2021-11-15 nap bejegyzései

(2526) Mi az isten szerepe a társadalomban?

Tibor bá’ online (ismétlés) – a csontról még nincs minden lerágva

 

Lehet, hogy Karl Popperrel értesz egyet, aki szerint a vallás a metafizika körébe tartozik, és mint ilyen nem lehet tudományos vizsgálat tárgya. Ezzel a véleménnyel a biológusok nagy része egyetért, és ezért kerülik a témát. Ennek ellenére nem lehet cáfolni, hogy a vallás és az isten az ember gondolatainak a középpontjában állnak. Ez az oka annak, hogy egyre több biológus úgy gondolja, be kell tekinteni az emberi fejlődés azon szakaszába, amelyiknél az agyban kialakult az isten szükségessége. Az Embernek van egy tulajdonsága, ami az állatokhoz viszonyítva meghökkentő, ez pedig a közösségi akarat feltétel nélküli elfogadása, még a halál vállalásának árán is. Ez a nagy fokú altruizmus fajunk sikeres fennmaradásának titka, mert lehetővé teszik az egyed túlélésével kapcsolatban felmerülő problémák együttműködésből származó megoldását. De ahhoz, hogy ez működjön, az egyénnek fel kell adni egyéni érdekeit a hosszú távú csoportérdek bebiztosítása végett. {Ha ezt napjainkban nem tapasztalod, annak oka, hogy túl sokan élősködnek a magyar társadalmon, ezért aztán a többieknek is elment a kedve az önfeláldozástól.} Persze a csoport magas szintű kiszolgálása azzal a veszéllyel jár, hogy egyesek élősködni akarnak, és lefölözik a közösségből származó előnyöket, de nem hajlandók fizetni az árát. Normál körülmények között a többség az elvárható minimum megfogalmazásával és annak betartatásával védekezik az élősködők ellen. Azonban ez csak annyit ér, amennyi betartatható belőle. Itt lépett be a vallás, ami a természetfeletti erők büntetését helyezte kilátásba már itt a földön, de a másvilágon egészen biztos. Ez a „megtorlás” messze felülmúlja azt, amit a közösség (itt a földön) ki tudna szabni. Hátulütője, csak akkor működik, ha az emberek hisznek a túlvilágban (és ugye napjainkban elég kevesen, a hatalombirtokosai viszont egyáltalán nem – ezért ilyen szar ez a társadalom). Ez az a pont, ahol az ember különleges készsége, vagyis a másik ember gondolatainak az olvasása, szerepet kap. Érzékeljük, hogy egy másik embert a hite vezéreli. Tehát feltételezem, hogy te hiszel egy mindenhatóban, aki figyeli viselkedésünket. Ez teszi lehetővé a vallásalapítást.

Röviden, agyunk lehetővé tette az istenek és a vallások létrehozását. A kérdés az, hogy ez a készség agyunk fejlődésének véletlenszerű következménye-e, vagy csak egyszerű adaptáció? Megfigyelések azt mutatják, hogy főemlősöknél, beleértve az embert is, a neokortex térfogata, de különösen a homlok lebeny, egyenes korrelációban van a csoport nagyságával és közösségformáló képességével. Más szavakkal az agyvelő méretének fejlődését a számolási készség szükségessége váltotta ki, hiszen a nagy csoportok stabilitásának fenntartásához szükség volt a közösségi érzés kifejlesztésére. Miután láttuk, hogy a valláshoz szükség van nagy fokú agyműködésre, azt is megkérdezhetjük mikor került sor ennek kifejlődésére. Mivel a szellemi készség az agyvelő méretétől függ, ásatási leletekből kitűnik, hogy a vallás kialakításához szükséges szellemi kapacitást, minden valószínűség szerint, fejlődésünk egészen késői szakaszában értük csak el. Ez semmi körülmények között nem történhetett a Homo sapiens megjelenése előtt, vagyis fél millió évvel ezelőtt. Minden valószínűség szerint nem előzhette meg az anatómiailag maki embernek nevezett lényt, ami visszatekintve 200.000 évet jelent. Ez különben összhangban van a nyelv kialakulásával, ami egy másik előfeltétele a vallás létrejöttének. Természetesen a vallás nem csak büntetést helyez kilátásba, de jutalmaz is. Miközben a vallási megtorlás segít a konformitás megtartásában, a vallásosság megtapasztalása a csoporthoz tartozónak érezteti az embert. Megint egy példa arra, hogy az evolúció olyan szellemi készséggel látott el minket, ami ezt lehetővé tette. Az elmúlt években a neurobiológia felfedte az úgynevezett isten-pontot, ami az agyvelő baloldali parietális (koponyacsont melletti) lebenye. Ez felelős az önelhelyezésért, és egyszerűen kikapcsol, amikor extázisba esünk. Ezen kívül összekapcsolható „én és a világmindenség” érzetével, és felelős még a transz (önkívületi állapotban) alatt érzékelt vakító felvillanásokért is (természetesen csak azoknál, akiknek ilyen felvillanásai vannak). Különben a csoporthoz tartozás érzetének megjelenítésére a legalkalmasabb eszköz az endorfinok alkalmazása. Ez a vegyi anyag akkor jut az agyvelőbe, amikor a test stressz alá kerül. Nem véletlen tehát, hogy a vallási gyülekezetek hosszan tartó énekléseket, táncokat (flagellációkat) rendeznek, amik aztán endorfin kiválasztásához vezetnek. Az endorfin pedig az opiátokhoz hasonló hatást vált ki, megnyugvást és belső békét hoz ránk azokkal kapcsolatban, akikkel együtt tapasztaljuk az „élményt”. Végül is tehát azt mondhatjuk, hogy az isteneket a nagy méretű agyvelő hozta létre annak érdekében, hogy megakadályozza a társadalmon élősködőket az együttműködők kihasználásában. De a vallás megtapasztalása ennél pozitívebb megvilágítást is kaphat, mint a csoport (vagy társadalom) hatékonyságának növelője, úgyis, mint egy védőfal a természetes világ szeszélyei ellen. Befejezésül kitérek arra, hogy ez egy nagyon szép levezetés, csak lassan idejét múlja. Az evolúció nem áll le, sőt – ahogy nézem – piszkosul felgyorsult, mert az a pofátlan lopássorozat, amit napjainkban észlelhetünk, egészen biztos túlnőtt ezen a szép önfeláldozó készségen, amit az ember a saját csoportja érdekében megtett (ha, van még aki emlékszik rá) 😀 .

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!