Tibor bá’ vissza a múltba
Valamelyik nap Évával beültem egy Duna parti kerthelyiségbe egy kapucsínó erejéig, no meg nézegetni a le-felúszó hajóknak álcázott szállodákat, német, máltai, és svájci zászlók alatt. Hétköznap volt, kora délután, körülöttünk csupa üres asztal. Kis idő múlva jött két fiatal lány, leültek a mellettünk lévő asztalhoz, gondoltam jól kifecsegni magukat, és ha szerencsénk van, és csendben fülelünk, talán elleshetünk egy érdekes beszélgetést a mai fiatal fiúkról. De nem, alig helyezkedtek el a párnával komfortossá tett összecsukható székeken, elővettek fejenként egy-egy okos telefont, és elkezdték csendben nyomkodni. Első nekifutásra azt hittem, hogy telefonálnak az édesanyjuknak, mama itt vagyok Zsófival a Nyárfa Teraszon, ötre otthon vagyok. De aztán a kijelző ide-oda böködéséből rájöttem, hogy az elmúlt hónap szelfijeit veszik számba, azt válogatják ki, amiket feltesznek a facebookra, hogy legyen mit szétküldeni a közösségi oldalakra. Nem rendeltek semmit, 20 perccel később továbbálltak. Nincs ebben semmi különleges, manapság ez mindennapi. Nem sokkal később egy anyuka jött 5 és 8 év körüli, kissé túlsúlyos kisfiaival, akik amint leültek elkezdtek nyomogatni egy-egy tabletet addig, amíg megjött a sült hal. A két gyereknek eszébe se jutott lemenni a Dunához, kacsázni egyet, gondolom nem is tudják, mi az a kacsázás. Nem, nem, ők rendületlenül nyomkodták a gombokat egészen a sült halig.
Az én korosztályom – aki még él – totálisan el van képedve. Annak idején mi házon kívül szaladgáltunk, ugráltunk, elbújtunk, mozogtunk, és persze nagyokat estünk, de nem tört el a csontunk, az anyánk nem rohant velünk az orvoshoz, és nem kent be minket a Mokkában hirdetett antiszeptikus kenőccsel. „Eb csont beforr”. Számtalan olyan játékot játszottunk, ami lehetetlenné tette, hogy meghízzunk a sült haltól, bár mi csak zsíros kenyeret fogyasztottunk szünidőben, délután.
Rossz időben, télen, ha a korai sötétedés miatt nem tudtunk estig korizni, hó-csatázni, síelni, házon belül táblajátékokat űztünk, kártyákkal játszottunk, de voltak praktikus, az életre nevelő játékok is. Például Kis Vegyész, amivel kémcsövekben összekeverhettünk ezt meg azt, közben alapvető vegyészeti dolgokat tanultunk meg egy életre. Voltak különböző építőjátékok, amikkel össze lehetett állítani jó néhány dolgot. Közben megtanultuk, hogy az anyát merre kell felcsavarozni, merre kell lecsavarozni. Hogy használjuk a villáskulcsot, csavarhúzót, és az eszünket.
Ha pedig úgy jött ki a lépés, hogy egyedül maradtunk, akkor pedig ott volt a könyvolvasás. És micsoda élményt adó könyvek: May Károly, Aszlányi Károly, Verne Gyula, és micsoda erkölcsnevelő klasszikus óriások: Egri csillagok, Légy jó mindhalálig, De Amicis – Szív, A kis herceg, Pinokkió ….. – Mi lesz ezzel a legújabb nemzedékkel???
________________________________________________________
________________________________________________________
_____________________________