A jelentés szerint még ha radikálisan csökkentik is a bolygó melegedését okozta kibocsátásokat, a Föld két sarkánál lévő hatalmas jégtakarók még több száz évig olvadhatnak, akár három méteres tengerszint-emelkedést okozva, ami veszélyezteti a tengerparti városokat. A tengeri jég „végső” elvesztése az Északi-sarkvidéken egy évtizeden belül mindenképpen bekövetkezhet, már nem kerülhető el.

„Most már nem tehetünk semmit, ezt elrontottuk, máris hagytuk túlságosan felmelegedni a rendszert” – mondta Julie Brigham-Grette, a Massachusetts Amherst Egyetem tudósa és a jelentés társszerzője a tengeri jégről.

„Ez a lehetőség már elmúlt, így a következő dolog, amit el kell kerülnünk, az az Antarktiszon a jégtáblák összeomlása és a grönlandi jégrendszerek további leolvadása. Nem tömhetjük vissza a dzsinnt az üvegbe, ha már kiszabadítottuk.

A tengeri jég eltűnése feltárja a sötét Jeges-tengert, amely inkább elnyeli – nem pedig visszaveri – a hősugarakat, ami tovább fokozza a globális felmelegedést. Ezen kívül felborítja a régió ökoszisztémáját is, és mindent károsít, az algáktól kezdve a nagy állatokig, például a fókákig és a jegesmedvéig, amelyeknek szükségük van a tengeri jégre a vadászatukhoz.

„Ez egy végső diagnózis, és most együtt kell élnünk a következményekkel” – mondta Robbie Mallett, a University College London Earth Sciences tengeri jégszakértője. „Meglehetősen érzelmes volt arra gondolni, hogy pályafutásom végére egy olyan északi-sarkot láthatok, amely mentes a tengeri jégtől. Sokkoló néhány év telt el Grönlandon, amikor a jég eltűnt a szemünk előtt. Egy egész környezetet a kihalás felé hajtunk.”

Az Északi-sarkvidéki tengeri jég elvesztése „nem az egyetlen jele a krioszféra növekvő összeomlásának” – áll a State of the Cryosphere jelentésben, amelyet tudósok egy csoportja tett közzé az ENSZ Cop27 éghajlati tárgyalásainak kezdetén Egyiptomban.

Csak az elmúlt évben a kutatókat megdöbbentette az eső látványa Grönland hatalmas jégtakarójának csúcsán, amelyet először hó helyett eső áztatott, és márciusban az Antarktisz keleti részén,megdöbbentő hőhullámok közepette. 40 C-kal mértek többet a normál hőmérséklet felett.

A jelentés dokumentálja a Jeges-tengeren a rákfélékben okozott károkat, ami annak a jele, hogy a tengervíz elsavasodik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása miatt, az Alpokban egyetlen nyár alatt 5%-os gleccserjég elvesztése, valamint az Antarktisz körüli tengeri jég rekord alacsony kiterjedése miatt.

A jelentés szerint a tengerszint hatalmas emelkedése már most is elkerülhetetlen a fosszilis tüzelőanyagok burjánzó elégetése miatt. A jelentés szerint a nyugat-antarktiszi jégtakaró egyes részei akár további CO2  kibocsátás nélkül is összeomolhatnak az elkövetkező évszázadokban, ami több mint négy méter további tengerszint-emelkedés okoz.

Az ENSZ a közelmúltban figyelmeztetett, hogy „nincs biztos lehetőség” ahhoz, hogy a kormányok a hőmérsékletet a megállapodott 1,5 C-os emelkedési küszöb alatt tartsák. A század végére 2,5 °C emelkedés várható. Egy ilyen forgatókönyv több száza év alatt akár 20 méterrel is megemelheti a tengerszintet. Ez „visszafordíthatatlannak” bizonyul és egzisztenciális veszélyt jelentene az alacsonyan fekvő országokra és a tengerparti közösségekre.

„Az olyan helyek veszélye, mint Florida, Banglades és a Nílus delta, óriásiak,  – mondta Brigham-Grette, aki hozzátette, hogy az Északi-sarkvidék most egy olyan állapot felé tolódik el, amelyre 3 millió éve nem volt példa. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy eljussunk ide, de ami aggaszt, az az, hogy addig nem reagálunk erre a vészhelyzetre, amíg    nem tapasztaljuk meg.”

Az Északi-sarkvidék körülbelül négyszer olyan gyorsan melegszik fel, mint a globális átlag, ami az Antarktisz rekord hőhullámaival együtt egy gyors „olvadékvíz-impulzust” kockáztat, amire az elmúlt 130 000 évben soha nem volt példa, ami alatt az emberi civilizáció fejlődött. Ez a víz katasztrofálisnak bizonyulhat a part menti területek számára.

Eközben a gleccserek olyan helyeken, mint a Himalája és az Andok, eltűnnek, több tízmillió ember ivóvízellátását kockáztatva, és növelik a katasztrofális áradások veszélyét. Brigham-Grette azonban azt mondta, hogy a csökkent károsanyag-kibocsátással a még rosszabb hatások is elkerülhetők, és sürgette a Cop27-en összegyűlt kormányokat, hogy tegyenek többet a világ jégtesteinek megmentéséért.

„A gyors dekarbonizáció feltétlenül elengedhetetlen, ez erkölcsi kötelezettség a jövőre nézve” – mondta. „Ha nem vállaljuk ezt az erkölcsi felelősséget, nem leszünk túl jó ősök, akkor nem néznek ránk jó szemmel. Ez emberi tragédia lesz.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________