2015. december hónap bejegyzései

(1783) Mekkora a farkad?

Tibor bá’ online

 

~q191Úgy értem milyen hosszú a hímtagod? Ha erektált állapotban 14 cm alatt van, akkor olvasd tovább.

Ezerszer meg lett már állapítva, hogy a nők nem buknak a hosszú péniszre, illetve a nők hatalmas többségének az a véleménye, hogy a méret nem számít. Ennek ellenére a férfiak többsége nincs megelégedve farka hosszával. Ezért lehet életképes az amerikai „farknövesztő társaság” mint civil szervezet. A társaság célja a hozzájuk fordulok tanáccsal való ellátása a hímtag hosszának a megnövelése érdekében. Az eljárás ingyenes és nem titkos.

A lényeg, hogy a laza péniszt végénél fogva húzni kell, mondjuk napi 20 percen keresztül. Meg fog nyúlni? NEM. A dolog ennél érdekesebb. A szakértők által jóvá nem hagyott elmélet értelmében a húzás következtében a szöveteken belül mikró szakadás keletkezik amivel együtt jár a pénisz apró megnyúlása. Aztán a szakadás résében a sejtek sarjadni kezdenek és rögzül a megnyúlás. Ez a folyamat újra és újra lejátszódik, aminek következtében egy idő után a pénisz mérhetően hosszabb lesz. A probléma mindössze az , hogy az elméletet gyakorlatban még nem sikerült bizonyítani. Ennek ellenére havonta 600 új tag jelentkezik a mozgalomhoz.

Az egészben egyetlen egy elfogadható dolog van, éspedig, hogy ingyenes. Ezzel szemben a különböző sarlatánok, vagy inkább kóklerek agyba-főbe hirdetnek különböző krémeket, eljárásokat a hosszabbításra, méghozzá eléggé borsos áron. Na ez az, aminek nem kell bedőlni. Tök mindegy mekkora a péniszed, a legokosabb, ha tudomásul veszed. Férfit már sok mindenért hagytak el, de azért, hogy a farka túl rövid, azért még soha.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

(38) könyvismertető: Jared Diamond: Collapse

Tibor bá’ online

~q191Már sokan olvasták, de még nem mindenki, pedig rendkívül tanulságos. Kezdem a szerző ismertetésével. Jared Diamond 1937-ben született, tehát 78 éves és az UCLA földrajz professzora, de eredetileg orvos volt. Végül is evolúció-biológusnak és bio-geográfusnak tartja magát. Diamond professzor egyike a világ legjobb természettudományos ismeretterjesztőinek. Műveiben laikusok számára is érthetően dolgozza fel a régészet, a biológia és a történelemtudomány eredményeit. A 2005-ben megjelent „Collapse” (Összeomlás) című könyvének témája a különböző társadalmak összeomlásának az okai.

Az 574 oldalas könyvében feldolgozza a Húsvét- Pitcair- és Henderson- szigeti, az Anasazi, a Maya, a Viking, a Norse társadalmak összeomlását, és megállapítja a civilizációk vagy társadalmak összeomlásának közös ismérveit.

Mi a lényeg? Létezése folyamán egy társadalom előbb vagy utóbb szembetalálja magát egy természet adta jelenséggel, ami magában hordozza pusztulásának lehetőségét. A folyamatnak a következő fázisai vannak:

1. A jelenség már létezik, de még nem igazán észlelhető (boldog tudatlanság).

2. A szakértők észlelik a jelenséget, megfigyeléseket végeznek, tudományosan feldolgozzák és közzéteszik, de senki nem figyel rájuk.

3. A döntést hozó uralkodó réteg megérti a szakértők jelzéseit, de nem tesznek semmit, mert saját társadalmi osztályukat nem tartják veszélyeztetettnek, illetve anyagilag nem érdekük a vész észlelése és az ellenlépések megtétele.

4. A döntéshozók észlelik az elkerülhetetlen bajt, mi már öket is veszélyezteti, de már túl késő megtenni a szükséges lépéseket.

5. Bekövetkezik az immáron elkerülhetetlen vég, ami a legtöbb esetben a teljes kihalást jelenti.

A szerző hosszú időt töltött el Ausztráliában, mint a jelenlegi (nyugati) civilizáció potenciálisan első áldozatának földrajzi helyén. Rámutat arra, és számokkal bizonyítja, hogy Ausztrália a jelenlegi klíma mellett maximum 8 millió embert képes fenntarthatóan eltartani, miközbenn Ausztrália lakossága ennek már a duplája.

Jared Diamond nem rejti véka alá, hogy a nyugati társadalom halálra van ítélve. A könyv magyar fordítását a TYPOTEX kiadó „Összeomlás” címen jelentette meg. A könyv igen tanulságos, aki teheti olvassa el, mert egyértelműen rádöbbenti az olvasót a ránk váró vészes jövőre.

A könyv mottója: Because we are rapidly advancing along this non-sustainable course, the world’s environmental problems will get resolved, in one way or another, within the lifetimes of the children and young adults alive today. The only question is whether they will become resolved in pleasant ways of our own choice, or in unpleasant ways not of our choice, such as warfare, genocide, starvation, disease epidemics, and collapses of societies.

Magyarul: Mivel ezen a nem fenntartható úton rohanva haladunk előre, a Föld ökológiai problémáinak így vagy úgy meg kell oldódni a ma élő gyerekek és fiatal felnőttek élete folyamán. Az egyetlen kérdés az, hogy megtaláljuk-e az elfogadható megoldást, vagy tőlünk függetlenül a probléma megoldódik magától, ami háborút, népirtást, éhezést, járványokat és társadalmi összeomlást jelent.

Ez persze egy költői mondat. Mindenki tudja, hogy a problémát nem az ember, hanem a természet fogja „megoldani”.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

(1783) Gonorrhoea

Tibor bá’ online

 

~q191Apámék korosztályának rettegett nemi betegsége. Egyetlen jó tulajdonsága a rövid, néhány napos lappangási ideje volt. A vicc szerint az egy éjszakás kaland után a kissé cinikus baka azzal búcsúzott az alkalmi ismerőstől, hogy amit 9 hónap után kapsz, az nevezd majd Jankónak. Amire a nő azt válaszolta, amit te kapsz 5 nap után azt nevezd majd kankónak. A penicillin felfedezése után a gyógyítása gyerekjátékká vált. Gyakorlatilag Magyarországon ki is irtódott a múlt század ötvenes éveiben a szigorú rendelkezések miatt. Vagyis az orvosnak kötelessége volt kifaggatni a beteget kivel közösült, és az illetőt hatósági szigorral beidézték a Nemi beteg gondozóba. A diszkréció felrúgásának volt csodás az eredménye. A szigor lazítása után a kankó kismértékben visszaszivárgott a közéletbe, így ma is lehet vele találkozni.

Most azonban rémisztő hírek érkeznek Angliából. A helyi ÁNTSZ igazgató, Sally Davies jelezte, hogy a gonorrhoea gyógyíthatatlanná kezd válni Angliában. Ezért körlevelet írt a háziorvosoknak és a patikusoknak, hogy a megfelelő gyógyszert írják fel, ugyanis a kórokozónak megjelent új antibiotikumokra is rezisztens változata Anglia északi területein. A helyzet komoly. Március óta 16 esetet regisztráltak, ahol a kórokozó a legújabb antibiotikumra, az azitromicin-re is rezisztens. A kórokozó egyszerűen kiirthatatlan. A fertőzés minden esetben heteroszexuális kapcsolatból eredt.

Kezelés nélkül a gonorrhoea hosszútávon komoly problémákat okozhat. Nők esetében terméketlenség, az életet veszélyeztető medencegyulladást. Terhes nő esetében az újszülött vakon jöhet a világra.

Angliában évente 25.000 új esetet regisztrálnak, és naná hogy majd mind 25 év alatti, nem mert többet cserélgetik a partnereiket, hanem mert egyszerűen felelőtlenek. A betegség velejárója a vizelés közben érzett csípős, égető érzés. De ez elmaradhat a férfiak 10 százalékánál, a nőknek pedig 35 százaléknál. A tünet elmaradása, tehát senkit se nyugtathat meg.

Félő, hogy ha a tájékozatlan háziorvos nem a megfelelő antibiotikumot alkalmazza, a rezisztens törzsek elterjedése fokozódhat. Például a ciprofloxacin alkalmazását 2005 óta nem javasolják, ennek ellenére a háziorvosok 42 százaléka még mindig azt írta fel 2007-ben, 2011-ben pedig 20 százalék. Ezeknél az orvosoknál úgy látszik megállt az idő.

Devies közölte, hogy az egyén jelentősen csökkentheti a veszélyt, ha kondomot használ, és időnként vizsgálatnak veti magát alá. Az viszont érdekes, hogy ezt külön az emberek lelkére kell kötni.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Bobkó Csaba – Szeressétek Orbán Emíliát

Bobkó Csaba minden idők legsikeresebb (és legrövidebb 😀 ) posztja, amely fényéből 5 év alatt semmit se veszített.

A Fidesz mesebeli kétharmados győzelméről és a hozzá kapcsolódó csodavárásról, meg a még rémisztőbb lehetőségről, hogy ők maguk is komolyan elhitték, hogy kétharmad birtokában csodákra lesznek képesek, nekem már egy idő óta Sándor Pál filmje, a „Szeressétek Odor Emíliát!” ugrik be.

A filmbeli főhős lány, mint vezéregyéniség, a film zárójelenetében a tőle iránymutatást váró társai tömegét magabiztos vagánysággal az intézet tornyába vezeti fel a csigalépcsőn. A „tömeg” lelkesen követi. A tömeget alkotó leányoknak nem kell saját fejüket törnie, hogy mit tegyenek, mert nekik Vezérük van. A csigalépcsőn felfelé haladva Odor Emília megjátszott magabiztosságának máza alatt kétségbeesetten mondogatja magában: „Na most kéne gyorsan valamit kitalálni…” Mert persze fogalma sincs, hová vezeti a „népét” és minek. De a hangulat, az események így hozták, meg persze akart is vezér lenni. A helyzet megoldása: a csúcsra érve Odor Emília a mélybe veti magát a nyitott toronyablakból.

Nem vallhatta be az általa fellelkesített hívek tömegének, hogy semmi ötlete nincs, az ablak meg nyitva volt, frappáns megoldásnak csak ez maradt. Félek, nehogy Csodatevő Orbán Emília az egész országot vezesse ki a nyitott toronyablakon…

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1780) Ukrajna

VIP.50.

 

A szíriai események elhomályosítják Ukrajnát, pedig lenne mit írni róla. Dimitri Orlov meg is teszi. Az ő összefoglalójának közlöm az összefoglaló fordítását. 😀

Ukrajna összeomlott mind az 5 ismert fázisban, tökéletes rémálommá fog válni nem sokkal karácsony után.

Első fázis: Az ukrán kormány néhány napja fizetésképtelenné vált. Az IMF kénytelen volt megváltoztatni a szabályait, hogy Ukrajnát valahogy életben tartsa, az oroszokat pedig átverje.

Második fázis: Ukrajna ipara és kereskedelme közel került a teljes leálláshoz. Az ország gyors ütembe veszíti el ipari bázisát. Valamikor kereskedelmének hatalmas hányada Oroszország felé irányult, aminek most vége. Ukrajna semmi olyat nem állít elő, aminek Európában piaca lenne, a kurvák kivételével.

Harmadik fázis: Az ukrán kormány egy komplett bohózat. Az irányítás jelentős részét olyanok kezébe adták, akik éjszakánként hazarepülnek. A parlament teli van közönséges bűnözőkkel, akik megvették mandátumaikat a képviselői mentelmi jogért. Nemrég Jatszenyuk miniszterelnököt lehúzta a pódiumról az egyik embere, na, ez eléggé megalázó. Ő viszont természetesnek vette. Hol hordja a tökeit? Lehet, hogy Victoria Nuland egy köcsögben tartja a washingtoni külügyminisztériumban? Az ilyen jelenetek érdekesek a TV-ben, de a valóság nagyon is szomorú. Azok, akik Ukrajnát vezetik (ha lehet ezt a kifejezést használni) semmi se érdekli csak az, hogy tudnának ellopni azt, ami még megmaradt.

Negyedik fázis: Az ukrán társadalom (ha ezt a kifejezést még lehet alkalmazni) több, egymással harcoló frakcióra szakadt. Bizonyos értelemben ez elkerülhetetlen volt. Mi történik akkor, ha egy-egy darabkát elveszel Lengyelországból, Magyarországból, Romániából és Oroszországból, majd összeragasztod őket? Az eredmény természetesen bármi lehet, de ha…….

A VIP cikk folytatását azoknak küldöm szét, akik évi 6000 forint adakozással hozzájárulnak a honlap fenntartási költségeihez, amiért egy éven át kapják VIP fordításokat. Kapcsolatfelvétel: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

 

(1779) Adakozás

 

 

Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozok felhívásokra különböző honlapokon, hírportálokon, hogy a kedves olvasó adakozzon, ha kedve úgy kívánja. Az ok egyszerű. Az Internet ingyenes, az olvasásért senkiinek se kell fizetni. Ezzel szemben az írás viszont pénzbe kerül. Először fordul elő a világtörténelemben, hogy az író munkájáért nem kap tiszteletdíjat, hanem neki kell fizetni, hogy írhasson. Természetesen nem képét, hanem „csak” a költségeket. Ez egy természetellenes állapot lenne, ezért próbálkoztak különböző megoldásokkal. A legkézenfekvőbb megoldás az oldalakra hirdetések felrakatása, amiért a hirdető fizet. Ez azonban idegesíti az olvasókat. Engem például halálosan irritál, amikor mindenfajta mozgó hülyeségek előugranak, elterelik a figyelmem, és idegesítenek. Videóknál a 20 másodperces reklámmal kezdenek, és ha nem nézed végig, akkor nem láthatod a lényeget. Ezt ismerve, mindjárt az elején kijelentettem, hogy nálam hirdetés aztán nem lesz. A másik megoldás, a már említett adakoztatás. Persze az élelmesebbje, él mind a két lehetőséggel. De vannak igen cselesek is. Ilyen például a New Scientist online. Találok rajta egy piszok érdekes cikket, amiből elolvasok 5 mondatot, amikor is jönne egy lényegre törő hatodik mondat, de helyett egy apró közlemény, hogy a folytatás benne van a folyóiratban, és fizesd elő pontom 50 $-ért. 11.000 Forintot fizessek egyetlen cikk miatt? Enyhén bosszantó, hogy azért fizessek, amit aztán magánszorgalomból lefordíthatok magyarra, hogy nálam el lehessen olvasni ingyen. Persze olyan lehetőség is van, hogy hagyom magam lefizetni (ezt szponzorálásnak hívják) a megadott szubjektivitás érvényesítése mellett. Magyarul azt hazudom, amit ő akar, és akkor ezt jól megfizeti. Csakhogy nálam már ez a hajó elment. Így is időnként megkapom, hogy a múltkor ennek az ellenkezőjét írtam. 😀 Persze oda is koppintok. Te csak ne kritizálj, majd ha szponzorálsz, akkor!

Ezzel azonban most már nekem is szakítanom kell. Aki teheti, aki megtalálja nálam a számítását, jól érzi itt magát, és nem bánná, ha innen vinnének ki a… szóval, ahová hamarosan kicipelsz néhány gyertyát, meg egy rakás virágot (hadd lopják el a megélhetési tolvajok), akkor lehetőséget adok az adakozásra. De, ha a kifejezés olyan dehonesztáló, akkor használjuk az angol kifejezést. DONATE! És, hogy ne hivatkozhass arra, hogy adakoznál, de fogalmad sincs hogyan, akkor most kihúzom a méregfogadat.

 

Figyelj! OTP 11773030 – 00271383 – számlatulajdonos: én vagyok.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

(1778) Karácsony down under (and up here)

A könyv borítója

— karácsonyi nosztalgia — ez a poszt első alkalommal 2009 karácsonyán került fel a honlapra, de azóta sok új látogatónk  van, akik a régebbi posztokat nem olvasták)

Azt persze mindenki tudja, hogy Ausztrália a déli féltekén van (down under), aminek okán az év 180 fokot el van fordulva. Ennek egyenes következménye, hogy december 24-én Melbourne-ben a Nap reggel 3 órakor kell és este 10 után nyugszik. Délben pedig 41 °C van árnyékban, és hogy röhögni is legyen kedve az embernek az üzletek teli vannak Angliából importált karácsonyi üdvözlőlapokkal, amiken hólepte táj virít apró templomokkal, szánkót húzó szarvasokkal, ami ma már Európában is giccs, Melbourne-ben pedig égbekiáltó marhaság.

Hajnali négy, hasamra süt a Nap, élettársam tök meztelemül izzadtan forog a lepedőn, nekem fáj a fejem, hiszen máris 36 °C van a szobában. Szex? Unottan átfordulok a másik oldalamra és nagy nehezen félálomba szenderülők. Eszembe jut az utolsó karácsonyfa, amit az utolsó pillanatban, a szomszéd kertjéből vágtam ki 20 centis hóban. Hogyan is volt?

November 4-én megindultak az oroszok, 10-én átléptem a határt, pár nappal később Ausztráliába regisztráltak, indulás kb. január végén. Addig ellődörgünk Bécsben. Aztán december közepe táján elkapott a karácsonyi láz. Tavaly anyám sütötte a halat, keverte a borsodót, mert ez a kettő kötelező volt. Húgom és én díszítettük a fát, apám le-felmászkált a konyha és a szoba között és bontogatta a szaloncukrokat, vaníliásat keresett. Mindenkinek máshova volt eldugva a többinek szánt ajándéka és rettenetesen ügyeltünk arra, valahogy ki ne derüljön a rejtekhely. Aztán megvolt a vacsora és az ajándékosztás. Később kimentünk a nyikorgó hóba és elbaktattunk a közeli kápolnába az éjféli misére. Családom nem volt vallásos, sose mentünk misére, de valahogy ez az éjféli mise hozzátartozott a hangulathoz.

Már vagy tizedszer gondoltam végig az utolsó, családban eltöltött karácsonyt, amikor megszületett az elhatározás, szentestére visszamegyek. Felpakoltam magam banánnal, Milka csokoládéval, babkávéval, szardíniával, szóval minden „földi jóval” és a határon egy kilométernyi kúszás után irány Budapest. Húgom már Nyugaton volt, anyám és apám nagy magányukban fenyőfát se vettek. Ezért kellett az utolsó percben a 44-ben nyugatra ment szomszéd elhanyagolt kertjéből kivágni a díszfenyőt. Szüleim könnyes szemekkel öleltek magukhoz, én meg boldog büszkeséggel pakoltam ki hátizsákomból az évtizedek óta nem látott finomságokat. Aztán karácsony után egy nappal újfent útra keltem. Nem lehetett hülyéskedni a határt napról-napra egyre jobban őrizték.

Az álmodozás nem tartott sokáig. Öt órakor fáradtabban keltünk, mint amikor lefeküdtünk. Bekapcsoltuk a rádiót, amiből kilószámra ömlöttek a karácsonyi énekek, azok a híres angol Christmas carols-ok, a szánkót húzó pacik nyakában lógó csengő csilingelésével, amik újabban Magyarországon is kezdenek teret hódítani.

Pedig rendbe kellett szedni magunkat. A karácsonyi „dinner”-re meg voltunk hívva élettársam szüleihez Dandenongba, ami kb. 100 km-re volt Melbourne-től. Hatalmas megtiszteltetés. Ugyanis három évig hallani se akartak rólam pusztán azért, mert nem voltam Ausztrál. Ja kérem, akkor még nem tudták mi az a multikultúrális társadalom. Vadházasságban pedig azért éltünk, mert Elayne nem volt még 21, és ugye arrafelé akkor lesz az állampolgár nagykorú. Nem tudtam miért, de most megtörni látszott a jég.

Délkörül meg is érkeztünk az adott farmra és megjátszottuk, hogy mennyire örülünk egymásnak. Bemutatkozásra nemigen volt szükség, ők pontosan tudták én ki vagyok, én meg ránézésre rájöttem. Elayne húga volt az egyetlen őszinte ember a társaságban. Ő rögvest a nyakamba ugrott, amiért kapott is egy gúnyos megjegyzést az anyjától. Legelsőnek a kommunikációs hiányosság ütötte fel a fejét. „Anyósom” kiejtését az istennek se értettem meg, ha szólt hozzám, a lányának meg kellett ismételni viszonylag egyszerű mondatát, hogy meg is értsem. Így aztán hamar leszoktunk a beszélgetésről.

Margaret, a húg, körülvezetett a farmon, mialatt nővére a rég nem látott mamával diskurált, amiből egy szót se értettem. Elayne csodálatos módon egyik pillanatról a másikra pont olyan, számomra érthetetlen akcentussal beszélt, mint az anyja. Ez alatt „sógornőm” bemutatta a teheneket. Ilyen szentestém se volt még, gondoltam magamban, elvégre már délután 6 körül járt az idő, odahaza rég sötét, itt meg hét ágra sütött a Nap és a hátamon rám tapadt az izzadságtól csurom nedves ing. A tehenek után kiderült, hogy nincs más látnivaló. Szerencsére addigra összetereltek minket a dinner-hez.

Meg nem lepődtem, mert akkor már veteránnak számítottam. Pontosan tudtam, hogy a dinner nem lehet más, mint egybesült marha, amiből szeleteket vágtak, azt leöntötték egy gravy nevű szósszal, adtak hozzá főtt krumplit, főtt bimbós kelt és főtt hagymát. Aztán jött a Xmas puding, ami a maga nemében tényleg kuriozitás. Ugyanis minimum 3 hónappal korábban állítják elő és karácsonykor csak meg kell főzni és leönteni híg vaníliás szósszal.

Persze a Xmas puding egyszerűen ehetetlen, mert a rengeteg mogyoró és szárított gyümölccsel telített tésztát birkafaggyú tartja össze, szó szerint. Az egész kőkeményre szárad. Karácsonykor pedig konyharuhába kötve megfőzik, tálalják és szagolják a bűzt, amit terjeszt. A lényeget viszont kifelejtettem. A puding közepébe betesznek egy ezüst shillingest, ami azé, akinek a tányérjába kerül. Persze, ha közöttük nőttem volna fel, én is zabáltam volna a pudingot, és vártam volna, hogy ráharapjak a fémpénzre, de ez az, nem nőttem fel közöttük és rettenetesen zavart a hőség, a bűz, a napfény és közben az állandó Merry Christmas így, Merry Christmas úgy.

Végül a karácsonyon túlestünk, sőt egymás után több karácsonyon is. Megszokni persze nem tudtam őket, de az legyen az én ügyem. Elvégre saját akaratból mentem ki és persze saját akaratból jöttem vissza is.

A sors érdekes fintora, hogy évekkel később, éppen karácsony előtt érkeztünk haza (up here) mind a „hárman”. Apámék háza fele akkora volt, mint amire emlékeztem. Ugyanez volt a helyzet a feldíszített fenyőfával is, csak a hó volt 20 centis. Elayne még életében nem látott havat. Úgy tapsolt neki, mint egy gyerek. Rugdosta a havat, csúszkált, hógolyót gyártott, teljesen megfeledkezett arról, hogy első gyermekünkkel mégiscsak a hetedik hónapban volt. Viccesen megkérdeztem tőle hiányzik-e neki a 41 fokos meleg. Nem szólt egy szót sem, csak rázta a fejét, hogy nem, de a szeme sarkában láttam egy csepp összegyűlt könnyet. Hetven felett nagyon gonosszá vált, de megértem őt. Senkinek se jut eszébe, hogy közel fél évszázada emigrációban él – és most már szenved. Az emigráció idős korban a legelviselhetetlenebb. Most fizet a  bűneiért, és mert december 24-én született (minő véletlen), meg se feledkezhet arról, amiről a legjobban szeretne.    

(1777) Levél Amerikából

Tibor bá’ online

 

„Kaptam egy levelet Amerikából.” Gyakran kapok leveleket innen-onnan, de ez most különösen aktuális, mivel már majd egy millió magyar keresett magának másik hazát, mert „itthon csak nyomorogni lehet”. Nem tudom, hogy így van-e, de ma délelőtt voltunk az Auchanban, ahová ezrek érkeznek gépkocsival, alaposan bevásárolnak, majd újabb ezreknek adják át a helyet. Ki az, aki nyomorog? — Mindegy! Itt a levél szóról-szóra.

~q191Az USA Politikai és törvényhozó szinten deklarálja az egyén mindenek fölöttiségét. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni, hogyan szorulnak kiszolgáltatott helyzetbe, és hogyan semmisülnek meg az egyének. Gondoljuk bele, mit érez a magyar emigráns, amikor megpillantja a Szabadság-szobrot, és a „korlátlan” lehetőségek, az ígéret földjére lép tele becsvággyal, nagy-nagy tervekkel, világváltó energiával. Eltelik némi idő, amíg itt a 80-100 emeletes felhőkarcolók tövében rádöbbennek, hogy egy felfoghatatlan méretű országban, azaz százmilliókat mozgató, tökéletesen szervezett erők húsdarálójába hullva- mit ér az egyes ember? Aki ráadásul magyar, tehát idegen, aki bármennyire törekszik a beilleszkedésre a helyiek számára élete végéig jövevény marad. Bármit tesz, bárhogy törekszik ő marad a jövevény, az idegen.

Személy szerint én nagyon rosszul érzem itt magam. Persze, hogy magas az életszínvonal, sőt nagy a pazarlás. Valamikor elképzelni sem tudtam volna, hogyan lehet ilyen gazdagságban rossz közérzettel és tele szorongásokkal élni. Csak mostanában kezdem megismerni az amerikaiakat, akik úgy általában tele vannak ellentmondásokkal. Ugyanúgy hajlamosak részvétre, együttérzésre, mint brutális kegyetlenségre. Életünk elvesztette értelmét, végleg felszívódtunk az idegen semmibe. Legbelül minden emigráns szerencsétlen, nyomorult, amit persze tagad , de el ne hidd neki, hogy jól érzi magát ebben a hazátlanságban .

Az első nemzedékről beszélek, rólunk, akik áltatjuk magunkat. Nem vitás, aki keményen dolgozik és van egy kis szerencséje az jól él, nem hazai még itteni viszonylatban is viheti valamire. Kapkodunk mindenhez, ami igazol, vagy legalább bele lehet magyarázni, hogy igazol. Minden emigránsnak olyan érvrendszere kérgesedik ki, olyan szilárd logikai építmény, olyan sündisznóállás, hogy azt észérvekkel nem lehet megingatni. De akkor jönnek a pillanatok, amikor szerencsétlen nyomorultnak érzem magam, és ezzel az érzéssel nem lehet vitatkozni.

Mindnyájan szerencsétlenek vagyunk, de nem mindnyájan valljuk be se egymásnak se pedig az otthoniaknak, nekik a legkevésbé. Vannak a kivándorlásnak olyan velejárói, amelyet a kikívánkozók a „távoli fű zöldebb” bűvöletében nem láthatnak. Gyermekeink világnézete rendszerint a miénkhez hasonló, tudnak valamennyit magyarul és jóindulattal, szeretettel gondolnak Magyarországra. De ők nem annak a hazának a gyermekei. Itt születtek és Magyarország  már nem az ő hazájuk. Az ő számukra nem jelentenek semmit azok a kedves versek, írások, melyek között mi felnőttünk. Bizonyos mértékig „idegenek vagyunk egymásnak” s ezt a köztünk levő kulturális különbséget sehogyan sem lehet áthidalni. Mi átplántált, ám gyökértelenek vagyunk.

Ezek az érzelmek sokkal mélyebben sajognak, mint ahogyan azt elképzelni lehet. Van bennünk egy mélyen érzett honszeretet, ami normális embernél természetes, amire nem gondolnak a minden más szempontot félretevő, csupán azonnali, önző, anyagi érdekekért kapkodók.

Kamaszkori fellobbanásokban olyan gyakori, hogy szinte már természetes, hogy egy érzelmi-gondolati hullám, a hangulati hatásokra fogékony lélekben végigsöpör, s egy vérszegény szálacska pillanatnyilag minden egyéb köteléknél erősebbnek tetszik. Egy futó nyári kaland olasz sofőrje, francia tengerésze, a beat, a pop, a hippi, a romantika, külföldi nagybácsi, rokon, ismerős biztató vagy dicsekvő levele elég lehet ahhoz, (minél sivárabb valakinek az érzelmi, értelmi világa annál inkább elég ahhoz) hogy minden egyéb kötelék „engedjen”. Amely a családhoz, a szülőföldhöz, a barátokhoz, ismerősökhöz, a hazához fűz.

Átmenetileg elég lehet. Valameddig. Amikorra azután az érzelmi hullám lefut, s az ábrándok elfolynak a véznácska szál elsorvad magától. Az elszakított kötelékekről pedig kiderül, hogy elszakíthatatlanok. S ha könnyen engednek is, a lélek mély rétegeiben megfeszülnek, és később erősebben kötnek, mint valaha. Már hogyne csábítana sokakat maga a lehetőség, hogy megtakarítsák maguknak ezt a kemény munkát, áldozatot, és egyik napról a másikra fejest ugorhatnak olyan fejlett civilizációkba, „jólléti társadalmakba”, melyet hazájukban évtizedek múlva sem biztos, hogy megvalósíthatnak az utódok.

Noha e vonzás ellenében erős hatások érvényesülnek, az emberi kapcsolatoknak az együvé tartozásnak azok a pénzzel megfizethetetlen értékei, melyeket csak a hazai környezet nyújtja. Még a legelmaradottabb ország szülöttjének is csak a hazai környezet lehet. Sokan éppúgy képtelenségnek érzik, hogy hazájukat, a szűkebb-tágabb családi kört, barátokat, ismerősöket, szülőföldjüket elhagyják anyagi jóllétért, mint egy gyermeknek megszökését módosabb szülők gyermekeként. „

Szokás letagadni, elleplezni a honvágyat, mint otthon a szerelmet, mint napjainkban minden nagy érzést, elérzékenyülést. A hűtlenség emberi vonás, hűtlenség a szerelmeshez, a házastárshoz, a szülőföldhöz, hazához. De idős korban a hűtlen természetűeket is elfogja a honvágy. Ha vannak gyerekei, azért mert eltávolodtak a gyermekei. Még inkább az unokái, az itt születők, nevelkedők már nemcsak más nemzedék, de más nemzet, más kultúra, más faj. Szülők és gyermekek már álmodni is más tájakról és más nyelven álmodnak. A gyermektelen öregekben még inkább feltámad a honvágy. Meglehet nem is a vágy vonzza őket a szülőhazába a maradék rokonaik, ismerőseik körébe, hanem a menekülés ösztöne taszítja az irtózattól, a szánalmas és végleges megsemmisüléstől, amely idegen földön, idegen környezetben, süket és közönyös idegenek között vár minden gyökere-szakadt, és még elfajzott gyümölcsöket sem hozó bevándorlóra.

Rettenetes dolog, ha nincs gyökerünk a világban, otthontalanok vagyunk, elszigetelődünk, nem vagyunk a helyünkön. Egy olyan országban élünk, amihez semmi közünk. Apa, anya, nemzetség, barátok nélkül. Anélkül, hogy megvethetnénk a lábunkat a földön.  Én már sohasem leszek amerikai. Nekem csak egy szívem van és az magyar. Az én édes hazám nem az Államok, hanem Magyarország és én ezen nem akarok, de ha akarnék sem tudok változtatni. Én a legszívesebben ma is ott élnék.

 Az emigráció a súlytalanság állapota. Szabadulni a kényszerű gravitációtól, a SZABADSÁG fölemelő, hatalmas élményszerű illúzióját adhatja, ideig-óráig. Mert az emigráns egyre rosszabb közérzettel, egyre magányosabban lebeg az űrben. Ha azt tapasztaljuk, hogy a körülöttünk élők nincsenek egy hullámhosszon velünk, nem értenek meg, az még rosszabb mintha teljesen egyedül lennénk. A magányosságot nem oldhatja fel akárki.

Van valami mélységesen erkölcstelen és lehangolóan primitív abban, ahogy némelyek az új haza gazdagságait fitogtatva becsmérelik az óhazát. Fel nem merül bennük, hogy ők csak beültek a készbe, és ezzel az alaptalan gőggel mindent saját érdemeként mutogatnak. Hat hosszú esztendeig laktam a kincses városban. Most a télen azonban újból megtámadott az a betegség, amely egyszer már elűzött a tengeren túlra. Igen, nyugtalan lettem és a betűk sem akartak tisztességesen sorba állni, ha dolgozni próbáltam. Ilyenkor vagy orvos kell az embernek, de még jobb, ha szárnya van, mint a vándormadárnak. Én a szárnyat véltem érezni a szívem két oldalán. Különös természetük van az ilyen szárnyaknak, mert minden irányítás nélkül oda repítik az embert, ahol a bölcsője ringott. Hiszen van-e jobb orvos a világon, mint az édesanya? És van-e egzotikusabb föld, mint a szülőföld? Erre magyarázatot nem lehet találni.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

(1776) Egy kis egészségtan

Tibor bá’ online

 

~q191Elég tisztességes kutatómunka után kiderült, hogy a rák (aminek „rejtélyét” az istennek se tudják megfejteni) elkapása igen nagymértékben nem a balsors, hanem a környezeti hatás eredménye. Környezet? Alkohol, dohányfüst, ultraibolya és ionizáló sugárzás, tartósító szerek – beleértve a füstölést is, étkezési adalékok, gyógyszer mellékhatások, vegyi anyagok, elhanyagolt sérülések – például aranyér, gyomorfekély. Hajlam természetesen létezik, de önmagában nem elég.

Az élelmiszeripar először magára gondol, és csak után a fogyasztókra. Mivel a termékük viszonylag gyorsan romlik, és mert egyre nagyobb távolságokra is szállítanak, a tartósítást olyan vegyi anyagokkal végzik, amik nem csak a terméket megtámadni készülő mikroorganizmusokat öli, de az emésztőszerveinkben hasznos tevékenységet végző laktobacillusokat is. Nem csoda tehát, ha kiderült, hogy a joghurt rendkívül kedvező táplálék. Hetente 2-3 adag elfogyasztása meghosszabbítja az életet.

Azt hinné az ember, hogy akiket nem visz el a fene 70-80 éven át, azok a végén végelgyengülésben hunynak el. Frászkarikát. Idős emberek halálának a fő oka sok esetben, egy baleset. Nem egy fatális balesetbe halnak bele, hanem egy viszonylag jelentéktelenbe, olyan baleset következményeibe, amelyek fiatal korban meg se kottyant volna. Az időskori balesetből bármi kifejlődhet, ami aztán a halálhoz vezet.

Sok embernek 60 felett jut eszébe, hogy egészségesen éljen, amihez szerintük hozzátartozik az edzés. Akkor elsőre nézzük meg, mit lehet tudni az edzésről! Élettelen tárgyak a használattól kopnak. Minél intenzívebb a használat, annál gyorsabban kopnak. Élő szervezetek a használattól megerősödnek, ugyanis a „kopás” regenerálódik, a szervezet pedig hozzáidomul az erőteljesebb használathoz, megerősödik. Ezt akarják elérni a 60-as balekok. Ugyanis az edződésnek van egy feltétele, a szervezet jó állapotban lévősége. Egy lepukkant szervezetet már nem lehet edzeni, de be lehet kergetni az összeomlásba. Az emberi szív feladata a szervezet ellátása üzemanyaggal (ez főleg glükóz) és oxigénnel. Amikor intenzíven használjuk az izmainkat, akkor a szívnek is erősen kell dolgozni, hogy a szükséges mennyiségű vér eljusson a megfelelő helyekre. Ez azt jelenti, hogy a szívdobbanás frekvenciája (pulzus) emelkedik. Olyan ez, mint a robbanómotorok fordulatszáma. Minél jobban nyomod a gáz, annál magasabb lesz a fordulatszám, de 6000 felett már károsítja a motort. A szívnél ez az érték 180, de csak akkor, ha fiatal és hibátlan. Az évek múlásával ez egyre kevésbé igaz. Éppen ezért a maximális, de még biztonságos pulzus a 180 mínusz az életkor. Persze, senki se méregeti a pulzusát futás vagy úszás közben. Nem is kell, mert fiatalon lehetetlenség olyan terhelést kifejteni, amihez a szívműködés ne lenne elég a határértéken belül. Más a helyzet egy idősebb embernél, ahol a pulzusnak nem lenne szabad átlépni a 100-at, de a túlhajtott „edzés” alatt bizony túl tudja lépni azt. Nincs vészcsengő, ami adott esetben megszólalhat, marad a csendes összeesés.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1775) Hátra arc!

VIP.49.

 

Aki csak a magyar híreket nézi/hallgatja, az nem feltétlenül vette észre, hogy Washington (NATO) háta arcot vezényelt a török/orosz szíriai konfliktusa terén, ahogy erre a SAKER rámutatott szombaton. A lényeg fordítását az alábbiakban közlöm.

Mindeddig úgy nézett ki, hogy a háborút csak úgy lehet elkerülni, ha Washington feladja az „Asszadnak menni kell a hatalomból” követelését. Most viszont megtört a jég. Kerry, amerikai külügyminiszter Moszkvában kijelentette, hogy Asszadnak nem kell azonnal távozni a hatalomból, amiről ha lehámozzuk a diplomáciai finomkodásokat, akkor azt jelenti, hogy nem ragaszkodnak a távozásához.

A másik érdekes fejlemény a lelőtt orosz vadászbombázóval kapcsolatos. Először is Washington visszahívott a török légi bázisból 12 darab F-15 vadászgépet, amelyek kizárólag légi csaták megvívására alkalmasak………

A VIP cikk folytatását azoknak küldöm szét, akik évi 6000 forint adakozással hozzájárulnak a honlap fenntartási költségeihez, amiért egy éven át kapják VIP fordításokat. Kapcsolatfelvétel: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

 

(1774) Orgazmus napja

Tibor bá’ online

 

~q063Angliában tegnap előtt volt az orgazmusok napja. Hogy ez pontosan mit jelent azt nem lehet tudni. Jelentheti, hogy minden angol nőnek kötelessége távol tartani magát az orgazmustól, legalább ezen a napon. Viszont azt is jelentheti, hogy ezen a napon, legalább ezen az egy napon, joga van egy orgazmusra. Na jó, de kitől? És miért csak a nők? És mikor lesz nálunk is orgazmusok napja? Lehetne, mert a Fidesznek egy árva fillérjébe se kerülne (mint az 50 liter lepárlás) viszont a nép, az isten adta nép boldog lehet – legalább egy napon át – ha kitart addig a hatás.

Azt különben előre sejtettem, hogy az orgazmusok napja nem múlhat el némi statisztika nélkül. Nem is. Ezek szerint a nők 15 százalékának naponta van orgazmusa (irigylésre méltó csoport). Hetente 2-3 alkalommal viszont 49 százalékának van. Hetente eggyel dicsekedhet 19 %. Havonta eggyel 3 százalék szégyenkezhet. Viszont két százaléknak soha az életben nem fordul elő, és ezek nem az apácák.

Aztán van, akinek ilyenre sikerül:

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

(1773) Izrael a gazdasági és morális összeomlás felé tart

VIP.48.

 

Köztudott, hogy Izrael évtizedek óta évi 3 milliárd dollár vissza nem térítendő segélyt kap Amerikától, miközben lélekszáma alig fele Magyarországénak. Ez olyan, mintha mi évente kapnánk közel 2000 milliárd forint ajándékot. Nem rossz! Ennek ellenére a közel múltban megjelent két jelentés is azt állítja, hogy Izrael katasztrofális következményekkel néz szembe, ha nem hagy fel a palesztinok elnyomásával mind a megszállt területeken, mind pedig magában Izraelben.

A Rand Corporation kutatása azt mutatja, hogy Izrael akár 250 milliárd dollárt is veszíthet a következő évtized alatt, ha nem köt békét a palesztinokkal, és így az erőszakhullám csak erősödhet. Másfelől a megszállás megszüntetése több mint 120 milliárd dollár hasznot hozna.

Közben maga az izraeli pénzügyminiszter jósol még ennél is kellemetlenebb jövőt, hacsak Izrael nem újítja meg önmagát (hogy ezen mit kell érteni, a fene tudja). Ugyanis néhány évtizeden belül (meg is kell élni) Izrael becsődölhet két improduktív csoport gyors növekedése miatt. Ugyanis 2059-re a népesség fele vagy ultra-ortodox zsidó – akik inkább imádkoznak, mintsem hogy dolgoznának – vagy Izraelben élő palesztin lesz – akik viszont a szegregált oktatási rendszer miatt műveltségileg lemaradt, gazdaságilag alkalmazhatatlan tömeget jelent……….

A VIP cikk folytatását azoknak küldöm szét, akik évi 6000 forint adakozással hozzájárulnak a honlap fenntartási költségeihez, amiért egy éven át kapják VIP fordításokat. Kapcsolatfelvétel: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1772) Játszunk el a gondolattal

Tibor bá’ online

 

~q191Tegyük fel, hogy holnap kitör a III. világháború. Ha ez 30-40 évvel ezelőtt történik, akkor várhattuk volna az amerikai rakéták becsapódását, mert Magyarország a Varsói Szerződés szerint orosz bázis volt, lett volna mit lebombázni, de most más a helyzet. Most NATO tagok vagyunk, és az oroszoktól kell rettegnünk. Azt kell tehát kitalálnunk, hogy mekkora szálka vagyunk az oroszok szemében.

Szerencsére nem balliberális a miniszterelnökünk, akik már rég meghívták volna az amerikai rakétaelhárítás telepítését magyar földre, mert azt biztosra lehet venni, hogy azokat Moszkva elsőnek fogja felszámolni. Ez az öröm, most a románoké lesz. De mi történik utána?

Ha stratégiailag nem fontos minket megszórni néhány atomtöltettel, akkor mi várható? Az semmiképpen nem, hogy a felesleges töltetekkel minden NATO országot telenyomnak, mert nem létezik felesleges töltet. Elsősorban az ellenfél kilövéseit kell megakadályozni, ami nem csak szárazföldről, de a tengerekről is érkezhet, tengeralattjárókról, rombolókról és talán anyahajókról is kilőve. Ezen kívül a végtelen észak amerikai területekről. Ha ezeket mind teleszórják, a biztonság kedvéért jobban mint szükséges lenne, akkor felesleg nem marad a magyar lakosság számára. Viszonylag biztonságban érezhetjük magunkat, de…..

Ha minden igaz, és minden fél mindent kilő, akkor 5-6000 robbanásra lehet számítani világszerte. A következő kérdés, hogy ennyi nukleáris robbantás hogyan hat az emberi létre? Lesz-e lehetőség arra, hogy szürke átlagemberek életben maradjanak, vagy csak az atombunkerekbe elbújtak érik meg a támadások utáni másnapot? Jövőnk szerint igen, én viszont inkább a nem felé hajlok. Ugyanis Putyin nem tud arról, hogy 750 kT a felső határ. A Sátán NATO kódnevű orosz SS-18 interkontinentális rakétának 10 töltete 750 kT-ás töltete van, vagy 20 MT-ás, ami egymaga egész Magyarországra elég.

Az se teljesen kizárt, hogy kölcsönösen ledobnak egy-egy hidrogénbombát New-Yorkra és Szentpétervárra. Aztán 50 évre békét kötnek. Mi ezzel járnák a legjobban.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

(1771) Putyin bekeményít

VIP.47.

 

Putyin bekeményít (vége a kesztyűs kéz politikának) – Mike Whitney gondolatai

Nem nehéz belelátni Putyin fejébe. Úgy gondolja logikusabb a CIA támogatott mániákusokkal harcolni (megsemmisíteni) Szíriában, mint a jóval közelebbi Csecsenföldön, Szentpéterváron vagy éppen Moszkvában. Végül is, ha Washington rezsimdöntő stratégiája működik Szíriában, akkor biztos lehetünk abban, hogy meg fogják próbálni Teheránban és Moszkvában is. Milyen választása van tehát Putyinnak? Semmilyen. A sarokba lett szorítva. Kénytelen harcolni, ha van hozzá kedve, ha nincs. Nincs értelme azt hinni, hogy ha nem sikerül a vállalkozása, akkor be fogja dobni a törülközőt. Nem fogja bedobni, mert a tét Oroszország fennmaradása. Ha veszít, akkor Oroszország oda jut, ahová Irak, Afganisztán, Líbia. Putyinnak tehát harcolni kell, és ezt a harcot meg kell nyernie……..

A VIP cikk folytatását azoknak küldöm szét, akik évi 6000 forint adakozással hozzájárulnak a honlap fenntartási költségeihez, amiért egy éven át kapják VIP fordításokat. Kapcsolatfelvétel: evatibor#t-online.hu.

__________________________________________________________________
__________________________________________________________________
_________________________________________________________________

(1770) A magyar társadalom margójára

Tibor bá’ online

 

~q191Egész életemben az volt a vezérelvem, hogy jövedelemhez jutásomból profitáljon a társadalom is. Ennek jegyében az egyik kísérletem 1967-hez nyúlik vissza, amikor az angol MENSA (akkor magyar még nem volt) felvételi tesztjét lefordítottam magyarra. Akkoriban még a tesztekből nem irtották ki a tanult ismereteket, vagyis nem csak az intelligenciát mérte, hanem a műveltséget is. Az egyik legérdekesebb kérdés ez volt: ha egy puska jobbra húz, mi a helyes állítás: 1) első irányzék jobbra tolása, 2) hátsó irányzék jobbra tolása, 3) minkét irányzék balra tolása? A többi kérdés is szellemes volt és némileg szórakoztató, ráadásul alkalmasak voltak az egyén letesztelésére.

Szóval lefordítottam, nem kis protekcióval (és költséggel) készítettem 5000 példányt. Aztán nyitottam egy csekkszámlát az OTP-nél, ami szintén kisebb csodának számított, mert elvileg létezett az intézmény, de gyakorlatilag senki se vette igénybe. Ezt követve kértem az OTP-t nyomtasson ki 5000 példány „sárga” csekket a számlámhoz. Mindent összevetve befektettem néhány tízezer 1967-es forintot. Ezt követve a telefonkönyvből kivettem 100 címet, megcímeztem 100 borítékot, beleraktam a teszt, és a csekk 1-1 példányát, és egy kis felhívást, hogy 50 forint befizetése után a kitöltött teszt kiértékelését postán meg fogja kapni. A munka mellett a kipostázás se volt ingyen. Minden esetre igen kíváncsian vártam az eredményt.

Egyetlen forintot se fizettek be, egyetlen kitöltött teszt lapot se küldtek vissza, viszont egy reggel, házkutatási paranccsal megjelent nálam a rendőrség. Mondtam nekik nem nagyon kell kutatniuk, ha megmondják mit keresnek, odaadom, essünk rajta túl minél gyorsabban. Nem mondták meg, de a teszteket, mind a 4900-at elvitték a csekkekkel együtt és beidéztek a rendőrségre.

Az adott időpontra megjelentem. A rendőrség első tevékenysége a rabosításom volt. Egyáltalán nem találtam megalázónak, sokkal inkább röhejesnek, amikor kiderült, hogy „intellektuális bűnöző” (jelölt) vagyok. Aztán jött az elbeszélgetés. Nem szeretek a rendőrségre jókat mondani, de ez műveltségben minden képzeletet felülmúlt. Valóban elbeszélgetés volt, aminek a végén majdnem barátok lettünk. A rendőrtisztet érdekelte mindaz, amit az emberi intelligenciával kapcsolatban el tudtam neki mondani, és persze érdekelte az én motivációm is, mert az borítékolható volt, hogy költségeimnek még a tört része se jöhet vissza. Közben a 4900 példányt közös erővel lecipeltük a kazánházba (éppen tél volt) és a kötegeket bedobáltuk a feneketlen gyomrú kazánba.

Az esetnek „figyelmeztetés” lett a vége, vagyis a legenyhébb büntetés. Büntetni viszont kellett, mert az ezzel kapcsolatos jogállás megállapíthatatlan volt, csak érzésből lehetett tippelni arra, hogy ez valahogy nem kompatibilis a szocializmus építésével. A rendőrtiszt minden esetre velem szimpatizált kontra a magyar társadalom. Elárulta nekem, hogy összesen 51 feljelentés érkezett, ami majd pontosan 50 százalék, azaz minden második megszólított rohant a rendőrségre, miközben csak egy érdekes ajánlatot kapott, és egyedül rajta múlott, hogy él-e vele. Ennél is érdekesebb a következő. A feljelentésekhez természetesen többen csatolták a tesztet. Ezeket a rendőrség elküldte jeles pszichológusokhoz (Magyarország akkoriban fedezte fel a pszichológiát. Munkahelyeken pszichológusokat alkalmaztak, stb.) az Akadémiához, kórházakba, Hárs-hegyre, stb. véleményezés végett. Befutott vagy fél tucat véleményezés, amelyek kivétel nélkül mind lehordtak engem a sárga földig. Hogy egy nyomorult sarlatán vagyok, az volt a minimum, mert meg volt spékelve azzal is, hogy munkám milyen elképesztően káros az egyénekre, a szakmára, de még a szocializmus építésére is. Miközben – és ezt a kihallgató tiszt pontosan tudta – én mindössze lefordítottam a világ legmenőbb intelligencia tömörülés kiadványát. De nem haragudtam meg, mert a másik 50 százalékról elképzelhető, hogy kevesebb benne a rosszindulat, több bennük a tudásvágy, és tudatában vannak annak, hogy az önkéntes munkát is illik dotálni.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1769) A szíriai helyzet csak totális háborúval oldható meg, miért?

VIP.46.

 

A történelemben ritkán fordul elő, hogy egy entitás harcolt egy másik entitással. A hasonló érdekeket vallók rendszerint szövetségesnek hívják egymást. Az I. és II. világháborúk esetében ország csoportok álltak az egyik és a másik oldalon, akiknek érdekei nagy vonalakban szinkronban voltak egymással. Amit most láthatunk Szíriában, az egészen rendkívülinek mondható. Nézzük, mi a helyzet!

Az oroszok és az irániak támogatják Bashar al-Assad szíriai elnököt, vagyis harcolnak jó néhány csoportosulással az Al-Kaidától az Iszlám államig (ISIS, Daesh). Viszont mindenki másképp képzeli el a végkimenetelt a polgárháború befejezés után. Az oroszok egy központosított szekuláris államot akarnak erős hadsereggel. Ezzel szemben az irániaknak eszükbe se jut a szekuláris állam, és hadsereg helyett „gárdát” szeretnének.

Törökország, Szaúd-Arábia, Katar és a többi arab monarchia célja Asszad megbuktatása és ezért erősen támogatják azokat a csoportokat, amelyekkel Oroszország, Irán, és a libanoni Hezbolla harcol. De amíg Törökország és Katar Asszad helyett a szíriai Muzulmán Testvériséget akarja uralmon, addig Szaúd-Arábia irtózik a Testvériségtől. Ezen kívül a királyságokat a kurdok nem nagyon érdeklik, addig Törökország bombázza őket és ez a fő ok, amiért Ankara támadja Szíriát.

Amerika, Franciaország és Anglia iparkodik Asszadot megdönteni, de a kurdokat szövetségesnek tartják, az ISIS elleni harcban, azokat a kurdokat, akiket Törökország bombáz, de akikkel az oroszok jóban vannak. – Mik következnek ebből?…..

A VIP cikk folytatását azoknak küldöm szét, akik évi 6000 forint adakozással hozzájárulnak a honlap fenntartási költségeihez, amiért egy év alatt 60 fordítást kapnak Kapcsolatfelvétel: evatibor#t-online.hu.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

(1768) COP21

Tibor bá’ online

 

Befejeződött a párizsi klímakonferencia. A résztvevők megveregették egymás vállát, a záró vacsorán koccantak a pezsgős poharak, majd éjszaka mindenki megdugta a magával vitt tolmácsnőt, és a világ megy tovább a maga útján. Zárjuk le az eseményeket a jól ismert mondással: egeret szültek a vajúdó hegyek. Az egyik megfigyelő szerint „By comparison to what it could have been, it’s a miracle. By comparison to what it should have been, it’s a disaster.” Vagyis: ahhoz képes, ami lehetett volna, az eredmény csodás, ahhoz képest aminek lenni kellett volna, az eredmény egy katasztrófa. A Greenpeace nemzetközi igazgatója, Kumi Naidoo szerint: „only one step on long a road, and there are parts of it that frustrate and disappoint me, but it is progress. This deal alone won’t dig us out the hole we’re in, but it makes the sides less steep.” Vagyis: Egy hosszú út első lépése, és vannak olyan részek, amik nekem csalódást és kiábrándulást okoztak, de előrelépésnek lehet nevezni. A megállapodás nem húz ki minket abból a gödörből, amiben vagyunk, de a gödör oldala kevésbé vált meredekké. De akkor valójában mi történt?

Megszabták, hogy az ipari forradalom elején tapasztalt átlaghőmérséklethez képest legfeljebb 1,5 °C melegedés megengedett.

Ötévente megnézik, hogy haladnak a dolgok.

Az országok önként vállaltak egy bizonyos CO2 kibocsátás csökkentés. Megnézik, hogy tartják-e ezt.

Szegény országok részére anyagi segítséget adnak a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében.

Valójában az derült ki (ha nem tudtuk volna), hogy a világ vezető politikusai mennyire hülyék. Még azt se fogják fel ésszel, hogy mi az a tehetetlenség fizikai értelemben. U.i. ha ebben a pillanatban varázspálca ütésre az emberiség minden CO2 kibocsátást leállítana, az 1,5 °C emelkedést akkor is túllépnénk. Az egész konferencia csak arra jó, hogy az elit fontosnak érezze magát és szórakozzon egy nagyot.

Mi pedig savanyú szájízzel mondhatjuk: Amikor az utolsó fát kivágtuk, amikor az utolsó halat is megmérgeztük, amikor a levegőt már nem tudjuk beszívni, akkor fogunk rádöbbenni, hogy a pénzt nem lehet megenni. Különben pedig az élet megy tovább csak egy kicsit mindig másképp. Ma délben jót napoztam a teraszon, ahol 12 °C volt árnyékban. December 13. Ifjúkoromban ilyenkor már síeltem a Budai-hegyekben. Ha szerencsések voltunk március idusán volt ilyen idő, ha nem esett a tavaszi eső. Meglátjuk, mi lesz márciusban.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

(1767) Az egészséges étkezés

Tibor bá’ online

 

~q191Aki az elmúlt 30 évben komolyan elhatározta, hogy a rengeteg felhívás hatására, bármily okból kifolyólag, egészségesen fog étkezni, az nagy bajban van (volt). Pedig úgy tudjuk, hogy egészséges étkezés nélkül 20-30 évvel hozzuk előre saját halálunkat, sejtetik a különböző magazinokban megjelenő, különböző irományok. A baj csak az, hogy ha pontosítani akarjuk, a legnagyobb jóindulat mellett se tudjuk eldönteni, mit is együnk, és hogyan.

Müzlik, sok gyümölcs és zöldség, rostok, vitaminok, nyomelemek, adalékok, kapszulák, Q-ez, Q-az, W-ilyen, W-olyan, halolajok, meg még, ami eszünkbe jut, illetve nem is nekünk, hanem a minket irányító „karvaly-tőkének” ha-ha-ha. Ugyanis nem tud egy fogyasztó olyan hülye lenni, hogy ne vegye észre, a különböző tanácsok egymásnak ellentmondanak, illetve amit szabad ma, azt nem szabad holnap és fordítva.

Ezt a káoszt természetesen nálam okosabbak is észrevették, ezért aztán még 2002-ben a WHO és az UN Food and Agriculture Organization közösen elhatározta, legfőbb ideje, hogy az „étrend és egészség” témájában tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ugyanis a „négy nagy gyilkos” vagyis a rák, cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek, valamint a csontritkulás elkerülésével kapcsolatban tényleg nem ártana, ha tudnánk mihez tartani magunkat.

Az Egyesült Nemzetek fent nevezett szervezetei munkához láttak, vagyis több mint 400 tanulmányt vizsgáltak meg, illetve vetettek össze. Az eredményt „Diet, Nutrition and the Prevention of Chronic Diseases” (Étrend, táplálkozás és krónikus betegségek megelőzése)

címen 2003-ban nyilvánosságra hozták, amit az is indokolttá tett, hogy a becslések szerint 2020-ben a világon a halálesetek 75 százalékáért ez a négy betegség lesz a felelős.

A nagy meglepetés az lett, hogy az étrend és a „big four” (a négy nagy betegség) korábban feltételezett 140 összefüggése közül csak 10 esetben találtak meggyőző bizonyítékot. A jelentés mindössze a következő biztos tényeket tudta megállapítani:

  • A túl sok zsír és só fogyasztása növeli a szív és érrendszeri betegség bekövetkezését. Miközben a gyümölcsök, zöldségek és tengeri halak fogyasztása csökkenti.
  • 50 év felett a csontritkulás esélyét csökkenti a nagyobb mennyiségű kalcium és D-vitamin fogyasztása.

Mi az oka ennek a soványka kis eredménynek? Az egyik fő ok az, hogy a táplálkozási kutatások egyetlen étel komponensre koncentrálnak. Vagyis az étkezésből kiválasztott egyetlen tápanyag, vagy az étrendből és életvitelből kiemelt tápanyag vizsgálata. Csakhogy egyetlen kiszemelt tápanyag fogyasztása vagy távol tartása nincs nagy hatással a szervezetünkre, hiszen legalább 50 különböző tápanyagra van az embernek szüksége.

Persze hatalmas szerepe van a médiának is, ugyanis imádják a szenzációt, különösen, ha egy hír ellentétes a korábban feltételezettekkel, vagy valami divatos témához tartozik, mint „szénhidrátmentes diéta” vagy „transz zsírok” (A legújabb „találmány”. Ezek szerint margarin készítés céljából növényi olajokba nagy nyomáson „bepréselt” hidrogén „transz” névvel illetett szénkötéseket hoz létre, amik igen károsak a szívre. Magyarul, a margarinok lényegévben sokkal veszélyesebbek, mint a vaj.)

Teljesen nyilvánvaló, hogy előzetes (még nem teljesen bizonyított) kutatási eredményeket nem kellene közölni a sajtóval, és akkor az emberek nem hinnék, hogy az étrenddel kapcsolatos tanácsok hetente változnak.

Az eredmények kialakulása ellen hat az, hogy az emberekkel kapcsolatos kutatómunka minden csak nem könnyű. Általánosságban elmondható, hogy háromfajta kutatás lehetséges. Az elméletileg legszigorúbb eljárás a metabolizmus vizsgálat, amikor is a kutatók a résztvevők étkezését 100 százalékos biztonsággal irányítják napokon vagy heteken keresztül. Ezzel értékes adatokat kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos tápanyag vagy étrend milyen mértékben hat ki például a szérum koleszterinszintjére. Igen ám, de ezek a vizsgált személyek nem valós életkörülmények között léteznek, és nem tartanak elég sokáig ahhoz, hogy a kapott összefüggések reálisnak legyenek tekinthetők.

Kevésbé megbízhatók, és sokkal gyakoribbak azok a vizsgálatok, amikor a kutatok összeszednek jó néhány egészséges embert és feljegyzik, mit esznek hónapokon, akár éveken át, miközben figyelik egészségi állapotukat. Csakhogy ebben az esetben olyan tényezők kicsúsznak a megfigyelés alól, mint fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás és további több tucat befolyásoló tényező. Statisztikus legyen a talpán, aki ezek után megbízható eredményt tud produkálni.

A kettő közé helyezhető a „találomra beavatkozó vizsgálat”. Ezekben a tanulmányokban az egyik csoportot arra kérik fel, hogy étrendjükben valamit változtassanak meg, például egyenek kevesebb zsiradékot vagy több gyümölcsöt hónapokon vagy akár éveken át. Miközben a másik csoport étkezését folytatja a megszokott módon. A végén a kutatók megnézik, hogy milyen gyakorisággal fordult elő például a vastagbélrák az egyik és a másik csoportban. Azaz az étrend megváltozásának volt-e erre hatása. Általános felfogás szerint ez a harmadik fajta vizsgálat adja a legmegbízhatóbb eredményt, amennyiben azt akarjuk megtudni, hogy ennek vagy annak a fogyasztása megváltoztatja-e az egészséget valamelyik irányba. Ez a vizsgálatfajta azonban nagyon költséges és igen ritka. Ráadásul a ’találomra beavatkozó vizsgálatot’ nagyon nehéz hibátlanul megszervezni. A főprobléma a résztvevők állhatatossága. Kezdetben a résztvevők nagyon lelkesek, de az idő múlásával fellazulnak. Közben a kontroll csoport azt tehet, amit akar és a különböző (propaganda) hatásokra meg is változtatják kezdeti étrendjüket. Ennek nettó hatása az, hogy a két csoport étrendje folyamatosan közelít egymáshoz. Most jön a 22-es csapdája. Jó eredmény eléréséhez a vizsgálatnak minél tovább kellene tartani, de minél tovább tart a vizsgálat a két csoport étrendje annál jobban közelít egymáshoz. Más szavakkal az elméletileg ideálisnak mondható „találomra beavatkozó vizsgálatot” lehetetlen lefolytatni.

Mindent összevetve az eredmények bizonytalanok. A „komoly” kutatók pedig bevallják, a publikált eredményekre mérget venni nem lehet. Igen, az általános elvek érvényesek. A sok zsiradék, vörös-hús fogyasztása előnytelen, a több gyümölcs és zöldség viszont előnyös. A bevitt kalória legnagyobb hányadát szénhidrátoknak kell fedezni a finomított cukor és édesség kivételével. Spórolósan kell bánni a tejtermékekkel, tojással, száraz hüvelyesekkel és diófélékkel. Viszont ezen túlmenően, a részleteknek túl nagy jelentőséget adni teljességgel felesleges.

Most néhány szót a legújabb szenzációról a „transz zsírok” szerepéről. Kezdjük azzal, hogy 10 évvel ezelőtt lényegében senki se tudta, mik azok a transz zsírok. Nem csoda, hogy Magyarországon még 5 éve ismeretlen fogalom volt. Viszont Nyugaton mára már az első számú ellenséggé váltak. Ugyanakkor az élelmiszeripar legnagyobb jótevői egyszerűen azért, mert nem tud megavasodni. Ebből következik, hogy amelyik élelmiszerben van, annak nagymértékben meghosszabbítja a felhasználhatóságát. Ide tartoznak elsősorban a tejtermékek beleértve a sok tucat kenhető és kanalazható terméket, de nem maradnak ki a sorból a főzőolajok és sütőipari termékek se.

Ugyanakkor bizonyítékok vannak rá, hogy elősegítik az erek elzáródását és a szívinfarktust, növelik a szérum LDL (rossz) és csökkentik a HDL (jó) koleszterinszintjét. Egyes kutatók azt is tudni vélik, hogy csökkentik a tanulási készséget és rontják a memóriát. Az már csak hab a tortán, hogy újabban kiderült, hogy a koleszterint sikerült 70 éven át félreérteni.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1766) Irány Európa?

Tibor bá’ online

 

~q191Volt itt a faluban egy kozmetikus, aki már évek óta se nem alkalmazott, se nem vállalkozó, hanem az egyik szobáját berendezte és az erősen szürkegazdaság berkein belül ott fogadja azokat a nőket, akik lépést akarnak tartani (vagyis mindegyiket) a korral, illetve, akik lassítani kívánják az öregedésüket. Árai nem voltak alacsonyabbak a megszokottnál, de nem kellett utazni kilométereket, és fel lehetett csipegetni némi helyi pletykát is. Bejelentkezés telefonon, és az egyik kuncsaft a másiknak adta a kilincset. Feltételezem, hogy a tejbe aprítani valóját többszörösen megkereste. Nulla rezsi, nulla alkalmazott, nulla bejelentés, nulla adó, maxi jövedelem. Senkinek semmi panasza nem volt ellene, végtére is, hol van ez a Mészáros nevű gázszerelőtől?

Erről a kozmetikusról derült ki ma reggel, hogy itt hagyott csapot-papot (ahogy Csokonai) és kiment Angliába. Most arra vagyok kíváncsi, mikor jön vissza.

Tegnap megtudtam, hogy az egyik magyar kórházból négy altatóorvos külföldre távozik. Ma meg azt tudtam meg, hogy ezek havi jövedelme nyaldosta az egy millát.

Azt is nagyon jól tudom, hogy sokak külföldre menekülése egy egzisztenciális kényszer, de a fent körvonalazott két eset nem tartozik ide. Lehet, hogy az altatóorvos odakint egy millió helyett másfél milliót fog keresni, de nekem ne mondja senki, hogy egy millióból nem lehet igen szépen megélni, és talán annak is van némi pénzben kifejezhető értéke, hogy szülőhazájában élhet. Ugyanez vonatkozik a kozmetikusra is. Azt is a héten hallottam, hogy az egyik TV műsorvezető kiment Amerikába. Szegényeket egyik csatorna a másiktól csábítja át őket, ráígérve a milliós fizetésekre, és akkor neki ez nem elég. Mi van itt kérem?

Régen ezt úgy hívták, hogy hisztéria. Ma azt lehet mondani, hogy divat. Divat szidni az országot, persze jogos, de az embernek egy anyja van, egy élete, és hazából is csak egy van, ahogy az anyanyelvéből is csak egy. Ha ezeket nem becsülöd meg, nincs helyette másik. Én se ide születtem volna, ha ez az ember kívánságán múlna. Jobban szerettem volna nőnek születni, de ezt se kérdezték meg tőlem. Az a legokosabb, ha megelégszem azzal, ami van. Ja igen, ez az egyik, nagyon fontos feltétele a boldogságnak. OK. Hagyjuk a nagy szavakat. Szóval ez az egyik nagyon fontos feltétele a kiegyensúlyozott, megelégült életnek: elfogadni az adottságokat.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1765) Beszéljünk a szexről!

Tibor bá’ online

 

~q191Az utóbbi időben a szex egy rettenetesen elhanyagolt téma (oh, bocsánat – topik), szinte heteket kell várni, míg végre olvasni lehet róla  😀  mondjuk a Blikkben. Persze 30-50-100 éve se volt jó az, amely lónak mára átestünk a másik oldalára. Először volt a „Ne paráználkodj”, aztán pedig a „szocialista erkölcsbe ütközik”. Emlékszem rá, hogy társkereső hirdetést Magyarországon a 70-es években kizárólag a Magyar Nemzet vett fel, de a hirdetésben szerepelni kellett a „házasság céljából” kifejezésnek. Aztán a 80-as években egy kicsit fellazult a dolog, mert kihoztak egy havi folyóiratot „Négy évszak” elnevezéssel, amiben Kapossy Miklós, és más újságírók aktuális cikkeinek közlése mellett, főleg társkereséssel foglalkozott, és a „házasság” szó nem volt kötelező. A csoportos szex-orgiák tulajdonképpen akkor indultak be Magyarországon. Végre egymásra találhattak azok a házas- vagy házas-párok, akiknek volt hozzá kedvük. Az én ismereteim szerint a csoportos szex – legalább is nyílt formában – az USA-ban az 50-es években indult be, amit annak idején egy bestseller tárt fel „Velvet Underground” (Bársonyos alvilág) címen, Michael Leigh újságírónő tollából 1963-ban. Ma már történelem, hogy  a „szexuális forradalom”-ról elsőnek a francia Eprint magazin számolt be 1961-ben, amit a nemi betegségek gyógyíthatósága után, a fogamzásgátlás problémájának megoldása robbantott ki. 5000 év után végre kefélhettünk kedvünkre, „legfeljebb elkárhozunk” alapon, de ugye az olyan messze volt még.

De a „Ne paráználkodj” szellem szükségszerűen kihatott a magyar nyelvre is. Amikor kisdiákként hittanórákra jártam és megtanultam a tízparancsolatot, fogalmam se volt mit jelent paráználkodni. Tízévesen ismertem én az összes „csúnya” magyar szót. Kakiból szar lett, fütyiből fasz, punciból pina, és persze a felnőttek basztak is, amit csak kefélésnek emlegettek, csak azt nem tudtuk, hogy az mi, persze a téma nem nagyon érdekelt minket, csak arra volt jó, hogy disznólkodjunk vele. Amikor kamasszá váltam akkora már természetesen érdekelt, a szótárunk pedig kibővült még rejszólással meg nyalással, kiderült nem csak a segget lehet nyalni, illetve kinyalni, és nem csak a gyereket lehet verni, hanem a faszt is. Viszont lingvisztikai fejlődésük ezzel be is fejeződött. Mire felnőtt lettem, valahogy rájöttem, hogy ha egészségügyileg kell beszélni a dologról, akkor az ember hímvesszőt-péniszt, hüvelyt-vaginát és közösülést-koituszt használ. De viccek esetében ezeket a szavakat közröhej lett volna alkalmazni. „Gyere be Julcsa – nem megyek mert közösülni akarsz velem – dehogy akarok én veled koitálni – akkor meg minek menjek?” Maradt tehát a jó öreg „pina-fasz együtt basz.” De mi van akkor, ha jogi térre terelődik a dolog? Na ez vicces csak igazán. „Kiskorú megrontása” Rendben van, kiskorú a 14 év alatti, de mi történt vele, mit lehet megtudni? Mi az a „megrontás”? Simán közösültem egy 14 éves lánnyal? Vagy kinyaltam a punciját egy 9 évesnek? Esetleg egy 10 éves fiúnak a seggébe dugtam a faszom? Vagy a szájába? Ezek nem derülnek ki, mert a nyelvünk hiányos. Mit jelent az, hogy „fajtalankodás”? És mit használunk annak kifejezésére, hogy valaki állattal közösül? Tudja valaki?

És akkor ránk szakad a kapitalizmus, a nyitott szex-szel együtt, és persze átvettük az angol szavakat. Ma már mindenki tudja, mi az anális szex, jóllehet 25 éve csak az orvosok szótárában szerepelt az ánusz. Napjainkban dívik a fisztelés (nem fogom kipróbálni!), és hallatán senki se rohan az idegen szavak szótárához, egyfelől nincs benne, másfelől az Interneten még illusztráció is van hozzá.

Be kell vallanom, hogy a fentiek szavakba öntésére engem egy amerikai szabadúszó újságíró, Carl Frankel cikke inspirált, aki a Sheri Winston Központ égisze alatt működő Intim Művészetek Központjának az igazgatója. Cikkének címe magyarul így hangzik: Perverz szex: Mikor lett ilyen népszerű a BDSM? Gondolom a BDSM-ről még nem hallottál (vagy, ha igen akkor letagadnád), tehát rátérek a betűszó alkotóira. B = gúzsbakötés (bondage), D = megkorbácsolás (discipline), S = szadizmus (sadism), M = mazohizmus (masochism). Ámbár, a DS-nek külön élete is lehet, azaz „uralkodás és alávetés” (dominace and submission). Akik ezekhez folyamodnak, azok a meghatározás szerint olyan személyek, akik ketten vagy akár többen is a fokozottabb szexuális élvezet elérése végett fájdalom keltést használnak. Egyszerű magyar szavakkal, kibaszott perverzek, és akkor most nekem kuss? Különben bizonyára nagyon népszerű, a napokban halt bele egy 91 éves asszony. Persze az újság diszkréten csak annyit írt, hogy „szexjáték közben”.  De nem oda Buda! Ugyanis Carl szerint Amerikában népszerű lett, csak azt nem tudni, mikor. Ha pedig népszerű lett, akkor perceken belül itt is népszerű lesz – na jó, azt tudom, hogy van, de népszerű már? Minden esetre nézzük a medvét, vagyis mit várhatunk!

felső galériaAmerikában egy osztályon felüli szórakozóhely galériáján egy meztelen nő, összekötözött állapotban, kellően dekorált asztal közepén fekszik. Az arra járó elegánsan öltözött hölgyek és urak körbejárják, nézegetik, és ki is próbálnak ezt-azt, amire a felkínált hölgy válaszol, „köszönöm uram” – „köszönöm hölgyem”. Ja, és ez nem egy elszigetelt eset.

Az egyértelműen világhírű The Economist gazdasági hetilap által szervezett csúcstalálkozón Mr. Acworth-ot, a perverzitás királyát meghívták előadást tartani, közvetlenül egy harvardi közgazdász professzor előadása után. Lehet, hogy ez a civilizáció végét jelenti, vagy inkább a fejlődés új irányát – ez képezheti vita tárgyát – azonban az biztos, hogy egy fal leomlott, a hagyományos szexuál-morál fala. De ezt te is észrevehetted volna, hiszen az utóbbi idők hollywoodi termékekben egész szépen beszivárgott. Mi következik ebből, kedves hölgyeim és uraim? A valamikor perverznek, és talán még betegnek is tekintett BDSM praktizálók, mára a társadalom által elfogadottá váltak, elfogadott stílusuk van, és praktikájuk biztonságosnak tekintett. Annak ugyanis vége, hogy lelki szemeink előtt megjelenik egy titokzatos pince, aminek pókhálós falai között erőszakkal, láncra verve, fogva tartottak egy nőt, akit alaposan, kékre-zöldre korbácsolnak, és vagy belehal sérüléseibe, vagy csak egy életre szóló traumával távozik. Mert az „egészséges” perverzitás egésze más, illetve más, de nem egészen. A hangsúly a leláncolt nőbiztonságosságon és a beleegyezésen van. Természetesen megkérdezték a szexológusokat is. „A különböző perverz csoportok koreográfiája változó, viszont általánosságban elmondható róluk, hogy érzelmileg stabilak, a társadalomba jól beilleszkedő, egészséges emberek.” Van, aki tovább megy: „A perverzek valójában a BDSM-et kiegészítésnek használják, a szexuális élményük felfokozására. Egy kis megkötözés, egy kis popsi pacskolás, majd egy alapos baszás.”

A szex-terapeuták nagyobbik hányada a BDSM praktizálókat nem tekinti aberráltnak, hacsak nem hat ki a páciensére negatív irányba – állítják a megfigyelők. Én azért csendben megkérdezném, hogy akkor mitől „beteg”, Úgy értem, pszichésen? Nem kellene talán azt kikutatni, hogy pszichés sérülése – ami nyilvánvalóan a társadalmilag évszázadok óta elfogadott normák önszántából történő, vagy ráerőszakolt elhagyásból ered – pontosan mitől származik? Távol álljon tőlem, hogy moralizáljak, de az evolúció folyamán kialakult szexuális gyönyör szintje évmilliókon át elégségesnek bizonyult, akkor az a  mai nemzedék, amely inkább csak feléli az ősök munkájának a gyümölcsét, mintsem, hogy hozzáadna valamit,  miért nem elégszik meg a természet adta minőséggel? Miért keres annál többet szex, tudatmódosító drogok formájában, hogy aztán éveken át járhasson a szex-terapeutához, aki persze jó pénzért biztosítja arról, hogy egy kis perverzitás nem igazán aberráció.

~q064Különben a BSDM megítélésével kapcsolatos elnézőbb magatartás jelentkezni fog a pszichiáterek diagnosztizálását segítő „biblia” következő kiadásában (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders). Az 1992-ben kiadott DSM-IV-ben ez a fajta perverzitás még „parafiliának” számított. Parafilia pedig a gyűjtőneve minden, nem szabványos előjátéknak, aminek ugye célja a szexuális vágy előhívása, illetve felfokozása. Igen ám, de ki dönti el, hogy a parafila rendellenességnek számít-e? Tette fel a kérdést Susan Wright (érdekes módon egy hölgy), aki a National Coalition for Sexual Freedom (A Szexuális Szabadság Nemzeti Koalíciója) szóvivője. A „koalíció” fő célkitűzése, a BDSM védelme. A 2013-ban kiadott DSM-V-ben a BDSM nincs megbélyegezve a „rendellenes” minősítéssel. Vajon miért? Becslések szerint az amerikai felnőtt társadalom 5 %-tó 50 %-ig gyakorolja. Miért ez a hatalmas szórás. Azért mert egy ilyen felmérés rengetegbe kerülne, és nincs aki szponzorálná (úgy látszik, hogy perverzeknek nincs pénze 😀 ), ugyanis ilyen témában az egyszerű rákérdezés nem ad megbízható eredményt. Csak kevés ember vállalja fel nyíltan, hogy ha nem veri kékre-zöldre a feleségét, képtelen elélvezni (pardon, nem lesz orgazmusa másfél órás pumpálás után se). De ha az alsó határt, vagyis 5 százalékot veszünk, az is sok millió ember. Ennyit nem lehet „betegnek” nyilvánítani. Erről eszembe jut az a mondás, ha a társadalom 99 százaléka skizofrén lenne, akkor minket az 1 százalékot zárnának be elmegyógyintézetbe. Hiába na, erre tart a világ. Én időbe szóltam, vegyél néhány leckét, még szükséged lehet rá: www.kink.com

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

(1764) Paul Craig Roberts gondolatai

VIP.45.

 

A III. világháború a sarkon leselkedik ránk

Eddig a racionális elmémre hallgatva írtam, hogy küszöbön van a harmadik (nukleáris) világháború, de most már az érzékszerveim is jelzik. Paul Craig Roberts írja, és ezzel egyet kell érteni, hogy a történelemlecke szerint, ha egyszer az országok elkezdik a mobilizációt, a háború elkerülhetetlen az emberi elme tehetetlenségéből kifolyólag. Az események töretlenül mennek a maga útján……

__________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

(1763) Ejekciós frakció (EF)

Tibor bá’ online

 

~q191Volt már infarktusod? Nem? Sebaj, még lehet. Teszel valamit ellene? Nem. Teszel valamit érte? Naná, hülyére idegesítem magam. Nem kellene, de valamit megtehetsz. Ne ülj tétlenül, ismerkedj meg a témával. Legalább a leleteidet értsd meg.

Régebben a már nem tökéletesen működő szívre azt mondták, hogy „dekompenzált”, ma inkább azt a kifejezést használják, hogy „szívelégtelenség”, ami nagyon jól kifejezi a helyzetet. A szív működik, de nem elégségesen. Ebbe az állapotba az emberek legtipikusabban egy infarktus után kerülnek, hiszen az infarktus miatt a szívizom egy része elhal. A másik gyakori eset, amikor infarktus nem volt, de más okokból kifolyólag, például huzamosabb ideig fennálló magas vérnyomás következtében, a túlterhelt szív izomzatának a megvastagodásával válaszol, amit hipertrófiának neveznek. A hipertrófia a bal kamra elégtelenségét eredményezi és elsősorban ultrahangos vizsgálattal lehet megállapítani. Nade, mennyire elégtelen a bal kamra?

Neked tehát a rutin vizsgálat után a kezedbe nyomnak egy leletet, felírnak valami gyógyszert, vagy az addig szedett gyógyszerek tovább szedését javasolják és berendelnek 6 vagy 12 hónappal későbbre. Otthon aztán nézegeted a leletet, és egy árva szót se értesz belőle. Nem csodálom. A leletnek van egy fontos része, amit egyszerűen csak „EF”-ként neveznek meg, nagy ritkán kiírják, hogy „ejekciós frakció” és van utána egy százalék. Például: EF = 65 %. Nem tudod, miről van szó, de teljesen kétségbeesel, hiszen úgy különben egészen jól érzed magad, miközben az EF értéked csak 65 %. Nyugodj meg, az ösztönös ráérzésed most alaposan becsapott. 100 %-os ejekciós frakció nem létezik. A 65 % azt jelenti, hogy szíved bal kamrája funkcióját tökéletesen elvégzi. Ugyanis az űrtartalmának 65 százalékát préseli ki egy-egy összehúzódás (dobbanás) alkalmából. Ennyi van tőle elvárva. A tény az, hogy 60 %-ig a balkamra tökéletesen működik. Általános megítélés szerint az EF 40-50 % közötti értéke enyhe, 30-40 % közepes, míg 20-30% súlyos szisztolés szívelégtelenséget jelent.

Mit kell tenned, ha az EF értéked 60 alatt van, arra lennének ötleteim, de az már kuruzslás lenne. 😀

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1762) Hűtlen vágyak (Satisfaction)

Tibor bá’ online

 

~q191Aki időnként nézi a TV-t is, az tudhatja, hogy néhány hete megy egy sorozat „Satisfaction” címen, amit csak az isten tudja miért fordítottak „hűtlen vágyak”-ra. Biztos azért, mert valakinek ez kielégülést jelentett. 😀

Nem szégyellem bevallani, hogy engem szórakoztat a film, talán azért mert korábbi feleségeimre ismerek, vagy inkább azért, mert azt a női hajlamot tárják fel, amit a nők évezredek óta tagadnak, vagyis, hogy megkövetelik a hűséget, de maguknak – ha tehetik – eszük ágában sincs hűségesnek lenni. Ha most erre felkaptad a fejed, akkor folytasd az olvasást.

A „Your Tangó” elnevezésű amerikai folyóirat Keff Schult nevű újságírója arra volt kíváncsi, hogy állnak a nők a hűtlenséggel. Érdekes ötlet, de miért e kíváncsiság? Manapság az okot mindenre az Internetben kell keresni. Ugyanis az újságíró úr szerint lakóhelyétől számított 30 kilométeren belül 40 nőt talált, akik partnert kerestek (természetesen fotó nélkül) 24 és 60 év között. Valamennyinek az volt a közös tulajdonsága, hogy rendelkeztek fejenként egy darab férjjel. De akkor mit keresnek a Netten? Hülye kérdés! Partnert. Nem, helyesbítek, olyasmit keresnek, amit otthon nem kapnak meg. OK, tiszta sor. Akkor most nézzük, hogy nyilatkoznak magukról, mert ez nem mindegy.

Jams 24 éves. A jól viselkedő nőket nem becsülik…. Lehet, hogy egy szuka vagyok, de pontosan tudom, mit keresek, és ami nekem kell, azt mindig megszerzem. — Tiszta sor, de ki az a hülye férfi, aki erre válaszol?

WordGoddess (a világ istennője) 36 éves. Boldog házasságban élek egy csodálatos férfivel, de az életemet szeretném érdekesebbé tenni. Szenvedélyes, minden kötelezettségtől mentes, tiszta, egyszerű kapcsolatot akarok, előre is köszönöm. — Az én időmben ez lett volna az ideális. Ugyanis ingyen pina nem létezett. Csak most, 2015-ben és Amerikában. Hol itt az igazság? 😀

Rover69469 (bolyongó 69469) 47 éves fényképpel, amit elég messziről vettek fel ahhoz, hogy le lehessen tagadni, és persze napszemüveget visel. Különben magas, vonzóan szőke. Van ugyan rajta néhány felesleges kiló, de hát ebben a korban! A szövege nem túl bátorító: Légy szíves ne küldj E-mailt, mert 2 nap alatt 700 darabot kaptam. Azt hiszem, inkább én kereslek meg téged. — Mi alapján? 700 fényképet könnyebb átnézni, mint elolvasni 700 levelet? Nem kifejezetten intellektuális, persze ilyen kapcsolatokba senki se az eszét viszi be. Viszont, amit bevisz, az nem látszik a fotón. Hmmm, nehéz eset.

A helyzet az, hogy a www.AshleyMadiso.com regiszterében 4,5 millió potenciális házasságtörő található. Szerintem a fenti három, mintának jó. A lényeg mégis az, hogy a monogámia nem mindenkinek felel meg. Minden tizedik nő vagy férfi szexel a házastársán kívül valaki mással minden egyes évben. Az egész életre kivetítve a házasok 40 százaléka hűtlen. Igaz a pálmát a férfiak viszik el a nők orra elől, de az is tény, hogy a két nem közötti különbség évről évre csökken minden egyes életkorban. DE legyünk tisztességesek, a sikeres internetes „összefutásra” a nők esélye sokkal jobb, mint a férfiaké, ami az adatokból is egyértelműen következik. A legtöbb közvetítő cégnél a bejelentkezők 90 százaléka férfi, míg a számok azt mutatják, hogy a sikeres fennmaradáshoz minimálisan 22 százalék nő kell. Az a szájt, amelyik nem tudja ezt az értéket elérni, életképtelen. Természetesen azokon a szájtokon, ahol a „házasság” közvetítésen van a hangsúly a nők aránya akár 40 százalék is lehet. Ennek ellenére megállapítható, hogy ez még mindig inkább férfi, mint női sportág.

Azok a nők, akik meglévő házasságuk mellett keresnek partner, biztonságosnak tartják, ha a leendő partnernek van felesége. Számukra ez az igazi „megoldás”, aminek a biztosítása nem ütközik nehézségbe, mert még a kizárólagosan házasságokat ígérő szájtokon is főleg nős férfiakkal lehet összefutni. Schult által említett 40 nő (nem nevezhető fene nagy mintavételnek) kétharmada hosszú távú kapcsolatban gondolkodott, míg az egyharmada nem pontosan tudta, hogy tulajdonképpen, mint is akar. Nevezzük ezt egy 60 éves sasfióka szárnybontogatásának? Ashley Madisont kérdezve kiderült, hogy a bejelentkezők nagy része tulajdonképpen a házasságuk felbontásán gondolkodik. Nem meglepő, ritka az a nő, amely úgy lép ki egy kapcsolatból, hogy utána vákuum veszi körül, kell neki valamifajta kapaszkodó. Az minden esetre tényként kezelhető, hogy a hűtlenség kiderülése a nők számára nagyobb trauma a férfiakénál. És persze sokkal több nőnek bocsátják meg a házasságtörést, mint férfinek. A nemek közötti különbség ebben a tekintetben is határozottan kimutatható. Ami pedig a számokat illeti, hát bizony meglepőek. Úgy tűnik, fontos kérdésben az érzelmek helyett az értelem dönt. Házastársak válásának mindössze 17 százalékban ok valamelyik fél hűtlensége. Ashley Madison szájt statisztikája szerint, a nős férfiak 54 százaléka, míg a férjezett nők 70 százaléka nincs tisztában társának hűtlenségével. És mi jó van ebből a nőknek? A házasságok szétrombolásával vádolt cég vezetője tiltakozott a feltételezés ellen. Szerinte társadalmilag kifejezetten hasznos szolgáltatást nyújtanak, mert lehetőséget biztosítanak a nők számára, hogy lábujjukat bedugják a medence vizébe, mielőtt beugranának a medencébe. Ebből persze nem derül ki, hogy a hűtlenség jót tesz-e a nőknek, de az igen, hogy az Interneten elég sok szélhámosság található. Ezt különben eddig is tudtuk.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

 

 

(1761) A Birodalom visszavág

VIP.44.

 

The Saker gondolatai

Az oroszok szíriai beavatkozásának kimagasló sikerére gondolva biztosra volt vehető, hogy a Birodalom vissza fog vágni. Ez meg is történt november 24-én, amikor a török vadászgép lelőtte az orosz vadászbombázót, aminek körülményeit már többször megtárgyaltuk.

Az orosz gép lelövése a maga nemében párját ritkító, pontosan kiszámított provokáció volt, amit az USA és NATO rögvest felvállalt azzal, hogy 100 százalékosan Törökország mögé állt. Például olyan bejelentéssel, hogy azonnal hajókat és repülőket küld Törökország megvédése érdekében, mintha nem Törökország lett volna a támadó, hanem Oroszország. Ráadásul Washington kategorikusan tagadja, hogy Törökország megvenné a Daesh lopott nyersolaját. Az idevonatkozó, rendkívül részletes orosz bizonyítékokat (egyszer 1722, illetve 8500 tartálykocsit bemutatott fényképpel bizonyított napi 200.000 hordó olajszállítmány) a nyugati sajtó egyszerűen ignorál. Szúrjuk közbe, hogy az Daesh (ISIS) az innen származó pénz segítségével tart fenn rendkívül hatásos propagandát, és verbuvál önkénteseket, vesz fegyvereket. Vagyis török (és NATO) segítséggel tartja fenn magát igen hatékonyan.

Akkor most mi is történik? A Birodalom észlelte a szíriai orosz katonai jelenlét gyenge pontját, és elhatározta, hogy kihasználja azt. Ez a támadás minden valószínűség szerint csak az első lépés annak érdekében, hogy az orosz erőktől megtisztítsa a török határt. A következő lépés minden bizonnyal NATO katonák betelepítése lesz Szíriába, kezdetben, mint „tanácsadók”, amik majd átváltanak különleges alakulatokká. A cél a „mérsékelt” terroristák bebiztosítása. A német és angol alakulatok bevonásával ki lehet jelenteni a „nemzetközi koalíció” jelenlétét. Ami a NATO és Oroszország közé szorult franciákat illeti, pont olyan jelentéktelenek, mint korábban bármikor. Hollande megint beadja a derekát, mi mást tehet? Washington pedig a „mérsékelt” terroristákkal próbálja Szíriát darabokra tépni.

Végeredményben az S-24 lelövése egyértelmű üzenet az oroszoknak „kiszorításotok érekében hajlandók vagyunk kirobbantani a háborút.” Putyin erre már megadta a választ:…….. folytatás E-mailben.

_________________________________________________________

Kapcsolat felvétel a cikk folytatása végett: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

(1760) Boszporusz és Dardanellák

Tibor bá’ online

 

~q191Néhány napja kezdett keringeni a (rém)hír, miszerint a törökök lezárták a Dardanellákat az orosz hadihajók előtt. A hírt lehetetlenség volt megerősíteni, mert hogy nem is volt igaz. Ami valóban történt, hogy a törökök az orosz hadihajók keresztül haladását erősen késleltették. Volt hajó, amelyiknek 12 órát kellett várni a továbberesztésre.

A Boszporusz és a Dardanellákkal kapcsolatos jogállást az 1936-os Montreux Convention szabályozza. Ezek szerint kereskedelmi hajók minden megkötés nélkül haladhatnak át, minden időkben. Azonban hadihajók csak akkor, ha  nincsenek Törökországgal hadiállapotban, illetve, ha Törökország veszélyeztetve érzi magát egy készülődő háború esetén. Ebbe kapaszkodtak bele a törökök. Az egyik orosz hadihajó fedélzetén egy orosz tengerész vállához emelet föld-levegő rakétakilövővel pózolt, jól látható helyen, amit a törökök úgy ítéltek meg, hogy veszélyezteti őket.

Egyenlőre tehát a törökök még engedik az orosz hadihajókat, de a nyilatkozataikból az derül ki, hogy napokon belül meg fogják találni az indokot a hajók feltartóztatására. A nagy kérdés most megint az, hogy erre mit fog lépni Putyin. Az utánpótlás küldése Szíriába megoldható szállító repülőkkel is, bár ez drágább és körülményesebb szállítás, mint hajókkal. Ráadásul ezek a gépek még kíséret mellett is igen nagymértékben sebezhetők. Putyin meg fogja várni, amíg ezekből is lelőnek néhányat? Mert meg fogják tenni.

Véleményem szerint Putyin előtt két választási lehetőség áll. Vagy feladja Szíriát, vagy……… de ezt már egyszer megírtam. Lebombázza Törökországot. Ehhez azonban előbb meg kell semmisítenie az amerikai távközlési műholdakat. Szerintem ezt már tudja, de még nincs teljesen kész a lépésre. Minden esetre a startpisztoly hamarosan el fog dörrenni. [Imádkozzatok, hogy ne legyen igazam.]

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1759) Be happy!

Tibor bá’ online

 

~q191Azt mindenki tudja, hogy pillanatnyi hangulatunktól függ, miként látjuk életünket, kilátásainkat. Azzal viszont már csak kevesen vannak tisztában, hogy hangulatunk jóval mélyebben szól bele életünkbe, mint gondolnánk.

Hitted volna-e, hogy a karácsonyi hangulatodtól függ, miként emlékszel vissza régi karácsonyokra és még abba is beleszólhat, milyen gondolataid támadnak, és milyen érzésekkel nézel elébe eljövendő karácsonyoknak. Klaus Fiedler a Heidelbergi Egyetem pszichológusa szerint: „A hangulat egy olyan belső állapot, ami megszűri a kívülről jövő információkat.” Sőt még a megtanulás módját is befolyásolhatja, és azt, miként vélekedsz dolgokról jóval hangulatod megváltozása után is.

Azt valamennyien ismerjük, hogy ismerős helyek, illatok vagy zene miként hoz vissza régi emlékeket. Erre ugyan így képes a hangulatunk is, amit Edmund Rolls (Oxford) „környezet-függő” memóriának nevezett el. Memória tároláskor a „környezet” is tárolásra kerül és összekapcsolódik a tartalommal. Visszaemlékezéskor, mivel a tárolt hangulat is egy része a tartalomnak, könnyebben ugrik be az, amihez azonos hangulat kapcsolódik a visszaemlékezéskor fent álló hangulattal. Egyszerűbben kifejezve. Jó hangulatunkban elsősorban olyan emlékképek jönnek (könnyen) elő, amiknek elraktározásakor jó hangulatban voltunk. Illetve rossz hangulatunkban főleg rossz hangulatban eltárolt emlékek ugranak be. Ez pedig egy bizonyos visszacsatolást jelent. Ha egyszer rossz a hangulatunk, nehéz belőle kivergődni, mert főleg kellemetlen emlékek jönnek elő.

Az emberi memória tehát erősen szelektív. Ezt használják ki akkor, amikor feleslegesnek tűnő várakozásunkat kellemes zenével „fűszerezik” telefon érdeklődéskor, fogorvosnál, stb. Sajnos a notórius kedvtelenek részére van rosszabb újság is. A karácsonyi ünnepek alatt magukat rosszul érzők nem csak előbányásszák emlékeikből a régi karácsonyi kellemetlenségeket, de állandósíthatja jövőbéli karácsonyi gondolataikat is. Viszont egy fantasztikusan jól sikeredett karácsony bebiztosíthatja, hogy csillogó díszek és apró színes égők látványa mindörökre kellemes melegséggel öntse el szívünket.

Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről a jelenséget. Michael Rugg és csapata (University College London) érdekes kísérletet végzett. Alanyaival érzelmeket felkavaró mondatokat olvastatott, mint például: „A farmer beleesett a kukoricadarálóba, ami darabokra tépte.” Később ezekkel az alanyokkal érzelmileg semleges szöveget olvastatott, amiben bele volt szőve a kukorica szó. A kiértékelés kimutatta, hogy a semleges közegben szereplő kukorica negatív hangulatot váltott ki.

További kísérletek feltárták, – és ez már elsősorban diákoknak szól – hogy az ember lényegesen könnyebben tanul érzelmileg semleges dolgokat akkor, amikor jó hangulatban van. Mérgesen, dühösen, szorongás közben nem érdemes tehát tanulásba kezdeni. Különben is minden új információra rábélyegeződik az informált személy pillanatnyi jó vagy rossz kedve. Ez természetesen rossz hír azoknak, akiknek kedve állandóan rossz. Legrosszabb pedig a depressziósoknak.

Egy depressziósnak állandóan rossz a kedve és agy minden tapasztalatára rákerül a negatív bélyeg. Bármi jut az eszébe, azon negatív bélyeget találva még rosszabb lesz a hangulata és ez így folytatódik ad infinitum. Ezért oly nehéz kijönni a depressziós spirálból.

Hogyan legyünk tehát állandóan boldogak? A válasz szerencsére egyszerű. Először is hass oda, hogy jól érzed magad, ami aztán önmagát erősíti fel. Számtalan módja van a szándékos jókedv keltésnek. Hallgass kellemes, felemelő zenét. Foglald le magad olyasmivel, amit élvezel. Keresd azok társaságát, akik felvidítanak. Tégy bármit, hogy jókedvre fakadj, a többi már jön magától.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

(1758) Felkészülés

Tibor bá’ online

 

~q191A múltban több alkalommal is volt szó felkészülésről, de mire? Akkoriban úgy látszott, hogy a legvalószínűbb fejlemény egy gazdasági összeomlást követő társadalmi összeomlás. Közbiztonság nulla, hordákba verődött emberek szabad rablása. Mára azonban világossá vált, hogy a helyzet ennél kedvezőbb felkészülés terén, mert pillanatnyilag a legvalószínűbb egy termonukleáris háború kirobbanása. Hogyan kell(ene) erre felkészülni? Talán induljunk ki a II. világháború végétől. Az ország elfoglalása után az életben maradtak megpróbálták összeszedni magukat. A társadalmi rend nagy vonalakban fennmaradt, különösebb bűnözési hullám nem söpört végig az országon. Viszont látszólag élelmiszerhiány mutatkozott. Az emberek előre tartalékokat szereztek be, de természetesen nem mindenki mindent. Így előfordult, hogy valakinek volt felesleges lisztje, de nem volt zsiradéka. Vagy voltak konzervjei, de nem volt sója vagy más fűszerei. Esetleg semmije se volt, de volt például aranya, amivel bármit meg tudott venni magának. Vagyis az élelmiszer helyzet messze nem volt reménytelen. Ráadásul a következő tavasszal az egyéni gazdák elkezdték a termelést. Feltételezem, hogy ez alkalommal a körülmények hasonlóak lennének ezen a fronton.

Más volt a helyzet az ipari termékekkel, mivel termelés csak lassan indult be, a pusztítás miatt a vesztesség, a pótolandók igen kiterjedtek voltak. Fellépett egy jelentős hiány még olyan apróságban is, mint ékszíj. Most az ipari termelés soha, vagy nagyon sokára fog beindulni. Mik lehetnek azok, amiben hiány keletkezhet? 1945-ben a tűzkő és a szaharin voltak menők. A tűzkő az öngyújtókba kellett, hogy tüzet lehessen gyújtani. Ma az öngyújtók gázzal működnek, indokolt tehát gázpalackokat tartalékolni. Másik a borotválkozáshoz használt pengék. A vécépapír is ipari termék, tartalékoljatok belőle, mert kellemetlen, ha nincs, csak úgy, mint a papír zsebkendő, amire már nagyon rászoktunk. Golyóstollak, papír, füzetek, ceruzák szükségességére akkor derülne fény, amikor kiderülne, hogy nem beszerezhetők.

A legkeresettebbek a gyógyszerek, és vegyi áruk voltak. Egyfelől mert a sebesültek, a fertőzöttek nagy száma miatt nagy szükség lett volna rájuk, de az is közrejátszott, hogy az emberek nagy része egyszerűen nem gondolt rá. Az akkori idők legismertebb antibiotikuma a „szuperszeptil” hihetetlen karriert futott be. Egy tubus szuperszeptilért (30 pirula) adtak egy fél disznót is. Indokolt beszerezni antibiotikumokat, ami életmentő lehet. Várható, hogy sok sebesülés fog történni. Kötszer-kötszer-és kötszer. És mivel sugárzásra is kell gondolni, nem árt a jódtabletták beszerzése.1945 óta sok új gyógyszer jelent meg a piacon, de ami ennél fontosabb, sok idősebb, vagy java korabéli ember manapság állandó jelleggel szed olyan gyógyszert, ami 1945-ben nem létezett. Időközben fedezték fel a vérnyomás csökkentőket. Ha ilyet szedsz, indokolt egy rakással bespájzolni, mert a gyártásuk újraindítása éveket fog igénybe venni, ha egyáltalán beindul. Ugyanez érvényes a diabéteszben vagy koleszterint túltengésben szenvedőkre. Ők is életük végéig kényetlenek gyógyszert szedni. Aki inzulinra szorul, az napok alatt meghalhat, ha nem jut inzulinhoz. Nagyon indokolt nyugtatók spájzolása is. És persze ott vannak még a létfontosságú vegyi anyagok. Arckrémek, szappanok, mosogató szerek, fogkrémek. Ezek nagy része pótolható, úgy értem át lehet szokni a fogak sóval történő dörzsölésére, vagy a kicserepesedett bőr libazsírral kenésére, de nem egyik napról a másikra. A seggünket se mindig töröltük selymesített puha papírral, de egyből átállni a kukoricacsutkára megterhelő lehet. 😀 Ráadásul a felsorolt cikkek nagy része igen hosszú időre tárolható, még a gyógyszerek is jóval tovább hasznosíthatók, mint a rájuk írt dátum.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

(1757) Analizáljunk!

Tibor bá’ online

 

~q191Köztudott, hogy a törökök lelőttek egy orosz vadászbombázót, miközben papírforma szerint együtt harcoltak az ISIS (most már Daesh) ellen. Az természetesen nyílt titok volt, hogy a törökök a kurdokat bombázták és az ISIS-t segítették, plusz megvették a „lopott” olajukat. Valamint Szíriában rendszerváltást akartak, míg az oroszok a szír rendszert erősíteni. Mindegy – ahogy írtam – elvileg egy tárborhoz tartoztak. A hátbatámadás vád tehát ül. Ezzel azonos súlyossággal bír a gép lelövése. Ilyet a legvadabb hidegháborús időben se csináltak a szemben álló felek. Ez egyszerűen nem létezett. A kialakult szokás szerint egy légtérbe tévedt géppel mindent meg kell tenni a lelövésen kívül. Ráadásul még az egyik, ejtőernyővel kiugrott pilótát is megölték. Abszolút barbárság. De miért?

Mivel az európai vezetők (Orbánnal együtt) el se finghatják magukat Washington engedélye nélkül, nyilvánvaló, hogy Obamáék nem csak tudtak a dologról, de nagy valószínűséggel az ötlet is az övék volt. Ők tehát civilizáltak maradtak, de az igen nagysúlyú provokáció mégis megtörtént. Provokáció? De, mit akarnak kiprovokálni. Nyilvánvalóan a válaszcsapást. Ez felveti a következő kérdés, minek nekik az orosz válaszcsapás? Erre csak azt lehet válaszolni, hogy saját népük előtt bizonygassák, a NATO V. cikkely szerint ki kell állni Törökország mellett, vagyis beindítják a III. világháborút. Mi következik ebből?

Ha nekik kázus belli kell, akkor nyilván úgy gondolják, hogy ezt a háborút meg is lehet nyerni, ahogy az I. és II. világháborút megnyerték. Mert, ha azt feltételeznék, hogy a III. világháború után az emberiségnek (beleértve az USA népének) legfeljebb egy apró tört része, vagy senki se maradna életben, akkor nem kellene nekik a kázus belli. Ha pedig megnyerhetik jó sok túlélővel, akkor érdemes belemenni.

Rendben van, de az oroszoknak volt annyi eszük és nem támadták meg a törököket. Bele fog ebbe Washington törődni? Aligha! Sorba fognak kitalálni olyan eseményeket (pl. a Boszporusz lezárása), amelyekre egy idő után Putyin kénytelen beindulni.

Végeredményben biztosak lehetünk abban, hogy a III. világháború elkerülhetetlen, méghozzá akár igen rövid időn belül is. Ezen pedig kár töprengeni, fel kell rá készülni. A felkészüléssel kapcsolatban holnap fogok posztolni néhány dolgot.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

(1755) Akkor milyen is a világ?

Tibor bá’ online

Ma közelebb állunk a III. világ háborúhoz, mint 1961-ben, a kubai válság idején. Nem kellemes szembenézni a megsemmisüléssel, akár hiszel istenben, akár nem. A hívő keresztényeknek megnyugvást ad a Mennyek országa. Az istenben nem hívők talán követhetik Dawkins példáját, akit megnyugtat a Világmindenség nagyszerűsége. Ezt a nagyszerűséget fogom a következő napokban kerülgetni, talán másokat is megnyugtat.

 

~q191A régi szép időkben a fizikusok szilárdan hittek abban, hogy a világ, úgy ahogy van, determinisztikus. Természetesen minden szépen a helyére került, mint egy kirakós játékban. Aztán jött ez a csúnya kvantummechanika és alaposan beleköpött a levesbe.

Ha megpróbáljuk meghatározni egy elektron helyét, kiderül, hogy helyzetének csak a valószínűségéről lehet szó. Mérjük meg egy atom spinjét, azt találjuk, hogy 50:50 a valószínűsége, hogy up vagy down. Ha egy foton nekiütközik egy üveglapnak át is megy rajta és vissza is verődik, de meg kell nézni ahhoz, hogy eldöntsük melyik következik be.

Bizony-bizony, a világmindenség legalapvetőbb építőköveinek viselkedése meghatározatlanok. A kvantummechanika szerint minden véletlenszerű. Nem volt könnyű elfogadni. Maga Einstein is úgy halt meg, hogy isten nem kockázik.

És ekkor felakadtak a szemeim a NewScientist-ben megjelent cikken, amit Mark Buchanan írt Quantum randomness may not be random. (A kvantummechanikai határozatlanság lehet, hogy határozott). Izgalommal várjuk a fejleményeket.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

(1754) Az Ember megjelenése lenne a Világmindenség célja?

Tibor bá’ online

 

~q191Már Newtont is zavarta, csak nem tett ellene semmit, Einsteint pedig kifejezetten frusztrálta a gravitációból, vagyis az általános tömegvonzásból adódó apró „kellemetlenség”. Mire gondolunk? Nos, az általános tömegvonzás, mint az elnevezésből is adódik, azt jelenti, hogy minden tömeg vonz minden más tömeget. Ha ez így van, már pedig így van, akkor ebből az következik, hogy a Világmindenségnek egy idő után össze kellene roppanni. Milyen okból kifolyólag maradna fenn az égen minden úgy, ahogy van? Einstein, mint ahogy ez a könyvemből is kiderül, vallásos ember lévén hitt az isteni teremtésben, ami egy statikus, egyhelyben álló Világot feltételez, hiszen Isten megteremtette és kész. Ez a Világegyetem pedig azért nem roppan össze, -pedig a gravitáció miatt „illene” összeomlania- mert valami fajta erő hat a gravitációs ellenében, állította volt Einstein, és hogy a dolog koherensen összeálljon, létrehozta a kozmológiai állandót (jele: λ).

A kozmológiai állandóval kapcsolatban Einsteint elhagyta a szerencséje, mert mint tudjuk Edwin Hubble (1889-1953) 1929 környékén számtalan mérés, és rendkívülien szívós munka következtében bizonyította a Világmindenség folyamatos tágulását. Einstein 1950-ben megemlítette George Gamownak, hogy ezt tartja élete legnagyobb tévedésének, mert ha (szokása szerint) nem visszafelé gondolkodik, akkor Hubblet megelőzhette volna a Világegyetem tágulásának a bejelentésével. Pedig Einstein -mint mindig- most is ráérzett valamire.

Amióta az Ősrobbanás elfogadottá vált, a képlet a következőképpen nézett ki. Volt a Nagy Bumm, amikor a Világmindenség összes tömege egy infinitezimális piciny helyen „létrejött” és iszonyatos erővel szétrobbant. A Világmindenség tágulása nem más, mint ezen szétrobbanásnak a máig tartó lendülete, ami ellen hat a gravitáció, és éppen ezért ez a tágulás fokozatosan lassul és minden bizonnyal egyszer majd meg is áll. Csakhogy a mérések azt mutatják, hogy a tágulás nem lassul, vagy állandó, vagy egy kicsit gyorsul. Ha nem lassul, azt még meg lehet magyarázni azzal, hogy az Ősrobbanás hallatlan precizitással pont olyan erős volt, amilyen erő éppen és pontosan ellensúlyozza az általános tömegvonzást, hiszen ez utóbbinak ereje a távolság négyzetével fordított arányban csökken, ami megegyezhet az ősrobbanás „robbanó erejének” csökkenésével.

Ha viszont a tágulás növekszik, akkor bizony valóban kell lenni valamifajta erőnek, ami a gravitáció ellen hat, amit újfent kozmológiai állandónak nevezhetünk, és ami nem egészen az, amire Einstein gondolt. Az eddigieket pedig fogjuk fel bevezetőnek, mert most jön a lényeg.

A Nobel díjas Steve Weinberg könyvében a Dreams of a Final Theory-ban a következőket írja: „Ha a kozmológiai állandó létezését megfigyeléseink bizonyítják, úgy okkal következtethetünk arra, hogy a Világegyetem milyenségének a kialakulásában az Ember létezésének fontos szerepe van.” Weinbergről meg kell állapítani, hogy mindig is a kreacionizmus fáradhatatlan ellensége volt. Most pedig a legdrámaibb bejelentést olvashatjuk tőle, éspedig azt, hogy a Világmindenség középpontjában az Ember áll. A természet törvényei úgy lettek -legalább is részben- kialakítva, hogy előbb vagy utóbb az Ember megjelenhessen a színen.

Ezt a húrelmélet atyja, Leonard Susskind, stanfordi fizikaprofesszor úgy kommentálja, hogy a 300 éve tartó tévedésnek a végére értünk. De végül is miért következik mindez ebből a híres-nevezetes kozmológiai állandóból, és miért képes arra kényszeríteni a fizikusokat, hogy átgondolják paradigmájukat?

Lehet, hogy paradoxonként hat, de a kozmológiai állandó nem más, mint a vákuum, az üres tér, a nagy Semmi belső tulajdonsága. A kozmológiai állandó az üres térben rejlő energia. Hogy az üres térnek miért van, és hogyan van energiája az egy másik kérdés. Most elég arra rávilágítani, -amit a bekezdésben már tárgyaltam- hogy ezen energia következtében gyorsul a Világmindenség tágulása, aminek további következményeivel szintén érdemes behatóbban foglalkozni. Előbb azonban, hogyan néz ki ma a Világmindenség?

Röviden összefoglalva, a Világmindenség rendkívül nagy kiterjedésű rendszer, amin belül számtalan csillagnak és bolygónak van helye. Kezdetben a Világmindenség kellően inhomogén volt ahhoz, hogy galaxisok alakuljanak ki, de nem volt annyira inhomogén, hogy az anyag fekete lyukakba zuhanjon össze. A Világegyetem tágult, de nem olyan gyorsan, hogy szétessen mielőtt galaxisok, csillagok és bolygók kialakulhattak volna. A nukleáris fizikából ismert törvények pontosan azt teszik lehetővé, hogy a forró csillagok belsejében szénatomok álljanak össze, amik később szétszóródnak bolygókba. Az atomfizika törvényei pedig lehetővé teszik a lehető legvalószínűtlenebb DNS spirál-molekulák kialakulását, ami lehetővé teszi az élet megjelenését. Más szavakkal kifejezve minden más megfontolás felett diadalmaskodó elrendezés precízen úgy van összehangolva, hogy mi Emberek megjelenhessünk a színen.

Aki a könyvemet (Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás?) olvasta, annak ez a megállapítás nem lehet új, mert végig ezt nyüstöltem, és adtam hangot felháborodásomnak, hogy a fizikusok nem akarják észrevenni a nyilvánvaló tényeket. Ez azonban úgy tűnik, hogy kezd megváltozni. De azért nézzük tovább, mi kényszeríti őket a paradigmaváltás felé.

A könyvem 122. oldalán említést teszek a virtuális részecskékről. Tulajdonképpen ők a főszereplők, ha visszakanyarodunk a kozmológiai állandóhoz, ami nem más, mint a Semmi (űr, vákuum, stb.) energia konstansa. Ez első pillanatra képtelenségnek tűnik, a Semmi energiával rendelkezik? Pedig így van. A modern fizikában a vákuum egy bonyolult valami, amiben állandó jelleggel heves kvantum tevékeny­ség folyik. Azaz különböző elemi részecskék jönnek létre és semmisülnek meg oly sebességgel, hogy detektálásuk legtöbbször lehetetlen. De azért ott vannak, és energia szintet hoznak létre a tér azon részében, amit mi Semminek tekintünk. A „Semmi energia sűrűsége” és a „kozmológiai állandó” egy és ugyanazon dolgot jelenti.

De ha ez az Semmi-energia mindig ott van a háttérben, miért nem nevezzük ki null-értéknek és lépünk át rajta közömbösen? A válasz a gravitációs elméletben van. Newton szerint egy tárgy gravitációs erejének mértéke tömegétől függ. A fizikusok meghatározása szerint a gravitációs tér forrása a tömeg. Viszont az tudjuk, hogy az anyag egyenlő energiával. Minden tárgynak van energia tartalma a híres E=mc2 képletnek megfelelően. Ebből kiindulva a gravitációs teret felfoghatjuk az energia jelenlét hatásának. Ez azt jelenti, hogy a Semmi feltételezett energiája gravitációs teret létesít, vagyis részecskék gyorsulását hozná létre más tárgyak jelenléte nélkül is. Hatásában ez egy általános taszításhoz hasonlítana, ami a távolság növekedésével fokozódna.

Egy feltételezett kozmológiai állandó által létrehozott gravitációs teret legjobban úgy foghatnánk fel, mint a tér tágulását, és mi tagadás a tér valóban tágul. Viszont a kozmológiai állandó nélkül -ahogy erre korábban már rámutattam- idővel a tágulás lelassulna. Sőt le is állhatna és elkezdhetne zsugorodni is. Viszont egy kozmológiai állandó pozitív értéke mellett a tágulásnak gyorsulni kell.

Az nyilvánvaló, hogy a kozmológiai állandó értéke vagy nulla, vagy pedig rendkívül kicsiny, ugyanis ha nagyobb lenne, akkor az égi objektumok mozgására katasztrofálisan hatna ki. Például oly mértékben fejtené ki hatását a gravitációval szemben, hogy a Föld egyszerűen kirepülne a Nap hatásköréből. Tekintve, hogy a kozmológiai állandó hatása a távolság növekedésével fokozódik, igen komoly kozmológiai eseményeket hozna létre. (Különben ez az oka annak, hogy a kozmológiai állandó legpontosabb meghatározásához csillagászati távolságokra van szükség.) Pillanatnyilag annyit tudunk, hogy a kozmológiai állandó kisebb, mint 10-8 joule/m3. Ennek az értéknek a kicsinységét akkor érezhetjük át, ha figyelembe vesszük, hogy egy virtuális foton energia szintje 10112 joule/m3, vagyis a különbség nem kevesebb, mint 120 nagyságrend. Ami mégis a legfontosabb, hogy a λ minden más értéke mellett az élet, ahogy mi ismerjük, soha sem jöhetett volna létre, vagyis a 10-8 joule/m3 esetében egy rendkívül finom, és véletlennek nehezen nevezhető hangolással állunk szemben.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

(1753) A véletlenszerű valóság

Tibor bá’ online

 

~q191Egy felbukkanó új elmélet szerint, melynek célja a valóság megfogása, a tér és az anyag pusztán „zajból” lett teremtve. (Ha az egészből egy büdös szót se értesz, ne lepődj meg, és ne legyen kisebbségi érzésed se, nekem például fingom sincs, hogy fordítottam le)  😀

Ha a valóságot eltakaró fátyol egyik csücskét fel tudnánk emelni, mit láthatnánk alatta? Semmi mást, mint véletlenszerűséget, állítja a két ausztrál tudós, Reginald Cahill és Christopher Klinger (Az Adalaidei – Ausztrália – Fliders Egyetem tanárai)  mivel a minket körülvevő tér és idő, és minden anyag nem több, mint a véletlenszerűség mély tengerén úszó hab.

Talán nem kellene meglepődnünk, hogy a véletlenszerűség a világmindenség része. Végül is a fizikusok úgy tartják, hogy az üres térben a virtuális részecskék zavaros nyüzsgése folyik. A véletlennek pedig jelentős szerepe van a kvantum­mechanikában, ahol például az elektron megfigyelésének az eredménye nem más, mint az egyenlet által előre jelzett tulajdonságok közül valamelyiknek a véletlenszerű megjelenése.

Viszont Cahill és Klinger úgy gondolják, hogy a véletlenszerűség ennél jóval mélyebb, jóval fundamentálisabb. „Pusztán a kvantummérésekhez való kapcsolódáson túlmenően, ez a véletlenszerűség a valóság tényleges lényege”, nyilatkozott Cahill. Ha a két tudósnak igaza van, akkor megteremtették valamennyi fizikai elmélet közül a legalapvetőbbet, aminek következményei megdöbbentőek. „A véletlen­szerű­ségből származik minden”, állítja Cahill, „még a jelen érzékelése is, ami napjaink fizikai szemléletéből oly nyilvánvalóan hiányzik.”

Meglepő módon a két tudós bizonyítása az elméleti matematikából származik. Még 1930-ban az osztrák származású Kurt Gödel – aki diszciplínává módosította a logikus érvelést – elméletének publikálása megdöbbentette a világ matematikusait, mert lényegében bebizonyította, hogy ha egy matematikai rendszer teljes, akkor nem ellentmondás mentes, ha pedig ellentmondás mentes, akkor nem teljes. Vegyünk egy példát! Az ó-kori görögök néhány olyan axióma segítségével alkották meg a geometriát, mint például a „két pontot csak egyetlen egyenes köthet össze”. Úgy tűnt (és így is tanultuk, én legalább is), hogy ha egy matematikus elég ügyes, akkor bármely teoréma (tantétel) igaz vagy hamis voltát le tudja vezetni axiómákból.

Gödel azonban kimutatta, vannak olyan tantételek, amelyek igaz vagy hamis volta nem vezethetők le axiómákból. Egyszerűbben megfogalmazva, a matematikai igazságok legnagyobb része nem bizonyítható. Ez természetesen bombaként hatott a matematikán kívül is. Elvégre a fizikai törvények a matematika segítségével vannak megfogalmazva, azaz Gödel tételének implikációja szerint a Világmindenséget nem lehet úgy leírni matematikai eszközökkel, hogy abból valamennyi fizikai igazság kiolvasható legyen. Ennek ellenére a fizikusok többnyire figyelmen kívül hagyták Gödel tételét, aminek oka elsősorban az elmélet elvontsága volt, különben is úgy tűnt, közvetlenül nem kapcsolódik a fizikához.

Csakhogy a múlt század nyolcvanas éveiben Gregory Chaitin (az IMB kutatója) és Thomas J. Watson (A New Yorki Yorktown Kutatóközpont munkatársa) Gödel munkáit kiszélesítették. Szerintük Gödel igazsága egy véletlenszerű igazság. Mit jelent ez? A matematikusok megfogalmazása szerint véletlen­szerű szám az, amelyik kiszámíthatatlan. Más szavakkal nem állítható elő olyan algoritmussal, vagy utasítások illetve szabályok sokaságával, (mint például egy számítógép program) melyek rövidebbek, mint az előállított szám. Chaitin szerint a véletlenszerű igazság egy adott rendszer axiómáiból nem vezethető le. Egy véletlenszerű igazságnak nincs magyarázata, egyszerűen csak van.

Chaitin kimutatta, hogy az ilyen igazságok széles áradatában az igaz tantételek szigetként állnak ki. Ezek közül bármelyikbe véletlenül bele lehet botlani (olyan tulajdonságokkal bíró egyenletet véletlenül fel lehet fedezni, ami axiómákból nem vezethető le), de egyik sem bizonyítható. Ennek hátborzongató következménye, hogy az elméleti matematika a véletlenszerűségre épül.

Most jön be a fizika! A Világmindenség önigazoló. Például: tisztában vagyok önmagammal. Ezt azt sugallja, hogy a fizikai valóság mindennapi igazságai, mint például a matematikai igazságok nagy része, nem rendelkeznek magyarázattal, ami azért van, mert a valóság a véletlenszerűségre épül. A kutatók véleménye szerint a véletlenszerűség alapvetőbb a létező tárgyaknál. (Na ezt kapd ki!)

A hagyományos fizika magját képező elképzelés szerint vannak tárgyak, amelyek valóságosak, még akkor is, ha nem lépnek kölcsönhatásba más tárgyakkal. A fizikusok még mielőtt leírják azokat az egyenleteket, melyek meghatározzák, hogy a tér, az elektronok, a mágneses mezők, stb. hogyan viselkednek, feltételezik, hogy ezek a dolgok léteznek. Sokkal kielégítőbb lenne, ha ezekhez a feltételezésekhez nem ragaszkodnának. (OK, csak az én létemet ne kérdőjelezzék meg. 😀 )

Ezt már Gottfried Leibniz német matematikus is felfedezte még a XVI. században. Leibniz feltételezte, hogy a valóság monadokból (A monad Leibniz filozófiája szerint egy oszthatatlan, vagyis egyszerű lényeg illetve valóság, mint például egy atom, vagy egy személy) tevődik össze, amiknek létezése kizárólag egymáshoz való viszonyuktól függ. Ez az elképzelés azonban a tudomány hátterében maradt, mivel figyelembevétele mellett elképesztően nehéz lett volna a dolgok kiszámítása, éles ellentétben Newton mechanikájával.

Azonban Cahil és Klinger megtalálták a módját a kalkulációnak. Leibniz monad-jához hasonlóan az általuk elkeresztel „látszólagos-tárgyaknak”(Pszeudo-objektum) nincs belső létük, meghatározásuk kizárólag azon múlik, milyen mértékben kapcsolódnak egymáshoz, és végső fokon eltűnnek a modellből, mert mindössze egy kitölthető vázat alkotnak.

A recept egyszerű: végy néhány látszólagos-tárgyat, adj hozzá némi véletlenszerűséget, tedd be egy számítógépbe és hagyd, hogy kifejlődjön. Az 1., 2., 3., … látszólagos-tárgyak segítségével meghatározható néhány szám, melyek képviselhetik minden látszólagos-tárgyból álló pár összekapcsoló erejét. Tehát B12 az 1 és 2 közti kapcsolat erejét adja meg. B13 pedig az 1 és 3 közöttit és így tovább. Ezek egy kétdimenziós számrácsot alkotnak, vagyis egy mátrixot.

A fizikusok a mátrixeiket feltöltik a nullához közel álló számokkal, majd ismételten betáplálják egy mátrixegyenletbe, ami véletlenszerű zajt, és nem-lineáris, az eredeti mátrix fordítottját adja hozzá. A véletlenszerűség azt jelenti, hogy ezen modell igazságait vagy előrejelzéseit nem okozza semmi. Ez nem más, mint Chaitin matematikai eredményének fizikai változata. Ez a mátrixegyenlet többnyire egy értelmes spekuláció újszülöttje, de ilyen feltételezésekre létezik használható precedens. Példának okáért 1932-ben egy mátrixegyenlet láttán Paul Dirac rájött az elektronok viselkedésére és a végén felfedezte az antianyagot és kapott érte egy Nobel-díjat.

Az eredeti feltételezésből még számtalan dolog adódik, de mit szólnak ehhez a többi fizikusok? Roy Frieden (Az University of Arizona fizikusa) szerint „Ez egy abszolút alapvető kutatás, amihez hasonlóról még nem hallottam. Egyetértek annak a feltételezésével, hogy végső fokon minden véletlenszerű, de a részletekkel kapcsolatban szkeptikus vagyok.”

Steven Weinberg (University of Texas) úgy gondolja, hogy „Itt egy végtelen visszafejtéssel állunk szemben, mert a kiindulást adó látszólagos-tárgy semmivel se fogható fel többnek, mint egymáshoz gyengén kötődő látszólagos-tárgyak és ez így megy tovább a végtelenségig. Viszont nem lehet kitalálni olyan kísérletet, ami ezt a felépítést bizonyítani tudná. Vagyis ott vagyunk, ahol a part szakad.”

John Baez (University of California) szerint „Jól elvetették a sulykot. Komolyan meglepne, bár el tudna kápráztatni, ha elképzelésük bizonyossá válna.”

Ami mégis figyelemre méltó, hogy Cahill és Klinger elsőnek hoztak létre egy olyan fizikai rátekintést a valóságra, ami figyelembe veszi a logika Gödel, majd Chaitin  által felfedezett alapvető lehatároltságát, végső fokon előre jelezve olyasmit, ami nagymértékben hasonlít világunkra.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________