Tibor bá’ online

A szerdai hozzászólók közül néhánynak fogalma sincs a tudományokról, azok működéséről, viszont van róluk egészen nevetséges véleményük. Ennek a hiányosságnak a felszámolására született ez a poszt.

Prológus: Ha nem lenne a sokak által lenézett tudomány, akkor nem lenne gépkocsi, rádió, televízió, okos telefon, de ami ezen nyilvánvaló tárgyaknál sokkal fontosabb, nem lenne elektromosság, nem lennének a keserves emberi munkát átvállaló mezőgazdasági és egyéb gépek. Tudomány nélkül ma is a feudális középkorban élne az emberiség. A tudomány tehát csodákra képes, amivel persze vissza lehet élni, de az nem a tudomány bűne, hanem az Emberé.

________________________________________________________

Miért született meg, és mi a célja a mindössze néhány száz éves múltra visszatekintő tudománynak? A bennünket körülvevő világ megismerésére. Ennek érdekében megfigyeléseket, kísérleteket végeznek, amelyeknek során a megszerzett ismeretek összességét tudományos eredményeknek nevezzük. Azonban ezeknek az megfigyeléseknek, kísérleteknek bárki által megismételhetőnek kell lennie, és azonos eredményre kell jutni ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük, azzal, hogy a tudomány mai álláspontja szerint ez tény, ez megfelel a valóságnak.

Sok esetben egy tudományos eredmény körül vita alakul ki annak érvényességét illetően. Erre született meg a falszifikáció fogalma (Karl R. Popper), ami azt jelenti, ha egy tudományos tétel nem cáfolható, akkor az nem érvényes. Tehát előre meg kell tudni mondani, mivel lehetne cáfolni az érvényességét.

Tudománnyal tudósok, kutatók, tudományos munkatársak foglalkoznak, akikre jellemző az eredményeik publikálása, mert az egész tudományos rendszernek ez az alapja. A rendszer úgy működik, hogy a publikált eredményeket mások megismétlik és ők is publikálnak. Ez az elrendezés kiszűri a hibás eredményeket, legyenek azok véletlenszerűek vagy szándékos csalások. Bizonyos eredményeket lehet többféleképpen interpretálni, amelyek aztán komoly vita tárgyát képezhetik, aminek a végén a nagy többség által elfogadott eredmény tekinthető „a tudomány mai álláspontjának”, vagy a tételt ad akta teszik és megvárják, amíg további eredmények születnek a témában, amik alapján reális álláspontot lehet elfoglalni.

A tudományos tevékenység természetesen pénzbe kerül, azt valakinek finanszírozni kell. Itt megkülönböztetünk alapkutatást és alkalmazott kutatást. Az alkalmazott kutatás (például egy új és hatékony fájdalomcsillapító létrehozása) költségei rendszerint megtérülnek az eredmény gazdasági hasznosításával. Az alapkutatásnál ez nem áll fenn, de alapkutatás nélkül az alkalmazott kutatás nem tud előrelépni. Ezt gazdasági előnyök végett mind az állam, mind pedig vállalkozások finanszírozzák. — A finanszírozók érdekei esetenként „befolyásolják” az eredményeket, de a rendszer ezt általában feltárja.

A tudományos eredmények garmada egymásba kapcsolódó egységet alkotnak, ami ma már elég pontosan adja vissza a valóságot. Ezek ismerete nélkül az egyén csak sötétben tapogatózik, nem lehet világos képe az őt körülvevő világról. Amint kinyitja a száját, ez azonnal egyértelművé válik.

_________________________________________________________

Epilógus: nem lenne teljes a beszámoló, ha nem tennék említést hatalmas melléfogásokról. Az amerikai Margaret Mead antropológus az I. világháború után ellátogatott Samoára, ahol a helyi lányokat interjúvolta szexuális szokásokról, majd ennek alapján megírta a „Coming of Age in Samoa”. A könyv lényege, hogy a Dél Tengereken dúl a szabad szerelem. A nők fűvel-fával dugnak, ha úri kedvük úgy kívánja. A könyv természetesen bestseller lett, és egyesek szerint komoly szerepe volt az 1960-as években szárnyra kapott szexuális forradalom beindulásánál. És mi történt valójában? A Samoai lányok a furcsa idegen feltett kérdéseire (mit csináltok éjszaka?) vicces válaszokat adtak (fiúkkal töltjük), mert nem tudták azokat hová tenni. A háta mögött kinevették. A világ férfijai pedig Samoát a lehető legjobb helynek tartották vakációzás céljából. Aztán jött egy másik antropológus, az új-zélandi Derek Freeman, aki maga is elment a szigetre, megtalált két nőt a hetvenes években (még éltek), akiket Mead interjúvolt, és mindenre fény derült. Ez esetben fatális tévedés történt, mert a fiatal Mead rossz módszert alkalmazott.

Más a helyzet az osztrák Paul Kammerer esetével. Tudni kell, hogy biológusok körében vita volt arról, hogy vajon a szerzett tulajdonságok örökölhetők-e. Kammerer meg volt róla győződve, hogy igen, ezért elhatározta, hogy bizonyítékot állít elő. Bizonyítási eszköze egy bizonyos nem vízben közösülő béka faj volt, amelynek egyedeit több generáción át nevelte, majd injekciós tűvel tintát fecskendezett a combjukba, amit szerinte „örököltek”. Ezt azonban G.K. Noble kiszúrta, és a csalást leleplezte. A szörnyű vád alól Kammerer úgy próbált kibújni, hogy az injekciózást valószínűleg az egyik asszisztense követte el.

Ezek azonban igen ritka esetek, amikre előbb vagy utóbb fény derül. Manapság a csalásokat sokkal finomabban követik el. Például, ha azt akarják bizonyítani, hogy egy bizonyos adalék (a konkurencia állítja elő) rákkeltő, akkor a laborban a patkányoknak hihetetlen nagy dózist adnak be belőle. A patkányok természetesen elpusztulnak. Az eredményt egy az egyben nyilvánosságra hozzák, és pontosan közlik a dózist is, amit a nagy többség nem ért. A konkurencia hiába közli, hogy ekkora dózisban a C-vitamin is ártalmas, a nagyközönség azt észleli, hogy a nagyok vitatkoznak, valami kell lenni a dologban, és nem fogy a termék.

Nektek pedig az legyen a tanulság, hogy az információs forrást nagyon meg kell válogatni, mert nem a tudománnyal van a baj, hanem a hihetetlen nagyravágyó emberekkel.

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________