása mellett döntöttek, hogy teremthessenek egy világvalutát. Nem tudom, hogy az említett padlásszobába Soros Györgynek van-e meghívója, de ő minden esetre are openly talking about these things elég hangosan lobbizik ez ügyben. Ami pedig a tegnapi kommenteket illeti, a következő linken ki lehet kalkulálni a dollár inflációját: http://bit.ly/eauDkR
___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________