Tibor bá’: János különös módon fejti ki igen egyéni gondolatait, adja tovább mondanivalóját. Éppen ezért nem szerkesztetem a munkáját, úgy adom tovább, ahogy meg lett írva.

Végigmegy a fűnyíró?

Az elmúlt hónapokban egy különös weboldalra regisztráltam, ahol különféle eszmefuttatásokat lehet olvasni arról a teljesen bizonytalan jövőbeli „Shit hits the fan” eseménysorozatról.

Miért biztosak sokan abban, hogy végigmegy a fűnyíró? És abban, hogy ember ember ellen támad? Így mutatják a képeket Holywood-ban? Ha esetleg a „nemzetközi helyzet fokozódik” és meg-megzakkan az energiaszállítás és az árucsere valami oknál fogva, attól még az ember Ember marad, de csak az Ember!

Egészen elképesztő, hogy polgártársaink miféle jövőt vizionálnak maguknak és az internet segítségével másoknak is (ez kimeríti a gondolatbűnözés fogalmát). Tálcán kínálják a társadalomnak az önnön sötét jövőképüket: mi lesz ha…de akkor én, elővesszük, elvisszük, elvesszük, elássuk, kirabolnak, elbújunk, megesszük, elrejtjük, elmenekülünk (közben pedig félünk). Félünk attól, hogy mi sem kerülhetjük el a halált, mert a test elöregszik, visszamegy a porba. Ha az ember egy bizonyos gondolatvilággal foglalkozik, akkor annak a képnek, képsorozatnak lényegében a betege lesz és titkon várja, hogy átélhesse ezeket a képeket. Óvatosan kell ezekkel a gondolatokkal bánni, mert végül is a cselekedet először a fejben születik meg!

Hisz oly szép a racionalitás, és most elrontják önnön maguk jövőjét ezzel a nem létező polgárháborús állapotokat idéző álmodozással! Persze jó dolog ez a prepperkedés…de ez is az unióból, meg Amerikából jött, mint mesterségem címere.

Már hatvan év is eltelt azóta, hogy az első a fiatalok beköltöztek az új lakótelepekre. A KGST nyomta az árucikkeket, az öregek ottmaradtak a szülőföldjükön. Ők élték a maguk szabad életét tovább, ki falun, ki kisvárosban, ki tanyán… Akik nem mentek el otthonról, azok igyekeztek a családi birtokokat – immár hétvégi telkek, kisebb-nagyobb földdarabkák formájában – fenntartani. Továbbra is akkor érezték jól magukat a városban, ha a kert ontotta magából a terményt, csirkehúst, bort, befőttet, zöldséget, krumplit zsákszámra…olyan kis igazi hazává lett az a kis darabka föld.
Aztán jött a górennye, meg a videó, meg a hálózati tv…és vágytuk mi is a nyugatot…sőt majmoltuk…. Lassacskán elfogytak a szorgos emberek tartalékai (az idő tájt a Ladák, a Skodák, a kétüteműek kicserélődtek lepusztult Opel kadettekre, rönókra és a többi nyugati agyonhajtott szemétre) már nem volt menő ez a kis egyszerű mondat: öreg autó, de ki van fizetve…Felhagytak a kisemberek a kerttel, a háztájival, könnyedén megszabadultak a kárpótlási jegyeiktől, közelebb húzódtak az uniós szalagmunkához ill. négy műszakba jártak és már mindenki a „madaras teszkóba” ment, nem a spájzba, üvegházba és a verembe….közben meg tízezrével felhagytak a tanyák, kertek művelésével…
Aztán berobbant a köztudatba, hogy nem biztos, hogy mindig lesz munkahely és Kánaán, helyette lesz hurrikán, meg tenorizmus, meg munkahely….és jött erre ez a túlélősdi.
És akkor kérdezem én, mi ebben most az új? Semmi, csak annyi, hogy most már a teli kamrában horror jelenetek is vannak, szépen felcicomázott befőttesüvegekben. A kamrát fel lehet tölteni tömeg gyártott élelmiszerrel és fel lehet tölteni így is: „no anyjuk, ma reggel ne adj a csirkéknek enni, mert azt a két kendermagost kapom el, a veremből meg hozok fel hagymát, krumplit, délután meg átballagok Jóskához talicskával, azért a fél zsák kukoricáért, cserébe meg újrabőrözöm a Nortonját neki …” Ezért nem értem, hogy miről is van szó sok topikban, miről folynak a az eszmefuttatások a 6. emeleti vasbeton helyiségekben… Kollégák, aki tud, az keresse fel a szülei birtokát (vagy szerezzen magának, a jövendő gyermekeinek és úgy általában egy erős alapra épített jelen időnek!) és kezdje azt helyrepofozni. Mert nagy öröme telik majd benne és elfelejti ezt a sok titkos gondolatot!

Antalffy Tibor blogjára úgy találtam rá, mint a többire: vetőmagok címszóra keresgélek immár ötödik éve… Aztán felismertem, hogy az emberek egy része csak beszél-beszél és szövi tovább a saját kis világának sűrű szőttesét. Amikor vetőmagcserére buzdítanék fórumtársakat többféle weblapon, akkor süket csönd vagy link-küldés van. Tehát nekem ez jön le: fantáziálunk mindenféléről (és szaporán mentegetjük a merevlemezre az okosságokat) és mindent a boltból szerzünk be. Röhej. Főleg ez az ipari élelmiszerre alapozott túlélősdi – mint a filmeken, mert a munka az nehéz, meg messze van, meg a közösségre várunk….hát nem egyszerűbb felhalmozni egy csomó bolti cuccot ? És erre a túlélősdire egész iparág épül…

A különféle uniós pályázatok, beruházások, felújítások, ilyen-olyan mezőgazdasági, munkahelyteremtő támogatások…mind – mind azt a célt szolgálják, hogy ennek a kis szolgalelkű országnak a gazdagságát ill. gazdaságát a nyomorba taszítsák.
Valójában „a teljes szétverés a cél, hogy a saját országunkban földönfutó semmirekellők legyünk”. Mert mégis milyen ember az, akinek nincs földje (szülőföldje), nincs háza, az olyannak lehet hazája? (De, Magyarország a mi hazánk, akkor kitől kell venni földet…hogy is van ez ? Valakik elfoglalták a mi Hazánkat és a minket megillető földért pénzt kérnek…?) És ehhez nem kell semmilyen összeesküvés, így működik a szabad rablás, uniósan mondva: szabadpiac, magyarul mondva: harácsolás. A gond ott kezdődik, hogy sokan egy talpalatnyi föld nélkül vegetálnak lakásaikban (!), közben másnak dolgoznak és még jól el is fáradnak…

Az utolsó hét éves uniós felzárkóztatási ciklus után csökkennek azon nagyberuházások – amelyeknek egy része magánzsebekbe vándorol, na akkor majd elég sok cég és azok munkavállalói nézegethetnek másféle jövedelem után. A szabad rablás ill. a harácsolás folytatódni fog a többség kárára. Ezen időszakban a forintot átváltjuk euróra. Aztán az euró mibenlétével ismerkedünk. Talán sikerül addigra – az önmagukat könnyelműen eladósító polgártársainknak – az utolsó részlet befizetése is. (Nem tagadom, hogy a kapitalizmust a hitelek működtetik, no de ilyen áron?!)

Látni látom, csak nem értem a túlélősdit. Mi a helyzet például a cukorbetegséggel, erre fel vannak a prepperek készülve ? A mai magyar fiatalok fele – harmada esélyes erre a betegségre. Tehát akkor majd egy több évig zajló „madmax” helyzetben, hova fognak menni inzulinért a túlélők…egyáltalán felismerik majd, hogy valami baj van ? Az életet akarják túlélni!? De tényleg komolyan kérdezem! Ilyen fantáziaképek be-beúsznak a képbe ? Szülési komplikációk, vakbélgyulladás, Lime-kór, gyerekek-nők bajai, kötelező védőoltások, mit tudom én …ezekkel itt be is fejeződött a túlélő kis családok gyermekeinek élete, és befejeződött a túlélni vágyott Jövő. Biztos, hogy töviről – hegyire jól kigondolták, apró részletességgel ezeket a képeket ? Ha aprólékosan kigondolták, majd összefűzték ezeket a fantáziaképeket, akkor belátható, hogy ez a képregény tarthatatlan – sőt, értelmetlen! Az nem élet, hogy a „kis család” reszketve eszi a konzerveket az odújában…és az a gyerek mire elérné a 14-16 éves kort, hát abból egy idegroncs lesz…ez is ki van gondolva?

Lehet arról olvasni, hogy alapítsunk ökofalvat, de valahogy a közösség nem akar sehogy sem működni, sem összejönni, mert a gondolkodásban egyet nem értés van. Még a társkapcsolatokban érintett nők-és férfiak sem hisznek abban, hogy Noé apánk hajójában evez(ne) a modern emberiség. Az egyik, új elfoglaltságot talál magának egy kertben, a másik meg nem érti, hogy tud a vasárnapi ebéd után lelkendezve beszélni a komposztálásról…miért hajol oda az a Másik alázattal újból-és újból ahhoz sovány földhöz ? Mit és miért csinálja azokat a dolgokat ott a kertben? Miért is? Egy közös jövőért, egy tervezett és vágyott kisgyermekért, egy aprócska növényi magbankért, egy fenntartható földművességért. Vannak, akik nem várnak közösségekre, hanem belevágtak abba, hogy zöldség-és gyümölcs szükségletük egy részét megteremtsék maguknak – munkahelyi melózás után. Nem kímélik a munkát, az időt a pénzt, hisz saját magukért és önnön sarjadékaikért teszik. Mi hajthatja vajon az ilyen „önálló önellátókat”? Azt látom, hogy az ilyenek úgy látják, hogy majd egyszer az a kert odacsalogatja az arra Érdemest, aki lehet, hogy „belebetegedett a plázák hamis csillogásába” vagy „valami másba”…és majd felfogja az eszével és a szívével, hogy eme kis édenkert neki lett készítve, anno a múltban…hogy őt szolgálja-gyógyítsa.

Én úgy vélem, hogy most van még hét bő esztendőnk ahhoz, hogy részlegesen fél önellátóvá tudjon a társadalom egy szűk rétege alakulni (önálló termékeny gondolatok, egészséges levegőn végzett fáradságos munka, zöldség-gyümölcs, apró haszonállatok), ezért lenne különösen fontos a kiskertes mozgalom felélesztése. Az élet élni fog tovább, mert tényleg kevés dolog szükséges hozzá: tiszta élelem, friss hajnali levegő, víz, és még pár egyszerű dolog. Fontos lenne megérteni azt is, hogy amíg a lakosság be nem látja önszántából, a „háztáji mozgalom” értékét és nem költöznek a kihaló falvakba a fiatalok csapatai, akik felfogják, hogy szolgák vagyunk a saját házunkban, addig csak ez a világvége – és Jézusváró állapotok fognak működni.

Persze-persze, ahhoz, hogy a fiatalság egy része visszaköltözhessen vidékre, ahhoz vissza kell térni egy igen régi – máig érvényben lévő jogszabályhoz: „Szent Korona tana” azaz Magyarország földje a lakosoké ! A „kis fiatalok” birtokolhatnák halálukig a nekik adományozott – vagy kedvezményes áron biztosított földecskét, átörökíthetnék. Ha nem művelik a rájuk bízott életteret (akár munkahely mellett), akkor „takarodj vissza a városba”. Ahhoz, hogy megélhessenek a két kezük munkájából, ahhoz adó-és járulékmentesen kellene ezeket a pár ezer négyzetméteres területeket bejegyezni, valamint az itt képződött terményt a legközelebbi településen adómentesen el tudják adni (néhány százalékot pedig önkéntesen átadni a települések szociális ellátó hálózatának). Amint odaköltöznek a jó vők (=Jövő) a földek közelébe, hamarosan rendeződne a munkaerő piaci kereslet-kínálat ollója is. (A városokban kevesebb lenne az aktív munkaképes szakember). És ez nem fikció, vannak példák borsodi, szabolcsi, hevesi településeken, ahol már elkezdték és folytatni fogják, azon előrelátó vezetőink, akik felelősséget éreznek a rájuk bízott közösségért és át fogják vezetni az embereket egy másik korszakba. Egy olyan korszakba, ahol mindenkinek dolgoznia kell !

Azt vallom, hogy ez lesz az új „New Deal”, mindamellett, hogy benne maradunk az EU-ban, hisz a nyomelemekben gazdag bioélelemre és valódi gumicsizmás faluturizmusra igen nagy szüksége volna nemcsak a „friss házasoknak”, hanem a társadalomnak, a mifajtánknak, akik csak simán kékgallérosok, akik az ország egyenes gerincét adják, ez lesz mentőkötele. Egy tisztán, fényesen ragyogó mentőkötél…

Ez az én gondolatvilágom, én ezeken agyalok, már vagy 2 évtizede… Ezen fórumon 2010-ben azt találtam mondani, hogy még legalább 3-4 választási ciklus múlva, jön el az a világ, amikor az aktív lakosság mintegy felének már nem lesz semmilyen munkája. Sem a saját tanyáján, kertjén, műhelyében, földjén, nemhogy munkahelyén nem fog tudni dolgozni, mert nem lesz rá lehetősége, bár vágyódik rá erősen… Kaptam is letolást érte rendesen, ebből az időszakból pont ebben az évben múlt el egy ciklus. A „végigmegy a fűnyíró” folyamat soha nem fog eljönni, talán azokban az országokban minden bizonnyal, amelyek gyéren lakottak és szeretik a lőfegyvereket.

Hiszem és látom, hogy a lassú elmúlás folyójában evezünk. Hogy mi is lesz 3-4 választási ciklus múlva? Egyéni közlekedés motoros járművekkel elvétve, tömegközlekedés meghatározott napokon, a tudományra, a kutatásra, gyógyszergyártásra, a decentralizált egészségügybe fogják költeni a nemzeti erőforrásokat. Központi alapélelmiszer ellátás dízelvonatokkal, kerékpár, lovas kocsi, kézikocsi, lakóházak oldalán kidugott kályhacsövek, játszóterek beszántva-beültetve, haszonállatok százezrei szabad tartásban, kétkezi munka becsülete, falusi tudásközpontok, városi napszámosok a földeken, gépkocsiktól járhatatlan városi utak, sok kisgyerek, lenyugtatott cigány lakosság, zöldellő kertek. Kispiacok. Önfenntartó börtönök. Tájfajták felszaporítása. Egymással szóba elegyedő idegen emberek. Kommunikációs hálózat. Vízellátás (tartályokból és közkutakból).

Szarbegyűjtés. Városi komposzt – és metángáz tornyok. Tiszai vízi erőművek és kis teljesítményű szénerőművek. Szénbányászat folytatása. Lakosság részére meghatározott idejű elektromos energia szolgáltatás. Multik elmentek már rég. Hazai kis-és nagyipar. Táj-és talajregenerálás. Cigányság kubikos munkára visszaszoktatása. Erdősítés, azokon a területeken, ahol a jelenben, erőnek erejével erőltetik támogatásokkal és műtrágyázással a nagyipari mezőgazdálkodást. Termelőszövetkezetek részben gépi, részben állati erővel, sekély mélységű műveléssel. Tavaszi árvizek nagy részének a Kárpátok-karéján belüli megtartása (több ország összefogásával). Vallási és ezoterikus baromságok ritkulása. Kihalófélben lévő falvakban, ismét gyerek zsivaj! Felsőfokú oktatás kis létszámban és rendkívül magas minőségben, rengeteg gyakorlati oktatással. Külkereskedelem és külpolitika.

Laktanyák. Csendőrség (előbb odarántanak, majd kérdeznek). A jelenlegi túlélésre berendezkedett polgártársaink „szolga mentalitásának” megfogyatkozása. Jóval kevesebb mentálhigiénés – és katasztrofális párkapcsolatoktól sérült ember.

Rövidtávon: A jelenlegi alacsony olajár, majd a több évtizedig tartó szakadozott ellátási hiány elősegíti az össznépi gondolkodás elfordulását a „tv-műsoroktól és a mókuskeréktől”…és felhívja a figyelmét a folyamatokat értő személyeknek, hogy igenis kezdjék el a mában – a jelenben, felépíteni a tiszta gondolatokat egy gyönyörű jelen és jövő érdekében! Így megyünk majd hazafelé – lassan, nagyon lassan egy új Házba, egy új Hazába…csigalassúsággal változó életformával. Kezdetben csak a lakosság szűk része fog hajlani a Jó szóra, az új Szóra. Minden fejben dől el, ott kezdődik… Az a legnagyobb baj a felvilágosító fórumokkal, hogy a sok tagadó és félelemben élő polgártárs semmiféle jövőt nem lát, ezért aztán dögöljön meg a szomszéd tehene is. Pedig, ha tudnák, hogy 10-15 darab okos telefon árából milyen nagyszerű kikapcsolódásra és hasznos munkára lehet szert tenni egy hétvégi kert formájában, ahol ezt a sok fórumos baromságot el lehet felejteni…azt látom, hogy túl sok a boldogtalan ember az országban és ennek – főleg, nem anyagi okai vannak! Az a véleményem, hogy a magyar ember bele van csömölve a napi robotba, változtatni nem mer, ezért aztán a feszültséget a túlélősdi fantáziálgatásokban éli ki… Ma olyan lehetőségek vannak, hogy kettős életet lehetne az embereknek élniük: munkahely, kert, föld, tanya és háziállatok…de nem lesz ez mindig így! Ezzel a „vissza a vidékre-legalább hétvégére” mozgalommal, nem mondok semmi újat, hisz aki csak egy kicsit is kutakodik nagyszülei révén a szülővárosa történetében vagy a könyvtárban, mindjárt kiderül számára, hogy bizony a városokat és a falvakat is minden időben kertek övezték, melyeket a lakosság szaporodásával felszámoltak és egyre kintebb kerültek a kertek, viszont a nevük mind a mai napig fennmaradt. A keresztény kultúrkörökben oly gyakran forgatott legismertebb szöveggyűjtemény a Biblia is, gyakran beszél akár történetekben, akár metaforákban is különféle kertekről…Ádámról-Éváról…végül is a legősibb vágy, hogy két fiatal egy kis saját hazában kezdje el az önálló életét. Ugye? Nem? De. Napjainkban virágzanak a mindenféle kis-és nagy egyházak, angyallátó tanfolyamok, reiki, agykontroll. Valamit kínálnak a keresőknek, valamit adnak is, de biztosak benne, hogy mit-kit keresnek? Önmagukat talán…? Itt van az első Édenkert története, a ”jó fa, jó gyümölcsöt terem” metafora. Az emberek, ha kimennének a tájba, hallanák a levelek susogását, a vesszők rezdülését, a kis kecske mekegését, a széltől ide-oda kergetett felhők suhanását, mindjárt egy másik világba – egy valóságos világba kerülnének. Talán – az arra érzékenyebbek – még az istenüket is megtalálnák…és felfognák az eszükkel az élet körforgását, az örök életet…mert a következő nemzedéktől, maguk a nemzők születnek majd újjá. A bibliai kert metafora, magáról az élet körforgásáról szól: tavasztól-őszig mi történik, az ember eközben alkot és teremt és munkálja az anyaföldet. A birtokos nemcsak a szülőföldjén dolgozik, hanem a társas kapcsolatain is. Mindennap! Az internet pöcegödre által lehetővé vált, hogy mindenféle hír, újdonság, tudományosan nem megalapozott írások futótűzként lázba hozza a rendszeres elfoglaltság nélküli – képernyős munkahelyeken dolgozó embereket. Most a világvége és a második eljövetel van napirenden. Várják Jézust, aki majd megmenti az emberiséget – tulajdonképpen – ingyen, az önmaguk által teremtett pokolból. Munka nélkül, „leányom neked csak imádkozni kell”! Szomorú dolog az, hogy vélhetően korának egyik – szélesebb ismertséget kapott – személyisége, aki az utókor által csodálatosan feltupírozott élettörténettel rendelkezik és Őt, mint külső segítséget várják szüntelen. Majd le fogja sokkolni az embereket, hogy semmiféle segítség nem akaródzik jönni Jézustól és a többi nagy küldöttnek kinevezett – időközben már elporladt embertől…mert valahogy a megváltást az emberek egy másik személytől és nem az önnön két karjuktól – és eszüktől várják, hanem mindig kívülről.

Ui: egy tisztán ragyogó, megvalósítható célokkal teli jövőről szerettem volna írni, mert ez a világvége – várás egészen elképesztő, ami itt, ebben a szétcincált országban folyik.

Felhasznált források:

http://360fokbringa.hu („rájöttünk, hogy nem vagyunk normálisak. Idejöttünk bringával, belebotlottunk Bobékba, és most itt örvendünk egy nagy kupac szarnak, és nem is akárhogy, hanem nagyon.”)

Molnár Géza: Ember és Természet

Keith Farnish: Underminers

Antalffy Tibor: Extinctio ante portas

Jacques-Yves Cousteau filmjei

http://magyarprepperforum.org

Végh László DE-TTK, Környezetfizikai Tanszék, Előadás jegyzetek

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________