2020. október hónap bejegyzései

(3352) Meredeken csökken a mortalitási ráta – New York Times

A poszt teljes magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek

___________________________________________________________________________

Death rates have dropped sharply

Amid a pandemic of bad news, there’s a bright spot: Survival rates among Covid-19 patients, even those with severe cases, are improving.

One New York hospital found that death rates among Covid-19 patients dropped to 3 percent from 30 percent between March and June, while a British study reported that survival rates of those in intensive care units jumped to 80 percent from 40 percent during the same period.

While it’s true that over time more young adults, who have better survival rates, have been hospitalized, studies have shown that the drop in fatalities is real, even when accounting for the shift in age. Researchers at NYU Langone Health recently studied 5,000 virus patients and controlled for differences in age, sex, race, underlying health problems and severity of symptoms. They found that death rates had dropped significantly, to 7.6 percent in August, from 25.6 percent in March.

Some have speculated that the coronavirus has become less virulent, but experts say there is no evidence for that. Instead, they think the survival rate has improved because clinicians learned how to treat the disease, incorporating the use of steroids and non-drug interventions. Patients are also seeking care earlier and hospitals have not not as overwhelmed as they were during the first wave.

Still, medical experts caution that the death rate from Covid-19 is many times higher than that of the flu, and that the disease has long-term damaging effects on the body.

There’s also no guarantee that deaths will continue to decrease. One of the reasons the death rate was so high in the spring was that hospitals were overwhelmed. And as hospitalizations have surged 40 percent in the U.S. over the last month, experts are worried that hard-won gains may be lost.

“If hospitals that aren’t prepared for large numbers of people have to deal with a large influx of Covid patients, or small hospitals get pulled into it, we should expect that mortality could change unfortunately,” said Tom Inglesby, the director of the Center for Health Security at Johns Hopkins University. “That’s a warning.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3351) Sose akarok saját gyereket

Tibor bá’ fordítása online

 

Ez a poszt eredetileg a FEMSPLAIN (Femsplain.com.) határozottan feminista blogban jelent meg, „Sokáig akarok élni gyerek nélkül” témakörben, amit szabad stílusban fordítottam le.

Mondok neked valamit, amin meg fogsz botránkozni, de előbb ülj le. Készen vagy? Akkor jó. — Nem akarok gyerekeket. – Tisztázzunk valamit! Nem azt jelenti, hogy még nem akarok gyerekeket. Nem azt jelenti, hogy majd csak a házasság után. Nem azt jelenti, hogy előbb visszafizetem az egyetem alatt felvett kölcsönt. Nem azt jelenti, hogy előbb veszek magamnak egy házat. Nincs semmilyen kikötés. Egyszerűen sose akarok saját gyereket.

Őszinte leszek hozzátok, elsősorban arról van szó, hogy nem szeretem a gyerekeket. Az egész eddigi életemet egykeként éltem le, és piszkosul élveztem, hogy nincs testvérem. Rólam meg lehetne mintázni az egyke szobrát: elkényeztetett, türelmetlen, önző, stb., és mint ilyen nincs semmi gyakorlatom a gyerekekkel kapcsolatban. Még életemben nem volt egy csecsemő a kezemben (kösz, hogy felvetetted, nem kívánom elringatni a tiédet). Fogalmam sincs, hogyan tudnék szót érteni 12 év alatti gyerekkel. Számomra a gyerekek terra incognita.

Egykeségem introvertált és önzővé tett. Bevallottan ez nem egy igazán jó kombináció, ha a feladat saját szükségletednek a feláldozása, és valaki másnak, egy apró emberi lénynek a folyamatos gondozása, aki még etetni se tudja önmagát. nekem pedig semmi kedvem megváltozni. Ilyen vagyok, ez vagyok, és én így szeretem önmagam. Szeretem a jelenlegi életvitelemet, és a további, várhatóan gyermektelen életemet.

Ez természetesen nem azok ellen szól, akik gyermekeket akarnak, amennyiben ahhoz van kedvük. Szülőnek lenni sokak számára fantasztikus élmény és boldogság, de ez nem vonatkozik mindenkire.

Egy olyan társadalomban élünk, ahol általánosan elfogadott, hogy a nők minden vágya a gyermekek világra hozása. Gyermekek vállalása annyira elfogadott, hogy amelyik nő ezzel nem ért egyet, azt nem tartják normálisnak, tehát engem se. Aki eltér a társadalmi elvárásoktól az „fogyatékos”, kevesebbet ér, mint az a nő, aki ki akarja használni reprodukáló képességét. Az ilyennek egyszerűen nincs igaza, és egyértelműen nem ismeri saját elméjét, de ha kap kellő időt (és megfelelő oktatást, hogy egy igazi nő gyermekeket akar) akkor meg fogja változtatni a véleményét. Ha pedig azt feltételezed, hogy ez mind csak hipotézis, akkor még nem voltál olyan nő, aki nem akar gyereket és ezt nem is rejti véka alá. Hidd el nekem, volt már részem ehhez hasonló retorikában. „Oh, te még fiatal vagy, néhány év és meg fog változni a véleményed.” Hát kérem, valóban fiatal vagyok, még csak 22 éves, de ez automatikusan nem jelenti azt, hogy nem vagyok képes felnőttként, kellő indoklással élve feltárni magam előtt, ki is vagyok, és mit akarok az élettől.

Tinédzser éveim alatt, és most a húszas éveim elején egyre inkább biztos vagyok abban, hogy gyerek nélkül akarok élni. Sok szöveget hallok a nők anyai ösztönéről, ami fogamzásképes éveiben lepik el őket, de én semmi ilyesmit sose éreztem, és egyszerűen nem értem meg, hogy mi nem lenne normális bennem.

Nem akarok gyerekeket, és kiderült, hogy ettől nem leszek egy csöppet se kevésbé nő. Nem vagyok hibás „termék”. A gyermekvállalástól senki se lesz se jobb, se rosszabb. Miért ne lehetne nekem, mint független feministának jogom ahhoz, hogy megválogassam, miként akarok élni.

Végül pedig, ha tudsz olyan hajléktalan macskáról, amely otthont keres, hívj fel. Egyszerűen élek-halok a macskákért.

A szerző Jessica Burnell egy agytröszt alkalmazottja, imád jógázni, ha lehet említést tesz a patriarchátusról. Imádja Alex nevű macskáját.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

#(3350) Változás

Tibor bá’ szelektált fordítása online

 

Világunk gyors ütemben változik és nem a jó irányba. Bármi történik az ellene szól a korábban ismert világképünknek. Íme, két gyöngycsepp.

Amerikában megtalálták az első ázsiai gyilkos darázsfészket. És ez nem vicc.

A darázs szárny fesztávja 80 mm. Csípésnél nyolcszor több mérget tud fecskendezni áldozatéba, mint a közönséges darázs. És egymást követve több csípésre is képes. Nem szokása az ember megtámadása, de van rá példa. Csípése áthatol az ember ruházatán, és halálos is lehet. Japánban évente kb. 50 ember hal bele. A darázs fő szórakozása, hogy méhkaptárokban simán lefejezi a védekezésre képtelen méheket, majd a kaptárt elfoglalják maguknak. Ezt a dögöt most Amerikában megtalálták, és mindent megtesznek, hogy ne telepedhessen le. Feltételezésem szerint nem lehetetlen, hogy nálunk is megjelenik a közeljövőben.

Más: Fiatal éveimben büszke liberális voltam. Élni és élni hagyni. Addig gyakorolhatom jogaimat, amíg az nem ütközik mások jogaiba. Ugye milyen szép? Csakhogy ezzel az utóbbi évtizedekben alaposan visszaélek, és a visszaéléseknek még nincs vége.

Most olvastam, egy amerikai hajadon nem akart férjet, de szeretett volna anyuka leni. Ezért elment egy spermabankba és teherbe ejtette magát a választható nyílt donor opció szerint. Azaz tudhatta, ki a sperma adakozója. A hölgynek megszületett a kislánya. Elsőre elhatározta, hogy amikor a lánya 18 éves lesz, felfedi a biológiai apuka kilétét, hadd ismerkedjen meg vele. Ez természetesen belefért a „nyílt donor” opcióba. Most viszont úgy döntött, hogy neki joga van megtudni a bank kinek adott még ugyanabból a geciből, hogy leánya személyesen felkereshesse féltestvéreit.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3349) Szabadság – béke poraira. Szerző: Paul Craig Roberts

Tibor bá’ VIP fordítása

 

Németország készül módosítani az alkotmányát, hogy lehetővé tegye 19 titkos ügynökségének bármikor, bárkit, bármilyen oknál fogva lehallgathasson. ( https://netzpolitik.org/2020/bundesregierung-beschliesst-staatstrojaner-fuer-alle-geheimdienste ).

A digitális forradalom olyan felhatalmazást adott a kormányoknak, ami túlmutat George Orwell distropikus regényén, az 1984-en. Emlékszem, amikor 1984 csak a távoli jövőben volt, és arra is emlékszem, amikor az ország, ahol születtem szabad volt. Ez ma már nem létezik.

A cikk teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. Előfizető az lehet, aki a honlap fenntartásához anyagi segítséget nyújt

_________________________________________________________________________

Western Liberty R.I.P.

October 25, 2020 | Categories: Articles & Columns | Tags: |   Print This Article

Paul Craig Roberts

Germany is on the brink of modifying its constitution, to allow all 19 secret services to hack anyone at any time, for any reason, secretly ( https://netzpolitik.org/2020/bundesregierung-beschliesst-staatstrojaner-fuer-alle-geheimdienste ). — Mark Crispin Miller, News from Underground

We are witnessing in every Western country a rapid transformation of what were formerly free countries into police states. Governments violate their constitutions, issue edicts in place of legislation, treat citizens arbitrarily, and pursue agendas on the basis of justifications that are contrary to the facts.  The digital revolution has given governments powers far beyond those of Big Brother in George Orwell’s dystopian novel, 1984.

I can remember when the year 1984 seemed to be the far distant future, and I can remember the free country in which I was born and grew up.  That country is no more.

The youth of today have never experienced a free country and do not know what has been lost.  Indeed, they are absorbed in the digital revolution that they think is freedom.

The “War on Terror” launched by 9/11 and the war on Covid launched in order to learn techniques of mass population control have together terminated free societies. Today privacy is a non-existent right, as are free speech, free inquiry, open pubic debate, and the right to operate a business.

In place of debate, people who disagree with official explanations enforced by the presstitutes and social media are  “cancelled.” Your every email, phone call, purchase and web search is captured and used to build a profile of you for marketing purposes and for future arrest should you prove troublesome for the regime.

Whistleblowers are prosecuted despite legislation defending them from prosecution. Thought control and behavior control are  imposed by firing people and destroying their careers for using unapproved words and taking unapproved positions.

The collapse of liberty has been rapid in the 21st century.  But it has been creeping upon us for some time. Few Americans alive today remember when a wife could not testify against her husband or a husband against his wife. Such testimony was considered a violation of marriage that had formed one out of two.  It was self-incrimination, which is prohibited by the US Constitution in those days when the Constitution was respected and had authority.

Few who are alive remember that the marriage contract was in part a sexual contract and there was no such thing as “wife rape.”

There was no such thing as Child Protective Services with the power to intervene in the family, seize children from parents, and have parents prosecuted on charges of child neglect or abuse whether real or fabricated.

You could yell at and spank your child without being arrested.  You didn’t live in fear that bruises from sports activity or falling off a bike would be noticed by a school teacher, doctor, or neighbor and result in an intrusion into the family by Child Protective Services determined to prosecute parents in order to justify the budget.

Kids of my generation were free to be wherever they chose to be without adult supervision on week-ends, holidays from school, and summers as long as they were home by dinner time. Our bikes made us mobile, and we could be anywhere in range of a bike and a pair of legs, and our parents weren’t arrested for child neglect.  It was mass third world immigration, integration of formerly stable homogeneous neighborhoods, and the rise of the pedophile sex trade that made children no longer safe. Multicultural society failed to protect children and began persecuting parents instead.

A person could start a car without, if it had a manual transmission, having to push the clutch petal to the floor.  A person could drive away without having to put on a seat belt or endure endless beeping.  Soon, if not already, you must be strapped in or the car will not move.  The range of free judgment has been greatly narrowed.  Even the appliances we use bully us.

I could go on at great length, but it is too depressing.

If Donald Trump wins the election and is permitted to be inaugurated, perhaps he will make it a part of “making America great again” to get the intrusive government out of our lives.  I was born a free person, and I would like to die a free person.

But I am not holding my breath.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3348) Ha a múlt iránymutató, akkor az Arktiszon a permafroszt az összeomlás szélén áll

Tibor bá’ fordítása online

 

A visszamaradt üledékek gyors melegedést, és tengerszint emelkedést mutatnak, amit széles körű olvadás vált ki széndioxid felszabadulásával. Ez a lehetőség a fagyos talajban van eltemetve. Valójában sok milliárd tonna szénvegyület van eltemetve a talajban. Néhány fok melegedés ezt felszabadíthatja, és így bejuthat az atmoszférába.

Legalább is ezt mutatja a múlt. Egy új tanulmány szerint, ez a múltban már többször bekövetkezett. A Scienc Advances című magazinban pénteken a kutatók publikáltak, egy 27.000 éves visszatekintést az Arktiszra történetében. A tanulmány úgy találta, hogy legalább három alkalommal a klíma hirtelen változott, ami hatalmas permafroszt területeket olvasztott fel az Arktiszon (permafroszt szénvegyületben gazdag talaj). Következésképpen, hatalmas mennyiségű széndioxid került a levegőbe.

Jelenleg a Föld újra keresztülmegy egy gyors klímaváltozáson, amit az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok okozzák. Tény az, hogy a kutatások szerint a Föld sok millió év óta, ilyen gyors melegedésnek nem volt részese.

Ha a múltból lehet tanulni a jövőre vonatkoztatva, akkor egy kicsivel több melegedés beindíthat az Arktisz permafrosztján egy erős destabilizálódást.

A tudósok a vészjeleket már évek óta leadják.

Amint az Arktisz hőmérséklete emelkedik a permafroszt elkezd melegedni, és amint olvad, széndioxidot és metánt enged a levegőbe.

A kutatok ismételten figyelmeztetnek, hogy a kibocsátások felgyorsíthatják a klímaváltozást. Ez egy veszélyes visszacsatolás megfutáshoz vezethet, ahol a nagyobb melegedés még több permafroszt olvadást okoz, ez pedig még több szénvegyület levegőbe kerülésével jár.

Hogy ez milyen gyorsan következik be, az még vita tárgya.

Több tanulmány is jelezte a melegedést és az olvadást az Arktisz permafrosz területein. De a kutatások még nem tudták meghatározni, a permfroszt milyen gyorsan reagál a bekövetkező klímamelegedésre, és a folyamatban mennyi szénvegyület kerül a levegőbe.

A klímakutatás terén ez még egy ismeretlen folt, a tudósok jövőbéli klímaváltozásának fő bizonytalansága.

Az új tanulmány egy gyors klímaváltozást sugall, még csak néhány fok melegedés esetén is, ami az olvadó Arktisz esetében drámai mennyiségű szénvegyület kiáramlását jelenti.

A tudósok őskori üledékek adataiból dolgoznak, melyet a Szibériától északra fekvő Jeges-tenger fenekéből nyerik, ahol azok több ezer éven át voltak eltemetve. Az üledékek pontos kémiai analízisével a tudósok képesek megállapítani mennyi szerves anyag áramlott az óceánba a permafrosztos szárazföld összeomlása miatt.

Hasonló tanulmányoknak köszönhetően, amelyek szintén rég eltemetett üledékek és ősi jég mintákra támaszkodnak, a tudósoknak elfogadható elképzelései lehetnek, mi történt a Föld klímájával és a széndioxid szinttel több ezer évvel ezelőtt.

A tanulmány szerint az elmúlt 27.000 évben volt három elhatárolható periódus, amikor gyors klímaváltozás következett be nagy fokú permafroszt olvadással.

Az esemény főtétele a hőmérséklet emelkedése volt. Amint a klíma melegszik, a permafroszt olvadni kezd és a folyók az iszapot behordják a tengerbe, miközben szénvegyületek kerülnek a levegőbe.

De ez nem a teljes történet. A kutatók úgy gondolják, hogy a gleccserolvadás által kiváltott tengerszint emelkedésnek szintén volt szerepe.

A tengerszint emelkedés jelentősen erodálta az Arktisz tengerpartjait az utolsó két felmelegedéskor. A gyors erózió valószínűleg a fagyott permafrosztot gyorsan bemosta a tengerbe.

A tanulmány szükségszerűen garantálja, hogy ami a múltban megtörtént az újra megtörténhet a jövőben.

Egyre nagyobb az aggodalom, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése nem elég gyors. A tudósok állítják, ha az emberiség nem csökkenti gyorsabban az üvegházhatású gázok kibocsátását, az évszázad végére több fokkal is melegebb lehet az átlag hőmérséklet.

Örjan Gustafsson a Stockholm University tudósa, és a tanulmány egyik szerzője szerint: „A permafroszt olvadásából származó metán kevesebb ember által végrehajtott kibocsátást tesz lehetővé, mielőtt elérnék a veszélyes küszöbértéket. Az egyetlen módja annak, hogy lehatároljuk a permafroszttól származó üvegházhatású gáz csökkenését, ha az Ember kevesebbet bocsátki.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3347) Én szóltam

Tibor bá’ online

 

Magyar Covid-katasztrófát jelez előre a legfontosabb járványmodellező intézet

A Washingtoni Egyetemen működő Egészségmérési és -értékelési Intézet (IHME),amely világszerte az egyik legelismertebb és legmegbízhatóbbnak tartott, egészségügyi trendek modellezésével foglalkozó kutatóintézet.

A koronavírus-világjárvány kezdete óta mindenki figyel rájuk, mert kifinomult matematikai modelljeik jó közelítéssel képesek előre jelezni, hogy az adott pillanatban érvényes folyamatok milyen jövőt vetítenek előre. Vagyis előre megrajzolják a járványgörbét, az új esetek és a halálozás alakulását. Különböző forgatókönyveket állítanak fel attól függően, hogy milyen intézkedések történhetnek a jövőben.

Az aktuális predikciójuk szerint, ha Magyarországon a jelenlegi trendek folytatódnak (és úgy tünik folytatódnak), nagyon hamar katasztrofálissá fog válni a helyzet. Az év végéig több mint 12 500 halálos áldozata lehet a járványnak, a november végére várt tetőzéskor 35 ezren fognak ténylegesen megfertőződni (tehát az azonosított és az azonosítatlan fertőzöttek együtt), és 220-an fognak meghalni naponta.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3346) A mindennapi betevő feleség

Ünnepi novella

 

Az osztrák menekültlágerekben az első és minden bizonnyal a legfontosabb dolog az adatok felvétele volt, tipikus német alapossággal. Igen ám, de a legtöbb menekült nem rendelkezett igazolvánnyal, ami semmi hátrányt, sőt, bizonyos előnyt biztosított, hiszen mindenki azt diktálhatott be, amit akart.

Pontosan ez az oka annak, hogy bár Újvári Béla története az utolsó betűig igaz, nevének valódiságáért nem merném tűzbe tenni a kezem.

A dolgok rendje szerint, akiknek már csak néhány nap hiányzott az induláshoz, azokat mindenhonnan Salzburgba, azaz a salzburgi tranzitlágerbe vitték. Onnan pedig egyszerre mindenkit egy közös járműhöz, amely hajó vagy repülő volt.

Néhány napja lehettem a tranzitlágerben, amikor egy délután a tízszemélyes szobába belépett Újvári egy nővel. Első hallásra ez talán furcsa, de az osztrák lágerek vegyesek voltak. Együtt aludt bennük nő és férfi, ismerős és ismeretlen. A szobák éjszakai élete rendkívül színes volt, nem hiányoztak sem a vaskos meglepetések, sem az epés megjegyzések.

Újvári tehát belépett egy nővel, körülnézett, meglátott egy üres ágyat, és nyomban annak irányába vette lépteit. Az ágyra rátette szerény csomagját, majd megszólalt: „Újvári Béla vagyok, ez pedig a feleségem, mi is Ausztráliába megyünk”. Ilyen bemutatkozást angol filmeken lehet látni. A magyar lélek nem így működik. Mi ügyet sem vetettünk rájuk. A délutánból este lett, az estéből pedig éjszaka. Lámpaoltás után Újvári ágya felől szokatlanul gyorsan, a szinte kötelező tíz-tizenöt perces várakozási idő eltelte nélkül, halk suttogás kezdett szerteáramlani a teremben. A kezdetben halk suttogásnak induló beszéd egyre határozottabb formát öltött, ami egy idő után értelmes szavakká formálódott, valahogy így:

– Ne, még ne.
– Miért ne?
– Még ne.
– Miért ne?
– Meghallják.
– Mit hallanak meg?
– Mit hallanak meg, ezt hallják meg!
– Mit ezt?
– Hát ezt! – és valaki a sötétben rácsapott valakinek a kezére.
– Hát mikor?
– Majd.
– Mikor majd?

És ez így ment hosszú perceken keresztül. Először vicces volt, aztán csak a kíváncsiság hajtott, de a végén meguntam, és elaludtam.

Másnap tudtam meg, hogy a végén Újvári és felesége gyakorlatilag dulakodtak az ágyban, tök sötétben, de a fültanúk szerint a végén Újvári győzött.

Igen ám, de a feleség másnap összepakolt, és minden diszkréció nélkül simán távozott. Újvári pedig ott maradt feleség nélkül, várva az öt nap múlva induló hajóra. Piszok kellemetlen. Ausztráliába? Feleség nélkül?

Újvári ezt egyáltalán nem találta olyan nagyon kellemetlennek. Még sötétedés előtt hozott egy másik nőt, cuccát lerakta az ágyukra, és buzgó suttogásba kezdtek. Ez azért már néhányunknak sok volt, és valaki megkérdezte tőle, ki ez a nő? Újvári szemrebbenés nélkül válaszolta, „A feleségem”, és suttogott tovább. Lámpaoltás után az előző esti jelenet megismétlődött.

– Még ne!
– Miért ne?
– Meghallják – stb.

Mindjárt a kezdetén megfogadtam, hogy ezt most kivárom. Ma nem alszom el. Ki is vártam egész addig, amíg az aktus el nem kezdődött, eléggé jelentős kézitusa után.

Másnap reggel ez a nő is csomagolt, majd elment. Erre már érdemes volt odafigyelni. Késő délután Újvári ismét hozott egy nőt. Mi már meg sem kérdeztük, ki ez. Pontosan tudtuk, hogy a felesége.

A lámpaoltás utáni események szinte forgatókönyvszerűen zajlottak:

– Ne!
– Miért ne?
– Ne, mert meghallják – stb.

Dulakodás, aktus, csend. A különbség mindössze annyi volt, hogy közülünk egyesek már nem bírták cérnával, és nem csak hangosan beleröhögtek, hanem biztatták is őket. Ki a nőt, ki Újvárit. Az eset olyan elképesztően komikus volt, hogy az előző napokban alvást színlelő, és a teremben, mint tudjuk, szintén jelenlevő nők is szintén kuncogtak. Ezt egyszerűen nem lehetett kibírni.

Reggel a nő természetesen csomagolt, és ment. Egész nap erről beszéltünk. Én estére készítettem egy hatalmas transzparenst (amit manapság molinónak neveznek) és kifeszítettem a terem közepén. ÜDVÖZÖLJÜK A LEGÚJABB FELESÉGET!

Újvári ezt egyáltalán nem találta viccesnek, mert a nem túl gyanútlan negyedik nőnek meg kellett magyarázni a szöveget, ami azért akkor sem volt könnyű feladat, ha feltételezzük, hogy Újvári a napok elteltével egyre lejjebb adta a nőkkel szemben támasztott igényét.

Csoda történt. Ez az este teljesen elütött az előzőektől. Újvári ágya felől egy mukk nem sok, annyi sem hallatszott, csak az ütemes nyikorgás, de akkor már harmadik hónapja voltunk lágerlakók, és az éjszakai ütemes nyikorgás úgy hozzátartozott életünkhöz, mint a reggeli tea.

Később kiderült, Újvári nem volt egy fenevad, és nem volt született promiszkuozus. Mindössze azt történt, hogy a hajó indulása előtt néhány nappal az igazi feleség meglógott egy hentessel. Újvári pánikba esett, mit fog ő nő nélkül Ausztráliában csinálni. Lett egy ötlete. Átment az újonnan érkezetteket elszállásoló lágerbe, mert az ottaniaknak igen rossz kilátásaik voltak a továbbutazásra, és sok-sok hónap lágerélet állt előttük. Itt aztán megkérdezte a fiatalabb nőket, nem akarnak-e egy öt nap múlva induló hajóval Ausztráliába menni. Perceken belül jelentkezett valaki. A nővel közölte, hogy úgy kell tennie, mintha ő Újvári Béláné lenne, mert különben nem engedik fel a hajóra.

Újvári feltételezte, hogy a nőknek lesz annyi sütnivalójuk, és ki fogják találni, mivel jár a névkölcsönzés. A nőknek volt is ennyi sütnivalójuk, de azt gondolták, a hajó néhány nap múlva indul, addig valahogy kihúzzák valami okos mesével, a hajón pedig Újvári már nem tud csinálni semmit.

Repedtsarkú Marcsánk vidáman végigkefélt Újvárival három álló éjszakát, és szépen fel is szállt a hajóra, ahol megtanulta, mi a különbség a járható és a járhatatlan út között. Marcsa a hajón mindenkivel kefélt, csak Újvárival nem. Öt Gulden volt egy menet a 12-es mentőcsónak ponyvája alatt.

Újvári letette a főesküt, amint Melbourne-be érünk, Marcsát feljelenti az ausztrál hatóságoknál, hogy nem is Újvári Béláné, és akkor vissza fogják toloncolni Európába.

Ami azt illeti, Újvári ezt meg is tette, de Marcsát nem toloncolták vissza. Mindössze annyi történt, megfosztották az Újvári Béláné név használati jogától, és kénytelen volt az új életét a régi nevén, Tóth Máriaként elkezdeni.

Mindenesetre, amíg Újvári csórón szállt partra, addig Tóth Mária vagyonos nőként érkezett az ötödik kontinensre.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3345) Nyolc tévhit a COVID-19 járvánnyal kapcsolatban, amit az emberek elhisznek

A cikk fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek

Forrás: A 175 éves Scientifiy American c. folyóírat

___________________________________________________________________________

Eight Persistent COVID-19 Myths and Why People Believe Them

1 THE VIRUS WAS ENGINEERED IN A LABORATORY IN CHINA.

Because the pathogen first emerged in Wuhan, China, President Donald Trump and others have claimed, without evidence, that it started in a lab there, and some conspiracy theorists believe it was engineered as a bioweapon.

Why It’s False: U.S. intelligence agencies have categorically denied the possibility that the virus was engineered in a lab, stating that “the Intelligence Community … concurs with the wide scientific consensus that the COVID-19 virus was not man-made or genetically modified.” Chinese virologist Shi Zhengli—who studies bat coronaviruses and whose lab Trump and others have suggested was the source of COVID-19—compared the pathogen’s sequence with those of other coronaviruses her team had sampled from bat caves and found that it did not match any of them. In response to calls for an independent, international investigation into how the virus originated, China has invited researchers from the World Health Organization to discuss the scope of such a mission.

Why People Believe It: People want a scapegoat for the immense suffering and economic fallout caused by COVID-19, and China—a foreign country and a competitor of the U.S.—is an easy target. Accidental lab releases of pathogens do sometimes occur, and although many scientists say this possibility is unlikely, it provides just enough legitimacy to support a narrative in which China intentionally engineered the virus to unleash it on the world.

2 COVID-19 IS NO WORSE THAN THE FLU.

Since the beginning of the pandemic, Trump has lied about the disease’s severity, saying it is no more dangerous than seasonal influenzaTrump himself admitted to journalist and author Bob Woodward in recorded interviews in early February and late March that he knew COVID-19 was more deadly than the flu and that he wanted to play down its severity.

Why It’s False: The precise infection fatality rate of COVID-19 is hard to measure, but epidemiologists suspect that it is far higher than that of the flu—somewhere between 0.5 and 1 percent, compared with 0.1 percent for influenza. The Centers for Disease Control and Prevention estimates that the latter causes roughly 12,000 to 61,000 deaths per year in the U.S. In contrast, COVID-19 had caused 200,000 deaths in the country as of mid-September. Many people also have partial immunity to the flu because of vaccination or prior infection, whereas most of the world has not yet encountered COVID-19. So no, coronavirus is not “just the flu.”

Why People Believe It: Their leaders keep saying it. In addition to his repeated false claims that COVID-19 is no worse than the flu, Trump has also said—falsely—that the numbers of deaths from COVID-19 are exaggerated. In fact, reported deaths from COVID-19 are likely an undercount.

3 YOU DON’T NEED TO WEAR A MASK.

Despite a strong consensus among public health authorities that masks limit transmission of coronavirus, many people (the president included) have refused to wear one. Georgia’s governor Brian Kemp went so far as to sign an executive order banning city governments from implementing mask mandates. He even sued Atlanta’s mayor Keisha Lance Bottoms when she instituted one, although he has since dropped the lawsuit. Nevertheless, as coronavirus cases spiked around the U.S. during the summer, even states that were once staunch holdouts implemented mask orders.

Why It’s False: Masks have long been known to be an effective means of what epidemiologists call source control (preventing a sick patient from spreading a disease to others). A recent analysis published in the Lancet looked at more than 170 studies and found that face masks can prevent COVID-19 infection. It has also been widely established that people can be infected with and spread COVID-19 without ever developing symptoms, which is why everyone should wear a mask to prevent asymptomatic people from spreading the virus.

Why People Believe It: Early guidance on masks from the CDC and the WHO was confusing and inconsistent, suggesting that members of the general public did not need to wear masks unless they had symptoms of an infection. The guidance was in part driven by a shortage of high-quality surgical and N95 masks, which the agencies said should be reserved for health care workers. Even though face coverings are now mandated or recommended in many states, some people refuse to wear one because they consider it emasculating or a violation of their civil liberties.

4 WEALTHY ELITES ARE USING THE VIRUS TO PROFIT FROM VACCINES.

In a book and in the conspiracy theory film Plandemic, Judy Mikovits, who once published a high-profile but eventually retracted study on chronic fatigue syndrome, makes the unsubstantiated claim that National Institute of Allergy and Infectious Diseases director Anthony Fauci and Microsoft co-founder Bill Gates could be using their power to profit from a COVID-19 vaccine. She also asserts without evidence that the virus came from a lab and that wearing masks “activates your own virus.” An excerpt from the film was widely shared by anti-vaxxers and the conspiracy theory group QAnon. The video was viewed more than eight million times on YouTube, Facebook, Twitter and Instagram before it was taken down.

Why It’s False: There is no evidence that Fauci or Gates has benefited from the pandemic or profited from a vaccine. In fact, Fauci has sounded alarms throughout the pandemic about the risks of the virus, and Gates has a long history of philanthropy geared toward eliminating communicable diseases. Mikovits’s claims about the virus’s origin and the efficacy of masks also have no scientific support.

Why People Believe It: Wealthy or influential figures such as Gates and Fauci are often the target of conspiracy theories. Trump has at times attacked Fauci, a member of his own coronavirus task force, calling him an “alarmist.” Some of the president’s followers may find it more palatable to believe that Fauci is exaggerating the severity of the outbreak than to acknowledge the Trump administration’s failure to contain it.

5 HYDROXYCHLOROQUINE IS AN EFFECTIVE TREATMENT.

When a small study in France suggested the malaria drug hydroxychloroquine might be effective at treating the disease, Trump and others seized on it. The study is now widely criticized, but some people have continued to tout the medication despite growing evidence that it does not benefit COVID-19 patients. In a tweet, Trump called the hydroxychloroquine treatment “one of the biggest game changers in the history of medicine,” and he has mentioned it repeatedly in his public coronavirus briefings, continuing to hype the drug. In late July he retweeted a video featuring Stella Immanuel, a Houston, Tex.–based physician (who has made questionable assertions in the past, including that doctors had used alien DNA in treatments and that demons cause certain medical conditions by having sex with people in their dreams), claiming that hydroxychloroquine is an effective treatment for COVID-19. The video was viewed tens of millions of times before social media companies took it down.

Why It’s False: Several studies have shown that hydroxychloroquine does not protect against COVID-19 in those who are exposed. The Food and Drug Administration initially issued an emergency use authorization for the drug, but the agency later warned against its use because of the risk of heart problems and ultimately revoked its authorization. And in June the National Institutes of Health halted its clinical trial of the medication, stating that although it was not harmful to patients, it did not provide any benefit.

Why People Believe It: Initial reports suggested hydroxychloroquine might be a potentially promising drug, and people are most likely to believe the first things they learn about a topic, a phenomenon called anchoring bias. And because Trump has repeatedly claimed that the drug is effective, his supporters may be more likely to believe reports that confirm their views rather than those that challenge them.

6 INCREASES IN CASES ARE THE RESULT OF INCREASED TESTING.

As coronavirus cases surged in the U.S., Trump frequently claimed that the spikes were merely the result of more people being tested. He has tweeted that “without testing … we would be showing almost no cases” and has said in interviews that the reason numbers appear to have gone up is that testing has increased.

Why It’s False: If this scenario were true, one would expect the percentage of positive tests to decrease over time. But numerous analyses have shown the opposite. The rate of positive tests rose in many states (such as Arizona, Texas and Florida) that had big outbreaks this past summer, and it decreased in states (such as New York) that controlled their outbreaks. In addition, hospitalizations and deaths increased along with cases, providing more evidence that the national increase in positive tests reflected a true increase in cases.

Why People Believe It: There was a severe shortage of tests in the U.S. early on during the pandemic, and their availability has increased (although actual testing remains far short of what is needed). It is logical to wonder whether more cases are simply being detected—if you look only at total cases and not at the proportion of positive tests or the rates of hospitalization and death.

7 HERD IMMUNITY WILL PROTECT US IF WE LET THE VIRUS SPREAD THROUGH THE POPULATION.

Early on in the pandemic, some speculated that the U.K. and Sweden were planning to let the coronavirus circulate through their populations until they reached herd immunity—the point at which enough people are immune to the virus that it can no longer spread. (Both nations’ governments have denied that this was their official strategy, but the U.K. was late to issue a full lockdown, and Sweden decided against widespread restrictions.)

Why It’s False: There is a fundamental flaw with this approach: experts estimate that roughly 60 to 70 percent of people would need to get COVID-19 for herd immunity to be possible. Given the high mortality rate of the disease, letting it infect that many people could lead to millions of deaths. That tragedy is what happened during the 1918 influenza pandemic, in which at least 50 million people are thought to have perished. The U.K.’s COVID-19 death rate is among the world’s highest. Sweden, for its part, has had significantly more deaths than neighboring countries, and its economy has suffered despite the lack of a shutdown.

Why People Believe It: They want to get back to normal life, and without a widely available COVID-19 vaccine, the only way to achieve herd immunity is to let a substantial number of people get sick. Some have speculated that we may have already achieved herd immunity, but population-based antibody studies have shown that even the hardest-hit regions are far from that threshold.

8 A COVID-19 VACCINE WILL BE UNSAFE.

Worrying reports have emerged that many people may refuse to get a COVID-19 vaccine once it is available. Conspiracy theories about potential vaccines have circulated among anti-vaxxer groups and in viral videos. In Plandemic, Mikovits falsely claims that any COVID-19 vaccine will “kill millions” and that other vaccines have done so. Another conspiracy theory makes the ludicrous assertion that Gates has a secret plan to use vaccines to implant trackable microchips in people. Most Americans still support vaccination, but the few voices of opposition have been growing. A recent study observed that although clusters of anti-vaxxers on Facebook are smaller than pro-vaccination groups, they are more heavily interconnected with clusters of undecided people. One Gallup poll found that one in three Americans would not get a COVID-19 vaccine if it were available today and that Republicans were less likely to be vaccinated than Democrats.

Why It’s False: Vaccines save millions of lives every year. Before a vaccine is approved in the U.S., it must generally undergo three phases of clinical testing to show that it is safe and effective in a large number of people. The top COVID-19 vaccine candidates are currently being tested in large-scale trials in tens of thousands of people.

Why People Believe It: There is good reason to be cautious about the safety of any new vaccine or treatment, and the politicization of the fda under the Trump administration has raised legitimate concerns that any vaccine approval will be rushed. Nevertheless, previous safety trials of the top vaccine candidates did not find major adverse effects; larger trials for safety and efficacy are now underway. Nine pharmaceutical companies developing vaccines have pledged to “stand with science” and not release one unless it has been shown to be safe and effective.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3344) Litánia

Ünnepi novella

 

Ideiglenes lakhelyemben, a bécsi menekültlágerben, ami egyébként egy iskola ágyakkal berendezett tornaterme volt, mindenfajta népség várta a vízumát. A napok egyhangúan, és rettenetesen lassan teltek. Ahhoz, hogy az ember valahogy elüsse az időt, pénz kellett, ami nem volt, illetve igencsak szűkösen. Maradt a csajozás meg a pasizás, mert a szex általában ingyenes.

Nem csoda, hogy az egyik sarokban csendesen meghúzódó madonna arcú szépség mindenkinek feltűnt, nem annyira a túlzás nélkül gyönyörűnek mondható arca, a ruhán keresztül is kivehető tökéletes alakja, sokkal inkább visszahúzódó magatartása miatt. Még a nevét se tudtuk, ezért elkereszteltük Máriának, nem vitás, tudatalattink asszociációja miatt, ami a messiás szeplőtlenül fogant anyját illette.

Mária hat órakor minden reggel eltűnt és csak hétre, reggeli osztásra került elő. Ugyanezt tette délután fél négykor is, de fél ötre viszontláthatóvá vált azok számára, akik éppen a szálláshelyen tartózkodtak. Ezen kívül, Mária az ágya mellett ült és többnyire olvasott. A közelíteni igyekvő fiukat hamar leszerelte, és már bújt is vissza olvasmányai közé. Idősebb nőkkel váltott néhány udvarias mondatot, ha megszólították. Mária maga volt az évtized megoldhatatlan rejtélye. Az csak természetes, hogy nekünk, facér hímeknek teljesen kitöltötte a fantáziánkat. El nem tudtuk képzelni, mik ezek a titokzatos, és ráadásul rendszeres eltűnések, ezen kívül ez a jól érzékelhető némasági fogadalom.

Végre egyikünk kiderítette, hogy Máriának van egy földije, egy idősebb asszony két utcával arrébb, egy másik iskola tornatermében, aki csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy kíváncsiságunk mindennapi tárgya Pápáról való, és reggelenként misére, délutánonként pedig litániára jár a közeli katolikus templomba.

Az információ birtokában Mária nem csak különlegességi értékét veszítette el köreinkben, de egyúttal kívánatosságát is. Kit egyen a fene egy olyan nő után, aki a XX. század derekán a középkori szentek életét éli? Egyetlen egy rejtély maradt csak nyitva. Mi a fészkes fenéért disszidált? Elvégre templomba járni, szabadidőben könyveket olvasni a kommunista Magyarországon is lehet. Ilyen ambíciók mellett teljesen felesleges hazát váltani.

Igen ám, de van egy olyan intézmény a világon, amit úgy hívnak, hogy „kisördög” és állítólag az a szokása, hogy motoszkál az emberben. Szó, ami szó, a lágerben lakó valamennyi férfiben motoszkált egy ilyen, eléggé nagyra nőtt kisördög, és egyre azt súgta, hogy Máriát meg kellene kefélni. Ezért aztán, mint később kiderült, egymás háta mögött valamennyien megpróbálták megkörnyékezni Máriát, elvégre legalább egyszer, magát Krisztust is megkísértette a sátán, Luther Mártonról meg már nem is beszélek.

Aztán egy szombat esti összeröffenéskor az egész kibukott, egymás után ismerték be a fiuk, hogy az összes kísérletük csődöt mondott. Ráadásul esküdtek rá, hogy a feladat megoldhatatlan. Én meg azt gondoltam, ha egy feladat megoldhatatlan, akkor már érdemes vele foglalkozni, közöltem tehát velük, hogy nekem lenne rá egy fogadásom. Fogadtunk is, a tét fejenként egy-egy, összesen kilenc tábla Milka csokoládé, ami akkoriban fogalom volt a magyar édességipar által produkált Sport-szeletekhez képest. A határidőt két hétben szabtuk meg, ami mindkét oldal számára elfogadhatónak tűnt. Én pedig mindjárt másnap, azaz vasárnap munkához is láttam.

Valamivel korábban keltem fel, mint Mária, elmentem a közeli templom­ba, és beültem az utolsó sor szélére. Csakhamar Mária is megérkezett és úgy középtájon elhelyezkedett egy padon. Egy kicsivel később elkezdődött a mise, és ment a maga útján a 2000 éves hagyományoknak megfelelően. A szertartás vége felé került sor az áldozásra, amikor is Mária a bevett ceremónia értelmében előrement az oltárhoz, letérdelt, és várta a papot, hogy kinyújtott nyelvére helyezze a Krisztus testét szimbolizáló ostyát. Ez alatt én előre mentem, és beültem a közvetlenül Mária helye mögötti padba.

A szentáldozás végén Mária visszajött a helyére, és meglepődve vette észre, hogy nem sokkal mögötte a zsámolyon térdelek, de persze a szeme se rebbent. Aztán a mise végén kifelé menet egymás mellé sodródtunk, és ő lett az, akit kettőnk közül jobban evett a kíváncsiság, nem csoda, nekem nem volt min meglepődnöm.

– Nem is gondoltam volna, hogy a lágerünkből más is jár misére.

– Vasárnaponként odahaza én is mindig elmentem a nagymisére, csak áldozni nem szoktam – válaszoltam némi farizeuskodással.

– Miért nem gyónsz meg, akkor áldozhatnál is?

– Nem tudok németül, – válaszoltam – magyarul meg a pap nem ért.

– Oh, hát, ha csak ez a baj, én segíthetek neked, ismerek egy magyar papot, majd elviszlek hozzá.

Ezzel meg is lett az első közös programunk. Amikor hétfőn délelőtt Máriával együtt mentem ki a szálláshelyről a többiek nem csak leültek a meglepetéstől, de már a fogadás elvesztésének lehetőségét se zárták ki.

Hétfőn meggyóntam, és Mária unszolására másnap reggel vele mentem a templomba, hogy áldozhassak is. Némi huncutsággal a szemében azt mondta, jobb, ha nem várok vele vasárnapig, mert öt nap alatt bőven lesz alkalmam bűnt elkövetni, és akkor ugye nem áldozhatok.

Kedden, amikor visszajöttünk a miséről, a srácok részéről hangzott el egy-két szemtelen, sőt enyhén vulgáris megjegyzés is, amit sikerült gyorsan leszerelnem néhány négyszemközti beszélgetéssel. Elvégre fogadás esetén nem tisztességes egyértelmű megjegyzésekkel befolyásolni az eredményt.

A keddi mise után Mária már teljesen természetesnek találta, hogy szerdán is együtt megyünk, és így tovább. De hát misére menet, miséről jövet nem ballaghatunk némán és szótlanul egymás mellett, tehát beszélgettünk. Én melyik országba készülök, ő hová készül, kihez, mihez, és így tovább. Kiderült, hogy ő még nem tudja, de csak katolikus országba akar menni, ezért aztán Anglia, meg ilyesmi szóba se jöhet. Én viszont arra hívtam fel a figyelmét, hogy a katolikus országokban, mint például a dél-amerikaiak, nagy a szegénység, odamenni nem éppen nyerő.

Aztán szóba kerültek a szobatársak, a többi magyar, akikkel kapcsolatban meg volt a maga kis magánvéleménye, de annál erősebb kifejezés száját sose hagyta el, mint „erkölcsi fertő”. Azt felesleges ecsetelnem, hogy ez volt az a közeg, amiben a többiek fetrengtek, természetesen magamat kivéve.

Szóval a dolgok szépen haladtak, csak éppen azt nem tudtam, hogyan tovább, pedig már a második hetet koptattuk, és nekem csak szombat este 24 óráig volt időm. Különben is, rettenetesen untam a reggeli miséket, és mivel a kutyaharapást a szőrével kell gyógyítani, beiratkoztam a délutáni litániákra is. Arra gondoltam, hogy a több együttlét majd csak hoz valami megoldási lehetőséget. Ami azt illeti, ez be is jött.

Mivel december volt, a délutáni litániának végeredményben korom sötétben volt vége, vagyis jóval sötétedés után ballagtunk szálláshelyünk felé. Egyszer csak az egyik előttünk lévő, utcára nyíló kapu iszonyatos zajjal kivágódott, és kipenderült rajta egy szemmel láthatóan részeg ember. Mária a félelemtől ösztönszerűen belekapaszkodott a karomba, és úgy is maradt a szállásunkig, mert a hangoskodó részeg mindvégig mögöttünk csámborgott a miénkkel azonos irányba.

Másnap reggel Mária már a legnagyobb természetességgel karolt belém, és tartottunk egyenest a templomba. Délután litániából jövet megkérdeztem tőle, lenne-e kedve a szálláshely helyett elmenni egy moziba. Nem tudom, miért, de meglepődtem, amikor feltűnő mohósággal válaszolta az igent. Az ok többrétű volt. Kezdem mindjárt azzal, hogy egyikünk sem értett egy kukkot se németül, és akkor nem is érdemes folytatni. Aki már próbálta, az tudhatja, mekkora hülyeség úgy végigülni egy filmet, hogy az embernek fogalma sincs, miről szól az egész. Szerencsére a minden hátsó szándék nélkül kiválasztott film teli volt erotikus jelenetekkel, ami alatt Mária agyonszorongatta a kezem.

Aztán gondoltam egy merészet, és „legfeljebb nem sikerül” alapon, csak úgy a ruhán keresztül finoman megsimogattam a hozzám közelebb eső mellét. Legnagyobb meglepetésemre, rám hajolt és szájon csókolt. Egy pillanatig gyámoltalan kiscserkésznek éreztem magam, elvégre jóformán mindig ő kezdeményezett. Végre kénytelen voltam rádöbbenni, hogy a jó vastag erkölcsi máz alatt egy hús-vér nő lapul.

A moziból kifelé jövet megkérdeztem tőle, ragaszkodik-e hozzá, hogy szálláshelyünkön aludjunk hatvan vadidegen társaságában, hallgatva azok horkolását és egyéb éjszakai zaját? Azt mondta, nem, ha ennél van jobb ötletem. Hát, nekem volt. Bementünk egy harmadosztályú hotelbe, ahol a portás a világ legtermészetesebb dolgának találta, hogy 60 schillingért ki akarunk venni reggelig egy szobát.

Lift természetesen nem volt, de bőrönd se, amit cipelni kellett volna. A szőnyeggel leterített falépcsőn haladva csak egy pillanatig futott át agyamon a lehetőség, hogy talán ez a Mária is szűz, de még idejében elhessegettem ezt az abszurd gondolatot.

Az éjszaka úgy telt el, ahogy várható volt, azaz nem aludtunk fél órát sem. Azon kívül, hogy elblicceltük a szokásos reggeli misét, minden az „előírtak” szerint történt. Az egyetlen nem várt esemény reggel az utcára lépésünk után történt. Egymásba kapaszkodva kissé sietős léptekkel haladtunk szálláshelyünk felé, hogy legalább a reggeliről ne késsünk le, amikor Mária ellentmondást nem tűrő hangon megszólalt:

– Reggeli után mehetünk mind a ketten gyónni!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3343) USA kontra Kína

Tibor bá’ fordítása online

 

Egy Kína elleni háborúhoz Amerika képtelen szövetségest találni.

Amerika el akarja hárítani Kína egyre növekvő gazdasági és politikai erejének következményét.

Korábban az Obama adminisztráció hirdette meg az „ázsiai fordulatot” egy alacsony vámot biztosító zóna kialakításával Trans Pacific Partnership (TPP) azaz Csendes-óceánon Átívelő Szövetkezés címen. Ehhez Kína természetesen nem tartozott volna. Ezt azonban a Trump adminisztráció elvetette. Helyette gazdasági háborút indított Kína ellen, ami alatt a kínai árukra megemelte az import vámot, megtiltotta a csúcstechnológiai áruk exportját kínai gyárak részére, és lehetetlenné téve kínai vállalkozások bejutását az amerikai piacokra.

Ezen kívül megpróbáltak összehozni egy katonai koalíciót Kína fenyegetésére. Felülvizsgálták a 2007/2008-as Négyoldalú Biztonsági Tárgyalásokat, és átnevezték Amarikai-Ausztrál-Indiai-Japán Konzultációs Négyesre. A cél egy amerikai parancsnokság alá tartozó Ázsiai NATO megteremtése volt.

Kiderült azonban, hogy se Ausztráliának, se Japánnak, se Indiának nem érdeke Kínával szembehelyezkedni. Mindhármuk részére Kína fontos kereskedelmi partner. Tudták azt, hogy bármilyen konfliktus Kínával jelentős anyagi vesztességgel járna.

Október 6-án Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter Tokióba repült a Négyes többi külügyminiszterével tervezett találkozóra. Azonban, hamarosan kiderült, hogy  senki se akar vele találkozni stratégiai megbeszélés érdekében.

Ausztrália és India vonakodik bármilyen Kínát sértő kijelentést tenni. Ezért Pompeo kezdeményezése kútba esett. A korábbi indiai nagykövet, M.K. Bhadrakumar elmondta, miért nem működik a Négyes: ellentétben a Szovjetunióval, Kína azért nem győzhető le, mert ugyanabba a globális rendszerbe tartozik, amikben Amerikai van. Ezen felül Kínának nincs exportálandó ideológiája, nem akar más országokban rezsim cserét, és nagyon jól kijön demokratikus országokkal.

Amerika létrehozta az ASEAN-t, de manapság nincs olyan ázsiai ország, amelyik hajlandó lenne választani Amerika és Kína között. Az ASEAN célja nem változtatható meg Kína ellenessé. Senki se hajlandó csatlakozni Amerikához a Dél Kínai Tenger végrehajtott tengeri csetepatéhoz.

Kínának van pénze, amit partnereinek felkínálhat, míg Amerika krónikusan deficitben van és a normál működéséhez is kölcsönöket kell felvennie. Ez mellett Kínának nincs szüksége új háborúkra, amikor a meglévőben is nyerésre áll.

Washington azt is megpróbálta, hogy európai NATO szövetségeseit rávegye egy Kína ellenes kiállásra. Ezzel kapcsolatban a NATO főtitkár, Jens Stoltenberg tábornok figyelmeztetett arra, hogy Kína növekvő befolyása létrehozott egy „alapvető eltolódást a globális erőegyensúlyban”, amit nem szabad elfelejteni.

Norvégia hivatalosan jelezte, hogy Kína védelmi költségvetése a második a világban az USA után, és komoly erőfeszítéseket tesz nukleáris fegyverek, és nagy hatótávolságú rakéta fejlesztése terén.

Egy dolog világos, Kína egyre közelebb kerül Európához, ezért a NATO szövetségeseknek együtt kell szembenézni a kihívással.

Ez a felhívás azonban éppen úgy el fog bukni, ahogy Ázsiában a Négyes szövetség. Kína se ideológiailag, se katonailag nem veszélyes Európára. Kína egy gazdasági behemót, a vele való kapcsolattal óvatosan kell bánni. Tiszteletet kell mutatni, tárgyalni kell és a kardcsörtetést el kell felejteni.

Kína átvette az USA szerepét, mint Európa legnagyobb kereskedelmi partnere. Az Eurostat szerint Európában a kínai import 4,9 százalékkal növekszik évente. A német statisztikai hivatal szerint, 2016 óta Németország legnagyobb kereskedelmi partnere Kína.

Legfőbb ideje, hogy Amerika belenézzen a tükörbe és észre térítse a valóság. Az ország teljesen el van adósodva, egy rendkívül drága, de nem hatékony katonasággal. Az elmúlt évtizedekben az amerikai gazdaság folyamatosan leépült, katonai helyzete, mondjuk úgy attitűdje a szövetségeseit elidegenítette. Pedig szövetségesek nélkül Amerikának semmi esélye Kína visszaszorítás egy esetleges konfliktus esetén.

Amerika semmi mást nem tehet, mint tisztességes úton versenyezzen Kínával. Ehhez azonban szüksége van szerénységre, kemény ipari politikára, és jól fizetett, versenyképes munkaerőre. Ezek közül egyik se látható.

 

Forrás: Moon of Alabama

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3342) Titanic

Tibor bá’ fordítása online

 

Az óceánjáró Titanic tragédiája az embereket több mint 100 éve izgatja. Most egy teljesen új kiértékelésre bukkantam, ami megosztok veletek.

A légmentes rekeszes elrendezés miatt elsüllyeszthetettlennek hitt óceánjáró Titanic 1912 Április 14.-én, egy holdmentes, csendes éjszakán nekiment egy gigantikus méretű jéghegynek. Április 15.-én a kora hajnali órákban a hatalmas hajó kettétört, és elsüllyedt magával rántva az utasok és a legénység nagyobbik hányadát.

A hajó 2.208 utasából és legénységéből 1.503 megsemmisült, 705 pedig megmenekült. A mentőcsónakok teljes kapacitása 1.178 fő volt, vagyis 475 fő feleslegesen halt meg.

Az ütközés után az utasok és a legénység soraiban tapasztalható önbecsapás jó példája az emberiség közel végtelen méretű képességére a tények tagadása terén.

A társadalom osztály szerkezetét a hajó tisztjei szigorúan szem előtt tartották. Amint a helyzet láthatóan súlyosbodott, az első osztályú utasokat a mentő csónakok felé terelték, míg a főleg bevándorlókból álló harmadosztályúakat a fedélzet alatt tartották.  Tiszteket utasították az elrendezés akár revolverekkel történő fenntartására. Az utasok kétharmada meghalt, de az eloszlás nem volt egyenletes. Az első osztályú utasok 39 százaléka, a másod osztályú utasok 58 százaléka, míg a harmad osztályú utasok 76 százaléka vált áldozattá.

A hajó első útján részt vevő tervező sebtében elvégzett számítási eredményét feltárta a tisztek előtt: a hajó el fog süllyedni, amit semmivel se lehet megakadályozni. A hajó úgy lett tervezve, hogy 4 rekesz sérülését elviselje. Valószínűleg felszínen maradna 5 rekesz elárasztásával, de 6 rekesz elárasztása már biztos süllyedést jelent, mert a rekeszek tetejéről a víz átömlik a következőbe.

A tények ismeretében, mint tett a hajó vezetősége? Passzívan elfogadták az elkerülhetetlent, és erővel fenntartották az osztály tagozódást, és a kor gender gavallérságát. A férfiak 80 százaléka halt meg, míg a nőknek csak 25 százaléka. A mentőcsónakok feltöltése oly gyatrán történt, hogy azok kapacitásának csak a 60 százaléka volt kihasználva.

Mi lett volna, ha a hajótisztek elfogadták volna a hajó elkerülhetetlen elsüllyedésének tényét, és azon tevékenykedtek volna, mikén lehet a vesztességet a minimumra csökkenteni? Nem kellett volna hozzá különleges képesség, hogy megszervezzék a legénységet, szedjenek össze mindent, ami úszik a vizem és fabrikáljanak össze tutajokat. A csendes tengeren ez elég lett volna, hogy a tutajon lévőket víz felett tartsa. Az 1030 fő közül, akik már nem férhettek be a csónakokba, 890 a legénységhez tartozott, ezek jó erőben lévő, fiatalabb férfiak (csak 25 nő volt köztük) jó eséllyel kibírták volna a 2 két órás megpróbáltatást (ennyi kellett, hogy a Kárpáthia odaérjen).

Ehelyett elterjesztették a hírt, hogy a hajó OK, nincs semmi baj, aki az ellenkezőjét állítja az benyalta a rosszindulatú propagandát. Ismerős a szöveg?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3341) Miért nem szabad a svéd nyáj immunitást átvenni

Tibor bá’ fordítása online

 

Szerző:  The Indicter kelt October 12, 2020

Összefoglaló:

Talán a legfontosabb adat, hogy a svédeknél 571 halott volt egy millió lakosból. Ez a szomorú adat, a gazdaság fenntartásának az ára, ami a norvégekhez viszonyítva tízszeres halál. Megérte? Megérte volna, hiszen főleg inaktív idősek múltak volna ki az idősek otthonából, de (és ez a szomorú valóság) a gazdaságuk éppen olyan mértékben esett vissza, mint például a norvégoknál. Emberáldozás a semmiért.

Mi most ugyanitt tartunk. A gazdaság fennmaradásának érdekében például nem zárjuk be az iskolákat. Miért? Mert, ha a gyerek otthon marad, akkor egy szülőnek is otthon kell maradni (ha nincsenek nagyszülők). Az otthon maradt szülő nem megy be a gyárba termelni. (ha nem fizikai munkás, akkor lehet HOME OFFICE dolgozni). Tehát az iskola nyitva marad, és a szülők mennek dolgozni. Az iskola viszont ragyogó hely a fertőzés átadására, mert a fiataloknál a fertőzés rejtve marad. A gyerek tehát hazaviszi a fertőzést és átadja a szülőknek. A beteg szülő vagy otthon marad, vagy a kórházba kerül. Egyik esetben se termel. Ott vagyunk, ahol a part szakad. A gazdaság bukdácsol + sokkal több a fertőzött, mint lenne, ha védekeznénk. Vagyis futni a svéd modell után kifejezetten hátrányos. Akkor mégis miért tesszük?

Nyáj immunitás

A Svéd Népegészségügyi fő epidemiológus Ander Tegnell mondta, „ha bezárjuk az iskolákat, akkor a munkásállomány 25 százalékát elveszítjük” (a szülőknek otthon kell maradni). Ehhez hozzátette: „a nyáj immunitás az egyetlen dolog, ami végén leállítja a vírus terjedését. A nyáj immunitás stratégia szerint, hagyni kell, hogy a vírus végigsöpörjön a társadalmon. Az iskolák nyitva tartása miatt a nyáj immunitás gyorsabban elérhető.” (2020. március 15.)

A svéd nagykövet Amerikában kijelentette, hogy májusra Svédország eléri a nyáj immunitást. Sajnos ez 5 hónappal később se következett be, és a svéd gazdaság pont akkorát hanyatlott, ha nem többet, mint a vesztegzárat bevezető szomszédok.

Az alanti epidemiológiai jelzőszámok feltárják a svéd modell hibás, hogy ne mondjam hátborzongató eredményét. Aminek egy üzenete van: Ne kövessétek.

Ország               megbetegedett        halottak   halott/millió

Dánia                 30,379                          663            114

Finnország      10.929                          346            63

Norvégia           14.669                          275            51

Svédország       96.145                          5.883       571

Az ország hatékonyságát egy másik mutató, a CFR jelzi (halálos esetek aránya), ami azt mutatja meg, hogy a megbetegedett emberek hány százaléka halt meg. Ez

Dánia esetében        2,18

Finnországnál           3,16

Norvégiában             1,8

Svédországban        6,11

Nálunk                        2,46

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Liberalizmus és feminizmus karöltve

 

Tibor bá’ fordítása online

 

Egy finn bíróság gyerektartást ítélt meg egy olyan férfi ellen, aki a gyereknek nem a biológiai apja. A másodfok az elsőfokú ítéletet helyben hagyta, és a férfinek 308 € (111.000 Ft.) kell fizetni havonta a volt feleségének, akitől azért vált el, mert megcsalta. A gyermek a megcsalás „terméke” 99,999% bizonyossággal. A tényre több mint két évvel a szülés után derült fény, és a törvény 2 év türelmi időt ad. Ennek lejárta után nincs helye a keresetnek. Hogy a tényre csak két évvel később derült fény, az lényegtelen. Így most a volt férj fizetheti a gyerektartást 2032-ig, a vér szerinti apa röhöghet a markába. Ezen túlmenően a férfinek kell fizetni a perköltségeket az után, amit a volt feleség indított el.

Nem csoda, hogy a férfiak kórusban őrjöngnek a közösségi médiában, állítják, hogy ilyen törvények miatt kevés a csecsemő.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3340) Észak Koreai ICBM szerkesztéséről úgy tűnik, az amerikai védelem ellehetetlenítésére született

Tibor bá’ fordítása online

GlobalSecurity.org – Szerező: William Gallo, October 16, 2020

A múlt heti katonai felvonuláson bemutatott új, észak koreai ballisztikus rakéta úgy tűnik az amerikai védelem ellehetetlenítésére született, állítják katonai kiértékelők, ami arra sarkalja Amerikát, hogy költséges elhárítás után nézzen.

Az év elején az ország vezetője, Kim Jong Un megígért egy új stratégiai fegyvert, ami, minden idők eddigi legnagyobb interkontinentális ballisztikus rakétája.

A rakétát még nem tesztelték, a hatótávolság ismeretlen, de Észak Korának nincs szüksége azt bizonygatni, hogy rakétái meddig hatolhatnak be, hiszen 2017-ben teszteltek egy rakétát, amivel az USA bármely pontját el tudják érni.

Ehelyett, a kiértékelők szerint Észak Korea azt próbálja bemutatni, hogy rakétáiban több nukleáris töltet is lehet, ami Amerika részére a védelmet sokkal nehezebbé, és drágábbá teheti, ha el akarja hárítani őket. Miért is? Ha egyetlen rakétából több töltet jöhet ki, akkor az elhárításnak minden egyes bejövő rakétához több elfogórakétát kell alkalmazni.

Ez az új ICBM elég nagynak tűnik ahhoz, hogy ne csak több töltet férjen el benne, de legyenek benne csalétek töltetek is, ami a rakéta elhárítást megnehezíti.

Ilyen rakéta előállítása természetesen nem olcsó, de sokkal olcsóbb, mint az elhárításuk költsége. Általános szabály az, hogy egy új rakéta megépítése mindig sokkal olcsóbb, mint egy elhárító rendszer kiépítése.

Észak Korea növekvő rakéta rendszerének megjelenése arra készteti Amerikát, hogy sok százmillió dollárt költsön az elhárítására. Miközben Észak Korea a gazdasági szankciók alatt is képes ICBM kapacitását tovább növelni.

Az Egyesült Államok 2017-ben széleskörű szankciót foganosított Észak Korea ellen, mivel Piongiang több atomrobbantást végzett. 2018 és 2019-ben a két ország tárgyalásokat folytatott a tesztek beszüntetése érdekében, ahonnan Észak Korea a végén kisétált, mert az USA nem volt hajlandó a szankciók enyhítésére, és nem adott egyéb garanciákat se.

A hivatalos amerikai álláspont az, hogy az Alaszkába és Kaliforniába telepített rakétaelhárító rendszerek képesek semlegesíteni az észak koreai rakétákat. Ezt azonban, független szakértők kétségbe vonják. Szerintük ilyen IBCM tömeges támadás esetén a jelenlegi elhárítás nem lenne elégséges.

A Hwasong-16 névre keresztelt új észak koreai ICBM-nek van némi stratégiai hiányossága. Bár a rakéta 11-tengelyes szállító járműre van szerelve, nem annyira mozgékony, mint ami elvárható lenne. Ráadásul az észak koreai utak minősége sok kívánni valót hagy maga után, és a rakéta hatalmas mérete miatt, vele kell haladni üzemanyag szállító teherautónak és darus kocsinak, a kilövés előkészítéséhez.

A rakéta kilövés előtti feltöltése üzemanyaggal órákat vehet igénybe, amik alatt az amerikai műholdak megfigyelhetik. Egy másik kellemetlenség, hogy a rakéta még nem volt tesztelve, de ezen Kim hamarosan segíteni fog. Önmaga által vállalt robbantási és kilövési moratóriumot fel fogja szabadítani.

Ez azonban nem következhet be november 3.-ika előtt, mert Trump komoly figyelmeztetésben részesítette az amerikai választások előtti provokációval kapcsolatban.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3339) A férfiasságnak semmi köze a pénisz méretéhez, vagy fordítva

Tibor bá’ online

 

A kritizált szerző:  Emily Willingham

Régi anekdota szerint a kis pöcsű pasik nagy gépkocsikkal, jóval a megengedett sebesség felett száguldoznak, amivel kompenzálják a hiányosságot. Nos, ezt a témát dolgozza fel Emily Willingham, amit az tesz enyhén pikánssá, hogy a szerző nő, és a beavatottak szerint a pénisz mérete a nőket hidegen hagyja. Hagyja?

Szerinte, ha veszed az időt és elkalandozó a közösségi médiában, találkozhatsz egy rakás emberrel, akik ezt így gondolják. Központi kérdéssé állítják be a pénisz méretét, ahelyett, hogy a száguldásra koncentrálnának. A pénisz méret még senkit se ölt meg, nem így a száguldás.

A hölgy a férfiasságot toxikusnak nevezi, és állítja, hogy mérgezzük vele a társadalmat. És a kigyógyulás? Az első lépés tudomásul kell venni, az elutasítástól való félelmet. Szerinte, ha egy férfi egy ballisztikus rakétával lép be egy üzletbe, nem azt jelenti, hogy fél az ott tartózkodóktól, hanem férfiasságára kívánja felhívni a figyelmet. Ha létezésére pozitív reakciót akar kiváltan, akkor a közösségi médiában nem fukarkodik a trágár kifejezésekkel.

És ha már a közösségi média került szóba. Az írónő alkalmanként összejön férfiakkal, akik nem kifejezetten vannak oda a férfiasságot feszegető témáitól, és sérelmezi, hogy ocsmány szavakkal illetik, amikre nyíltan nem válaszol, de néha-néha a facebookon meg nem válogatott szavakkal megmondja a véleményét, amiben néhányan sietnek megvédeni. Vesztükre, mert minimum apró pöcsűnek lesznek kikiáltva, ami a férfi táradalomban a legnagyobb sértés. A toxikus férfiasság működés közben!

A szerző tanácsolja nekünk, hogy változtassuk meg az elfogadás szabályait. Milyen elfogadás? Hát a férfi táradalom elfogadását, illetve el nem fogdását. magyarul, ha kicsi pöcsöd, vagy tagad le (semmi nagy kocsi) vagy vedd tudomásul, ha kiröhögnek érte. Ez utóbbi a nehezebb, de kompenzáló, ha a kis pöcs szert tesz egy „jó nőre”. A sok hülye férfi el se tudja képzelni, hogy egy „jó nő” megelégszik egy kis pöccsel. Pedig az egész mindössze jövedelem kérdése. Ki ne tudná ezt?

És akkor most járjuk körbe a toxikus férfiasságot. Egy fehér, középosztálybeli fiatal férfinek nem kötelező az előre lefektetett szabályok szerint megérkezni a „férfiassághoz”. Tudomásul kell venni (így a női tanács), hogy nem szüksége nyújtani az elvárt teljesítményt. Na és az mi? Williangham szerint sokszor a nő (feleség vagy egyéb) abuzusa. Van benne valami, ha belenézünk a pornó oldalakba, hogy bánnak a partnernőkkel.

És mivel senkinek sincs homlokára írva pénisze mérete, nem kell azt kompenzálni semmivel se, mert éppen a kompenzálással árulja el a kis pöcs, hogy nem tartozik a nagy pöcsök táborába.

Befejezésül a (nő)szerző megnyugtat. A személyiséget kell néznünk, nem a nemi szervét. A pénisz mérete nem számít. (hál istennek 😀 ), a méret szerint egy férfit nem lehet megítélni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3338) A Fehér ház a kétséges nyáj immunitást választja

Tibor bá’ fordítása online

The New York Times

 

A cikket azért fordítottam le, mert a jelek szerint Orbán is ebben utazik.

E héten a Fehér ház visszaigazolta, hogy olyan stratégiát választott a koronavírus ellen, amit az egészségügyi szakértők nagy része elutasít.

A taktika a nyáj immunitás elérése, vagyis azt, ahol a vírus terjedése leáll, mert már elég sokan immunisak, nem a vakcina következtében, hanem azért mert engedik a vírus szabad garázdálkodását az egészséges fiatalok körében, miközben az időseket és az egyéb veszélyezetteket védik.

Ez a nem rég jelentkező három tudós elképzelése, amiknek címe: A Nagy Barringtoni Nyilatkozat, amit a Trump adminisztráció felső vezetősége közölte a The Timesnak, hogy  elfogadták..

A nyilatkozat tiltakozik a karantén ellen és javasolja az üzletek, és az iskolák újranyitását, és nem veszélyeztettek visszaállását a „normális életre”.  A nyilatkozat aláírói közül legalább ketten állítják, hogy a nyáj immunitás elérhető, ha a lakosság 10-20 százaléka megfertőződött, amely arányról az epidemilógusok állítják, hogy messze túl alacsony.

Apoorva Mandavilli szakértő szerint, egy széleskörűen elfogadott tény, hogy a nyáj immunitáshoz minimum 50 százalék, de inkább több immunis polgár kell.

Amerika szerte jelenleg a népesség 10 százaléka lehet immunis, vagyis az eddigi elhunytak számát (átlépte a 200.000-et) meg kellene duplázni a hatástalan 20 százalék eléréséhez.

Ezen kívül a nyilatkozat feltételezi, hogy a lakosság kis része veszélyeztetett. Míg a valóság az, hogy a veszélyeztettek: túlsúlyos, cukorbeteg, magas vérnyomásúak csoportja a  népesség 50 százalékát teszi ki.

És a fiatal, egészséges embereknél is előfordulhat halál vagy tartós egészség károsodás.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3337) Demokrácia?

Az angol poszt teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

 

With the Presidential election weeks away  now and the country rigidly polarized—people violently divided on matters rooted deeply in their moral and cultural biases and unreconcilable—an urgent call is made from true believers in the democratic process, liberals mainly, to vote.

While this is nothing new, the pressure this cycle is more intense than ever.  The mantra goes like this: if you don’t vote for their candidate, the other will win, and that will be the end of America.  By voting, you act to preserve our great democracy, hence not voting is unthinkable.  It would sully your citizenship and spurn your priceless birthright.

“Try to recall the last legislation that socio-economically benefited the American people at large.  Stumped?  That might be because it was before you were born.  Two bills have passed that were indisputably for the public good: Social Security, in 1935 under FDR, which also provided for unemployment and aid to mothers with dependent children; and Medicare/Medicaid, under LBJ in 1965.  That’s it. ”

Two elements in the mantra need revision.  First, we don’t have, have never had, a democracy; at best, a hamstrung republic.  Second, not voting won’t end America and whatever you wish to call what we do have.  America is ending itself fine on its own, regardless of voting, campaigning, and all the Dada imbecile trappings of our polity.

So, what drives this persistent, passionate adjuration?  Why are so many so certain of its critical importance? The idea of democracy, at its origins, was to entrust governance to the Demos, the People.  It was a noble concept that, when implemented, was quickly subverted by brute economic power and has been, when tried, ever since.

Human history, as far back as we can trace it, has been a tale of the tyranny of economic power in various forms, and the struggle of the  people for equity, endlessly waged and endlessly defeated.  Until very recently, power had no need to disguise itself because its mandate was said to be divine.  Only in the last few hundred years has a rising tide of popular discontent forced power to camouflage its cruelty and corruption.  Democracy—the idea of it—has been its very best cover.

A rank simplification here… If I have an unstable power over you and your group while taking all that is yours by force, to obtain security I need you to accept my theft as justified.  So I create a system that lets you endorse me by voting.  If necessary, I allow a rival to oppose me.  If he’s a flunky, he loses graciously.  If not, my election bureau will find that he was beaten legitimately but your voice was heard.

hat’s the primitive model of the “democracy” ruse, employed by all absolutists: caudillos, dictators, military capos.  Nations claiming to be democracies refined their methods to disguise their predatory nature.  The fact that every one is an exploitative Capitalist Tyranny obviously required a more subtle, persuasive masking.

The method was creation of a multi-party system, each one founded on specific principles, theoretically presenting a range of options, left to right, with radical outliers at the extremes.  None, regardless of tint and tilt, could be seen to be acting against the interest of the people.

Allowing choice conceals the fact that “democratic” government, just as all others, serves only its economic elite.  People have to be convinced this is not so, that they are sovereign, that by voting they control the policies of their nation.  Thus, the intense effort nations invest in sacralizing the vote, and the plea that we do our civic duty.  We are all enjoined to act in this barefaced, shopworn charade.

A century ago, battling the monstrous power of rampant Capitalism, Emma Goldman said, “If voting changed anything, they’d make it illegal.”  She saw that the core purpose of “democratic” government had nothing to do with improving the lot of its people, and everything to do with maximizing profit for the Capitalist juggernaut.  No country on earth has greater government/Capitalism symbiosis than America.

Most Americans, after life-long indoctrination, can’t believe they have been deceived about their government, bytheir government.  A short exercise can address that inability.  (If your net worth is $10 million, or your annual income $1 million, stop reading.  Nothing for you here.)

Try to recall the last legislation that socio-economically benefited the American people at large.  Stumped?  That might be because it was before you were born.  Two bills have passed that were indisputably for the public good: Social Security, in 1935 under FDR, which also provided for unemployment and aid to mothers with dependent children; and Medicare/Medicaid, under LBJ in 1965.  That’s it.

Take that in.  Digest that.  There has been, in 55 years—the better part of a normal lifetime—no legislation to significantly socially and economically benefit 300 million ordinary American people.  None.

One would think that a raging flame from that titanic betrayal would burn great, ragged holes in the smothering blanket of propaganda under which our government hides its crimes.   One would think that, like the Finch character in Network, Americans would all be roaring, “I’m as mad as hell, and I’m not going to take this any more!”

But, no.  Instead, the public—passive, deluded victim of this cynical abuse—is urged to vote, to preserve the desperately dirty, spiritually sick racket that has deceived, defrauded and impoverished them.

When you live in a false, rotten Capitalist “democracy” in which there is no hope of reform; when the same vile crimes and depredations will continue at home and abroad under either contemptible phony; when nothing of value to people or the world is even considered by either dead soul, then engaging in fine gradations of imposed evils is a lunatic’s exercise.  Emma got it.  We keep hoping for a different result.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3336) Nem kell jobban félnie a koronavírustól annak, akinek magas a vérnyomása

Tibor bá’ online

 

Az ország Cecíliája minden alkalommal közli, hogy a x számú elhalálozott mind 70 feletti volt és különböző alap betegségben szenvedtek, mint például magas vérnyomás, cukorbetegség, stb. Szerintem védekezik. Nem ők a hibásak, hogy nem mentették meg, mert a fránya alapbetegség miatt, nem is lehetett.

Én a magam hipertóniájával fel vagyok háborodva, mert ugyan a hisztolém minimum 150 lenne, már vagy10 éve, de a megfelelő gyógyszer szedésével, és a vérnyomásom rendszeres mérésével 120-on tartom. Na, most jön a vírus. Honnan a fenében tudja, hogy az én vérnyomásom azért 120, mert kutya bajom, vagy azért, mert béta blokkolót szedek.

Szerencsém van, mert valaki mögém állt. Ez a valaki Szauder Ipoly nemzetközileg elismert kardiológus, akinek éppen a hipertónia a szakterülete, és akivel volt szerencsém néhányszor találkozni. És akkor most a közlemény:

„A magas vérnyomás önmagában is kockázati tényezőnek számít koronavírus-fertőzés esetén” – mondta Müller Cecília országos tiszti főorvos az M1 aktuális csatornán szombaton. Ez azonban csak részben igaz, a probléma ugyanis a kezeletlen magas vérnyomással és az ebből következő szövődményekkel van, legalábbis Dr. Szauder Ipoly kardiológus emellett foglal állást a 168 órának adott interjújában.

Hadd tegyem hozzá, hogy a kezeletlen magas vérnyomás egy idő után tönkreteszi a szív bal kamráját. Úgynevezett hiperplázia keletkezik. Ha ez még nem következett be, akkor nem lehet rá hivatkozni.

Szerintem ez fontos tétel, mert nagyon sok idős embernek van karbantartott magas vérnyomása, üzenem, nem kell beszarni, pusztán ez miatt a túlélési esélyeid nem csökkennek.

Ugyanez a helyzet szerintem a kettes típusú diabétesszel is. Ha a megfelelő diéta mellett a HgA1c 6,00 alatt van tartva, a vírusnak kuss. (Nekem 4,95]

És akkor az interjú: „Miért ilyen sok a magas vérnyomás? Mert ez a leggyakoribb népbetegség (a lakosság mintegy 34-37 %-át érinti, 65 év felett pedig 50-60%-át, Olaszországban igen magas az átlagéletkor), így részben a gyakorisága magyarázza a magas százalékot.”

Ha ugyanis nincs egyéb betegség, csak magas vérnyomás, azaz szövődménymentes magas vérnyomásról van szó, és ha ez jól kezelt, akkor nem jelent nagyobb veszélyt, mintha nem lenne magas vérnyomása a betegnek. „Ezek a gyakorló orvos számára jól ismert tények az influenzajárványok kapcsán, melyek hatásai a szervezetre hasonlóak a koronavíruséhoz” – mondta a szakember.

A magas vérnyomás számos esetben okozhat szívizom-vérellátási zavart (iszkémás szívbetegséget, koszorúér-betegséget, szívritmuszavart) éppúgy, mint a cukorbetegség, a magas koleszterinszint. Ekkor pedig nem a magas vérnyomás önmagában, hanem az általa okozott kardiovaszkuláris szövődmények a felelősek a magasabb halálozásért. Tehát nem kell félniük a magas vérnyomásban szenvedőknek, viszont fokozott figyelmet kell fordítani a vérnyomás jó beállítására, és ha van szövődmény, akkor annak kezelésére.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3335) Miért hálok 50 év felettiekkel

Tibor bá’ fordítása online

 

(egy újságírónő vallomása)

Látványosan feszülő kemény izmok, formásan feszes segg. Gyors ütemben tépi le rólad a ruhát. Érzed, hogy pulzusod egyre gyorsul. Kinyitod a szemed és magad előtt látsz egy huszonöt éves férfi arcát, amiből lángoló éhes szemek merednek rád. Rettenetesen kíván téged. Te megörülsz a vágytól. Vadul csókoljátok egymást, mélyen, szenvedélyesen. Egyre gyorsabban lélegzel. Ő egyre gyorsabban és egyre erőteljesebben löki beléd hímtagját.

Jól hangzik, mi? De mielőtt válaszolsz, ne feledd el, az egész jelenet csak néhány percig, esetleg csak másodpercig tart. Szerencsére a srác gyorsan magához tér és ha szerencséd van, az egészet megismétli. Ez alkalommal, ha jól jön ki a lépés, el is élvezel, vagy ha nem, és ez a rosszabb, úgy érezheted, hogy meg kell játszanod. A srác természetesen meg van róla győződve, hogy megdöglesz érte, és miért ne lenne, hiszen újra és újra mondod neki, mert nekünk, mint nőknek így illik. De mindent összevetve a jelenet szenvedélyes volt, ahol a hangsúly a teljesítményre, nem pedig a minőségre volt fektetve.

Lehetne a szex sokkal kellemesebb, ha valahogy közölhetnéd vele, hogy egy kicsit lassabban, kényeztess, játsszál velem, úgy csináld, ahogy szeretem, de erre nemigen van esély. A szex „kényes téma” akár több év házasság után is, tehát a párok nem beszélnek, csak cselekszenek. A fiatal férfiak pedig egyszerűen vannak programozva: erekció, ejakuláció, amihez mi csak asszisztálhatunk.

De elárulok neked valamit. Ezt lehet sokkal jobban csinálni, nem kell más hozzá, mint egy öregebb pasi. Ötven, hatvan, akár hetvenes éveiben járó férfiak fantasztikus szeretők lehetnek három okból kifolyólag: 1) Nem sietnek sehová. 2) Szem előtt tartják a partnereik igényét. 3) Tudják, hogy a szeretkezés nem csak a koitálásból áll. Ez utóbbi csak egy a több lehetőség közül.

Akkor pedig, miért nem választunk idősebb férfit szeretőnek? Az ötven feletti férfiakat a társadalom háttérbe szorítja. Lássuk, mit is hallunk megállás nélkül! „Csak a teljesítmény számít. Ötven feletti férfiaknak erekciós problémái vannak, ha fel is áll nekik, az olyan is. Az egész közösülés alatt csak a fiatalabb férfiaknak tökéletes az erekciója. A férfiak (és persze a nők is) a korosodással elveszítik szexuális érdeklődésüket, aszexuálissá válnak.”

Ha megteremted benne a vágyat, nincs az a férfi, aki nem akarná felállítani a hímtagját. Ha nem megy másként, akkor Viagrával. Csak ha teli beszélik a fejét, hogy nem megy neki, akkor bátortalanodik el. Ne engedd. Mert a lényeg az, idősebb férfi elképesztően jó partner tud lenni. A baj az, hogy a szeretkezés minőségét nem a megfelelő kritériumokkal mérjük fel. Tegyünk úgy, mint a sportban: nem a győzelem számít, hanem a részvétel. Szerezzünk egymásnak élvezetet. Vegyük magunknak a fáradtságot és fedezzük fel egymás testét. Mi van, ha nem csak a koituszra összpontosítunk? Mi van, ha az együttlét nem percekig tart, hanem órákban mérhető? Mi van akkor, ha a szexuális játék, izgatás központi szerepet kap? Mi van akkor, ha megbeszélitek, hogy pontosan mit szeretnél (bármi legyen is az) és a partnered szolgaian végrehajtja azt? Mi van akkor, ha olyan partnerre találsz, aki élvezetet talál abban, hogy neked örömet okoz, és nem csak a saját elélvezésében érdekelt?

Látod, ezért jobb a szex idősebb férfivel, akinek meg van az önbizalma és türelme, hogy mindkettőtök szexuális vágya tökéletesen teljesüljön. Amikor azt kérdezi tőled, hogy „neked is jó volt?”, akkor tényleg kíváncsi rá, nem csak udvariasságból kérdezi. Legközelebb még jobban akarja csinálni, mert azt is élvezi, hogy te élvezed. Ilyen egyszerű.

Nem vitás, az évek múltával a férfi testében is bekövetkeznek változások. Lassabban éri el a teljes erekciót, esetleg már nem lesz olyan kemény a hímtagja, mint 25 éves korában volt. Nem minden erekciót szükségszerűen követ az ejakuláció. Kihangsúlyozom minden fizikai változás egy férfiben megköveteli a szembenézést a valósággal. De a fizikai változás kikényszeríti az alkotó gondolkodást, az alternatívák után való kutatást. Úgy értem a csókolózás-közösülés-orgazmus rutinból való kitörést. Úgy értem a partner igényének a felmérését. Úgy értem az igazi élvezet elérését.

Amikor 60 feletti férfiakat interjúvoltam meg kiderült, a férfiak életkoruktól függetlenül kifogástalan erekciót akarnak. Ami megváltozik életük dele után a szexuális élvezet értékelése. A férfiak rájönnek, hogy a nők vágya nem az, amire mindig is gondoltak.

Ugyanakkor 55 feletti nőkkel beszélve kiderült, hogy a kemény pénisz valóban lázba hozza őket, de azt is elárulták, hogy az erekció csak a második helyen áll, első helyen a velük való „törődés” áll. A nők láthatóan kiugranak a bőrükből, hogy végre beszélhetnek partnerükkel saját szükségletükről és kényelmes tempóban élvezhetik egymás testét.

A férfiak pedig meglepődve vették tudomásul, hogy a nők részére a közösülés nem a legfontosabb a szexben, csupán egy a sok fontos közül. Szégyenkezés helyett az enyhe erekció miatt, az idősebb férfi megnyugszik, tudomásul veszi, hogy orális szex is van a világon, sőt segédeszközök is léteznek. És most jön a legnagyobb meglepetés. Miután az idősebb férfi nem idegeskedik a lanyha erekciója miatt, egyszeriben keményebbé válik.

Szóval, miért hálok 50 év felettiekkel? Na jó, semmi kétség afelől, hogy egy forróvérű csődör hatalmas nyitó tétel lenne, el is fantáziázok rajta, de a részemre ott vége is a dolognak. A valóságos ágyamban egy érett férfit akarok, aki nem sieti el a dolgot, aki játszik és izgat, akinek ötletei vannak. Olyat akarok, aki tudja mit szeretek és törődik velem, olyannyira, hogy meg is kapom tőle, amit akarok.

Mivel a blog látogató nagy része nem 25 éves, gondolom tanulságos a poszt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3334) COVID előrejelzés – mit tartogat a pandémia a Világ számára

Az év végére a tudósok szerint a COVID-19 áldozatok száma jelenősen több lesz, mint ma. Azonban, fontos lépések megtétele, megakadályozhatja a legrosszabb bekövetkezését.

A teljes poszt magyar fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek

___________________________________________________________________________

COVID Forecasts

What the Pandemic Has in Store for the World

By the end of the year, scientists are predicting that the number of COVID-19 victims will be significantly higher than it is now. But decisive steps could prevent the worst.

By Marco Evers – Der Spiegel

08.10.2020, 16.16 Uhr

The year 2020 is 280 days old, and the virus that has dominated our lives in recent months isn’t all that much older than that. Yet it has still managed to circle to globe many times and has lodged itself in the respiratory passages of at least 34 million people.

The coronavirus, which is only 100 millionths of a millimeter in size, continues to spread: At the moment, there are more than 300,000 new infections each day. And that figure is likely to continue to rise, especially in the northern hemisphere as temperatures drop and people spend more time indoors. This autumn and winter, experts are expecting a massive increase in COVID-19 infections, in Europe especially, but also in the United States.

Last week, the virus passed a sad milestone. According to official data, evaluated by Johns Hopkins University, the 1 millionth person has now died of COVID-19, with the number of known deaths having doubled within just three months. However, given that not every victim of the disease is recognized as such, the true number of coronavirus-related deaths could actually be higher.

Meanwhile, the dying continues. Medical statisticians at the Institute for Health Metrics and Evaluation (IHME) at the University of Washington expect that we will (officially) surpass 2 million deaths from the virus by mid-December.

New Year’s Eve will make the anniversary of the first time that China informed the regional office of the World Health Organization about cases of pneumonia from an unknown cause. The current model from the IHME researchers in Seattle predicts that more than 2.5 million people worldwide will have died by that anniversary.

A Low Point

In just one year. No virus since the Spanish flu of 1918-1919 has ever brought as much suffering to the world so quickly. Even with AIDS, it took around 75 years to reach a death toll of 1 million. Researchers believe that the HIV virus had already spread from chimpanzees to humans in western Central Africa around 1920, but it took decades before it was even noticed.

As such, in the history of infectious diseases, 2020 will mark a low point. The long-predicted loss of control over the ever-changing cosmos of bacteria, viruses and fungi appears to be taking shape. Experts had been warning about the eventuality for years and WHO published an alarming report as recently as September 2019. But politicians ignored the warnings, and the numbers emerging now are horrific. COVID-19 will kill more people this year than any other infectious disease. If the statisticians are correct in their projection for the year as a whole, COVID-19 will kill more than three times as many people as HIV/AIDS and five times more than malaria did last year.

COVID-19 is by no means “just a harmless flu” as doctors initially hoped and conspiracy theorists still believe (that is, if they even believe in the virus at all).

Even the total global traffic deaths, with 1.3 million victims annually, are unlikely to prove nearly as lethal as SARS-CoV-2. Around 60 million people are expected to die this year from heart failure, cancer, accidents, viruses and bacteria – and the coronavirus will be the culprit in one out of 25 of those deaths.

And this is just the beginning. The pandemic will only end once the virus is no longer able to find new people to infect. At present, there are still more than 7 billion people who have neither been vaccinated nor survived an infection to develop immunity.

In contrast to other epidemics, this time it’s not predominately in faraway slums of poor countries with a dearth of doctors and medicines where the dying is happening. It’s happening everywhere – in rich and working-class neighborhoods, on distant islands and at the best university hospitals of the richest cities in the world.

Learning to Live and Die with the Virus

Many people die all alone, perhaps in the care of nurses who are wrapped in plastic to keep them safe. In many places, graves are dug in large numbers close together, and relatives are forced to eschew the kinds of funerals or farewells that we took for granted until January.

It’s likely that there will be several vaccines of differing effectiveness and that improved medicines will be available. But although it will likely be easier to control in the future, the virus has a large reservoir in humans and animals, making it impossible to completely eradicate. Like the flu and cold viruses, it will be a constant presence. And we will have to learn how to live with it, and to die with it.

Despite the enormous number of victims, many are still unwilling to grasp the full force of the pandemic. There are a variety of reasons for this. Impressions locally can be deceptive. Germany has got off lightly so far, with only around 9,500 deaths. In contrast to other countries, the number of victims dying from COVID-19 here is, at least so far, comparable to mortality figures for an average flu.

This seemingly minor danger is leading many people to underestimate the seriousness of the situation, leading to anger at and disregard for the rules aimed at preventing the further spread of the virus. But Germans aren’t somehow magically more immune than other countries. Without the rules Germany imposed early in the course of the epidemic, the country would be in a far worse position today.

In the neighboring Netherlands, for example, enforcement of policies on the wearing of face masks and social distancing have been extremely lax Football fans there could still be seen shouting in the streets a week ago, celebrating cheek to cheek. There isn’t even a mask requirement in retirement homes. According to official figures, twice as many people are currently infected there as during the worst days in April. The next lockdown looms on the horizon, threatening to inflict deep economic wounds.

The situation is even more dramatic in some regions of Spain, France and Britain. Meanwhile, the Czech Republic has announced another state of emergency as a result of COVID-19. This winter is likely to be a real ordeal for many countries.

Given how virus has settled in and won’t disappear on its own, most countries only have one option at their disposal: They will have to fight the pandemic with tough measures and then ease up to allow the economy and peoples’ psyches to recover. Inevitably, the virus will regain strength after a while, followed by the next phase of tougher measures.

At best, politicians and government authorities will find ways to not have to impose blanket restrictions lasting for months at a time. But they also find themselves walking a fine line between virological necessity and the need to not lose the support of the populace.

Long-Term Effects

There’s also another reason the virus is making a massive return: the frivolity of youth. COVID-19 primarily kills elderly people, especially home residents and people with pre-existing conditions. The risk of dying from COVID-19 increases from the age of 50, but the vast majority of the dead have been over 70 years old.

But no one can feel safe just because they are 20 or 40. Although most patients in that age group experience relatively mild symptoms, COVID-19 has also killed young people, including children and adolescents. The risk is particularly high for the obese, diabetics and people with lung problems.

Some of the younger patients are also recovering much more slowly than initially expected. Some survivors have reported months of fatigue, headaches, muscle pain and shortness of breath. The disease can lead to permanent damage to the heart, blood vessels and the nervous system, for example.

Even after almost a year, doctors still haven’t been able to conclusively assess how dangerous SARS-CoV-2 is. Anyone, regardless of age, is therefore advised to do everything possible to avoid getting infected in the first place and further spreading the virus. That means it’s better to meet friends outside than inside. It’s better to ride a bicycle than to take the bus. It’s better to order take-out food rather than dining in a restaurant. Masks need to be worn, social distancing is paramount and we should all stay home if we are experiencing even the slightest of symptoms. And when indoors, take extra steps to ensure proper ventilation.

The virus also may not be solely responsible for all the damage it does. Richard Horton, editor-in-chief of the British medical journal The Lancet sees more than a pandemic at work here. He also sees a “syndemic.” The argument is that the virus is only winning because it has encountered a population that isn’t really healthy in the first place. In his editorial in The Lancet, Horton points to the huge task facing us of making health-care systems better able to get through the current and future pandemics. What’s needed is an improvement of the overall human constitution: less obesity, less diabetes, less high blood pressure and less exclusion of the socially disadvantaged and minorities.

Genetically, viruses are extremely similar in all countries. But they have strikingly varying effects worldwide because not all societies are equally healthy, equally fat, equally elderly or equally well-prepared.

Just Seven Deaths

Take Taiwan, for example. The country has had a total of seven deaths in a population of over 23 million people. In Vietnam, which is home to 96 million residents, 35 have died. Both countries were severely affected by the first SARS virus in 2002-2003, and the shock they experienced also taught them some lessons that they applied to their public health systems, which they have since expanded in response. They produced enough masks and protective clothing, made pandemic plans and prepared quarantine hotels. On top of that, they also have epidemic-tested professionals in hospitals and health authorities.

Even a country as poor as Rwanda appears to be getting through the crisis relatively well: Out of 12 million inhabitants, only 29 people have died there. The country benefits from its young population and from the medical infrastructure that was built to handle the HIV crisis. Liberia and Sierra Leone aren’t doing badly either, with official deaths at 82 and 72 respectively. Both countries contained the spread of the coronavirus early on by strictly isolating infected persons and quarantining their contacts – strategies they internalized in the fight against Ebola.

New Zealand, a country with almost 5 million people, of whom on 25 died of COVID-19, had a hard lockdown, coupled with a border closure consistent with its status as an island nation. The government under Jacinda Ardern communicated clearly about the measures, shoulder to shoulder with the country’s scientists. The population rewarded the approach with trust and support.

The situation was altogether different in the United States, the leading power in the Western world. The country is home to only 4 percent of the world’s population, but it has experienced 20 percent of the world’s coronavirus infections and deaths. Over 200,000 Americans have been killed by the pathogen thus far – more than three times the number of U.S. soldiers who died in Vietnam.

U.S. President Donald Trump has actively thwarted the kind of effective pandemic management that proved so successful in Taiwan. He has thrown epidemiologically sensible measures, like the temporary closure of churches, into a death spiral of political polarization – and important institutions such as the Centers for Disease Control and Prevention (CDC) along with it.

The consequence being that  statisticians at IHME expect the number of deaths in the U.S. to rise to around 382,000 by the end of the year. That would be half the number of people who died in the U.S. Civil War. Or 125 times as many as died in the 9/11 terrorist attacks. Or 155 times as many as at Pearl Harbor.

The Importance of Masks

By comparison: A model run by IMHE indicates that Taiwan will have a total of 10 COVID-19 deaths by the end of the year, three more than have died so far.

The statisticians in Seattle also ran through a scenario for Germany. Their continuously changing model estimates that there could be double the number of deaths in the country by the end of the year, with the total figure rising to 24,600. That projection is based on the assumption that the current moderate corona rules will be maintained. Chancellor Angela Merkel issued a similar warning the week before last, saying there could be 19,000 new infections in Germany each day by Christmas if the numbers continue to double each month.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(210) Görög gondolatok utazás közben (repríz)

Tibor bá’ utazik online

~k001Adrian Anthony Gill (62) a Sunday Times szatírát kedvelő kolumnistája szerint az ókori Athén kultúrájának mai folytatása inkább található Londonban, Párizsban vagy Berlinben, mint a mai Görögország bármely részében. Különben is – így A.A. Gill – az Athén fénynapjai óta eltelt 3000 év alatt mit adtak a görögök a világnak? Mondhatom jókor teszi fel a kérdést. Például pénzügyi válságot, na persze csak az az Euró-zónának, de ez a lehatároltság nem rajtuk múlik. Leonidász utódai most az utcán borogatják a kukákat és szállnak szembe a rendőrökkel, mert a langyos, mediterrán – mondhatnám – gondtalan életmódnak vége. De ne legyünk hálátlanok, megleptek minket még Demis Roussosszal és a kebabbal is, bár ez utóbbit ők maguk is a törököktől csenték el. Bizonyításként arra biztat Gill, hogy nézzük meg a lassan teljesen helyreállított Akropoliszt, majd a bazársort, amit a mai görögök az Akrfopolisz köré építettek. Hát, látványnak ez is megteszi.

Magyar létemre csak részben tudok egyetérteni Gillel. Az igaz, hogy a görögök pont olyan keveset törődnek a múltjukkal, mint a jelenükkel. A hegyi falvak – az Európai Unió nagy bosszúságára – a kommunális szemetet egyszerűen kihordják a legközelebbi völgybe, és arra gondolnak, szemét problémájuk több ezer évre meg van oldva. De nem minden ilyen egyszerű. Bizánc elég korán ráült a nyakukra (Kr. u. 395), és ott is maradt úgy ezer évig. Bizáncot szorosan követte az Ottomán Birodalom. Ami nálunk 1686-ban véget ért, az a görögöknél 1821-ig tartott, és azért ez nem mindegy. Érdekesség, hogy míg mi szeretjük a törököket, a görögök utálják őket. Úgy látszik a megszállás, az agyon tiprás nem vált ki egységes reakciót.

A néhány száz Magyarországon működő utazási iroda, ha éppen nem megy tönkre, akkor különböző görög utakat (is) hirdet, vagyis soha ennyi lehetőség nem állt előttünk a görög kultúra helyszíni megtekintésére, mint napjainkban, de útvesztő is akad bőven. Ha tanácsot adhatok ne menjetek charterjárattal a görög tengerpartra. A viszonylag olcsó (de egyre dráguló) apartmanok lényegében sebtében, olcsón összeeszkábált olyan alkalmatosságok, ahol aludni, főzni és tisztálkodni – minimális kényelem kíséretében – valóban lehet, de ez csak egy nyúlfarknyival jobb, mint a sátoros kemping. De nem ez a lényeg. A tengerpart nemcsak meleg, sós, drága és dögunalmas, de többnyire jellegtelen is (igaz, lehet, hogy csak nekem, mivel köztudottan tengerundorban szenvedek). Ráadásul az egyik pont olyan, mint a másik. És, ha már Görögországban vagy, ugyanazon a pénzért miért ne szerezhetnél magadnak maradandó élményt. Nézd meg, amit Görögország a tengerparton kívül nyújt az idegennek – persze nem rohamrendőr attakra gondoltam.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az Akropolisszal kezdem, mert részemre azt Delphi százszor felülmúlja. Delphi tényleg csodás (és egyre csodásabb lesz 😀 a tucatnyi kőfaragó alkalmazásától).

 Delphy

Az ókori jósda meglepően beillik a környezetébe. Hatalmas feltárt parkszerű terület, amiben egy életre szóló élmény barangolni egy fél napot. Az ősi kövek félreérthetetlen zamatot adnak a látogatók lelki ízelgetéséhez. Ha, nem csíped túlzottan a romokat, akkor nézd meg Meteorát.

Meteorák

Ha az nem vesz le a lábadról, akkor semmi széles e világban. A ma is „üzemelő” kolostorok (összesen öt) megközelíthetetlen, obeliszkszerű, száz méter magas sziklaujjak csúcsán hirdetik az ember túlélés vágyának méreteit – úgy bizony, ez nem kizárólag mai probléma. Hogy a fenébe másztak oda fel az első helyfoglalók? Hogy vitték fel az építőanyagot? Hogy miért, azt nem nehéz kitalálni. Oda fel csak az juthat, akit a fentiek szívesen látnak. Amerikai fiatalok tanyáznak a szomszédságban és szuper felszerelésükkel felmásznak egy-egy csúcsra. Talán csak azért, mert hogy az a pimasz csúcs ott van. Aztán ott fenn meggyújtanak egy magukkal vitt gyertyát, arra az esetre, ha visszafelé lezuhannának 😀 .

Különben az egész ország állandóan gyertyákat gyújtogat. Persze főleg templomokban, ami sajátos megnyilvánulása az ortodox egyház szellemiségnek. A Templom-völgyben elhelyezkedő, volt Apolló-templom jelenleg mint ortodox kápolna funkcionál. Ott jártunkkor egy görög középiskola diákjai is arra kirándultak. Meghökkentő volt az az áhítat, ahogy az egyik görög diáklány megcsókolta a feszületet, amihez az osztályfőnöke, nyilvánvalóan művészeti értékek megtekintése végett vezette. Ilyen jelenetet nehéz elképzelni Magyarországon.

Az ókori Korinthosz is megérdemel egy félnapos bámészkodást. Nem kapkodva, szép nyugodtan, sok-sok elüldögéléssel az ősi kövek között, valamelyik kihelyezett, természetesen újkori fapadon. Ne mondjátok, hogy megint csak kövek, kövek, mert a patinás kövek között nyilvánvalóan rendezetlenül, de látszólag rendezetten, csodás virágerdők bújnak meg, amihez hasonló Magyarországon nem létezik. Vagy ha igen, mint például a közönséges mezei pipacs (nem tudom, lehet még látni itt-ott egyet-egyet?), nos annak színe se a jól ismert téglavöröset hozza, hanem valami sokkal mélyebb, bíbor pirosat. Aztán meg úgy érzem, a legblazírtabb ateistát is valahol megfogja, ha felfigyel, hogy János apostol ezeknél a köveknél írta az Apokalipszist, ami egy kicsit kezd aktuálissá válni.

Vannak meglepő dolgok is. A Thermopülai szorost ne is keresd. Hogy hol volt, azt megtudhatod. Ott, ahol Leonidász szobrát az Leonidászamerikás görögök felállították a II. világháború után néhány évvel. Szoros az nincs, de volt, állítja a görög nemzetiségű idegenvezető (öt évig a Közgázon, bocsánat a Corvinuson tanult, többek között magyarul is, aztán elvett egy magyar csajt feleségül, aki kiforgatta vagyonából, egy közgazdászt! És ilyenek vigyáznak az állam pénzére!). Hogy a szoros mikor tűnt el, és miért? Nos, ez nagy talány. Az is, miért Leonidász, spártai király védte a szorost és hol voltak az athéniak. Csak azért, mert Spárta legalább 200 kilométerrel van messzebb a Thermopülai szorostól, mint Athén. Az is talány, az 50.000 perzsa miért lacafacázott a szorossal és benne 300 katonával. Állítólag, amit tettek, az egy stratégiai bárgyúság. Szóval errefelé túl sok a legenda. Nagy Sándorra természetesen igényt tartanak, Macedóniával együtt, mint az oláhok Hunyadi Jánosra és Erdélyre. A görög Nagy Sándor nem csak a gordiuszi csomót bogozta ki, de apját is megölte, mert hódítási vágyát nem volt képes még néhány évig magába fojtani, de erről a görögök hallani se akarnak.

Akad azért jelen idő is Görögországban, A Korinthoszi-csatorna kifejezetten érdekes. Végighajózni egy 6 kilométer hosszú, és mindössze 26 méter széles csatornán meglepő érzés, ha ezekhez a méretekhez hozzáadjuk a helyenként 80 méter magas partot, akkor kiderül, a hajó ténylegesen egy vízzel telt szurdokon halad előre. Az egyik híd felettünk 80 méter magasban, meglepő látvány. Rajta az emberek, mint apró bolhák, hevesen integetnek. Nyilván ők is turisták. Két kilométerrel arrébb a másik híd már emberléptékű. Hogy egy hajó áthaladhasson „alatta”, 20 métert meghaladó magasságig kellene emelni, mivel itt a part alig néhány méterrel magasabb a vízszintnél. Emelés helyett a hidat leeresztik a vízbe, gondolom a merülési mélység alá, ami nyolc méter körül lehet. Aztán meg magyar mérnök, Türr István vezette a munkálatokat. Ezt mi már elfelejtettük, a görögök nem.

Görögország egyik legnagyobb vonzereje, hogy a valóság és a mitológia úgy keveredik össze, ember a talpán, aki kiigazodik benne. A görög idegenvezető úgy beszél a mitológiai istenekről – természetesen magyarul – mintha valahol ott lennének az Olimposz környékén, csak hát éppenséggel momentán kimentek a divatból. Jóllehet, másfél ezer éve hivatalosan nem is léteznek. Hogy isteneiket komolyan vették, az biztos. Mi mással lehet megmagyarázni egy hatalmas templomot Szunióban, amit egyedül Posszeidonnak építettek. Vagy egy külön szentélyt, ami csak Héráé volt Lutrakitól pár kilométerre,benne több több tucat papnővel. Gondoljatok bele, ez olyan mintha mondjuk Gyöngyösön lenne egy templom Loyolai Szent Ignác részére, kizárólag az ő részére, ahol csak hozzá lehetne imádkozni.

Azért a számtalan isten és félisten mellett megtalálható az örök ember is. Mikénében, Agamemnón sírjánál elkerülhetetlenül eszünkbe jut, hogy a felesége gyilkolta meg. Vajon mivégből? Miért nem elég egy nőnek, ha az ismert világ urának a felesége? Mi ez, ókori önmegvalósítás?

Különben a görög hitvilágnak különleges íze van testközelben. Mint tudjátok, az ember öntudatra ébredésének nagy ára (ismert vesszőparipám), a halandóság közvetlen érzékelése, ősidők óta dacot vált ki belőle. Ki ne ismerné az öregasszony és a halál meséjét. E szerint az öregasszony kikönyörgött a haláltól egy nap haladékot, és azt fel is íratta vele az ajtóra „Holnap jövök, Halál”. A másnap jövő halált az öregasszony emlékezteti ígéretére ami ugye előrevetíti az örök holnapok végtelen sorát. Nos Görög honban ez egy kicsit másképp van. Büszkék is rá, mert a furfang arrafelé nagy becsnek örvend. Így aztán minden görög főeszményképe Sziszifusz, akit két évezred távlatából még ma is csodálnak. Mi is történt? Ugye Zeusz parancsára Hádésznek le kell vinni Sziszifuszt az Alvilágba. Közben Sziszifusz ráveszi Hádeszt, mutassa be saját csuklóján, hogyan kell használni a bilincset. A gyanútlan Hádész eleget tesz a kérésnek, amire Sziszifusz rákattintja azt. Képtelen helyzet. Hádész ki lett vonva a forgalomból, a halottak napokig nem juthattak be az Alvilágba. Perszefoné, Hádész felesége megy el Sziszifuszért, aki szó nélkül követi. Előtte viszont Sziszifusz megtiltja a feleségének, hogy eltemesse. Az Alvilágban pedig avval érvelt „micsoda egy csapnivaló feleség, még csak el se temetett. Engedj vissza három napra, hogy elrendezzem a temetésemet, feleségemet pedig megleckéztessem.” Sziszifusz persze nem tarja be a szavát, az Alvilág hiába várja. Hádész kénytelen Zeuszhoz fordulni Sziszifusz megbüntetése végett, aki azóta görgeti a sziklákat hegynek fel, természetesen megállás nélkül, de – kacsint ránk a görög mesemondó – még mindig jobb a szakadatlan sziklagörgetés, mint a végérvényes elporladás. Főleg ha meggondoljuk, hogy mese közben az autóbusz sziklás szerpentinen halad hegynek fel és hegynek le a 4 méter széles úton, balra pedig 300 méteres szakadék. Anyám! Ha élve érkezünk Argosra még egyszer befizetem az utiköltséget.

Héraion

                             Argos – Héraion

Látva az elsápadt arcokat, az élő görög bedekker elmesél egy viccet. „Meghal a szentéletű pap, ami után Szent Péter színe lé kerül. A Mennyország kiérdemlése nem kérdés, de a pap sopánkodik – nagy az én bánatom Péter atyám, a nyájamat nem tudtam megtanítani imádkozni. Sebaj fiam – válaszol Szent Péter – visszamész a Földre még tíz évre és buszvezető leszel a hegyi ösvényeken.”

A cikk elején említett A.A.Gill túl szigorú volt a görögökhöz. A nép egy dologban biztos hasonlít az ókori elődökhöz. Pont olyan jókedvűen rendezetlenek, mint a hajdan volt ősök. Amerre csak nézünk, nem látunk mást, mint a latin és görög betűk fergeteges keverékét. De, ha csak ez lenne! A görög nagy és kisbetűket felváltva használják, megízesítve néhány stilizált alakkal is. A helyesírást nem ismerik, mint fogalmat. Mindent úgy írnak le, ahogy kiejtik, mármint ki-ki hogyan ejti ki. Talán ezért, vagy egyébként is, például az i-ket, ü-ket és az y-t tökéletesen csereszabatosan alkalmazzák. Szavakba, főleg tulajdonnevekbe, itt-ott töltelékbetűket csempésznek be. A szövegekben különböző ragokat láthatunk vagy elhagyják őket. Ki tudja, hogyan kell? Tán Zeusz a megmondhatója.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Hétvégi szci-fi novella: VACSORA A BŰNEVŐVEL

Szerző: Winston Smith

A konvoj egyre lassuló tempóval haladt  a meredek  szerpentinen, a lenyugvó nyári nap fé-nye mélyvörössé változtatta az ég alját. Távol a magasban szélvihar tombolt, foszlányokká szaggatva a gyülekező felhőket. A három járműből álló benzingőzös karaván második nap-ja haladt a végső cél felé. Útjukat vadul tomboló vihar és az azt kísérő villámárvizek soroza-ta kísérte, mintegy  megkísértve célja  elvetésében a konvoj közepén guruló mikrobuszban terpeszkedő férfit. Az összeomlott rezsim egykoron teljhatalmú urát.

A diktátor nem adta fel s ezúttal nem türelmetlenkedett. Élete kanyargós ösvényének végéhez közeledve közönyös tekintettel, szótlanul figyelte a repedezett aszfaltrétegen túl elterülő ismeretlen világot. A szeme alatt duzzadó mély táskákat méretes napszemüveg mögé rejtve, a sötétített lencsék védelme mögött néha elbóbiskolt. Ilyenkor álmodott, s mindig ugyanaz a két álom kerülgette. A fény és a szürke ravatalozó.

– Uram – összerezzent a hangra. Az első ülésen utazó testőre hátrafordult. – A navigációs adatok szerint perceken belül megérkezünk.

A diktátor némán biccentett, reflexszerűen megigazítva nyakkendőjét, mintha mindössze egy rutin megbeszélésre tartana. Végleg felébredt. Kíváncsisága sikeresen egyensúlyozott a mérhetetlen fáradtsággal, mely zsibbasztóan rátelepedett végtagjaira. Szemüvegét maga mellé hajította.

A kanyargós hegyi út, akár a kígyófarok vékony csíkká szűkült, míg végül a hegycsúcs közelében teniszpályányi parkolóban ért véget. A horizont mögött elbújó nap helyett a kerekre hízott hold adott tejfehér világosságot.

A sárfoltos mikrobuszok egymás mellé parkoltak, fekete fényezésükkel belesimultak az éjszakába. Az autók belsejéből közel tucatnyi nagydarab figura kászálódott elő, laza körbe rendeződve zsoldjukat fizető uruk páncélozott járműve körül. Végül, rövid szünetet követően nyílt a páncélozott ajtó és a fontos ember testőrei gyűrűjében nehézkesen kikászálódott kagyló formájú üléséből. Szuszogva összegombolta méretes potrohán a méregdrága zakót, majd fejét felszegve körbenézett. Mindenütt fák magasodtak a murvával borított pihenőhely körül, egybefüggő sötét lombkoronájuk elkergette a holdfény sugarait. Nyirkos meleg légpaplan fedte a tájat, esőszag és rothadó növények fojtó kipárolgása nehezítette a levegővételt. A mikrobusz klímájának védelméből kiszakadva a diktátor máris érezte, amint izzadtságcseppek jelennek meg mély ráncokkal szabdalt homlokán. Komor arckifejezéssel körbenézett.

– Merre megyünk?

– Ott egy tábla – mutatott bal felé az egyik testőr.

– Mi áll rajta? – kérdezte a diktátor. – Nézd meg. Igyekezz!

A fiatal férfi zakója belsejéből zseblámpát kapott elő és lendületes léptekkel a derékmagasságig érő, falécekből eszkábált táblához sietett.

– Latin szöveg – szólt hangosan, visszafordulva. – DEUS IUDICAT QUUM NEMO ACCUSAT.

Senki se vádol bár, ítél majd akkor is Isten – fordította a szöveget némán a diktátor.        Megborzongott, mintha láz gyötörné.

– Arra megyünk – szólt hangosan. – Látsz valamilyen gyalogutat?

– Van egy ösvény néhány méternyire – válaszolt a testőr. – Ez lehet az.

– Gyerünk! – Intett a diktátor, a kis testőrhad szorosan körbefogva követte. Azután megtört a lendület, alakzatuk teljesen szétbomlott.

A keskeny csapás nem engedte, hogy sáros földjére lépjenek. Pontosabban a diktátor csúszkálva bár, bizonytalan járással, de elindult az erdő sűrűjébe, az emberei viszont lecövekeltek az első métereken. Akaratukon kívül.

– Miért nem jöttök? – nézett hátra a diktátor. – Kövessetek. Ezért fizetlek benneteket!

– Nem megy, uram – válaszolt egyikük. – A lábam olyan, mintha folyékony beton fogná körbe, nem moccan.

– Nekem se megy – erősítette meg a csapat másik tagja.– Lehetetlen tovább lépni. Még soha nem láttam ilyet.

A többiek mind bőszen bólogattak, fejük s karjuk moccant, nem úgy, mint testük deréktól lefelé.

A fekete erdő földjére taposva az erős emberek lebénultak, lihegésük, fojtott szitkozódásuk erősítette meg a tényt, bármennyire is szeretnék, minél jobban akarják, képtelenek követni főnöküket.

– Idióták! – A harag erőt adott a diktátornak. Fáradtsága elpárolgott, a sikamlós föld elszívta a test béklyóit.

– Add ide! – Parancsolta testőrei főnökének, visszasasszézva mellé.

A dagadó izmú férfi szégyenkezve adta át urának a gurulós bőrönd fogantyúját.

– A pisztolyodat meg a zseblámpádat is – mondta a diktátor megragadva a koffer fémfogantyúját. Zsebre vágta a hűvös műanyag tokot, majd újból az erdő sötétje felé fordult.

– Itt várjatok – szólt hátra a válla felett, és elindult az éjben.

Régi keletű harciassága felébredni látszott, a csatába induló hadvezér elszántságával vágott bele az ismeretlenbe. Maga volt a császár és saját serege is egyben.

Nincs erő, mely engem visszatarthatna – gondolta diadalittasan.

A felkapcsolt zseblámpa fehér fénydárdája bevilágította az előtte tekergő ösvény néhány méterét. Óvatos léptekkel indult előre. Magára erőltetett türelme fogytán volt. A célnál akart lenni, minél előbb, lehetőleg most azonnal. Az itt viszont nem működött, ami életének hosszú évtizedei alatt oly sokszor sikerült. Ezen az úton abban a tempóban kellett végig mennie, ahogy azt az ösvény engedte. Ezúttal neki kellett engedelmeskednie. Magas rangú vendégét nem fogadta kegyeibe az erdei csapás, néhány tucatnyi lépést és több kanyart követően szűk horhossá zsugorodott, melyben az erős lámpafény megfakult, elveszni látszott.

A sűrű sárgombócokat összegyűjtő bőrönd egyre inkább kolonccá vált, de nem hagyhatta hátra. A fizetséget rejtette, melyre szükség volt az ügye, élete végső üzlete érdekében. Az anyagiak kellettek a sikerhez, pontosabban, ahogy azt az elmúlt évtizedekben oly jól megtanulta, igazán győzni csak pénzzel lehet. A pénz szülte a sikert majd a győzelmek újabb pénzt fialtak.

A szűk horhos vándorát két oldalról éhes gyökerek csiklandozták, annyira nem hogy megakadjon, oly durván nem, hogy fájjon, húsa helyett inkább méregdrága öltönyén fogtak ki elég hamar. Karcolgatták a puha anyagot, tapogatództak, apró lyukakat fúrtak, kisebb szakadásokat, hosszú vágásokat ejtettek.

A vesszőfutás apránként leszaggatja a ruhámat – nézett végig rongyosodó zakóján a sápatag lámpafényben. – Szalámi taktika – jutott eszébe egyik kedvenc módszere. Önkéntelenül elmosolyodott.

Tovább haladt. Az erdő halottnak tűnt. A cipőtalpak cuppogásán kívül más hang nem hallatszott, se éjszakai állatok neszezése, se bogarak zümmögése, se a fák suhogása nem kísérte lépteit.  Számtalan keserves lépés és végtelennek tűnő, izzasztó keserves csúszkálás után az ösvény kiterebélyesedett, hold sütötte tisztássá hízott, melynek közepén apró építmény árválkodott. Megérkezett.

Szemből az erdei lak a szegényesnél is egyszerűbbnek tűnt. Frontoldalán egyetlen ablak, melynek túloldalán tűz fénye imbolygott, s rég elhagyott romokra emlékeztető, görbe ajtófélfával keretezett bejárat, ahol az ajtó szerepét foltos, a küszöbig lelógó anyagdarab töltötte be. A repedezett falú építményt görbe, vékony füstcsíkot eregető kéményt tartó tető fedte be.

A diktátor azonnal tudta, elérte célját. A ház falán, az ajtónyílás felett fekete felirat díszelgett: Bűnevő.

Habozás nélkül megindult előre, a háta mögött vonszolt bőröndről sárkoloncok szakadtak le a tisztás füves talaján. Mielőtt belépett a házba, mindenre készen megtapogatta zsebében a pisztolytáskát. Az üres volt. Meghökkenve húzta ki a belső zsebéből. A tok zárt állapota ellenére a fegyver eltűnt. Jól emlékezett a revolverrel terhes műanyag súlyára, mikor testőre a kezébe nyomta.

Ez hogy lehet? – nézett maga elé döbbenten. – Áh, nincs erre időm – legyintett a következő pillanatban és félrerántva a rongyajtót belépett a házba.

A küszöb után néhány lépést téve megtorpant. Tőle jobbra egy roskatag kandalló koromfoltos gyomrában mindent emésztő tűz ropogott, jórészt ennek fénye szökött meg az ablakon át. Bal oldalt a földön terpesztett lábakkal óriási tükör magasodott, teteje csaknem a mennyezet elfeketedett keresztgerendáit súrolta. A lángok felé fordítva szájalt velük, visszatükrözte azok kinyújtott imbolygó nyelveit.

Szemben középen vesszőből font jókora karosszék mélyén apró alak pihent, ritkás hajjal borított fejét mellkasára ejtve. Rongyos, egykoron talán fehér felsőt és barna színű, foltozott nadrágot viselt. Csupasz lábfején koszcsíkok sötétlettek. A diktátor lélegzet visszafojtva várakozott, némán hezitált, már nem érezte annyira biztosnak, hogy itt kell lennie. Esetleg visszafordulhatna, elmehetne innét. Talán nincs is itt dolga.

Három lépés a tisztás – gondolta megbénult testtel.

– Jó helyen jársz – mondta fejét hirtelen felemelve a kis ember.

A vendég gyomra görcsbe rándult, nyirkos tenyeréből majdnem megszökött a bőrönd fogantyúja. A bűnevő éjfekete szemében fénycsíkok imbolyogtak, látszólag a fahasábok tüzét visszhangozva, félelmetes erős, mindent átégető tekintetet kölcsönözve a ház lakójának.

A diktátor mély levegőt vett, s bénultsága megszűnt, valami ellenállhatatlan erővel beljebb húzta a házikó mélyébe.

– Foglalj helyet – intett a bűnevő egy másik, indákból font székre, mely a bejárattól jobbra lapult a fal mellett.

Vendége közelebb húzta a széket, annyira hogy háta mögött, viszonylag közel legyen a bejárat rongyfüggönye, bőröndjét maga mellé állította, s lehuppant a recsegő ülőalkalmatosságra. Talán néhány méter és egy egész világ választotta el őket.

– Tudod, miért jöttél hozzám, s amit kérsz, valóban akarod? – kérdezte a bűnevő.

– Miért látogatnak meg téged az emberek? – kérdezett vissza a diktátor. Vendéglátója szavainak második fele kipergett zsír gömbös füléből.

– Szolgálatomat ismered, különben nem lennél előttem – mondta a bűnevő. – De muszáj hallanom, elszántad-e magad a rituáléra.

A diktátor szótlanul bólintott. Azután ismét faggatódzott. Évtizedes reflexek segítettek az ismerkedés göröngyös útján, a nehéz első percek túllépésében. Világéletében kérdezett, elemzett és igyekezett tanulni, hogy a hallottakat később a saját javára fordíthassa.

– Mi lesz, ha meggyóntam?

– Nem templomban vagy – válaszolt halkan a bűnevő. – A gyónást isten házában megteheted.

Csend telepedett közéjük. A fahasábokat emésztő lángok ropogásán túl más nem hallatszott. Azután a bűnevő váratlanul felkiáltott:

– Ha gyóntatóhelyet kerestél, az én házamban rossz helyen jársz! – szavai láthatatlan korbácsként hasították keresztül a köztük lévő rövid távolságot.

A diktátor összerezzent, nagyot nyelt. Nem szokott hozzá, vagyis inkább elszokott attól, hogy faragatlan, bamba emberként beszéljenek vele. Egyedül rég elhunyt apja korholhatta meg így, ki erős pofonokkal nyomatékosította mondandóját.

„A fal adja a másikat!” – Ezek voltak felmenőjétől a legenyhébb szavak.

Most, bár ütleget nem kapott, fejét a válla közé húzta. Míg erejét apránként összeszedegette, a bűnevő újból mozdulatlanságba dermedt.

– Tudom, igen – suttogta a diktátor –, templomban voltam már gyónni többször is…

– Ott nem sikerült szembenézned a saját igazságoddal? – vágott közbe a bűnevő.

– A gyónások után – folytatta fakó hangon a vendég – mindig újra jöttek az álmok. Mindenünnen a lángok és a feldíszített üres koporsó a szürke ravatalozóban. Elhallgatott. Eszébe jutott egy fontos kérdés. A gondolatok sűrű, fojtó füstként kavarogtak a fejében.

Tudnom kell a hozamot is – morfondírozott –, mit kapok, ha ezen túlestem?

– Eljön a megváltás – folytatta a diktátor –, ha átvetted a bűneimet?

A bűnevő tekintete hosszan időzött a diktátor arcán, ki néhány röpke pillanatot követően lesütötte szemét. Érezte, amint arca elvörösödik, lélegzete szaporábbá s kapkodóvá vált.

Talán megint rosszat kérdeztem?

A bűnevő lehunyva szemét, hosszúnak tűnő percekig nem válaszolt. Végül megszólalt:

– Terhed nélkül mehetsz utolsó utadra. Láttad a végső ösvényt, ezért vagy itt, igaz?

– Legbölcsebb tanácsadóm javasolta ezt– mondta a diktátor rekedt hangon.               – Egyedül ide jöhettem, mivel nem maradt számomra más út. Fürkészőim és portyázóim járták a világot, míg kiderült, hogy hol talállak.

A bűnevő hosszasan, rezzenéstelen arccal fürkészte a diktátort, úgy figyelte, mint varázsló a kristálygömbjét, mérlegelve a lehetséges jövő kimeneteleit.

– Lássunk hát hozzá, mert hosszú még az éj – mondta végül. – Nekem pedig sok dolgom akad a következő pirkadat előtt.

Felállt a helyéről, orrfacsaróan erős ember és füstszag fátylat terítve maga köré. Eddig láthatatlanul megbújó berendezési tárgyat rángatott elő a széke mögötti félhomályból, a kurta lábú asztalt üvegcsék, tálak és egyéb eszközök zörgő tömkelege borította. Világoszöld gombócot varázsolt ki egyenest a káosz mélyéből, s néhány pillanatig két ujja között a lángok fényében fürdetve figyelte. Azután pillantása elkapta vendége szemét s el nem engedve előtte termett. A diktátor hirtelen úgy érezte, a bűnevő óriássá nőtt, oly gigásszá, aki egyetlen mozdulatával összeroppanthatná, ha nem engedelmeskedik neki. Kéménylyukká szélesedő orrlyukából fekete szőrszálak bújtak ki, s látszólag mind éles tűként a vendég felé irányult.

– Ezt tegyük a nyelvedre – mondta a bűnevő s a szilványi valamit a diktátor engedelmesen feltárulkozó szájába nyomta.

– Rágnod kell, de lenyelni nem szabad. Miközben forgatod a szádban, beszélj. Mondj el mindent, az összes bűnödet, melyeket át kell, hogy vegyek tőled. Ha szavaid fűszerével keverve kész a nyers tészta, tenyérnyi lepényt formálva megsütöm s megeszem. Attól fogva vétkeidtől megszabadultál. Örökre.

A diktátor úgy tett, ahogy kellett. A gombócnak enyhén sós íze, és rágógumira emlékeztető állaga volt.

– Hoztam rossz döntéseket életem során – kezdte, nehézkesen rágcsálva a lenyelhetetlen falatot. – Igyekeztem mindenben az ország és a nép érdekeit nézni. Néha muszájból hazudtam, ezt később persze megbántam. Felemeltem az országot, a kelleténél kicsit talán agresszívabb politikával élve. A tárgyaló partnereimet sokszor nem egyenrangú félként kezeltem, szemből dicsérve, hátuk mögött sértegetve, lenéztem őket. Egyik legnagyobb bűnömként kell megélnem azt, hogy egységbe kovácsolt országom nem vált még erősebb és… – a gombóc magától kifordult a szájából. Csillogó nyálszálat húzva maga után lepottyant a poros, döngölt földpadlóra. A diktátor kézfejével megtörölgette ajkait. Megkönnyebbült.

– Készen van?

A bűnevő lassan hátrált, újból apró embernek tűnt, néhány lépés visszaadta a valós méreteit. Szeméből eltűntek a lobogó láng fényei, helyüket mélységesen szomorú tekintet vette át.

– Nem a valódi, igazán rossz tetteidet soroltad – mondta erőtlen hangon. – Itt is vétkezel, ahol szabaddá akarsz válni. Hazugsággal. Biztosan akarod, hogy folytassuk?

A diktátor nagyot nyelt.

– Igen – motyogta. Rég nem jelentkező érzés kavargott benne. Kis időbe telt, míg rájött, mi az. Mert annyira régen érezte már. Szégyellte magát. Rettenetesen.

– Legyen – bólintott a bűnevő. – Más módszerhez kell folyamodnunk.

– Hogyan? – suttogta a diktátor.

– Ez a két apróság segíteni fog – a bűnevő üvegcsét húzott elő kabátja zsebéből. Egészen közel lépve vendégéhez, az arca elé tartotta a dugóval lezárt hengeres üveget. Alul két giliszta szerű valami tekergett egymás körül, lassú spirálként forogva véget nem érő násztáncukban.

– Ők Igazság és Valóság – a bűnevő végigsimított az üveg oldalán. –Az orrodon keresztül csúsznak beléd. Fájdalommentesen. Velük szimbiózisban a nyers objektív ablakon át ráláthatunk a csupasz tényekre.

A diktátor ekkor úgy érezte, ez nem az ő jelene, valaki más történetét látja, kívülálló szemtanúként. Akár egy moziban. Már eleve az, hogy eljött idáig, próbára tette a racionális gondolkodását. Ha pihentető alvás helyett nem az a sok éjjeli lélekszaggató kép gyötri, soha nem keveredik ide. Némán, lázas gondolatokkal rágódott a hallottakon, sok évtizedes karrierjének döntései mind eltörpülni látszódtak a mostani mellett.

Mit tegyek?  – ez a két szó csapongott barlangba falazott denevérként a fejében.    Lecsukta szemét, a szokásos álomképek így ébren is szinte azonnal bevillantak. Minden ünnen hömpölygő, magasan lobogó, perzselő lángok, égő hús szaga, a hőtől sercegve kiolvadó emberzsír tócsa és a feldíszített üres koporsó a szürke ravatalozóban. A gyerekei, unokái sehol, csak néhány fizetett, álszent, műkönnyeket kipréselő, a szajha médiát képviselő gyászoló. Érezte amint újból kirázza a hideg. Reszketve rápillantott a bűnevőre.

–  Folytassuk.

A bűnevő lassú mozdulattal kihúzta az üveget lezáró dugót és a diktátor orra elé tartotta a fiolát. A benti dervis tánc abbamaradt, talán a diktátor lélegzetvételét érezték meg, vagy más jelet kaptak, de a két féregszerű teremtmény azonnal tudta, mi a dolga. Könnyedén kicsusszantak börtönükből és röpke pillanat alatt eltűntek a diktátor orrlyukában, aki mindössze enyhe viszketést érzett. A bűnevő nem csapta be, Igazság és Valóság tényleg fájdalommentesen foglalta el a helyét.

A bűnevő visszatette az üvegcsét a zsebébe és ezúttal opálos fényű gombócot húzott elő az asztalról. Némán elhelyezte vendége szájában és visszaült a helyére. Várt.

A diktátor rövid ideig semmit nem érzett. Nehéznek, sőt lehetetlennek tűnt akár egyetlen szót is kipréselnie magából. Próbált rágcsálni és nyeldekelte a folyamatosan termelődő sűrű nyálat, az előző tészta sokkal ízesebbnek tűnt ehhez képest, mely erősen keserű ízével ingerelte a nyelvét.

A másik sokkal finomabb volt – gondolta a diktátor.

           Ebben a pillanatban a két féreg végül célba ért.

Talán jobb lett volna rögtön az igazsággal kezdeni.

– Fiatalkoromban még tiszta lelkű ember voltam – kezdte hangos szóval a diktátor.

– Forradalmárnak éreztem magam, olyannak, aki társaival szövetségben megváltoztatja a világot, az országot jobbá teszi, lakói számára élhetőbbé változtatja, távolról szőtt régi rabigákat ráz le. Azt gondoltam, egyszer biztosan népem első embere leszek. Néhány évvel később mindez megváltozott, ekkorra a politika világában egyedül a romlás útja vonzott. Két dolog érdekelt igazán, a hatalom és a pénz. Az elhatározás hétről hétre, hónapról hónapra erősebben fogalmazódott meg bennem. Pénz és hatalom, e kettő kell nekem, egyedül ez az, ami éltet, amely célt ad. Ennek rendeltem alá mindent, hazudtam, amikor csak kellett és egyre többször kellett. A Párt első emberévé küzdöttem magam, az eszközökben nem válogattam. Politikai ellenfeleimet a megfelelő eszközökkel tönkretettem, akit lehetett, megvettem, akit nem, azt bűnös módszerek megszámlálhatatlan repertoárjával végleg elintéztem. Az ország népét több táborra szaggattam szét, olyan mély szakadékot hasítva közéjük, melynek két oldala a legerősebb híddal is összeköthetetlen. A korrupció soha nem látott módon, rákos daganatként terebélyesedett szét országomban, ehhez példát, a követendő módszereket én mutattam. A kis embereket sarokba szorítottam, láthatatlan láncot fonattam nyakukba. A szegénysorba hajtott tömegek némi ingyen elemózsiáért, vagy kevés téli tüzelőért szavazáskor azt tették, amit én akartam. A Pártra, s vele együtt az én korlátlan hatalmamra szavaztak. A nagy embereket a saját udvartartásomba tereltem. Aki önként nem adta, amit kértem, attól bosszúval fűszerezve mindent elvettem. Akitől egy pofont kapok, annak kettőt adok vissza, ezt az elvet követtem. Békeidőben megvívott végtelen háborúskodással szétromboltam szülőföldemet, összetörtem engedetlen városokat, pellengérre állítottam ellenzéki településeket, emberek tíz és százezreinek sorsát tettem tönkre. A nemzetek közösségétől az ország és a nép életének javítására kapott pénz nagyobbik részét saját uralmam erősítésére használtam, majd arra hivatkozva kértem még több forrást, hogy országom s népem mily szegény.

A diktátor szava elhalt, szája kiszáradt. Lehorgasztott fejjel meredt maga elé, sártól foltos méregdrága cipőjének orrát bámulva. Saját magát szembesítve a bűneivel összehasonlíthatatlanul rosszabb dolognak bizonyult, mint amikor ezeket a vádakat másoktól, jórészt a külföld védelméből megnyilatkozó ellenzéki vezetőktől hallotta. Akkor is tudta, hogy igazak, de lesöpörte magáról, mint kutya a vízcseppeket, mondván hogy egy nemzetközi háttérhatalom ármánykodásának tudhatóak be az ocsmány szavak.

A gyomra tiltakozásul hevesen émelyegni kezdett.

Saját magamtól van hányingerem – jött rá testérzete okára. Régóta gyűlő belső mérgek szabadultak fel a mérhetetlen undor érzetétől.

Elég – futott át kakofóniától zengő fejében. – Ennyi elég kell, hogy legyen. Nem bírom tovább!

Igazság és Valóság azonban nem hagyták, hogy a kelleténél előbb befejezze, nem engedtek sok időt arra, hogy gondolatait összeszedje. Kényszerítették a beszédre.

– Generációk jövőjét daráltam be – folytatta rekedten –, kiművelt emberfők sokasága helyett könnyen manipulálható buta tömegek létrehozását tűztem ki célként. Amikor elkezdődtek a lázadások az elcsalt választások után, békés tüntetőket lövettem agyon fekete egyenruhás zsoldosaimmal, így megfélemlítve az embereket. Persze mindezt következetesen tagadtam. A rendszerem ellenségeit börtönbe csukattam, koholt vádakkal, rögtönítélő bírósággal, mely úgy döntött, ahogy azt én jónak láttam. Saját önös anyagi érdekeim és tiszavirág életű kétes szövetségek érdekében a külső hatalmak játékainak mindig politikai teret engedtem.

A diktátor még hosszan folytatta vallomását. Lassan rágta a gombócot és közben szót szóra halmozott. Nyála szüntelen csepegett szája sarkából, ám ezúttal a gombóc a helyén maradt. A vége felé úgy érezte, hogy kisebb lett, összébb ment, s ekkor megállt egy cseppet, óvatosan nyelt egyet. A bűnevő némán figyelte, végül, amikor a diktátorból elfogyott a mondandó, s láthatóan mindent, mit lehetett, kiadott magából, újból előtte termett. Először az üveget vette elő és a vendége orra alá tartotta. Igazság és Valóság egyetlen leheletnyi kilélegzett levegő szárnyán suhanva otthagyta a diktátort. Fáradt mozdulatlanságba dermedtek üveglakuk alján.

– Kérem a tésztádat – tartotta elé tenyerét a bűnevő.

A diktátor kipréselte száján az összerágcsált gombócot. A hányás ezután tört rá, elemi erővel, cipőjét beterítve utolsó vacsorája félig emésztett halmával. Miután mindent kiadott, mit evett, még néhányszor öklendezett, epét fröcskölve maga elé. A szájában érzett förtelmes ízek tovább fokozták kínjait.

– Kérhetek vizet? – suttogta erőtlenül.

– Nincs – mondta a bűnevő helyére visszaülve. – Nincs számodra segítség.

A diktátor nem hallotta. Nem akarta megérteni, amit a bűnevő mondott.

– Képtelenség átvenni a bűneidet – mondta ismét a bűnevő. – A nyers tészta azt súgja, nem fért bele ennyi minden. Nincs megoldás, elmarad a megváltás. Ma itt nincs számodra győzelem, csak vereség. A végső csatádat elvesztetted.

A diktátor némán meredt vendéglátójára. Hirtelen fellángoló dühében keze a pisztolytáskára tévedt. Az ugyanolyan üresnek bizonyult, mint amikor ideérkezett. Karja bénultan hullott vissza.

Az nem lehet – visszhangzott a fejében –, az nem igaz hogy vesztettem.

– Segíts, nagyon kérlek – a diktátor szemét ellepték a könnyek. – Fizetek, amennyit csak kell – tapogatta meg a mellette terpeszkedő kerekeken nyugvó vastag fekete táskát.

– Készpénz, arany, korlátlan fedezettel kiállítható csekk, minden van nálam.

– Fizetned nem itt kell – válaszolt halkan a bűnevő. – Visszafelé kerül erre sor.

– Van egy embered odakint, ott vár egy fa tövében? – Még reménykedett. – Ha nála hagyom, visszajöhetek s megteszed?

– Észre fogod venni, amikor eljött a fizetség ideje – válaszolta csendesen a bűnevő.

– Miért nem sikerült? – a három szó erőtlenül bukott elő a diktátor kicserepesedett szájából.

– Túl mély a bűneid gyökere – mondta a bűnevő –, annyira szerteágazó s olyan mérhetetlenül sok, hogy számomra is kitéphetetlen. Azt tette veled a rengeteg gonoszság, amit te az országoddal. Végérvényesen megrontott.

Jobbjával megragadva a tükröt, azt a diktátor felé fordította.

– Nézz bele – intett. – Mit látsz?

A diktátor felemelkedett a helyéről, és könnyeit törölgetve a hatalmas tükörbe nézett. Szánalmas, összezsugorodott alakot látott. Armani öltönyének zakója csíkokra szaggatva lógott róla, nadrágja szárát szintén kikezdték a kinti gyökerek. Arcát mély ráncok vízszintes és függőleges erdeje borította, a szeme alatti táskák petyhüdten duzzadtak helyükön. Ősz hajának maradéka csapzottan tekergett feje tetején. Szánalomra sem méltó elaggott emberi roncsot látott maga előtt. A fáradtság újból elöntötte minden egyes porcikáját, láthatatlan ólomköpenyt terítve a hátára.

– Volt értelme, szerinted? – kérdezte a bűnevő. – Megérte? Mit vihetsz odaát? Nézd meg a magadon levő ruhát. Anyagának egyetlen foszlányát sem viheted magaddal. Átlépsz a másik ösvényre, de rossz hírneved e világban sokáig kísérteni fog. A történelem nem felejt. Akarod tudni a jövőt?

A diktátor némán bólintott.

– Gyerekeid és az ő gyerekeik az összeharácsolt vagyont felélik, elherdálják. Neved fennmarad ugyan, de a gonoszság megtestesüléseként fogsz szerepelni a történelem egyetemes lapjain.

A diktátor hallgatott, saját tükörképét bámulva. A bűnevő minden egyes szavával összébb zuhant, a vétkek hosszú sora láthatatlan sziklagörgetegként nehezedett testére.

– Más látogatók is jártak már így – folytatta a bűnevő –, s a jövőben is lesznek reménytelen esetek. A te fajtád közül kerül ki talán a legtöbb. Annak a kis bajuszosnak sem segíthettem, aki azután végezni akart velem.

– Mi lett velük, amikor elmentek tőled?

– A vendégeim sorsát bizalmasan kezelem – nézett fel a bűnevő –, akárcsak vétkeik listáját.

– Hogyan tovább? – motyogta a diktátor, inkább magának szánva a kérdést.

Szinte azonnal megkapta a választ. Nem lépett ki a házból. Valahogy az köpte ki magából. Az egyik pillanatban még a bűnevő előtt állt, halálfélelemtől tehetetlenül, bénán várva hátha mégis kaphat megváltást, hiszen ahhoz szokott, hogy előbb-utóbb mindig megkapja, amit akar. Ám itt ez nem működött. Ahogy lázasan zakatoló aggyal próbált valami megoldást kitalálni, mellyel legyőzhetné ezt a kis embert, a ház elengedte. Jobban mondva kivetette magából. Egyetlen zizegő hangú villanást látott, s az erdőben ácsorgott, összeroskadt vállal, tehetetlen bénán. Hatalma zálogának jelképe, a kincsek morzsáit rejtő bőrönd fogantyúja izzadt tenyerébe simult. Ledobta a földre. Ahova tartott, nem kellett. Oda semmit nem vihetett, egyedül összeroskadt porhüvelyét.

Hátranézett. A házikó alig néhány lépésnyire mögötte várakozott. Egyetlen lépést akart felé tenni. Sikertelen. Vissza már nem mehetett.

Hát ennyi? – gondolta keserűen. – Hiába a pénz, az arany, nincs segítség. A megváltás nem megvehető.

            – Istenem, most hallgass meg! – fohászkodott magában. – Segíts eltévelyedett lelkemnek!

Elindult visszafelé az ösvényen. Zseblámpája szükségtelenné válva kifordult kezéből. Az avar szőnyeg alól néhol izzó fénycsík vöröslött elő. Lehetetlennek tűnt, hogy tűz égjen, nem érződött füstszag. De mégis, volt előtte valami, mely kikerülhetetlenül keresztezte az útját. A felfeslő rothadó levéltakaró alól apró lángnyelvek bújtak elő, kísérték, játszottak vele, ha jobbra lépett, arra siklottak, ha balra próbálkozott, az izzó fény is így tett. A tüzes pávatánc hidegen izzó fényei legyőzhetetlennek tűntek.

Ahogy beljebb haladt az ösvényen, a mélyből feltörő lángok teljesen körbevették. Néhány remegő lábú lépést követően egyetlen pillanat alatt minden ruhája eltűnt róla. Ott állt, mezítelen reszketve, éhes lángoktól körbevéve, míg egyetlen végső néma sikolyt követően eltűnt a föld alatt.

Az erdő újból sötétbe borult, a fények eltűntek. Az útszéli fák alsó ágairól Armani öltönycafatok hullottak alá, lassan, méltóságteljesen befedve volt gazdájuk saras lábnyomait.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(1098) Matriarchátus társadalom

Tibor bá’ fordítása online

 

Feltételezem, tudod, miről van szó. Igen az anyajogú társadalomról, ami a definíció szerint az ősközösségi társadalom fejlődésének az a szakasza, amelyben a nőknek a gazdaságban és a társadalomban vezető szerepük volt és a leszármazást is anyai ágon vezették. Az angol definíció ennél egy kicsit szigorúbb, mert megtoldja azzal, hogy a családfő is nő és a vezetők is nőkből állnak. Azt viszont nem biztos, hogy tudod, ma is van ilyen társadalom a Földön, méghozzá Kínában, ahol ezt az elzárt társadalmi csoportot Mosou-nak hívják. Ez a tény egy Ricardo Coler nevű argentínai író fantáziáját annyira felizgatta, hogy egy időre elment közéjük élni, némi tanulmányozás végett. Nézzük hogyan számolt be a dologról.

Ricardo Coler első meglepetése abból eredt, hogy az apajogú társadalom – amiben valamennyien élünk – tükörképére számított. Nem férfiuralom van, hanem női, és kész. Azonban hamarosan kiderült, hogy a nők másképpen uralkodnak, mint a férfiak. Legfőbb törekvésük nem a pénz hajhászása, hanem a családjuk jóléte. Nőuralom alatt a férfiak ragyogóan érzik magukat, mert jóformán semmi felelősségük sincs, kevesebbet kell dolgozniuk és minden este egy másik nővel aludhatnak. A nők kezelik a pénzt, „kiszolgálják” a férfiakat, de mindenben ők döntenek. Meglepő viszont, hogy a Matriarchátus társadalomban nincs erőszak. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek problémáik, de ebben a társadalomban a nőknek eszükbe se jut, hogy a konfliktust erőszakkal oldják meg. Mivel a nők uralkodnak, senki se erőszakoskodik, nem a bűntudat tartja őket vissza, hanem a szégyen.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy miként oldják meg a problémáikat? A nők kiosztják a feladatokat a férfiak között, és ha valamelyik férfi ezt nem teljesíti, akkor mindenféle büntetés helyett, úgy kezelik, mint egy éretlen kamaszt. Ez nem csak megszégyenüléssel jár, de a szexhez való jog elvesztésével is. Különben is úgy gondolják, hogy a nők megbízhatóbban és hatékonyabban dolgoznak. Igaz, komolyabb döntéseket, mint például házvásárlás, a férfiakra hagynak és elfogadják, hogy a komolyabb fizikai munkát is ők végezzék. A Matriarchátus társadalom legérdekesebb aspektusa a szex. Ugyanis a szex és erotika állandóan jelen van a társadalomban, de a kettő között hatalmas különbség van. A kétértelmű viccek és megjegyzések percenként hangzanak el. Állandóan kínálgatnak egymásnak nőket, és mindig van egy nő, aki rád mosolyog. Vannak nők, aki üvöltözve adnak parancsokat a férfiaknak, mintha süketek lennének, de amikor megkörnyékezésre kerül a sor, akkor teljesen megváltoznak. Egyszeribe szégyenlősökké válnak, halkan énekelgetnek és elpirulnak, és elhitetik a férfiakkal, hogy ők választanak partnert, és ők hódítják meg a nőt, majd eltöltenek egymással egy éjszakát.

Ezt fel lehetne fogni szabad szerelemnek is, de a helyzet nem ennyire egyértelmű. Szexuális életük igen aktív és gyakori a partnercsere. De a nők döntik el, kivel kívánják eltölteni az éjszakát. A nők egy nagy közös házban laknak, amin belül mindenkinek meg van a saját szobája. A férfiak egy külön házban laknak, de nincsenek úgy szétválasztva egymástól. Minden nő szobája előtt van egy fogas, amire egy férfi ráakasztja a kalapját. Ily módon mindenki tudja, hogy egy adott nőnél már van valaki, tehát senki nem kopog be. Ha egy nő beleszeret egy férfibe, akkor csak azt fogadja és a férfi más nőt nem látogat meg.

Ebből természetesen az következik, hogy a nő és férfi közötti házasság a mi értelmezésünk szerint nem létezik, bár a fogalom nem ismeretlen. Ha például egy gyerek rosszalkodik, akkor avval fenyegetik meg, hogy hozzáadják valakihez. A gyerekek hamar megtanulják, hogy a házasság egy roppant kellemetlen dolog. Amikor Ricardo Coler elmondta nekik, hogy nálunk egy nő és egy férfi összeházasodik és gyerekeket nemzenek. Ezt azonban kinevették, mert, hogy következetesen olyasmit csinálunk, amiről nyilvánvaló, hogy nem működik.

Közöttük az se probléma, hogy az apaság némileg bizonytalan. A gyerekek természetesnek veszik, hogy nincs apjuk, csak anyjuk. Máskülönben a terhes nők minden vágya, hogy lánygyereknek adjanak életet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3332) Meseország mindenkié

Tibor bá’ online

 

Meseország természetesen mindenkié, de a könyv nem ezért született. Népszerűsíteni akarja a szexuális devianciákat a meséken élő gyerekek körében. Már amennyikben a szülök elég hülyék ahhoz, hogy ezt elősegítsék.

Amíg a fehér lovon érkező herceg nem fehér bőrű, hanem fekete, addig csak kicsit szívom a fogamat. Nincs nekem semmi bajom a feketékkel, de nem örülnék annak, ha a lányom egy fekete férjjelölttel térne haza. Nincs ennek semmi különös oka, csak van egy érdekes megfigyelésem. A házunk a Nagykevély alatt helyezkedik el. Északi szomszéd az erdőgazdaság. Télen az erdőből a madarak nálunk ebédelnek a kiakasztott madárgolyókból. Figyeljük őket. Általában csapatostul érkeznek. A csapatokban csupa egyfajta van. Nem nagy a különbség a cinkék között, csak néhány más színű toll. Ez minden. Nos, ha ők maguk között szaporodnak, és ez természetes, akkor miért kell nekem az én bőrszínemtől élesen elváló bőrszínű unokára szert tennem?

Na jó térjünk vissza az eredeti témához. A mesekönyv ismerteti a gyerekekkel a néger hercegen kívül azt is, hogy vannak leszbikusok, buzi férfiak, nemüket változtatók, és ami belefér. Mindenki tudja, hogy mennyire Orbán ellenes vagyok, de most az egyszer igazat adok neki. A buzikat eltűrjük, de a gyerekeket hagyják békén. Én nem hiszek abban, hogy a buziságra rá lehet egy serdülőt beszélni, de minek őket tukmálni ilyen témával.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3331) A férfiak hamarabb észreveszik, ha megcsalják őket

Tibor bá’ fordítása online

 

Ez aztán a meglepetés. Ki hitte volna, hogy a semmire se figyelő férfiak hamarabb észreveszik, ha megcsalják őket, mint a nők. Lehet, hogy a férfiak jobban tudják leplezni a dolgot? Szó sincs róla. A kutatások szerint a nők tudják jobban leplezni. Akkor pedig mi van?

A Richmondi Virginia Commonwealth Egyetemen Paul Andrews figyelmét felkeltette a téma és 203 házaspár bevonásával kutatásokat végzett. A kutatás természetesen mindenre kiterjedt, és iparkodtak kizárni a hamis eredményt adó válaszokat. Mindenesetre a 203 házaspárból a férfiak 29 százaléka megcsalta a feleségét, míg a nőknek csak 18,5 százaléka. [csak tudnám, ha kevesebb nő követ el hűtlenséget, akkor a férfiak kikkel csalják a feleségeiket]

Viszont a férfiak messze hamarabb veszik észre a megcsalást, mint a nők. Egészen pontosan a nőknek 94 % az esélyük arra, hogy el lesznek csípve és csak 6 % ússza meg a kalandot. Sőt a férfiak az esetek 75 százalékában arra is rájönnek, ha a barátjukat csalja a felesége (természetesen nem vele). Ezzel szemben a nők csak 49 százalékban jönnek rá, ha megcsalják őket.

Van azonban az egésznek egy apró szépséghibája. Nem ritkán a férfiak akkor is megcsalásra gyanakodnak, amikor szó sincs róla.

Andrews azt állítja, hogy evolúciós oldalról nézve a dolgot, ez a statisztika tökéletesen hihető. Ugyanis a férfiaknál a tét sokkal nagyobb. Egy hűtlen feleség esetében a férfi elveszítheti az utódnemzés lehetőségét és ráadásul egy másik férfi utódjára kell dolgoznia. Következésképpen a férfiakban kialakult egy védekező készség a megcsalással szemben. Ez azonban magával hoz egy kognitív előítéletet [amit elnevezhetnénk Otelló szindrómának] ami miatt a férfiak túlzott óvatosságból többre gondolnak, mint a valóság. Ezt tízezer éveken át észlelvén a nők, megtanulták  jobban titkolni a „botlást”.

[a legédesebb a dologban!] Bonyolult statisztikai számítások és ügyes keresztkérdések tűzében kiderült, hogy a 18,5 százalék mellett a nők egy további 10 százaléka csalta a férjét, de erre a tényre a felmérés első fázisában nem derült fény. A valós adat tehát a férfiak 29 %-a csalja a feleségét, a nőknek pedig 28,5 %-a csalja a férjét. [Na, így már stimmel a dolog].

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3330) Az Antarktisz jégvesztése hamarosan visszafordíthatatlanná válik

Tibor bá’ fordítása online

 

A globális felmelegedés következtében a déli jég el fog olvadni. Az Antarktisz jégvesztése állandóvá válhat, ami azt jelenti, hogy több nagyváros is víz alá kerül.

Szerző: Tim Radford

A Föld legnagyobb jégtömege egyre instabilabbá válik, ami azt jelenti, hogy az Antarktisz jégvesztés hamarosan megállíthatatlanná válik. A legújabb tanulmányok szerint egyetlen Celsius fok melegedés a végén 1,3 méter tengerszint emelkedést jelent csak az Antarktisz- ről lefolyt olvadék miatt. Ha a Föld átlagos hőmérséklet emelkedése 2°C mögé megy, az Antarktisz olvadás duplájára nő. Ha pedig a globális melegedés eléri a 6°C a melegedés minden egye foka a tengerszint 10 méteres emelkedésével jár. És – állítják a kutatók – ezt nem lehet visszacsinálni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3329) A COVID sokkal rosszabb, mint amit a szkeptikusok hisznek róla

A háromnapos VIP posztnak nyilvánosságra hozom a magyar fordítását, mert ezen ismeretek hiányában mindenféle téveszmék forognak közszájon. A következtetéseket már egy hozzászólásban lehoztam, de megismétlem:

1. A kigyógyultaknak 10 százaléka van ellenanyaga 3 hónap után. Tehát újra fertőzhető.
2. A betegségben átesők 78 százalékánál maradandó egészség károsodás marad vissza. Húszon éves sportolók esetében is.
3. A még el nem készült vakcina kb. 3 hónapos védettséget fog adni egy vírustörzsre. De mellette más törzs megbetegíthet.
4. Aki az első fertőzést túléli legyengült szervezettel, azt a második fertőzés el fogja vinni, mert “krónikus” betegnek számít. Ha nem viszi el, akkor majd a harmadik fertőzés.

Visszaemlékezés: Az első amerikai február 29-én halt meg, ami durván 200 napja volt. Időközben meghalt 200.000 amerikai a COVID-19 pandémia következményeként, vagyis naponta átlagosan 1000 fő. Mennyi ez? 200 napon keresztül minden egyes nap, teljesen telitett, 3 darab jambó jet repülőnek kellene lezuhanni ahhoz, hogy ennyi áldozat legyen. 200 napon keresztül, minden nap háromnak!

Induljunk ki abból, hogy a vírus, vagy járvány szkeptikusok a halottak számát statisztikai csalással magyarázzák. Magát a betegséget nem cáfolják, de rámutatnak arra, hogy sokaknak alig van tünete, a többi pedig meggyógyul. A helyzet viszont az, hogy a gyógyultak jelentő része nem igazán gyógyult. Ezeket szedte össze egy csokorba az Independent Media Institute, vagyis egy független média intézet.

A COVID-19 károsíthatja a szívet:

Néhány német kutató átnézte az önmagát gyógyultnak hitt, volt beteget, átlagosan 71 nappal a betegsége után, akiknek átlagos életkora 49 év volt. Eredményeiket jelezték az American Medical Association, szakmailag bírált folyóiratában. Ezek szerint a „gyógyult” betegek 78 %-a olyan szívkárosodást szenvedet, ami kimutatható volt az MRI segítségével. Ennél is riasztóbb, hogy hónapokkal a betegség után 60 százalékuknak volt szívizom gyulladása. Mivel a vírus korábban nem fertőzött embert és még egy éve se gyűjthettünk tapasztalatokat, a szívkárosodás és a szívizomgyulladásról nem tudhatjuk, hogy az egy életre szól, vagy lehetséges belőle a gyógyulás.

Az viszont biztos, hogy a COVID károsítja a fiatalokat is, még akkor is, ha nincsenek tünetei.

Az Ohio Állami Egyetemen 26 sportoló hallgatót találtak pozitív COVID teszteredménnyel. Ezek közül 14-nek sose volt semmilyen tünete. Egy se volt olyan beteg, hogy kórházi kezelésre lett volna szüksége. Valamennyien úgy gondolták, hogy teljesen meggyógyultak. Volt, akinél 5 napja volt az utolsó pozitív teszteredmény. Ezt a 26 elit sportolót megkérték, hogy vesék magukat alá egy MRI vizsgálatnak. 15 százalékuknak szívizom gyulladása volt, amiből nem éreztek semmit.

A Penn State foci orvosa, Wayne Sebastianelli állítja, hogy a 10 pozitív atléta közül háromnak szívizom gyulladása van, és fogalmuk sincs, mit tegyenek vele.

Vegyük Ben O’Donnell, korábbi futball, most triatlonos atléta esetét. Két nappal a kórházból való elbocsátása után lement a leveles ládájához, ami oxigén segédlettel 7 percet vett igénybe.

 

A COVID-19 károsíthatja az agyat, akár agylágyulást is okozhat

A fertőzöttek kábé fele panaszkodik fejfájásra, zavarodottságra és delíriumra. – Jelentette a New York Times, ez valószínűleg abból fakad, hogy a vírus megtámadta az agyvelőt. Derül ki az ideggyógyászat szaklapban megjelent kutatási eredményből.

Egy másik tanulmány az angol orvosi lapban, a Lancetben jelent meg. Ennek lényege, hogy a tünetekkel rendelkező COVID.19 páciensek 62 százalékánál találtak cerebrovaszkuláris esetet. Az is kiderült, hogy angol orvosok által kiértékelt COVID páciensek 74 százaléka április 2. és április 26. között isémiás sztrókot kapott, míg 12 százalékánál volt agyvérzés.

Azoknak, akik kimaradtak a fentiekből, 59 százaléka mentálisan gyengült. Magyarul, meghülyült. Ezen belül hivatalosan: 43 % elmezavar, 26 % elmebaj, 17 % hangulattorzító rendellenesség.

A megváltozott mentális állapotban szenvedők 49 százaléka 60 év alatt volt.

A New York Times hozta nyilvánosságra a San Diegoi Egyetem ideggyógyászának, Alysson Muotri jelentését, ami szerint a COVID meg tudja fertőzni az agyat és agysejt halált tud kiváltani, egy olyan mechanizmussal, amit még pontosan nem ismernek.

Napokkal a fertőzés után – állítja Dr. Muotri – drámai agysejt pusztulást láthatunk, de még nem tudjuk, hogy ez visszafordítható-e.

 

Hónapokkal a COVID fertőzés után még mindig hiányzik a szaglás és az ízelés

Ami nők és gyerekek esetében rosszabb. A 11 éves Aviva Epstein a „gyógyulás” után így panaszkodott: „Nem tudtam semmit se megenni, futottam a vécébe és mindent kihánytam. A tésztákat imádtam, de most olyan íze van, mint a rohadt húsnak.

Michael Tothschild a Mont Sinai orvosképzőből megjegyzi, a páciensek durván egy harmada elveszíti ezt a két érzékszervét, és senki nem tudja, hogy ebből ki fog-e gyógyulni.

A New Yorki 4NBC csatorna riportere, Melissa Russo szerint: „Rendszerint a páciensek kétharmada teljesen meggyógyul, de mivel a COVID-19 egy új betegség, nem lehet megjósolni a tünetek meddig tartanak.

 

Sokan krónikus kimerültséget éreznek, és senki nem tudja, hogy meddig fog tartani.

A „gyógyultak” leggyakoribb problémája a krónikus kimerültség érzete.

Azt tudjuk, hogy a COVID a 2003-as SARS, és a 2012-es MERS rokona. Nos, Dr. Rashid Chotani a Virginiai kórház igazgató helyettese állítja, hogy korábban a SARS és MERS túlélői gyakran éveken át jeleztek gyengeséget és kifáradtságot. „Pontosan tudjuk, hogy SARS gyógyultak fizikailag alig voltak leterhelhetőek átlagosan 3,5 évig. Ezért feltételezhető, hogy az egyik hosszú távú hatás a krónikus kimerültség.

Fiona Lowenstein, egy amerikai írónő azt nyilatkozta az Ausztrál Rádió Adónak (ABC), hogy teljes gyógyulása után két héttel, azt érezte, hogy visszaesett az ismert szimptómába, rázta a hideg, és folyt róla az izzadság, és szörnyen kimerültnek érezte magát. Úgy érezte, mintha minden hajnalban elütötte volna egy teherautó.

De ez nem egy elszigetelt eset. A lesújtó kimerültség az egyik leggyakoribb állapot, amit olyanok éreznek, akik teljesen nem gyógyultak meg.

 

Megsértheted az ujjaidat, de még a lábadat is elveszítheted

Lábgyógyászok jelezték, hogy a COVID által okozott állapotban a legkisebb erecske is begyulladhat, a megváltozott véralvadás miatt.

A COVID szimptómákhoz tartozik az ujjak cianózisa, bőr felhólyagosodása, és üszkösödés a rossz vérellátás miatt.  Ezekkel együtt jár az érzékvesztés, vagy az elviselhetetlen fájdalom, nyilvánvalóan attól függően, hogy a vírus milyen mértékben támadta meg az idegeket.

A kanadai orvos, Dr. Dina Kulik így nyilatkozott a Kanadai TV-nek: „Olyan mintha megcsípte volna a hideg, vörös, lila, vagy barna foltok a lábon alul vagy felül és az ujjakon, néha bőrrepedéssel.

A Broadwayen szereplő színész, a 41 éves Nick Cordero atléta alkattal először elveszítette az egyik lábát COVID okozta gyulladás és az ereit elzáró vérrög miatt, majd meghalt a fertőzésben.

2020 július 16-án megjelenő tanulmány a Radiology nevű gyógyászati szakfolyóiratban: A COVID-19 okozta Alsó Szélsőséges Artéria Trombózisra jellemzőek a vérrögök, amputációk és végül halál, összehasonlítva kórházi kezelésben lévő hasonló tünetekkel rendelkező CIVID betegekkel, az eredmény, hogy a COVID betegeknél a halál, és amputáció sokkal gyakoribb.

 

Úgy érzed, hogy az állapotod javul, majd hirtelen megöl

A CIVID fertőzésnek több fokozata van. Az első és leggyakoribb tűnet a torok, orr, és légzőszerven érezhető: köhögés, valamint a szaglás elvesztése. Az ilyen enyhe tünetekkel bíró emberek 10-15 százalékának tünetei erősödnek, akiknek 15-20 százaléka eléri a kritikus állapotot.

Az enyhe és az erős szimptómák között van egy periódus, ahol a szervezet harcol a betegséggel, majd néhány nap után kegyetlenül visszatér. Az átlépés enyhéből erősre nagyon-nagyon gyorsan bekövetkezhet a WHO szakértője szerint.

A CDC szerint a COVID okozta tüdőgyulladás diagnosztizálása és a halál között tipikusan 13 nap telik el.

 

Nem feltétlenül tudsz arról, hogy megfertőződtél, addig, amíg nem fertőzöl meg valakit

Miközben több mint 1000 egészségügyi dolgozó halt meg Amerikában a COVID fertőzés miatt, egy nemrég végzett felmérés szerint ezen pozitív esetek 44 százalékának gyenge vagy nulla szimptómája volt és nem vették észre, hogy megkapták a kórt. Ez az arány az egészséges felnőttek esetében megtalálható.

Sajnos azonban szimptomatikus fertőzöttek tovább adhatják a fertőzést. Miközben a fertőzött gyerekek (szimptóma nélkül) a felnőtteknél még fertőzőbbek. Állítja egy cikk az Amerikai Gyógyászat Egyesült lapjában. Az 5 évnél fiatalabb gyerekekben sokkal több vírust találtak.

Ebből következik, hogy fiatal gyerekek a SARS-CoV-2 vírus terjedésénél igen fontos tényezők, amiit korábban már tapasztaltak a közönséges megfázásnál is.

 

Nagy amerikai kísérletezés

Az országok legnagyobb része két stratégia közül választott egyet a COVID-19 elleni harcban.

Az európai országok legnagyobb része megpróbált megszabadulni a vírustól széleskörű teszteléssel, kontaktus felkutatással, társadalmi távolság tartással, maszkviseléssel, és karanténnal.

A szegényebb országok (némi kivétellel) alig tettek valamit a betegség terjedésének lelassításért, és azt remélték, hogy ez a SARS nem mutál oly módon, hogy a vakcina hatástalanná váljon.

Ezzel szemben a Trump adminisztráció nem tudta mit akar. Márciusban a tesztelésre szavazott. A BLM mozgalom után eldöntötték, hogy a COVID nem jelent komoly veszélyt. Trump ismételten alul értékelte a COVID veszélyt. Elutasította a szakemberek javaslatait, például a maszkviselést, azon az alapon, hogy a meleg idő beálltával a vírus el fog tűnni. Ezzel a következő elnöknek hátrahagy egy elkerülhetetlen pandémiát.

Az talán figyelmeztető, hogy az angolok flörtöltek a nyáj immunitással, és most másodszor karanténba kénytelenek zárni az országot.

És akkor most lehet cáfolni!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Breaking news

Trump adviser said there is reason for concern about Trump’s health tonight. “This is serious,” the source said. The source went on to describe Trump as very tired, very fatigued, and having some trouble breathing. WH officials continue to say Trump will be fine.

Trump elnök jelenleg nagyon fáradt, kimerült, légzési nehézségei vannak. Az orvosok komolyan aggodnak érte, feleségének a tünetei lényegesen enyhébbek.

Új fejlemény:

Donald Trump egészségének állapotáról vasárnap reggel adták ki a második közleményt. Természetesen a politika volt a legfontosabb szempont. Azt lehetett megtudni, hogy két alkalommal volt hipoxiája (oxigénhiány), ami miatt oxigént kellett neki adni. Kiderült, hogy a már jelzett Remdesivir és Regeneron mellett Dexamethasont is kap, amit kizárólag a halálukon lévő betegeknek adnak. Összegezve, Trump állapota súlyos.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3328) Fordítás

Tibor bá’ online

 

A tegnapi után, egy jóval könnyebb téma.

Az én megfogalmazásom szerint a jó fordítás az, amikor azt egy átlagosan értelmes, érettségizett ember elolvassa, olyan érzése támad, mint amikor az eredetit elolvassa hasonló képességű ember. Természetesen mindkét esetben az anyanyelvén. Ezt a szempontot csak nagyon kevesen tartják be. Mostanára igen sok magyar értelmiségi az angol nyelvet elsajátította bizonyos szinten, és meg van győződve arról, hogy ő „tud” angolul. Nos, nézzünk erre egy példát.

Trump és Biden részt vettek egy vitán, két – három nappal ezelőtt. Trump minden volt, csak úriember nem, (de, ezt a szavazó tábora nem is várja el tőle) és állandóan belevágott ellenfele szavába. Amikor ez Biden megunta, rákiabált:  „Will you shut up, man.” Ezt, persze lefordították a magyar olvasóknak, íme: „Befognád a szádat, ember” Ennek a mondatnak semmi más hibája nincs, csak az, hogy ilyen magyar ember szájából még nem hangzott el. Ha nekem kellett volna lefordítani, akkor: „Figyú, kussolj már!” Az eredeti fordításban legnagyobb hiba az „ember” lefordítása. Az angolban a mondat befejezése a „man” szóval, erősen sértő. Ez a magyar „ember”-ben nem jön át. Ezt nálunk a „figyú”-t helyettesíti. A „shut up” az angolban nagyon durva, sokkal durvább, mint a „száj befogás”.

Vannak azonban zseniális fordítások is. Vitákban, jellemzésekben gyakori az angol „wishful thinking” ez hivatalosan (szótár szerint) „vágyálom”, de van ennél jobb: „vágy vezérelt”. Mert  valóban, aki gyakorolja a wishful thinking-et, azt a vágya vezérlik, nem az ismeretei.

Na jó, vasárnapra ez is elég. Holnapról folytatjuk a COVID-19 kitárgyalásával. Más, úgyse nagyon érdekel titeket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(1008) Halló, itt a végtelen üzen

Tibor bá’ fordítása online

 

Bosszant, de tudomásul veszem, hogy az emberi agy a végtelen felfogására képtelen. Ezzel a megállapítással részemről a téma befejezést nyert, mert nem vagyok az a fajta, aki elérhetetlen dolgokért töri magát.

Csakhogy ezzel nem mindenki van így. A NewScientist egyik számában több oldalt is szentel a témának. Nem mintha ez közelebb vinne minket a dolog megértéséhez, de azért érdemes áttekinteni mások hogyan gondolják és megint mások ezeket a gondolatokat hogyan fogadják.

A kérdés tehát ez: Miként érti agyunk a végtelent? Mivel nincs közvetlen tapasztalatunk a végtelennel kapcsolatban, az elménk, ha rászorítjuk, iparkodik megkerülni a témát. Más szavakkal kifejezve a végtelen megértéséhez gyötrelmes út vezet. Azért mégis csak jó lenne tudni, hogy az Ember, akinek mindennapi életében semmi sincs, ami akár csak megközelítené a végtelent, mily módon fogja fel azt.

Szerencsére vannak emberek, akik a végtelennel és a vele való bánásmóddal kapcsolatban már jócskán elbíbelődtek, és mit ad isten, azt állítják a végtelen felfogásához saját testünk alkalmazása vezet, persze csak metaforikus módon.

A Berkeley egyetem munkatársa, George Lakoff kognitív nyelvész szerint a végtelent csak annyiban érthetjük meg, amennyiben ehhez a testünk hozzásegít. Részletesebben  kifejtve, azt állítja, hogy a fejfájást okozó végtelent összepárosítjuk Iteratív (ismétlődő) mozgásokkal, például sétálással, lélegzéssel.

Akkor most egy kis kitérő. Lakoff kutatásainak eredménye szerint a különböző elvont koncepciókat metaforákkal kapcsoljuk össze. Nézzünk néhány állítást! „Az utóbbi időben ez a nő mindenkihez nagyon hűvös.” vagy „Perceken belül a teremben forróvá vált a hangulat.” Ebben a két állításban az elvont „érzelmi” koncepció megértése hő érzékelésünk segítségével történik. Amikor pedig azt mondjuk, hogy „Délután háromkor még mindig nagyon messze voltunk a megállapodástól.” vagy pedig „Ezzel az elképzeléssel nem jutottunk sehová.” Akkor a helyzetet összekapcsoljuk térbeli előrejutással kapcsolatos tapaszta­lataink­kal.

Ezeket a metaforákat természetesen valamennyien ismerjük. Lakoff állítja, hogy sok ezer hasonlót gyűjtött össze különböző nyelvterületek és eltérő kultúrák megismerése során. Na jó, de visz-e ez minket közelebb a végtelenhez (csakhogy egy előrejutási metaforához nyúlhassunk)? Mindjárt meglátjuk.

Rafael Nunez a Kaliforniai Egyetemen a kilencvenes évek elején azon töprenget, hogy az emberi agy miként érzékeli a tényleges (aktuális) végtelent, például, amikor egy pont a végtelenben van, ellentétben a vélhető (feltételezett) végtelennel, amit implikálunk, de persze sosem érjük el. Például a természetes számok sora lehet egy ilyen implikált végtelen, mivel a számlálás sose ér el odáig. Ekkor Nunez a homlokára csapott és azt mondta magában. Mivel senki emberfiának nincs személyes tapasztalata a tényleges végtelennel kapcsolatban, valami metaforára lenne szükség, amire gondolhatnánk helyette. De mi legyen az?

Így történt, hogy 1993-ban Nunez és Lakoff összefutott Berkeley-ben, sőt csatlakozott hozzájuk még Srini Narayanan is. Ezek után már hárman együtt gondolkoztak valami fajta megközelítésen. Végül aztán kidolgoztak egy teljesen új módszert, ami azt hivatott megmagyarázni, hogyan értjük meg a matematikát. A végeredmény a következő: A matematikát csakis úgy tudjuk megérteni, ha testünkre vonatkoztatjuk. Sőt elmentek annak kijelentéséig, hogy a matematika a világról tapasztalt fizikai ingerek útján született. Íme: „Mi, emberek hoztuk létre a matematikát, ami nem más, mint testünk, agyunk és működésünk terméke.” Amit Lakoff még megtoldott a következőkkel: „Más lények, a mienkétől eltérő testtel, teljesen más elképzeléssel rendelkezhetnek a matematikáról, ha egyáltalán van nekik elképzelésük.”

Rendben van, de a végtelen megértésével kapcsolatban hova vezetnek ezek az állítások? Ez attól függ, melyik végtelenről van szó. A vélhető végtelen, mint például sokszögek létrehozása, ahol egyre nagyobb az oldalak száma, könnyen felfogható, mint egy soha véget nem érő folyamat. Mert bármoly nagy számú is legyen a sokszög oldala, ahhoz mindig hozzá lehet adni még egy oldalt.

A valódi kihívást a tényleges végtelen jelent. Olyan végtelen, ami önmagában is az. Például az a pont, ami a végtelenben van. De, idézzük csak fel Lakoff és Nunez vélekedését! A végtelen a kezünkben van – ez egy olyan koncepció, amit azért hoztunk létre, hogy a fizikai világban tapasztalt bizonyos aspektusukat szavakba öntsük. Koncepciózás közben előálltak egy ügyes trükkel, amit Végtelen Metafora Bázisának (VMB) neveztek el, amiben az ismétlődő folyamatok esetén (mi emberek) kialakítunk egy metaforikus befejezést.

Most jön a svédcsavar! A kutatók úgy gondolják, hogy a VMB megjelenik a Szókratész előtti görög filozófiában, ahol minden tárgy egy magasabb kategória első példája. Egy tehén például a tehén-kategória megjelenítése. Egy kecske a kecske-kategória megjelenítése. Tekintve, hogy a tehén és kecske kategóriák önmagukban is tárgyak, azok egy még magasabb kategória megjelenítései. A kategorizálás ezen ismétlődő folyamata addig tart, amíg el nem érünk a végére – a Lét végső kategóriájához.

A VMB alkalmazása a matematikában egy kicsit még ennél is bonyolultabb (szerintem totálisan érthetetlen, de azért csak olvassuk tovább!). Nunez szerint „Ha valaki a matematikára akarja alkalmazni a VMB-t egy specifikus területen, akkor előbb gyakorlatra kell szert tennie.” Viszont Lakoffal együtt számtalan, jól ismert tényleges matematikai végtelent analizáltak. Például azt, amikor két párhuzamos egyenes a végtelenben találkozik, és azt feltételezik, hogy ezek a VMB különleges esetei.

Érdemes kitérni arra, hogy Lakoff és Nunez nem egy kétoldalas cikket, de egy egész könyvet írtak tele kissé kötekedő stílusban a matematikával kapcsolatos elképzelésük megmagyarázására. Naná, végül is cáfolják az örök érvényű elképzelést, miszerint a végtelen és a matematika univerzális valóság, amibe mi emberek egyszerűen csak belebotlottunk.

Persze a lakmuszpapírja az elméletnek a matematikusok vélekedése lesz. Már volt is olyan, aki állította, a VMB többé-kevésbé fedi a végtelenről való elképzelését. Ezek után, ha gyötör a végtelen fogalmának meg(nem)értése, akkor a hibát kizárólag önmagában, jobban mondva saját testében kell keresnie. Vagy talán már eljött az idő, amikor Ádám után szabadon megjegyezhetjük, csak ezt a VMB-t, ezt tudnám feledni. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3327) A COVID sokkal rosszabb, mint amit a szkeptikusok hisznek róla.

Az alábbi angol cikk ( egy 12 oldalas, átfogó beszámoló a járvány természetéről – Végre!) szerkesztett fordítását E-mailben elküldöm a VIP elfizetőknek

 

Here are 8 reasons COVID is so much worse than the skeptics think

Independent Media Institute

September 28, 2020

 

America’s first COVID death was on February 29 of this year, roughly 200 days ago. In that time, more than 200,000 Americans have died of the disease, the equivalent of 1,000 people a day.

That’s how many people would have died if between February 29 and today three fully-loaded jumbo jets had crashed every single day, even on weekends, for 200 days.

Now that we’ve passed this grim milestone and are still losing around 1,000 people a day, and Donald Trump acknowledged—bragged—to Bob Woodward last winter that he knew COVID is both deadly and airborne, many Trump-lovers are starting to look for factual information about the virus.

With this handy list, you can help them out.

Here are the facts about this virus with links to the various scientific sources, already well-known to most of the rest of the world but mostly absent from Fox News. I’m writing this as a reporter, not a physician or scientist, so it’s written mostly in plain English.*

 

COVID Can Damage Your Heart

A group of researchers in Germany did follow-up studies on people who were, on median, 71 days out from their diagnosis, with a mean age of 49 years old and who considered themselves recovered from the infection.

They reported in the American Medical Association’s peer-reviewed journal JAMA Cardiology that 78 percent of “recovered” patients had heart damage that was visible on MRIs and other scanning technologies.

Even more alarming, fully 60 percent still—months after their illness—had “ongoing myocardial inflammation” (inflammation of the heart muscle).

Because the virus has never before infected humans and we’re less than a year into it, nobody knows if this heart damage and ongoing heart inflammation will be lifelong or if people will heal from it at some point.

 

COVID Damages Young People’s Hearts Even When They Don’t Have Symptoms

As colleges started pulling their athletes back onto campus late this summer, Ohio State University found 26 students—football, soccer, lacrosse, basketball and track—who tested positive for COVID.

Fourteen never had any symptoms and a dozen had “mild” symptoms. None had been so sick they required hospitalization or even oxygen or drug support. All believed they had fully recovered, some as many as 53 days out from their positive test.

Out of an abundance of caution—and some curiosity—the university asked those 26 elite athletes to pop themselves into an MRI machine so they could check out their hearts.

Fully 15 percent of them had ongoing “signs of inflammation to the heart muscle” (myocarditis).

Over at Penn State, the football team’s doctor, Wayne Sebastianelli, said of the Big Ten athletes who’d tested positive for COVID that “30 to roughly 35 percent of their heart muscles” showed evidence of myocarditis. “[W]e really just don’t know what to do with it right now,” he added.

The New York Times pulled together a startling collection of stories of athletes who have been devastated by COVID infections.

For example, take the story of former college football player and current Ironman triathlete Ben O’Donnell:

“[H]e needed a walker just to go out to the mailbox at the end of the driveway. In his first attempt to exercise, two days after he left the hospital, he walked for seven minutes at a speed of 1.2 miles per hour using supplemental oxygen. He has been trying to add a minute of time, and a bit of speed, each day.”

 

COVID Can Damage Your Brain and Even Produce Dementia

About half of symptomatic COVID patients report “headaches, confusion and delirium,” the New York Times reports, suggesting the virus is acting on the brain, according to new research published in the neurological journal Brain.

Another study reported in the British medical journal Lancet found that 62 percent of symptomatic COVID patients studied “presented with a cerebrovascular [blood vessels of the brain] event.” It also found that of the COVID patients British doctors had evaluated and referred to an inter-physician database between April 2 and April 26, 2020, 74 percent “had an ischemic stroke” and 12 percent had “an intracerebral hemorrhage” (bleeding in the brain).

Of the patients who hadn’t had a stroke or brain-bleed, 59 percent “presented with altered mental status [that] fulfilled the clinical case definitions for psychiatric diagnoses as classified by the notifying psychiatrist or neuropsychiatrist,” and 92 percent of those “were new diagnoses.”

These included “new-onset psychosis” (43 percent), “neurocognitive (dementia-like) syndrome” (26 percent), and an “affective [mood-distorting] disorder” (17 percent).

Of the patients with an “altered mental status,” 49 percent were younger than 60 and 51 percent were over 60.

New York Times reporter Apoorva Mandavilli reached out to University of California, San Diego, neuroscientist Alysson Muotri to get her take on that study and other, previous research showing that COVID can infect the brain and cause brain-cell (synapse) death through a mechanism that still isn’t fully understood.

“Days after infection,” Dr. Muotri said, “we already see a dramatic reduction in the amount of synapses. We don’t know yet if that is reversible or not.”

Mandavilli noted that COVID “exploits the brain cells’ machinery to multiply, but doesn’t destroy them. Instead, it chokes off oxygen to adjacent cells, causing them to wither and die.”

 

Months After COVID Infection, You Can Still Lose Your Taste and Smell

And it appears to be worse for women and children. As 11-year-old Aviva Epstein noted, two months after recovering from a mild COVID infection, “I couldn’t eat anything.” She described her new life: “I would run to the garbage, gag, and spit out anything I would eat. I would eat pasta. I love it. It tasted gross, like rotten beef or rotten pork.”

Michael Rothschild of Mount Sinai’s Icahn School of Medicine notes that nobody knows if about a third of patients who’ve lost their sense of smell will ever recover.

Reporter Melissa Russo with New York’s Channel 4 NBC affiliate noted, “He says ordinarily, about two thirds of patients will recover fully, but because COVID-19 is new, it’s difficult to predict how long these symptoms will last and if the rate of recovery will be the same.”

 

Many Get Chronic Fatigue—and Nobody Knows How Long It Will Last

One of the more common problems people experience after recovering from even a mild case of COVID is deep, debilitating fatigue.

The COVID virus is a variation on the original SARS coronavirus that erupted back in 2003 and the SARS-type MERS virus that ravaged the Middle East (27 countries) starting in 2012. (It is not an influenza or “common cold” virus.)

Dr. Rashid Chotani, vice president of medical affairs at CareLife Medical in Fairfax, Virginia, said in an interview with health writer Sarah Ellis that in previous studies of SARS and MERS survivors, they sometimes showed signs of fatigue and muscle weakness for years afterward.

“What we know is that SARS survivors had poorer exercise capacity and health status and had chronic fatigue symptoms 3.5 years after being diagnosed,” he told Ellis. “So, one possible long-term effect is chronic fatigue syndrome.”

Fiona Lowenstein, an American writer who wrote about her experience for the New York Times and started an online support group for COVID survivors, told Australian Broadcasting Corporation (ABC) reporters, “I thought I had fully recovered a couple of weeks ago, then I relapsed into some old symptoms, chills and sweats. And this intense feeling of fatigue.”

She added, “It almost feels like I’ve been hit by a truck at 4:00 pm each day.”

She’s not alone. Deep, debilitating, “crushing” fatigue is one of the most common conditions experienced by people who never really recovered and thus call themselves “long-haulers.” After writing about her own difficult recovery, Lowenstein said, “My inbox was flooded.”

 

You Can Damage Your Fingers and Toes, and Even Lose Your Legs

Physicians who specialize in feet (podiatrists) have reported extensively on a condition apparently caused by the tendency of COVID to inflame even the tiniest of blood vessels while increasing levels of clotting factors in the body.

The symptoms of “COVID toe” include “finger/toe cyanosis [blue skin], skin bullae [large blisters] and dry gangrene [green or black skin due to low blood supply] to the digits” along with a loss of sensation or excruciating pain, apparently depending on how extensively the virus attacks the nerves.

Canadian ER physician Dr. Dina Kulik told Canadian TV, “It looks like frostbite [with] red or purple or brown discoloration around the feet, could be on the underside of the foot, the top of the foot, on the toes, and sometimes there’s cracked or dry looking skin as well.”

In the press, most of the attention went to children getting “COVID toes,” although it shows up in adults as well. For example, Broadway actor Nick Cordero—the 41-year-old father of a 1-year-old child and an athlete in excellent shape—first had his leg amputated in the hospital when what appeared to be such a COVID-caused inflammation and clots blocked blood to it, and subsequently died from his COVID infection.

A study published July 16, 2020, in the medical journal Radiology, titled “Lower Extremity Arterial Thrombosis Associated with COVID-19 Is Characterized by Greater Thrombus Burden and Increased Rate of Amputation and Death,” compared hospitalized COVID patients with blood clots in the blood vessels (thrombosis) of their legs to those who had leg clots but didn’t have COVID.

The study concluded, “All patients with COVID-19 infection undergoing lower extremity CTA had at least one lower extremity clot (100%) while only 69% of controls had clots (p=0.02).”

Even worse, it noted, “Adjusted for history of peripheral vascular disease, death or limb amputation was more common in patients with COVID-19 infection (odds ratio 25, p<0.001).”

The conclusion of the study’s abstract noted that “the incidence of death and amputation is significantly more common in COVID-19 patients…”

 

You May Think You’re Getting Better, and Then It Kills You

There are several stages to a COVID infection. The first and most common involves the throat, nose and respiratory tract with the familiar cough and sore throat, along with a loss of smell.

About 10 percent to 15 percent of people who get these “mild-to-moderate” symptoms go onto a more “severe” form of the disease, and of the people who are “severe,” about 15 percent to 20 percent become “critical.”

Often there is a period between the mild symptoms and the severe symptoms where the body has largely fought off the disease, but then, after a few days, it returns with a roar. The transition from mild to severe can happen “very, very quickly,” according to an expert from WHO.

The CDC says the median time from a COVID-caused pneumonia diagnosis to death is typically 13 days.

 

You May Not Even Know You Have It—Until You Infect Somebody Else

While more than 1,000 health care workers in America have died from COVID, a recent study of such workers who tested positive for the infection found that about half (44 percent) had such light or nonexistent symptoms that they didn’t realize they had a disease, a statistic that generally reflects the asymptomatic percentage of infected people among normal, healthy adults.

However, asymptomatic people with COVID can still pass the disease along to others. And infected children—without symptoms—may be even more contagious than adults, according to data published in the American Medical Association’s journal JAMA Pediatrics.

“Here, we report that replication of SARS-CoV-2 in older children leads to similar levels of viral nucleic acid as adults,” the researchers reported, “but significantly greater amounts of viral nucleic acid are detected in children younger than 5 years.”

America is just beginning a giant experiment in how effectively children can contract and spread the disease—usually with no apparent symptoms—but this peer-reviewed and published research should give pause.

“Thus,” they conclude their study, “young children can potentially be important drivers of SARS-CoV-2 spread in the general population, as has been demonstrated with respiratory syncytial virus [which causes common colds], where children with high viral loads are more likely to transmit.”

 

America: The Great Experiment

Most countries have engaged one of two quite different strategies to deal with COVID.

Countries like Taiwan, Australia, New Zealand, Canada, and most of Europe have chosen to try to rid themselves of the virus, using extensive testing and contact tracing, as well as prevention measures for social distancing, mask-wearing, and lockdowns.

With a few notable exceptions, poorer countries lacking high-quality health care infrastructure or resources have done little to nothing to stop or slow the spread of the disease and have put much stock in the hope that, unlike the common cold coronavirus, this particular type of SARS coronavirus doesn’t mutate in ways that make vaccines ineffective.

Because the Trump administration has been all over the map on these two strategies, embracing a testing/tracing strategy in March and early April, then shifting course rapidly in the direction of not taking COVID as seriously after the April 7 revelation that Black, Hispanic and Native Americans were dying at higher rates than white Americans.

While on the campaign trail in June, Trump even suggested America “slow the testing down” so the case rates would appear lower. And he has repeatedly underestimated the dangers of the virus, dismissed science-backed prevention methods such as mask-wearing in favor of dangerous and unproven ones, claimed the virus would “miraculously” disappear in warm weather, and admitted to “playing it down” when he knew it was “deadly.”

If America doesn’t shut down the virus fairly quickly, it may become so widespread that a testing and contact-tracing strategy is impossible, leaving the next president with an unrecoverable disaster to deal with. Nobody knows for sure how many cases it’ll take to bring this about, but the UK going into a second lockdown because they flirted with herd immunity for several months should be a warning.

*To be technically accurate, SARS-CoV-2 is the name of the virus, and COVID-19 is the umbrella name for the various manifestations of its infection (i.e., the disease). For simplicity, I’ve combined them in this article under the popularly-understood rubric of “COVID.”

Thom Hartmann is a talk-show host and the author of The Hidden History of American Oligarchy and more than 30 other books in print. His most recent project is a science podcast called The Science Revolution. He is a writing fellow at the Independent Media Institute

This article was produced by Economy for All, a project of the Independent Media Institute.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3326) A tudósok, új bizonyítékokat találtak a klímakárosodásokra, az óceánok melegedésével kapcsolatos tanulmányban

Tibor bá’ fordítása online

 

Az Atlanti-óceán ismerten aktív hurrikán időszakának egy ritka pillanatában egy klímakutatókból álló nemzetközi csapat hétfőn publikált egy új tanulmányt a Nature Climate Change folyóiratban, kimutatva azt, hogy az Ember okozta globális felmelegedés a világ óceánjait stabilabbá teszi, ami Nichael Nann egyik szerző szerint „egy nagyon rossz hír”.

A Penn State Egyetem  Földrendszer Tudományos Központ igazgatója, Mann mint kutató részletesen beszámolt a Neswek-ben arról, hogy széles körű adatok, és pontosabb módszerek alkalmazásával felbecsülték  az óceánok rétegződését. Ezek szerint a tudósok úgy találták, hogy az óceánok nem csak egyre stabilabbak lesznek, de a folyamat sokkal gyorsabban történik, mint ezt korábban gondolták.

A Kínai Atmoszféra Fizika Intézettől, Guanchena Li által vezetett csoport úgy találta, hogy globálisan a rétegződés egy jelentős 5,3 százalékkal növekedett 1960 és 2018 között, többnyire az óceán felső 200 méterében. De, ennek a látszólag technikai kérdésnek jelentős és aggályosító következményei vannak. – állította Mann.

Minél stabilabb az óceán felső rétege, annál kisebb a függőleges keveredés. Pedig ez a keveredés azt jelenti, hogy a melegebb vizek a mélybe kerülnek. Ennek hiányában az óceán felülete gyorsabban melegszik, ami több okból kifolyólag is rossz hír.

Az utóbbi idők egyre hevesebb hurrikánjainak oka a melegebb vízfelszín. A stabilabb óceánt garantálja. De a melegebb víz kevesebb széndioxidot nyel el az atmoszférából, és kevesebb oxigént tárol.

Más szavakkal, az emberiség az óceánokat stabilabbá tette, aminek eredménye a szélsőségesebb időjárás, tehát a klímaváltozás.

A jó dolog az, hogy tudjuk, miért változik a klíma. És azt is tudjuk, hogy az óceánok miként reagálnak erre.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!