Tibor bá’ vissza a múltba online

Már többször húztam párhuzamot Rákosai Mátyás és Orbán Viktor között. Azonban mára kiderült, hogy Orbán könnyedén gyűri Rákosit a szivarzsebébe. 44,5 százalékos szavazásból 67 százalékos képviseletet faragni nem semmi. Ezen kívül a 120.000 külhoni magyar 95 százaléka se piskóta, amit egyszerű levélben ejthettek meg, míg a megélhetésük miatt külföldre távozóknak személyesen kellett utazgatni akár 100 kilométereket is. Na persze ők 95 százalékban a Fidesz ellen szavaztak (volna). Rákosinak ilyesmiket nem sikerült kisütni, ő még úgy tudta, hogy a népnek a pofájába röhögni nem okos dolog, ami néhány évvel később igaznak bizonyult.

1947-ben 14 éves kamasz voltam. A nyár végén feljöttünk a félegyházi nyaralásból. A srácok augusztus végén izgatottan avattak be a legújabb buliba: a pártházakban lehet kapni felragasztható matricákat. És valóban, Kérésre adtak egy köteg tenyérnyi méretű matricát, amit csak meg kellett nyalni, és ráragasztani valamire. Ez a valami rendszerint egy másik párt matricája volt. Hogy ki mit ragasztott azt a szülőktől átvett nézet szabta meg. Az én apám Parasztpárti volt, olyannyira, hogy rajta volt a Parasztpárt képviselő jelöltek listáján, de persze nem került be a Parlamentbe, ami néhány évvel később már szerencsének számított.

Akárcsak most, akkor is rengeteg párt volt, nem is nagyon kaptak 10 százaléknál több szavazatot. Kivétel képzett a Kommunista Párt a maga 22 százalékával, amit (természetesen) trükközéssel ért el. Érdekes emberi tulajdonság, hogy minél jobban leszarja egy politikus a népet, annál inkább csal, hogy hivatkozhasson a népakaratra.

A magyar bolsevisták – Orbánhoz hasonlóan – néhány héttel korábban megváltoztatták a választásjogi törvényt, amivel sikerült kb. egy millió szavazó alól kihúzni a lehetőséget, és az csak természetes, hogy ezek nem MKP szavazók lettek volna. És persze Rákosi is taktikázott az átjelentkezésekkel. A törvény szerint, aki a lakóhelyén nem tudott szavazni, az kapott egy úgy nevezett „kék-cédulát” amivel bárhol leszavazhatott a kék-cédula ellenében.

A választást augusztus 31-ére tűzték ki, amikor is szép idő volt, ahogy az nyárutóhoz illik. A szülők el voltak foglalva, mi pedig rohangáltunk az utcán. A legközelebbi szavazó helyiség a mi házunkban volt kialakítva egy nagyméretű üres üzlethelyiségben. Egyszer csak megállt a ház előtt egy orosz teherautó, amiről 20-30 overallba bújtatott férfi szállt le, berohantak a választó helyiségbe, kezükkel lobogtatva egy-egy kék-cédulát. A látvány egyértelmű volt. A törvény szerint a szavazásukat el kellett fogadni, és az is nyilvánvaló volt, hogy visszaszállás után a teherautó elrobogott velük egy másik szavazóhelyiséghez, ahol elővettek egy-egy újabb kék-cédulát, teli volt vele a zsebük. Utólagos becslések szerint ily módon kábé 100 ezer extra szavazatra tettek szert a komcsik. Egy év se kellett, és jött a fekete leves, úgy hívták, hogy „Fordulat éve”. Rákosi 22 százalékból csinált „kétharmadot”, de inkább hármat. Aki nem tudta, hogy hova kell szavazni, az hamarosan Recsken találta magát, esetleg csak a hortobágyi rizsföldeken, amit úgy hívtak, hogy kitelepítés. Mert ha egy diktátor kiszolgálójának megtetszik egy épület, vagy bármi más, az gátlástalanul megszerzi magának, és ez azóta se változott.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
__________________________________________________