Hosszú, álmos csend után a Nap ébredezik. A múlt hét folyamán 4 éve nem tapasztalt hevességű kitörést produkált. A tudósok figyelmeztettek, hogy készüljünk fel egy igen erős mágneses viharra, aminek intenzitása előre nem mondható meg. Az utolsó maximális naptevékenység óta, vagyis 2000-et követően a elektronikus technológia hatalmasat fejlődött, ami azt jelenti, hogy az emberiség sebezhetőbb, mint valaha.

A napkitörés igen forró gáz kirobbanással kezdődik, 2700km/sec sebességgel. 20-30 órával később elektromos töltést hordozó részecskék érik el a Földet, ami elektromágneses felfordulást okoz. A múlt heti kitörés 2007-óta a legnagyobb volt, de a lehetséges méretekhez képes nem volt jelentős. Bár okozott némi problémát a rádióösszeköttetésben, és kisebb kellemetlenséget a légi közlekedésben elsősorban az Északi-sarkhoz  viszonylag közel repülőknél. Ennél nagyobb mágneses viharok a távközlési holdakat több órára leállíthatják, de a végleges rongálás is benne van a kalapban. A felszínen viszont a szélsőséges mágneses fluktuáció a távvezetékekben okozhat káros lökéseket, ami hálózati kiesést eredményezhet, olyant, ami 1989-ben egész Quebec-ben áramszünethez vezetett. A jól ismert 11 éves napciklus meglehetősen bizonytalan ( present one is running late ), a következő maximum 2013-ra várható. Ma már sok minden függ a GPS rendszertől, még a mobil telefonszolgáltatás is.

Forrás: Copyright The Financial Times Limited 2011. You may share using our article tools. Please don’t cut articles from FT.com and redistribute by email or post to the web. – arra kérnek, hogy ezt a Financial Times cikket ne rakjam be a blogomba. Nem is raktam, lefordítottam 😀

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Kínát ellepte az aranyláz. Mind a kormány, mind pedig a kínai nép iparkodik felhalmozni aranyat. Felmerül a kérdés, hogy miért? Félnének az inflációtól? Nem bíznak a papírpénzben? Diverzifikálni akarnak? Státusz szimbólummá vált volna az arany a menő polgárok körében? Vagy talán egészen más van a háttérben? Teljesen mindegy, mi a helyes válasz, egy dolog egészen biztos megfelel a valóságnak, hogy itt Európában fogalmunk sincs arról, hogy egy potenciális fenevad ébredezik Ázsia keleti felében. Ráadásul egy veszélyes fenevad, mert kollektív tudatukkal a lehető legésszerűbben rendezik el a jövőt. Igen, amíg a nyugati kormányok legfeljebb a ciklusuk végig gondolkodnak, esetleg az újraválasztásukig, addig Kínában évtizedekkel gondolkodnak előre. Ha nem jön közbe „valami”, nem sok jövőt jósolok a kaukázusi fajnak. Nade, most inkább dalra fel, nézzük a Kína-Arany relációt pontokba szedve:

1.) a Világ Arany Tanács szerint 2010-ben Kína 579,5 tonna aranyat „fogyasztott. Összehasonlításképpen az USA csak 233,3 ronnát.

2.) Kína gyorsuló tempóban gyűjti az aranyat. Például 2010-ben ötször több aranyra tett szert, mint 2009-ben.

3.) Most a világ aranytermelésének 25 százalékát Kína nyeli el.  to approximately 25% of total global production.

4.) Kínában a befektetési arany 2010-ben egy meglepő 70 százalékot nőtt. A becslések szerint 2011-ben további 50 százalék várható.

5.) Az indiai és kínai konzumidióták az arany ékszerek és érmék terén, a világkereslet több mint feléért felelősek.

6.) A Sanghaji Aranypiacon 2010 első 10 hónapjában a kereskedelmi volumen 43 százalékkal ugrott meg.

7.) A világ legnagyobb aranykitermelő címet Kína 2007-ben elragadta Dél Afrikától. 2010-ben Kína minden idők rekordját, 340 tonna aranyat termelt ki.

Mi a fenét tervez Kína ennyi sok arannyal? Az igazság az, hogy senki se tudja, még a Világ Arany Tanácsában se.  

Lehet, hogy az inflációra gondolva helyezik magukat biztonságba, vagy diverzifikálni akarják a invesztíciójukat. De lehetnek más okok is. Éveken át gyűjtötték az amerikai államkötvényeket, most viszont egy ideje nem növelik a volument, sőt 2010-ben némileg csökkentették. Ami érzékelhető, hogy a hosszúlejáratú kötvényeket felcserélik rövidlejáratúakra. Ma már legfeljebb 5 éves lejáratú kötvényük van. Ez nekem egy ügyes húzásnak tűnik. A meglévő kötvényeiket nem dobják a piacra, hanem amikor lejár, akkor megszabadulnak tőlük, de nem vesznek újakat. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor Kína úgy gondolja, hogy a dollár még 5 évig él. Mivel pedig a dollár összeomlása legfőképpen Kínán múlik, a dollár 5 éves időtartamát garantáltnak foghatjuk fel. Ha pedig a dollár bukása valóban elkerülhetetlen, akkor Kína részéről az arany felhalmozása logikus lépésnek tűnik. Mivel pedig a kínaiak nem hülyék, az aranyba fektetés egészen biztos jó taktikának fog bizonyulni.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Tunéziát már elfelejtettük, Egyiptom miatt a körmünket rágtuk a TV előtt, és fellélegeztünk, amikor Mubarak elment, de tudtuk, hogy semmi se változott, jön egy új diktátor, aki majd boldogan ki fogja szolgálni az USA és Izrael érdekeit. De nem! Az egyiptomiak milliószámra újra az utcán vannak és követelik, hogy a katonák adják át a hatalom gyakorlását a civileknek. A katonák pedig kénytelenek odafigyelni a népre. Őt napja Izrael jelezte, hogy két iráni hadihajó át akar kelni a Szuezi-csatornán, amit provokációnak fognak fel. Egyiptom közölte, nem kaptak értesítést. Pénteken bejelentették, hogy az iráni hadihajókat átengedik a csatornán. Az egyiptomi katonai vezetés pénteken megnyitotta a gázai kaput, igaz csak humanitárius céllal és az Egyiptomba rekedt palesztinok hazaengedése végett, de ez szerintem csak kozmetikázás Izrael felé. Gáza nyitott, az izraeli katonapolitika léket kapott. Tegnapra (vasárnap) kiderült, hogy az iráni hajók sehol sincsenek. Mindenki össze-vissza beszél. A csatornát ellenőrző hatóság nem hivatalosan kiszivárogtatta, hogy az iráni hajók hétfőn délelőtt várhatók: a 33.000 tonnás Kharg kiszolgáló hajó 3 helikopterrel, és az 1500 tonnás Alvand gyorsnaszád torpedókkal és hajóelhárító rakétákkal. Igaz, az egyiptomi hatóságok szerint a hajók nem szállítanak hadianyagot. Mivel utoljára iráni hadihajó 1979-ben, a sahot megdöntő forradalom előtt ment át a csatornán, számomra nyilvánvaló, hogy Irán ki akarja használni az arab országokban dúló lázadást, ami Izraelnek ad elég gondot. — na igen a lázadások:

Bahrain: Sok száz reformokat követelő tüntető a szombatról vasárnapra virradó éjszakát a főtéren töltötte az apró öböl-országban. Vasárnap hajnalban folytatódott a hangos tüntetés, követelték, hogy Hamad bin Isa Al Khalifa sejk lépjen le. A tüntetők szombat reggel visszafoglalták a főteret, ahonnan az előző nap a biztonsági erők brutális eszközökkel kiszorították őket. A visszafoglalást az tette lehetővé, hogy a biztonsági erők főparancsnoka, Salman bin Hamad Al Khalifa sejk nyugalomra intette a részvevőket, párbeszédet ajánlott az ellenzéknek, és a biztonsági erőket visszaparancsolta, miután  a főtér csütörtöki elfoglalásában négy tüntető meghalt és 231 megsebesült. Pénteken a hadsereg a főtérre igyekezők közé lőtt, megsebesítve több, mint 50 embert. A politikai vezetők gyorsan észre tértek és taktikát változtattak. A CNN interjúban Salman sejk azt mondta, hogy a tüntetőknek meg van engedve, hogy a főtéren (igazgyöngy-körforgalom) és környékén tartózkodjanak. Szerinte minden politikai pártnak helye van az asztalnál. Majd közölte, hogy nagyon sajnálják a tragédiát (nyilván a halottakra gondolt) és együttérzését küldte a családoknak, akik elvesztették szeretteiket. Aztán kiderült, hogy Obama és William Hague, a brit külügyminiszter is konzultált  velük és „javasolták” az emberi jogok tiszteletben tartását — Bizony. Mind a két oldal kezd rádöbbenni, hogy micsoda erőt képviselnek az elkötelezett tömegek a mai hírközlés birtokában.

Líbia: z észak afrikai országban 7 napja kezdődtek a tüntetések, ami alatt legalább 200 tüntető meghalt csak Benkházi, keleti városban, de tüntetések más városokban is fellángoltak. Mubarak trükkjét Gaddafi is kipróbálta, vagyis kiküldte embereit az utcára és mellette tüntettek Tripoliban. A tömegtüntetés főereje Líbia második legnagyobb városában, Benghaziban van. Az al-Jalah korház, nevét el nem áruló orvosa szerint, nem győzik ellátni a sebesülteket, és csak ők 44 hullát helyeztek el a proszektúrán három nap alatt. Közben 50 muszlim vallási vezető felhívást intézet Gaddafihoz, hogy hagyják abban a civil lakosság gyilkolását. Az eldurvulás akkor kezdődött, amikor egy laktanyát a lázadók elfoglalták. Ezt követve a katonaság kegyetlen gyilkolásba kezdett, válogatás nélkül mindenkire lőttek. Ennek ellenére a lázadás tovább terjed. Gaddafi emberei úgy tűnik készültek a felkelésre, mert a fő gyülekezési helyeken előre elhelyeztek megfigyelőket, akik néhány ember gyülekezése esetén is azonnal közbelépnek. Hírek nehezen jönnek ki Líbiából, mert az Internetet kikapcsolták, a TV adásokat zavarják. Érdemes megjegyezni, hogy az olajban gazdaág ország 6,5 millió lakosának 2/3-a havi 12.000 forint jövedelemmel rendelkezik.

Marokkó: Az észak afrikai királyságban a tüntetők széleskörű politikai és gazdasági reformokat követelnek. Az arab világ felhívásai Marokkóhoz is elértek, ahol sok ezer ember kitódult az utcára és oktatási reformot, jobbegészségügyi ellátást, munkalehetőséget és a költségek emelkedésének megállítását követelték. Itt nézhetünk szembe a korábban, többször is kitárgyalt ténnyel, hogy az emelkedő élelmiszer árakat a kiskeresetűek nem tudják megfizetni és lázongani fognak. Az államnak akkor is segíteni kell, ha erre pénze nincs. Alternatíva a politikai rendszer megbuktatása, de attól még nem lesz pénz a kasszában. Az egyenruhás rendőrök tisztes távolságot tartottak a tömegtől, de az álruhás rendőrök elvegyültek a népben. Néhányan követelték Abbas El Fassi miniszterelnök lemondását, de a királlyal szemben nem volt (eddig még) követelés. A Február 20 Mozgalom 19.000 résztvevő a Facebookon verbuvált. Salaheddine Mezouar, pénzügyminiszter felhívással fordult az állampolgárokhoz, hogy ignorálják a tüntetéseket, mert néhány nap alatt elveszíthetik mindazt, amit 10 év alatt építettek fel.

Jemen: Az egész országban fellángoltak a tüntetések, miután a szeparatista vezető Ádenben letaroztatták. A jemeni fővárosban a tüntetőkre lőttek a 11 Napja tartó zavargások során. Itt is volt ellentüntetés, természetesen jóval kisebb létszámban. A két tüntető csoport (50 – 3000 fő) lőfegyvert használt egymás ellen. Itt a főjáték a déli rész függetlenségének elnyerése, amit a kormány minden körülmények között meg kíván akadályozni.

Közel keleten egyre fokozódó bizonytalanság uralkodik el. Senki nem tudja, hogyan reagáljon az eseményekre. Bármi is legyen a végső fejlemény, az a politikai játék, aminek eddig a tanúi lehettünk, egészen biztos nem folytatódhat.  

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Nem hiszem, hogy a demokrácia megfogalmazásával kellene kezdenem a posztomat. Minden értelmes ember tisztában van azzal, hogy melyik intézkedés/rendelet/törvény demokratikus és melyik antidemokratikus. Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy az elmúlt 9 hónapban a kétharmados többséggel rendelkező kormány antidemokratikus irányt vett. Természetesen mindent meg lehet magyarázni, és a magyarázat még reális is lehet, de a tendencia egyértelmű.

Azt szokás mondani, és a tapasztalat is ezt mutatja, hogy az embereket elsősorban a saját pénztárcájuk érdekli. Nálunk viszont nem mindig. Több  megértő  véleményt hallottam arról, hogy tőle ugyan súlyos ezreket vettek el, de hát a „másik” kormány is elvette volna, mert nem lehet mást csinálni. Nem kívánom ennek az érvelésnek a helyénvalóságát vitatni, tudomásul veszem, csak megkérdezem, vajon miért? Miért tűrjük az antidemokratikus irányt?

A legkézenfekvőbb válasz az lenne, hogy a magyar társadalom hatalmas többségét nemigen érdekli a demokrácia, nem hajlandó sokat tenni a megvédése érdekében. Ez nyilvánvaló, de miért? Azt nem feltételezem a „tömegekről”, hogy belátják, vészhelyzetben a demokrácia lassú, nehézkes, alkalmatlan a helyzet kezelésére, míg egy diktatúra sokkal jobb hatásfokkal képes rendezni a problémákat. A sokkal valószínűbb ok ott bújhat meg, hogy – ellentétben a többi kelet európai csatlósállammal – Magyarországon az emberek viszonylagos szabadságban éltek. Politikai szabadság természetesen nem volt, de az emberek nem is akartak politizálni, mindössze nyugodtan akartak élni, és a rezsim ezt hagyta. Volt egy le nem írt, hallgatólagos megállapodás a rezsim és az emberek között „ti nem politizáltok, mi elfogadható szintű, nyugodt életet biztosítunk számotokra”. Az is bejön a képbe, hogy a magyarok nem bíznak az intézményekben, de még egymásban sem. Ezenkívül, nincs önbizalmuk, nem hajlandók megállni saját lábukon és elvárják a vezetőktől, hogy gondolkodjanak, és cselekedjenek helyettük. Ha jön egy karizmatikus vezető, akkor boldogan szavaznak rá, belekapaszkodnak a köpenyébe és várják a csodát.

A számok mindent elárulnak. Megkérdezéskor a magyarok 73 %-a vallja, hogy a sikeres gazdaság fontosabb, mint a demokrácia. Miközben a csehek, lengyelek és szlovákoknak csak a fele vallja ugyanezt. Na ja, náluk nem  volt gulyáskommunizmus. Ha választani kell egy erőskezű vezető és a demokrácia között, a magyarok 48 %-a az erős vezetőre szavaz, és csak 42 %-a választja a demokráciát. A magyarok 42 %-a előnytelennek tartja az átállást kapitalizmusba a szocializmusból. Ugyanez az adat a lengyeleknél és a cseheknél mindössze 15 %, de még a szlovákoknál is csak 24 %. A legérdekesebb statisztikai adat mégis a következő: 25 és 64 éves felnőtteknek feltett kérdésre, hogy hajlandók-e elfogadni az „egy életen át tartó folyamatos tanulást?” Ausztriában és Szlovéniában, mely országok határossal Magyarországgal, az igenlő választ a megkérdezettek 80 %-a adta. Erre a magyaroknak viszont mindössze 12 %-a hajlandó. Egész Európában ennél kisebb ambíciója csak a görögöknek volt. De még ennél is van érdekesebb adat. Szakmunkások körében a hajlandóságot mindössze 10 % mutatja.

A tudásszomj ilyen fokú hiánya engem is meglep. Az élet sűrűjében a személyes tapasztalatom még elriasztóbb. A tudáscentrikus világnézetet a nagy többség gyanakvással fogadja. Ha lenne még rá idő, hosszú lenne az út  – anyagiak miatt – az annyira óhajtott nyugati gazdasági szint eléréséhez. Csak keveseknek jut eszébe, hogy a nagyobb jólétért többet kell letenni az asztalra, nem lehet elbújni a többi mögé, és itt most nem munkavégzésre gondolok.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Milyen munka? Kérdezheted ártatlan arccal. Nos, miért akarnak oly sokan politikus lenni? Hogy lopjanak, pupák! Nem igaz, hogy nem tudtad. Az elmúlt 20 év alatt az ország egyre nagyobb szarba került, egyre többel tartozunk. Most már tényleg kell valamit csinálni. Fogunk is. Vége a dáridónak. Csökkenteni kell a nyugdíjakat, emelni a nyugdíjkorhatárt. Emelni kell a gáz és villamos energia árát. Emelni kell az úthasználati díjat. Csökkenteni kell a gyógyszertámogatást, és a kórházi költségeket is…… Sorolhatnám tovább, de nem fogom. Íme a körkép saját pici pátriámon belül. A rendszerváltás előtt ingyen volt a víz, a csatorna, a szemétgyűjtés, az úthasználat, és nem volt telekadó, házadó. Ezenkívül, évente egyszer volt ingyenes lomtalanítás és karácsonyfa elszállítás január végén. Nos ezek sorra mind megszűntek. Utoljára a házadó lett bevezetve, ami az én esetemben évi 25.000 forint. Mert voltam olyan barom és építettem magamnak egy szép nagy házat. Ha csak egy apró fészert húzok fel, akkor most egy fillért se kellene fizetnem, és évente százezreket nyalhatnék fel segély címén. És akkor jönnek azzal a baromsággal, hogy megbecsülik a közösséget építő embert. —- Oké, ez a hajó már elment, tehát megszorítások. De tessék mondani, nekik nem kell? A Blikk beszámolója szerint (bizony már a bulvárlapoknak is sok):

Balsai István Fideszes képviselő fia: Megbízási szerződés alapján végez ügyvédi tevékenységet a Köztársasági Elnöki Hivatalban (KEH). A Blikk információi szerint ifj. Balsai István nyílt pályáztatás nélkül jutott a közpénzes megbízáshoz. Nem ez az első eset: a fülkeforradalommal eljött a politikus rokonok ideje. Balsai szerint nincs probléma azzal, hogy fia a KEH-ben dolgozik, mert közintézmény is választhat bizalmi alapon ügyvédet. Szeptemberben egyébként úgy módosították a közbeszerzési törvényt, hogy jogi szolgáltatások esetén az állami intézményeknek nem kötelező közbeszerzési pályázatot kiírniuk. Tehát törvényessé tették azt, ami törvénytelen volt. A KEH egyelőre nem válaszolt a Blikknek arra, hogy milyen feladatokat és mennyi pénzért lát el a politikus fia, honlapjukon pedig nem frissítették a gazdálkodásukról szóló adatokat. Mi ezzel a probléma? – kérdezett vissza a Fideszes Balsai. A Fideszes kormánytöbbség szeptemberben tényleg úgy módosította a közbeszerzési törvényt, hogy jogi szolgáltatások esetén nem kötelező közbeszerzést kiírniuk az állami intézményeknek. A megbízást firtató további kérdésekre a politikus azt javasolta: kérdezzék meg Schmitt Pált! A Blikk megpróbálta megkeresni a KEH-et; egyebek közt arra voltak kíváncsiak, pontosan mekkora összeget kap a politikus fia, és milyen feladatai vannak, ám nem kaptak választ. A Blikk megpróbált a KEH honlapján a közérdekű adatok között is utánanézni a Balsai fiú megbízásának, ám sajnos a gazdálkodásról szóló adatokat Schmitt Pál hivatalba lépése óta nem frissítették.

Pálffy István felesége: Hosszú a sora a politikus rokonoknak, akik közpénzből élnek. Olyan cég kapott pályáztatás nélkül negyedéves, 10 milliós megbízást sajtófigyelésre és elemzésre a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, ahol korábban Navracsics Tibor tárcavezető unokaöccse és felesége is dolgozott. A szerződést a nagy sajtóvisszhang után nem hosszabbították meg 2011-re. A Blikk derítette ki azt is: pályázat nélkül vette fel a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik háttérintézménye Pálffy István (KDNP) képviselő feleségét, Tóth Juditot kommunikációs és marketing munkatársi állásra. Az ügyben a képviselő nem akart megszólalni.

Orbán Viktor unokatestvére Vitézy Zsófia, ő a Magyar Nemzet kultúrarovatát cserélte minisztériumi irodára, jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szóvivője és sajtófőnöke. Az ő féltestvére, Vitézy Dávid pedig a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója. Vitézy Zsófia közvetlenül a miniszter irányítása alá tartozik, politikai főtanácsadó beosztásban, vezetői megbízatással látja el ezt a posztot. A kinevezésekor hatályos törvény alapján a vezetői megbízással rendelkező politikai főtanácsadót nem szükséges pályáztatni – közölték a NEFMI sajtóosztályán.

Schmitt Pál unokaöccse: Schmitt Pál Péter tavaly szeptember óta dolgozik kormánytisztviselőként a Miniszterelnökségen, Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő beosztottja. A megbízáshoz pályázaton neki sem kellett részt vennie. Schmitt Pál Péter a nemzetközi titkárságon dolgozik, végzettsége és nyelvtudása alapján választottuk ki – mondta a Blikknek Szijjártó Péter. Hozzátette, hogy nem vezetői munkakörről van szó, és hogy a Miniszterelnökséghez mindenfajta pályázat nélkül is nagyon sokan jelentkeznek, a jelentkezők közül pedig ő volt a legalkalmasabb. Petykó Adrienn könyvvizsgáló asszisztensként dolgozott, mielőtt a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) költségvetési főosztályának vezetője lett. Ő egyébként Petykó Zoltánnak, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének lánya. Az ő 2010-es főosztályvezetői kinevezése azért is keltett némi meglepetést, mert mindössze három évvel korábban, 2007-ben végezte el a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Karát. – A VM nem írt ki pályázatot a költségvetési főosztályvezetői posztra, mert a törvény nem írt elő ilyen kötelezettséget közölték a Blikk-kel a tárcánál. Mint írták, végzettsége és tapasztalata alapján esett rá a választás, amikor főosztályvezetőt kerestek.

Kontrát Károly Fideszes képviselő lánya: Kontrát Nóra a Köztársasági Elnöki Hivatalban (KEH) lett osztályvezető. – Nem került sor pályáztatásra, mert a szervezeti és működési szabályzatában nincs olyan munkakör, amelynek betöltéséhez pályáztatás lenne szükséges – közölték a Blikk-kel a KEH-ben. – A törvény valóban nem ír elő minden kinevezésnél pályázatot, de a piacon még a legfelső vezetői pozíciókra is általában több jelöltet meghallgatnak egy cégnél – mondta egy munkaügyi szakértő. Egy munkaadónak a legfontosabb a hozzáértés és a tapasztalat lehet, ez a közigazgatásban sem működhet másképp – tette hozzá. Aki részletesebben akar „ezekről” olvasni: http://bit.ly/gBvonW

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

A kairói „tömeg” 18 napon át azt bizonyította be, hogy az iszlám nem olyan brutális, mint ahogy azt az izraeli propaganda 60 éven keresztül belesúlykolta a közvéleménybe. Mást se hallottunk nap mint nap, csak a muszlim terroristákat. A mi szemünkben egyértelműen primitív társadalom, elfogadhatatlan szokásokkal, de semmi körülmények között nem vérgőzösek. Ha nem lenne foglalt a kifejezés, nyugodtan nevezhetnénk a kairói eseményeket „bársonyos forradalomnak”. Akik gyilkoltak, azok a letűnt diktátor emberei voltak. Most viszont lerázták magukról a 30 éven át  nyakukba ültetett Mubarakot, a Nyugat és Izrael elsőszámú arab barátját. Mint a hírekből hallottuk, a hadsereg legfelsőbb vezetése vette át az irányítást 6 hónapra, aztán majd meglátjuk. Igaz, ez alatt az idő alatt a legfelsőbb katonai vezetésből nagy valószínűséggel ki fog majd nőni egy „erős ember”, akiből lehet diktátor is, de ne igyunk előre a medve bőrére. Amit biztosra vehetünk, Egyiptom-Izrael viszonyában nem fog beállni változás. Mubarak után majd egy kis kozmetika következik, még választások is lehetnek, a Muzulmán Testvériség be is kerülhet a parlamentbe, de a „béke”, Egyiptom és Izrael között marad, és persze az amerikai segély tovább fog folyni Egyiptom felé, csak most nem Mubarak gyűjt össze néhány milliárdot magának, hanem valaki más.

Természetesen lehet egy egészen más forgatókönyv is. Néhány napja James Clapper a Nemzeti felderítés igazgatója erőt vett magát és beismerte, hogy a Muzulmán Testvériség „egy nagyon heterogén társaság, szociális céljaik vannak, el kívánják érni az egyiptomi politikai rendszerreformálást, stb. Nincs semmi szélsőséges célkitűzésük, semmi esetre se akarnak terrorista cselekedeteket végrehajtani, legalább is nem a határaikon kívül.” Ha a kém főnök ilyet mond azt úgy is lehet értelmezni, hogy Amerikának van 6 hónapja arra, hogy átértékelje hibás, cionista külpolitikáját, mert ahogy a dolgok állnak, hamarosan elfogynak a közel keleti barátai. Annak idején Vietnámban a dominó effektustól féltek (alaptalanul), most viszont alapos ok lenne arra, hogy féljenek a dominó effektustól. Az egyiptomi „forradalom” ragályos is lehet, amire vannak jelek. Közel keleti barátok nélkül maradni a Nyugatnak, élet-halál kérdése. Az is előfordulhat tehát, hogy a zsidó lobby ellenére Obamáék hirtelen felfedezik a muzulmán vallás szépségeit. 😀     

Ez esetben Izraelnek szembe kell nézni, magyarosabban fogalmazva, meg kell ennie azt, amit 60 éven át főzött. Ahhoz persze nem fér kétség, hogy a zsidó állam, mint olyan, veszélyes jószág. Csak imádkozhatunk, hogy magába roskadása közbe ne vigye magával az egész világot. Gondolom azt mindenki tudja, hogy Izraelnek elég hidrogén bombája van ahhoz, hogy az egész Földet elpusztítsa. Ráadásul ez a lehetőség benne lapul a zsidó kultúra öngyilkossági mániájában. Jó példa erre a bibliai tömeggyilkos Sámson, és a történelmi Masada „kaland”.

Végül is oda lyukadunk ki, hogy ellentétben Kairóval, Jeruzsálem halálosan vérszomjas. Most a világ vezető politikusainak a legnagyobb kihívás, a zsidó állam  békés leépítése, öngyilkossági hajlamának lecsitítása mellett.   AMEN 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

2008. február 20-án éjjel, Robert Gates, az USA hadügyminiszterének mobilja a Hawaii felé tartó repülőgépen megszólalt. A hívók a Vezérkari Főnök helyettese,  James Cartwright tábornok, és  a Stratégiai Parancsnokság főnöke, Kevin Chilton, a légierő tábornoka voltak. Közölték a hadügyminiszterrel, hogy 23 év után megérett az idő a titkos, amerikai műholdelhárító kipróbálására. Még aznap éjjel az amerikai tengerészet Ticonderoga-osztályú rakétája telibe találta az USA 193 nevű kémműholdat. A SM-3 típusú rakéta 3 perc alatt érte el a 240 km-es pályán keringő műholdat, elzúgott mellette, megfordult, majd 40.000 km/ó sebességgel becsapódott a célpontba.

Egy évvel korábban a kínaiak fellőtték saját műholdjukat, amivel megkezdődött a titkos űrháború. Ezt az amerikaiak nem tűrhették, ezért aztán hónapokon keresztül a két ország titkos, de egyre elkeseredettebb vitába kezdett, hogy a fenében mertek a kínaiak űrfegyverhez nyúlni, ami Ronald Reagan elnök Csillagháborús elképzelésének a feladásával tabuvá vált a nemzetközi porondon. A titkos ütközet 2007.01.11.-én indult el, amikor Beijing meglepte a Világot – beleértve a Fehérházat is – ugyanis az egyik meteorológiai műholdját lelőtte egy ballisztikus rakétával. A Földtől 950 km magasságban keringő műhold megsemmisítése drámai módon demonstrálta, hogy Kína képes egy esetleges ellenséges műhold megsemmisítésére.

A Fehérházzal az élen, a Nyugat fel volt háborodva. A Beijingi amerikai nagykövet 2007.01.15.-én személyesen tiltakozott a helyettes külügyminiszternél. Az amerikai aggodalom lényegesen nagyobb volt, mint ahogy mutatták. Végül egy évvel később, 2008 januárjában az amerikai külügyminiszter asszony Condoleezza Rice már katonai akcióval fenyegetőzött egy nem publikus jegyzékben, hogy megvédjék az amerikai űreszközöket. Szó szerint a következőket mondta: „Az amerikai űreszközök szándékos zavarását az Amerikai Egyesült Államok jogainak megsértéseként fog értékelni. Éppen ezért az USA fenntartja magának a jogot, az ENSZ alapokmányában lefektetett, és a nemzetközi jogban foglaltak szerint, hogy megvédje űreszközeit a diplomáciai lépésektől egészen a katonai beavatkozásig.” A felszínen Washington a szétlőtt kínai műhold mintegy 2500 darabjára hivatkozott, amelyek a következő 100 évben a Föld körül fognak keringeni a 100.000 apróbb darabkákkal együtt. Ez az űrsiklók részére veszélyt jelenthet. Rice asszony arra is rámutatott, hogy Amerika ilyen tesztet 1985-óta nem végzett. Mivel azonban ez a kínaiak részéről süket fülekre talált, egy hónappal később 2008. februárjában úgy gondolták, hogy a diplomáciai erőfeszítéseket megtoldják egy rakétával. A műhold szétlövése 30 millió dollárba került. A szétlőtt műhold darabjai pedig visszahullottak a Földre. A nyilvánosság előtt ezt a szükséges, legkisebb rossznak tüntették fel. Az USA 193 lelövését a kínaiak „felháborodottan” vették tudomásul.

Aztán 2010 januárjában az amerikai titkosszolgálat egy új kínai műholdelhárító tesztet észlelt. De ez nem volt semmi. Ez alkalommal a kínaiak a Földtől 270 km távolságban műhold helyett az egyik rakétájukat lőtték le, egy másikkal. Az éppen megválasztott új külügyminiszter asszony, Hillary Clinton egy új tiltakozást küldött a kínaiaknak, amelyben követelte, hogy fedjék fel lapjaikat, „Mi a kínai ballisztikus rakéták elleni védelem programjának a valós célja?” Amihez hozzátették, hogy Rice külügyminiszter asszony hajdan volt fenyegetése még mindig érvényben van.

A kínaiak erre nem válaszoltak. Úgy gondolták, hogy teljesen felesleges, hiszen nyilvánvalóan a amerikai ballisztikus rakéták elleni védelemről van szó. Kínának sok ezeréves kultúrája van, nekik semmi se sürgős, de mindenre figyelnek. Pontosan tudják, hogy a megvénült oroszlán halála előtt utoljára még üvölt egy nagyot, ezt még kivárják.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Már sokszor felvetődött, és sokan utaltak rá, hogy mi lesz itt, ha összeomlik a társadalom. Az alábbiakban megpróbáltam összeszedni az én elképzelésem.

A forint rohamos elértéktelenedésével se a fizetések, se a segélyek, se pedig a nyugdíjak nem fognak lépést tartani. A szegénységnek, éhezésnek és a nélkülözésnek (fűtés, áram, víz elzárása után) van egy olyan foka és érinthet annyi embert, gyakorlatilag tömegeket, hogy azok tovább már nem fegyelmezhetők. Ha egy ember rabolja ki a bankot, azt az egyet el lehet fogni. Ha több százan rohamozzák meg a hipermarketet és távoznak fizetés nélkül, a biztonsági őrök és a rendőrség tehetetlen. Nem csak képtelenség ezreket elfogni, de fizikailag lehetetlenség őket fogva tartani. A börtönök eleve túlzsúfoltak. Ezt az állapotot lehet elnevezni a társadalomi összeomlás kezdetének. 

Látva ezt az állapotot, amikor a megszokott élet (üzletek, szolgáltatások) felszámolódik, az olyan nagyobb családok, és ismerősök, akik élelmiszert, aranyat halmoztak fel, maguk körül kialakítanak klánokat. Ezek valami módon bevonják a helyi rendőrség néhány tagját, hogy fegyverhez is jussanak. Ez utóbbi nem lesz nehéz, mert a kormány még időben „megerősíti” a rendőrséget. A rendőrség pedig Pintér vezetésével militarizálódni fog és egyre kevésbé fogja betartani a szabályokkal körberakott rendőrségi törvényt. A társadalmi összeomlás után a Főváros, és a nagyvárosok elszigetelődnek. A vidéki rendőrség tagjai kiskirályokká válnak és csatlakoznak a klánokhoz, mert nekik csak fegyvereik vannak. Extra biztonsági intézkedések mellett, bizonyos kereskedelem (többnyire barter) fennmarad.

Közben a központi hatalom megpróbál valamifajta szükségállapotot teremteni, aminek leple alatt a fegyveres erőket vezényli ki élelmiszerek elkobzására és a lakosság jegyrendszer-szerű élelmezésére. Ez azonban összeomlik. A klánok kerülnek ki győztesen, akik között bizonyos szövetkezés alakul ki  nagyméretű gyanakvás és óvatoskodás mellett. A főcél a túlélés. A klánok iparkodni fognak a felszínen maradni. Kémkedés, árulás a középkori királyi udvarok „hagyományai”szerint fog zajlani. Hűségnyilatkozat, kivégzés és hasonlók bevezetésével.

A klánok gyorsan rájönnek, hogy a tartalékokat fel fogják élni. Ha más (kisebb) klánoktól elrabolják, az is csak ideiglenes megoldást jelent. Meg kell tehát szervezni az élelmiszer termelést. Ez alatt a lakosság jelentős hányada „eltűnik”. A káosz óriási lesz, hiszen a legyengült, és még élő lakosság körében betegségek terjednek és tovább tizedelik az embereket. Orvos lenne (jó pénzért) de fontos egészségügyi ellátás nem lesz lehetséges a gyógyszer és eszközhiány miatt (például: dialízis, katéterezés, egyéb invazív beavatkozás). Éppen ezért elsősorban a fiataloknak és a család nélkülieknek lesz a legnagyobb esélyük a túlélésre. A központi hatalom tehetetlen, szétesik, mindenki menti a saját  bőrét. Az országban diadalmaskodó (még létező) klánok megszervezik saját körzetükben a munkamegosztásos „társadalmat”. Majd alulról építkezve kialakítanak egy új központi hatalmat, mert a külföldi nyomás igen nagy lesz, aminek csak központosított összefogás tud ellenállni. Ez nem feltétlenül lesz sikeres, ami 1100 év után a magyar nép végét jelentheti. Ezt előre látva a kormány tehetne okos intézkedéseket (pl. a javak egyenletesebb elosztása), de nem fog. Ezt össze tudnám hasonlítani 1526-tal, amikor is a jobbágyok bevonásával a törökveszedelem elhárítható lett volna, de az földesurak a jobbágyaktól jobban féltek, mint a törököktől.  Végén az egész ország elveszett.

http://www.youtube.com/watch?v=Gl9_GXvNktI

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________ 

Orbán apánk nem védi meg a nemzetét (mert magát se tudja megvédeni)

Orbánnak azt kell tenni, amit Európa diktál. Európa azt teszi, amit az USA diktál. Az Amerikai kormány pedig azt tesz, amit a zsidó oligarchák diktálnak. Na és mit diktálnak a zsidó oligarchák? Azt, hogy a hiteleket vissza kell fizetni. Hoppá! Ha jól emlékszem Orbán Viktor az évértékelő beszédében 2011. Február 7-én azt mondta, hogy

„Nekünk is tudni kell: sem a válság, sem az adósság elől nem tudunk kitérni. Ne higgyük, hogy összehúzzuk magunkat, és a veszély majd valahogy elmegy, mert ez az út az összeomláshoz vezet. Csak akkor lehet legyőzni az adósságot, ha mindenki dolgozik, aki tud.”  

Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha belegebedünk is, vissza kell fizetni az adósságot. Minden korábbi ígérgetés, célozgatás csak duma, a lényeget most tudtuk meg.

Orbán tehát folyamatosan harcol a 2002-es elvesztett választások óta, és nem veszi észre, hogy most nyert. Ő az adósságot nem visszafizeti, hanem legyőzi. Ahogy a soros elnök bemutatkozó beszédében is „legyőzte” Európát. Ez olyan sikeres volt, hogy a Sárközi és Merkel a soros elnök háta mögött megegyeztek, létrehozzák a „Versenyképességi Paktumot”, ami lényegében azt jelenti, hogy kétszintű rendszer jön létre, amelyen belül a tagországok egy része, a paktumhoz csatlakozók, jóval szorosabb egyeztetést folytatnak. Az ebből kimaradók óhatatlanul másodrangú szereplőkké válnak, hiszen a döntő kérdések a belső körön belül fognak eldőlni. A németek és a franciák márciusra már egy külön csúcsot rendeznek az euro-zóna 17 országa számára. A jövőben ez a kör külön fog egyeztetni. Ez pedig egy bődületes nagy pofon volt Orbánnak. Ezzel ugyanis Orbán programja másodrangúvá vált, és a szűkebb egyeztető fórum az egész elnökséget feleslegessé teszi. Orbán tehát epizódszereplővé vált, és bármit is próbál tenni, a következő hónapok témájához nem sok köze lesz. Az ő helyében ez természetesen bárkivel megtörtént volna, de az, hogy látványosan figyelmen kívül hagyták, annak köszönhető, hogy a Fidesz-kormány szembe ment az unió számos alapelvével, és a figyelmeztetéseket semmibe vették, sőt az arrogáns, kioktató válaszokat adtak, és pökhendi magatartást tanúsítottak.

Ezt azért túlélnénk, de egy kétszintű rendszer azt jelenti, hogy számunkra az unió semmi hasznot nem hoz, kifejezetten csak piacnak tartanak fenn, és köteleznek arra, hogy az adósságunkat az utolsó fillérig fizessük vissza.

Akik pedig azt hiszik, hogy Orbán megregulázható, az nagyon téved. A közelmúlt azt mutatja, hogy a demokrácia kérdésében a Tőke egyáltalán nem finnyás. Orbán olyan diktatúrát rendez be, amilyet akar, csak fizessen. Aki nem hiszi, azt szeretném emlékeztetni néhány szereplőre a történelem színpadán: Ceausescu, Ferdinand Marcos, Jean-Claude Duvalier, Chun Doo Hwan, Suharto. Ezek mind kiszolgálták Amerikán keresztül az oligarchákat, és amikor hasznosságuk megszűnt, az USA hátat fordított nekik. Most éppen ez történik Mubarakkal. Ide sorolható majd a mi Orbán Viktorunk is, amíg a mór teszi a kötelességét, addig maradhat. És tudjátok mit? Ezt Orbán Viktor is tudja és maradni szeretne. És a nép? Mi aztán tényleg nem számítunk. Ne gyertek azzal, hogy Orbán megadóztatta a multikat, a bankokat, mert ő egy igazi magyar. Azok az adók végül a mi zsebeinkből fognak kiáramlani. Micsoda okos húzás! Ennél ügyesebben nem lehet megadóztatni a népet, még tapsol is hozzá. Most csak arra vagyok kíváncsi milyen trükkel éri el, hogy a kilakoltatott családok körében is népszerű maradjon. Ötleteket kaphat a római katolikus egyháztól, azok 2000 éven át tudták, hogy kell megnyugtatni a kizsákmányoltakat, miközben szívják a vérüket.

a Századvég összegzésében. A közvetítést nyomon követők közül tízből hat gondolja úgy, hogy a miniszterelnöki beszéd hiteles volt, míg a megkérdezettek kétharmada szerint Orbán államférfihoz méltó országértékelést tartott.   😀

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Az alábbi karikatúra sorozat nem kitalált történet, hanem véres valóság. Lovat adtak alájuk, de miért? Milyen hátsó gondolattal? Igenis van cigány-kérdés. Már a múlt század 70-es éveiben cikkezett róla az ÉS, de nem történt semmi, se Kádár alatt, se az új „demokráciában”. Kiművelni, tanítani kellene őket, nem még jobban rászoktatni arra, hogy élősködjenek a többségi társadalmon.

___________________________________________________________

___________________________________________________________

___________________________________________________________

____________________________________________________________

___________________________________________________________

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Tudom, hogy kiábrándító vagyok, de ilyen a világ.

Sokak kedvenc témája a tiszta vagy megújuló energia, azaz CO2 kibocsátás nélküli energia kinyerése, illetve olyan, amihez nincs szükség fossziliák elégetésére, és nincs szükség ásványanyagokra. Még „szakemberek” is úgy hisznek benne, mint annak idején a perpetuum mobilében, és persze pontosan annyira lehetséges, mint az örökmozgó megtalálása. Ne keltsünk az emberekben hamis reményeket! Mondjuk ki, olajtól független, tiszta energia nem létezik. Az eddigi próbálkozások feltétele a fossziliák rendelkezésre állása, mert nélkülük nem megvalósíthatók. Napkollektorok, napelemek, szélturbinák csak első rátekintésre nem igényelnek fossziliákat, mert megépítésük, helyszínre szállításukhoz üzemanyag kell. A napelemekhez akkumulátor szükséges. Még az etanol is igényel fossziliákat. A kukorica termeléshez gépek kellenek, amelyek üzemeléséhez olaj kell. A műtrágya, növényvédő szerek alapanyaga a kőolaj. Az etanol előállításához is kell szén vagy gáz. Az elektromos áram előállításához is kell fosszilia. Gépek, pótalkatrészek, előállítása, szállítása, olajozása-kenése olaj nélkül nem lehetséges. De tegyük fel, hogy korlátlan mennyiségű elektromos energiát nyerünk a napelemekből és a szélturbinákból. A rendelkezésünkre álló gépjárművek, hajók, repülőgépek nem működnek elektromossággal. Át lehet alakítani a gépkocsikat elektromos meghajtásra, de az elektromos energia tárolási nehézségei miatt az elektromosság a hajók és repülőgépek meghajtására alkalmatlan. Természetesen át lehet állni hidrogén hajtású robbanómotorokra, de a hidrogén előállításához is energia kell. Arról nem beszélve, hogy az elektromos meghajtású gépkocsikhoz tartozó akkumulátorok fontos része a lítium, aminek a kitermeléséhez, szállításához olaj kell. És akkor még hátra van a világ teljes gépparkjának a lecserélése.

Tetszik nekünk vagy sem, nyersolajra szükségünk van. Ha elfogy a nyersolaj az emberiség egy egészen más életre lesz rákényszerítve. Ahelyett, hogy a megújuló energiára vesztegetjük az időt, okosabb lenne felkészülni az olaj utáni életre, arra, amikor már nem lesz olaj. Sőt, magyar viszonylatban arra is kénytelenek vagyunk felkészülni, hogy olaj ugyan még lesz, de már elképesztően drágán lehet csak hozzájutni, ami egy gazdag országnak, mint például Németország nem jelent különösebb megrázkódtatást, de nekünk másképp kell gondolkodni. Nem tudok számításokat végezni, de úgy érzem, ha a világpiacon az energia ára a mainak a duplájára nőnek, az ország nem bírja el. Nem bírja el, mert a 70-es 80-as évek fordulóján Magyarország ráhangolódott az olcsó földgázra. Nem számított, hogy a 8. emeleten januárban tárva nyitva voltak az ablakok. Szigetelés nélküli házakat építettek, egykörös központi fűtéssel, mert ezekkel spóroltak, a gázzal nem kellett. Mára sok százezer lakás fűtése csak állami szubvencióval lehetséges, mert az mégsem lehet, hogy télen az emberek tömegesen hűljenek ki a lakásaikban. Pedig jó esély van rá. Mindenfajta ígérgetés ellenére keddtől az elektromos áram 5 százalékkal drágult, és az energiák folyamatos drágulásához hozzá kell szoknunk – már ha hozzá lehet szokni. A nyersolaj világpiaci ára 102 dollárra szökött, pedig a kitermelésben és a szállításban semmi fennakadás nem történt, legfeljebb ezeknek a lehetősége vetődött fel. Ráadásul az élelmiszer árak is emelkednek és az előrejelzések szerint az emelkedés folytatódni fog. Nem hiszem, hogy a „tiszta energia” megteremtése lenne a legfontosabb problémánk, mert az időjárás okozta vesztességekről még nem is tettem említést, pedig nagyon úgy néz ki, hogy az időjárási vesztességek évente megújuló jelenségek lesznek.  Nem kell hozzá kristálygömbbe nézni, hogy az ember lássa, a magyar jövő nagyon fekete.      

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Ki az ördög ez a Carlos Latuff? Egy zseniális brazil karikaturista. Brazil, de Libanonból származó szülők gyermeke – különben 1968-ban született. Ez a libanoni gyökér eléggé szerencsétlen, mert Latuff rendkívülien érzékeny a palesztin arabok szenvedéseire és az Izraellel szemben táplált ellenszenvét a lehető leggyilkosabb fegyverrel hozza világ tudtára. Ez pedig a karikatúra. Ezt természetesen a cionisták is tudják és igen nagy figyelemmel kísérik Latuff munkálkodását. A CIF Watch, az angliai cionista megfigyelő szervezet a napokban elítélte a Guardient, mert közölt néhány Latuff karikatúrát. Szerintük Latuff a legtermékenyebb antiszemita és anticionista karikatúrista a világon. Különösképpen kifogásolták, hogy Latuff a Palesztin elnököt, Mahmoud Abbast gonosz pofát vágó (itt fenn), géppisztolyt viselő, ortodox zsidónak ábrázolja. Hadd jegyezzem meg, hogy nem minden ok nélkül, mert Abbast Izrael pénzeli és természetesen Izrael érdekeit szolgálja. Gilad Altzmon szerint (róla néhány napja volt szó) „A zsidók azt állítják, hogy Latuff munkájának legnagyobb része antiszemita. Néhány karikatúrája azt sugallja, hogy Izrael a maga nemében különös és megváltoztathatatlanul bűnös ország. Csalódást kell okoznom nekik, mert szerintem különösképpen bűnös ország, amit az elmúlt években az ENSZ tényfeltáró bizottsága az elmúlt évek folyamán sokszor megállapított.” A cionista blog azt állítja, hogy Latuff karikatúrái azt sejtetik, hogy a Náci Németország és Izrael közé egyenlőségjelet lehet húzni. (itt fenn) Ezt viszont nem igen kell sejtetni, mert valamennyien láthatjuk, hogy a „csak zsidóknak ország” és a Náci Németország valóban hasonlít egymásra. Az itt bemutatott karikatúrán Sharon és Hitler bensőségesen „egymásra talál”, amire jó példa a Sabra és Shatilla táborokban végzett tömeggyilkosság. Az itt látható karikatúra pedig a volt izraeli miniszterelnököt, Ehud Olmert mutatja be, amint egy palesztin csecsemőt dajkál. Ez a karikatúra azt sugallja, hogy az izraeli vezetők nem csak szándékos gyermekgyilkosok, de azt is, hogy ez a gyerekgyilkosság Izraelen belül népszerű és ezért a kiállás mellette szavazatokat hoz. Ne feledjük, hogy Izrael lakosságának 94 százaléka helyesli a IDF (izraeli hadsereg) kegyetlenkedéseit, amiket a gázai hadjárat alatt műveltek. Ezen az alapon megállapít-ható, hogy Latuff mindössze követi az „eseményeket”. Személy szerint én megértem, hogy vissza akarják foglalni a régi hont (mi is foglaltunk hont 1100 évvel ezelőtt). Még azt is megértem, hogy tűzzel-vassal irtják az arabokat. Amit nem értek meg, hogy ez mellett miért követelik meg a világtól, hogy szeressék őket, és miért vannak felháborodva, hogy terjed az antiszemitizmus és az anticionizmus. Ezt egyedül maguknak köszönhetik. Ez ellen nem lehet tankokkal harcolni.  

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Hagyományosan, minden év január utolsó szerdáján, az USA elnöke szól a szenátorokhoz, ami a XX. században egy ünnepi beszéd az Unió helyzetéről. (The State of the Union). A múlt szerdán megtartott beszámolóból az „infláció” szó tökéletesen hiányzott, mintha nem is létezne, mintha nem ez lenne Amerika egyik legnagyobb félelme.

Ezek után az már teljesen természetes, hogy az immáron két éve tartott, majdnem 0 százalékos irányadó jegybanki alapkamat se került szóba, csakúgy, mint a legújabb ütemezett könnyítésre (QE = quantitative easing) szánt 600 milliárd dollár. Összegezve, ha Obama nem tesz említést a fedezetlen (fiat) dollár okozta problémáról, akkor az egész szövegének nincs semmi értelme. Nem árt felidézni, mi is valójában az USA helyzete.

2007 decembere és 2009 decembere közötti két év alatt 8.360.000 ember vesztette el az állását. Miután a kormány 4.600 milliárd dollárt költött a bankok megmentésére és a gazdaság fellendítésére 1.120.000 munkahely visszaállt, még mindig maradt 7.240.000 mínuszban. De ennél is kirívóbb, hogy minden egyes megteremtett új munkahely több mint 4 millió dollárba került. Sokkal jobb lett volna, ha minden elbocsátottnak a kormány küldött volna egy csekket 635.000 dollárról.

Obama természetesen csak arról beszélt, hogy több mint egy millió munkahely teremtődött, de hogy az mibe került, azt nem említette meg. Amikor a kormánynak az éves költségvetési hiánya meghaladja az 1500 milliárd dollárt, akkor annak egy kiadós infláció lesz az eredménye. Mértéktartó közgazdászok szerint 2015-re várható egy hiperinfláció. Ez természetesen csak ráérzés, mert az infláció beindulása bármelyik percben bekövetkezhet.

Obama említést tett arról, hogy Amerikának spórolni kell. Nem megadóztatni a gazadagokat, nem, megtakarítani, és hol? Egészségügy, mert ott megy el a legtöbb pénz. Ez csak azért érdekes, mert egy kicsit hasonlít a magyar helyzethez. Meg az összes többihez. Nem szabad a gazdagokat megadóztatni, hanem további pénzeket kell elvonni a szegényektől. Vissza a dickensi időkhöz. Egy dolog egészen biztosan kiderült. Obamának esze ágában sincs tenni valamit az amerikai valuta érdekében. Miért is tenne, ha a világ olyan hülye, hogy továbbra is elfogadja fizetés fejében.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________