_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az első találkozásom a tetoválással hat éves koromban történt, amikor is édesanyám egyik nagybátyja meglátogatott minket, és engem átkarolva az ölébe vett. Meglepődve láttam, hogy a bal kezének 4 úján egy-egy ormótlan kék betű látható: I-M-R-E, mert így hívták. Távozása után anyám elmondta, hogy ez csúnya dolog, okos emberek ilyet nem tesznek. Így igaz! A meglehetősen elmaradt magyar agrár-kapitalista társadalomban csak a paraszt és munkás suhancok egy része – tehát nem mind – nyúlt a tetováláshoz, méghozzá házilagos kivitelezésben, azaz varrótűvel a bőr alá szúrtak, majd rákentek egy kis tintát. A tetoválás legnagyobb hiányossága a maradandóság. Alkalmazója nem gondolhatja meg magát, a „szeretlek Bözsi” egy életen át ott virít, jó lehet, a négy gyerek anyját Marcsának hívják. Legyen az ő gondjuk!
Tizenkét éves korom környékén a kezembe került egy Afrikáról szóló könyv, ami teli volt fotókkal. Szörnyűködve láttam, hogy a négerek össze-vissza festik magukat. Apám magyarázata szerint ezek primitív emberek, ilyen butaságot fehér ember nem tesz. Aztán jöttek az indián könyvek, amikből kiderült, hogy ők is festegetik magukat, főleg, amikor harcra készülnek. A trapperek kontra indiánok harcában természetesen az indiánok mellé álltam, de nem lehetett elfelejteni, hogy végül is én magam fehér vagyok, nem pedig rézbőrű. Nekik totemfájuk van, nekünk úr Jézus a keresztfán; ők festik magukat, mi nem. Punk-tum.
Aztán teltek múltak az évek, amik alatt a tetoválás sose került elő, mint téma, mert mindenki hozta magával otthonról, hogy „na azt már nem”. Ekkor történt az, hogy a nálam egy évvel idősebb Somát behívták katonának. Soma egy túlsúlyos, zsidó úri gyerek volt, ami meglehetősen feltűnő jelenségnek számított. Abban az időben ezer fiatal közül egy volt dundi, valószínűleg anyagcsere zavar miatt, ami a honvédségnél katasztrófának számított. Soma perceken belül a század bohócává vált, mindenki őt szívatta, de istenesen ám. Ráadásul a hadnagyok, főhadnagyok szintén paraszt fiúk voltak, akiket Rákosi emelt ki a kapálásból. Szegény Soma ezeknek is csípte a szemét, pokol volt az élete, és ráadásul eltávozásra se engedték el. Soma rövid időn belül belátta, hogy ha nem csinál valamit, akkor innen nem kerül ki élve. Iparkodnia kell eggyé válni a többiek között. Néhány hónap alatt a túlsúlya eltűnt, de a származása nem. Ekkor döntött úgy, hogy betetováltatja magát. A Bugacra kihelyezett tüzérek naphosszat hevertek a lövegállásokban, és hülyéskedéssel ütötték el a napot. Ebbe belefért, hogy az egész szakasz Somát tetoválta, mindenki azt rakott rá, amit akart. Jó móka volt, sokat röhögtek a szakasztársak, és persze bevették maguk közé azt az elkeseredett pesti fiút, aki a végén már homokot tömött a saját szájába, hogy véget vessen a kínoknak.
Aztán vagy fél évvel később hazaengedték egy hétvégére. Az első meglepetés édesanyját érte, aki szörnyűködve vette észre, hogy a fia karja, combja, melle és háta teli van tetoválva. Aznap este mi, a barátok is találkoztunk a tetoválásokkal, amikor összegyűltünk náluk egy kis szombat esti program kalapaláhozása végett. Sajnáltuk Somát és megértettük. Édesanyja lejárta a lábát és két perzsa szőnyegébe került, hogy egy bőrgyógyász eltávolítsa a csúfos emlékeket. Persze erre csak a leszerelés után került sor.
Szóval én így szocializálódtam, tetoválás terén. Most képzeljétek el, hogy érint engem, amikor úton-útfélen tetkókat látok fiatal nőkön és férfiakon. Miért nem jó nekik a testük úgy, ahogy isten megteremtette, az anyjuk pedig a világra hozta őket? Egy bolond százat csinál? Trendik akarnak lenni? Nem tudnak róla, hogy irányítva vannak? Nem tudom a választ. A barátom felnőtt lánya a 3 éve vásárolt bútorait lecseréli, mert most a tükrös-fehér bútor a divat. Normális ez a világ? Jézusmária, nekem még van egy jó évtizedem ezek között! 😀
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________