VM-292 Megint belerúgtak egy tanárba

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102Nem az első eset, és nem is az utolsó. A múltkoriban még videóra is felvették (a hátsó padokból), amint az egyik gyerek felmegy a katedrára és iparkodik a tanárba rúgni. Persze ez azért nincs megengedve, de én olyan képtelenségnek tartom, amitől nem tudok elaludni.

14 éves koromba közgazdasági középiskolába írattak be, ami persze manapság más névre hallgat (mondjuk: Nemzeti Léhűtőképző Erőforrás Gazdasági Anyámpöcse), amihez nekem az égvilágon semmi kedvem se volt. Fizikát szerettem volna tanulni, nem gyorsírást, amiből karácsonykor vagy negyedévben bukásra álltam. Álltam, de nem buktam meg. Mivel akkor még nem volt SMS, ezt az iskola úgy kommunikálta a szülők felé (amit akkoriban értesítésnek neveztek), hogy beírtak az üzenőmbe egy Intőt, amit alá kellett otthon íratni. Természetesen be voltam szarva rendesen, ezért aztán eszem ágában se volt aláíratni a karácsonyi ünnepek előtt. Még a végén nem kapok ajándékot, konkrétan egy félig-meddig beígért Mai Károly könyvet, pusztán azért mert akkor még nem volt Iphon-GalaxisX-bluetooth-okoslofasz 99999999 forintért (valahova tedd be a tizedes vesszőt, amit akkor még tizedes pontnak hívtak). Az ünnepek után azért nem írattam alá, mert olvastam az Inkák Kincsét. Amikor kiolvastam, már kurvára szorított a kapca, de nem bírtam magam rávenni. Talán, ha éjféli mise helyett nyakig ült volna a család a wellness medencébe, és dicséretet kaptam volna az apámtól, ha megtudja, hogy én rúgtam seggbe a magyar tanárt, amiért szóvá tette, hogy Petőfi anyám tyúkja nem grill csirke, de erről szó se lehetett.

Ezért aztán az utolsó nap a nevelőanyámmal akartam aláíratni, mert eszembe se jutott, hogy alá is hamisíthatnám. Hiába, na, akkoriban a gyerekek nem voltak ilyen találékonyak. De a nevelőanyám elhárította az aláírást „menj apához” alapon. Ő ugyanis nem tudott arról, hogy a nők egyenjogúak. Abban a távhitben szorgoskodott, hogy az ő férje az ő ura, és a végén így is halt meg. De ekkor még nagyon is élt, és nem esett meg a szíve rajtam, pedig tudhatta volna, hogy jogutódja néhány évtized múlva személyesen fogja felpofozni az osztályfőnököt, amiért meg merte inteni a fiát.

Hétfőn reggel aztán, az iskolába indulás előtt 10 perccel álltam meg apám előtt remegő lábbal, hogy ezt alá szeretném fele íratni. Nem pofozott fel, csak annyit mondott, hogy ezért még számolunk, de az egészet elfelejtette, amit előre tudtam, mert az első pofont 18 évesen kaptam, azt is tévedésből, de jellemző, hogy FÉLTEM. Féltem, mert nekem (mint mindenkinek) kötelességeim voltak, és nem teljesítettem. Ezért volt az, hogy amikor az osztályban tömegesen rúgtunk ki a hámból, a tanár azt mondta, hogy aki nem marad csendben, azt felküldöm az igazgatóhoz. Erre olyan csend lett a teremben, mint a hullaházban. Soha. Senkit nem küldtek ténylegesen fel az igazgatóhoz. Ha felküldtek volna valakit, az igazgató nem tudta volna, hogy mit tegyen. Maga a fenyegetés megtette a hatását. Ha a matektanár beküldött a tanáriba, hogy hozzak ki két krétát, olyan tisztelettel mentem be, mintha egy szentélyt látogatnék, még 17 évesen is. A tanár az egy fogalom volt, akit tisztelet illetett meg, pedig akkoriban nem is nevezték pedagógusnak, miközben ma már az óvodákban is azok vannak.

U.i.: Nem szeretném, ha ebből azt a következtetést vonnátok le, hogy tiszteltük a tanárokat, tanárnőket és ennyi. A dolog nem így működik. Természetesen tiszteltünk minden felnőttet, a teljesen ismeretleneket is, különösen az időseket. Ez „benne volt a levegőben”. Meg se kérdőjeleztük, ez annyira természetes volt. Hogy ezek az elvárások fellazultak az egy folyamat, aminek nem lehet örülni, csak tudomásul venni, de az, ami a napokban látott napvilágot, vagyis, hogy két 14 és két 16 éves fiú összevert, majd bőrszíjjal megkötözött egy idős férfit, olyan esemény, aminek meg kellene szólaltatni minden vészharangot.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

31 gondolat erről: „VM-292 Megint belerúgtak egy tanárba

  1. Erről most kivételesen nem olvastam de elképesztő! Biztosak lehetünk abban, hogy az elkövetők fehér bőrü magyarok voltak?

  2. Az én diákkorom is kegyetlen volt…
    Fiú-iskolába jártam-ha óraszünetben (futkározás, verekedés,játszás stb.) felnőtt lépett az udvar területére megálltunk, (vigyázzban!) és meghajolva hangos-“Jó napot kívánok!”-kal köszöntünk, majd folytattuk az előbb felsorolt tevékenységeket…Felső tagozat 11-14 éves fiúk! De lám túléltem a szörnyű idomítást…

  3. 1: A hírműsorok felvételei alapján ezek a csirkefogók sötétebb bőrűek voltak. Ebből mindenki kitalálja…Nyilván nem arabok, azok még nem maradnak itt hogy integrálódjanak. Nagyon megváltozott a világ az elmúlt évtizedek alatt. Tisztelet, udvariasság és még hosszan sorolhatnám eltűnő fogalmak. Én apránként önvédelmi eszközöket halmozok fel, természetesen legálisan vásárolható tárgyakat. Majd ha halni kell, viszek magammal néhány mocskot is.

  4. Hová tűnt az a világ, amiben én nőttem fel?
    Nálunk elképzelhetetlen volt, hogy két deviáns cigány megtámadja a tanítót. Kisebb vétségért is azonnal kitiltották a kerület iskoláiból. Aztán tanuljon, ahogy tud. A szülök “számonkérő” verekedése meg börtönnel járt.

    Ez a helyzet a “politikusok” ténykedése miatt alakult ki. Kezdte az SZDSZ. Elkezdte szétverni az iskolarendszert. A több mint százéves tanítási módszereket ad-hoc megváltoztatta (L. szóolvasás, meg egyéb baromságok)
    A cigányokat meg védett fajnak nyilvánította. Emlékezzünk, mikor az egyik (később kiderült, hogy cigány) véletlenül megszúrta a buszon “Jááázsikát”, aki különben egy maffiózó család tagja és nemrég Anglia legkeresettebb bűnözője volt. Reméljük bevarták rendesen. Az SZDSZ hatalmas tüntetést rendezett a Moszkva téren, persze a tények ismerete nélkül.

    Aztán itt van Balog páter hülyébbnél hülyébb ötlete az oktatásról. Most éppen napi éneklést akar. Talál erre társakat is, szerencsétlen zenével foglalkozó embereket összecsőditette egy bizottságba. Szegény Kodály Zoltán forog a sírjában. Ő a kórusokban meg a Kodály módszeren látta a jövőt. Tessék mondani, hol vannak az iskolai kórusok?
    —————-
    Legvégül: Magyarország legnagyobb problémája a cigányság, meg az őket védő hülye politikusok. Már cigánynak sem lehet őket nevezni, csak romának. Ez teljesen téves. Volt a cigányoknak egy európai összeröffenése, ahol eldöntötték, hogy EGYMÁS KÖZÖTT romának nevezik egymást. De ránk magyarokra ez nem érvényes. Ez ugyanaz, mintha köteleznének, hogy az oroszokat cselovek-nek, a németeket Mann-nek,
    az olaszokat uomo-nak szólítanánk.

    Persze a cigányok fajgyűlölete – a folyamatos parasztozás – nem érdekel senkit. De hát a “biztos” választó – aki 1000 Ft-ért bárkire szavaz – kell minden pártnak.

  5. Mi már szemtelenebbek voltunk, de megütni azért mi sem mertük volna a tanárt, de már egyes tanárokkal szemben voltak akik visszaszóltak. Sajnos nagyon jól látszik az is, ahogy a tanári kart lezüllesztették, és nagyon kevés a jó tanár. Érdekes módon a 150 centis, 60 éves matektanárnőknél nagyobb volt a fegyelem, mint a többi, fizikálisan sokkal erősebb tanárunknál. Egyszerűen ő tudott fegyelmezni, és az ő óráján még pisszenés se volt. Bezzeg a rajztanárt és az ének-zene tanár elég rendesen kikészítettük párszor.

    A gimnáziumban pedig az egyik osztálytársunk, akit épp akkor rúgtak ki, egy tejszínhabos tortát vágott az igazgató fejéhez az évvégi búcsúztatókor. Megjegyzem ha nem is aktuális kirúgásért, de megérdemelte. Pár évre rá hűtlen kezelésért (jó pár millió forintot sikkasztott, több tanárral együtt) letartóztatták. Azt sajnos nem tudom, hogy megúszta-e egy felfüggesztettel, vagy ténylegesen börtönbe került-e.

    Szóval igen, a diákok pofátlanabbak, de a tanárok is nagyon sokat romlottak.

  6. 4.
    Az a bizonyos Patai Józsika épp a bicskájával akarta kirabolni a Mortimer becenevű srácot (akinek valóban van a felmenői közt cigány, de ő maga rendes nevelést kapott), aki épp hagyományőrző edzésről jött haza a kardjával, és ő komolyan vette a fenyegetést, és gyorsabb volt. Mortimer, ha jól emlékszem 3 éve és 10 hónapos letöltendő börtönt kapott tettéért, mert a kést véletlenül nem találták, és azt a kevés szemtanút pedig megfenyegették a retkesek. Jogszolgáltatás ügye.

    Tavalyi hírek ártatlan Jóóózsikáról:
    http://hunhir.info/?pid=hirek&id=77415

  7. A tanárok:
    “Chani”-nak igaza van. Én nem sokkal 56 után jártam általánosba. Nagyon sokan voltunk és volt délelőtti és délutáni is tanítás.
    Sajnos szerette osztályfőnökünk egyik-napról a másikra eltűnt. (gondolom kimentek külföldere). Nem egyedül lehetetett, mert cserélődött, bővült a tanári kar. Kénytelenek voltak visszahívni a nyugdíjazott tanárokat.

    Nagyon jól jártunk. Na ott nem volt ám egy pissz se, mert azonnal kizavarták az embert a folyosóra. Ma ezt sem lehet, mert “Hátha történik vele valami, így felügyelet” nélkül.

    Megjegyezném, kit érdekel. A kapun úgy se mehetett ki, mert ott portás volt, a pedellus aki néha végigjárta az épületet és akkorát lekevert annak, aki akár krétával összefirkálta a falat, hogy megemlegette. Aztán bizonyítsa be, hogy a pedellustól kapta a pofont.

  8. Nem tudom, én alapból tiszteltem a tanáraimat. 99-ben végeztem el a szakközepet, tehát nem olyan nagyon régen. Természetesen az emberismeret már kialakulóban volt, tehát tudtuk kinél lehet lazábbnak lenni, és kinél nem. Volt olyan tanár akit szerettem, és volt akit gyűlöltem, pusztán ellenszenvből. Sok múlik azon, hogy ki milyen családi körben, és társadalmi státuszban nevelkedik, vagy hogy ki akar e törni abból ami körülveszi, vagy épp túlértékeli önmagát. Alapvetően az érdeklődési köröket is a család határozza meg. Ma nincs család, viszont van virtuális álomvilág, és kilátástalan jövőkép. Régen a gyerek meg akart felelni az elvárásoknak, ma viszont semmilyen elvárás sincsen.

  9. Lehet, hogy emiatt nekem kellene szégyenkeznem, de én egyik tanáromat sem tudom tisztelni, a mai napig; pedig elég erős intézményekben tanulhattam, ahol az efféle atrocitások elképzelhetetlenek voltak. Ennek ellenére tanáraim közül egy sem tett le “emberi mivolt”-ból sokat az asztalra, nem adtak sem jó példát, sem értéket, de úgy érzem, hogy még használható tudást sem kaptam. Mindent autodidakta módon sajátítottam el önszorgalomból, aminek valaha is hasznát vettem. Csak annyit sikerült elérni, hogy már kis diákként megutáltam az egész rendszert, és megfogadtam, hogy ilyen erkölcstelen, aljas és hozzá nem értő pancserekre nem fogom rábízni majd a saját gyerekeimet. Mondjuk én a rendszerváltás után születtem, ha ez számít…
    A tanárverésből nem akarok etnikai kérdést csinálni, mert tudok több példát olyanra, amikor a tanítók visszasírták a szinte csak c.-okból álló iskolát olyan után, ahol csak elvétve fordult elő c. Inkább azt tartom ijesztőnek, hogy a mentalitás, amit nekik szokás tulajdonítani, ilyen mértékben tud terjedni. A családok, a szülők felelőssége ebben elvitathatatlan, de szerintem a probléma gyökere nem ez, hanem ott kezdődik, hogy miért, mitől váltak a családok ilyen csonkán funkcionáló, hanyag “egységekké”? Ez a folyamat is okozat… A szüleim például rám még tudtak időt, energiát áldozni, a húgomat viszont már szinte nekem kellett felnevelnem, egyszerűen ha megszakadtak, sem tudtak időt tölteni vele, ráadásul annyi stressz éri őket, hogy csodálkozom, amiért még nem roppantak bele.

  10. 9.
    “már kis diákként megutáltam az egész rendszert,”
    Bizony, az az embertelen, beskatulyäzo, rendszer ahol a gyengebb tanulot szinte nem is veszik emberszämba, söt 5. osztälytol mindha tudatosan akarnäk bebizonyitani, hogy a gyerek csak azert se tud eleget, akarhogy igyekszik is. Ilyenkor välik sok “jo tanulo” alsos kisdiäkbol, csalodott, kesöbb az iskolät csendben megutälo “felsös”. Mäsodik fiammal epp ezt elhetjük ät ujra ezekben az evekben.
    Annak idejen, a gyengebb tanulok köze tartoztam, es mint ilyen, csupan, rideg, tävolsagtarto stilusban viszonyult hozzäm, többek között az osztälyfönököm is. Ezt persze akkor termeszetesnek vettem.
    Az erdekes az, hogy evekkel kesöbb, szakmai vonalon egy szakmunkäskepzöben lettem szakoktato, a kilencvenes evek elsö feleben.
    Soha nem tettem különbseget, a jobban, vagy gyengebben teljesitö tanuloim között, igyekeztem mindegyikkel egyformän barätsägos viszonyt kialakitani es ez megsem ment a fegyelem kärära. Volt ältalänos iskolai osztälyfönöknöm is ugyanott tanitott akkoriban, vagyis “kollegäk” lettünk. Azonban, sem a tanäriban, ha összefutottunk, se az ertekezleteken, az öt ev alatt amig ott dolgoztam, soha nem meltatott többre hüvös biccentesnel. Hiäba, ha valakit egyszer az ilyen tipusu tanerö “beskatulyäz” az örök eletere “rossz” tanulo marad….
    Räadäsul a magoltatos, lexikälis tudäst eröltetö Nemet oktatäsi rendszer jovoltäbol, tömerdek olyan hiäbavalo ismeretanyagot röltettek belenk föleg a gimnäziumi szinten, aminek soha haszät nem vettem, nem hasznältam es mär honapokkal azutän elfelejtettem, hogy bebifläztam. Kivetelt ez alol, csupän azok a tantärgyak kepeztek amelyek erdekeltek, pl törtenelem, irodalom, nyelvek, stb. Meggyözödesem, hogy nincs szükseg, szeles körben ilyen szinten eröltetni sem a fizikät, sem a matematikät, eleg lenne egy alap szintü tudas elsajätitäsa. Esetleg a fogekonyabbakat vinni feljebb.
    Biztos sokan nem ertenek ezzel eggyet es helyenvalonak tartjäk hogy gyermekeinket is ugyanolyan hiäbavaloan gyötressük toväbb, ahogyan ezt velünk tettek anno, de ha tetszik, ha nem az igazsäg az, hogy amiota felälltam az iskolapadbol, /23 eve/ nem oldottam meg egy több ismeretlenes egyenletet sem, söt a sinus, cosinus täbläzatot sem kellet elövennem többe. Sajnos bele vagyunk kenyszeritve olyan tudäs elsajätitäsäba is amit a mindennapi eletben soha többe nem hasznälunk, csupän azert kell megtanulnunk, hogy a szükseges vizsgäkat letehessük älltaluk, majd a többseg ugyanazzal a lendülettel el is felejti. Valami nagyon el van itt b-va….

  11. 10:
    Nincs itt semmi se elbaszva. Amikor a 4-szintes házamat építettem (8 év alatt) bizony használtam Pitagorászt (hogy a házam falai 90 fokot zárjanak be egymással), bizony használtam trigonometriát, amikor a tetőszerkezetet terveztem. Egyenletekkel pedig te magad is számolsz, csak nem veszed észre. (vödrös narancs vödörrel együtt 899 forint, nem lehet benne több, mint 3 kiló, mennyit számolnak a vödörért, ha különben 1 kg narancs 198 Ft?) De nem ez a lényeg, mert kész házat veszel, és szarsz rá mennyit kérnek a vödörért. A lényeg, hogy a gyereket megtanítják, hogyan használja az agyát. Megtanítják gondolkozni, problémát megoldani. Szép-szép az irodalom, de ami nélkül tényleg lehet boldogulni az életben az Ady Endre összes versei.

  12. 10. Zee
    Azzal szerintem mindenki egyetért, hogy egy csomó olyan dolgot tanítanak az iskolában, amit soha az életben nem használunk, csak ez a része a tananyagnak mindenkinél más. Én például a reál tárgyakat tartom lényegesnek, azok ragadtak meg, és a humán tárgyakat nem erőltetném. Az előbbi részben kilogikázható, az utóbbi pedig magolás (ami nekem nem megy), agymosás, és ugyanúgy elfelejtettem, mert nem érdekel. Aki tovább akar tanulni, attól nyugodtan el lehet várni, hogy képes legyen egy érettségit letenni, hogy legyen egy kis általános műveltsége, ha már a nagy részét úgyis elfelejti. Ráadásul nem biztos, hogy egész életében azt fogja dolgozni, amit gyerekkorában kitalált, és akkor nem árt, ha dereng valami egyéb témákból is, és nem szakbarbár. Nyilván fejleszthető lenne a tananyag és a tanítási módszer is. Alternatívának ott vannak a szaporodó Waldorf iskolák, ahol nem a fegyelem a fő, hanem inkább az érdeklődést, kreativitást fejlesztik. Bár nekem úgy tűnik, hogy az onnan kikerülő diákok inkább elveszett művészlelkek lesznek, akik vagy megtalálják a számításukat a liberális közegben, vagy nagyon nehéz dolguk van a munkaerőpiacon, mert az iskola nem a valódi Magyarországra készíti fel őket, hanem egy álomvilágra.

  13. Nem pont ezekre gondoltam, de nyilván ez is jogos.
    Nekem ezek a problémáim:
    1. Ha valaki egy tudományterületet felvállal, méghozzá azért, hogy a műveltséget, a kultúrát, a tudást átadja a következő nemzedéknek, akkor legalább a saját tárgya iránt legyen benne némi alázat, szenvedély. Ha kérdezek valamit, akkor ne kínos feszengés vagy hablaty legyen a válasz rá, és ne egy tehetségesebb diáktársam tudja megválaszolni azt, amit a kisujjából kellene kiráznia, hanem ő.
    2. Én mintadiák voltam, és állandóan engem küldtek versenyekre, tehát ha valakinek nem tetszett a képem, csak alattomos módszerekkel tudott belém döfni, és ebben azért találékonyak voltak. Gondolom azért, mert amikor valamelyik társammal igazságtalanul bántak, akkor nyíltan kiálltam mellette. De az egojuk sohasem hagyta, hogy elgondolkodjanak azon, vajon ők is hibázhattak-e.
    Bocsánat, majd folytatom, de épp szülinapozás van. 🙂

  14. Delibab:
    Azért a szülinapi mulatság mellett észrevehetnéd, hogy egy számmal vagy egy névvel utalunk arra, kinek válaszolunk.

    Mintadiák voltál? Szép dolog. Versenyekre küldtek? Boldogok lehettek a szüleid. Mi meg itt maradtunk információs vákuumban. Milyen tantárgyakból?

  15. 13. Delibab
    A te eseted nem egyedi, de talán nem mindenhol van így. Nekem szerencsére voltak nagytudású tanáraim. Egyébként én azokat tudtam becsülni, akik beismerték, ha valamit nem tudtak, és következő órára utánanéztek. Az a mondás, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, sajnos egyre inkább igaz. Főleg, ha reáltárgyról van szó. Ha valaki jó matekból, fizikából, akkor nyitva előtte a mérnöki, informatikus, vagy közgazdász pálya, ahol sokkal többet tud keresni, mint tanárként. Ezért van hiány is főleg fizikatanárokból. Évente 5-10 képződik, és 400 megy nyugdíjba. Van olyan biológia-kémia szakos barátom, akire már matek és fizika órákat is rábíznak, mert nincs szaktanár. Ez a barátom egyébként fiatal, elhivatott, de már kezdi elveszíteni a lendületet, mert nagyon leterhelt, és nem könnyen élnek meg a szintén tanár élettársával. Ha még saját gyerekük is lesz, akkor végképp kilátástalan lesz a helyzetük. Ilyen körülmények között nehéz követni a tudomány-technika fejlődését, és naprakész infókkal látni el a tanítványokat, akiknek gyakran majdnem annyi zsebpénze van, mint az ő fizetése, mert egy budai gimiben tanít.

    Szerintem akkor terjednek majd el újra a jó tanárok, ha versenyképes fizetést kapnak, mert elég komoly elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki a biztos szegénységet bevállalja. És persze az is kell, hogy a diákok jogait megnyirbálják, mert az végképp lehangoló, hogy megveretést is kockáztatnak a tanárok a munkavégzéssel.

  16. Érdekes és hosszú fejtegetés tárgya lehet ezeknek a felvetéseknek a helyes megválaszolása, de ahogy kezdjük összeszedni az érveket, akkor heves ellenségeskedésbe megy át szokás szerint a téma tanár kontra diák (szülő) és öreg (nyugdíjas) kontra aktív korú között. Elmérgesedtek az ellentétek, a hagyományos társadalmi elrendeződések romokban hevernek. 40 éve, kisgyerek koromban már alig, de még látszott a hagyományos társadalom: nem is olyan öreg, de annak látszó fekete ruhás nénik a fejükön nagy kosárban hordták az árút a piacra, nem védte őket a relative magas nyugdíj, de volt becsületük. Az oktatás abban az időben kezdett felhígulni, de még voltak régi vágású kemény tanárok (főleg hímneműek), akikre fel lehetett nézni. A mostani tanárgeneráció nagy része ezeket már nem is látta, de a fő probléma a liberális állam és társadalom. Menjen valaki ki ázsiába, és megtapasztalhatja a régi szép dolgokat ma is.

  17. A lényeg, hogy mikor én jártam középiskolába, még esetleg azért kellett külön tanárt megfizetni, mert emelt kémia érettségit akartam jó eredménnyel tenni, és önbizalmat adott az extra foglalkozás. Most viszont már úgy áll a helyzet, mint az egészségügyben – ha tanulni akarsz, fizess külön tanárnak. Ingyen már nem adnak semmit, még az alap elvárásokra sincs elegendő felkészítés! Rendes tanórán egyenesen szánalmas, amit művelnek, a szülők jogosan vannak felháborodva, ha már a megye elit gimnáziumában – ahonnan a diákok java jó egyetemekre kerül – is csak sütikéznek oktatás helyett, és ha ezek után nem megy a doga, inkább kilibben a tanár, hogy szabadon puskázhassanak. Ez már azért durva szélsőség!
    De az én időmben is sokkal többet tanultam porladó, 100 éves könyvekből, mint tanórán, legyen az matematika, vegyészet vagy orvostudomány… Azokat is fiataloknak írták.
    Én “átgondolatlannak” tartom a tantervet is szinte úgy, ahogy van. Olyan emberek kerülnek ki az iskolákból, akik semmihez sem értenek legalább művelt laikus szintjén, mindenbe felszínesen belekaptak; humán tárgyakból nem ritkán tömény hazugságok biflázását követelik meg, a reáltárgyaknak alig van köze az élethez, és még ott sem az igazán lényeges dolgok kerülnek elő.
    Bőven beleférne a tantervbe minden hasznos ismeret – míg iskolakötelezettsége tart – ami felvértezné az embert a kiszolgáltatottság ellen (de hát a tudás hatalom)…
    Nyilván nehéz a tanároknak is, ezt nem vitatom el, de azt nem fogadom el, hogy a tanulók igyák meg ennek a levét, s szerintem NE menjen tanárnak az, aki egyrészt nem tud a gyerekekkel bánni (példamutatás és pszichológiai ismeretek), másrészt nem tiszteli a saját tudományát (hozzá nem értés), harmadrészt nem tudja azt átadni – hiszen az a dolga. Lehet összefogni, tüntetni, szót emelni, fellázadni a kormány hülyeségei ellen, de ne az oktatás színvonalán bosszulják meg.
    Egyébként Zee hozzászólására utaltam elsősorban. Ezt az oldalát sajnos nem ismerem személyesen, de sok ilyet hallok, és azt én is láttam, hogy aki az adott keretek között nem tudott úgy teljesíteni, az nem sok segítséget kapott.
    Az egyetemeken pedig egyre inkább a túl-specializáció a trend.

    A tanárverés és az “öregezés” terjedését én a szegénység terjedésével, ill. a családok és az erkölcsi értékrend széthullásával hozom összefüggésbe, igazából ami ebből igazán érdekes, az az, hogy hogyan jutottunk idáig.
    Ugyanakkor megemlítenék egy másik jelenséget is, ami riasztó módon nem a deviánsok körében terjed, hanem olvasott és viszonylag rendezett hátterűek között: egyre több fiataltól hallom, hogy a nyugdíjasokat hibáztatják a mostani helyzetükért, hogy az ő asszisztálásukkal kerültünk egyre mélyebbre; az ő kényelmüket nyögi most a rendszer, hogy a fiatalabb generációk már egyáltalán nem remélhetnek nyugdíjat, hogy milyen jogon oktatják ki a fiatalokat, mikor nekik százszor könnyebb volt, és a többi. Sokan már nem is éreznek részvétet az idősek iránt, hanem irigy kárörvendéssel reagálnak. Nem tudom, hol a forrása, de ezt ugyanolyan propagandának tartom, mint a többit – a cél mindig a széthúzás, és hogy kreált bűnbakokkal foglalkozzunk az igazi felelősök helyett. Ezt a társadalmat sok irányban, sok szinten áthatja az irigység, a gyűlölet. Szülők gyűlölik a tanárokat, a tanárok hibáztatják a szülőket, a nyugdíjasok a fiatalok miatt kárognak, a fiatalok semmibe veszik még a saját nagyszüleiket is, a szomszédok egymást idegelik és jelentgetik fel, és sorolhatnám. Ennek a nagy egésznek csak szelete a tanárverés, és én úgy gondolom, hogy mind egy tőről fakadhat.

    Nem tudom, ez miért számít; majdnem minden tárgyból küldözgettek, mert érdeklődő voltam, és szintén tanítói pályán mozgó édesanyámnak fontos volt, hogy lehessen mutogatni a jegyeim meg az okleveleket.

  18. Egy dologról nem szabad elfelejtkezni.
    A fejpénzről.
    Ez züllesztette le végképpen a tanári gárdákat.
    Amellett, hogy a fizetéseiket is rendkivül szűkre szabják. Ennek nyilvánvaló következménye, hogy egyre kevésbé képzett, és rátermett emberanyagból meríthet a pedagógus utánpótlás.

    A totális és általános erkölcsi züllése a társadalomnak természetes, hogy az oktatás terén is jelentkezik. A tanári kar züllésével a következő generációk (tanár és diák) züllése is garantált. De nem jelent féket a züllésben a család államilag okozott szétzilálása sem. Magyarul : az egyre silányabb garnitúrák (ráadásul: idióta, logikátlan követelményrendszerek szorításában, mint pl. a kötelező cigány és zsidóimádat, illetve az a módszer, hogy az esetlegesen megjelenő kiugró minőséget le kell zülleszteni a bünözői rétegek szintjére)exponenciálisan növekvő mértékben okozza az egyre pocsékabb tanár diák viszonyt.
    Ma már nem a tanulás nyugodt körülményei biztosítottak elsősorban az állam részéről, hanem az állandó feszültségek (reformoknak nevezik a kötelező és állandóan, ill. teljesen indokolatlanul jelentkeztetett negatív irányú változtatásokat)keltése fontos az iskolákban.

    Tibor bá’, többek között ezért (IS), nem tartom államférfiúnak o.v.-t. Mert ha ezt nem látja, akkor azért, ha meg látja, és tudja…

  19. 18:
    Nem lehet egy XXI. században megválasztott miniszterelnöktől XIX. századi normákat számon kérni. A Nyugati civilizáció társadalmai az I. világháború végétől folyamatosan “züllenek”. (aminek leghatásosabb lépése a nők kiszakítása a családból és elűzés önmegvalósítás felé – de ezt most hagyjuk) Nem várható el egy Orbántól, hogy ezt leállítsa. — Huszonöt évvel ezelőtt ültettem egy fügefát a kapunk mellé az utcára. Ma már a fának hatalmas fügetermése van, amit bárki leszedhet, hiszen közterület és mivel nekem a kertben van még 5 darab, nem szorulunk rá a termésére. Tegnap jött egy suhanc és elkezdte cibálni a fát, amire a kutyák begerjedtek. Éva lement megnézni mit ugatnak úgy a kutyák. Kérdőre vonásra a suhanc ezt kérdezte az Évától: Mi van, baj hogy szedem? — Nem, az nem volt baj, csak a törés-zúzás.

  20. 19. Tibor bá’

    “Nem várható el egy Orbántól, hogy ezt leállítsa.”
    Dehogynem.
    Bár, nekem az is elég lenne, ha nem erősítene rá.

    Gyurcsótány nemzetellenes törvényeinek igen nagy százaléka továbbra is él, és virul. Elegendő a leromláshoz csupán ez is. Egy 2/3-os többség birtokában 5 perc alatt meg lehetne oldani a dolgot(nem mellesleg, ezt igérte, és ezért is kapott 2/3-ot), és most 5 ÉV-nél járunk.

  21. Elek, Orbán nem pedagógus, nem okatáspolitikus, nem ő gondolta ki, hogy mi történjen az oktatásban. Megbízott valakit, akinek bízott a szakértelmében és az értékrendjében, Hoffmann Rózsát. Elbaszták. Rohadtul nem egyszerű olyan reformokat bevezetni, amik egyértelműen többet használnak, mint ártanak. Lehet, hogy azt képzeled, hogy Te jobban tudnád, de biztos, hogy tévedsz.

    A társadalom általános züllése, a diákok fegyelmének, érdeklődésének, motiválhatóságának csökkenése évtizedek óta tart. Nyilván minden tanár és oktatáspolitikus próbál ezzel küzdeni a maga módján, de rohadtul nem egyszerű. És igen, időnként zsákutcákba futnak.

    Az egyik probléma egyébként tényleg az, hogy abszurd mennyiségű tananyagot akarnak belenyomi a diákok fejébe, akik így nem tudják azt a negyedet-ötödöt sem befogadni, ami normális esetben megtanítható lenne nekik, a tizede-százada sem marad meg.

    A másik kulcskérdés valóban a tanár személye, embersége, módszerei, lelkesültsége. Ez részben pénzkérdés is, de ha most hirtelen megdupláznák a tanári fizetéseket, és csökkentenék a terheiket, az nyilván nem hozna ugrásszerű javulást, csak megteremtené a lehetőségét a minőség fejlődésének. Szerintem ez fontosabb lenne, mint akár az egészségügy, akár a nyugdíjemelés, de nyilván nincs elég pénz az államkasszában.

  22. 10: Zee, ha bármilyen szakmád van, biztos, hogy a matekot, fizikát használod. Az más kérdés, hogy hogyan tanítják, mennyire befogadható és használható, de alapvetően az általános- és középiskolás matek és fizikaanyag bakfitty.

    Ja, és a matek és fizika pont nem lexikális tudás. Magolással semmire sem lehet menni vele: érteni kell.

  23. 23. Ábel

    Szerintem az oktatással az ia a baj, hogy az elvárások folyamatosan és gyorsan változnak.
    Ráadásul egy beteg elvárárendszert kellene kielégíteni, ami arra irányul, hogy a multicégek profitjának a növelését kell célként figyelembe venni. Eu megy Nyugaton is, a multik szponzorálják az egyetemeket, hogy egyrészt nekik gyátsák a a méretreszabott koponyákat, másrészt az egyetemi kutatóintézetekben azt kutassák, amit ők fizetnek…

    Ez egyébként őrület, hogy rövidtávon az látszik járható útnak, hogy kiszolgáljuk a negatív folyamatok előidézőit még az oktatási rendszerrel is…

    A fiatal meg csapdába kerül, mert olyan szűk területre kap csak képzést, hogy nincs sok választása, mint diplomájával a rendszert szolgálni, vagy elmenni bioparasztnak valami tanyára… de ahhoz lehet, hogy nem kell a folyamatmérnöki papír.

  24. 25: Ennek inkább az ellenkezőjét látom. A munkahelyek által megkövetelt képességek és tudás folyamatosan, gyorsan változnak, a közoktatás ezt alig-alig követi. Az akadémiai tudás, amit az egyetemeken adnak, csak távoli és közvetett kapcsolatban van a vállalatok világával, a problémát inkább a visszacsatolás gyengesége adja.

    És a megoldás az, hogy az egyetemek a szakmában jó általános műveltségű szakembereket próbálnak képezni, akik elég nagy területen kereshetnek maguknak állást, persze úgy, hogy a szükséges tudás nagyrészét már a munkahelyen sajátítják el.

    Az, hogy nem merünk vállalkozni, nincs start-up kultúra, csak a biztos állásokat keressük, inkább a mi gyávaságunk, nem írnám egyszerűen a közoktatás számlájára.

    A bioparasztsághoz se jön rosszul a diploma, csak akkor nem folyamatmérnöknek kell menni, hanem kertészmérnöknek.

  25. 23., Ábel

    “Elek, Orbán nem pedagógus, nem okatáspolitikus, nem ő gondolta ki, hogy mi történjen az oktatásban. Megbízott valakit, akinek bízott a szakértelmében és az értékrendjében, Hoffmann Rózsát. Elbaszták.”

    Valóban, Orbán nem pedagógus. De, ez nem menti fel az alól, hogy az oktatásügyet ugyanolyan őrült liberális prés, és nyaktiló alá helyezze, mint gonosz, és kártékony elődei(Horn, Gyurcsány, Magyar Bálint, Hiller Pisti).
    Az, hogy az első időkben HOFFMANN RÓZSÁ-t bízta meg a dolgok kiegyenesítésével, az valószinüleg bekerül a “nagy orbáni félreértések” sorába. Véletlenül gyémántra lelt a moslékban.
    Szerencsétlen Hoffmann Rózsa tudta, hogy mit kellene csinálnia, de a fene nagy polkorrektséghez való igazodása miatt, és a körülötte lévők ellenállása, intrikái következtében legyőzetett. Röviden : szél ellen…, neki sem sikerült. Orbán meg természetesen nem nyúlt a hóna alá, egy percig sem segítette, mikor ráébredett, hogy mellényúlt a káderkérdésben.
    És valóban nem sikerült Rózsának. Visszaspriccelt rá minden, ami jót elkezdett. Egyet, persze ő sem mert meglépni. A fejpénz rendszer eltüntetését. Az oktatás, amikor a felvett, majd oktatott fejek száma után kapja a javadalmazását, lezüllik. Logikus, nem ?
    Boldog, boldogtalant felvesznek. Felveszik a kezelhetetlent, az oktathatatlant is. Nemcsak a képzés kárára, hanem az oktatók, és az igazán tanulni vágyok kárára is. Mert, kell a zsozsó az intézménynek. Meg csóválni akarják a farkukat a PC elvárásoknak megfelelően a főnökök. Mert féltik a mocskos kis karrierjeiket, az oktatási intézmények oda nem való vezetői.

    Ezenkivül.
    A média(mindegyik ága) azonnal meglátta benne(Rózsában) azt az embert, aki jót tenne az oktatásügyben, ezért azonnal szembehelyezkedett vele, és ott sározta össze-vissza, ahol csak érte. Oktalanul, és késöbb, amikor már kapkodni kezdett, okkal is.
    Az oktatási intézmények szigorúan kontraszelektált vezetői gárdája sem örült annak, hogy a hoffmanni megmérettetések esetleg kimutatják az abszolút alkalmatlanságukat. Ők érdekeltek voltak, és ma is azok, a minnél nagyobb káoszban, ahol a zavarosban kiválóan lehet halászni. Nem pedig a tényleges eredmények alapján megítéltetni. Oktatásról, természetesen, közben meg szó sem esik. Rózsa után jövőkről jobb szót sem ejteni.

    Amennyiben el lehet intézni o.v. részéról az ügyet, hogy nem pedagógus(inkább rendszerszervezőként, vagy káderpolitikusként kellene tekintenie a kérdést, mint pedagógus), jelen esetben ezen a területen nem szakember, és evvel minden elbaltázott döntése felmentést nyer, akkor nincs is miről elmélkednünk.

    Ábel !
    Ez az ember nem egy bolti elárusító, aki cipőpasztát ad a franciasalátát kérő vevőnek. Ez az ember egy ország miniszterelnöke (aki egyébként piszok jó beszédeket mond az ország népének, olyasmiket, amiket általában azok nagy része hallani szeretne, – persze hazudik). Ez az ember már négy éven, és újabb 5 és fél éven keresztül az első számú hatalom megtestesítője Magyarországon.
    Törvényeket hoz ő, és a pártja.
    Élet, és halál úra, amennyiben ő is akarja.
    Életet adhat, és elvehet.
    Közvetetten ugyan, de elveszi az áldozat, idős ember életét, és megjutalmazhatja az “öregező fiatal” életét egy felfüggesztettel.
    És teszi is.
    Teszi a törvényeivel.
    2/3-osan.
    Az oktatásügyben is teszi.
    Egy abszolút kretén alakkal az emmi élén. Akinek mindig fontosabb a PC beszéd(akkor is, ha emiatt sokan már tényleges idiótának nézik), mint az általa kialakitott borzalmas helyzet orvoslása.
    Ennyi éven keresztül még egy abszolút hülye is jobban, pozítivabban tévedne o.v. helyében, hogy kiket és hova nevez ki… Márpedig, ebben biztosan egyezünk : o.v. nem hülye. Akkor ?

    Orbán Viktor pedig teszi a dolgát, ahogyan gazdái kívánják.
    Pl.:
    Megmenthette volna a külhoni magyarok autonómiáját, de nem tette, hanem kétkulacsos politizálásával örökre a süllyesztőbe küldi.
    Lásd : https://www.youtube.com/watch?v=SeFq1VY62Oo#t=52
    Stb., stb., stb….

    “Lehet, hogy azt képzeled, hogy Te jobban tudnád, de biztos, hogy tévedsz.”

    Nem.
    Nem képzelem azt, hogy jobban tudnám, mert nem tudom, és nem is akarom elvállalni azt a felelősséget, amit egy ilyen pozició ráruház az illetőre.
    Viszont, ha a velem vitázó azt kezdi el fantáziálni, hogy én mit képzelek(vajon honnan tudja?), és nem ahhoz szól hozzá, hogy miről beszélek, valamint nem a tényekkel szembeni a saját jobb, és erősebb tényeit, érveit sorolja fel, akkor nincs jó vita.
    Értelmes vita semmiképpen.

  26. 27. Így van Elek, ez a lényeg, minden más csak ócska hazudozás.
    Agyonvertek egy 67 éves férfit Arlón: https://kuruc.info/r/1/149004/
    Elintézik pár sorban, már az ingerküszöböt se üti meg. Országos tüntetések lennének minimum elvárhatók, de jobb időkben ezért már halálbrigádok alakultak volna.

  27. 27: Látom, nemcsak oktatáspolitikus, diplomata is vagy. Na, akkor halljuk az ÉSZT: hogyan intézhette volna el a magyar miniszterelnök, hogy Székelyföldnek autonómiája legyen?

  28. 29. Ábel

    Minden szó közül a legszomorúbb, a “volna”, a magyar nyelvben.

    Egyebekben, csupán “Isten ajándékainak” (ahogyan ő fogalmazta meg ezt a Magyarországon mostanában “reneszánszukat élő” kisebbséget), “honfoglaló” módszerei közül bőven lehetett VOLNA alkalmazni néhányat.
    Ezzel kivételesen jó célt szolgált “volna”.

    De, és itt van a kutya eltemetve : MEG SEM PRÓBÁLTA !
    Sőt !
    Mikor ott volt a lehetőség, amiről elötte éjjel-nappal kampányolt, köpönyeget forgatott, és ellenezte a román csatlakozási vétót.
    És mivel magunk között vagyunk, elmondhatom : jónéhány erdélyi ismerősöm, o.v.-t illetően elmondták, egy percig sem hitték hogy tesz bármit is érdekükben. Mert tájékozottak voltak, figyelték a csonkahoni politikát.

  29. 28. Pugacsov elvtárs

    http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/bunugyek/elozetesben-az-arloi-tamado

    Igen, ez (megint, ismét) egy tipikus PC beszéd.

    A gyilkost támadónak minősítik. Nehogy véletlenül is gyilkossággal vádolják majd az eljárás során. Valószinűleg az áldozat lesz az oka annak, hogy a támadó agyonverte.

    A rendőrségi fotón, bár az arca nem látható, egyértelmű, hogy megint egy, újabb rejtett erőforrást kell eltartani az adófizetőknek rövidebb-hosszabb ideig. Fűtött lakás, koszt, fitness biztosítva. Kigyúrva, edzetten, kiképezve a való világra, harmadolva a börtönbüntetését újrázhat, hiszen “fiatal”.

    Ha ez a gyilkosság a szereplőket illetően, fordítva történt volna meg, akkor még a “migránsok”-at is hetekig az apró hírek között olvashatná az érdeklődő. Felszólalna a halott kisebbségi mellett az összes civil szervezet, az összes jogvédő, az összes parlamenti párt (talán az egyik nem…), és nem csak Európában. Gyertyagyújtás, gyurcsótány a helyszínen, tiltakozás az erőszak ellen transzparensekkel (egyenesen a soros nyomdából), az újságokban könnyező tüntető fiatalok képei, talán még Sarkozy is elhatárolódna…

    Így meg csak megint egy magyarral van kevesebb, akinek holnaptól már nem kell nyugdíjat folyósítani.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük