Amerika olyan történelmi „korrekción” megy keresztül, mint amin a Szovjetunió ment át 30 évvel ezelőtt. Ez utóbbinak szembe kellett nézni a valósággal, vagyis, hogy a politikai és gazdasági rendszere nem fenntartható. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szocializmus nem fenntartható, mert a Szovjetunió végzetesen eltért a szocialista eszméktől olyasmi felé, amit állam kapitalizmusnak lehetne nevezni.)

Különben pedig, egyszer minden birodalom megszűnik létezni. A történelem teli van birodalmak maradványaival. Mért lenne ez másképp az Amerikai Birodalommal? Nincsen. Kizárólag az arrogáns „amerikai kivételezettség” csapja be magát a valóság észlelése helyett.

Érdekes felfigyelni arra, hogy a politikusok és az amerikai média miként tagadja a amerikai krízis kibontakozását.

Ez részben láthatóvá válik a „Russiagate” hangoztatásánál. Oroszországot vádolják az amerikai politika és társadalom destabilizálásával, elfedve ezzel Amerika belső rothadását.

Egyesek nem értenek egyet az „Amerikai Birodalom” kifejezéssel. Pedig több mint 100 országban kiépített, több mint 1000 katonai támaszpont elég jó bizonyíték a birodalom létezésére.

A II. világháború óta eltelt hét évtized alatt a „Pax Americana” volt a neve az Amerika által fenntartott globális rendszernek. A dicsekvő elnevezés mögött húzódó valóság messze volt a békés létezéstől. A birodalom fenntartása érdekében, Amerika több tucat háborút vívott, közvetetten okozott konfliktust és gyilkos felfordulást valamennyi földrészen (Ausztrália kivételével). Az úgynevezett „globális rendőrség” sokkal inkább „globális gengszterség” volt.

Most viszont az Amerikai Birodalom imbolyog a Kína és Oroszország, valamint más feltörekvő országok által vezetett több pólusú világban.

Amikor az amerikai vezetők panaszkodnak, hogy Kína és Oroszország „átalakítják a globális rendet”, tulajdonképpen azt árulják el, hogy Washington által feltételezett, saját érdekeit képviselő hegemónia a végéhez közeledik.

Ahelyett, hogy elfogadnák a megszűnést, agresszíven ellenállnak Kína és Oroszország befeketítésével, mintha azok fejlődése törvénytelen lenne. A fájdalmas vesztes klasszikus reakciója.

Szóval, mi árulkodik arról, hogy Amerika valóban az összeomlás felé tart?

Az amerikai aranykornak már rég vége van. A valaha rendkívül produktív rendszer már csak árnyéka korábbi önmagának. A társadalmi szegénység növekszik, miközben egy abszolút kisebbség pofátlanul gazdagodik, amik biztos jele annak, hogy a valamikor kolosszális amerikai gazdaság krónikusan haldoklik. Az ország 20 billió (2×10¹⁸) dollár nemzeti adóssága egy másik jele a krónikus sorvadásnak.

Az amerikai kapitalizmus nemzeti büszkeségét felváltotta a globális kapitalizmus, vagyis az amerikai nagyvállalatok gyártó egységeiket áthelyezték oda, ahol olcsó a munkaerő és kedvezőbb az adózás. Innen nincs visszaút az aranykorba, függetlenül attól, hogy Trump elnök hányszor, és milyen gyakran mondta, hogy „Amerca First”.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________