Oktatásüggyel kapcsolatos reformok Eötvös József báró a XIX. századvégi erőlködésével kezdődtek. Volt is neki foganatja, mert a XX. század első felében a magyar tudósok nemzetközi sikereket értek el. Magam az 1939-es zsinórírás áldozata vagyok, ami szintén egy reform volt. Gyermekeim természetesen másfajta betűvetést tanultak, de ez nem is lehet másképp. Mindenki, aki közel került az oktatási tárcához, rajta akarta hagyni keze nyomát a következő nemzedéken. Nem csoda tehát, ha én a négy technikumi évet 3 különböző ötlet és elnevezés alatt folytattam. Kezdőpont a Fordulat éve, ami egyben az új elgondolások éve is volt. Érdekes módon minden diktatúra felé hajló politikai formáció első dolga saját embereinek a pozícióba ültetése. Nem számít ha nem, vagy nem nagyon ért hozzá, fontos a politikai hűség. Rákosi is így működött. Az országot a régi szakemberek irányították, akiktől meg akart szabadulni. Igen ám, de kiket tegyen a helyükbe? Míg egy agyamosott ifjúból mérnők lesz, az 8 év. Ennyit nem várhatnak. Kitalálták a technikumot, ahonnan 4 év után kijött egy technikus, és ha kellően jó a tanterv, akkor mérnöki munkakőrbe el lehet őket helyezni. Jó ötlet, de a kivitelezés már nem ilyen egyszerű. Négy év alatt kell megtanítani közel 8 év anyagát. Hatvan gyereket választottak ki több,mint ezer jelentkezőből. Ebből a 60-ból is lemorzsolódott az egyharmada a negyedik osztály végére, és persze eléggé elnézően osztályoztak. A tananyag gyilkosan sok volt. Napi 8 tanítási óra, délután 15-16 óráig. Ezt követve labormunka néha estig, és a nyaranta 6 hét üzemi gyakorlat. Végig csináltuk, igaz nem egyszer éjfélkor lettem kész a géprajzzal vagy az ábrázoló geometriával. Összesen 18 tantárgyunk volt (nem sorolom fel). Ezek után nem csoda, ha gúnyosan röhögök, amikor a gyerekek „leterheléséről” értekeznek. Egy gyereket nem lehet szellemileg túlterhelni, mert kikapcsol az agy, nem figyel, elkezd játszani. Viszont az eredményesség érdekében érdemes a fiatal agy teljes kapacitását kihasználni, ugyanis a serdülőkori mulasztást később behozni nem lehet.
Természetesen a legfontosabb annak az eldöntése lenne, hogy mi volt jó és mi rossz. Nos, álláspontom szerint rossz az, hogy forradalmian új ötlet sose volt, mert minden oktatási „szakember” a meglévőből indul ki. Nehéz például eldönteni, hogy van-e értelme a verstanulásnak? Gyors rámozdulásra úgy tűnik nincs. Egy verseskötetet mindig le lehet venni a polcról, vagy manapság a Wikipédiából, felesleges tehát a magolás. Csak nagy kérdés, hogy nincs-e a puszta magolásnak valami haszna. Ennél is fontosabb – amit nap, mint nap tapasztalok – hogy az aktív tudás nem helyettesíthető semmivel. Ugyanis a Wikiben nem nézhető meg az, amit nem tudok. Ahhoz,hogy valamit kikeressek, előbb tudnom kell, hogy mit akarok kikeresni. Hadd világosítsak rá egy példával. Két Amerikába szakadt honfitársunk a napokban megpróbált minket rádumálni, hogy milyen kurva jó, és a társadalom részére milyen hasznos a szabadpiac. Én ellenálltam és jeleztem, hogy a szabadpiac káoszt és összeomlást eredményez, mert nem igaz, hogy a piac – ha békén hagyják – önszabályozó. Természetesen kellett hozni valami ütős bizonyítékot. Kérdem én, beírhatom a Wikipédiába, hogy „ütős érv a szabadpiac mindenhatósága ellen”? Beírhatom, de szart se kapok. Viszont ha a fejemben van, hogy Alen Greenspan (a FED volt elnöke) egy kongresszusi meghallgatáson pont ezt mondta, akkor nyert ügyem van, csak pontosítani kell. Ekkor már van értelme a Wikipédiának, mert van mit beírni és megtudom, hogy „during a congressional hearing on October 23, 2008 Greenspan admitted that his free-market ideology shunning certain regulations was flawed” Most már csak le kell fordítani: 2008. Október 23-án megtartott kongresszusi meghallgatáson Greenspan bevallotta, hogy a szabadpiaci ideológiája, vagyis a bizonyos szabályozások alól való kibújás hibás volt.
Vélemény szerint nem a metodikán kellene változgatni, hanem a tananyagot. Való igaz, a gyorsan változó világunkban az iskolapadból kikerülő új nemzedékeknek a hasznos ismeretanyaga is változik, amivel a közoktatás nem tart lépést. Erre legjobb példa a CHF-ben felvett jelzáloghitelek hatalmas mennyisége. Egy ilyen elkötelezettség ésszerűsége csak nagyon ritka esetben mutatható ki. Más szavakkal százezrek mentek fejjel neki a falnak, mert az iskolai tananyagból a családi gazdálkodáshoz szükséges ismeretek hiányoznak. A fent említett két hazánkfiának az argumentuma teli volt olyan megjegyzésekkel, amik jól hangzanak, például „a fogyasztók döntik el….” Ez igaz, de a fogyasztók döntésére nyugodtan számíthatnak az oligarchák, mert van rá gondjuk, hogy a leendő fogyasztókat az iskola sötéten hagyja. Egy tudatlan fogyasztó pedig úgy dönt, ahogy manipulálja őket a Tőke. Az állam pedig hagyja, „nem avatkozik be a magánéletbe”. Oké, de ki dönti el mi legyen a tananyag? Természetesen az államhoz tartozó oktatásügyi minisztérium. Nehéz nem arra gondolni, hogy nincs a dologban bűnös szándék.
Természetesen van sok más is. Lehet oktatni a magyar irodalmat, és a történelmet, de nem ártana, ha a diszkózó ifjúság pontosan tudná mi a tudatmódosítás, milyen veszélyekkel jár a 130km/óra sebességgel való éjszakai közlekedés, milyen következményekkel jár az alkohol, nikotin, redbull, stb. fogyasztás. Nem ártana az ismert gazdasági csalásokra való figyelmeztetés. Például a szokatlanul magas kamatokat ígérő befektetési alapok, a nagy fizetéseket garantáló külföldi munkahelyek, ahol az egyetlen kikötés, hogy a jelentkező fiatal legyen és nőnemű. Hatalmas hiányok vannak a jog és egészségügyi ismeretek terén is. Lehetetlenség, hogy 10 megkérdezettből 9 nem tudja, hogy mi a különbség az ügyész és az ügyvéd, a bacilus és a vírus, a volt és az amper, a watt és a wattóra között. Ma már a 13-14 évesek nemi életet élnek, de fogalmuk sincs a megtermékenyítésről. Mindent összevetve, nehéz nem elhinni, hogy itt és most tudatos népbutítás folyik.
___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Oktatási reformok, vagy tananyag módosítás mit sem érnek a jelenlegi helyzetben! Hozhatnak millió digitális táblát, nyomtathatnak ezrével új, színes, kiváló didaktikájú tankönyvet, semmilyen pozitív hatást nem fogunk belőle érzékelni. A társadalmi züllés – bomlás idején az ilyen lehetőségekkel ugyanúgy csak foltozgatni lehet a süllyedő hajót, mint a globális gazdaság döglődése terén. Amikor a tanár-állomány megbecsültsége ilyen mélyponton van (és itt nem csak az anyagiakra gondolok), amikor a tehetséget, mind tanítók, mind diákok szintjén irtják ebben az országban, nincs miről beszélni az oktatás terén! Az általad említett reformok hátterében az is állt, hogy a családfők (igen családok is voltak) az Isten után a tanárt tisztelték, aztán jött minden más a rangsorban. Ma kicsit más a helyzet… A krém már rég lelépett, vagy pályát váltott, a „maradók” táborában -tisztelet a kivételnek- sok az alkalmatlan ember.
Üdv.: Cs.
Kedves Tibor bá!
Saját középiskolai tanulmányaimra ismertem abból amit a technikumi éveidről írtál. A Gépipariba jártam a 80-as évek közepén, az első meghatározó élményem az volt, hogy szakrajzból szabványírással tele kellett írni egy lapot, amit tussal ki kellett húzni, egy egész délutáni szenvedés után akkora egyest kaptam, hogy kilógott a naplóból… 🙁
Négy éven át rostálgatták az osztályt, 39-en fordultak meg nálunk, a végén 23-an érettségiztünk le. A szakmai tantárgyak mellett a mechanika, matematika, fizika, kémia és elektrotechnika voltak a kinyíró tantárgyak, akinek nem ment mehetett amerre látott, általában szakmunkásképzőben kötött ki az áldozat. Kemény iskola volt, de így több mint 20 év távlatából jó visszagondolni rá.
A mai oktatásból szvsz az állampolgári ismeretek hiányoznak nagyon, a jogok és kötelességek ismerete és természetesen a múlt alapos és hiteles megismerése, mert nélküle nincs önismeret sem. Önismeret hiányában, ha nem tudjuk kik vagyunk tehetetlen bábként azt tesznek velünk amit akarnak.
Fontos volna az oktatásban, ha nem csak a hogyant, tanítanák meg hanem a miértet is, talán nagyobb átéléssel menne a tanulás.
A többi már csak matematika, ahogy nagyapám mondogatta mindig, amit a számtan tanáruktól hallott: „Gyerekek tanuljatok meg számolni, mert a zsidó az tud számolni és be fog csapni benneteket!”
A jelenlegi oktatási rendszereknek EGYETLEN célja van: a fogyasztói társadalom fenntartása, a fogyasztók és a dolgozók GYÁRTÁSA. ENNYI.
Tessenek ezt elolvasni, és elgondolni: igaz vagy nem… 🙁
http://mahonlap.freeweb.hu/john-t-gatto-az-iskola-ellen.html
A krém természetesen tudja, mire megy ki a játék, de a tömegnek fingja sincs róla. Ez egy világtendencia, nem csak Mo-ra jellemző, bár itt a néhány évtizeddel ezelőtti komoly oktatási eredmények tükrében igazán megdöbbentő (sorban dobogósak voltunk matematikában fizikában programozásban stbstb a nemzetközi versenyeken).
Unalmas, haszontalan és iszonyatos mennyiségű elavult és felesleges információt táplálnak a fejekbe, amire az agy jórészt csak rövid távon emlékszik, hosszú távon pedig a „mélybe” süllyeszti.
Saját tapasztalatom szerint hatékonyan megtanulni valamit csak akkor lehet, ha lelkesedünk, és érdekel az a valami, amit éppen tanulunk. Jelenleg az érdektelenséget sok-sok dolog együttes hiánya okozza (béna tanárok, a fent említett felesleges ismeretek, naprakész információk gyk. teljes hiánya stb.).
És akkor még nem beszéltünk a koedukált osztályokról, ahol a fegyelmezési problémákat a fiuk-lányok egymás iránti élénk érdeklődésének egyre koraibb megjelenése is okozza. Régebben a fiu és lány iskolákban ez nem jelentkezett, jobban oda tudtak figyelni a tananyagra. Valamint olyan területekkel is tudtak foglalkozni gyerekek, ami ma már „égő” meg „gáz” a haverok között.
A Világot ismerni kell, az alapvető törvényekkel tisztában KELL lenni, mert az ÉLET nincs tekintettel arra, hogy TE nem ismerted, neked nem szóltak, vagy akkor éppen hiányoztál az órán…. 🙂
1: Nehéz szívvel kell megállapítani, hgy a Család szétverésében a kapitalizmus jobban jeleskedik, mint a hajdan volt létező szocializmus. Hogy ez nem véletlen, arra bizuonyíték (ami a poszt írásakor még nem volt ismert) a kötelező oktatás 15 évre történő lecsökkentése. Minél több az élethez szükséges tananyag, annál rövidebb ideig kötelező a tanulás. Egyértelmű, hogy a cél a konzumidióták totális társadalma.
2: Mindenkinek saját személyes tapasztalata, hogy érett fejjel, utólag visszagondolva, nem az engedékeny gyereknevelést tartjuk eredményesnek, jónak, hanem a kellő szigorra irányított oktatást. Ezt úőgy tűnik csak az oktatásügyi minisztériumban nem tudják.
4:
Akik tudják, azokat nem hagyják érvényesülni. Nem kell bonyolult konteókat gyártani, egyszerűen csak akkora a bürokrácia és annyira kortünet a mindenen átgázoló mohóság, hogy dolgozni már nem lehet tőlük. Marad a táblázatok és irányelvek gyártása, mint póttevékenység.
Az oktatásnak a jövőre kéne felkészítenie. Gondoljatok arra, hogy a mai gyerekek már mobillal és távirányítóval játszanak, nem ugrókötéllel. Nem is lenne célszerű, hiszen ebbe a világba születtek bele, ahol az informatikát használni alapkövetelmény.
Az ismeretek mennyisége ugrásszerűen megnőtt az utóbbi 30 év alatt. Az új ismeretek oktatása kiszorítja a korábbi tananyagot, vagy annak egy részét.
Azt, amire szerintünk (a bloglátogatók szerint) oktatni kéne a ma fiatalságát (élet villamosság nélkül) nos, annak a csíráit se látom.
Ezért (is) várok lejtőn való csúszás helyett szakadékba való zuhanást a jövőben.
Tibor bá! 🙂
Én imádom Tibor bát.Vagy már mondtam.. 😉
Na szóval.
„A serdülőkori mulasztást később behozni nem lehet.” Írod Tibor bá.
Háááát ezen én élő példa vagyok hogy ez nem igaz.Én megbuktam érettségin matekból.Azt se tudtam Mi a Bernoulli egyenlet,vagy Avogadro törvénye..Sőt!!Semmit nem tudtam.Buta épületgépész lett belőlem.. 🙂
Aztán teltek múltak az évek.Benőtt a fejem lágya.
Rendszerinformatikus lettem,majd villamosmérnök.Na nem ment azért az olyan egyszerűen,de majd 10 év kemény munkája és rengeteg pénz.Na nem a profoknak, 🙂 hanem külön órára,és egyéb.. 🙂
Aztán most a fiam is 16 éves..ELejétől fogva mindig tanultam vele.Ha ő a paplan alá bújt ,akkor is olvastam neki,és kerestem a neten dolgokat és olvastam.Hozzá szokott,ezzel el is rontottam.Aztán hogy kollégiumba került,(magán koli)azért tartotta a kitünőt.Most már csak négyes,de mondtam neki ,hogy ettől leljebb nem engedek.Hülye gyereket nem nevelek.Járatom külön matek,angol,stb,mert mostmár velem nem tud zöldágra vergődni.34 emberke van az osztályban,és azért az első 3-ban mindig benne van.(műszaki informatika,elektronikával,mert ugy vagyok vele,hogy egy férfi embernek kell érteni e az elektronikához,és egyébként az mindig is kell) De mondanom sem kell mindent megkap ami a száján kijön,de cserébe én is kérek dolgokat.És ha nem teljesiti,tudja hogy én ha bepöccenek,világgá zavarom..Ezt azért nem kockáztatja meg.. 🙂
És járok ugye szülői értekezletre.Na hát kérem.Az egy külön csúcs..Most itt a blog témája ugye az oktatási reform.Nahát mindjárt rá térek arra is.
Szóval szülői értekezlet.Bejönnek a szülők.Hát kérem.itt a probléma első forrása.Maguk sz ülők sem tudnak háromnál tovább számolni,el vannak foglalva a saját maguk keltette romos életükkel,közben válnak,és minimálbérért dolgoznak,hogy enni tudjanak.Közben a gyerek el van felejtődve.Na tessék.Oktatási reform..Ígérgetnek hogy majd utánna néznek a gyereknek ,meg majd igy meg ugy,de szerencsétlen nem tud a saját életével se mit kezdeni ,nemhogy a gyerekével.Az osztályfőnök,meg név szerint nem mondhatja ki a problémás gyerekeket,mert már azt nem lehet.A másik pedig a tanárok,és osztályfőnökök.Ha nincs a kezében semmi a tanárnak,akkor sajnos a gyerekeknek adott nagy liberalizáció az végérvényesen tönkre tesz mindent amivel még lehetne valamit kezdeni.
Szóval summa summárum,a gyerekeknek ,szüksége lenne a szüleire és a tanárokra egyaránt ,ahhoz hogy haladni tudjanak.De ők csak passzolgatják egymás között őket.A másik dolog ,hogy lehet akármilyen reform,ha az a gyerek nem fog tanulni.Akkor refolmálgathatunk amit csak akarunk.Ezt a saját példám is alátámasztja.
Pedig nagyapám aki ügyvéd volt mindig azt mondtam nekem,hogy amit Melinduska nem tanul meg ,Melinda bánja meg.Én nem tudtam,nem értettem, miről beszél.Ma már tudom.. 🙂 😉
4!
Pontosan a kapitalizmusnak és a cionizmusnak az a célja hogy külön válassza a családot.Pontosan Tibor bá.Mi is külön vagyunk.Jelenleg én itthon vagyok most sárospatakon,a férjem bressába ,a gyerekem miskolcon.De összetartunk.Mert ez az egyetlen esély a túlélésre.Ha széthúzunk,és szétcincálunk mindent akkor mi marad? 😮
nem engedjük hogy szétválasszanak minket.Sem a kapitalizmusnak,sem a cionizmusnak,sem egy másik nőnek,(ahogy azt mát Tibor bá előzőleg leirt blogjában boncolgattuk)sem egy másik férfinak..Senkinek!!Diktatúrát vezettem be.. 🙂
De ez itthon sem megy másképpen ,akárcsak a világban.. 🙂
Az én nagypapám nevelő mondata: „Elvehetik a munkádat, a pénzedet, a házadat, a földedet, de amit megtanultál, azt soha.”
9: Dehogy nem, egy tarkólövéssel. 🙂
7: “A serdülőkori mulasztást később behozni nem lehet.” Kötöm az ebet a karóhoz. Te látszat eredményről írsz. Gondolj bele, ha ennyi munkát fektettél volna bele AKKOR, most hol tartanál.
10. Attól még nem lesz az övék. 😛
10: Az akkor sem látszat eredmény. Lehet, hogy messzebb járna, de lehet, hogy nem. Később is el lehet lustulni.
11: Erre is van megoldás. nem húzzák meg a ravaszt, csak odatartják a pisztolyt és rádkiabálnak, hogy holnap reggelre legyen meg a tervrajz. 😀
De természetesen nagyapádnak igaza volt. A II. világháború alatt a német ipart egyenlővé tették a földdel. Aztán a német munkások (egy része) visszajött a hadifogságból – fejében a tudással – felépítették a lerombolt gyárakat, létrehozták a vadonatúj gépeket és beindult a német gazdasági csoda.
10!
Csak ne lenne Tibor bának mindig igaza.. 🙂
De szerintem én akkor sem lennék előrébb.Túl nagy a szám.. 😉
14: Nem az érvényesülésre gondoltam, hanem….
Az elmúlt két napban két ökofalvat is meglátogattam, kedden Visnyeszéplakon voltam. Egy családdal beszélgettem, mint kiderült 150 ember él a faluban, több mint a fele gyerek, nem ritka a hat gyerek sem. A család önfenntartóan él a faluközösségben, vannak állataik (lovak, kecskék, nyulak, tyúkok), természetesen a kutya és macska sem hiányzott. Az anyuka elmondta, hogy 13 éves fiára minden gond nélkül rábízhatja a gazdaságot. Egy 14 éves lányra nyugodtan rábízhatják a háztartást, mindent meg tud csinálni.
Azt hiszem minden gyereknek ilyen közegben kellene felnőnie, hogy megtanulják az élet igazi értékeit.
hát eléggé rá férne a reform az oktatás rendszerre ami azt illeti. Először is amint kitértek rá, a sok hülye tananyag aminek fele sem kell, persze hogy 100-ból egy felfogja használni életében az arének, alkadiének polimerizációs reakcióit de 99 biztosan nem. Az igaz, hogy ha nem használjuk fel attól még jó ha tud az embert egyet s mást, viszont ezeket tudja de olyasmiket nem tud amik ennél sokkal alapvetőbb dolgok. A diákok nem szeretnek tanulni , a lógás, iskola utálat divat lett és már csak e miatt is rámondják hogy fúj iskola. Tibor bá nagyon helyesen írta hogy nem terhelik túl a diákot, mert ha már nem birja nem figyel oda, elkalandozik a gondolata, bár sok tanár kifejezetten antonimája a karizmatikusságnak, egyszerűen nem lehet rá oda figyelni. A tananyagot is nagyon utálják, mert arról is van egy elképzelése a diákoknak hogy marhaság stb. és úgy is van találva az egész iskolai rendszer, és tanyag, hogy többnyire csak utálni lehessen. A másik nagy problémám pedig a jegyek, az osztályzat. Erre már igaz léteznek alternatív módszerek de széles körben nem elterjedt. PErsze lehet mondani hogy a jó jegy kapása ambincionálja a diákot de egy nagy szart. Streszt szül, otthon sok szülő elvárja a diáktól, hogy jó jegyeket kapjon de nem tud stb. stb. az ok, és kénytelen eltitkolni, egyenesen fél haza menni, egyes esetekben a rossz jegyért bántalmazzák a gyereket és ez nem az én fantáziálásom.
Én meg azt gondolom, hogy nem is a tananyag mennyiségével, és nem is a tanárokkal van a baj!
A baj ott kezdődik, hogy mindenkinek ugyanazt kell tanulnia ugyanannyi időben stb! Van olyan diák akinek kétszer ennyi tananyag sem lenne sok! van akinek tized ennyi is rengeteg! Mért nem lehet őket szétválasztani! Van aki tud egész nap figyelni van aki 10 percig sem! Ezeket a diákokat is szét kéne választani!
Jelenleg lég paradox a iskola és a való élet viszonya! A való életben elég ha elkések a munkahelyről, vagy visszafeleselek a főnöknek és már repülök is! De az iskolában mit tanul a gyerek! Neki mindent lehet! Még tanárt verni is… Azért elég brutál, hogy egy iskola nem tud kirúgni egy kezelhetetlen diákot!
18: Ezzel én is egyetértek, a gyerekeket szét lehetne választani képességük- kapacitásuk szerinti csoportokra. Ehhez több pénz kellene, ezért inkább azonnal rád sütik, hogy szegregálsz, meg elitiskolát csinálsz. Pedig ahogy a tojások sem teljesen egyformák, a gyerekek sem.
19!
A fiamék 3 csoportra vannak bontva osztályon belül szakközépiskolában.Gyengék,közepesek,és jók..Nem minden iskola teszi ezt meg,de ők megtették,hogy legalább azokkal lehessen haladni,akik szeretnének..Szerintem működik..Jobban tud figyelni is..
Nem háborgott érte a kutya sem..
A sorrend és a sorrendiség betartása nélkül badarság bármiféle reformról beszélni. A legnemesebb szándék is kudarcra van ítélve.
Mindaddig amíg köztörvényes bűnözők és hazaárulók szaladgálhatnak szabadon sőt ők a megmondó emberek addig Tiborbá utolsó kenete érvényesül…
„nehéz nem elhinni, hogy itt és most tudatos népbutítás folyik.”
A fent említett díszmadarakat pedig szépszerével elmozdítani nem lehet, mert ha tisztességes versenybe szállsz velük alulmaradsz, ugyanis cinkelt lapokkal játszanak. Volt szerencsém kipróbálni és tapasztalni mindazt az aljasságot amit képesek bevetni hatalmuk megőrzésére. Az utóbbi önkormányzati választásokon független polgármesterjelöltként indultam egy harmincezres városban. A Btk. minden paragrafusát kimerítették szinte, szerintetek kihez lehet fordulni jogorvoslatért, A megélhetési rendőrökhöz vagy a korrupt elzsidósodott bíróságokhoz?
Lehet írogatni (és kell is) blogokban ,meg leleplezősdit játszani, de megírt már mindenki mindent, sőt még annál is többet. Annyit hogy ennek tükrében három rendszerváltást is le lehetne és kellene vezényelni a fő bábjátékosok fellógatásával megkoronázva.
Közeledik az idő mikor szembe kell nézni a valósággal és meghozni a döntést mindenkinek, hogy ki mire , meddig és mikor képes.
Itt egy díszpéldány szemléltetőül aki meg akarja reformálni az oktatást, aki szerint a balneológia a bálnákról szól!
http://hunszkita.com/news.php?extend.261
21: Árpád! Én csak írni tudok, és helyt adni pozitív, nemzetvédő gondolatoknak. Harcolni már alig, de akasztani még tudnék. 😀
23. akkor vagyunk hasznosak ha azt tesszük amihez értünk és amit becsülettel el tudunk látni.Egy jó írnok többet ér száz rossz harcosnál.
Ha azt még tudsz az sem elhanyagolható, lehet hamarosan divatszakma lesz.
Tibor bá „Mindent összevetve, nehéz nem elhinni, hogy itt és most tudatos népbutítás folyik.”
Pedig nem,inkább csak túl lusta,egocentrikus és érdekeletlen az intelektúális réteg és természetesen a szűlő is,hogy bármi megerőtetöt tegyen a majdani generációk megreformálására és hozzon ezért itt és most a jelenben véres verejtékes áldozatot, aminek nem ehet soha a gyümölcséből .A baj mindig itt volt, az itt és mostban, a haszonban és önérdekben, a pillanatok megismételhetetlenségében, bennem,magában , mindenkiben,az élet múlandóságában.A Történelemben,a DNS-ben.
Halandó lény számára természetellenes a hosszútávú jövő előretervezése.
Főleg ha állandóan felsejlik előtte az apokaliptikus kép ,hogy lehet nem lessz következő generáció.
A folyamat nem itt és most kezdödött,nem orvosolható.
Mi a folyamat vége vagyunk.
25. még az a szerencse, hogy nincs igazad. 🙂 🙂
A mai korban jellemzővé vált, hogy a szülők az oktatás-nevelés felelősségét ráhagyják az iskolára (tisztelet a kivételnek), ami persze ezt egymagában képtelen ellátni. Biztos, hogy a pedagógusok képessége, elhivatottsága között nagy különbség lehet, de ne tőlük várjunk mindent. Abból a gyerekből lehet kihozni valamit, aki mellett ott áll a szülő (legtöbbször az anya). Ha egy család erre ilyen-olyan ok miatt nem képes, kicsi az esélye, hogy a gyerek önállóan képes lesz megfelelni a mostani elvárásoknak (persze a régebbi generációk… 🙂 ). Ezen pedig nem az oktatási reformok fognak segíteni.
25!
kalotaszegi!nem maradhatnánk csak ugy egyszerűen a szexnél?.. 😉
Valahogy az Jobban megy neked.. 🙂
27!
Na végre megjött a haverom.És igazat szólt.. 🙂
Ez pontosan igy van.. 🙂 Szó szerint..
Szét kéne nézni a nagyvilágban – vagy éppen sehol a világon nem működik olyan tanítási módszer, amely bevált volna? Lessük el, mások hogy csinálják és aztán próbáljuk meg a hazai körülményekhez igazítani a tantervet, az iskolarendszert stb. Egyébként, Tibor bá’, tudtommal nem báró Eötvös Loránd, hanem báró Eötvös József nevéhez fűződik a magyarországi oktatásügy megreformálása – és hát természetesen nem a múlt, hanem az azelőtti (a XIX.) század második felében történt a dolog.
30: Nyertél. Neked van igazad. Kijavítottam. Köszi. Nem mentegetésnek szánom, de a „múlt század” alatt még mindíg a XIX. századra gondolunk. Az Eötvösről pedig mindig a Loránt ugrik be. vagyis felületes voltam 😀
28.
Hm.
Miután szétkurtuk a bolygó éghajlatát és élővilágát,miután esztelenűl felszaporitottuk magunkat hétmilliárdra , ezek az elméleti hozzáállások és megálmodott tanügyi reformok már se nem osztanak se nem szoroznak ,mi több teljesen idétlenűl hangzanak főleg azoknak a szájából,akik a Reformot hirdetik,miközben semmit sem tettetek le az asztalra,hogy ez bekövetkezhessen.A probléma globális .
Az ember kardal vivta meg erkölcsi reformjait végig a történelem során,most sem lessz ez másképp.Igaz micsoda ellentmondás ez ?!
A közel kelet lassan lángba borul,majd az egész világ.
A tanügy megreformálása ezeken a dolgokon már nem tudna változtatni.
Most hazafias beszéd kell és ay ifjú generációt kiváló harcossá nevelni.
32: Valamennyien úgy lájuk ahogy te. Végjátszmában vagyunk, de…. Minek eszel?, ugyis meg fogsz éhezni estére. Minek nemzel gyereket?, egy röpke 80 év és el kell őt temetni. Az a legbölcsebb, ha a mindennapjainkat úgy éljük, olyan elvárásokat fogalmazunk meg (pl. oktatás) minta az emberi lét örökké tartana. Mindahányan megszóljátok azt az öregasszonyt, aki 75 évesen nem csináltatja meg a protézisét fél millióért, mert minek? Neki már jó ez így arra a néhány évre, ami még hátra van. Akkor a fiatalabb nemzedéktől miért várod el, hogy magára húzza a koporsó fedelet és ne érdekelje, hogy mi lesz holnap. Még elég sok holnapra fogsz felvirradni!
hmm.
Oktatás.
Pár napja az óvónő rámszólt, hogy nem kell ám olyan katonásan fogni azt a gyereket apuka.
Ráadásul ezt még a szülőin is kiemelte.
Nem égtem, mert nem vagyok bűnös. Megkövetelek a gyerektől némi tudást, némi tiszteletet és némi önnállósodást.
Mikor elkezdett dumálni a fiatal, velem egykorú óvónő, akkor csak annyit mondtam a gyereknek (3,5 éves) prücsök menj és öltözz fel, apa mindjárt jön csak beszéll óvónénivel. A gyerek szépen kiment, felöltözött egyedül. zipzár, sapka megköt, sálat, pulcsit felvesz, patentot bekapcsol, kabáton 2 gombot begombol persze nem ilyen sorrendben, csak pár dolgot felsoroltam. Közben „kikérdeztem” az óvónőt, hogy akkor most mi is történt aznap a gyerekkel. evett, ivott, aludt, játszott, bántotta-e valamelyik tajparaszt szülő gyereke, és hasonlók. Közben ő végig ecsetelte, hogy milyen szigorúan bánokk a gyerekkel, vegyem kicsit „lazábbra” és hasonlók.
No, lényeg az, hogy a gyerök felöltözött teljesen egyedül és odajött hozzám, majd még szólt is illedelmesen, hogy apu kész vagyok, mehetünk. Ránéztem, majd odafordultam az óvónőhöz és megkérdeztem tőle, hogy ne haragudjon már, de ki tanította meg a gyereket begombolni a gombot, megkötni a sapka masniját, egyáltalán azt, hogy teljesen egyedül, flottul 3,5 évesen fel tudjon öltözni? hebegett habogott, azt mondta, hogy hát nem tudja, talán a másik óvónő. Erre én mondtam neki, hogy kézcsókom nem, az az ember bizony én voltam. Rákérdeztem, hogy melyik vele egykorú tudja még ezt az oviban. azt mondta, hogy egy sem. Rákérdeztem, hogy a tőle idősebbek közül ki tudja bekötni egyedül a cipőjét. azt mondta, egy sem. Ezek után azt mondtam neki, hogy innentől ne kritizálja a nevelési elveimet, mert az én gyerekem engem imád, istenként néz fel rám, tisztel, nem úgy, mint a többi szülőnél, ahol a gyerek hisztizik, vergődik, néha még le is köpi (az enyém is csinálta, de rövid idő alatt leszokott róla…) a szülőt.
Ezek után még elkezdett habogni arról, hogy de milyen agresszív lett emiatt a gyerek, ma is megütötte a társát.
Erre mondtam neki, hogy ÉN mondtam a gyereknek, hogy ha valaki bántja, akkor ne sírni kezdjen, hanem úgy istenesen üssön vissza először és csak utána szóljon az óvónőnek a tényállásról. Sőt, felhívtam a figyelmét arra is, hogy a gyereket elkezdtem tanítani a box alapjaira, ezt majd innentől vegye tudomásul. Meghőkölt és habogott, hogy de akkor miért, meg hogy ezt hogy gondolom, meg hasonlók. Erre (bár sajnáltam a kicsi munkáját tönkretenni, de leöltöztettem felül és megmutattam az óvónőnek a kék foltokat és a zúzódásokkat, amiket az egyik „jólnevelt” (azóta lányom által helyreigazított 🙂 ) kiskölyök okozott a lányon. Rákérdeztem, hogy erről mi a vélleménye? elrebegte, hogy de hát ezt mindenki tudja, hogy így van a gyerekeknél, meg ez megszokott. Mondtam neki, de ekkor már kicsit „katonásabb” hangnemben, hogy az lehet, hogy nála megszokott, hogy egy 3 éves kisgyerek tele van kék foltokkal, nálam nincs rendben, hogy egy taknyos, neveletlen fiú földig veri a kisautóval a lányom, és az óvónő csak azt mondja neki, hogy ejnyebejnye, nem szabad. Rendesen kiosztottam a hölgyet, azóta nem is nagyon köszön, de a kicsire nagyon odafigyel, mert a beszéllgetés végén elrebegtem még, hogy én nem az a szülő vagyok, aki nem figyel oda a gyerekékre, és ha innentől nem fognak figyelni rá rendesen, nem segítik elő a fejlődését, bántalmazni fogják ok nélkül akár a társai, akár mások, akkor annak meg lesznek a következményei. Az én nevelésem ne menjen kárba.
Azóta beszéltem a kissrác szüleivel is, aki lenyomta a lányt. Helyre lettek rakva.
Szóval minden szép és jó, már a kisgyermek oktatásban is…
34!
Helyesen cselekszel,és cselekedtél..Kedves fiatal apuka.. 🙂
Még annyit, hogy a lányom a legkiegyensúlyozottabb gyerek az oviban a nemrég ott járt „picológus” szerint. És hogy ez bizony a jó nevelőnői munkának köszönhető. Azóta őt is elküldtem a francba. A lány nem végez felesleges dolgokat, nem tanul orbitális dolgokat, korának megfelelően gyerek. Játszik, hülyéskedik, neveletlen, rosszcsont, de ha komoly a helyzet, akkor tudja mit kell tennie, ha feladat van, akkorelvégzi patentul a dolgokat.
Rosszcsontságra példa, hogy ma reggel is azzal keltett, hogy a sípolós plüsskacsájával agyba-főbe vert, úgy keltett fel. Tegnap úszott a fürdőszoba a fürdetéskor (mondjuk ebben én is benne voltam).
Ha pedig dolog van?
Felöltözik egyedül. Megterít (ahogy egy gyerek tud). Segít kaja után lepakolni az asztalt. Helyrerakja a játékokat. Tudja használni a mobiltelefont vész esetén előre programozott vészhívó számok). Tudja, hogy nagyjából mikor van baj, pl. ha anya rosszul van (kipróbáltuk, szituáltunk egy helyzetet és a kicsi megállta a helyét, felhívott, hogy anya nincs jól, fekszik a földön és csukva a szeme). Meg tudja különböztetni mi a jó és mi a rossz az esetek többségében (de azért még sokkszor rosszalkodik csakazértis). ismer 20 kézjelet, betűket, számokat 10-ig, tudja nagyjából, hogy mikor nem szabad abajgatni egy kutyát, és ha bunyó van, akkor hogyan védekezzen, illetve hogyan billentse maga felé a győzelem mérlegét egy verekedésben a kortársaival. Sok növényt is ismer már, és úgy, hogy látta, szagolta, ízlelte, tudja mire jó. Egyedül készíti a teát, mármint összerakja, a forró vizet én öntöm a teafüvekre. de mindenből tudja, hogy mennyit kell rakni a teába. Az oviban már kirakta az osszes olyan játékot, ami a többieknek is feladta a leckét, még a nagycsoportosoknak is.
Nem csodagyerek, csak tisztában vagyokk vele, hogy ha én nem tanítom, akkor senki nem fogja rendesen. Nem pörög túl, nem hiperaktív, nem agresszív, egy normális csöppség, aki szerintem elég jól meg fogja állni a helyét a világban.
Egy extrém szitu is volt amúgy nemrég. Van a csoportban egy roma gyerek. Jómódúak, de a szülők eléggé sötétek agyilag, a nyolc általánost 3 első és 5 második osztállyal végezték el, hogy meglegyen a nyolc. Ettől függetlenül ha értelmesen szól hozzájuk az ember, akkor jót lehet velük beszélgetni.
No, a lényeg az, hogy a lányuk konfrontálódott az enyémmel egy lányos csatepaté keretén belül, konkrétan megtépték egymást. Pont akkor érkeztem, amikor az óvónő osztotta őket kifelé, hogy már megint mit művelt a gyerekük. Azok, láttam, hogy megy felfelé a vérnyomás és mindjárt kijön a virtus, csak álltak és hallgatták. Az apa már épp szólni készült, láttam, hogy nem éppen a legszebb stílust akarja elő venni. No akkor közéjük álltam, mint aki most esik be és kértem a lányom. Az óvónő kelletlenül abbahagyta, tudta, hogy nem szeretek várni, meg ilyenek, hozta a lányt. Már tudtam, hogy mi a szitu, mert szóltak telón, hogy ez van. Valamiért tartanak ettől a családtól, talán azért, mert romák. No mindegy, hozzák a kiscsajt, én meg mint aki mi sem történt volna rákérdeztem, hogy na mivoltkisasszony. Erre elregélte, hogy a *****-val volt affér és hogy meghúzta a haját és viszont és nagyon fájt és hogy ő már innentől nem a barátja.
Erre, mivel a kislány pont ott volt, rákérdeztem az ellenfélnél, hogy *****, így volt, ahogy a lányom mondta? a kis roma meg mondja, hogy nem, mert ő húzta meg alányom haját, mert nem tetszett neki, hogy a lányomé hosszabb, mint az övé. Erre mondtam, hogy no akkor kérjen bocsánatot a lányomtól. Ekkor megállt a levegő, az óvónő csak pislogott, a szülők meg csak szívták és fújták a levegőt. A kiscsaj mi sem természetesebb bocsánatot kért a lányomtól. Erre megfogtam a lányom és odaállítottam a másik kiscsaj elé és vele is bocsánatot kérettem. Ez is megtörtént. Aztán elmagyaráztam nekik, hogy együtt fognak felnőni, egy korosztály, tehát olyan, hogy nem a barátom, és hogy nem szeretem, olyat én nem ismerek, innentől tessenek odafigyelni egymásra, mert velem gyűlik meg a bajuk. Ha még egyszer balhéról kapok hírt, mindkettőt el fogom fenekelni. (természetesen még egyszer sem vertem el a gyereket, nem is szándékszom). Mindketten letették a szent esküt, megölelték egymást és ennyi. Elküldtem mindkettőt öltözni. Persze az enyém már rutinosan ment öltözni, a másik meg csak nézett az anyjáékra, hogy akkor most ki is fog segíteni neki. Láttam, hogy gond van, mert a szülei most pácban vannak, mert az övék még nem tud öltözni egyedül és mindjárt jön a virtusos dolog, erre odaszóltam neki, hogy menjen nyugodtan, a lányom majd segít neki, az apukák még beszélnek kicsit, ha valami nem jó, majd utána kijavítjuk.
Aztán odafordultam a szülőkhöz.
Bemutatkoztam, mert eddig nem ismertek. Majd elmondtam szépen, hogy sorry, de én nem tudom másképp intézni. Nekik is elmondtam, hogy a gyerökök együtt fognakfelnőni és ha nincs közöttük egymással szembeni tisztelet, ha nem fognak egymással kijönni, akkor később gubi lesz. Elmondtam azt is, hogy a lányom szokkta abalygatni az övék, hogy csúnya a ruhája, a bugyija, a kiskendője, az akármije. Elmondtam, hogy nem az első eset, hogy bántja a lányom. Ezek után rákérdeztem, hogy mit tesznek majd a szent cél érdekében. némi hebegés, majd az apuka (az általam is vártaknak megfelelően) beígért egy hatalmas büntetést. Erre mondtam neki, hogy nehogy megbüntesse, inkább üljön le vele beszélni és mondja el neki, hogy mi a jó és mi a rossz. Szánjon rá időt és foglalkozzon a gyerekkel, mert ha nem, akkor a kiscsaj sosem fog beilleszkedni rendesen. Szinte éreztem, hogy elérti a mondatot és már kezdte is azt, hogy: Azért mert… (cigány, roma, etc.) de még mielőtt befejezte volna, vagy elért volna az adott szóig, féllbeszakítottam és azt mondtam, hogy nem, nem azért. Azért, mert nincs vele foglalkozva. Neveletlen és ennek nem az az oka. Az az ok, hogy a szülő nem foglalkozik vele rendesen. Szánjanak több időt rá, mert az óvoda nem fogja megtanítani sokmindenre, arra csak a szülő képes. (az óvónő itt mocskosul elvörösödött). Mondtam nekik, hogy ha gondolják, összejöhetünk néha, ha gondjuk van. Nálam nem az számít, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy a lányom egy olyan társaságban nőjön fel, egy olyan társasággal nevelkedjen, akikre bármikor számíthat, akiktől nem a hülyeséget és csak a rosszat tanulja el, hanem vigyáznak egymásra, nevelik egymást és lehetőleg fejlődnek, amilyen ütemben a korukbelieknek kell.
Közben a lányk hellyel közzel felöltöztek, az enyém teljesen, a másik félig meddig. Odamentem, megigazítottam rajta a ruhát és azt mondtam neki, hogy látod, egyedül már majdnem felöltöztél. Legközelebb pedig már teljesen egyedül fog menni. A kiscsaj rohadt büszke lett erre, oda is ment az anyjához és nézett is felfelé rájuk, mint Caesar a győztes csata után. No, elköszöntünk, és mentünk a dolgunkra. Ezek ott maradtak a levükben főve, óvónővel együtt.
Egy hét múlva mitadisten egyszerre mentünk a gyerkőcökért. A két kis lurkó egyszerre jött ki. Küldöm öltözni a lányt, megy. Odaért az övék is, és azt hallom, hogy menj **** öltözzél ügyesen. A kiscsaj ment. Üdvözlés meg hasonlók, majd jött az óvónő is. Pár szó, hogy mi volt, mi történt. Az enyémről eldarálta, hogy evett, ivott, aludt, nem volt gond vele. A másik kiscsajról viszont elkezdett áradozni, hogy de milyen ügyes volt, szépen evett, ivott, aludt, elpakolta a tányért, nem kente össze magát és sikerült egy olyan logikai játékot is kiraknia, amit eddig sosem. És hogy az elmúlt héten mintha kicseréllték volna és hogy egyre illedelmesebb, jólneveltebb, meg hasonlók. Mondjuk a fele az nyalizás volt, de akkor is jó volt hallani kívülállóként, hogy a más gyereke is fejlődik. De a lényeg a végén jött. Az óvónő közölte, hogy a lányuk nem fejlődött volna ilyen szépen, ha nem foglalkoztak volna vele az óvónők eleget, a helyzetére való (igen így mondta: helyzetére való. Ez egy másik óvónő volt, nem az amelyik ott volt az előbb említett szitunál) tekintettel.
Az apuka, akinek eddig dagadt a melle, most villámgyorsan elborult arcot vett fel. Szépen, csendben elkezdte mondani.
Ide figyeljen kedves. A gyerek nem a maguk munkája miatt fejlődött az elmúlt héten, hanem a miénknek. Eddig esténként nem foglalkoztunk vele sokat, mert a munka mindkettőnket lefáraszt, de a héten rászántuk az időt és elkezdtünk vele komolyan foglalkozni. Úgyhogy ne mondja azt nekem, hogy a maguk érdeme. Ha (itt rámmutatott) ez az ember egy héttel ezelőtt nem pirít ránk, akkor most is ugyanolyan neveletlen lenne, mint volt! Inkább neki kellene megköszönni, hogy volt vér a ***-ban és szólt nekünk, mint maguknak, akik jönnek a lányom helyzetére való dumával! Ő is ugyanolyan gyerek, mint a többi, ahogy ez az úr elmondta a múltkor! Kész vagy jányom? Menjünk!
Az ürge illedelmesen elköszönt tőlem, az óvónőt szarnak nézték és elmentek. A pofám leesett a földre és úgy maradt.
A lányom később elmondta, hogy a kislány otthon minden este játszik az apjával, vettek egy halom gyerekkönyvet és rengeteg mindent csinál az esti fürcsiig a szüleivel. Erről áradozik a kicsi neki az oviban. Eddig nem volt, csak az, hogy hagyjál már, fáradt vagyok, játszál szépen.
Azóta a két kiscsaj egész jól elvan, nem abalygatják egymást, bár előfordul néha némi vita, de lerendezik egymás közt.
A szülők az ominózus eset óta kétszer kerestek telefonon, egyszer azért, hogy megköszönjék hogy helyreraktam ott a lányokat, egyszer pedig (két napja) azért, hogy lesz náluk hétvégén egy kis összejövetel, nem mennénk e el. Szívem szerint elmennék, csak ez a hét nagyon összejött, úgyhogy visszautasítottam, de ami késik, az nem múlik.
Hozzáteszem, most már tudom, hogy hol laknak, milyen körülmények között, mivel foglalkoznak (minden rendben, ők nem olyanok) és hát olyan udvaruk van, hogy arról én csak álmodni merek. Hozzáteszem az edigiek tudatában megdolgoztak érte, megérdemlik, nem irigylem.
És az is érdekes, hogy a szülők közül egyre többen szóba állnak velük, és mostanában engem is környékez a többi szülő, hogy ugyan már mondjam el, hogy mit csinálok a gyerekkel, hogy olyan amilyen, mert ők már nem bírnak a sajátjukkal. Látnak minket a városban, az oviban és hát a miénk az olyan rendes gyerek, az övék meg olyan, hogy arra már nincs is szó.
Nem futtatni akartam magam ezzel a kis szösszenettel, csak arra akartam rávilágítani, hogy ahogy korábban is írtátok, irgalmatlan sok múlik a szülőkön. A mai oktatási rendszer arra épül, hogy droidokat neveljünk.
Már az én korosztályom is le lett butítva béta verzióra (érztem, tudom, magamból kiindulva) most nekünk kell felébredni és biztosítani azt a pluszt a kölyköknek, amit soha a büdös életbe nem kapnának meg, ha csak a mai oktatásban bíznánk.
Ébresztő…
36: KÖszönjük Gorgon! gyakorló apukáknak egészen biztos tanulságos.
Tibor bá!
Minek hülyitjük magunkat ,amikor már minden épelméjű ember tudja az igazságot?! Ennek van értelme?!
Ez semmiben sem külömbözik attól,mint várni Jézus második eljővetelét.
Ember kűzdj és bizva bizzál.
Kiben bizzál?! A politikusokban , a zöld pártban ,non profit szervezetekben,a kilakoltatott és éhező tömegben, a csepegtető és behálozó bankárdinasztiákban ,Sorosban vagy Csaba tesvérben,honfiságban , a hazában, a magyarságban …
Ilyen kaotikus felállás mellett inkább hitbéli hiúság ,mint bárgyú naivság bármi reményt táplálni a most felnövő másodiziglenes de-generáció erkölcsi,morális,fizikai rehabilitációja felé.
Legfeljebb majd kitenyésztűnk egy új emberi fajt,amely vágyálmainkat majd valóra válltja valahol és valamikor…
38-ra:
Hogy kiben bízzál, erre csak magamat tudom idézni:
Senkiben ne bízz, csakis magadban.
Az utódod úgy neveld, hogy helyt tudjon állni bármilyen körülmény között.
Jelenleg ott tartunk, hogy nincs más lehetőséged, mint szó szerint mindenre, a gyengébbek kedvéért újra: MINDENRE felkészíteni a leendő örökösöd. Természetesen ezt úgy megoldani, hogy az utód lehetőleg ne kérdőjelezze meg idő előtt a felsőbbségedet, ne nőjön a fejedre, mint a mai taknyos kölykök, akik közül ma sikeresen rendre okítottam falkatörvényekből (az erősebb és okosabb kutya jobban ugat) egyet az utcán.
Rossz hangulatom volt, ő pedig pont ott akart elszáguldani biciklivel, ahol én haladtam a kocsimhoz, éppen múló temetési hangulatomban. A kis takony (16-17 körüli) egy hegyibringát gyilkolt éppen pár hasonlóan bringázó társával együtt. Szerencsétlenségére ő volt az első, aki a járdán iparkodott a gyalogosokat minél jobban szétrebbenteni. Nos ez hozzámig sikerült is. viszont mikor odaért hozzám, hiába meresztette a szemét, én nem húzódtam, erre ő volt kénytelen korrigálni. Persze el tudott volna menni mellettem, de már mint mondtam pocsék hangulatban voltam és én sosem bicikliztem a járdán, mert sallert kaptam volna, isteneset.
Eme emlékek hatására, mikor mellém ért a taknyos, finoman megfogtam a kormány jobb oldali markolatát (az esett kézre) és ennek az lett az eredménye, hogy a kormány irányt váltott, 90 fokban beállt, taknyos pedig szépen dobott egy cukaharát. A többi idejében befékezte a cangáját, hogy lássák társuk dicső elmúlását biciklis fenomén mivoltában. A taknyos felállt, leporolta, havalta a ruháját, majd nagy hangon nekem állt, hogy mia…. és hasonlók. Mivel elég nyugodt voltam, ezért nem csináltam komolyabb problémát a dologból, helyette nyugodt mosollyal az arcomon elővettem a svejcibicsakom, (amolyan derékszíjra csíptethető kis mindenes) és finoman megfosztottam a még kezemben lévő első villában levő kereket a csurig nyomott levegőtől. Erre szerencsére csend lett. de csak pár szusszanásnyi ideig. A sihederek lepattantak a cangákról és próbáltak masszív külsejű falkának feltűnni, aminek a fókuszában hirtelen én lettem. A bicsakot nyugodt szívvel visszacsíptettem a szíjamra közben. Ezek magyaráztak ott mindenfélét, hogy kemény vagy, meg fizesd ki, meg ilyenek, de valahogy nem tudtak érdekelni. Nem is rájuk figyeltem, inkább a rend merész őreit vizslattam, akik kb. 15-20 méterre álltak, bocsánat, posztoltak a szolgálati járművükkel. A hangoskodásra, meg a nagy ribillióra felkapták a fejüket és elindultak felénk, én meg azon kezdtem el agyalni közben, hogy hány centis is a bicsak pengéje.
No, a jard odaért a kölykök hátához és hál istennek az történt, amit elvár az ember a rend masszív őrétől. Hirtelen kiosztásra került 3-4 nyakleves, és hangos, no mi a fennforgás szarosok kérdéssel indítottak. Az egyik értelmesebb hozzámfordult, meginterjúvolt engem is, hogy no akkor mi is történt, mi ez a ribillió.
Elmondtam pár rövid tőmondatban, hogy :
Ez itt járda. A gyalogosforgalomnak. Nem rodeópálya. Nekemjött. A kormány beakadt a kabátomba, felborult. Nem elég, hogy megsérültem, még tettleg bántalmazni is akartak csoportosan. Hirtelen felindulásból használatra alkalmatlanná tettem a járművet, további gondatlanság megelőzése végett. Nem fogok látleletet felvetetni, és nem akarok feljelentést tenni sem. Elég, ha bocsánatot kérnek és innentől ott bringáznak, ahol erre kijelölt hely van. Amúgy temetésről jövök. Ha érdekli, akkor ez a nevem, és itt és itt dolgozom.
Jard megolvasta a közben orra alá dugott (némi hátsó célzattal a már közben elővarázsolt) irataimat, és már láttam a papírokból való feltekintésekor (az a tipikus filmes felnézés, mikor tudja, hogy tudom, hogy tudja) hogy nyert ügyem van, bicsak nem fog képbe kerülni. Elsődleges sérültet odahívta, majd eligazította tényállásnak megfelelően, megtörtént a bocsánatkérés, majd sekszpíri szóhasználattal élve imposztorok balra el, lesütött fejjel, porig alázva.
Én pedig jardtól elbúcsúzva rendesen, megköszönve hathatós intézkedésüket a köz szolgálatában járművemhez mentem és hazajöttem.
A sztoriban érdekeség az, hogy ha nem lettek volna jardok, akkor is végük lett volna mint a botnak, mert ha nem látom meg a jardot, akkor nem várok, hanem mielőtt még szólni tudtak volna, én vertem volna le a sallert az első közel kerülőnek. Mivel hellyel közzel a szitu elején a biciklik lábközt voltak, helyzeti előnyben lettem volna, mert elég lett volna a kormányokat megforgatnom erőteljesen, esetleg megrugdosnom oldalirányba a kerekeket, elég kellemetlen sérüléseket okozva, ami szintén előnyt jelentett volna a balhé indulásakor, lett volna időm komolyabban is nekik menni. De mivel ott voltak a jardok, ezért nem folyamodtam tettlegességhez, bár jólesett volna.
A jard is lehetett volna olyan, amilyen. Érdeklődhetett volna, hogy hogyan tettem használhatatlanná a bringát. Egyáltalán miért tettem kárt benne. És hasonlók. Viszont ha ismered a rend őrét, akkor tudod, hogy ha valaki megfelelő hangnemet használ, plusz, emberi kinézete van, (öltöny, nyakkendő, szövetkabát, hasonlók, ráadásul még hellyel közzel szakmai zsargont is használgat (tényállás, tettleg, látlelet, feljelentés, bántalmazás, hasonlók), ezen felül még készségesen egyből dugja az orra alá a papírjait, (kis irattartó tárca, benne dombornyomott Visa, meg még vagy két három bankkártya kinézetű valami aranyozott szegéllyel, különféle igazolványok, papírok, etc. (pénz nem, de nem részletezem 🙂 ) és ráadásul halál nyugodt, akkor eleve pozitív oldalon indul a partiban. Nos, én kihasználtam azt, hogy ezek térdig lógó szedett vedett gatyákban, kócos frizurának nem nevezhető hajviselettel, és egyáltalán, a mai kornak megfelelő viseletben tették nagy hanggal fel panaszukat a jard felé nem épp kultúrált szóhasználatban (ez a köcsög, és szétbarmolta és a jóédesanyját, meg hasonlók).
No, szóval, a szituációs gyakorlat kapcsán itt kiben is lehetett volna bízni. A többi járókelőben? Nem. Mindenki szarik rá, mi történik, inkább spurizik, hogy ő bele ne kerüljön. A jardban? Nem. Itt csak szerencsém volt, hogy ott voltak és hogy olyan lett a végeredmény amilyen, de ezt az előbbi leírásból le lehet vezetni miért. A taknyosokban egyértelműen nem bizhat az ember ebben a szituban, egyértelmű volt a reakciójuk. Ki marad? Te. Illetve Én.
Ha minden körülményt figyelembe veszel, akkor ebből a kis helyzetből levezethető, hogy csakis magadra számíthatsz, ha gond van. És ez a szitu igaz a nagy büdös életre is.
Bocs a sok körmölésért Tibor Bá, de ma ilyen napom van.
39: Túl szigorú vagy 🙂
és hogy a témánál maradjak, bizony nem ártana a reform.
Fenti példából kiindulva, beleférne még az illemtan is és a korábbi példák alapján kisebb korúak nevelésénél lehetőleg a kisebb csoportokat preferálnám, ahol jobban oda tud figyelni 1-1 gyerkőcre a nevelő, több hasznos tudást tud neki átadni.
Személyi higiénia kérdése például mocskosul el van hanyagolva az oviban. Csak egy apró sztori. Az óvónőknek nagy a szája, hogy a gyerekek még a seggüket sem tudják kitörölni, de az, hogy odafigyeljenek rájuk az már gané munka, hadd maradjon szaros a gyerek segge, hadd csípje ki a pisi, legalább megtanulja. pedig elég lenne max 3x megmutatni neki rendesen, még vagy 3x figyelni rá, hogy jól csinálja e, némi jószándékú dícséret és onnantól nem lesz gond vele. Nem ezt teszik, inkább rálőcsölik a szülőre, hogy eeez bizony a szülő hibája, mért nem tanítja meg neki. Én a gyerekkel 3 nap alatt megtanítottam, hogy rendezze el magát. kemény dolog volt, férfi létemre lánynak magyarázni, hogy hogyan is tegye magát tisztába a dolga után. De sikerült. kb két gondtalan hét után mikor érte mentem, azt láttam (néha pisil hazaindulás előtt az oviban), hogy tiszta eleven a kényes rész. kérdezem, hogy mi van, hisz tudja hogy kell csinálni. Azt mondja a kölyök, hogy de óvónéni azt mondta nem így kell. Rendberaktam a gyerkőcöt, küldtem öltözni, majd otthon helyrerakjuk a bajt. De már szóltam is az óvónőnek, hogy jöjjön már legyen szíves, kérdeznék. Jött is mézesmázosan és már darálta is, hogy evettivottaludtnemvoltsemmigond. Mondom neki, hogy mi a gond, eleven a gyereknek ott. Erre mondja, hogy mert biztos nem jól törli. Mondom neki, hogy bizony jól törli, lehet jobban, mint az óvónő, mert bizony eddig 2-3 hete már magát rendezi, erre ma jövök és eleven. És mondja a gyerök, hogy óvónéni azt mondta nem úgy kell, ahogy ő csinálja, hanem máshogy és rá is szól, hogy úgy csinálja. A hölgy elég rendesen levörösödött, és leosztott, hogy mit képzelek magamról. Mikor befejezte, rákérdeztem, hogy mikor nézte meg úgy rendesen a gyerekem hátsóját utoljára. Mert hogy az elmúlt 2-3 hétben biztos hogy nem. mert akkor semmi baja nem volt. Most viszont (ekkorra már bedurrant a fejem és a gyereket is odacitáltam és bizony a nő orra alá dugtam a kicsi hátsóját) tiszta eleven. Ha az, amit ma mutatott neki a higiéniáról, az a trend, akkor legyen olyan kedves és most itt előttem lássa el a kicsi hátsóját a megfelelő kenőccsel, ahogy az illik ilyenkor, mikor ki van pirosodva, ki van kezdve a vizelettől és egyébtől a popsi, mert akkor ez is idetartozik, mint feladat. No, ekkor hebegett habogott, levörösödött. Mivel nem mozdult, ezért a kezébe nyomtam a gyereket, ezzel is jelezve, hogy jobb ha megcsinálja, mert itt botrányt fogok rendezni. Nem volt mese a nő elvitte a kicsit, rendberakta, majd visszajött vele, de láttam rajta, hogy itt ért véget ismerkedésünk bimbózó kezdete. Mikor immár másodjára küldtem el a kicsit öltözni, utána szépen emberi nyelven közöltem a hölggyel, hogy innentől hagyja az ÉN gyerekemet úgy tisztálkodni, ahogy ő akar, vele nem kell foglalkoznia a fizetésnek nevezett pénzéért, ezt vegye ajándéknak tőlem azért, hogy van hol elhelyeznem a gyereket addig, amíg én is megdolgozom a fizetésemért, amiből leadózom elég rendesen, és amiből havi szinten nem kevés összegeket fizetek ki tisztálkodó cuccokra, amiket az oviba viszek be, és aminek a tizedét használja el körülbelül a lányom egy rendesebb megfigyelés után. Ha meg tudnám tenni, hogy amíg melózok, elhelyezhetem a lányt egy olyan helyre, ami szerintem is megfelelő, megtenném, de mivel csak ez az egy olyan rohadék intézmény van, ahol ezt megtudom tenni, ezért kénytelenek leszünk megtűrni egymást és bizony kompromisszumokat kötni. Ezek viszont nem fognak a lányom rovására menni, úgyhogy innentől tessék odafigyelni arra, amit a szülő kér, és innentől ha lesz valami amiről úgy gondolom, hogy a lányom jól csinálja, akkor szólni fogok és beszéljük majd meg, hogy ne legyen belőle vita.
Minden szülőnek mondom, hogy ne hagyjátok megvezetni magatokat. Az óvoda bármennyire is a legjobb megoldásnak tűnik, sose feledjétek, hogy ott is megfásult emberek dolgoznak, csak azért, hogy ne haljanak éhen. A sima gyerekszeretetből nem fog megélni, bizony a legjobb óvónőnél is van olyan, hogy pokolba kívánja az összes gyereket, mert itt kell rohadnia havi minimálért ahelyett, hogy Hawaii-n süttetné a hasát. Érdeklődjetek, kérjétek számon mi történt a gyerekkel, és ha kell álljatok a sarkatokra. megértem az óvónőt is, de ha pl én hanyagul végzem a munkám, engem kirúgnak seperc alatt. Ha én rendesen dolgozom, akkor mástól is elvárom ezt, pláne ha a lányomról van szó. Nem a pedagógus, a nevelő ellen vagyok, de az új generációktól mit várunk el, ha már ebben a korban ilyen dolgokkal kerül szembe a nevelésük?!
(Ezt a mondatot utólag szúrom ide be, mégpedig azt, hogy az óvodai betegséghullámokról, amelyek „olyan természetesek” még nem is beszéltünk. Ezt majd kifejtem máskor, jelenleg is folyamatban vagyok ilyen ügyből kifolyólag az óvónőkkel és a szülőkkel egy „összecsapásban”. hmm. nem hiszem, hogy kezdenének megkedvelni, de legalább kezdenek elismerni valamilyen szinten. 🙂 )
A másik pedig az, hogy igenis nem szabad sajnálni az energiát és minden nap foglalkozni kell a gyerökkel, nem pedig játszmostkicsitegyedül szöveggel elhajtani esténként, hogy te fáradt vagy. Lesz majd időd pihenni a föld alatt. de legalábbis hétvégén. Ne sajnáld az időt a saját gyerekedtől.
Csak ötlet szintjén, nálunk bevált. A hét utolsó napja nálunk pihenőnapnak van nyilvánítva. Szent és sérthetetlen. Sokáig a hétvégén pótoltuk be a heti elmulasztott dolgokat, takarítás, lomolás, ilyenek. Ezzel azt értük el, hogy végül hétvégénk sem lett. Meguntam és azt mondtam, hogy innentől ha törik ha szakad, a hét végén egy nap a semmittevésé. Mióta bevezettük, azóta hétköznap, miután a kicsi lefeküdt, az apróbb elmaradásokat pótoljuk. Szombaton egy össznépi mindenkirésztvesztakarítás van, és vasárnapra jó esetben nem marad semmi. Egész nap játék, alvás, szórakozás van. Volt olyan, utoljára február első hétvégéjén, hogy tényleg szinte átaludtuk a napot, mert olyanja volt mindenkinek. de volt már olyan is, pl múlt hétvégén, hogy szinte egész nap kint szambáztunk a hóban, mert ahhoz volt kedve a családnak. E hétvégére cukrászdázás és össznépi főzőcske van betervezve, délutáni mozimaratonnal, természetesen főleg gyereknek való filmekkel. Ez a nap elég ahhoz, hogy kiadjuk magunkból a heti stresszt, lenyugodjunk feltöltődjünk. Próbáljátok ki, semmit nem veszítetek. Jó néha megállni a nagy rohanásban.
Amúgy nem tudom, hogy mire iskolás lesz milyen mélyen fogok a témának állni, de az biztos, hogy elég kritikusan. Az tuti, hogy nem fogok tanárt verni, vagy hasonlók, de ha a tanerő nem fogja jól végezni a dolgát, hát neki is meg fogom mondani a magamét.
40.: Kivel, a jarddal? 🙂
42: A biciklit sajnáltam 🙂
nem volt nagy szám, szimpla 26-os monti, 12 egy tucat. a lányomé különb.p, pedig az negyedakkora bringa és van két oldalkereke. amúgy eléggé lelakott bringák voltak, nem olyanok, mint azoké a srácoké, akik figuráznak, nem is akárhogy, fenn a téren. ők már kicsit triálosan nyomják, velük nincs is amúgy semmi baj, mert előtte kérdeznek, hogy most akkor itt nyomulhatunk-e bácsi kicsit.
Ez a csapat a tipikusan szarokmindenkire brigád volt, akikre ráfért már a regula.
39.re
„Hogy kiben bízzál, erre csak magamat tudom idézni:
Senkiben ne bízz, csakis magadban.”
Ez a széthuzás és egyett nem értés elsőszámú alapfeltétele. De ezt nem a cionisták,vagy a multinacionális cégek,bankárok okozzák,ahogy azt sokan gondolják. Az ember már az őskorban sem bizott meg fajtársában.
Ahoz,hogy bármiféle lényeges reform bekövetkezhethessen a társadalomban, a társadalom tagjai feltétel nélkül meg kell bizzanak egymásban ,mindenkiben.
Ez azonban nem fog bekövetkezni soha,mert ha a leghalványabb esély meg lett volna erre a Történelem során ,már rég megtörtént volna.
45-re:
Ahhoz, hogy az általad említett reform létrejöjjön, nem feltétlenül kell, hogy megbízzanak egymásban az emberek. Elég, ha csak az érdekeik úgy kívánják, hogy létrejöjjenek ezek a reformok.