Most már egy ideje a körül forog a vita, hogy a lakáshitelek törlesztő részlete egyes esetekben közel duplájára nőtt, ami sok százezer családot sodort végveszélybe. A hitelek hatalmas hányadát CHF-be vették fel, amikor egy svájci frank 140 forintot ért, és ez a fránya CHF most 220 forint környékén ingadozik, ami több mint 50 százalékos emelkedés. Így fordulhat elő olyan konkrét eset, hogy az eredetileg havi 37.000 forintos havi törlesztő részlet mára 78.000 forintra nőtt, ami 110 %-os emelkedést jelent, tehát több mint megduplázódott.

Most végezzünk egy gondolatkísérletet, és játsszuk végig az egészet. 2008 április 1-én (már csak a vicc kedvéért is) bemegyek az ERSTE Bank valamelyik fiókjába és előállok azzal, hogy lakásvásárláshoz 6.000.000 forint kölcsönt szeretnék felvenni. Itt közlik velem, hogy őket nem érdekli, hogy mire akarom felhasználni a pénzt, tehát egy 6 millió forintos, szabadon felhasználható hitelről lehet szó, amennyiben jelzálog céljából fel tudok mutatni valami ingatlant, ami természetesen lehet az a lakás is, amit meg kívánok  venni, de a jelzáloghitel összege nem haladhatja meg a felajánlott ingatlan értékének a 75 %-át. Ez ugye azt jelenti, hogy a megvásárlandó lakásom értékének legalább 8 milliósnak kell lenni, aminél természetesen lehet több. Jelzem, hogy ez OK, kérem tehát a hitelt. Ekkor felhívják a figyelmemet (vagy szóban, vagy egy nyomtatvány át nyújtásával) a következőkre – de persze a figyelmem, illetve a gondolataim már rég nem ott járnak, hanem a leendő lakásom nappali szobájának a berendezése körül. Pedig jobb lenne, ha figyelnék, mert a banknak vannak további feltételei is:  

1) Nekem kell fizetni az értékbecslési díjat, hiszen a bank meg akar győződni arról, hogy a jelzálogjog alá vont ingatlan értéke valóban eléri a 8 millió forintot. Egy ilyen értékbecslés, mondjuk 30.000 forint (de mi ez a 6 millióhoz képest).

2) Bizonyítanom kell, hogy a felajánlott ingatlan  valóban az enyém, és tehermentes és nincs rá senkinek haszonélvezeti joga. Ezért a földhivatalból ki kell kérnem egy „tulajdon lap” másolatot, ami 6000 forint és egy fél  nap.

3) A bankkal kell kötnöm egy szerződést, amit ellen kell jegyeztetni vagy egy ügyvéddel,  vagy egy közjegyzővel.  Van olyan ügyvéd, aki ezt elvégzi 15.000 forintért, de a bank ragaszkodik a közjegyzőhöz, akik viszont ennek a többszörösét kérik, de azért 100.000 forintnál nem lehet több. 😀

4) Természetesen feltétel, hogy a banknál vezessek folyószámlát és oda folyjon be a jövedelmem, és ugye akkor lesz számlavezetési díj, de ez mazsola a többihez képest.

5) A bank nem hajlandó semmi rizikót vállalni, és mivel egy földrengés vagy tűzvész megsemmisítheti a lakásomat, azaz a jelzálogjog egy pillanat alatt semmit se érhet, tehát az ingatlant be kell biztosítatnom, ami éves szinten 10.000 forintos nagyságrendű költség és bár engem terhel, a kedvezményezett a bank lesz (ez azt jelenti, hogy káreset után nekik fizetnek, nem nekem).

6) De mi van akkor, ha időközben meghalok? Ezt a rizikót a bank nem vállalja fel, tehát kötelez arra, hogy biztosítsam be az életemet is, ha kölcsönt akarok kapni. Az élet biztosítás is 10.000 forint nagyságrendű, éves szinten.

Mivel – mint írtam – én már a lakás berendezésén gondolkodom, ezek az apró részletek nem érdekelnek, csak folyósítsák már azt a hitelt. Ekkor azonban a bank alkalmazottja kicsit megráz, hogy figyeljek rá, majd rátér a kamatra és a futamidőre, aztán érdeklődik, hogy mennyit tudnék havonta törleszteni? Én mondom, hogy úgy kb. 40.000  forintot. Ekkor ajánlják nekem, hogy ha CHF-ben veszem fel a hitelt, akkor havi 311,53 svájci frank részletfizetés mellett, ami pillanatnyilag 43.614 forint, össze-vissza 19 évig kell törlesztenem. Hát ez még belefér, és boldogan egyezek bele. Istenem, mi az a 19 év nekem, úgy el fog röppenni, mint egy pillanat.

Lehet, hogy mondták, csak nem emlékszem. Lehet, hogy nem is mondták, de én nem kérdeztem rá. Minden esetre a helyzet az, hogy a forintban adott hitel esetén a kamat 21 % lett volna, míg CHF-ben „csak” 9,55 %-ot számítottak fel. Ezen kívül a tájékoztatóban világosan szerepel a következő mondat: „Az érvényben lévő kamatok, díjak és jutalékok mértékét a mindenkori hatályos Hirdetmény tartalmazza.”

Persze, ezt én majd csak akkor fogom elolvasni, amikor a törlesztő részletet felemelik 78.000 forintra és ki fogok akadni, hogy nem csak az árfolyam változott, de még a kamatokat is megemelték, méghozzá egyoldalúan. Ráadásul az is kiderül, hogy a számlámra érkező forintból havonta leemelik a törlesztő részlet megvételéhez szükséges forintot, a mindenkori „vételi árfolyamon”. Ez azonban jó néhány forinttal több, mint amennyiért a pénzváltóknál lehet kapni. Tehát a bank itt is kaszál. Nem szép dolog, de legyünk őszinték, én voltam a hülye, illetve a figyelmetlen,  nemtörődöm, vagy mit-tudom-én-mi.  Mindenesetre a nagy H-betűvel írt „hirdetmény” meg előtte a „hatályos” jelző az egésznek olyan hatósági ízt ad, és egyáltalán nem tükrözi, hogy itt tulajdonképpen két egyenrangú fél szerződik egymással. Arról nem is beszélve, hogy a Ptk. Kötelmi joggal foglalkozó része világosan kimondja, hogy egy szerződést az egyik fél a másik beleegyezése nélkül nem  változtathatja meg. Igen-igen, állítja a bank, de én a szerződésben ebbe beleegyeztem. Csakhogy a Ptk. 8.§ (3) bekezdése kimondja: „A jogképességet korlátozó szerződés, vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.” Amit én úgy ételmezek, hogy jogairól senki nem mondhat le szerződésileg, ha lemond, akkor az a szerződés semmis. Vagyis az önkényes kamatláb emelés törvényellenes. Hogy ez még senkinek nem jutott eszébe, azt én nem értem. De akkor ezt a vonalat hagyjuk!  

Persze, ha egy kicsit is elgondolkoztam volna, akkor a következőket állapíthattam volna meg: 19×12=228 hónapon át kell törlesztenem 43.614 forintot, akkor az összesen 9.944.000 forint, amennyiben semmi se változik. Hogy 19 év alatt semmi se változzon, az akkora csoda, ami még Jézus Krisztusnak se jutott eszébe, tehát teljesen kizárt. Mint ahogy jött is a változás, mert alig telt el két év és a részlet máris 78 ezer lett. Vagyis a végén úgy tűnik, hogy 20 milliót fogok visszafizetni, tehát a 6 milliós kölcsön ára 14 millió forint. Hát normális vagyok én? Naná, hogy normális vagyok (kognitív disszonancia), azok a szemét bankárok, meg a rohadt kamatos kamatjuk, fel kell őket akasztani! Na jó, csillapodjunk le!

A bankszakmában dolgozó kedves hölgy, aki az egészet intézte, az természetesen pontosan tudta, hogy a kölcsön felvételekor én tulajdonképpen egy gazdasági öngyilkosságot követtem el, csak az eszközt nem kellő óvatossággal választottam meg, és így a halál beállásáig néhány évet várni kell. Figyelmeztetni azért nem figyelmeztetett, mert egyfelől ez nem munkaköri kötelessége, másfelől egy alkalmazott nem ronthatja cége gazdasági érdekeit, végül pedig prémiumot és mamutfizetést kap, pontosan azért, hogy minél több ügyfelet rábeszéljen a CHF hitel felvételére. Nem szép tőle, de végül is mindenkinek élni kell valamiből.

Ez természetesen a múlt, viszont fennmarad a kérdés, most mi legyen? Először is mérjük fel, mi a helyzet (belső információ szerint):

1) Vannak, akik a kilakoltatási moratórium hatására beszüntették a törlesztést. Máshol nyitottak egy új bankszámlát és a fizetésüket oda irányítják. Aztán vidáman élnek tovább abban a lakásban, ami nem az övék és csak isten tudja, hogy miben reménykednek.

2) Van, aki úgy gondolja, hogy a kocsi és a lakás részletei közül csak a kocsit fizeti, ugyanis a kocsi  birtoklása munkahelyi követelmény, ha nincs kocsi, nincs állás se. És ugye kocsira nincs moratórium. Érdekes lesz nézni, hogy kilakoltatás után majd a kocsijában fog aludni és a hűtővízből fog mosakodni. A szilárd és cseppfolyós ürítésre még nem talált  megoldást, de majd valamit kitalál.   

3) Tudnak olyan hölgyről, aki más banknál vezetett számlájára nem utaltat át pénzt, mert onnan vonnák le a lakáshitel részleteit, de ennél a banknál vezetett számlájáról egy drogéria lekért 30.000 forintot egy üveg kölni vásárlásáért (vagyis a bankok informálják egymást – persze törvénysértő módon). Ez nekem különösen szimpatikus 😀 , mert bizonyára arra gondol, hogy majd az állam megmenti a kilakoltatástól és az én adómból is ki fogja segíteni a 30 ezres parfümvásárlás terén.

Természetesen vannak olyanok, akik tök normálisan állnak hozzá a tartozásukhoz és fizetnek, amíg tudnak, aminek érdekében sok mindenről lemondanak, amit nem terveztek be. Viszont a férj-feleség közül bármelyik, bármikor elveszítheti az állását és akkor összeomlik az egész. Lépjen tehát az állam. Az állam már lépett a moratóriummal, de ez egy ideiglenes intézkedés, ami lélegzetvételi időt ad csak (és mint látható egyesek hülyén használják ki). Végül a tartozást ki kell pengetni. Léteznek megoldások, például az állam megveszi a lakást és bérbe adja az eredeti és benne lakó vevőnek. Ez egy humánus és tetszetős megoldás lenne, de az államnak nincs pénze. Így aztán, hogy mi fog történni, tényleg a jövő zenéje.

Én meg úgy döntöttem (a gondolatkisérletben), hogy „jobb késő, moint soha” alapon, a tartozásomat átteszem forint alapura. A bank volt olyan kedves és elfogadta. Így a havi törlesztő részletem 95.000 forint lesz, az eredeti 37.000 helyett. Lehet, hogy nem szép dolog tőlem, meg nem hazafias, de én Kádárt visszasírom (igaz, akkor még fiatalabb is voltam) 😀

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________