2022-11-01 nap bejegyzései

(4013) Putyin beszéde

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

 

Putyin: „A helyzet bizonyos mértékig forradalmi”

Írta: Pepe Escobar

“Stratégiai Kultúra Alapítvány” A Valdai Club 19. éves találkozójának plenáris ülésén elmondott, mindenre kiterjedő beszédében Putyin elnök nem kevesebbet, mint többrétegű kritikát fogalmazott meg az egy poláris világrendről.

Shakespeare-től Soleimani tábornok meggyilkolásáig; a spiritualitáson való töprengéstől az ENSZ felépítéséig; Eurázsiától mint az emberi civilizáció bölcsőjétől a BRI, SCO és az INSTC összekapcsolásáig; a nukleáris veszélyektől Eurázsia perifériás félszigetére, „ami eltávolított attól a gondolattól, hogy az európaiak jobbak másoknál”. A megszólítás Brueghel-szerű vásznat festett a „történelmi mérföldkő”-ről, és a „legveszélyesebb évtized”-ről.

Putyin még azt is megkockáztatta, hogy a klasszikusok szavaival élve „a helyzet bizonyos mértékig forradalmi”, hiszen „a felsőbb osztályok nem tudnak, az alsóbb rétegek pedig nem akarnak tovább így élni”. Tehát minden mozgásban van, mivel „az új világrend a szemünk előtt formálódik”.

A Nyugat által játszott „véres, veszélyes és piszkos” játékról szóló fülbemászó szlogenen túlmenően a megszólítást és Putyin beavatkozásait a későbbi kérdezz-felelek során a múlt, a jelen és a jövő koherens víziójaként kell elemezni. Itt csak néhányat ajánlunk a kiemelések közül:

„A világintézmények leépülésének, a kollektív biztonság elvének eróziójának, a nemzetközi joggal a „szabályok” helyébe állítása figyelhető meg.

„Még a hidegháború csúcspontján sem tagadta senki a Másik kultúrájának és művészetének létezését. Nyugaton minden alternatív nézőpont felforgatónak minősül.”

„A nácik könyveket égettek. Most a „liberalizmus” nyugati atyái betiltják Dosztojevszkijt.”

„Legalább két „nyugat” van. Az első hagyományos, gazdag kultúrával. A második agresszív és gyarmati.”

„Oroszország nem tartja magát a Nyugat ellenségének.”

„Oroszország megpróbált kapcsolatokat építeni a Nyugattal és a NATO-val – békében és harmóniában együtt élni. Minden együttműködési kísérletre „nem” volt a válaszuk.”

“Nincs szükségünk arra, hogy nukleáris csapást mérjünk Ukrajnára. Ennek nem lenne se politikai, se katonai értelme.”

Az Oroszország és Ukrajna közötti helyzet polgárháborúnak tekinthető: „Ukrajna létrehozásakor a bolsevikok eredetileg orosz területeket adtak át. Létrehozták Kis-Oroszországot, átadták az egész Fekete-tenger térségét, az egész Donbászt. Ukrajna mesterséges államként fejlődött ki.

„Az ukránok és az oroszok egy nép – ez történelmi tény. Ukrajna mesterséges állammá fejlődött. Az egyetlen ország, amely garantálhatja szuverenitását, az ami létrehozta – Oroszország.”

„Az egypólusú világrend a végéhez közeledik. A Nyugat képtelen egymaga uralni a világot. A világ történelmi mérföldkőhöz érkezett, a második világháború óta a legveszélyesebb és legfontosabb évtized előtt állunk.”

„Az emberiségnek két lehetősége van: vagy tovább halmozza a problémák terhét, amelyek minden bizonnyal mindannyiunkat lenyomja, vagy közösen keresünk megoldásokat.”

Mit tegyünk az orgia után?

Egy sor lebilincselő megbeszélés közepette a Valdai ügyének középpontjában a 2022-es „A világ szuperhatalmak nélkül” című jelentése áll.

A jelentés központi tézise, – kimondottan helyes – hogy „az Egyesült Államok és szövetségesei valójában már nem élvezik a domináns szuperhatalom státuszát, de az őt kiszolgáló globális infrastruktúra továbbra is a helyén van”.

Természetesen a jelenlegi kereszteződésböl minden nagyobb, egymással összefüggő probléma ki van ejtve, mert „Oroszország lett az első nagyhatalom, amely saját biztonságról és méltányosságról alkotott elképzeléseitől vezérelve úgy döntött, hogy elveti az egyetlen szuperhatalom által teremtett „globális béke” előnyeit.

Nos, nem éppen „globális béke”; inkább a „mi módszerünk”, maffia által erőltetett ethosza. A jelentés meglehetősen diplomatikusan „nyugati joghatóságként” jellemzi Oroszország arany- és devizatartalékának befagyasztását, valamint Oroszország külföldi vagyonának „felszippantását”, amit „a törvény helyett a politikai célszerűség vezérel”. Ez valójában egyenes lopás, a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” árnyékában.

A jelentés – optimistán – egyfajta normalizált „hideg béke” megjelenését vetíti előre, mint „ma elérhető legjobb megoldást” – elismerve, hogy ez legalább korántsem garantált, és „nem fogja megállítani a nemzetközi rendszer alapvető új alapokra építését. .”

A kialakuló több pólusú világrend alapjait valójában az orosz-kínai stratégiai partnerség mutatta be, mindössze három héttel azelőtt, hogy a birodalom által elrendelt provokációk arra kényszerítették Oroszországot, hogy elindítsa a különleges katonai műveletet (SMO).

Ezzel párhuzamosan a több polaritás pénzügyi vonalait legalább 2021 júliusa óta javasolta Michael Hudson professzor és Radhika Desai közös írásban.

A Valdai-jelentés elismeri a közepes méretű hatalmak szerepét, amelyek „a nemzetközi politika demokratizálódását példázzák”, és „lengéscsillapítóként működhetnek a felfordulás időszakában”. Ez közvetlen utalás a BRICS+ kulcsszereplők szerepére.

A sakktáblán átívelő nagy képen az elemzés reálisabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy „az egyetlen igaz ötlet diadala értelemszerűen lehetetlenné teszi a hatékony párbeszédet és egyetértést a különböző nézetek és értékek támogatóival”.

Putyin beszédében többször utalt rá. Nincs bizonyíték arra, hogy a Birodalom és vazallusai eltérnének az értékekkel terhelt egyoldalúságuktól.

Ami pedig azt illeti, hogy a világpolitika kezd „gyorsan visszatérni az erőre épített anarchia állapotába”, ez magától értetődő: egyedül a Káosz Birodalma akar anarchiát kényszeríteni, mivel teljesen kifogyott a lázadó nemzetek ellenőrzésére szolgáló geopolitikai és geoökonómiai eszközökből, a szankciós cunamiböl.

A jelentés helytálló, amikor megállapítja, hogy a gyerekes neohegeli „történelem vége” egy nedves álom, ami végül a Történelem falának ütközött. Visszatértünk a hatalmi központok közötti nagyszabású konfliktusok mintájához.

És az is tény, hogy „egyszerűen megváltoztatni az „üzemeltetőt”, – ahogy az a korábbi évszázadokban megtörtént – (mint az Egyesült Államok Nagy-Britanniától való átvételekor) „egyszerűen nem fog menni”.

Kínában élhet a vágy, hogy új seriff legyen, de a pekingi vezetést ez határozottan nem érdekli. És még ha ez meg is történne az egész rendszer továbbra is (elsősorban a pénzügy és a gazdaság”) ellenőrzése alatt marad. Az egyetlen kiút tehát ismét a multipolaritás – amelyet a jelentés meglehetősen homályosan „nagyhatalmak nélküli világként” jellemez, amely még mindig „önszabályozási rendszerre szorul, ami sokkal nagyobb cselekvési szabadságot és felelősséget von maga után.”

Furcsa dolgok történtek a történelemben. A jelenlegi állás szerint mélyen a teljes összeomlás forgatagába csöppentünk. Putyin valójában leszögezte, hol vagyunk: a forradalom szélén.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!