Tudom, hogy már a könyökötökön jön ki a globális felmelegedés, ezért aztán most már klímaváltozásról beszélünk 😀 , de nem csak ezért. Per pillanat nem annyira a melegedés a gond, sokkal inkább a beköszöntő szélsőségek. A posztra azonban legfőképpen azért került sor, mert már olyan országok is szervezik a lakósságot, mint El Salvador, ahol a környezetvédelmi miniszter, Herman Chavez a NASA-hoz tartozó Nemzeti Óceán és Atmoszféra Adminisztráció jelentésére utalva (emberemlékezett óta 2010 volt a legtöbb csapadékot adó, és a legmelegebb év), a környezetszennyezés meggátolásának elsőszámú prioritást adnak.
2010 valóban modell évnek tekinthető, amiből jól felmérhető mi várható a klímaváltozástól. Némi visszatekintésre a következő események ugranak be: Pakisztánban, Ausztráliában és Kaliforniában soha nem látott, igen nagykiterjedésű árvíz. Oroszországban rekord méretű(45 °C) és időtartamú(6 hét) kánikula. Pillanatnyilag Kína északi részén 120 napja nem esett eső, a szélsőséges szárazság miatt már biztos, hogy Kínának 2011-ben gabona importra lesz szüksége. Nem csoda, ha Chavez miniszter kijelentette, hogy számukra a klímaváltozás nem egy hipotézis, hanem a véres valóság, ami komoly mértékben sújtja az országát (rendkívüli áradások, trópusi viharok és hurrikánok, amelyek mind intenzitásukban, mind pedig gyakoriságukban növekvő tendenciát mutatnak).
Ez nem az én képzelődésem. Február 16-án két új tanulmány jelent meg a Nature folyóiratban, melyek jelzik, hogy a klímaváltozás szélsőséges csapadékokat eredményez. Tulajdonképpen nem is lehet más, hiszen a melegebb átlaghőmérséklet azt jelenti, hogy az óceánok felszínéről több víz párolog el. A melegebb levegő több vizet tud szállítani, mert a telítettség erősen hőmérséklet függő. A levegő nagyobb páratartalma pedig nagyobb esőzésekhez vezet. Ugye, ami felmegy, annak le is kell esni! Személy szerinti tapasztalatom a következő: Házam 30 éve épült, aminek a keleti fala mentén húzódik egy kőlépcső, közvetlenül a ház külső falához csatlakoztatva. A ház falának külseje terméskő. Az eső erre a terméskőre csapódik rá. 2010-ben volt az első alkalom, hogy olyan sok eső csapódott rá és olyan sűrűn, hogy nem volt alkalma a víznek elpárologni, ezért a fal átázott és a belsővakolaton hatalmas foltok jelentek meg. Ezen kívül a 20 méter mély ásott kutam hozama sose volt ilyen nagy (a 70-es években kiszáradt), vagyis havi 6 m3. A tanulmányok mást is jeleznek. Úgy tűnik, hogy a Föld klímája érzékenyebben reagál a kisebb hőmérsékletváltozásokra is, mint korábban.
A mérések azt mutatják, hogy 1951 és 1999 között az északi féltekén a szélsőséges esőzések és áradások 7 százalékkal nőttek, ami több mint kétszerese a klíma modellek által előre jelzett értékeknek. Vagyis – közömbösen ne menjünk el a téma mellett – az előre jelzések túlzottan optimisták.
Az elmúlt hónap (2011 február) első felében az USA területének kétharmadán megkapta a jól kiérdemelt hatalmas havazást és a hozzá tartozó téli viharokat. Nem, ez nem az időszakos időjárási kilengések következménye. Klimatológusok egybehangzó véleménye szerint ez is a globális klímaváltozás következménye. A szokatlanul szigorú európai tél (a 2005/6 tél szinte pontos mása) nem cáfolja a globális felmelegedés – ahogy azt a hozzá nem értők állítják – hanem megerősítik azt, állítja Vladimir Petoukhov a Potsdam Intézet fizikusa.
Ezzel szemben a klímaszkeptikusok megkérdőjelezik a globális felmelegedés súlyosságát, boldogan mutatnak rá a hideg télre, mint szkeptikusságuk jogosságának bizonyítékára. Tudatlanságuk összekeveri a klíma hosszú távú trendjét az időjárás rövid távú jelenségeivel. Ugyanakkor tökéletesen figyelmen kívül hagyják a sarki hőmérsékleteket, amelyek a globális átlag növekedés háromszorosát mutatják. Ennek egyenes következménye, hogy az elmúlt 30 év alatt a jégmezők 20 százaléka eltűnt. Az alábbi grafikonon jól látszik, hogy ez a folyamat is gyorsul. Az idei görbe (világoskék) február végén merészen vízszintesre változott, vagyis a további jegesedés leállt. Semmi kétség afelől, hogy az idei nyáron rekord méretre fog zsugorodni az északi-sarki jégmező kiterjedése.
Február végéig a jégmező növekedés átlagosnak volt mondható, de az utolsó néhány napban a növekedés leállt. A sarkvidéken belüli levegő hőmérséklet a normális értéknél 2-4 °Cal volt magasabb. Azonban a Grönlandtól északra és keletre a levegő hőmérséklete egy meglepő 5-7 °C-al volt melegebb. Ezek az adatok egyre inkább eltérnek az IPCC modell által előre jelzett értékektől. Például az IPCC modell szerint 2100-ra még mindig maradna jégmező az Északi-sark környékén olyan 2 millió km2 területen, ami még a laikus számára se elfogadható ha a grafikon vörös vonalát kivetítjük a jövőre nézve, pedig a 2011-es pont még ki sincs tűzve. Minden esetre a görbét követve az ember arra a következtetésre jut, hogy 2030 körül az Északi-sarkon szeptemberben nem lesz egyáltalán jég. Lásd az alábbi grafikont!
Az igaz, hogy most a magyar gazdasággal, és kilátásainkkal vagyunk elfoglalva, de közben a globális klímaváltozás a maga biztos módján szép nyugodtan halad tovább. Csak úgy közbevetve jegyzem meg, hogy a CO2 koncentráció átlépve a 390-es vonalat jelenleg 391 ppm értéknél áll, egyedül 2010 alatt kb. 2,5 ppm-mel növekedett.
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________