2021-11-03 nap bejegyzései

(3686) Istent helyettesítve      

Tibor bá’ kivonatos fordítása online

Vajon a tudomány ki tudja-e valaha szorítani a vallásos hitet az emberek fejéből, és egyáltalán van-e értelme, hogy megpróbálja?

2021. A 89. év

Forrás: NewScientist

A Kaliforniában székelő Salk Intézetben tartott egy szimpóziumot néhány tucat hangoskodó ateista tudós „A hiten túl: tudomány, vallás, józan ész és túlélés” címen. Az összejövetel célja három kérdés megvitatása volt:

-A tudománynak el kell-e vetni a vallást?
-Mivel helyettesítse a tudomány a vallást?
-Isten nélkül lehet-e erkölcsös az Ember?

Az első felszólaló, Steven Weinberg (University of Texas) kozmológus volt, aki egyértelműen kiállt az mellet, hogy a „világnak fel kell ébrednie vallásos lidércnyomásából.” Weinberg kifejtette az összegyűlteknek, hogy „mindent meg kell tenni a tudósoknak annak érdekében, hogy kiszabaduljunk a vallás szorításából, ami az emberi civilizáció fennmaradásához a lehető legjobban járulna hozzá.” Weinberg szavait a jelenlévők elragadtatva fogadták. Később azonban dorgálásban részesítették, mivel nem elég élesen fogalmazott a vallás ellen, és beismerte, hogy ha az emberiség életéből eltűnne a vallás, neki személy szerint hiányozna. Weinberg a vallást „egy bolondos öreg nagynénihez” hasonlította, aki füllent, és családi intrikákat sző, de aki valamikor szép volt és oly sokáig járt össze a családdal, hogy amikor végleg eltávozott közülük, hiányt hagyott maga után. A tudomány „nagy igazságokat” nem képes nyújtani, míg a vallás ezt könnyedén megteszi. Mi, tudósok, csak apró részleteket tudunk feltárni a Világmindenségről, vallotta be.

Ebből azonban Richard Dawkins (University of Oxford) köszönte szépen, nem kért semmit. Dawkins szerint Weinberg érthetetlenül volt elnéző és mindent megpróbált, hogy mondjon valami kedveset is a vallásról. „Nekem azonban – folytatta Dawkins – teli van a hócipőm a belénk oltott vallás iránti tisztelettel.

Dawkins-hez hamarosan csatlakozott Carolyn Porco (Kolorádói Űrkutatási Intézet), akinek arra kellett válaszolni: ha nincs Isten, akkor mi legyen helyette? Tudomány – válaszolta a hölgy – legalább annyit ér, mint a vallás. Szerinte, ha valami helyettesítheti a vallást, akkor az a tudomány. A tudományos kutatás lényege egy spirituális kíváncsiskodás, az anyagi világ megismerése. Tudósnak lenni, és mélyen belenézni az ismeretlenbe, legalább annyira megnyugtató és inspiráló, mint amennyit a hit nyújt.

Porco asszony szerint különösen a csillagászok néznek szembe a csodálatos Univerzum nagy kérdéseivel, melyekre a megtalált válaszok nyújtják a legnagyszerűbb történeteket. Nincs vallás, mely vetekedni tudna ezekkel. A vallásos emberek isten felé fordulnak, hogy kapcsolatba tudjanak lépni olyan, önmaguknál magasabb rendű dolgokkal, melyek értelmet adnak létüknek, és amiben megnyugvást találjanak. Miért nem mutatjuk meg az embereknek a helyüket a Világmindenségben, és miért nem keltünk bennük egy kozmoszhoz kapcsolódó érzést? Miért nem kapnak válasz tőlünk arra, hogy miért vagyunk itt? Igaz, ha erre a kérdésre van egyáltalán válasz, akkor az, az asztronómiában és az evolúcióban található meg.

A tudomány képes olyan esztétikus képeket adni a kozmoszról, melyek a vallás által nyújtottakat felválthatják. Igen, olyan képeket, amelyekkel saját ikonográfiáját ünnepelheti. Olyan képekkel szolgálhat a természet világáról és a kozmoszról, mint például amilyeneket a Cassini készített a Földről messze túl a Szaturnusz mögül, vagy az Apollo 8-ról készített híres föld-kelte, avagy a Hubble teleszkóp űrfényképei. Ezek mind a vallásos festményekből vagy ikonokból áradó megnyugvást képesek nyújtani.

A nagy kihívást jelent a mulandóságunk tudatának megnyugtatása, mivel az istenben való hit párosul egy olyan fajta halhatatlansággal, amit a tudomány nem képes adni. Ehelyett talán elfogadhatjuk, hogy testünkben lévő atomok a csillagporokból származnak és halálunk után vissza fognak térni a kozmoszba, mint tömeg vagy energia. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy belenyugodjanak ebbe a tudatba. Megnyugvást nyújthat számunkra, hogy mindenki, aki valaha élt a Földön egy szép napon éke lesz a Világmindenségnek.

Porco felszólalása után Neil deGrasse Tyson (Hayden Planetárium igazgatója, New York) emelkedett szólásra, felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az Amerikai Tudományos Akadémia tagjainak 85 százaléka nem hisz istenben. Szerinte a maradék 15 százalék jelenti a problémát, akiket meg kell „téríteni”. Elfogadhatatlan, hogy ez a szám nem nulla. Ezen kell mindannyiunknak elgondolkozni. Ez az a tény, amit nem söpörhetünk a szőnyeg alá.

Véleménye szerint ez az egyetlen statisztikai adat látványosan bizonyítja, hogy a tudományos eredmények puszta közzététele a társadalom művelt rétegeiben nem tudja visszaszorítani a vallást. Irreális elvárni a széles társadalomtól, hogy jobban szerepeljen, mint a tudósok. Nehezen emészthetőnek tartotta, hogy legyenek olyan tudósok, akit jobban kielégítenek a vallásos jelenések, mint a tudományos vizsgálatok. Semmi szükségem – vallotta be deGrasse Tyson – egy olyan vallásos munkatársra a laborban, aki Istent okolja egy vizsgálat eredménytelenségéért.

A szimpóziumon akadtak olyanok is, akik szerint nem elfogadható, ha egy tudóstól megkövetelik a vallástalanságot. Lawrence Krauss (University in Cleveland, Ohio) szerint a tudósok nem különleges emberek, és abban nincs semmi meglepő, ha néhány akadémikus egyúttal hívő ember is. Az lenne a meglepő – állította – ha ezek száma nulla lenne. „Megértő” hozzáállását kiegészítette, hogy ő nem a hitet védi. A múlt évben megtartott tárgyaláson, ami a Dover iskola tanács (Pennsylvania) és 11 szülő között folyt, Krausst tanúként hallgatták ki. Vallomásában az „Intelligens Alkotó” elmélet tudománytalansága mellett állt ki.

Joan Roughgarden (Stanford University, Kalifornia) geofizika és biológia professzor asszony szerint a harciasabb ateisták véleménye a tudomány nyújtotta lehetőségeket illetően túlzottak, és elfogadhatatlanul rózsaszínnek tüntetik fel a világot, miközben a hivő embereket kifigurázza. Véleménye szerint hatalmas hiba lenne tudománnyal helyettesíteni a vallást. Nem tartotta elfogadhatónak, hogy a tudósok fehér lovon érkező hercegeknek tüntetik fel magukat, míg a hivők olyan idióták, hogy nem tudnak különbséget tenni az áldozáskor felhasznált ostya és egy darab hús között. Ezzel a hivőket elriasztják, ami egy biztos vesztést garantáló javaslat.

Ezen túlmenően, Roughgarden professzor asszony kifejtette, hogy a tudomány a valláshoz hasonlóan dogmatikus és meg vannak a saját profétái. Ennél is komolyabb hibának gondolja a tudományos etika manipulálhatóságát, nevezetesen a biotechnológiát alkalmazó vállalatok részéről, ami arra késztette, hogy komoly kételyeknek adjon hangot egy elfogadható moralitás megfogalmazásával kapcsolatban a racionális tudományos közösség részéről.

A fenti nézetekkel nem értett egyet Patricia Churchland (University of California, San Diego), aki különben a harmadik kérdést fejtegette, vagyis lehet-e erkölcsös az Ember Isten nélkül? Véleménye szerint az értékeket azok szabják meg, amiket mi magunk értékelünk, vagyis élettársunk, utódaink és emberi kapcsolataink. Tehát a kérdésre a válasz egy határozott igen, mivel a társadalmi értékek és a moralitás visszavezethető a csoportba tömörült életstílusra és a biokémiára. Nincs tehát szükség a Szentírásba foglalt intelmekre.

A szimpózium résztvevői végül is egyetértettek abban, hogy a tudománynak fel kell venni a kesztyűt és győzni fog. Azonban elő kell jönni rejtekhelyünkről, és ki kell állni a nyilvánosság elé – sürgette a megjelenteket Harry Kroto (Florida State Univesity), amire Dawkins rátett egy lapáttal: „Ha valamennyien egységesen kiállunk, akkor megváltoztathatjuk a dolgok menetét.”

Kroto programot is ajánlott. Mivel nem fogadjuk el a kereszténységet, kell valamit tennünk ellene. Be kell indítani egy koordinált globális erőfeszítést az oktatás terén, de nem feledkezhetünk meg a médiákról sem, amelyek segítségével kampányt indíthatunk a tudomány mellett. Az Internet jó lehetőséget ad arra, hogy a tudományok oktatását bevigyük a világ valamennyi otthonába anélkül, hogy ki lennénk téve a kereskedelmi és ideológiai tévék és rádiók szeszélyeinek. Meg kell próbálnunk szembeszállni a vallásos iskolákkal – fejezte be beszédét.

Voltak azonban hangok, akik kijelentették, hogy az előterjesztett anyagok elfogadhatatlanul vakok és leegyszerűsítettek voltak. Rámutattak, hogy a Szovjet Unióban a tudományt „vallásos megszállottsággal” tanították és nem hozott átütő sikert. Egyes vélemények szerint a többiek abból indulnak ki, hogy a hit elfogadására tett erőfeszítések rossz irányba vezetnek. Elméletileg elfogadhatóak a vélemények, de ha egy tudós azzal áll elő, hogy majd én megmondom neked, mit kell gondolnod, az, kontra produktív. Az embereket ez elriasztja a tudománytól.

Dawkins természetesen hajlandónak mutatkozott harcba szállni, és úgy vélte a szimpózium elért „valami keveset”, de minden kis lépés segítségünkre van. Minden esetre fel kell gyűrnünk az ingujjunkat, és neki kell látni a munkának. Azzal nem megyünk sokra, ha kijelentjük, hogy „nem szeretem a vallást, de nem tehetünk ellene semmit”.

 

Ha nem isten, akkor helyette mi? (záró akkordok)

A tudomány feladata, hogy teljes mértékben feltárja előttünk, hogyan lehetünk boldog ezen a Földön, és hogyan nyugodhatunk bele az itt talált körülményeinkbe. *** A szeretettől nem távolít el minket biokémiai alapjainak a megismerése.  (Sam Harris, a Hit vége című mű szerzője)

Hadd nyújtsam az embereknek a Világmindenséget. Mi a Világminden­ségben vagyunk, és a Világmindenség itt van bennünk. Ennél magasztosabb érzést nem ismerek. (Nell deGrass Tyson asztrofizikus)

Ismertessük meg gyermekeinkkel a Világmindenséget, ami sokkal, de sokkal nagyszerűbb és félelmetesebb, sőt vigasztalóbb, mint bármely általam ismert szentírás vagy istenhit. (Carolyn Porco bolygókutató)

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!