Tibor bá’ vissza a múltba online
A TV (bármelyik csatorna) folyamatosan hozza a Soproni hirdetését, aminek a lényeg, hogy „mi magyarok….” csodás dolgokra vagyunk képesek. Például úgy esszük a főtt kukoricát, hogy nem megy a fogaink közé, hagymapucolás közben nem sírunk, paprikás kenyérrel fogunk óriás halat, ütve fúró mellet is tudunk aludni.
Bámulatos, hogy mikre vagyunk képesek. Nekem is van néhány emlékezetes esetem.
Közvetlenül az oroszok bejövetele előtt ölte meg anyámat egy orosz gyalogsági akna. Apám ott maradt velem és a 7 éves húgommal egyedül. Mivel hatalmas férfihiány lett, nevelőanya jelöltben nem volt hiány, de egy újra nősülést nem lehet összecsapni két nap alatt. Viszont enni minden nap kell. Megoldást a szomszédban dolgozó cselédlány ajánlott fel, (akkor még nem volt kötelező a „háztartási alkalmazott” kifejezés) beajánlotta 16 éves húgát. Másnap már meg is érkezett a fiatal munkaerő, és derekasan kivette részét a mindennapi munkából. Lehetett volna belőle nevelőanya, de nem lett. Apám két évvel később egy jómódú üzletasszonyt vett el, akinek a férje eltűnt a háborúban.
Mivel nevelőanyám a 18 éves mindenesben veszélyt látott, hamarosan felmondott neki. Aztán éltük világunkat, és persze telek az évek. Mígnem a 90-es évek elején anyámat felkereste egy idős hölgy, aki ki más nem volt, mint a hajdani cselédlány. A hölgy elmondta, hogy azért jött, hogy anyám igazolja a nálunk munkában eltöltött két évet, mert az megemelné a nyugdíját. Vagyis a volt alkalmazott mindössze azt kérte, ami megfelelt a valóságnak. Anyám ezt kerek perec elutasította, és a nőt kirakta a lakásból.
Ezt nem tudtam volna leírni, ha nem lenne folytatás, de van. Legközelebbi, látogatásom alkalmából anyám elmondta az esetet és szinte dicsekedett azzal, hogy a nőt kirúgta. Elképedésemre azt válaszolta, hogy ő nem fog senkinek segíteni, mert neki se segített soha senki. Próbáltam meggyőzni, hogy ez nem segítség. Neki kötelessége lett volna igazolni a tényeket. Az lett volna segítés, ha kettő helyett, 5 évet igazol neki, amit nyugodtan megtehetett volna.
Anyámat lelkileg felmentettem. Nagyon öreg volt, teli nyavalyával, kín volt neki az élet. Aztán meg annak idején versenytársat látott benne, amit nem tudott elfelejteni. Na, de azért mégis! El kellene ezt a magyar tempót felejteni. Dögöljön meg a szomszéd tehene is?
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________