Oktatásüggyel kapcsolatos reformok Eötvös József báró a XIX. századvégi erőlködésével kezdődtek. Volt is neki foganatja, mert a XX. század első felében a magyar tudósok nemzetközi sikereket értek el. Magam az 1939-es zsinórírás áldozata vagyok, ami szintén egy reform volt. Gyermekeim természetesen másfajta betűvetést tanultak, de ez nem is lehet másképp. Mindenki, aki közel került az oktatási tárcához, rajta akarta hagyni keze nyomát a következő nemzedéken. Nem csoda tehát, ha én a négy technikumi évet 3 különböző ötlet és elnevezés alatt folytattam. Kezdőpont a Fordulat éve, ami egyben az új elgondolások éve is volt. Érdekes módon minden diktatúra felé hajló politikai formáció első dolga saját embereinek a pozícióba ültetése. Nem számít ha nem, vagy nem nagyon ért hozzá, fontos a politikai hűség. Rákosi is így működött. Az országot a régi szakemberek irányították, akiktől meg akart szabadulni. Igen ám, de kiket tegyen a helyükbe? Míg egy agyamosott ifjúból mérnők lesz, az 8 év. Ennyit nem várhatnak. Kitalálták a technikumot, ahonnan 4 év után kijött egy technikus, és ha kellően jó a tanterv, akkor mérnöki munkakőrbe el lehet őket helyezni. Jó ötlet, de a kivitelezés már nem ilyen egyszerű. Négy év alatt kell megtanítani közel 8 év anyagát. Hatvan gyereket választottak ki több,mint ezer jelentkezőből. Ebből a 60-ból is lemorzsolódott az egyharmada a negyedik osztály végére, és persze eléggé elnézően osztályoztak. A tananyag gyilkosan sok volt. Napi 8 tanítási óra, délután 15-16 óráig. Ezt követve labormunka néha estig, és a nyaranta 6 hét üzemi gyakorlat. Végig csináltuk, igaz nem egyszer éjfélkor lettem kész a géprajzzal vagy az ábrázoló geometriával. Összesen 18 tantárgyunk volt (nem sorolom fel). Ezek után nem csoda, ha gúnyosan röhögök, amikor a gyerekek „leterheléséről” értekeznek. Egy gyereket nem lehet szellemileg túlterhelni, mert kikapcsol az agy, nem figyel, elkezd játszani. Viszont az eredményesség érdekében érdemes a fiatal agy teljes kapacitását kihasználni, ugyanis a serdülőkori mulasztást később behozni nem lehet.

Természetesen a legfontosabb annak az eldöntése lenne, hogy mi volt jó és mi rossz. Nos, álláspontom szerint rossz az, hogy forradalmian új ötlet sose volt, mert minden oktatási „szakember” a meglévőből indul ki. Nehéz például eldönteni, hogy van-e értelme a verstanulásnak? Gyors rámozdulásra úgy tűnik nincs. Egy verseskötetet mindig le lehet venni a polcról, vagy manapság a Wikipédiából, felesleges tehát a magolás. Csak nagy kérdés, hogy nincs-e a puszta magolásnak valami haszna. Ennél is fontosabb – amit nap, mint nap tapasztalok – hogy az aktív tudás nem helyettesíthető semmivel. Ugyanis a Wikiben nem nézhető meg az, amit nem tudok. Ahhoz,hogy valamit kikeressek, előbb tudnom kell, hogy mit akarok kikeresni. Hadd világosítsak rá egy példával. Két Amerikába szakadt honfitársunk a napokban megpróbált minket rádumálni, hogy milyen kurva jó, és a társadalom részére milyen hasznos a szabadpiac. Én ellenálltam és jeleztem, hogy a szabadpiac káoszt és összeomlást eredményez, mert nem igaz, hogy a piac – ha békén hagyják – önszabályozó. Természetesen kellett hozni valami ütős bizonyítékot. Kérdem én, beírhatom a Wikipédiába, hogy „ütős érv a szabadpiac mindenhatósága ellen”? Beírhatom, de szart se kapok. Viszont ha a fejemben van, hogy Alen Greenspan (a FED volt elnöke) egy kongresszusi meghallgatáson pont ezt mondta, akkor nyert ügyem van, csak pontosítani kell. Ekkor már van értelme a Wikipédiának, mert van mit beírni és megtudom, hogy „during a congressional hearing on October 23, 2008 Greenspan admitted that his free-market ideology shunning certain regulations was flawed” Most már csak le kell fordítani: 2008. Október 23-án megtartott kongresszusi meghallgatáson Greenspan bevallotta, hogy a szabadpiaci ideológiája, vagyis a bizonyos szabályozások alól való kibújás hibás volt.

Vélemény szerint nem a metodikán kellene változgatni, hanem a tananyagot. Való igaz, a gyorsan változó világunkban az iskolapadból kikerülő új nemzedékeknek a hasznos ismeretanyaga is változik, amivel a közoktatás nem tart lépést. Erre legjobb példa a CHF-ben felvett jelzáloghitelek hatalmas mennyisége. Egy ilyen elkötelezettség ésszerűsége csak nagyon ritka esetben mutatható ki. Más szavakkal százezrek mentek fejjel neki a falnak, mert az iskolai tananyagból a családi gazdálkodáshoz szükséges ismeretek hiányoznak. A fent említett két hazánkfiának az argumentuma teli volt olyan megjegyzésekkel, amik jól hangzanak, például „a fogyasztók döntik el….” Ez igaz, de a fogyasztók döntésére nyugodtan számíthatnak az oligarchák, mert van rá gondjuk, hogy a leendő fogyasztókat az iskola sötéten hagyja. Egy tudatlan fogyasztó pedig úgy dönt, ahogy manipulálja őket a Tőke. Az állam pedig hagyja, „nem avatkozik be a magánéletbe”. Oké, de ki dönti el mi legyen a tananyag? Természetesen az államhoz tartozó oktatásügyi minisztérium. Nehéz nem arra gondolni, hogy nincs a dologban bűnös szándék.

Természetesen van sok más is. Lehet oktatni a magyar irodalmat, és a történelmet, de nem ártana, ha a diszkózó ifjúság pontosan tudná mi a tudatmódosítás, milyen veszélyekkel jár a 130km/óra sebességgel való éjszakai közlekedés, milyen következményekkel jár az alkohol, nikotin, redbull, stb. fogyasztás. Nem ártana az ismert gazdasági csalásokra való figyelmeztetés. Például a szokatlanul magas kamatokat ígérő befektetési alapok, a nagy fizetéseket garantáló külföldi munkahelyek, ahol az egyetlen kikötés, hogy a jelentkező fiatal legyen és nőnemű. Hatalmas hiányok vannak a jog és egészségügyi ismeretek terén is. Lehetetlenség, hogy 10 megkérdezettből 9 nem tudja, hogy mi a különbség az ügyész és az ügyvéd, a bacilus és a vírus, a volt és az amper, a watt és a wattóra között. Ma már a 13-14 évesek nemi életet élnek, de fogalmuk sincs a megtermékenyítésről. Mindent összevetve, nehéz nem elhinni, hogy itt és most tudatos népbutítás folyik.          

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________