2020. november hónap bejegyzései

(3382) Antarktisz

Tibor bá’ fordítása online

 

Mit rejt az Antarktisz jégmezői alatt húzódó tó

Az orosz tudósok beszámoltak az Antarktisz jege alatt húzódó, Vosztok-tóban található, teljesen ismeretlen baktériumról. A felfedezett mikroorganizmus választ adhat arra a kérdésre, hogy milyen életformát találhatunk a bolygóközi űrben. A kutatók szerint a w12310 névre keresztelt baktérium teljesen ismeretlen volt a kutatók előtt. Később kiderítették, hogy genetikailag a baktérium mindössze 86 százalékban azonos az összes ismert organizmussal. A Lentaru szerint ez tökéletesen elégséges annak a ténynek a megállapításához, hogy a mikroorganizmus teljesen egyedülálló.

A szokatlan baktérium felfedezési helye az Antarktisz gleccserei alatt elhelyezkedő legnagyobb tó. A tó feletti jég vastagsága 4000 méter, és a becslések szerint 20.000 éves. Az orosz űrkutató állomásról elnevezett Vosztok-tó 15.000 éven át maradt elszigetelve a Föld többi részétől, állítják a tudósok. A tó vizének hőmérséklete a felszín közelében mindössze 2-3 fokkal van fagyáspont alatt. Vagyis nagy valószínűséggel a tó fenekén geotermikus forrás lehet, ami melegíti a tavat és kellemes életkörülményeket biztosít mikroorganizmusok részére. A környezet, amiben a w12310 baktérium fennmarad hasonló lehet ahhoz, ami a Jupiter bolygó holdjainak (Ganümédesz, Kallisztó, Európé) jégóceánjai alatt, valamint a Mars bolygó pólusainál található. A tudósok ebből arra következtetnek, hogy az Antarktisz prehisztorikus jege alatt található mikroorganizmusok tanulmányozása megoldhatja a talányt, hogy milyen életformákkal találkozhatnak az űrben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3381) Hétvégi lazítás

Tibor bá’ vissza a múltba online – ausztrál emlékek

 

Ham Sandwich

Pista bácsi nem volt több 35 évesnél, és így a mai fogalmak szerint aligha érdemelte ki a bácsi megszólítást. Bácsiságát, azt hiszem, két dolognak köszönhette. Egyfelől, vagy tíz-tizenkét évvel volt idősebb nálunk, amit mi huszonévesként igen soknak tartottunk, másfelől pedig vidéki volt, és ez még Melbourne-ben is érezni lehetett rajta. Mindent összevetve Pista bácsi az a fajta rátarti magyar volt, aki húsz év után pontosan annyit fog tudni angolul, mint húsz nap után tudott, vagyis semmit.

Pista bácsi bejárt abba a fitzroy-i magyar milk barba, ahol egy időben én is mindennapos vendég voltam. Ízes magyarsággal beszélt, de hát az ott nemigen érdekelt senkit. Valami gumigyárban dolgozott igen kemény körülmények között, amit az irgalmatlan meleg és a penetráns vegyi szag tett majdnem elviselhetetlenné. Ilyen kemény körülmények esetében a munkaadó nem kényes a nyelvtudásra, ilyen állást a Pista bácsik is kapnak.

Pista bácsi egyébként békés természetű ember volt, csendes, sokat tűrő. Panasz a száját sosem hagyta el. Csendesen éldegélt, számunkra megfejthetetlen volt, miért itt és minek.

Egyik este a társaságnak nem volt nagy kedve a dumához, inkább csak üldögéltünk, így Pista bácsi is szóhoz jutott.

– A franc, csak tudnám, miért kell nekem mindig fasírtot ennem? – Nocsak, még sincs minden rendben, kaptuk fel a fejünket.

– Miért kellene neked mindig fasírtot enned? – tettem fel a kérdést, és fürkészni kezdtem Pista bácsi’ arcát.

Hadd szúrjam közbe, hogy déltájban a gyárak, irodák, intézmények mind-mind leállnak lunch time címen, amely ebédidőt jelent, úgy megközelítőleg.

Na, most belém lehet kötni, miért megközelítőleg! Hát, azért, mert az időpont, az időtartam és a cél a lunch time és ebédidő között azonos, de a bonyolítás merőben más.

A lunch time-ot illik betartani másodperc pontossággal, ami azt jelenti, hogy mindenki űzi magát, rohan, alig rágja a falatot.

Idehaza az ebédidőre jó tíz-tizenöt perccel korábban kezdenek „felkészülni”, egymásnak átkurjongatni, „Jössz enni, Marika?” Rendszerint húsz perccel tovább tart, mint kellene, és akkor is hoz magával mindenki egy kis süteménymaradékot, amelyet az íróasztalnál fogyaszt el. Egy órával később jön a kislány, akitől meg lehet rendelni a másnapi „ala kártot”, és nagyokat lehet vitázni a kollégákkal, ki mit rendeljen, illetve a jelen éppen nem levők helyett mit rendeljenek stb. Ezen okokból kifolyólag az én agyamban a „lunch time” és az „ebédidő” nem is egy emeleten van, bár tudom, hogy az egyik a másiknak pontos fordítása.

Hát, akkor most vissza Ausztráliába. Szóval, az emberek egy részének a felesége még reggel csomagol lunch-ot, mert így olcsóbb. A magányosok és pénzesebbek (ezek nem mi voltunk) beszerzik maguknak a helyszínen.

A helyszín az rendszerint egy bódé az utcán, ahonnan lunch time alatt ezrével szórják ki az előre gyártott szendvicseket.

A szendvicsek pedig a 12×12 centis „kockakenyér” két hajszálvékony szeletéből állnak, vékonyan megvajazva, és közé téve akármi.

Az akármi lehet: szardínia, sonka, csirkehús, sajt, tojás, sült marha, főtt rák meg a fene tudja, még mi. Viszont bőségesen van bele téve fejes saláta levele, amitől az egész olyan mutatósan vastaggá válik.

Ezzel a dolog még nincs kész. Ugyanis a 12×12 centis, négyzet alakú, dupla kenyérszeletet a benne lapuló töltettel együtt mindkét átló irányában át is vágják. Így kapunk 4 darab aprócska, egyenlő szárú derékszögű háromszöget, amelyeknek átfogója 12 cm, befogói hossza pedig egyenként 8,5 cm. De guszti vagy! Hamm, bekaplak, egy falat!

Még annyit kell tudni a szendvicsekről, hogy „jobb helyeken” mindezt fehér és barna kenyérből is elkövetik.

Ezekben a bódékban lehet még kapni pie-okat is (kiejtése: páj), amelyek linzertésztába bújtatott édes és sós töltetek, és hamburgert, amelyet Pista bácsi a történetem elején „fasírtnak” titulált. Nagyon helyesen.

A hamburger adjusztálása merőben más. Nem nagyon kellene firkálnom róla, elvégre néhány éve a budapesti főutakat is ellepték a hamburgeristák. Enyhén fonnyadt zsemle behasítva, becsapva közé egy alig átsült, erősen hagymás, darált marhahúsból préselt, vékony szelet, jól szemen spriccelve valami büdös szósszal, és kész. Szerencsétlen Pista bácsi ezt ette hónapok óta.

Na, most folytassuk ott, ahol abbahagytam a Pista bácsival elkezdett beszélgetést.

– Hát, öcsém, azért eszem mindig csak fasírtot, mert nem tudom, hogyan kérjek mást. – Megint csak összenéztünk.

– Miért, Pista bácsi, mit kérsz?

– Hát, azt mondom, hogy „hamburger plíz”, aztán kapom a fasírtot.

– És mit szeretnél enni legközelebb?

– Mondjuk sonkás szendvicset, azokkal a szép piros szeletekkel.

– Figyelj, Pista bácsi! Legközelebb mondd azt, hogy „hem szendvics plíz”, na, mondd utánam! Hem szendvics, hem szendvics.

– Hát „hem szendvics plíz”.

– Nagyon jó, Pista bácsi, nagyon jó.

Másnap este vártuk Pista bácsit, hogy megtudjuk, sikerült-e neki betörni a hem szendvicset fogyasztók táborába. Helyette Zsíros Karcsi jött, már az ajtóban fuldoklott a röhögéstől.

Kiderült, hogy délben Zsíros Karcsi 2 méterrel állt Pista bácsi háta mögött, és mindent tisztán látott és hallott. Ezek szerint, amikor Pista bácsira került a sor, büszkén köpte ki a szavakat, „hem szendvics plíz”. Igen ám, de az árus tudni akarta, hogy fehér vagy barna kenyérből kéri-e, tehát visszakérdezett.

– How do you want it, with white bread or brown bread? – Ebből Pista bácsi egy kukkot sem értett, így hát megismételte a betanult szöveget.

– Hem szendvics plíz.

– All right – fakadt ki az árus –, de hogy kéred, barna kenyérrel vagy fehér kenyérrel?

Pista bácsi, nem értve a kérdést, nem tehetett mást, újra megismételte:

– Hem szendvics plíz.

Erre már az árusnak kezdett elfogyni a türelme, főleg, mert Pista bácsi mögött egyre gyűlt a kielégítetlen vevők sora.

– All right, you fucking idiot, how do you want it? White bread or brown bread?

Pista bácsi először kétségbeesetten körülnézett, majd lemondóan nyögte ki a már sokszor bevált szavakat.

– Hamburger plíz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3380) Sorsunk

Tibor bá’ online

 

Már nagyon régen nem volt politikai poszt, de most nem vagyok képes kihagyni az alkalmat, mert mérföldkőnek nevezhetőek a napi események.

Orbán Viktor belemondta a szemünkbe, hogy Brüsszelben az a nézet, hogy ahova nem engednek be migránsokat, az nem jogállam. Ezt pedig ő, mint Magyarország miniszterelnöke nem engedheti meg a magyar emberek rovására. Nem tudom ezt hányan veszik be az országban, de én már szinte komikusnak találom. Na jó, de mi következik ebből?

Mi nem engedünk be migránsokat (aminek különben én is híva vagyok), tehát nem vagyunk jogállam, és ezért (parasztosan fogalmazva) nem kapunk több pénz, az orbáni magyarázat szerint. Szerencsére, vagy sokak szerencsétlenségére, Orbán megvétózhatja a pénzosztást, és ezzel jól keresztbe tesz 25 tagállamnak, viszont nem lehet tőle megtagadni a pénzt jogállami alapon.

Úgy sejtem, Orbán a pénzről már rég lemondana, csak ne derüljön ki ország-világ előtt, hogy Magyarország már réges régen nem jogállam. Tehát köti az ebet a karóhoz, amiben egyenlőre Lengyelország partner. Akinek ez nem világos, annak megjegyzem. Orbán, Merkelnek azt mondta, hogy amit kér tőle az egyenlő az öngyilkossággal. Különben jó helyen mondta, mert Merkel eddig mindent elnézett neki azért, mert a német vállalatok állítják elő a magyar GDP 52 százalékát, és a hasznot természetesen ki is viszik innen. Magyarul német gyarmat vagyunk, államilag garantált jogfosztott rabszolgák felajánlásával.

A lényeg mégis az, hogy Orbán a büdös életben nem fogja visszavonni a vétóját. Egyszerűen nem vonhatja vissza, mert ha visszavonja és kiderül, hogy nagy rakás brüsszeli pénz Mészárosék zsebébe vándorolt, akkor be lehet őket perelni, na nem itthon, és vissza lehet követelni az ellopott pénzt.

Marad Brüsszel. Illetve maradna, de néhány tagállamnak teli van a hócipője Orbánnal. Vagyis, ha Merkel bármit kitalálna, meg fogják vétózni. Megy egymás felé a két kecske a keskeny pallón, és egyik se akar utat adni a másiknak.

Nem fognak beleesni a patakba, mert annyira azért nem hülyék. Arra vagyok kíváncsi, mikor döbbennek rá, hogy Orbánnak nincs többé helye az Unióban. És ha már jósolok hozzá teszem, Lengyelország az utolsó percben vissza fog lépni. Hogy velünk mi lesz, azt csak a magyarok istene tudja. Majd fizetitek a 30 évre felvett hitel törlesztéseit. Azért, abból is van némi haszon, ha az ember 87 éves. Gürizzen az, aki megússza a COVID-19 fertőzést, és Orbánt kétharmaddal harmadszor is beszavazza a hatalomba.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3379) Statisztika

Tibor bá’ online

 

A házi közvélemény kutatásban megkérdeztük, hogy hogyan válaszolsz a kérdésre: beoltatod-e magad vagy sem? A kérésre 150 olvasó válaszolt. Ezek 23 százaléka volt IGEN, majd duplája, 42 % NEM és 35 % még nem döntött. Valószínűek tartom, hogy ezek is egy-harmad, két-harmad arányban fognak dönteni. Ez különben jobb az országos átlagnál, mert ott az igenek aránya csak 17 %. Némileg tehát érvényesül az értelmes emberek fóruma, mer 23 % mégiscsak több mint 17.

Így vagy úgy, ha durván akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám sorainkban kétszer több az értelmetlen, mint az értelmes ember. De nem erről van szó. A rengeteg összeesküvési elmélet hirdetés megtette a magét. De mért nem gondolkodtok el logikusan? Az összes vakcina III. vizsgálatánál 20-40 ezer embert oltanak be. Egyetlen egy se halt bele. Akkor mitől féltek? Mellékhatástól? A COVID-19-nek van mellékhatása, sőt bele is lehet halni. Ha választani kell én inkább a vakcina még nem jelentkezett mellékhatását választom a COVID-19 helyett.

Nézzük a esztelen propagandát. L.S. barátunk legutolsó hozzászólását itt leközlöm. Olvassátok el, és szavazzatok. A jövőben ilyen vaskos marhaságot átengedjek-e vagy sem?

___________________________________________________________________________

A VAKCINÁK PERE

Pennsylvánia, 2O18.január 11.

Egy előtervezett tömeggyilkosság a napirenden

  1. Stanley Plotkin, esküdtszéki eljárásának hivatalos jegyzőkönyve

Cleanthis Grivas

http://www.grivas.info/emvolia/361-kl-grivas-i-diki-ton-emvolion-pensylvania-11-01-2018

“Az következő fasizmust már nem fasizmusnak fogják nevezni.

“Totalitárius terápiás államnak” fogják nevezni.

És annak jelképe nem lesz a horogkereszt vagy a sarló-kalapács.

Egy mérgekkel ellátott fecskendő lesz, amely áthatol egy ártatlan újszülött

gyermek testén és erőszakkal vezeti be a betegség bomló univerzumába.

Sajnos: “A történelem rossz tanár: először rója a  büntetést, majd késöbbre

hagyja, hogy a tanuló megtudja, midezt miért.” (Arthur Koestler)

Κλεάνθης Γρίβας ( Cleanthis Grivas )

TARTALOM

  1. A NÁZIZMUS UTJÁN: 1933-tól 2018-ig
  2. KÉT KÜLŐNLEGES FÖHŐS: STANLEY PLOTKIN & PAUL OFFIT
  3. A BŰNÖZÉS MOTIVÁLÁSA: MINDIG A NYERESÉG
  4. A FÉLELMETES ELLENFÉL: AZ ÜGYVÉD AARON SIRI
  5. DR. DR. STANLEY PLOTKIN ESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁSÁNAK HIVATALOS JEGYZŐKÖNYVE
  6. (Óriási) érdekellentétek

A tudosok “lelkiismeret” megszerzésének az ipara

  1. Az úgynevezett “tudományos” kutatás abszolút megbízhatatlansága.
  2. Vakcinák: A nácizmus által kijelölt úton.

Kísérletek bebörtönzött anyák babáival, árvákkal, a társadalom peremére szorult emberekkel,

szellemi fogyatékossággal élő személyekkel, stb.

Kommentár: Az oltások és a nácizmus “etikájának” újjáélesztése

  1. Hepatitis B vakcinák

Kommentár: Az oltások “ártatlanok, amíg bűnösségüket  be nem bizonyítják …”.

  1. DTap / TDaP oltások és autizmus

Kommentár: Mr. Hyde eltávolította Jekyll doktort.

  1. HPV vakcina (Gardasil)

A nagy trükk az adatok megváltoztatása

Megjegyzés: A biztonsági teszt eredményeinek a módosítsa.

  1. Pertussis és hepatitis B oltások.

Kettős kritérium az oltásbiztonsági tesztekben

A vakcina mellékhatásainak figyelése 2-5 napig tartott!!

  1. A pertussis vakcina hatékonysága

Az immunitás valószínűleg 5 évig tart. (!)

A vakcina hatékonysága 2 év után csökken. (!)

A beoltott emberek továbbítják a betegséget. (!)

Kommentár: Naiv az aki a naiv kijelentést teszi, miszerint “az oltás védi az oltott embereket és a közösséget”.

  1. A túlaktív immun: a nagy gyilkos

A vakcinák célja az immunrendszer aktiválása.

Kommentár: Az immunrendszer túlstimulációjának kiváltása azonban az autizmus egyik fő oka.

  1. Az események jelentési rendszerének (VAERS) adatai “A legtöbb mellékhatás valószínűleg a VAERS rendszerhez kapcsolódik” … de “ez helyes”, és hogy “a VAERS rendszerben a vakcina mellékhatásainak csupán 1% -át képviselik” (!!!)

Kommentár: A “tudományos” logika trükkjei

  1. A kivételek megszüntetése vallási okokból

“A bibliai szövegeket az oltások feltalálása előtt írták.” [!]

Kommentár: De a szülők a gyermekek oltásának megtagadásáról szóló döntéseik a jelenlegi tapasztalataikon alapulnak, nem pedig a “bibliai szövegeken” vagy az orvosi kezeléseken.

Bibliográfia: az irás végén

http://www.grivas.info/emvolia/361-kl-grivas-i-diki-ton-emvolion-pensylvania-11-01-2018

A teljes jegyzőkönyv:
https://www.docdroid.net/8zJh4QQ/1-11-18-matheson-plotkin.pdf

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3378) Dollár…

Tibor bá’ fordítása online

 

Dollár lemaradt az Euróval szemben a nemzetközi elszámolásban

A nemzetközi elszámolást végző Swift rendszerből származnak az adatok

2020 októberében a globális fizetéseknél leginkább az eurót alkalmazták.

A Swift (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunications = Társaság az egész Földre érvényes financiális telekommunikációra) több mint 11 ezer financiális intézménnyel áll kapcsolatban 200 országban. Az ő kimutatásuk szerint a részesedés így alakult:

€ = 37,82%

$ = 37,64%

Ł, jen, CAD = 12,25% (angol font, japán jen, kanadai dollár)

Juan = 1,66% (kínai juan)

Az Euró éppen hogy lehagyta a dollárt, de lehagyta. Ez a „lehagyás” a jövőben valószínűleg fokozódni fog. Érdekesség, hogy a rubelről nincs egy árva szó se.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3377) AstraZeneca

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Az AstraZeneca által gyártott koronavírus vakcina előállítása könnyű és olcsó, ezen kívül úgy tűnik hatékony

Ezt kapjuk mi is

Az első kiértékelések szerint a gyártók rátaláltak egy kiszerelő üzemre.

Szerzők: Rebecca Robbins and Benjamin Mueller

Az AstraZeneca és az Oxfordi Egyetem tegnapelőtt (november 23.) bejelentették, hogy az olcsó és könnyen előállítható koronavírus vakcinájuk hatékonynak bizonyul, követve a vezető vakcina gyártók reménykeltő eredményeik bejelentését.

Az első kiértékelések szerint a klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy a vakcina hatékonysága 62 illetve 90 százalékos, attól függően, hogy alkalmazták azt. Ez azt jelenti, hogy a vakcina jelentős muníciónak számít a pandémia ellen, ami a mai napig 1,3 millió ember életét vette el 2020 januárja óta.

AstraZeneca állítja, hogy még ebben az évben elkezdi a vakcina leszállítását, és képesek lesznek 3 milliárd dózis előállítására a jövő évben. Mivel egy embernek két dózist kell kapni, ez azt jelenti, hogy a Földön minden ötödik embert be tudják ezzel a mennyiséggel oltani.

Más vakcina gyártóktól eltérően az AstraZeneca hatalmas mennyiséget fog tudni gyorsan legyártani, amit könnyen lehet hosszabb időre tárolni és a költség nem fogja meghaladni a néhány dollárt.

Pfizer és Moderna vizsgálati eredményei 95 százalékos hatékonyságot mutatnak, de ezeket a vakcinákat -80°C hőmérsékleten kell tartani, ami a tárolást, szállítást és szétosztást igen megnehezíti. Ezen kívül az AstraZeneca 3-4 dolláros dózisai csak tört része annak, amibe a többi gyártó termékei kerülni fognak.

Az AstraZeneca változó hatékonyságának oka az oltás beadásának módja. A 90 százalékos hatékonyságot akkor érték el, amikor az első oltás fél dózis volt, a második oltás pedig egy teljes dózis. A hatékonyság csökkent, amikor mind az első oltásnál, mind egy hónappal később a második oltásnál teljes dózist alkalmaztak.

A klinikai vizsgálatot Nagy Britanniában és Brazíliában végezték. A vizsgálat alatt nem tapasztaltak hátrányos mellékhatást. A vizsgálatot ideiglenesen leállították, amikor Angliában az egyik önkéntesnél neurológiai panaszokat tapasztaltak.

A gyártók a klinikai vizsgálat eredményeit benyújtják Nagy Britanniában, Az Európai Unióban és Brazíliában az engedélyező hatóságoknak, hogy beindíthassanak egy vészhelyzeti jóváhagyást.

Míg a Pfizer és Moderna mRNS technológiát alkalmaz, az AstraZeneca vakcina ettől eltérő. Csimpánz adenovirus legyengített változatát használják, amivel koronavírus géneket juttatnak az emberi sejtekbe. Ez beindítja az immunrendszert, hogy a tényleges koronavírusokkal felvegye a harcot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3376) Öregedés gátlás

Tibor bá’ fordítása online

 

Forrás: RT

A tudósok felfedeztek egy fontos sejtfehérjét, ami az öregedésért felelős. Ez lehetőséget biztosíthat az öregedés lelassítására vagy akár megállítására. Úgy gondolják, hogy a szénanhidráz nevű fehérje felismerése az első lépés egy olyan gyógyszer előállítására, amely lelassítja az idegdegenerálódást, mint például az Alzheimer vagy Parkinson betegséget.

A Nottinghami Egyetem tudósai nagyobb mennyiségű fehérje részecskéket találtak öreg egerek agyában és izmaiban, a fiatal egerekhez képest. Viszont az agyi degenerációban szenvedő fiatal egereknél is ez volt a helyzet. Ez arra mutathat, hogy az energiát gerjesztő fehérje a sejtek mitokondriumában szerepet vállal az öregedésben.  Erről itt van szó.  

Annak meghatározására, hogy a fehérje káros lenne-e, nem pedig a test védekezése lenne az öregedési degenerációval szemben, a kutatók kipróbálták egyetlen milliméter hosszú bélférgen. A bélféreg szénhidráttal való etetése megrövidítette az életét. Ezek szerint a tudósok  rátalálhatnak egy, az Alzheimer kort leküzdő gyógyszerre. Lisa Chakrabarti az Egyetem állatorvosi fakultásának vezető kutatója szerint: „Ami valóban izgalmas fejlemény, hogy képesek voltunk meghatározni ennek a fehérjének a sejten belüli szerepét az öregedésben.” – „Sikerrel kecsegtető kezdet a mitokondriumban lévő azon fehérje elismerése, amely a test öregedését lelassítja, miközben egyéb, nem kívánt mellékhatásokat sakkban tartja.” – „Jelentős lehetőséget biztosít mind a degeneráló betegségek gyógyítása, mind pedig a test öregedésének csökkentésére.”

Három év kutatási munka eredményeit az Ageing tudományos folyóiratban jelentek meg.

Jelenleg a kutatók megpróbálnak olyan inhibitorokat találni, amelyek segítségével sikeresen lehetne csökkenteni a szénhidrázok jelenlétét, és akkor boldogan élhetnék 200 évig. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3375) Tramp…

Tibor bá’ fordítása online

 

Trumpnak két hónapja van, hogy megtámadja Iránt, és ez nem elképzelhetetlen

Szerző: Tom Fowdy, angol politikai elemző.

Miközben a Trump adminisztráció alkonyában van, a Fehér Háznak több befejezetlen témája van, elsősorban Iránnal kapcsolatban. Kérdés Trump mennyire hajlandó elmenni, hogy lehetetlené tegye Biden részére az, de eszkalációt.

Miután Szaud Arábia és Izrael két éven át folytatott követelésére „maximális nyomást” gyakoroltak Iránra, amivel a Trump adminisztráció a rezsimet kívánta gyengíteni és erőszakkal meg kívánta gátolni regionális ambícióit. Azonban Joe Biden januári elnöké válása miatt Washingtonban és Tel Aviv-ban egyre nő az aggodalom, hogy a Trump adminisztráció kedvező eredményeit visszacsinálják.

Kevés idő maradt, de az esély egy utolsó USA-Irán konfrontációra nem lehetetlen. A nukleáris energia ügynökség (IAEA) jelezte, hogy Teherán dúsított urániuma  tizenkétszer több mint, amit a szerződés megengedett. Irán folyamatosan túllépte azt, amire kötelezte magát, de tagadja, hogy nukleáris fegyverek gyártásába kezdett volna. Azonban Trumpék a Fehér házban nem „párbeszédre” törekszenek. Valójában nem érdekli őket a „normalizáció” Iránnal, aminek fenntartása az Obama adminisztrációval „iszonyatos nagy hiba” volt. Ebből következik, hogy a hátralévő két hónap alatt várható, hogy a Fehér ház mindent meg fog tenni az „új státusz quo” fenntartására, még akkor is, ha az valami fajta büntetést jelent, amit Trump a múltban örömmel csinált.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3374) Hétvégi lazítás

Tibor bá’ vissza a múltba – ausztrál emlékek

Chevrolet

 

A sors úgy hozta, hogy Miki barátom Sydney-ben, én Melbourne-ben telepedtem le, de azért egymást szemmel tartottuk. Három hónap után már mindkettőnknek volt autója. Nekem egy 3 éves Morris Minor, amelyet 700 fontért vettem, természetesen részletre . Miki viszont egy 1932-es Chevrolet-t vett 18 fontért, amelyet kápé fizetett (nagy kunszt).

1957-ben egy 1932-es évjáratú kocsi még nem volt veterán, egyszerűen csak lefutott roncs. Igaz viszont, hogy „üzemképes” állapotban volt. Az is igaz, hogy ez nem számított különösebb eredménynek, mert 1932-ben még annyi anyagot raktak egy benzinmotorba, és olyan alacsony a fordulatszáma, hogy ezek a kocsik még ma is „üzemképesek”, csak éppen nem tartozik hozzájuk már sem alváz, sem karosszéria. Azok már rég lerohadtak a motor környékéről.

Na szóval, Miki első gépkocsija működött, és ez volt a fontos. A tömegközlekedés nemcsak igen drága volt, de nem is lehetett rá mindig számítani: Miki a kocsiját nagyon előkelően csak Chevnek (ejtsd: sev) becézte, pontosan úgy, ahogy a papa pénzét költő selyem ifjak a Detroitból importált, méregdrága, vadiúj gépóriásokat. Annyi volt a különbség, hogy Miki nem pörgette a slusszkulcsot a mutatóujján a társaságtól való búcsúzása közben, ugyanis slusszkulcs helyett két drótot kellet összekötni a műszerfal alatt.

A kocsinak voltak még más apró hiányosságai is, de hát 18 fontért (amely egy heti fizetése volt) mi a fenét akarhat az ember. Így például a padlózata meglehetősen hiányos volt. Nem csak a kárpit kopott fel róla, de már a deszkázat is át-átlyukadt (abban az időben nem lemezből készült a padló), és bizony a kocsi alatt lapuló macskaköveket is látni lehetett. Na persze volt ennek előnye is, mert menet közben a kiürült sörösüvegeket (akkor még nem volt dobozos sör) nem kellett nagy ívben kidobni a kocsiból, amit ugye a rendőr akár több száz yardról is láthatott, le lehetett engedni őket a padlón tátongó lyukakon keresztül. Szép csendben, sutyiban. Igaz, Miki ezt sosem engedte meg az utasainak, de ez nem jelentett semmit.

Az viszont kifejezetten bosszantó volt, hogy bal kanyar esetén a jobb ajtó kinyílt. Ennek egyszerű oka volt. Kanyarban az ajtó és az ajtókeret közti hézag (normális körülmények között 4-5 mm) sokszorosára, mondjuk két centire nőtt. Miki eredeti foglalkozása különben autószerelő, így rácsavarozott a karosszériára egy hatalmas WC-riglit, amelynek tollát mintegy három centire lehetett kitolni. Ez aztán megfogta az ajtót.

Ne is mondjam, a gépkocsi birtokában Miki ázsiója megnőtt a sydney-i társadalmi életben. A kocsit a gazdag ausztrálok nagyon jópofának tartották. Különben is mindenki tudta, hogy csóró magyar, most jött. Lesz neki még több pénze is (nem lett). A lényeg azonban mégis az volt, hogy hajnalban, egy-egy parti után volt mivel hazamenni a húsz-harminc kilométerre lévő albérleti szobába.

Mikinek volt egy gyerekkori osztálytársa, aki még a ’40-es években ment ki, akarom mondani, vitték ki a szülei. Ez a fiú ott járt középiskolába és egyetemre is. Ez az a két hely, ahol az életre szóló barátságok kötődnek, és az utóbbi a kulcsa az uralkodó rétegbe való bekerülésnek. Gyuri már bekerült, és mint ilyen, Mikit meghívatta egy rohadt előkelő partira. Biztosan azt mondta, „srácok, hozok szombaton egy igazi freedom fightert”.

Miki ment, és végig jó pofáskodta az estét, mindenki dűlt a röhögéstől. Neki minden angol mondatról egy magyar vicc jutott az eszébe. Ezt csak le kellett fordítani, és az ausztrálok rettenetesen eredetinek találták (mi nem, még ma is azokat a vicceket hallom tőle, ki tudja hány ezredszer).

Jött az est fénypontja, a búcsú és a hazamenés. Ez azért fénypont, mert itt dől el, ki kit visz haza, stb. Kipárosítás után egyetlen facér lány maradt (persze az isten háta mögött lakott) és két fiú, egyik a Miki. Na, ki vigye haza a csajt? Folyt a vita a két fiú között. Végül úgy döntöttek, megkérdik magát a lányt, mivel vigyék haza, egy VW-vel vagy egy Chevvel. Így előkelően: „ví-dabljú” vagy „sev”.

Na persze, a csajok Ausztráliában sem különbek, és már akkor sem voltak, így csak természetes, hogy a lány a Chevet választotta, és már előre lázban égett, mit fognak szólni a szomszéd ablakból leselkedő lányok, ha meglátják, hogy éjfél környékén egy hófehér Chevből száll ki.

A fiúk persze tudták, és az ablakhoz sorakozva nézték a hatást. Miki és a lány kimentek a kapun, és kezdtek végigmenni a járda szélén sorakozó gépkocsik mellett. Ötödik vagy hatodik helyen állt Miki kocsija. Olyan volt, mint egy ott felejtett emlékmű, robosztus és a rossz világítás mellett is láthatóan kopott. Mellette a csaj földig érő nagy estélyiben és tűsarkú cipőben. Megálltak. Az ablakban mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. Megindult a beszélgetés.

– Ez mi?

– Ez egy Chev.

– Ez egy Chev?

– Ez az.

– Hol kell beszállni?

– Hol akarsz ülni? Elöl vagy hátul?

– Ahol lehet.

– Ülj mellém.

– Inkább hátra ülnék.

– Oda nem lehet.

– Mért nem?

– Lehet, de nem tűsarkú cipőben.

– Mér’, mi baj van a cipőmmel?

– Most még semmi, csak lesz, ha odaülsz.

– Hát ezt nem értem.

– Nézd, hátul nincs padló.

– Hogyhogy nincs padló?

– Úgy, hogy nincs padló.

– Hát mi van?

– Lyuk.

Dermedt csend, a lány nyilván arra gondolt, hogy ez egy rohadt nagy leégés, vissza kellene menni, de az még nagyobb leégés. Tehát egy hirtelen mozdulattal úgy döntött, beül előre, és nyúlt a kilincs után, beleakaszkodott, de az nem engedett. Tehát rángatni kezdte.

– Mit csinálsz?

– Ki akarom nyitni az ajtót

– Várj, előbb elhúzom a riglit

– Minek itt ez a rigli?

– Menetközben ez tartja csukva az ajtót.

– Mért, különben kinyílik?

– Ki.

– Azt ígérted, Chevvel viszel haza.

– Ez egy Chev.

– Lehet, de húszéves.

– Nem húsz, huszonöt.

– Ezt nem mondtad.

– Nem kérdezted, hány éves.

Ekkorra az ablakokban már olyan hangosan röhögtek, hogy nem lehetett nem meghallani. A lány menekülni akart a jelenet elől.

– Nem érdekes, csak indulj már el.

– Azt csinálom.

– Akkor mért nem indul?

– Nem találom a drótot, sötét van.

– Milyen drótot? Ez nem kulccsal működik?

– Ez nem. Ez dróttal.

– Ilyet még nem is hallottam.

– Én sem, én találtam ki.

– Na, indulj már!

– Nem akar, azt hiszem, meg kell kurblizni.

– Hát akkor kurblizd meg.

Szóval a kurblira sem indult be. Először lejöttek a fiúk és tolták. Oltári nagy heccnek számított. Végül kihívták az autóklubot, akik a tagjaik részére ingyenes “kis hiba elhárítást” szolgáltattak. Mikinek volt annyi esze, és a vételt követő napon belépett a klubba.

Igen ám, de azon a héten akkor már harmadszor hívta ki a klubot, és ott már kezdték unni a dolgot, finom célzásokat tettek.

A végső eredmény a következő lett: a lány többet nem állt vele szóba, az autóklub nem állt vele szóba, Gyuri barátja nem állt vele szóba, és ugye a saját kocsijával sem tudott szót érteni.

Miki barátom tehát gondolt egyet. A kocsiról levette a rendszámtáblát és „ott felejtette” valahol. Hazament és megfogadta, az életben többé nem vesz Chevrolet-t. Be is tartotta. Manapság japán kocsikkal jár.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3373) Hétvégi lazítás

Tibor bá’ vissza a múltba – ausztrál emlékek

 

Ismerkedés az angol nyelvvel

Emigrációs céllal Ausztráliát kifejezetten azért választottam, mert angol az anyanyelv. Hát akkor nézzük, hogy állunk ezzel?

Hallani olyat, hogy angolul nem lehet káromkodni. Minden nyelven lehet káromkodni, így angolul is, de igazán jóízűt csak magyarul. Ezzel szemben az angol káromkodás kimondottan vérszegény.

Tulajdonképpen szigorúan véve ez sem igaz, inkább vérdúsnak nevezhető, mert legősibb, mondhatnám, szinte hagyományokkal rendelkező káromkodás a bloody, amely szó szerint véve azt jelenti, hogy „véres”.

Képzeljétek el, amint két cigány lány veszekszik a Rákóczi téren, és az egyik mondja a másiknak: „a véres anyádat”, mire az válaszol, „a te véres anyádat”. Ugye a harmadik cigány erre röhögő görcsöt kap.

Természetesen a bloody szó hallatán egy angolnak nem jut eszébe a vér. Ha eszébe jutna, akkor nem nevezték volna el a paradicsom-ivóléből és vodkából összekotyvasztott koktélt Bloody Marynek. Lefordítva a „véres Mária” nem kifejezetten gusztust keltő.

Így aztán a bloodyt az Országh-féle angol szótár „szarházinak” fordítja. Ha nekem kellett lefordítani (és erre az elmúlt 50 év alatt bőven volt alkalom), én „kibaszottnak” ültettem át anyanyelvünkre. Hatásában azt hiszem, az én fordításom közelebb áll a valósághoz.

Hallottam én már ezt a szót eleget, és használtam is módjával, amikor egy szép napon, egy teológushallgató ismerősöm meghívott egy partira. A megtiszteltetés, mint később kiderült, nem személyemnek szólt, az ateista kommunista rémuralomról szerettek volna kapni némi első kézből származó információt.

Mondjuk, ez nem is nagyon érdekes, de az igen, hogy megfontolt angol mondataimat bőségesen fűszereztem a bloody jelzővel, amire az oroszokkal kapcsolatos emlékeim inspiráltak.

Az ötödik vagy hatodik bloody után Ron szólt, hogy ne használjam.

„Miért?”, vágtam vissza, „már te is mondtad ma este”. Ezek után szépen elmagyarázták, hogy a bloodyt sokféleképpen lehet használni, és a használat módjától függ, káromkodásnak számít-e, vagy sem. Puff neki! Itt ismerd ki magad, öregem.

Hetekkel később az ausztrál történeteimnek egyik főhőse, saját húgom bonyolódott egy „véres” kalandba. Történt pedig, hogy az egyik glenroyi hentes kirakatában véres hurkát látott. Elfelejtvén, hogy nem a Lehel téren jár, ahol a magyaros íz szavatolt, beugrott venni magának egy fél kilót. És most jön egy kis magyarázat.

Angolul minden, ami hosszúkás, és bélbe van töltve az kolbász, vagyis sausage. Egyetlen kivételt képez az, ami a nagyon szellemes black pudding, vagyis fekete puding névre hallgat. Húgom azonban ezt nem tudta. Mit tesz ilyenkor az ember? Hát természetesen fordít egyet (erre ne vetemedjetek!). Mi tehát a véres hurka, mi lenne más, mint „bloody sausage”. „I want a pound of bloody sausage.” Ami húgom szerint azt jelentette volna, „Kérek egy fél kiló véres hurkát.”

Igen ám, de a hentesnek, aki különben hallotta anyanyelvének szörnyű megtiprását, a kolbász szó előtti jelzőről nem ugrott be a „vér”. Ezért a hentes magyarra fordítva, a következőket hallotta:

„Ebből a szar kolbászból adj egy fél kilót”. Ne is mondjam, a húgomat a hentesbárddal kergette ki az üzletéből.

* * *

Menjünk egy lépéssel tovább. Lehet-e úgy élni, hogy az ember ne tudja indulatait kifejezni egy-egy szaftos káromkodással? Nemigen!

Egyszer a meggyilkolt Kennedy elnök, akit szónoki intellektusáért az amerikaiak mind a mai napig pont úgy tisztelnek, mint az angolok Churchillt, egy televíziós beszédében azt mondta, hogy őt még az apja tanította arra, minden iparmágnás egy S. O. B.

Az iparmágnások fel voltak háborodva, a nép ujjongott, a sajtó hetekig nem tudott napirendre térni felette, és lám, 50 évvel később még én is emlékszem rá. Nagy dolog volt, kérem, az a maga nemében. Hogy egy elnök ilyen trágárságot mondjon!

De mi a fene ez az S. O. B.? El sem merem árulni, mert olyan siralmas. Ezek az angol anyanyelvűek tényleg vérszegények. Nem elég, hogy trágárságaik kifejezetten szubminimálisak, de ráadásul még azokat sem merik kimondani, csak a kezdőbetűit.

Az S. O. B. azt jelenti, son of a bitch. Országh László erre is azt mondja, „szarházi”, amivel kábé egyetértek. Szó szerint azt jelenti, „szuka fia”.

* * *

A legmesszebbre a Vietnámban játszódó amerikai filmek mennek el. Ezekben percenként tizenötször mondják, hogy fuck. Semmi cifrázás, semmi variáció, csak fuck, amely szigorúan véve a coitálás vulgáris angol formája, de persze főleg indulatszóként használják. Már akik használják, mondom, a Vietnámban harcoló, elkeseredett, nyomortanyákból verbuvált katonák. Nekik szabad.

Mindenki más legfeljebb azt mondja, F. O. Elárulom, ez a fuck off rövidítése. A pesti aluljárókban itt-ott már fellelhető vörös színnel felhordva a műmárvány falakra. Nálunk már kiírják, odahaza még rövidítik. Országh László szerint „Menj az anyád…”

Újabban hallottam az angol káromkodás non plusz ultráját. 1989 nyarán Magyarországon tartózkodó ausztrál ismerőseim a teljes kiborulás után azt mondták valamire, hogy P. O. Q. Tudtam, szörnyű dolognak voltam a fültanúja, csak azt nem tudtam, hogy minek. Másnap, amikor megnyugodtak, megkértem őket, mondják el, minek a rövidítése a P. O. Q., mert az én időmben ezt még nem használták. Azt mondták a hölgyek, mert hát azok voltak, hogy ez olyan csúnya, ezt ők ki nem ejtik a szájukon. Akkor majd kiejtem én. Barkochbázzunk!

Elkezdtem találgatni, ők meg csak bólogattak, igen-nem. A középső betű megfejtése volt a legkönnyebb, az of kellett, hogy legyen. Mivel egészen biztosan valaminek a valamijéről lehetett szó. Az angol szerkezetből következtetve a P lehetett a vulgárisabb, az volt a valaminek a valamije.

Hogy mi kezdődik magyarul P betűvel, azt nem kunszt kitalálni, de angolban hiába zongoráztam végig a teljes emberi anatómiát, semmi sem stimmelt. Mi lehet még vulgáris? Biztos valami végtermék. Ez az. Csak a piss lehet. Az ausztrál lányok bólogattak, hogy igen. Na, most a Q. Ki ez a Q? Kinek a pisijéről lehet szó?

Szerencsére angolul Q-val csak néhány tucat szó kezdődik (magyarul egy sem), és azok közül is csak egyetlen egy, a queer (mellesleg ausztrál specialitás), amely kicsit is csúnya. Nos, ez a „homokos”. Szaporán bólogatnak a lányok. Hát én zseni vagyok. Ezek szerint a P. O. Q. = a buzi pisája.

Akit ez a téma bővebben érdekel, mert úgy gondolja, hogy egyszer szüksége lehet rá, nos, az ő részükre írok még egy-két csemegét.

Igen hatásos és újabban eléggé gyakran használt kifejezés méltatlankodásunk ecsetelésére a shit, illetve a bullshit. Az előző „szart”, a második pedig „bikaszart” jelent. Hogy miért pont bika, a franc tudja. Egy biztos: sem tehén, sem ló, sem kutya. Szóval, semmilyen más állatról nem lehet szó. Kizárólag a bika szarát lehet emlegetni. Mással ne próbálkozzatok, mert ráfáztok.

Na, most a használat. A bullshit akkor jogos, ha hitetlenkedsz, valamit hazugságnak, elfogadhatatlannak, hülyeségnek stb. tartasz, vagyis: “lófaszt!” A shit akkor alkalmazható, ha a dolog sajnos igaz, de kellemetlen, vagyis: “bassza meg!”

Egyik kifejezést sem kell, vagy lehet rövidíteni. Szabadon lehet őket használni, így, ahogy vannak, egy kis elővigyázatossággal. A shit szót rövid, nagyon rövid i-vel kell ejteni, „sit”. Ezzel ellentétben a lepedőt, amelyet úgy írunk, hogy sheet, és persze ezt is „sít”-nek ejtik, csak hosszú í-vel.

Megint a húgom jut az eszembe, aki egyszer (talán századszor) albérletet váltott. A háziasszony bevezette a leendő bútorozott szobájába, ahol persze nincs más, csak egy ágy, egy pici szekrény, egy kis méretű asztalka és egyetlen szék. Az ágyon két pokróc és semmi más.

A húgom alighogy megpillantotta a szobabelsőt, felkiált. „There is no sheet on the bed.” Ami azt jelenti, „Nincs lepedő az ágyon”, és meg is felelt a valóságnak. A háziasszony füle azonban azt regisztrálta, hogy „There is no shit on the bed”, ami szintén igaz volt, de kissé szokatlan megállapítás egy leendő albérlőtől, „az ágyon nincsen szar”.

A húgomat ez alkalommal nem bárddal kergették el, csak egyszerűen közölték vele, keressen magának másik helyet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3372) Immunitás…

Tibor bá’ fordítása online

 

Évekre, vagy évtizedekre szóló immunitás: A rezisztencia a COVID-19 ellen, sokkal tovább állhat fenn, mint azt korábban gondolták, állítja egy új kutatás

Szerző: Peter Andrews, London székhelyű ír tudományos újságíró, aki az University of Glasow-ban végzett genetikából.

Egy kis méretű, de jelentős tanulmány szerint a koronavírussal szembeni immunitás, úgy tűnik, hosszú ideig tarthat, felfokozva a reményt egy sikeres vakcina megteremtésére. De az ezzel kapcsolatos korábbi jelzéseket miért hanyagolták el.

Az új tanulmány, ami kis méretű és eddig még nem kapott szakmai bírálatot (peer reviewed), és nem került publikálásra, de on line megjelent a nyomtatás előtti bioRxiv szerveren. Bár ebben a pillanatban az akkreditivák többnyire hiányoznak, a New York Times bejelentette, mint a „mai napig a legszéleskörűbb és legkimerítőbb tanulmány az immun-emlékezett tárgyában.”

Valóban dicsérendő, és garanciát adó, mivel a tanulmány tovább kutat az antitestekkel kapcsolatzban, és a COVID-dal szembeni minden ellenállást felderít, név szerint a T sejteket, és a B sejteket, vagyis azokat a fehér vérsejteket, amelyek mindenfajta fertőzéssel szembe szállnak.

A tanulmány társvezetője a kaliforniai La Jolla Immunológiai Intézet 185 olyan alanyt vizsgált meg, akik túlélték a COVID fertőzést. Feltárták, hogy bár a vérükben lévő antitest szintje a fertőzést követően 6-8 hónap után leesett – ami megegyezik korábbi kutatási eredményekkel – igen jelentős mennyiségű T és B sejtekkel rendelkeztek, amik szintje ismeretlen okokból kifolyólag, a fertőzést követően, növekedtek.

A kutatásban résztvevő alanyok vére – a kutatás vezető szerint – „fertőzés esetén valószínűleg többségüknél évekre megakadályozhatja a kórházi kezelés szükségességét, vagy a betegség komoly lefolyását.”

Forrás: RT

Többször ért az a vád, hogy csak a negatív híreket közlöm. Ez most egy pozitív hír, de hogy hű legyek önmagamhoz, felhívom a figyelmet, hogy a T és B sejtek, a poszt szerint, nem adnak teljes immunitást, hanem azt segítik elő, hogy egy új fertőzés esetén a betegség enyhébb lefolyású legyen. 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3371) Svédország….

Tibor bá’ fordítása online

 

Svédország elhibázta a nyájimmunitást, állítja a korábbi tiszti főorvos

 

Annika Linde volt főepidemiológus kritizálta utódját, Anders Tegnell-t, azt állítva helytelen volt feltételezése, hogy az országot a nyáj immunitása megvédi a COVID-19 második hullámával szemben.

Az ország volt fő epidemiológusa szerint Svédország hibázott a nyájimmunitással kapcsolatban és nem készült fel kellően a koronavírus második hullámára. Annika Linde kritizálta utódját Andres Tegnell-t a fertőzés meredek emelkedése miatt, ami pénteken 5990 új fertőzést jelentett. A kórházba utaltak száma Európában a leggyorsabb mértékben növekszik.

A volt fő epidemiológus szerint a vágyálom vezette Tegnell-t és csapatát, hogy hibásan elfogadja az elképzelést, miszerint a nyáj immunitás az ősszel megvédené az országot a COVIDF-19 második hullámától.

A svéd laza hozzáállás és a karantén mellőzése megosztotta a véleményeket, különösen azért, mert más európai országok nemzeti karantént vezettek be, az utóbbi hetekben pedig még szigorúbb előírásokat vezettek be a vírus gyors terjedésének a megakadályozására.

Linde, aki Svédország fő epidemiológusa volt 2013-ig, amikkor is Tegnell vette át a pozíciót, állítja, hogy a Közegészségi Ügynökség vonakodott tervbe venni a legrosszabb lehetőséget.

Line azt nyilatkozta a Telegraph-nak: Ha nem fogadod el a legrosszabb szcenáriót az csak vágyálom, ami a svéd döntést vezette.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3370) A vírus becsapta az orvosokat, de most végre feltárult a titka.

A cikk fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek

 

Covid-19 had us all fooled, but now we might have finally found its secret.

libertymavenstock

In the last 3–5 days, a mountain of anecdotal evidence has come out of NYC, Italy, Spain, etc. about COVID-19 and characteristics of patients who get seriously ill. It’s not only piling up but now leading to a general field-level consensus backed up by a few previously little-known studies that we’ve had it all wrong the whole time. Well, a few had some things eerily correct (cough Trump cough), especially with Hydroxychloroquine with Azithromicin, but we’ll get to that in a minute.

There is no ‘pneumonia’ nor ARDS. At least not the ARDS with established treatment protocols and procedures we’re familiar with. Ventilators are not only the wrong solution, but high pressure intubation can actually wind up causing more damage than without, not to mention complications from tracheal scarring and ulcers given the duration of intubation often

required… They may still have a use in the immediate future for patients too far to bring back with this newfound knowledge, but moving forward a new treatment protocol needs to be established so we stop treating patients for the wrong disease.

The past 48 hours or so have seen a huge revelation: COVID-19 causes prolonged and progressive hypoxia (starving your body of oxygen) by binding to the heme groups in hemoglobin in your red blood cells. People are simply desaturating (losing o2 in their blood), and that’s what eventually leads to organ failures that kill them, not any form of ARDS or pneumonia. All the damage to the lungs you see in CT scans are from the release of oxidative iron from the hemes, this overwhelms the natural defenses against pulmonary oxidative stress and causes that nice, always-bilateral ground glass opacity in the lungs. Patients returning for re-hospitalization days or weeks after recovery suffering from apparent delayed post-hypoxic leukoencephalopathy strengthen the notion COVID-19 patients are suffering from hypoxia despite no signs of respiratory ‘tire out’ or fatigue.

Here’s the breakdown of the whole process, including some ELI5-level cliff notes. Much has been simplified just to keep it digestible and layman-friendly.

Your red blood cells carry oxygen from your lungs to all your organs and the rest of your body. Red blood cells can do this thanks to hemoglobin, which is a protein consisting of four “hemes”. Hemes have a special kind of iron ion, which is normally quite toxic in its free form, locked away in its center with a porphyrin acting as it’s ‘container’. In this way, the iron ion can be ‘caged’ and carried around safely by the hemoglobin, but used to bind to oxygen when it gets to your lungs.

When the red blood cell gets to the alveoli, or the little sacs in your lungs where all the gas exchange happens, that special little iron ion can flip between FE2+ and FE3+ states with electron exchange and bond to some oxygen, then it goes off on its little merry way to deliver o2 elsewhere.

Here’s the breakdown of the whole process, including some ELI5-level cliff notes. Much has been simplified just to keep it digestible and layman-friendly.

Your red blood cells carry oxygen from your lungs to all your organs and the rest of your body. Red blood cells can do this thanks to hemoglobin, which is a protein consisting of four “hemes”. Hemes have a special kind of iron ion, which is normally quite toxic in its free form, locked away in its center with a porphyrin acting as it’s ‘container’. In this way, the iron ion can be ‘caged’ and carried around safely by the hemoglobin, but used to bind to oxygen when it gets to your lungs.

packed with high levels of antioxidant molecules.. things like abscorbic acid (AKA Vitamin C) among others. Well, this is usually good enough for naturally occurring rogue iron ions but with COVID-19 running rampant your body is now basically like a progressive state letting out all the prisoners out of the prisons… it’s just too much iron and it begins to overwhelm your lungs’ countermeasures, and thus begins the process of pulmonary oxidative stress. This leads to damage and inflammation, which leads to all that nasty stuff and damage you see in CT scans of COVID-19 patient lungs. Ever noticed how it’s always bilateral? (both lungs at the same time) Pneumonia rarely ever does that, but COVID-19 does… EVERY. SINGLE. TIME.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3369) A vallás az…..

Tibor bá’ online

A vallás az emberiség ellensége

 

E.O. Wilson, híres biológus, akit a szocióbiológia atyjának ismernek, nemrég kijelentette, hogy a világ száz sebből vérzik a vallások miatt.

A New Scientist szerint Wilson következő könyve a Föld és az emberiség jövőjéről fog szólni. A Pulitzer-díjas biológus figyelmeztet, hogy az emberek még nem döbbentek rá arra, hogy a „törzsi felépítés” elpusztítja a bolygót – írja az International Business Times–ban megjelent összefoglaló.

„Az összes ideológiának és vallásnak megvan a saját válasza a Nagy Kérdésre, ezek azonban rendszerint dogmává degradálódnak egy bizonyos törzsnél.” Állítja a biológus. „A vallások különösen élnek a természetfeletti elemekkel, amelyeket más törzsek (vagy vallások) nem képesek elfogadni. És minden egyes törzs, függetlenül attól, mennyire nagylelkűek, jóindulatúak, szeretetet és jótékonyságot hirdetők, megvetéssel tekint az összes többi törzsre. Az emberiséget a vallásos hit húzza le.

„Az Embernek van egy erős késztetése annak fürkészésére, hogy vajon van-e egy isten, amely figyeli őt. Gyakorlatilag mindenki gondol rá, hogy van-e élet a halál után.” Folytatja Wilson „Ez az a dolog, ami az Emberiséget összetartja.” Azonban a transzcendens kutatást a törzsi vallások kisajátították.

„Éppen ezért azt tudnám mondani, hogy az emberi fejlődés szempontjából az lenne a legjobb, ha kiirtanánk a vallásokat. Természetesen nem kellene megszüntetni a természetes vágyat, hogy ezeket a nagy kérdéseket feltegyük.”

Különben Wilson Alabamában nevelkedett a baptista hitben, de eltávolodott a kereszténységtől, azonban nem állítja magáról, hogy ateista lenne. „Tudós vagyok” válaszolt a feltett kérdésre.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3368) A gyerekek,….

Tibor bá’ fordítása online

 

A gyerekek, miért nem betegszenek meg?

 

A tudósok sikeresen feltárták a COVID-19 egyik titkát, a vírus miért öli meg az idősebb embereket, miközben a gyerekeket láthatóan érintetlenül hagyja.

A Vanderbilt Egyetem Orvostani Központjának kutatói rájöttek, hogy a gyerekeknek kevesebb receptor fehérjéje van, amikre a SARS-COV-2 vírusnak szüksége van, hogy megtámadja a tüdőt, és kifejlődjön a COVID-19 fertőzés.

„Tanulmányunk biológiai bizonyítékkal szolgál, hogy csecsemők, és igen fiatal gyerekek mért nem fertőződnek meg, vagy miért enyhébbek a tüneteik.” Állítja Jennifer Sucre professzor jelölt, aki a kutatást vezette. Amikor a vírust beleheljük, a vírus tüske fehérjéje rátapadna az ACE2 receptorra, ami bizonyos tüdősejtek felületén van.

Ezt követve a TMPRSS2 elnevezésű, emlősök által létrehozott sejt enzim feldarabolja a tüske fehérjét, lehetővé téve, hogy a vírus a sejtmembránnal összeolvadva bejusson a sejtbe. A behatolás után a vírus megszállja a sejt genetikai rendszerét, és arra használja fel, hogy lemásolja önmagát. A tudósokat ez arra ösztönözte, hogy megvizsgálják, vajon a TMPRSS2 enzim meg tudja-e magyarázni, hogy az idősebb embereknek miért sokkal erősebbek a tünetei, mint a gyerekeknek.

„Korábban azt akartuk megtudni, hogy a csecsemők tüdejének viselkedése miként különbözik a felnőtt tüdőktől, sebesülés esetében.” Nyilatkozott Sucre. „Ebben a tanulmányban ellenkező irányba közelítettük a dolgot, és azt láttuk, hogy a fejlődésben lévő tüdő különbözősége védelmet nyújt a SARS-COV2 fertőzéssel szemben.”

Egereken végzet kísérleteknél olyan technikát alkalmaztak, ami érzékeli a génexpressziót a tüdő szövetek egyedi sejtjeiben. Ez lehetővé tette a génexpresszió követését a test COVID-19 fertőzésre adott válasza esetén.

Azt találták, hogy az ACE2 receptor génexpressziója alacsonyabb volt az egér tüdőben. Közben a TMPRSS2-nek meglepően felfokozott fejlődése volt.

Ezt követve a csapat olyan emberi tüdőszövetek vizsgálatába kezdet, amiket különböző életkorú donorokból nyertek ki, és ezekkel hasonló eredményeket értek el. Az enzim mennyisége, amely lehetővé teszi, hogy a vírus bejusson a sejtbe, az évek múltával jelentősen növekszik.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3367) A nő nem felejt

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Az 1942-es nyár után jött az ősz, az iskola, és engem bedugtak egy internátusba, a szüleim más lakásba költöztek és a háború miatt turbulens események következtek.

A háborút követve az évek egymás után teltek, mígnem 20 éves koromban behívtak katonának. Az időpont 1954, ami a szovjetrendszer leutánzásának csúcsa lehetett. A Magyar Néphadsereg egyenruhája egy az egyben megegyezett a Vörös Hadseregével, de még a kiképzési rend is. Egyáltalán nem voltak tekintettel arra, hogy nálunk a társadalmi hagyományok messze eltértek az orosz népétől. Ezért aztán a katonaság rosszabb volt a börtönbüntetésnél. Olyan hülye elvek uralkodtak, mint: Jobb békében tíz liter izzadság, mint háborúban egy deci vér. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 40 kilométert gyalogoltunk 30 kilós felszereléssel, mínusz 19 fokos hidegben, felhajtott fülvédővel, amit csak mínusz 20 foknál lehetett lehajtani.Szovjet mintára a közkatona megalázása tudatos kiképzési elv volt, mert a közlegényt ágyútölteléknek tekintették. Ennek eszközei közé tartozott a kopaszra nyírás és a láb díszlépésben való csapkodása egy tiszt megpillantása esetén, de ide tartozott a legénység minél tökéletesebb elszigetelése a családtól és a civil társadalomtól. Nem csoda, hogy sorainkban az eltávozás és a civilekkel való kapcsolattartás irgalmatlan mértékben felértékelődött, és éjjel-nappal a fellazulás kiskapuit kerestük.

Egyik ilyen kiskapu az egészségügy volt. Húszéves korban az ember ritkán betegszik meg, de előfordul, pláne, ha az minden vágya. A szovjet minta szerint reggel lehetett jelentkezni a gyengélkedőre. A jelentkezőket egy tiszthelyettes felvitte a gyengélkedőre, ahol egy felcser várt minket, akivel közöltük a panaszunkat. Ezt követően a felcser döntött a sorsunk felett. Néhány hónap katonáskodás után nekem szerencsére kilyukadt a fogam, amikor már ki-kiengedtek egy-egy hétvégén, de hol volt az még az igazi civil élettől.

Egy lyukas fog megjelenését minden épkézláb ember tragédiának fog fel, de nem mi. Ugyanis a felcser belenézett a szánkba, és miután konstatálta a lyukat, nem tehetett mást, mint kiküldött a Gorkij Fasorban lévő honvédségi rendelőintézetbe, ahol ellátás után utunkra engedtek. Igen ám, de ez reggel 9-10 körül volt, és a laktanyába elég volt visszamenni délután 4-re. Micsoda különbség! Ebbe a néhány órába belefért egy mozi, egy kis picsi-pacsi meg miegymás, ha valakinek volt olyan csaja, aki némi „félrelépéssel” megfűszerezve megpróbálta kivárni a leszerelést.

Na szóval, kilyukadt az egyik fogam, és már mehettem is a Gorkij fasorba, ahol minden orvos minimum alezredes volt, csak persze egyenruha helyett fehér köpenyben. Beadtam az egészségügyi könyvem, és szép csendben vártam a padon, hogy majd sorra kerülök. Egyszer csak név szerint szólítottak. Beléptem a rendelőbe, ahol közel az ablakhoz állt a jól ismert fogorvosi szék a fúrótoronnyal, de a hozzátartozó alezredes nélkül. Az ajtó mellett viszont egy apró íróasztal mögött ült az asszisztensnő, aki egyben adminisztrált is, és éppen nézegette az egészségügyi könyvecskémet.

Ha leszámítom azt a relativizáló tényt, hogy már hónapok óta nem láttam nőt, ez a fiatal csaj akkor is bombasztikusnak tűnt. Tökéletes alak, ideális magasság, kőkemény didkók, hófehér bőr, apró, pikáns, halovány szeplőkkel, hosszú, enyhén göndör vörös haj, és bolondító csábmosoly a szája szélén. Egyetlen éjszakáért oda adtam volna fele királyságom. Ekkor a jelenség csilingelő hangján megszólalt – Az alezredes elvtársra egy kicsit várni kell, mert elhívták valahová.

Valamit makoghattam, hogy várok vagy valami ilyesmit, és megpróbáltam másfelé nézni, elvégre nem bámulhatok egy nőt másfél méterről csak azért, mert nem tudom levenni róla a szemem. De a nyilvánvaló zavaromat megtörte az asszisztensnő újabb csilingelése.

  • Antalffy Tibi – kezdte a mondatot, amire felkaptam a fejem, elvégre az egészségügyi könyvemen egészen biztosan a „Tibor” név szerepelt, de a nő folytatta,
  • Gyerekkorodban nem laktatok ti a Bezerédj utcában?
  • De igen – hebegtem.
  • Amikor beléptél, én se ismertelek meg, de a nevedet olvasva eszembe jutottál. A földszintes ablakotok felső részére nagy zöld betűkkel fel volt írva „ANTALFFY TIBOR textil nagykereskedése”. Ahányszor kiléptem a kapunkon, mindig ezt a nevet olvastam. – aztán látva bizonytalankodásomat témát váltott – Én vagyok a Pöttyi, nem ismersz meg?
  • Hát, most már igen. Csak nagyon szép lettél – erre felkacagott.
  • Szerintem akkor olyan voltam, mint egy nyúzott béka, – vallotta be.
  • Látod, erre nem emlékszem, de sokat játszottunk, és egyszer nagyon kikaptam miattad.
  • Tudom, mert szerelmes voltál belém.
  • Ami azt illeti, nem egészen ezért, különben sem tudtuk, mi az, hogy szerelmesnek lenni, de most…. – aztán hirtelen megakadtam.
  • De most mi van? – kérdezte vissza, és olyan csábítóan nézett rám, mintha ettől függne az élete.
  • Szóval most…. Szóval most, most nagyon az tudnék lenni. Csak hát látod, hogy nézek ki, – és ezzel végigsimítottam kopasz fejemet.
  • Az nem számít, – bátorított Pöttyi.
  • Nem a fenét, – tört ki belőlem a keserűség – százával pörögnek körülötted a tisztek, meg… – de akkor belépett az alezredes és torkomon akadt a szó.

 

A fogorvos a civil életből hozott rutinnal betessékelt a székbe, majd teljes szakszerűséggel elvégezte a munkát. Kifelé menet az asszisztensnőtől visszakaptam az egészségügyi könyvemet, amibe be volt vezetve a kezelés elvégzése, és bele volt helyezve egy aprócska cetli, rajta egy telefonszám és két szó: „hívj fel”.

Ne is mondjam, az első leendő alkalommal, azaz másnap reggel a kantin nyilvános fülkéjéből felhívtam a számot. Pöttyi azt mondta, hogy most nem tud velem beszélgetni, de gyorsan diktáljam le a címem, majd ír. Akkoriban minden laktanyának volt egy postafiókszáma, így a címzés egyszerű volt: név és a Bp. Pf. 9431.

Aztán jöttek az ólomlábon cammogó napok, az esti levélosztások, és a nyomasztó magány türelmetlensége. Mígnem megjött a várva várt levél.

„Kedves Tibike! Már nem vagyok beléd szerelemes, és az egész egy nagy hülyeség volt. Különben is: elegem van a férfiakból – Pöttyi

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3366) Az első „szerelem”

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Hét-tizenegy éves korom között a Bezerédj utcában laktunk, ami a VIII. kerületben, a Rákóczi úttal futott közvetlenül párhuzamban. Kis, csendes utca volt, minimális forgalommal. Naponta csak néhány lovas kocsi ment át rajta, amikor kenyeret szállítottak a házunk földszintjén lévő fűszereshez (államosítás után ezek lettek a közértek) vagy az utcára nyíló borpincébe hoztak vagy éppen vittek bort hordószámra. Személygépkocsi ritkán tévedt arra, jó esetben hetente egyszer.

Békének álcázott háborús idők voltak. Reggel anyám kinyitotta az ajtót, a küszöbről bevette az odahelyezett liter tejet, és egy stanicliba rakott 6 zsömlét, amiből percek alatt reggeli lett. Az „elemi népiskola” hat házzal volt odébb a sarkon túl, ahonnan déli tizenkettőkor már haza is engedtek. Ebéd után miénk volt az utca, meg az egymással szemben álló két ház udvara, ahová drótostótok, verklisek és utcai mutatványosok tértek be, cselédlányok verték prakkerekkel a szőnyeget, a vice felmosta a követ, a házmester pedig oda állt ki, pörölni velünk, mert szerinte túl hangosan kiabáltunk.

Na, akkor egy kicsit megszeppentünk és vagy kibaktattunk a Tisza Kálmán (ma: Második János-Pál) térre, ahol a háborúra való tekintettel virágok helyett káposztát termeltek az ágyásokban közvetlenül a mai MSZP székház előtt, vagy csendben legyeket kezdtünk fogdosni a ház napos oldalán, azon versenyezve, ki talál nagyobbat. Ha valamelyikünk valahogy szert tett egy igazi játékra, úgy értem olyanra, amit boltban lehetett kapni, akkor a többiek napokig jártak csodájára. Persze találtunk magunknak egyéb szórakozást is, mint például az eldobott patkócsavarokkal aló “bikázást”, vagy cserép golyókkal való snóblizást.

A szemben lévő házban lakott Pöttyi, egy nálam másfél évvel fiatalabb, vörös hajú, szeplős kislány, aki egy alkalommal megfogta a kezem, és elhúzott a hátsó lépcsőhöz, amit csak a cselédlányok használtak. Amikor megérkeztünk a „titkos” helyre, Pöttyi a fülemhez hajolt és azt súgta, legyünk szerelmesek. Részemre a dolog rendkívül izgalmasnak tűnt, ezért aztán azonnal beleegyeztem. Akkor most mától kezdve szerelmesek vagyunk – jelentette ki Pöttyi. Igen, igen – válaszoltam nagy lelkesen, de itt megakadtam, mert fogalmam se volt, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, de Pöttyi megmagyarázta – ezentúl, azt kell tenned, amit én mondok.

Ez ugyan egy kicsit fenyegetőnek tűnt, de ha ez az ára a szerelemnek, akkor ezt el kell fogadni. Végül is anyámtól többször hallottam, hogy apám minden jött-ment kurvába beleszeret, ami ezek szerint egy teljesen elfogadott dolog lehetett.

Kölcsönös szerelmünk első tettét természetesen Pöttyi találta ki. Elvitt, a felnőtt szemmel megítélve, tőlünk nem túl messze lévő Rókus-kórház templomához, aminek falán be volt jelölve az l838-as árvíz szintje, és a bejárati kapu mellé felállított kőkereszt talpánál tömegesen égtek gyertyák, amiket a betegek hozzátartozói gyújtottak meg akkor még előttem ismeretlen okból kifolyólag. Pöttyi szerint a feladatunk a lefolyt viasz összegyűjtése volt.

A viaszgyűjtő tevékenységbe alaposan belemelegedtünk, mígnem arra lettem figyelmes, hogy besötétedett, és egy idősebb néni ránk is szólt, „gyereknek ilyenkor már ágyban a helye”. Így aztán a hatalmas viaszgolyóval megindultunk hazafelé. A kapuban elváltunk, Pöttyi magához vette a közös zsákmányt, gyorsan az arcomra nyomott egy puszit és beszaladt a házukba. Én meg hazakullogtam.

Mami, akinek halovány fogalma sem volt a modern gyereknevelésről, nem sokat teketóriázott, lekent két hatalmas pofont, majd megkérdezte, hol voltam mostanáig. Nagy bőgés közepette már éppen el akartam szipogni, mi történt, amikor kiderült, hogy a ruhám csupa viasz, ami miatt még kaptam kettőt, ez alkalommal a fenekemre. A faggatás csak ez után jött, így aztán az is kiderült, hogy ki csábított a rossz útra, és persze az is, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Ekkor anyám hangja megenyhült, még el is nevette magát.

Amint abbahagyta a nevetést, azt is megtudtam, hogy Pöttyi anyja egy büdös kurva, akitől a lánya csak rosszat tanulhat, és jobban tenném, ha kerülném a társaságát. Ezzel aztán pont került a dolog végére. Másnap első dolgom volt, hogy Pöttyivel közöljem, én már nem vagyok belé szerelemes, és az egész egy nagy hülyeség. Különben is: elegem van a nőkből. Pöttyi tudomásul vette a bejelentésemet, és csak annyit sziszegett kissé hiányos tejfogai között, hogy „ezt még megbánod”, és ezzel sarkon fordult. Én meg arra gondoltam, találjon magának másik szerelmet, pofozza fel az anyja azt a fiút, én nem kérek belőle többet. Ebből is látszik, hogy már 9 évesen is tudtam racionális döntéseket hozni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3365) Alaptörvény módosítás

Tibor bá’ online

 

Évekkel ezelőtt egy posztban ismertettem, hogy Rákosinak volt egy kifogástalan, demokratikus alkotmánya, de egy szót se tartott be belőle. Ezzel szemben Orbán az alkotmány (alaptörvény) minden egyes szavát betartja, de havonta változtatja a pillanatnyi érdekének megfelelően. Most is ezt történt. Változtattak. Ragadjunk kik belőle egy részt!

„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”

A paragrafus első részével tökéletesen egyetértek. De a „keresztény kultúrán” alapuló értékrenddel kapcsolatban már vannak kételyeim. Mi pontosan ez az értékrend? A Francia Forradalom óta a vallást és az államot külön kellene választani, amit nemigen tesznek meg. De ha egyszer egy országban ez megtörtént, akkor nem kellene visszakanyarodni.

A Horthy rendszerben én vallásos nevelésben részesültem. Nem csak nem sírom vissza, de élesen tiltakozom ellene. Isten léte nincs bizonyítva. Aki hinni akar benne, az szabadon megteheti, de a fiatal fejekbe miért kell beültetni egy minden alapot nélkülöző dogmát? Ráadásul elavult, a több ezeréves gyakorlattal együtt.

Éljetek a lehetőségekkel!

(3364) COVID-19 megtámadja az agyat

Tibor bá’ fordítása online

 

PTSD, Pánik hangulat, álmatlanság: minden ötödik COVID-19 páciens három hónapon belül mentális zavarokat kap, állítja egy új tanulmány

A COVID-19 páciensek jó részét mentális betegséggel diagnosztizálnak hónapokkal azt követve, hogy pozitív tesztet produkálnak, derül ki egészségügyi feljegyzésekből.

A The Lancet Psychiatry journal-ban közzé tett, az Oxfordi Egyetem által analizált eredmények, 69 millió amerikai esetet dolgozott fel, beleértve 62.354 olyan egyént, akiknél COVID-19 megbetegedést diagnosztizáltak 2020. január 20. és augusztus 1. között.

A kutatók azt találták, hogy a koronavírussal megfertőzöttek 20 százalékánál, a fertőzést követő 90 napon belül valamifajta mentális zavarral diagnosztizáltak. Elsősorban különböző szorongásokat, alkalmazkodási rendellenességet, PTSD (traumát követő rendellenes feszültség), pánikbetegséget, álmatlanságot, és elbutulást találtak.  Paul Harrison, pszichiátriai professzor, a tanulmány egyik szerzője azt mondta a Reutersnek, hogy „Az emberek aggódnak, hogy a COVID-19 túlélők az átlagnál nagyobb veszélynek vannak kitéve, hogy mentális zavarokat kapnak, ami a tanulmányunk szerint igen valószínű.” Harrison tanácsolja az egészségügynek, hogy készüljenek fel pszichiátriai kezelésekre, amihez hozzátette, hogy a tanulmány eredményei „valószínűleg alábecsülik” a várható pszichiátriai betegek számát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3363) Tetoválás

Tibor bá’ online

 

Néhány napja az újonnan megválasztott Új Zélandi (női) miniszterelnök egy őslakó (maori) nőt nevezett ki külügyminiszterének. Néhányan (beleértve magamat is) furcsának találták a kiválasztást, aminek oka az alábbi fényképen látható.

Hát igen, azzal nekem semmi bajom, hogy a hölgy maori, de nem csak elhízott, van az arcán egy tetoválás is, amit viszont én nem tartok elfogadhatónak. De persze semmi közöm hozzá. Azonban a helyszínen egy újságíró az arcra felvitt tetoválást rondának és civilizálatlannak nevezte. Erre persze elszabadult a pokol.

Gyerekkoromban volt egy könyvem teli fényképpel, különböző népeket mutatott be. Főleg persze afrikaiakat, mert az mutatós. Ott voltak tányér ajkú négerek, magas nyakú négerek, törpe lábú kínai nők, és rengeteg tetoválás. Szörnyülködve néztem őket, és megtanultam, hogy ezek a testet deformáló szokások nem civilizáltak. Magyarországon is létezett teto-válás, főleg a családjuktól sokáig távol élő tengerészek között, valamint segédmunkások, földbirtok nélküli parasztok soraiban. Nyilvánvalóan a felsoroltak nem tudnak felelősen gondolkozni.

Aztán jött a XXI. század és a tetkon kívül megjelent a pircing is. OK a testével mindenki azt tesz, ami akar, persze az abortusz kivételével, de könyörgőm, egy külügyminiszter legyen már „szalonképes”. Ni lesz a következő? Félmeztelenül ülnek be egy nemzetközi meg-beszélésre, mert Afrikában úgy szokás?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3362) Titokzatos rádiójelek saját galaxisunkból

Tibor bá’ fordítása online

 

Az úgynevezett gyors rádió kilövellést (FRB), először 2007-ben észleltek. Most azonban egy olyan FRB-t találtak a Tejúton belül, aminek pontos forrását sikerült meghatározni. A kilövellés mindössze egy tört másodpercig tart, de intenzitása a Napunk százmilliószorosa. Érdekessége, hogy asztronómusok nem zárják ki annak lehetőségét, hogy nálunk fejlettebb civilizáció felelős a jelenségért. Forrás: New Scientist (@newscientist) November 4, 2020

Ha műszakilag lehetőség van ilyen jelenség megteremtésére, akkor logikusnak tűnik, ha valakik más intelligens lények után kutatnak, mert ekkora energiával rendelkező kilövellést igen távol is lehet észlelni. A figyelemfelkeltő cikkben nincs megadva távolság, de más forrás szerint 30.000 fényévről van szó. Ez a kommunikációt igen nehézzé tenné, még akkor is, ha lenne is rá az emberiségnek eszköze.

Minden esetre a szóban forgó elképesztően nagy energia a kutatóknak egy kemény, megfejtendő talányt ad. Lesz mivel foglalkozni a közel jövőben. Mi pedig elvitázhatunk azon létezhetnek-e rajtunk kívül intelligens lények a Világegyetemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3361) Egy angol tanulmány szerint a COVID-19 antitest jelentősen csökken, ami a nyáj immunitást nem valószínűsíti

Munkára fel! Vége a hétvégének 😀

Tibor bá’ fordítása online

 

Elkeserítő hír, amit egy angol tanulmányról múlt hétfőn nyilvánosságra hoztak. Ezek szerint a COVIR-19 antitestekkel rendelkező emberekben az antitest három hónap alatt jelentősen csökkent. Ez azt jelenti, hogy akik megfertőződtek még nem úsztak meg semmit, mert újra megfertőződhetnek.

Az Imperial College London több mint 350.000 emberen végzett felmérést, ami szerint az antitesttel rendelkező emberek száma 26 százalékkal csökkent június és szeptember között. Az eredményeket még felül kell vizsgálni más szakértőkkel, de az előzetes adatok nagyon komoly mértékben vonják kétségbe a nyájimmunitás létrehozását széles körű oltással.

Konkrét számokkal: Angliában, júniusban a lakosság 6 százalékánál jeleztek antitestet, ez 3 hónappal később, szeptemberre leesett 4,4 százalékra.

Korábban végzett tanulmányok szerint az antitestek 6-12 hónap alatt eltűnnek, pont úgy, ahogy más koronavírusnál tapasztalható, mint például a közönséges náthánál.

A tanulmány nem jelez más fajta immunitást, mint például a T-sejtek, amik megvédenének az újrafertőzéstől. Arra is fény derült, hogy akiknél jelentkeztek szimptómák, lassabban veszítik el az antitestet, mint azok, akiknek nem voltak tünetei. Ezen kívül az egészségügyi dolgozók se veszítik el az antitesteket, mivel újra és újra fertőződnek.

Hatalmas hibának látszik feláldozni, elsősorban az időseket, és bízni abban, hogy az áldozatok árán megteremtődik a nyájimmunitás. Orbán vagy tanácsadóit nem a józan ész vezérli, hanem a balga vágyak. SARS-COV-2 vírus tulajdonságairól tavasz óta csepegtettek híreket, nagy valószínűséggel ki lehetett totózni mi várható, ahogy én kitudtam, pedig nem vagyok virológus. Az iskolák nem bezárása is hatalmas hiba, hacsak nem szándékos a lakosság végigfertőzése. A gyerekek tünetmentesek, de fertőzik egymást, majd mindegyik hazacipeli a  vírust. A gazdaság érdekében hagyni a végigfertőzést is egy balga dolog. Nem csak a karantén gátolja a termelést, gátolja a megfertőzött, és otthon betegeskedő, maradandó károsodást elszenvedő dolgozók tömege is. A miniszterelnöknek tudnia kellene, hogy az újraválasztáshoz nem elég a cinizmus, ész is kell hozzá.

___________________________________________________________________________     

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3360) Hétvégi humor – Vörös és Fekete

Tibor bá’ múltbéli emlékek online

 

A több mint negyven éve Ausztráliában élő Miklós barátom 1990-ben azzal ijesztgetett, hogy hazajön, nem látogatóba, mert azt negyven éve csinálja, egyszer és mindenkorra.

Az ötlet nem is olyan rossz, ugyanis Miki nem járt sem Mr. Soros, sem pedig Mr. Sarlós nyomdokaiban, ő mindössze egy apró üzemet hozott össze, ami aztán csődbe ment, és a rendszerváltáson átesett magyarországi üzleteléssel akarta kihúzni önmagát a szarból. Költőpénze havi 1500 dollár volt, amiből itt fényesen meg tudott élni. Ugyanis durván 500.000 mai forintból kellett volna majd itthon nyomorognia.

Ezt a nyomorgást természetesen nők terén kell érteni, amivel barátom eleve tisztában volt. Éppen ezért, ahogy közelgett a hazatérés ideje, a nemi élete felhőtlen egén gyülekező kumuluszokat velem szándékozott eloszlatni úgy, hogy küldött 100 dollárt és arra kért, szervezzek be neki valami fiatalabb hölgyet, esetleg hölgyeket, hadd válogasson belőlük. Ezek a hölgyek újabban igen hevesen keresnek „kifejezetten nagyvonalú” urakat, az „ápoltság nem akadály” jeligével.

Közben a megbízatás nekem is megtetszett, mert ki nem foglalkozna fiatal pipikkel úgy, hogy a cechet a haverja fizeti. Elkezdtem tehát böngészni a hirdetéseket, bár azzal tisztában voltam, hogy alapos keresgélés előtt állok, mivel a nőknek rendszerint se önkritikájuk, se arányérzetük nincs. Egy-két perces „munkáért” tízezreket akarnak kasszírozni és micsoda lotyók, te úristen. Szóval böngészem az újságot és megakad a tekintetem egy jeligén: „Vörös és Fekete”, mi a fene? Csak nem Stendhal törvénytelen ükunokáiról van szó? Legjobb lesz utánajárni a dolognak, feltétlenül válaszolnom kell.

Kedves Vörös és Fekete!

Ausztráliából hazatelepült, igen nagyvonalú üzletember vagyok. Hirdetésüket érdeklődéssel olvastam, és biztosítom Önöket, hogy személyemben meg fogják találni számításukat. Különben hatvanas, ápolt, szabályos testalkatú, kifejezetten elviselhető férfi vagyok. Természetesen a végső döntést egy személyes találkozásnak kell megelőzni. Ennek érdekében kérem, vegyék fel velem a kapcsolatot.

A levelemből egyértelműen kiderül, hogy írója hülye, alaposan fejhető, nem ismeri a hazai viszonyokat. Már másnap csöng a telefon. Csicsereg egy női hang, hogy ő a Vörös és Fekete.

– Drága hölgyem, maga vagy vörös, vagy fekete, mind a kettő nem lehet.

– Oh, hát az csak egy jelige – jön a megnyugtató válasz.

– Jelige, jelige, de azért valamit csak jelent.

– Hát persze! Ez olyan izgis, nem?

– Szóval ketten vannak és egyikük fekete hajú, a másikuk vörös? – sietek a hölgy segítségére.

– Valami ilyesmi, hehehe.

– Na jó, ne feszegessük. Különben is, gondolom, találkoznunk kellene.

– Hát, igen, hehehe – csicsereg vissza Vörös és Fekete.

Egek! Ez olyan, mint az angol történelemben „William & Mary” társuralkodók. A diákok legnagyobb része csak az érettségi szünetben döbben rá, hogy „William & Mary” tulajdonképpen nem egy személy, hanem kettő. Szent igaz, hogy Anglia trónján 1689-től William és Mary ült, de valószínűleg egymás ölében. Szóval nem bírom tovább és rákérdezek.

– Bocsásson meg, kedves, de magácska a Vörös vagy a Fekete?

– Egyik sem, én Bea vagyok.

– Még jó, hogy nem egy boa.

– Hogy mondta?

– Még jó, hogy nem egy boa – ismétlem meg szellemeskedésem, de hiába, Vörös és Fekete zoológiai ismeretei a házityúknál bezárulnak. Azonban tépelődésre nincs idő, mert Vörös és Fekete átveszi a szót.

– Magához fel lehet menni?

– Hozzám fel, ha nincs itthon a feleségem, nincsenek itthon az unokák, nem látja a házmester, a társbérlő és a ház 23 nyugdíjas nénije.

A telefon másik végén gyanús csend. Most én mondom a kagylóba:

– Hehehe, csak hülyéskedtem.

– Jaj, de jópofa, hehehe – jön meg újra Vörös és Fekete hangja.

Nekem meg rohadtul kezd tetszeni a dolog. Mekkorát lehet szórakozni 100 dollárért. A végén persze megállapodunk abban, hogy másnap délelőtt tízre jönnek Miklós két hónapja bérelt lakásába. Este ugye nem lehet, mert akkor dolgoznak, néha délelőtt is, de speciel a holnap délelőtt, az üres. Hát akkor, a holnap délelőtti viszontlátásra, kedves Bea.

Másnap délelőtt 10-kor csöngetnek az ajtón. Azért szép tőlük ez a pontosság. Az egész olyan üzletszerűen precíz.

– Nyitóóóóóm – üvöltöm át a falakon, és már pattanok is. Az ajtón pedig belibben egy hatalmas csöcsű, enyhén elhízott, harminc körüli cigány lány. Na, ez lesz a Fekete – állapítom meg magamban – akit szorosan követ egy szintén harmincas, egy kissé kiéltebb, kéthavonta más-más színre festett hajú nő, aki egy árnyalattal soványabb és két árnyalattal kisebbek a emlői. Ezzel szemben a hihetetlenül ízléstelen szerelésük egyforma. Én természetesen úgy teszek, mintha aranyat leltem volna, és már tessékelem is be őket a szobába. Hiába, na, anyám belém verte az udvariasságot.

– Hölgyeim, Önök hirdettek, adják elő a programjukat. Hogyan is gondolták, mennyibe fog kerülni, stb. Remélem nem szégyenlősek, ezeken túl kell lenni legalább egyszer, csak úgy, a miheztartás végett – hadarom el, hadd lássák, én is vágom az üzletszerűséget. A Vörös mindjárt magához is veszi a kezdeményezést:

– Szóval, először is azt kellene tudnunk, milyen gyakran szeretne velünk találkozni, és mennyit szán ránk egy hónapban?

– Csak egy pillanat, még mielőtt továbbmennénk – vágok a szavába – mit jelent az, hogy „milyen gyakran szeretnék magukkal találkozni?”

– Nézze, nekünk mindegy, de azért tényleg tudni kell, milyen gyakran.

– Hölgyeim, félreértették. Hogy milyen gyakran szeretném, azt értem, és nem is nehéz rá válaszolni, de mi az, hogy „magukkal”? Úgy értem, kettőjükkel?

– Hát persze, hogy kettőnkkel – trillázik felém az uniszónó, hát én sarkig lerohadok. Hogy gondolják ezek?

Egymás szájából szedik ki a szavakat. Kiderül, hogy ebben a szférában már tökéletesen érvényesülnek a piac törvényei. Ők, mármint Vörös és Fekete, iparkodnak a konkurenciát a háttérbe szorítani. Ők egyszerre ketten jönnek, de a dupla szolgáltatásért mindössze szimpla árat kérnek.

– Hölgyeim, ez nagyon jól hangzik, de ennek semmi teteje. Azok az idők, amikor még duplázni tudtam, már rég elmúltak a fejem felett.

– Oh, hát ők ezt tudják, ugye az én koromban, nyugtatnak meg bájosan, de azt lássam be, hogy ez így mégiscsak izgalmasabb és főleg látványosabb.

– Na, jó – adom be a derekam – menjünk tovább. Szóval gondolom, hetente egyszer.

Ezen mosolyognak. Úgy látszik, tudnak valamit, amit én nem. Szerintem azt hiszik, hogy a heti egyet azonnal felemelem háromra, ha meglátom, mit tudnak.

– Nem kell mosolyogni, kezdjük heti eggyel és van rá havi húsz rongyom.

Ez tetszik nekik. Kifejezetten szimpatikus, hogy havonta annyit szándékozom kidobni az ablakon, amennyi a minimális nyugdíj egy teljes hónapra. Bólogatnak, hogy elfogadják.

– Hát akkor, hölgyeim, mikor kezdjük?

Szerintük akár most mindjárt. Nézem az órámat, másodika van. De jó! Akkor most új hónapot kezdünk. Majd azt mondom a Miklósnak, hogy sajnos szárazon nem lehetett tanulmányozni a témát.

Vörös és Fekete meg se várta a formális igen elrebegését, máris akcióba kezdtek. Az egyik leengedte a rolót, a másik közölte velem, eddig tartott a magázással összekötött bohóckodás. Ők mindent tudnak (mármint ebben a témában), de magázással nem megy.

– Oh, hát persze. Szervusz, Bea. Szervusz… téged hogy is hívnak?

– Zsófi, hehehe – jön a vidám válasz.

– Nahát akkor, szervusz Zsófi – és vártam mi lesz. Na mi?

Bea és Zsófi minden sikk nélkül lehajigálták ruhadarabjaikat. Szóval, ezt már láttam gusztusosabban is, izgatóbban is, csak még ízléstelenebbül nem. Különben minden úgy jött be, ahogy megsejtettem. Bea hatalmas csöcsei még hatalmasabbakat lógtak. De mi a fenét lehet várni. Ez a nő már legalább 20 éve ivarérett, és 20 év piszok hosszú idő. Ezekkel a csöcsökkel ennyi idő alatt már annyi minden történhetett, talán csak a gőzhenger nem ment át rajtuk. Bár azon sem csodálkoznék.

Zsófi felsőteste se volt esztétikusabb. De tárul még elém négy darab meglehetősen szőrös női láb is, hiába na, Borsodot az epilláció mind ez ideig sikeresen elkerülte. Aztán felbukkant egy csomó hurka, két enyhén kopott nemi szerv. Nem kell röhögni! A fanszőrzet igenis kopik, koptatja az idő múlása és koptatja a használat is. Bea és Zsófi esetében mind a két eset fennállt. Tényleg, épp azon meditáltam, miért nem találják ki az altesti parókát, amikor Zsófi rám förmedt.

– Te nem vetkőzöl?

Ilyenkor szokott Woody Allen hátranézni, vaj’ kihez szóltak.

– De igen, azaz, majd ha lázba jöttem, illetve gumival szoktátok, vagy mi?

A kérdés megzavarta őket, mert éppen azon tanakodtak, melyikük kapja be a másik csöcsét egy kis leszbi macerának, így hát csak hevenyészve vetették oda nekem, hogy ők tiszták és nagyon megválogatják a partnereiket. Nahát, micsoda megtiszteltetés, tehát meg vagyok válogatva, de azért még erőlködök egyet.

– Úgy értem AIDS, meg ilyesmi.

Legyintenek, hogy már hallottak róla, de hát ők vigyáznak.

– Na ez az, de hogyan? Gumi?

– Nem, dehogy, az olyan, mint zokniban mosni lábat, hehehe.

– Lehet – megyek bele ebbe a bárgyú hasonlatba – csak tudjátok a lábmosástól még senki se kapott Kaposi szarkómát.

Ezt már nem is hallják. Valósággal habzsolják egymás rég lógásnak indult testrészét. Nem is tudom, kellek-e én ide? Most ráesnek az ágyra. Bea a hátán fekszik és térdben felhúzott lábait széttárja. Zsófi mohón beveti magát a combok közé és szürcsölő hangot hallat.

Na, én inkább kimegyek a konyhába, és főzök magamnak egy jó erős duplát. Lehet, hogy hajnalban lesz vége a bemutatónak.

Tíz perc múlva jövök vissza, egy helyett három kávéval. Ne mondják, hogy paraszt vagyok. De ahogy nézem, ezek észre se vették, hogy hiányoztam. Most Zsófi fekszik a hátán, és Bea dugja be egyszerre három ujját oda, ahová azok egyáltalán nem valók. Nem tudom, mit hülyéskedik, az egész öklét kellene, mondjuk, könyökig.

Zsófi hangosan liheg. Szent isten, ezek igaziból csinálják. Nem is tudom, mit tegyek. Az ágyon folyik a sikongatás. Most Bea rágcsálja Zsófi bimbóit, de jó alaposan ám. Körülnézek a szobában, nem hoztak-e magukkal kancsukát vagy jégtörő csákányt. Úgy tűnik, nem. Ez azért megnyugtató. Kevergetni kezdem a második kávét, megiszom. Bea a hasán fekszik, Zsófi lovagló ülésben a hátán csúszkál le és fel.

Egek, ez rosszabb, mint egy pornófilm, mert ezt ki se lehet kapcsolni. Vajon meddig tart? Nézem az órámat. Még nincs dél. A két nő mindenfajta hörgő hangokat bocsát ki magából. Lehet, hogy kezd vége lenni a bemutatónak? Adná Isten! Kokettálok a harmadik csésze kávéval, aztán észreveszem, hogy Zsófi és Bea átölelkezve egymás mellett fekszenek a hátukon, és engem néznek. Végre Bea megtöri a csendet.

– Előre tudtam, hogy impotens vagy, még mondtam is Zsófinak.

– Na, azért ez túlzás.

– Akkor miért nem kellett egyikünk sem? Le se vetkőztél.

– Azt hittem, még eltart egy darabig – dadogtam, és bátortalanul elkezdtem babrálni a nadrágszíjammal.

– Ne szövegelj! Mi a gond? Nem vagyunk elég jók? Na, mindegy, fizetsz valamit?

– Tulajdonképpen fizethetnék, mert azért a show, mint olyan, jó volt. Úgy értem, végül is dolgoztatok.

De Zsófi megvető kézmozdulattal belém fojtotta a szót.

– Figyelj! Ne fizess, kend a fejedre a stegót. Nem mindig jön be. Veszíteni meg tudni kell.

Mire filozófiájuk bölcsességét megértettem, már egyedül voltam a lakásban három üres csésze társaságában, és arra gondoltam, hogy az én koromban nem is olyan könnyű elkölteni 100 dollárt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3359) Hétvégi humor – A tiszta ingek halmaza

Tibor bá’ múltbéli emlékek online

 

A középmagas, fiatalon is már tar kopasz Soós Laci arcára rá volt írva, hogy éjjel-nappal csak dugna. Ausztráliai végcéllal nem is indult el Pestről nő nélkül, vitte magával Katit, a törékeny, nádszálderekú feleségét is.

Soós Laci nemcsak az ágyban volt szuper aktív, hanem nappal is, kinn az életben, egyszerre három cégnek is az ügynökeként reggeltől estig rótta a város utcáit.

Kati, a felesége egész nap a testét ápolta, és maximum arra volt képes, hogy estére némi meleg ételt tegyen az asztalra. Ez elsősorban azért volt furcsa, mert a kezdet kezdetén mindenki úgy tép, mint az őrült. Férj, feleség egyaránt. Puszta seggel szomorú az élet egy olyan városban, ahol a jólét kiül mindenki arcára.

Soósék szívesen láttak vendégeket minden este. Mi, egyedül élő hímek falkákban jártunk hozzájuk felzabálni a kekszet, beszlapálni a hűtött sört, meg legelészni Kati karcsú derekán és egyéb anatómiai látványosságain. Sokszor hamarabb érkeztünk haza, mint a férj. Lacit ez láthatóan nem zavarta. Az éjszaka az övé volt.

Nem vagyok az apró részletek kényes, sas-szemű, megfigyelője, de volt a vendégek és a házigazda között más, szembetűnő különbség is. Mi lezser pólóingben jártunk, ezzel szemben Soós Lacin mindig vasalt hófehér ing volt. Ja, barátom, nem könnyű az ügynök dolga. Izzadt is eleget a nyakkendő alatt.

Már hetek óta jártunk Soósék nyakára, gyakorlatilag éjjel-nappal, amikor felmerült bennem a kérdés, ki és mikor vasalja ezeket a makulátlan fehér ingeket, amik Lacinak gyakorlatilag munkaruhát jelentettek. Egyik este aztán feltettem az egyszerű kérdést:

– Gyerekek, ki vasalja ezt a rengeteg inget?

A kérdésre határozott csend volt a válasz, ami a témát még izgalmasabbá tette.

Vidáman feszegettem tovább a dolgot. Így aztán Laci egyre vörösebb lett, míg Kati szemében a dac egyre határozottabb. Végre Laci visszafogott hangon közölte a társasággal, hogy hitvesének gyenge a szíve, billentyű meg ez meg az, stb.

Így persze érthető. Akkor még nem tudtam, hogy a dög lusta feleségek rendszerint szívbillentyű-tágulásban szenvednek ötven-hatvan éven át, és ugyanannyi ideig lebegnek élet és halál között, mielőtt elhunynának, általában végelgyengülésben, minimum tíz évvel agyonhajszolt férjük halála után.

Nagy ártatlanul azt azért még megkérdeztem, hogy hát akkor ki vasal, mert ugye Laci egész nap a várost rója, este meg velünk iszik, éjszaka meg már csak nem vasal, mert ha már éjszakája sincs, akkor mi a fenének hajt egész nap.

Kiderült, hogy senki sem vasal, és így a hangulat elég kínossá vált, főleg amikor az után érdeklődtem, miként érik el a makulátlan tiszta ingek meg nem szakadó sorozatát. Laci végül rádöbbent a dolog megúszhatatlanságára. Kénytelen volt előadni a teljes sztorit. Inget tehát nem vasal senki, és mivel az ausztrál klíma miatt minden nap kell egy tiszta ing, Laci minden héten vesz hat darab vadonatúj inget.

Ezt egyszerűen nem akartam első hallásra elhinni, ha másért nem, hát azért, mert egész eddigi életemben nem volt összesen hat ingem. Erre Laci, aki addigra teljesen megkönnyebbült, hogy a nagy családi titok végül is napvilágot látott, karon ragadott, és kicipelt az előszobába. Megálltunk egy plafonig érő gardrób előtt. Laci kinyitotta a szekrény ajtaját, engem pedig a fuldoklásig elárasztott több száz szennyes ing.

Az eset után a Soóséknál eltöltött esték hangulata többé nem volt az igazi. A társaság szét is bomlott röpke napok alatt. Később hallottam, hogy Soósék szétváltak. Kati halálosan unta az egymás után átdugott éjszakák meg nem szűnő sorozatát. Laci pedig az inghegy folyamatos növekedésével nem tudott megbékélni.

Kati átlovagolt egy nála harminc évvel idősebb hapsira, aki szenvedélyesen átaludta az éjszakát, nem hordott inget, és főleg nem ügynök volt, hanem neki voltak ügynökei.

Laci sem maradt sokáig egyedül, erről személyesen győződtem meg. Hat hét sem telhetett el azt követve, hogy az inglavina maga alá sodort, amikor egy délután beugrottam hozzá. Alig tudtam megállni, hogy ne nevessek. A szoba közepén egy óriási halom kimosott fehér ing hevert, mögötte egy nő állt, plusz egy vasalódeszka. A nő természetesen vasalt. Robostus német állat volt az istenadta. Ahogy én néztem a dolgot, nem csak a vasalás nem tudott rajta kifogni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3358) Bunkó világhatalom

Tibor bá’ online

 

Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudni, ki nyeri az amerikai választásokat. Akár megnyeri Trump, akár csak néhány tízmillió szavazatot kap, az ország kiérdemli a bunkó jelzőt. Mi mást lehet mondani, ha a rá szavazó tízmilliók nem borulnak ki azon a véleményen, amikor Trump a koronavírus ellen háztartási (mondjuk Hypó) fertőtlenítőt javasolt bevinni az emberi szervezetbe (néhányan meg is próbálták és belehaltak). Hogy lehet egy felnőtt férfi ekkora marha? Jó, nem ért a biológiához, még alapszinten se, de akkor miért nem kérdezi meg valamelyik tanácsadóját, még mielőtt kiáll a hallgatók elé?

A fenti bekezdés csak az én bemelegítőm volt. Egy Fred Reed nevű publicista összeszedett néhány kifogást, természetesen amerikai oldalról nézve, amit most közzéteszek egy díszes csokorban.

A vallásosak kedvence Trump, aki Mózes öt könyvéből nem tudja nevén nevezni az elsőt (teremtés). Ígérte befejezi a háborúkat, befejezte? Ígérte, hogy csökkenti a költségvetési hiányt, növelte. Ígérte, hogy két éven belül megszabadul az illegális bevándorlóktól, nem szabadult meg. Ígérte, hogy a termelő gyárakat visszahozza Kínából, nem hozta vissza.

Mit tett vírus ügyben? A világon Amerika áll a legrosszabbul.

Trump, csak úgy mit elődei, két dologban teljesített: Védte a Wall Streetet, és a katonai költségvetést. De csinált mást is. Kilépett a fegyverkezéseket szabályozó egyezményekből (START- Hadászati fegyvereket korlátozó egyezmény, INF- közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése”, Nyitott égbolt). A NATO erőket kiterjesztette Oroszország határaiig. Csak azért, hogy megmutassa, ki a főnök a házban, ami felesleges és veszélyes.

Közben Kína fejlődik. Trump számára ez nem versenytárs, hanem ellenség, akivel nem tárgyal, hanem fenyeget, ”vagy azt teszed, amit mondok, vagy eltiporlak”.

Egy birodalom első számú szabálya, ne engedd, hogy vetélytársaid egyesüljenek. Trump a vetélytársakból ellenségeket csinált és szövetségessé erőszakolta őket. Ez elég nagy marhaság. Oroszország és Kína nem természetes szövetségesek. Kína a maga 1,4 milliárd szorgalmas emberével egy túlzsúfolt ország, védhetetlen hosszú határokkal Oroszország felé. Oroszországnak mindössze 146 millió lakósa van, viszonylag mozdulatlan gazdasággal, hatalmas üres területekkel, igen gazdag erőforrásokkal. A két országnak a múltban volt területi vitája. Trump ahelyett, hogy egymásnak vezette volna őket, szövetségre sarkalta őket.

És akkor ott van Irán, 80 millió emberrel, hatalmas hadsereggel és rengeteg olajjal. Volt egy egyezmény a JCPOA (iráni atomprogram), ami az irániakat besorolta volna a nyugati országok közé. Trump kilépett a szerződésből, amitől a nyugat európai országot majd szörnyet haltak. Erre mit tett Irán? Kelet felé fordult, készülnek létrehozni egy 25 éves fejlesztési egyezményt. Hab a tortán, Trump lemészároltatta Soleimani iráni hőst, ami után Irán – jogosan – végképp hátat fordít Nyugatnak.

Hasonló hülyeség volt Kínával kereskedelmi háborút kezdeményezni, „ellenállunk Kínának” jelszó alatt. Valójában jobban hangzik a „biztattuk a szellemet, hogy bújjon ki a palackból.”

Trump meghirdette a technológia elzárását Kínától. Erre, Kína beindított egy programot a technológiai függetlenségért. Ehhez persze idő kell, de működni fog nekik. Mi történik. Az amerikai vállalatok elveszítettek egy piacot, és megteremtettek maguknak egy konkurenciát.

Trump ismételten demonstrálta, hogy nem ismeri a történelmet, a földrajzot, a technológiát és a katonaságot. A Hawaii szigeteken elvitték az USS Arizona emlékműhöz, fogalma se volt mi az (japán támadás áldozatai). Véleménye szerint, az 1917-es(!) Spanyolnátha befolyásolta a II. világháború befejezését.

Trump hívei épp ilyen tudatlanok, és ami ennél is rosszabb fogalmuk sincs, hogy egy elnöknek miért kellene ilyen dolgokat tudni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3357) Kutya az Ember legrégebbi barátja – tárja fel egy új tanulmány

Tibor bá’ fordítása online

 

A Science folyóiratban megjelent DNS tanulmány szerint új információk láttak napvilágot az Ember és a Kutya közös történelméről.

A tudósok arra jöttek rá, hogy az összes kutyának közös őse, egy régi, ma már kihalt farkas fajta volt.

A Science folyóiratban publikált új, DNS tanulmány feltár új információkat az Ember és a Kutya közös történetéből, ami sok ezer évre megy vissza.

A mai kutya populációban tapasztalt sokszerűség már fennállt körülbelül 11.000 évvel ezelőtt, amikor a Jégkorszaknak vége lett, derült ki a DNS vizsgálatokból.

A Science-ben megjelent cikkből kiderül, hogy a kutyatársaink jelen vannak az egész Földön, de az is kiderült, hogy ez nem mindig volt így.

A Francis Crick Intézet által vezetett kutatás csapata 27 kutya genomját szekvenciázta, amelyek némelyike 11.000 évvel ezelőtt élt Európában, Közel Keleten és Szibériában.

Azt találták, hogy eddigre, jóval bármely más állat háziasítása előtt, már öt különböző kutya fajta létezett eltérő genetikai ősökkel. Vagyis amilyen kutyákat manapság lehet látni az utcán sétálni, a jégkorszakból származik. A Jégkorszak végére kutyák széleskörűen voltak megtalálhatók az északi féltekén. Ez azt jelenti, hogy a fajták sokszínűsége megtalálható volt már a mezőgazdaság megteremtése előtt, a vadászó/gyűjtögető időkben.

Hogy a kutyák először mikor különböztek a farkas ősöktől, vita tárgyát képezi. A genetikai anyagok kiértékelése az időt 25-40 ezer évvel ezelőttire teszi.

A helyzet az, hogy ellentétben más állatokkal, mint például sertés, amit több helyen egyszerre háziasítottak, a kutya esetében egyetlen eredet létezik farkasból kutyába.

A tudósok úgy találták, hogy az összes kutyának valószínűleg egy közös őse volt „egyetlen, ős, ma már kihalt farkas populáció”.

Konvergáló evolúció

Csontokból kivont, és analizált ősi DNS anyagból a kutatók képesek voltak evolúciós változásokat észlelni, ami több ezer évvel ezelőtt történt.

Példának okáért 4000-5000 évvel ezelőtt Európai kutyák igen sokfélék voltak, és úgy tűnik erősen elütöttek a közel keleti és a szibériai kutyáktól. De idővel ez a sokféleség elveszett.

Annak ellenére, hogy a ma látott európai kutyák rendkívül sokfélék, genetikailag valójában igen kevés változattól származnak.

Összevetve az emberi evolúcióval, a kutya hasonló utat járt be. Példának okáért az embernek a csimpánznál több olyan génje is van, ami szénhidrátot emésztő enzimért fellelős.

Ehhez hasonlóan a korai kutyáknak is volt ilyen génje, ellentétben a farkasokkal, mert étrendjük alkalmazkodott az agrárgazdálkodáshoz.

Korábbi kutatások feltárták, hogy az Arktiszon tartott kutyák, csak úgymint az eszkimók hasonlóképpen evolválódtak, alkalmazkodva a sok zsírt tartalmazó étrendhez.

Az ősi DNS kutatás forradalmasította őseinkkel kapcsolatos kutatásokat. A kutatók örülnek, hogy ezt alkalmazhatják kutyák esetében, mint a legrégebbi állat szövetségesünkkel.

A kutyák történetének a megismerése nem csak az ő múltjukat tárja fel, de sajátunkét is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3356) A COVID-19 hosszú távú egészségkárosítása csak mostanában vált ismerté – és a tanulmány szerint a kép nem tetszetős

Tibor bá’ fordítása online

 

Az orvosok kezdik felfedezni, hogy a sok millió amerikai, aki túlélte a betegséget, hosszú távú problémával küszködik, és fogalmuk sincs, hogy ez mennyi ideig fog tartani. Derül ki a Wall Street Journal-ben megjelent tanulmányból.

Már majd egy éve harcolnak a koronavírussal, ami után kiderült, hogy a kigyógyultaknak további problémáik vannak: állandó fáradtság, memória zavarok, emésztési problémák, szabálytalan szívritmus, fejfájások, szédülés, ingadozó vérnyomás, olyan is van, akiknek kihull a haja. Van, akiknek hónapokkal később is szimptómái vannak, és a szaglása, ízlése nem tért vissza.

A pandémia tombolása közben világos, hogy vannak túlélők és áldozatok, de a túlélők egy részénél tapasztalt fennmaradó egészségkárosodással kevesen foglalkoznak.

Ami meglepte az orvosokat, hogy sok esetben azoknál jelentkezik a hosszú távú hatás, akiknek a betegség lefolyása viszonylag könnyed volt.

Normál körülmények között a komoly betegségen átesett pácienseknek van fennmaradó, makacs tünetei, de a COVID-19 nem így működik, állítja Trisha Greenhalgh professzor az Oxfordi egyetemről. Tovább nem tudom fordítani, mert a cikk fizetős.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3355) Testamentumom

Tibor bá’ online

 

Ezt a posztot közelgő halálom előtt szándékoztam feltenni, de most, ebben a koronavírusos világban nem lehet tudni, hogy lesz-e rá időm. Ezért felteszem most, jóval idő előtt.

Azt szokták mondani, hogy egy zuhanó repülőn nincs ateista. Nem szeretem ezt az „ateista” kifejezést használni, mert azt tételezi fel, hogy isten létezése az alapállás, és akik ezt ellenzik, azok ateisták. A helyzet az, hogy isten létezése nem lehet alapállás, mert ahhoz be kellene bizonyítani létét, ami mind a mai napig nem történt meg. Én tehát nem vagyok ateista, hanem kétkedő. És hiába zuhan a gép, kétkedésemen nem változtatok. Tudomásul veszem, hogy szerencsém eddig tartott, hogy ezt a csodálatos világot láthattam, részese lehettem, és megismerhettem a világot mozgató fizikai törvényeket. És örülhettem, hogy értelmem fel tudta fogni azt, amit érdemes megismerni. És akkor jöjjön a testamentumom:

Az Újszövetségi János így kezdi evangéliumát: Kezdetben vala az ige. Ennél nagyobbat nem tévedhetett volna (mindjárt az elején). Mert nem volt kezdet. A lét mindig is volt. Nem is lehetett másképp, legfeljebb mi nem tudjuk felfogni ésszel. Az ember úgy szocializálódott, hogy mindennek van kezdete, és semmi sincs magától, minden meg kell csinálni. Ez utóbbi adta az ötletet a teremtésre. A Biblia így kezdődik: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. Ezt az elképzelést William Paley (1743-1805) tiszteletes megerősítette a tengerparton talált zsebórával, amit azóta is bizonyítékként hirdetnek a hívők. Igaz a felvilágosításkor felvetették, hogy jó-jó, de ki teremtette a Teremtőt? Vagyis ő honnan van? Tehát nem lehet megkerülni az idők végtelenségét, aminek természetesen nem volt kezdete, így nem kellett megteremteni.

A Lét, vagyis körülöttünk milliárd fényévekre minden, egyszerűen csak van, és mindig is volt. Csupán azért, mert nem lehet másképp. Olyan lehetne, hogy semmi sincs, de akkor tényleg nem lenne semmi. Tehát van, és ha már van, mi más lehetne, mint a legtökéletesebb elrendezés. Az anyag szerkezete és az őserők annyira tökéletesek, hogy magától bármi lehet, mindenféle külső beavatkozás nélkül, csak idő kell hozzá.  Annyira minden, hogy még öntudat is kialakulhat, amire mi vagyunk a bizonyíték. Mivel senki nem hozta létre, senki se teremtette, senki se irányítja vagy felügyeli, nem is lehet célja. Egyszerűen csak van. A lét csak van, nem valamiféle beavatkozás következtében, hanem mert nem lehet másképp. Amit nekünk, öntudatra ébredt lényeknek tudomásul kell venni, és bele kell nyugodnunk, hogy nincs szerepünk, létezésünk a biológiai óra lejárta után megszűnik, helyet ad másnak, amit megédesíthet a tudat, hogy részese lehettünk a lehető legnagyobb csodának.

Az anyagszerkezet, és az őserők, csak a lehetőséget biztosítják, hogy bármi kifejlődhessen. A kifejlődés mechanizmusát evolúciónak nevezzük. Az evolúciónak nincs célja, szerepe, az evolúció csak egy jelenségnek a neve. A jelenségen belül minden logikusan történik. Ahogy 2×2 nem lehet más csak 4, úgy az evolúciós folyamat is magától érthető. Az állandó mutáció mellett csak az életképesebbnek van utóda. Az a2 + b2 = c2 szabályt se kell megteremteni, ez csak úgy van, ahogy a π számjegyeit sem befolyásolhatta semmi alkotói ötlet, ez csak úgy adódik (bármely számrendszerben).

A fentiekben leírtakat az Ősrobbanás nem cáfolja. Ha volt ősrobbanás, az nem jelent egy teremtést, mert egyáltalán nem jelenti azt, hogy az anyag és arra ható erők akkor keletkeztek volna. A Léten belül az anyag megjelenése, látszólagos eltűnése és változása nem befolyásolja a Lét végtelen időktől való jelenlétét. Semmi sem teremtődik, semmi sem szűnik meg, minden csak átalakul.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3354) Körlevél

Tibor bá’ online

 

A svájci-német határon élek, igazoltan fertőzött vagyok. Jelenleg lábadozom, a szervezetem lassan 2 hete küzd a vírussal.

Kérem szépen Önöket, hogy a túlélési tippjeimet terjesszék el, hogy minél többen túlélhessék a betegséget!

A legfontosabb:

Mellkasi fajdalom jelentkezése eseten semmiképpen se aludjanak a hátukon fekve! Vagy ülve bóbiskoljanak, vagy az oldalukon fekve, és mozogjanak minél többet, az ágyban is, a házban is, akar a szabadban, friss levegőn is, mert attól beindul a keringés, és felerősödnek tőle!

A vírusos tüdőgyulladás okozza ugyanis a haláleseteket, és a tüdő károsodását is. Ha nem mozognak, a tüdőgyulladás súlyosbodik!

Nem igaz, hogy a vírus csak az idősekre és a betegekre veszélyes!!!

Fiatal vagyok, jól táplált, egészséges, edzett, mégis nagyon legyengített!

Ha nem keltem volna fel az ágyból, és nem mozogtam volna, valószínűleg most halott lennek, mert a tüdőgyulladás megölt volna, annyira legyengít! Csak akkor lettem jobban, mikor felkeltem, és mozogtam, egyébként levegőt sem kaptam volna…

Aki a hátán fekszik végig az ágyban, és nem mozog semennyit, az teljesen legyengül, meghal, higgyék el nekem!

Bármennyire gyengének érzik magukat, keljenek fel, minden nap sétáljanak egyet, akar a házban is, nyitott ablaknál, ez mentett meg engem is.

Ha csak fekszenek, súlyosbodik a tüdőgyulladás, és belehalnak jó eséllyel!

Ülve legyenek, ha járni, mozogni nem tudnak, mert ez a testhelyzet kedvez a légzésnek, a fekvés pedig nehezíti.

Ha tehetik, minden nap fogyasszanak sok fokhagymát, zöld teát, és nagy dózisban vitaminokat, pl. borászoktól szerezzenek be tiszta C-vitamint, megéri felerősíteni magukat a helyes táplálkozással!

Az egészségügy már most is túlterhelt, és a helyzet csak romlani fog egy darabig, mindenki elkapja, ezért semmilyen orvosi segítséget ne várjanak, hanem magukon és egymáson segítsenek!

Ismétlem: Aki nem mozog, az meghal!

Ezt a betegséget nem lehet csak úgy kiheverni ágyban fekve, mint az influenzát!

Keljenek fel, és járjanak! Isten óvja Önöket!”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3353) Miss Foo

Tibor bá’ vasárnapi igaz története

Abszolút értelemben véve a Melbourne-i Egyetemen nem volt nőhiány, sőt, mondhatnám nőfelesleg volt, de ez az „abszolút értelemben véve” a részemre értéktelennek bizonyult. Mit kerteljek, kerültek a nők, mintha leprás lennék. Igaz, ezt olyan udvarias formában tették, hogy szinte meg tudtam nekik bocsátani.

Egyetlen kivételt Foo kisasszony képezett, aki Kuala Lumpurból jött, és maga is bevándorlónak számított. Isten bizony, engem nem zavart sem apró termete, sem maláj és kínai génjeinek pikáns keveredése. Az már zavaróbb volt, hogy amikor moziba invitáltam, közölte, hozza a barátját is. Barát alatt én egy másik lányra gondoltam, mert ilyen értelemben az angol nyelv nem tesz különbséget barát és barátnő között. Sebaj, vigasztaltam magam, legalább bővül ismeretségi köröm. Ha a barátnő csinosabb, akkor legközelebb őt hívom moziba, mert a három kör lefutása Ausztráliában is kötelező volt. Vagyis egy mozi, még egy mozi, aztán egy harmadik, ami után a hölgyet már meg lehetett hívni egy csésze teára a kollégiumi szobámba.

Na, ebből oltári nagy pofára esés lett, mert a barátnő nem she volt, hanem he, és úgy lett bemutatva, mint a család barátja, akire Miss Winnie Foo rá lett bízva.

A film alatt Winnie ült középen, egyik oldalán Mr Banny Wong, a másik oldalán pedig én. Igaz, a vetítés alatt Miss Foo bal kacsóját a kezemben tarthattam, és a három mozijegyből Mr Wong kettőt gálánsan fizetett, de ez semmiképpen nem kárpótolt azért, amit előtte vérmesen elképzeltem.

A szünetben Foo kisasszony diszkréten magunkra hagyott minket férfiakat, valami apró ürüggyel. A velem egykorú Banny Wong pedig egyszerű angol tőmondatokkal röviden felvilágosított. Ezek szerint Winnie családja igen gazdag, és nagyon modern felfogású. A gazdagságról volt némi elképzelésem, hiszen a Melbourne-i Egyetemen taníttatni lányukat nem volt semmi, ami pedig a család modernségét illeti, nos, arról is kezdtek lenni elképzeléseim.

Hamarosan kiderült, hogy a Foo család a modernséget egyetlen tényre alapozza. Ezek szerint nem állnak elébe egy vegyes házasságnak, de azt tudomásul kellett vennem, hogy Miss Foo, ellentétben a helyi szokásokkal, szűz fog maradni a nászéjszakáig. Közbe kell szúrnom, tőlem az maradt. Megnyugtattak afelől, hogy vagyoni helyzetemet nem firtatják, a házasság után anyagi gondjaim nem lesznek, válásról szó sem lehet, amennyiben később meggondolnám a dolgot, és lelépnék, a világ bármely pontján megtalálnak. Az esküvő az általam megnevezett vallás szokásainak megfelelően bonyolódhat, de életem Kuala Lumpurban kell leélnem.

Ekkor vége lett a szünetnek, csöngettek, mi pedig tovább néztük a filmet, de már nem tartottam fontosnak, hogy Winnie enyhén izzadt mancsát tovább masszírozzam, amit ők az ultimátumra adott nemleges válasznak fogtak fel.

Gyors „szakításomat” Miss Fooval napokon belül megbántam. Végül is a semminél a petting is jobb. Pofátlanul meg kellett volna kérdeznem Mr Wongtól, a petting meg van-e engedve, és ha igen, milyen feltételek mellett. Neki is ott kell-e lennie, vagy a petting ellenőrző tanuk bevonása nélkül is gyakorolható. Végül talán arra is ki kellett volna térni, hogy náluk hol húzzák meg a határt a petting és az aktus között. Úgy tudom, ezeknél a népeknél a legapróbb részleteket is letárgyalják a nő háta mögött.

Most már mindegy, az viszont biztos, hatalmas lehetőséget puskáztam el. Sok mindent megtudhattam volna, ha a témát teljes mélységében megismerem. Például ott van az anyós-vő viszony. Vajon kötelességem-e időnként tiszteletem tenni az anyós hálószobájában, ha az ő hozományából kifolyólag gazdag a család? Miként alakulnak a dolgok, ha Winnie lánytestvérei pártában maradnak? Egyáltalán, ha nem kell dolgoznom, csak úgy eltartanak, mivel tölthetem napjaimat? Késő bánat, még az is lehet, hogy az TV2-ben az időjárás-jelentést az én lányom olvasná be. De ez már csak eső után köpönyeg.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!