Tibor bá’ online

Csak az Isten a megmondhatója (hogy stílszerű legyek) hány indignált levelet kaptam például fizikushallgatóktól, akik újonnan felcsípett tudásuk birtokában, de csak kevéske bölcsességgel a tarsolyukban, ki voltak akadva a könyvem honlapján található cikkek szövegétől. Hogy milyen jelzőkkel illettek az külön alapja lehetne egy viccgyűjteménynek.

De mi volt velem a bajuk? Nos, első általánostól megszokták, hogy amit a tanár mond, ami a tankönyvben le van írva az olyan, mint a szentírás (hogy megint stílszerű legyek).

Na jó, nem egészen. A történelmet lehet így tanítani és lehet úgy. Egy klasszikus verset vagy drámát lehet így elemezni, és lehet úgy. Az egyazon témában jelentkező, akár homlok egyenes ellentét nem nagyon számít, inkább a háttérben meghúzódó nézet, precízebben egy nézet kialakítására alkalmas elme kibontakozása a fontos. Talán éppen ez az oka annak, hogy aki nem tudja elviselni a kétértelműséget, az kénytelen az egzakt tudományok felé fordulni, és mondjuk fizikus lesz, mert ott egyértelműek a tények. Aztán jönnek a tanulással eltöltött évek, és a fizika megismerése. Tudom, mert én magam is így éreztem, természetesen nem egyedül.

A fizika úttörői Galileitől, Newtonon át, egészen a XX. század kezdetéig minden tudós úgy érezte, hogy a világmindenség működésének és törvényeinek a megismerése egy folyamat, amihez minden tudós, kutató hozzátehette a maga kis hozzájárulását, és biztosra vette, hogy egyre közelebb kerülnek a végső igazság megismeréséhez. Minden szépnek és biztatónak tűnt, és akkor jött a nagy meglepetés a kvantummechanika, a maga elképesztő ellentmondásaival. Hiába tiltakoztak olyan nagy nevek, mint például Einstein, Dirac és mások, a zászlóvivők nem torpantak meg. A tiltakozókat leírták azzal, hogy szellemileg már túl vannak csúcsteljesítményükön, a kvantummechanika bizonyítottan működik, néhány apróságon kívül minden a helyén van, hiszen az atomok világa gyönyörűen összeállt. Ami pedig „összeállt” azt úgy hívták, hogy „standard modell”.

A standard modell szerint a világmindenség összetevője 6 kvark, 6 lepton és 4 részecske, melyek hordozzák az elektromágnesességet és egybetartják az alkotóelemeket, vagyis ezek az úgynevezett „erők”. Ez az együttes majdnem minden jelenséget megmagyaráz, de a gravitációval nem tud mit kezdeni. Ezen kívül vannak apró „nehézségek”. A standard modell szerint a neutrinoknak nincs tömegük (úgy értem a 3 különböző fajta neutrino közül egynek sincs), ami a valóságban nem igaz. Nincs elektromos töltése és nincs mérete se. Azaz úgy van, hogy földi értelemben nincs. Ennél is nagyobb baj, hogy a standard modell képleteinek és részecskéinek a segítségével az 1 TeV feletti energiával rendelkező ütközés eredményei szerint egyes események előfordulási valószínűsége meghaladja a 100 százalékot.

Ezt volt hivatva megoldani a feltételezett Higgs bozon, amit a fizikusok félőrült módján keresnek már vagy 30 éve. Ugyanis segítségével a részecskék tömeghez jutnának és magyarázatot adna miért tér el egymástól kezelhetetlen mértékben az elektromágneses erő és a gyenge magerő.

A Higgs bozon elmélet legegyszerűbb verziója szerint csak egyetlen egy fajta Higgs bozon létezne, ami önmagában problematikus, ugyanis a tömegének végtelen nagynak kellene lenni. Éppen ezért a fizikusok jelentős része az egész Higgs bozon ötletet legszívesebben elfelejtené és helyette inkább a „szuper szimmetria” elméletet favorizálná, ahol számtalan új részecske jelenne meg. Megint mások a háromnál több dimenzióban látják a megvalósítást, ahol az extra dimenziókat teli lehetne pakolni nehéz részecskékkel. Közben a kérdést megközelítik már oldalról is. Mi van akkor, ha rezgő szuper húrok helyett egymásba „összefonódott” (entangled) membránok alkotják a részecskéket?

A helyzet az, hogy az utóbbi 80 év feltételezéseit, bár tanítják az egyetemeken, még nem sikerült se bizonyítani, se érthetővé tenni az emberi agy részére.

Az ifjú fizikusok pedig úgy gondolják, amit tanítanak, az – mint már írtam – szentírás. Kutatómérnök koromban járta egy mondás: „Aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja”. Én csak tudom. A közvetlen szomszédom tíz évig egy ELTÉ-n atomfizikát tanító professzor volt (már nyugdíjazták). Egy ízben elpanaszoltam neki, hogy a 3-fázisú motoromat nem tudom bekapcsolni. Amire azt válaszolta: nézd meg a szénkeféket, általában azokkal van a baj.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________