Tibor bá’ online
Anyámék az 1930-as években izéltek, mi már keféltünk, ma meg mindenki dug. Az izé, mint bármit helyettesítő szócska, kellemes találmány volt, kellő homályosítással mindent megoldott. Izé volt a közösülés, izé volt a férfi nemi szerv, izé volt a női nemi szerv, és mert bármi más is lehetett, szalonképes maradt még azokban az időkben is. És még viccelődni is lehetett vele. A szerelem három állomása (ma a szex 3 állomása lenne): Kéz az izében, izé a kézben, izé az izében.
A kefélés ennél már konkrétabb volt, és valahogy szemléletes. Végül is, ha szőrt dörzsöltek szőrrel, az lehetett egy fajta kefélés. Mára ezt felváltotta a dugás, mert hol van már a tavalyi szőr? Nem a cica vitte el, hanem a szokások átalakulása. Amit régen így kérdeztek: nyaltál már pinát? Az átalakult a diszkrét orális szexre, persze amerikai inditatásra. Kétségtelen, hogy a durva leszopás helyett az orális sokkal finomabb, csak éppen nem lehet tudni, kié az orál, és ki a fogadó. Mára ez is finomodott, amerikai mintára a legújabb ismerős férfi készségesen megkérdezi: orális vagy penetrális? Aki nem tudja, azzal közlöm, hogy ne asszociáljon a penetránsra, bár bizonyos esetekben szag van bőven elég, mert itt most penetrálásról, vagyis a behatolásról van szó. De hogyan lehet elvárni az orálisat, ha odalent van egy kisebbfajta őserdő? Ebből lett a tükörsima szeméremdob, ami sok idősebb férfinél kiverte a biztosítékot, mondván, nem vagyok én pedofil. Talán ezért, talán másért, néhány éve felütötte a fejét a „Full Bush Brazilian” ami lefordíthatatlan, de annyi világos, hogy a brazil őserdőkről lehet szó. Állítólag nem csupasz, de a szőrt se kell utána köpködni. Minden esetre ahhoz képest, hogy ez nem egy széles körben csámcsogható topik, a nyugati nők körében igen gyorsan elterjedt. Pedig a nők egy része esküszik, hogy a szőrtelenség „ott lenn” mind az orális, mind pedig a penetrális szexen sokat javít. Eva Longoria állítólag azt mondta, hogy a brazil bulit minden nőnek ki kellene próbálni.
A sok próbálkozáshoz pasi is kell(ene), akik maguk is evolváltak. Hatvan évvel ez előtt én egy vén szivar lettem volna, esetleg krapek, vagy hapsi. Ezek már kihaltak, maradtak a pasik, akikkel már nem lehet ”járni”, viszont be lehet pasizni, de az nem könnyű. Erre találták újabban ki a „cici villantást”, ami egy halálosra finomított kifejezés. Tulajdonképpen arról van szó, hogy különböző trükkökkel elérjék a ruha precízen behatárolt takarását. A lényeg a mellbimbóig érő takarás, ja és persze az emlők szilikonnal való feltöltése. Lásd az alábbi képet.
Ha meggondoljuk ez a „villantás” egy tökéletes vicc. Döntse el a celeb, hogy meg akarja mutatni vagy sem. De mi a fene értelme van a csöcsök félig takarásának, illetve, félig megmutatásának. És egyik nő megy a másik után. ma már mindenki villant.
De ne higgyétek, hogy fejlődés csak a szex területén van. Óh nem. A nyelv is „fejlődik”. Egy-két hete az egyik hozzászóló ézte a nemet: nem-e. Frászt kaptam tőle, de ki lettem oktatva, hogy ez ma már elfogadott, és vegyem tudomásul, hogy a nyelv fejlődik, változik, és nem lehet mereven ragaszkodni a megszokottakhoz. Hát persze.
Kamasz koromban minden „állati jó” volt, amitől az anyám kiborult. Ma ezt a kutya se mondja, ma a „király” járja. Különben is lesznek divatszavak. Most éppen a ”brutális” jelzőt koptatjuk el, és szép lassan tűnik el az eredeti jelentése. De van egyéb tendencia is, ami engem a csehekre emlékeztet, ahol minden második szó á-ra végződik, és jól meg is nyújtják. Vicces! Ezt viszont megirigyelhettük, mert mi bevetettük az i-végződést, a szavak lerövidítése mellett, olyan csecsemő nyelvezetszerűen. A cseresznye már hosszú és unalmas, lett helyette cseri, meg ubi, meg pari, hogy a zöldségeknél maradjunk. Van viszont más csoportosítás is. A vacsora = vacsi, az unalmas = uncsi, az undok = undi, a büntetés = bünti, a pogácsa = pogi, a zacskó = zacsi, a figyelj = figyi, az izgalmas = izgi, a cigaretta = cigi. Csak az isten tudja, ebben a gagyogási versenybe hová jutunk, ha időben nem állunk le, mert piszkosul össze is lehet keveredni. Teszem azt mit jelent például a „dugi pénz”? Ha abból indulunk ki, hogy a dugás = dugi, akkor egyértelmű. Kérdés, hogy a kicsit is idősebbek fogják-e érteni. De engem nem érdekel. Valaki kitalálta azt a marhaságot, hogy nála házias ételek kaphatók, házi étel helyett. Aztán mindenki átvette, mert ma már nincsenek házias háziasszonyok, akkor pedig minek a jelző?
A magyar nyelv „fejlesztésében” a botcsinálta fordítok működnek közre a leglelkesebben. Megtanulják az angol szavakat, aztán fordítanak, ami belefér, és ilyeneket mondanak szinkronban: „boldog vagyok vele”. Tudom én, hogy ez pontosan megfelel az eredeti vallomásnak: I am quite happy with her (with may car, etc.), de ilyet magyarul nem mondunk. Vagy nagyon meg vagyok vele elégedve, vagy boldog vagyok mellette. De sebaj, fő az állandó fejlődés.
________________________________________________________
________________________________________________________
__________________________________