Tibor bá’ vissza a múltba online

Történelmünk úgy is alakulhatott volna, hogy ma valamennyien németül beszélnénk. Nem így alakult, mert sokan, sok mindent megtettek, hogy magyar maradjon az anyanyelvünk, de nem politikamentesen. Diákkoromban megszóltuk a „germanizmust”, miközben maga a germanizmus se magyar kifejezés. Aztán meg ezt is felületesen csináltuk, mert például a „hoch” gyönyörűen átmentette magát „magas” formában, mert mitől magas egy feszültség – kérdem én. Ugyanakkor irgalmatlan mennyiségű latin szó maradt a nyelvünkben. A latinizmust nem üldöztük.

Ötévesen, ha megkérdezték, és te Tibike mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Masiniszta – vágtam rá. Vagyis mozdonyvezető, és persze a mozdony se mozdony volt, hanem lokomotív. A repülőgép pedig éroplán, aminek akkoriban propellere volt, nem pedig légcsavarja. A vízi közlekedésnél se volt minden kifejezés ártatlan. Az uszályokat mindenki sleppnek nevezte, a kis apró hajókat pedig monitornak.

A polgárság teátrumba járt, vájlingot használt, hokedlire ült, és sparhelten főzött a konyhában, valamint nachtcastlyra tette a műfogsorát, és a nyaralásból anzikxet küldött . A bérházak rendjére a házmester vigyázott, akinek a helyettese volt a vice, ő viszont felmosta a lépcsőházat. A diákok vonalzója volt a lénia, és a nem tudásért szekunda járt egyes helyett, ami manapság fát jelent. A derékszögnek vinkli volt a neve. A suszterből cipész lett, ma meg már ilyen nincs is. A piktor is eltűnt, már mint a szó, de szobafestő azért még van, csak úgy mint a prókátor, az is eltűnt, ellepték a parlamentet.

Ezzel persze a lista messze nem teljes, de majd kipótoljátok (a spaklit meg a fandlit még ma is használják he-he-he). 😀

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________________