A történelmi valóság az, hogy a budai várban kb 40.000 német és magyar katona „védte” a várost, ami akkor már körbe volt kerítve és a budai várhegy kivételével egész Budapest el volt foglalva. A védőknek 3 lehetőség közül kellett választani: 1) megadják magukat, ami közel egyenlő volt a halállal. 2) az utolsó leheletig harcolnak, ami 100 % biztonsággal halál. 3) „kitörnek” mint Zrínyi, és a Budai Hegyeken át megpróbálnak egyesülni a német csapatokkal, némileg kevesebb, mint 100 % halál. Mint utólag kiderült a 20 ezerből (mert a kitörök fele látva a golyózáport, visszafordult) 600-nak sikerült, vagyis 3 % élte túl a kitörést, akik ezt választották.

A megemlékezést a szervezők bejelentették, amit a Budapesti Rendőr Kapitányság elutasított, a fellebbezésre a bíróság az elutasítást hatályon kívül helyezte. A balliberális sajtó ezen kiakadt. Mi a helyzet?

A bíróság a törvények szerint a rendőri elutasítást nem bírálhatják felül, csak a törvényességét vizsgálhatják. A törvény szerint a rendőrségnek az elutasítást meg kell indokolni, ami nem történt meg, tehát a megemlékezés elutasítás technikailag nem felelt meg az érvényes jogszabálynak. A bíróság tehát nem melenget a mellén titkos fasiszta érzelmeket, csupán betartja a törvényt.

De nézzük magát a megemlékezést. Jogilag Magyarország hadban állt a Szovjetunióval. A magyar katona nem jószántából harcolt a Vörös hadsereggel. Egy reménytelen helyzetből való, 97 százalékos sikerrel járó kitörés mindenképpen hősies tett, lehet rá emlékezni 75 évvel később, de lehet elemezni is, és én ez utóbbit teszem.

A Sztálingrádi csata elvesztése, és a Szövetségesek sikeres Normandiai partraszállása után a háborút elvesztették. Ha a németek valahol bütykölték volna a „csodafegyvert”, ahogy azt a propaganda állította, akkor a végsőkig való ellenállás logikus lett volna. Azonban atomfegyver nem készült, mindössze arról volt szó, mikor kell Hitlernek megölni magát a berlini bunkerben. Azért meghalni százezreknek, ezért rommá lövetni Budapestet, hogy Hitler néhány héttel tovább éljen, igazán nem érte meg. Vagyis Hitler parancsára a Budai Várat védők akkor érdemelték volna ki a megemlékezést 75 évvel később, ha nem engedelmeskedve Hitlernek, kitörés helyett feladták volna a várost a hidak felrobbantása és az épületek rommá lövetése előtt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________