(ACs-62) Azok a csodálatos nők – Ha írsz, válaszolok

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102A hatvanas évek vége felé a lakásgondokkal küszködő Fővárosban másfél évig volt egy legénylakásom, amíg a társbérlő ki nem igényelte. Egy legénylakáshoz a legényen kívül természetesen tartozik egy leány is, akit akkor Bacsó Juditnak hívtak. Amíg én dolgoztam ez a Judit hatalmasakat unatkozott, bár ez nem volt rá jellemző. Sokkal inkább azt kell feltételeznem, hogy feszengett bőrében és nagyon fel akart vágni, ehhez ugyanis értett. Megcímzett tehát egy borítékot volt kollégiumi szobatársnőjének, Murányi Irénnek és belecsúsztatott egy aprócska kis cetlit a következő szöveggel: „ha írsz, válaszolok”, aztán bepostázta.

Csak hogy van ennek előzménye is. Judit a Móricz Zsigmond gimnázium kollégiumában harmad magával lakott egy szobában. A két szobatársa Murányi Irén és Mihancsik Zsófia volt. Esténként Judit a hirtelen kialakult nemi életének részleteit ecsetelgette a kellő kíváncsiságot mutató két szobatársának. Ezek csüngtek ajakán, mint gyümölcs a fán, ami – valljuk be – érthető volt. Ennek azonban híre ment, és mert akkortájt elég sok érettségi előtt álló leányzó vallhatta magát szűznek, esténként a hallgatóság tábora nőtőn nőtt. Rá nem untak, mert Judit mindig az előző délután eseményeit színezte ki a tőle telhető legrészletesebb alapossággal. Nem csoda, hogy többen kedvet kaptak az utánzásra.

Az érettségi lezajlott, szélnek eredtek a lányok, ki-ki úgy töltötte a nyarát, ahogy tudta. Judit velem, Irén pedig Zsófival. A két csaj a dolgok rendje szerint nyakát törte, hogy minél előbb ők maguk is tudjanak tartani holmi beszámolót, ha másnak nem, hát egymásnak. Ugyanis a fél nyarat egy és ugyanazon fiú meghódítására fordították, mint később kiderült hiába. Zsófi további ténykedéséről nem szólt a fáma, vagy ha igen, már rég elfelejtettem. Irén más eset volt. Vidéki lévén legnagyobb örömére Pesten tölthetett két teljes hetet nénikéje lakásában, akik ez időre valahol nyaraltak. Irén, később megismert rámenősségének köszönhetően talált magának egy hason korú fiút, akinek egyetlen szerepe a partner szüzességének az elvétele lett volna. Ez azonban két hét alatt, számtalan nekifutás árán se sikerült. Hogy miért nem az egy másik sztori, de a tanulság kedvéért közbeszúrom.

A történet úgy szól, hogy Csengőd környékén volt egy lakodalom, amire az akkor 16 éves Irént is meghívták. Akkoriban vált a vidéki társadalom kétfelé, hagyománytisztelő idősekre és a nyugati modellre ácsingózó fiatalokra. Lényeg az, hogy a 20 alatti társaság úgy döntött, ők külön mulatnak egy másik helyszínen, ahol a mit sem sejtő Irént három enyhén spicces srác egy külön szobában szexuális vágyuk tárgyává kívánt tenni. Az esemény erősen fűszerezte az a tény, hogy az egyik felajzott ifjú ráadásul még unokatestvér is volt. Az alkudozás, dulakodás, ruha leszaggatás vége az anyaszült meztelen Irén kiugrásába torkolt a földszintes szoba ablakán keresztül, ami után valahogy hazakeveredett, és egy darabig nem kívánt hallani az erősebb nemről.

Visszatérve az eredeti történethez, valahogy mindenkinek eltelt a nyara, aminek végén Irén megkapta a fent ismertetett rövidke, velem előre nem egyeztetett levelet. Ezért ért némi meglepetés, amikor egyik este, hazaérkezve, úgy kilenc és tíz óra között beléptem az ajtón. Judit társaságában egy szaporán dohányzó fiatal leányzót találtam igazi „díva” pózban. Vagyis, egyik láb átvetve a másikon, kibontott, vállra omló hosszú haj, szivarka a két ujj között, és a szájon át lassan, megjátszott áhítattal kilehelt kék füst, aminek bűzét már az előszobában éreztem.

  • Hát te ki vagy? – Buggyant ki belőlem a leplezetlen kíváncsiság. Irén meg se rebbent, makacsul ragaszkodott a jó előre kitervelt pózhoz. Judit szólalt meg.
  • A volt szobatársam, Murányi Irén. Nem emlékszel rá? Amikor a ballagás után bejöttél a szobába ő volt még ott meg a Mihancsik stb. stb.
  • Ez mind rendben van – válaszoltam – de miért dohányzik?
  • Most szokott rá a nyáron – válaszolt Irén helyett Judit.
  • Rendben van – fordultam Irén felé, én nem dohányzom, a cigaretta füstöt ki nem állhatom, a cigaretta szagú nőket meg pláne. Szóval nem akarok barátságtalan lenni, de ezt sürgősen fejezd be – és ezzel kivettem szájából a cigit. Irénnek a szeme se rebbent, néma bólintással tudomásul vette a verdiktet.

Az est hátralévő része természetesen jóval barátságosabban telt. Meg voltam győződve róla, hogy mindössze Judit társalgási igényének kielégítéséről van csupán szó. Csakhogy a lányok a diszkrét háttérben maradásom ellenére mindenképpen be kívántak vonni a beszélgetésbe, ami, akár miről volt is szó, állandóan szexuális felhangba torkolt. Egy darabig álltam a sarat, de aztán meguntam. Minek néznek ezek engem, hátul gombolós, félénk takonypócnak? Na jó, hát legyen!

  • Közületek ki az idősebb? – érdeklődtem. Nem tudták, de közösen kiderítettük.
  • Csak azért – fűztem hozzá, mert nagyon egyformák vagytok. Ezt a megállapítást kissé ellenségesen fogadták.
  • Na jó – döntöttem – akkor pulóvereket levenni, következik az összemérés. Eredmény? Irén mellei egy árnyalattal nagyobbak, Judit mellei egy árnyalattal keményebbek. A minőség átcsap a mennyiségbe és fordítva.

Aztán hülyéskedtünk még egy sort. Irén sajnálta, hogy Zsófi nem lehet itt, ami ellen visszaemlékezéseimre hivatkozva, határozottan tiltakoztam. Judit állította, hogy nem a fejét kell nézni, kurva jó teste van, elhihetem, eleget látta a zuhanyozóban. Na jó, – tiltakoztam, – de amíg oda jut az ember, a fejétől teljesen elmegy a kedve. Szóval jól elvoltunk.

Már közel járt az éjfél, amikor Judit indítványozta, hogy Irén ne menjen haza, aludjon velünk. Számomra az ötlet azért hangzott gyanúsnak, mert Pesten a forgalom akkoriban még minimális volt, így a hazafuvarozás csak pár percet vett volna igénybe. Hát persze, – válaszoltam, és kíváncsian vártam vaj mit akarnak.

Na most a mellékkörülmények. A szobában volt egy jó nagy francia ágy, valamint csupa kemény felületű bútordarab. Az tehát egyértelmű, hogy egy ágyban leszünk mind a hárman. Nem mondom, jó nagy ágy, de akkor is csak egy.

Lefekvés után, az addigra már álmos lányok egyszeriben felvillanyozódtak. Valamennyien alsónadrágig illetve bugyiig vetkőztünk és befeküdtünk az ágyba, mialatt a két lány hangosan vihogott. Mivel nem én voltam az egésznek a kiötlője megkérdeztem, hogyan gondolták az elrendeződést. Kiderült, hogy az igazságosság kedvéért nekem kell középen lennem. Ne is mondjam, most meg az „igazságosság” hangzott gyanúsnak, de csak addig, amíg jobbról és balról mind a kettő bele nem bújt a vállamba, és közben persze megállás nélkül folyt a vihogás. Egyszer csak Judit a fülemhez bújt és azt súgta, legyen Irén az első. Jó ötlet, válaszoltam, de tud róla, tettem fel a kérdést. Ühüm, jött a most már egyáltalán nem meglepő válasz. Ebben az esetben…. és Irén felé fordultam, aki úgy feküdt, mint egy múmia. Úgy értem, hogy a hátán, összezárt lábakkal, kezei a mellére kulcsolva.

Mit szólnál – kezdtem munkához – ha először talán a bugyit lehúznánk – és két oldalán megragadva határozott mozdulattal elkezdtem lehámozni Irén bugyiját. Nem akarok panaszkodni, de a célszemély nem mutatott semmi együttműködést. Ilyen erőfeszítésre csak egy hulla vetkőztetésénél van szükség. Nincs kedved egy kicsit segíteni – érdeklődtem leendő partneremtől – akinek szemmel láthatóan tényleg nem volt semmi kedve az egész dologhoz.

Most mi a fene van? – kezdtem el félhangosan gondolkodni. Persze-persze minden kakasnak kell futni három kört a szemétdomb körül, de nem akkor, amikor a tyúk beszéli rá a dologra. Most akar ez a nő dugni vagy sem? De mire idáig elértem a meditálásban, Judit segítségével a bugyi valahogy lekerült az erősen zárt combokról, de maradt a múmia póz. Ekkor vágódott belém az addig elkerült gondolat. Csak nem vagy szűz? – hördültem fel, – de bizony, bólogatott mind a kettő.

No akkor kezdjük elölről! – Biztattam magam és a lehető leggyengédebben elkezdtem Irén felém eső combját finoman cirógatni. Csakhogy az ijedt feszültség semmiképp nem lazult. Biztos nem vagyok elég gyengéd, – gondoltam és az egyik kezemet elkezdtem finoman becsúsztatni Irén két combja közé. Na erre úgy összeszorította a combjait, hogy beszorult a tenyerem. Ekkor fogyott el a türelmem.

  • Figyelj Irén, akarsz dugni vagy – nem akarsz?
  • Akarok, – jött a határozott válasz.
  • Akkor tedd szét a lábad – parancsoltam – így nem lehet hozzád férni. Erre Irén némi fogcsikorgatás kíséretében szétdobta a lábait.

Akkor kezdjük újra! Jobb kezemmel lehelet finoman megpróbáltam megsimogatni combjának belső felületét. Bumm! Nem várt hirtelenséggel összecsapta a lábait, rám nézett, majd hirtelen mozdulattal megint szétnyitotta.

  • Szerintem ez nem megy – állapítottam meg. – Tudod mit? Majd holnap folytatjuk. Most pedig beszélgessünk egy kicsit.
  • Jó, – bólogatott elpárolgott vágyam tárgya.
  • Tehát, mi van veled? Akarsz, nem akarsz? Nem akarsz, akarsz? Szóval mi a fene van? – Egy perces néma csend után Judit szólalt meg,
  • Figyelj Irén, meg kell neki mondani.
  • Mit kell nekem megmondani? – Kíváncsiskodtam.
  • Szóval Irén a nyáron összejött egy fiúval, de nem lett semmi.
  • Vagyis két hétig próbálgatták és az Irén még mindig szűz? – Vágtam közbe.
  • Hát igen, ez a helyzet.
  • És most nekem ezt az elkúrt helyzetet kell helyrehoznom? – Érdeklődtem tovább.
  • Ühüm, valahogy így.
  • Akkor már csak egyet szeretnék tudni, – folytattam, – kinek volt ez az ötlete?
  • Nekem, – vallotta be Judit.
  • Oké – adtam beleegyezésemet – de akkor hárman együtt csináljuk, és most elsőnek mutassuk meg neki, hogyan kell.

Ezt követve bemutattuk egyszer, kétszer, háromszor, ki tudja hányszor, és próbálkoztunk egyszer, kétszer, háromszor. Nem részletezem, egy hónap múlva Irén már nem volt szűz, csak arra nem emlékszik egyikünk se, mikor volt az a pillanat, amikor is Irén szűzhártyája bedobta a törülközőt.

U.i.: Évekkel később az egyik szereplő az őt megcsaló férjtől olyan alapon vált el, (és fosztotta ki anyagilag) hogy más nővel nem hajlandó szexuálisan „közösködni”.

___________________________________________________
___________________________________________________
____________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

6 gondolat erről: „(ACs-62) Azok a csodálatos nők – Ha írsz, válaszolok

  1. Lehettél volna szextanár is.
    Irén reflexeit (láb összecsukás) nem egészen értem, ha egyszer izélni akart.

  2. Ez a Judit…! 😛 😉

    Irénnek komoly traumatikus lenyomatai maradtak ama bizonyos lakodalmi élmény után.
    De nem lehet egyszerre dugni is, meg szűznek maradni…!

  3. 3:

    Nem ritka eset. Aztán nem értik, miért nincs orgazmusuk.

  4. 4: Egyetértünk! 🙂

    Akarom is, meg nem is…, és a hasonló játékok, és a ma oly jellemző önértékelési problémák, és ezek szexuális vetületei.

    De még mindig érdekelne, hogy Juditnak voltak -e hasonló elképzelései később is, és nem ő volt az a bizonyos válló fél?!

  5. 5:

    Még hozott egy csajt, akinek egy kispap volt a pasija, de én többre nem vállalkoztam, és jól tettem, mert a kispap úgy gondolta, hogy a felszentelés előtt még kúrhat néhányat.

    De, ő volt. A nők mindig olyan mércével mérnek, ami nekik akkor éppen megfelel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük