Tibor bá’ online
A mai poszt egyértelművé teszi, hogy az istenben (és túlvilágban) hívőkkel teljesen felesleges felvenni a vitát, mert reménytelen.
John G. Messerly: „Religion’s Smart People Problem: The Shaky Intellectual Foundation for Belief” című, értelmes hívőkkel foglalkozó esszéje adta az inspirációt, hogy összefoglaljam korábbi írásaim lényegét.
_____________________
Van-e ok arra, hogy higgyünk isten létezésében? Az élvonalbeli tudósok többsége szerint NEM. Egy minden részletre kiterjedő felmérés szerint az angolul beszélő tudósoknak kábé 14 százaléka istenhívő. A többség úgy tekint rájuk, mint a különben intelligens egyedeknél előforduló furcsa abbérációra. Az akadémikusok körében az istenhit mindössze 7 százalék.
Ezek a statisztikai adatok a hívőket kényelmetlen helyzetbe hozzák, mert az elmúlt századok alatt Európában vallásos ügyekben igen jelentős változás állt be. A Középkorban, az istenben való hit általánosnak volt mondható, míg napjainkban az értelmiségiek körében ritkaság számban megy. Ennek a változásnak elsődleges oka a modern tudomány megjelenése. Ennek ellenére a vallásos hitnek mind a mai napig van létjogosultsága. Mi ennek az oka?
Legkézenfekvőbb annak feltételezése, hogy a hitnek van egy biológiai komponense, amit a kutatások egyre inkább megerősítenek. Ahhoz nem fér kétség, hogy az emberi agy is evolvált a darwini törvényeknek megfelelően. Akkor pedig azt kell megvizsgálni, hogy a vallásos hit miként befolyásolta az emberi evolúciót! Milyen mechanizmus hatot oda, hogy az emberi agy hajlamos legyen a vallásos hitre és gyakorlására?
Úgy tűnik, hogy a vallásosságnak van evolúciós előnye. Például a vallás elősegíti a társadalmi kohéziót és együttműködést, ami közvetlenül segítette az embercsoport túlélését. A másik magyarázat, hogy a vallásos hit és annak gyakorlásának mellékterméke az értelem fejlődése volt, ami szintén segít a túlélésben. Ezen kívül rá lehet mutatni arra, hogy a vallásosság bizonyos területeken koncentrálódik, vagyis a születés helye komoly mértékben meghatározó. A vallásosság legbiztosabb alapja a család, vagyis a szülők hite, ami természetesen igen komoly mértékben befolyásolja a gyermekeket. Az is tény, hogy általánosságban elmondható, minél szegényebb egy ország (ebből következően alul oktatottak) annál vallásosabbak az ott élő emberek. Ezzel szemben a gazdag országokban a vallás erősen visszaszorult, ami alól az Amerikai Egyesül Államok kivételt képeznek (valószínűleg a köznép oktatásának alacsony szintje miatt).
Ez mellett arra is fel kell figyelni, hogy az emberek nagy része furcsa dolgokban is hisz, amelyek tökéletesen irracionálisak: asztrológia, számmisztika, jóslás, földönkívüliek megjelenése, távolba látás, gondolatolvasás, miközben kerek-perec elutasítanak olyan tételeket, amelyekre komoly bizonyítékok állnak rendelkezésre, például az evolúció. Érdekes adalék, hogy háromszor több amerikai hisz a szeplőtelen fogantatásban, mint az evolúcióban, miközben a teológusok egy része is kételkedik benne. Ezzel szemben a biológusok tökéletesen biztosak a dolgukban.
A relativitáselmélet, vagy az evolúció valódiságát a bizonyítékok igazolják, valamint a rájuk épített technológiák, például, hogy az influenza vakcina megvéd a betegségtől. Akkor pedig miért van az, hogy sokan az ezoterika felé fordulnak? Erre a legegyszerűbb válasz, hogy az emberek abban hisznek, amiben hinni akarnak, ami számukra kellemes, nem pedig abban, amire bizonyítékok vannak. Általánosságban, az emberek nem akarnak megismerni dolgokat, az emberek hinni akarnak.
Érdemes megvizsgálni, hogy magas szinten tanult emberek mikért hisznek vallási tételekben? Először is, az okos emberek igen jól tudják megvédeni azokat az elképzeléseket, amelyekben eredetileg hittek, mindenfajta reális indok nélkül. Ezek érzelmi okokból kifolyólag mindenképpen hinni akarnak valamiben, majd megtanulják megvédeni a hitüket. Nincs olyan gondolkodó ember, aki azt állítaná, hogy több bizonyíték van a teremtés elméletre, mint a biológiai evolúcióra, de az előző kielégít bizonyos pszichés igényeket, míg az utóbbi nem. Mi mással lehetne megmagyarázni a teológusok halandzsáját, akiknek tudása biológia vagy fizika terén gyakorlatilag nulla, miközben tagadják ezen tudományágak tételeit. Tudományos ismeretek, és laboratóriumi gyakorlatok nélkül, a tudományos munkálkodásról halvány fogalommal se bírók részéről nagyfokú arrogancia elutasítani a szívós munkával megszerzett tudományos eredményeket. Ennek ellenére zokszó nélkül megteszik. Sőt vitákba bocsátkoznak, miközben a tudományos érveket meg se értik. [ismerek valakit, aki – bár nem ismeri – tagadja az evolúciót – viszont elfogadja a szentháromságot. Nyilvánvaló, hogy a racionális gondolkodása e témában megfeneklett.]
Az értelmiségiek körében gyakori jelenség a gyermekkori hit folyamatos elveszítése, amint természettudományos tanulmányaiban egyre előbbre jut. Viszont ennek a fordítottjával nehezen lehet találkozni, vagyis, amikor ateista környezetben felnőtt gyerek a természettudományos ismereteinek gyarapodása közben egyszeriben istenhívővé válik. Ez önmagában bizonyíték arra, hogy a hit egyik alapja a természettudományos analfabetizmus.
Vitába bocsátkozva a hívők kedvenc védekezése a hittel kapcsolatban (vagyis, hogy bizonyíték nélkül tényként elfogadnak valamit), hogy „te is hiszel, te abban hiszel, hogy nincs isten,” és képtelenek belátni, hogy a bizonyítási kényszer náluk van. Az ateista nem istentagadó, az ateista isten létét nem látja bizonyítottnak. A teisták pedig képtelenek bizonyítani. Ha valaki kijelent egy „tényt” de ezt nem bizonyítja, akkor nyilvánvaló, hogy a valóság egyáltalán nem érdekli, ami különben nyilvánvaló.
________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________