Tibor bá’ online

Vasárnap délután nagyot nyújtózkodtam a heverőmön mielőtt felkeltem volna délutáni szunyókálásomból. A „csodálatos nők” sorozathoz a kutya se szól hozzá, megengedhetem magamnak a lazítást. Na, nézzük, mi újság az országban. Nem vártam sokat, vasárnap nem szokott semmi érdekes történni. És akkor nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek. Ömlöttek a jelentések. Ahogy előre sejtettem a Fideszesek hülyébbek, mint a sokéves átlag. Ezek tényleg azt hiszik, ezek tényleg elhitték, hogy „szabadság harcolhatunk” Amerikával? Hogy oda lehet pimaszkodni az USA konzuljának (OK. tudom, hogy most csak ügyvivő)?

Netadó? Az még Oroszországnak, sőt Kínának sincs, a törökökről már nem is beszélve. Persze ez az unortodox gazdaságpolitika csőd, újabb és újabb pénzeket kell kiszívni a népből, és ez egyre kevesebb embernek nem megy át. Beindult a tömeges tiltakozás itt is, ott is. Az általános elégedetlenség benne van a levegőben. Ilyen hangulatban az országot utoljára 1956. október közepén érzékeltem. Lehet, hogy képzelődöm? Lehet, hogy a történelem megismétli önmagát (úgy ahogy)? Ötvenhatban velünk párhuzamosan futott a szuezi hülyéskedés, most Netanyahu bejelentette, hogy november 24-ig Iránnal kell valamit csinálni, legrosszabb esetben egyedül teszik.

Beszéljen belőlem az isten, mi? Én írtam le először, hogy az oroszbarátkozásba Orbán belebukik, ez Washingtonnak már túl sok. Nagyon sokan legyintettek rám. Most meg már több helyen felvetik, lehet, hogy Orbánnak mennie kell?

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_______________________________________