A „Welcome to Democracy Now!” meghívta DR. MICHIO KAKU japán származású, amerikai atomfizikust, hogy AMI GODMAN interjút készíthessen vele. A hosszúra sikerült interjú fontosabb részeinek a fordítását az alábbiakban közlöm.

AMY GOODMAN: Beszéljünk arról, hogy a reaktor eseményt 7-es fokozatra emelték, ami megegyezik a csernobili katasztrófa szintjével.

DR. MICHIO KAKU: Tokyo Electric végig tagadott, megpróbálták a nukleáris katasztrófát jelentéktelennek feltüntetni, csakhogy van egy matematikai képlet, aminek segítségével meg lehet határozni egy baleset fokozatát. Ez a baleset máris 50.000.000 milliárd becquerel radioaktív anyagot bocsátott ki. [Tibor bá megjegyzése: ez egyenlő 135.000 curie-vel, azaz 135 kg rádium sugárzási kapacitásával. Más szavakkal ekkora mennyiségű radioaktív anyagban másodpercenként 50.000.000.000.000.000.000 atombomlás keletkezik. Szóval, kurva sok.] Ez pedig már bőven benne van a 7-es fokozatban, bár Csernobilt még nem érte utol. Viszont a radioaktív anyag „szivárgása” nem állt le. A reaktorok állapota nem stabil. Végeredményben egy ketyegő időzített bombánk van. Úgy tűnik, hogy pillanatnyilag elérték a kitűzött mentési célt, de ez bármelyik percben felborulhat, ha jön egy másik földrengés, eltörik egy cső, vagy bármi előre nem látható apró esemény bekövetkezik, ami mind a három bajban lévő reaktornál leolvadásba végződhet, ez pedig messze túlszárnyalná Csernobilt.

AMY GOODMAN: Mint egy fizikus az utca emberének, meg tudná mondani, hogy pontosan mi történt japánban a nukleáris erőművekben?

DR. MICHIO KAKU: Analógiának  gondoljunk egy hirtelen irányíthatatlanná vált gépkocsira. Először rálépsz a fékre. Ekkor kiderül, hogy a fék se működik, mert a földrengés elvitte a biztonsági rendszert mindjárt az első percben. Ezért a kocsi hűtőfolyadéka felforr, majd a gőz kilöki a dugót. Ez volt a hidrogén robbanás. Hogy még nagyobb baj legyen a kocsi benzintankja is melegszik, majd hirtelen az egész kocsi kigyullad, ami egyenlő lehet a teljes leolvadással. Mit tehetsz? A kocsit belehajtod egy közeli folyóba. Ez az, amikor tengervízzel próbáltak hűteni kétségbeesett helyzetükben. Sajnos a tengervízben só van, ami bedugaszolja a hűtőrendszer radiátorát. Na most mit tudsz tenni? Kihívod a tűzoltókat. Vagyis most a szamuráji harcosoké a terep, akik tudják, hogy ez egy öngyilkos vállalkozás, amikor tömlőkkel próbálják feltölteni a  távoli medencékben lévő megolvadt fűtőelemeket. Itt tartunk most. Ha tehát amikor a társaság azt állítja, hogy a helyzet stabil, akkor olyan stabilitásról beszél, amikor tíz körömmel kapaszkodsz a sziklafalon, és a körmeid letörnek egyik a másik után. Ez a mai helyzet.

AMY GOODMAN: Mi a helyzet az élelmiszerekkel? A radioaktív anyagokkal szennyezett élelmiszerekkel? Egyre-másra tiltják az élelmiszer exportot.

DR. MICHIO KAKU: Abban van a tragédia, hogy ez a baleset hatalmas mennyiségű radioaktív jód-131 izotópot lőtt ki az atmoszférába, pont úgy, ahogy ez Csernobilben is történt. A csernobili jód 10 százaléka vízben oldható volt. Amikor esik az eső a jod-131 beszivárog a talajba. A tehenek megeszik a radioaktív füvet és radioaktív tejet adnak. Jelenleg a japán farmerek kiöntik a tejet, mert radioaktív. Erre a területre élelmiszert kell exportálni.

AMY GOODMAN: Véleménye szerint, mint kellene most csinálni? Úgy értem, hogy a legnagyobb problémánk a titkolózás. Titkolózik a tulajdonos társaság és titkolózik a japán kormány is, hiszen az első perctől kezdve kicsinyítették az eseményeket, miközben rengeteg embert kitelepítettek, akik persze kompenzálást követelnek. A környék lakói hatalmas tüntetést rendeztek a TEPCO telephelyén. Nincs munka, nincs pénz, követeljük a kielégítést.

DR. MICHIO KAKU: Persze TEPCO olyan mint a közmondásos holland kisfiú. Hirtelen lyukak jelennek meg a gát oldalán. Bedugja ide az ujját, majd oda az ujját, de nagy hirtelen újabb szivárgások jelennek meg, ami a gyereket elsöprik. — Szerintem TREPCO-tól el kellene venni az irányítás jogát és legfeljebb tanácsadói szerepük lehetne. Nemzetközi szakember gárdának (fizikusoknak, mérnököknek) kellene átvenni az irányítást a katonaság alárendeltsége mellett. Úgy gondolom, hogy a japán katonaság az egyetlen szervezet, akik az eseményeken úrrá tudnának lenni. 1986-ban pontosan ezt tette Gorbacsov is. Látta az égő reaktort, azonnal odarendelte a légierőt. Jöttek helikopterek, tankok, páncélozott járművek és a csernobili reaktort 5000 tonna cement, homok és bórsav alá temették. Ez természetesen az utolsó állomás, de ismétlem, a japán hadsereget be kellene vonni.

AMY GOODMAN: Miért???

DR. MICHIO KAKU: Azért mert a sugárzási szint túl magas. A dolgozók csak 10 percet tölthetnek el az épületben, mert ennyi idő alatt kapják meg az egy évre szóló megengedett dózist. Ezen a helyen egy óra után már sugárbetegséget kap az ember: hányás, a fehérvérsejt szám süllyed, a haj kihull. Egy nap után megkapja a halálos dózist. Csernobilben 600.000 embert mozgósítottak, akiknek mindegyike  csak néhány percet töltött el a helyszínen, ami alatt homokot, bórsavat öntöttek a reaktorra. Ezeknek a „likvidátoroknak” mindegyike kitűntetést kapott. Így kell egy elszabadult atomreaktort megzabolázni. Szerintem itt Japánban a mentesítők tehetetlenkednek.

AMY GOODMAN: És ezek a munkások sokkal tovább dolgoznak a helyszínen.

DR. MICHIO KAKU: Így van. És fogalmunk sincs mennyi radioaktív sugárzást kapnak, mert a telephely számtalan pontján nem is mérik. Tehát senki se tudja, hogy a munkások mennyi sugárzást kapnak. Ez az oka annak, hogy ha bevonják a honvédséget, akkor homokzsákokkal körülrakhatják a reaktort, majd betonba zárhatják, mert lenne emberük, akiket be lehetne vonni a szörnyeteg megfékezésére.

AMY GOODMAN: Mi a helyzet az evakuációs zónával?

DR. MICHIO KAKU: Lehangoló. Az amerikai kormány már 80 km-es körzetből ürítette ki az állampolgárait. A francia kormány azt üzente, hogy a francia állampolgároknak meg kell fontolni, hogy egész japánt elhagyják, és akkor a japán kormány 10-12 kilométerről beszél. Az emberek pedig nem tudják hol van a kormány? Úgy értem, miért nem mondják meg nekünk a valóságot? A radioaktivitás 40 km-re a reaktortól folyamatosan emelkedik, ami jóval messzebb van mint a kiürítésre ítélt zóna. Ez annak a következménye, hogy hatalmas mennyiségű radioaktív jód szabadult ki a reaktorokból.

AMY GOODMAN: Mi lesz a reaktorok végső sorsa?

DR. MICHIO KAKU: A legjobb esetben – amit a társaság készpénznek vesz – ez év végére ellenőrzésük alá kerül. Reményeik szerint az év végére a szivattyúk működni fognak és a reakciót stabilizálni tudják.

AMY GOODMAN: Érdekes, egy úgy hangzik, mint a BP ügy, amikor megpróbálták eldugaszolni az ömlést.

DR. MICHIO KAKU: Pontosan.

AMY GOODMAN: Ez történik.

DR. MICHIO KAKU: Ahogy haladnak az események úgy improvizálnak. Ez egy teljesen ismeretlen terület. Vegyünk elő egy atomreaktorokról szóló tankönyvet és olvassuk el az utolsó fejezetet. Ami itt történik arról egy szó sincs benne. Amikor a könyveket írták nem is  gondoltak ilyen eseményre. Így aztán kénytelenek improvizálni. És ehhez a tudományos kísérlethez mi vagyunk a tengeri malacok. A reaktorok leszereléséhez 10 év kell. Az utolsó állomás a szarkofágba helyezés. Toshibának ez a hivatalos tanácsa, szarkofágba zárás pontosan úgy, ahogy Csernobilben történt.

AMY GOODMAN: Szarkofágba?

DR. MICHIO KAKU: Igen, egy gigantikus beton tömbbe. Persze majd alá kell fúrni, hogy meg lehessen győződni a mag nem olvadt-e le a talajig. Igen, 5000 tonna betont és homokot kell rárakni az égő reaktor tetejére.

AMY GOODMAN: Van oka az embereknek, hogy a Japánból származó élelmiszereket elutasítsák?

DR. MICHIO KAKU: Egész Japánból nem, de ne feledjük, hogy a reaktor melletti tengervíz radioaktivitása egy milliószor haladja meg a törvényes maximumot. Igaz, ahogy távolodunk Japántól a tenger rohamosan veszít a radioaktivitásából.

AMY GOODMAN: Az ország atompolitikájáról szeretnék hallani. Úgy értem, most mi látjuk ezt a szörnyű balesetet abban az országban, ahová ledobták az első atombombákat.

DR. MICHIO KAKU: Ühüm.

AMY GOODMAN: Amerika atombombákat dobott Hirosimára és Nagaszakira. Az ön családja is involvált volt. Volna néhány szava erről a témáról, mielőtt a jelenlegi USA politikára rátérnénk?

DR. MICHIO KAKU: nekem ma is élnek rokonaim Tokióban, akik már elköltöztek, mert kisgyerekeik vannak, és a tokiói ivóvíz már enyhén radioaktív. Ezért az emberek, kisgyerekekkel élők és a terhes nők az elhagyáson gondolkodnak. Nagyon sokan önként hagyják el Tokiót, mert a társaság jelentéseit nem hiszik el, akik minden eseményt alábecsülnek.

AMY GOODMAN: Úgy tudom az ön családját a háború alatt internálták,

DR. MICHIO KAKU: Igen, Kaliforniában a szüleimet internálták, egy táborba zárták őket 1942 és 1946 között. Négy éven át gyakorlatilag szögesdrótok mögött voltak és gépfegyverrel őrködött felettük az amerikai hadsereg.

AMY GOODMAN: Ennek ellenére atomfizikusnak tanult, hát ez elég érdekes, mert azokkal az emberekkel dolgozott együtt, akik a Japánra ledobott atombombát előállították.

DR. MICHIO KAKU: Hát igen. Tény az, hogy középiskolában Teller Ede, a hidrogénbomba atyja adott nekem tanácsot. Ő intézte el, hogy a Harvardon ösztöndíjat kapjak. Így kezdődött el az én atomfizikusi karrierem. Persze Teller Ede azt akarta, hogy dolgozzam a csillagháborús projekten. Elég erősen presszionált, azt mondta: Elintézem, hogy ösztöndíjat kapj, ha elmész dolgozni a Los Alamosi Nemzeti Laboratóriumba, ahol hidrogénbombákat állíthatsz elő. Azt válaszoltam neki, hogy az én ismereteimet nem vagyok hajlandó háborúk elősegítésére fordítani.