Tragikomikus, de az ország két pártra szakadt. Nem kurucok és labancok, azt már kinőttük. Hanem Gyurcsány hívőkre és Orbán hívőkre. Mit számít, hogy Gyurcsányt már akkor felváltotta Bajnai a miniszterelnöki székben, amikor pártja még hatalmon  volt. Gyurcsány fogalommá vált, mint a Pick-szalámi. Gyurcsány kontra Orbán, punktum. Gyurcsány alatt drágult a benzin, Orbánék követelték a kormánytól az árcsökkentő közbelépést. Nem csináltak semmit. Most – Orbán alatt – tovább emelkedik a benzin ára, most meg a Gyurcsányék követelik a kormánytól az árcsökkentő közbelépést. Nem csinálnak semmit. A saját bálványának mindenki mindent megbocsát, minden húsbavágó intézkedését megérti, de a másiknak semmit. Aki pedig véletlenségből objektív akar  maradni, azt mind a két tábor letámadja. Ennek nézek én is elébe.

Orbán tehát kifosztotta a nyugdíjpénztárakat, illetve nem engedi eltőzsdézni az emberek pénzét. Hoppá! Tényleg az embereké? Előbb nézzünk egy kis kronológiát!

1994: Az emberek a töke teli lett Antall Józseffel és „kistafírozott” klientúrájával, és beszavazták a hatalomba a pufajkás ragadványnevű Horn Gyulát és MSZMP-és társait, mert egy M-et levettek az akronimjükből. A pártintrikát ragyogóan megtanuló Horn nem engedi, hogy pénzügyminisztere, Békesi László lerendezze az államháztartást, mert félt térnyerésétől. Nyolc hónap elvesztegetése után  Bokros Lajos kapja meg a pénzügyminiszteri tárcát, amikor már szorul a hurok a kormány nyakán. A Horn-kormány kénytelen az IMF-hez fordulni, mert már a kamatterheket se tudja az ország fizetni. Az IMF segít, de feltételei vannak. Jön a megszorítás (hogy ne vérezzünk el és jó sokáig lehessen minket fejni), amit Bokros Lajos neve fémjelez. Bokros szitokszóvá válik, annak ellenére, hogy bárki ül a székében, a „csomagot” meg kellett volna csinálni. A csomaghoz hozzátartozott a magánnyugdíj rendszer bevezetése. A társadalom felé azzal indokolták, hogy a demográfiai mutató szerint egyre több lesz az idős ember és egyre kevesebb a fiatal (ami természetesen igaz). Következésképpen a kirovó-elosztó rendszer fenntarthatatlan, mindenkinek önmagáról kell gondoskodni, hogy a kevéske állami nyugdíj mellett legyen majd egy jelentősebb kiegészítés. Ez azonban hatalmas felelőtlenség volt, amit az akkori Fidesz se kifogásolt. Miért  volt felelőtlenség? Mert az állam vállalta, hogy  befizet a magánnyugdíj pénztárakba. Mivel azonban az állami nyugdíjalapba kevesebb befizetés folyt be, mint amennyit ki kellett postázni a nyugdíjasoknak, az államnak a költségvetésből pótolni kellett a hányt. Ehhez a hiányhoz most aztán hozzájött még az is, amit az állam átutalt a magánnyugdíj pénztárakba. Miközben mind a hiányt, mind pedig ez utóbbit csak kölcsönből tudta fedezni. Végeredményben a IMF „tanács”, vagy inkább feltétel az állam eladósodását növelte.

Kérdem én, mi abban a ráció, hogy az állam pénzt utal a magánnyugdíj pénztárakba, akik ezt befektetik és kamatot kapnak rá. Viszont az állam csak kölcsönből tud befizetni a magánnyugdíj pénztárakba, és a kölcsön után kamatot kell fizetnie. Ráadásul a magánnyugdíj pénztárak a pénzük minimum 80 százalékát (mert erre a törvény kötelezte) magyar államkötvénybe fektették. Csuka fogta róka, róka fogta csuka. Most Orbán „kirabolta” a pénztárakat, illetve visszavette a kötvényeket. Az én olvasatomban mindössze annyi történt, hogy a korábbi nagylelkűségét az állam megbánta és  visszaköveteli az ajándékot, amire a Ptk. ad lehetőséget bizonyos esetekben. Tehát: Ptk. 580.§ „Az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, aminek következtében a szerződés teljesítése tőle többé nem várható el.” — A magyar államháztartás olyan állapotban van, hogy ezt az ajándékozást nem engedheti meg magának. Ezzel a húzással – ellentétben a balliberális propagandával – Orbán nem tetszés szerint elkölthető pénzhez jutott, hanem csak az államháztartási hiányt csökkentette, de nem az ez évit, hanem a kumulatív hiányt, azt a bizonyos 20.500 milliárdot. Ennek annyi a haszna, hogy a 2.750 milliárd után nem kell fizetni kamatot, ami persze nem semmi.

Ami pedig a „kiraboltakat” illeti, senki nem szereti, ha az ajándékot vissza kell adni, mert azt már a magáénak tudja. Viszont ez az okosan kitalált magánnyugdíj rendszer bennem érdekes gondolatokat ébreszt. Tőlem, a vén f@sz nyugdíjastól az állam havonta kb. 40.000 forint adót szed be. Ha ebből az adóból pénzt csoportosít át a magánnyugdíj pénztárakba, akkor tulajdonképpen részben én finanszírozom a mai fiatalok leendő nyugdíját. Amikor fiatal voltam, akkor finanszíroztam az öregek nyugdíját (elvonó-kirovó), most öregen pedig finanszírozzam a fiatalok nyugdíját? Nekem ebből kezd elegem lenni. Amikor ifjú voltam, akkor tisztelnem kellett az időseket. Most, hogy idős vagyok, le kell minket szarni. Én mikor leszek haszonélvező? Majd a túlvilágon? Akkor kénytelen leszek hinni benne! 😀  

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________