Tibor bá’ erősen szerkesztett fordítása online
Az Egyesült Államok soha nem fizeti vissza az adósságait, amivel a piac nem törődik
Szerző: Michael Hudson
A hitelezésről van egy régi mondás, ami így hangzik: ha egy millió dollárral tartozol a banknak, az a te problémád. Ha 100 millió dollárral tartozol a banknak, az a bank problémája.
Ez egy ügyes kis mondás a kockázat átruházhatóságáról. Tegyük fel, hogy a bank, amelytől hitelt veszel fel, a JP Morgan. Hitelfelvevőként tudod, hogy az egy millió dolláros kölcsön kevesebb, mint a bank mérlegében egy kerekítési hiba.
Ha nem fizeted vissza, tudod, hogy a JP Morgan nem azért fog utánad menni, mert elveszít 1 millió dollárt, hanem azért, mert rossz precedenst teremtene, ha nem tenné. Bíróság elé állít, és boldogan fizet ügyvédi költségként több mint egy milliót, mert nem a pénzről van szó.
100 millió dollár egy másik történet. Persze a JP Morgan kibírna 100 millió dollár veszteséget, bár nem tennék boldogan. Belső értekezleteket tartanak, kényelmetlen kérdéseket tesznek fel a felsőbb vezetőknek, és ha nem fizetik vissza a kölcsönt, akkor leváltások következnek.
Ellentétben, a precedens kedvéért perelt 1 millió dolláros hitellel, a 100 millió dolláros kölcsön nagymértékben a pénzről szól. Tehát ahelyett, hogy bíróság elé állítanák az adóst, megszervezi az alkut. Barátságosabb feltételeket nyújtanak, mert a bank nagyon vissza akarja kapni 100 millió dollárját.
Szóval, miért lenne ez másként az Egyesült Államokban?
Az USA soha nem fogja kifizetni a tartozását, és nem is tervezi. Az Egyesült Államoknak 2001 óta nem volt költségvetési többlete, és az csak 128 milliárd dollár volt. Az Egyesült Államok államadóssága év végére nagyjából 30 billió dollárt tenne ki.
Ha az Egyesült Államok azonnal elkezdene minden évben 128 milliárd dolláros többletet termelni, akkor 265 évre lenne szükségünk, hogy ezt visszafizesse. Ez pedig azt jelentené, hogy a második világháború óta a legerősebb deflációs háttér mellett, állandó többletet kell felmutatnia. Folyamatosan. Majdnem három évszázadon át.
Tehát – az USA soha nem tervezi adósságának visszafizetését. Lehetetlen. Akkor a piac miért nem árazta be a csőd elkerülhetetlenségét?
Van néhány jó oka annak, hogy a befektetők miért folytatják a vásárlást. Mindenekelőtt a legtöbb kormány pontosan azt teszi, amit az Egyesült Államok. Valójában az USA a legkevésbé piszkos ing az egész kosárban.
Franciaország márciusban megígérte, hogy egyetlen vállalkozást sem hagynak csődbe menni. Japánban évek óta negatívak a kamatok. A globális pénzkínálatnak valahova el kell jutnia, és az Egyesült Államok adóssága úgyszólván a legmagasabb törpe a teremben.
Egy másik észszerű magyarázat az, hogy sok nagy intézmény nem vásárol kincstárjegyet, vagy más alacsony hozamú, likvid hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, hogy hozamot generáljon. Megvásárolják őket, mint a fedezetkezelés fontos mérlegkezelési eszközét. Ha ez a piac nem létezne, nem lennének lehetségesek a negatív hozamok.
Az is lehetséges, hogy a piacok nem hiszik el, hogy az Egyesült Államok valaha is teljesen vissza fogja fizetni az adósságát, de ez rendben van azzal, hogy az USA-nak van kisebb, jobban kezelhető adóssága. Lehetséges, hogy a kötvénypiac abban a reményben áraz, hogy az USA-nak valahogy sikerül visszatalálnia az elméletileg működőképes adósságmennyiséghez.
Talán a legjobb ok az, hogy most rendkívül kockázatmentes környezetben vagyunk, és a világban az amerikai hitelek befektetésének biztonság szinonimája. Az ország közel egy évszázada a legstabilabb, legdinamikusabban fejlődő gazdaság. Vannak problémák, igen, de rengeteg olyan strukturális, földrajzi és politikai előny van, amelyek az Egyesült Államokat viszonylag biztonságossá teszik.
Tehát, bármi is legyen az ok, a globális vagyon továbbra is amerikai dollárba ömlik. És igen, nem jött jól azoknak az államoknak, akik a múltban nem teljesítették adósságaikat. De az USA nem Argentína, Görögország, de még csak nem is Oroszország. A világ még soha nem volt tanúja olyan mértékű csődnek, mint amiről beszélünk.
Ennél is fontosabb: a világ még soha nem volt tanúja egy olyan országból származó fizetésképtelenségnek, mint az Egyesült Államok.
Nem babilóniai, római de még gyarmati időket sem élünk. A globalizáció korszakát éljük. Viszont előre nem látható hullámzó hatások jöhetnek, amelyek az egész globális pénzügyi rendszer összeomlásához vezethetnek.
A világ legnagyobb, leghitelképesebb adósság kibocsátójának nem teljesítése több mint elképzelhetetlen. Nem szabadna megtörténni, nem azért, mert mekkora károkat okozna az Egyesült Államoknak, hanem azért, mert mennyi fájdalmat okozna mindenki másnak.
Bizonyos értelemben az USA már akkor nyert. Pusztán önző nézőpontból mindaddig kellene hitelt felvenniük, amíg ezt a pénzt olyan eszközökbe fektetik, amelyek értéket termelnek a gazdaság számára a következő évszázad során.
Amerikának ideje hátradőlni, felrakni a lábunkat, és megvárni, amíg a bankárokat, akik megpróbálják újratárgyalni a visszafizetést.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________