Az itt élők saját benyomásaik alapján is súlyosabb lehet a helyzet, és ezt támasztotta alá az egyik kínai kollégájának édesapja is, aki orvosként dolgozik egy helyi kórházban. Ő arról számolt be, hogy az elmúlt négy-öt napban ott körülbelül harmincan halhattak meg a koronavírus miatt, és ez csak egy kisebb város, tehát arányosítva irreálisan kevésnek tűnik az a hivatalos adat, amely szerint egész Kínában összesen valamivel 210 felett van a halálos áldozatok száma.

Egy olyan tartományban él (a magyar férfi), ahol elég súlyos állapotok uralkodnak, pedig viszonylag messze van a koronavírus kiindulópontjának tekintett, azóta már karantén alá vont Vuhantól. Már az ő régiójában is több tucat fertőzött beteg lehet, sőt, halálos áldozat is van. Persze a hivatalos számokat sem ő, sem a kínai munkatársai nem hiszik el. Nagyon gyorsan változik a helyzet, napról napra egyre több a szigorítás, és úgy érzik, A JAVA MÉG CSAK MOST JÖHET.

ÉTELT IS EGYRE NEHEZEBB VÁSÁROLNI? SZINTE TELJESEN ÜRESEK A BOLTOK POLCAI. Legutóbb is nagyon sokáig kellett sorban állni, hogy húst kapjanak, zöldséget pedig egyáltalán nem tudtak venni.

Az üzletek 90 százaléka már egy ideje zárva van, az emberek jó része nem megy munkába. Olvasónk például megpróbált elmenni fodrászhoz, de nem talált nyitva lévő szalont, és az éttermek is zárva vannak. Attól tartanak, hogy csak ezután fog eldurvulni a helyzet

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Most azonban kerülő úton új hírek járnak. A 11 milliós Wuhan városból nem lehet kijönni, karanténban vannak, amire még nem volt példa. A december 31.-én, Kínában kitört betegségnek hivatalosan 300 áldozata van, akik közül eddig 6 halt meg, de nem hivatalos jelentések szerint a kórházban kezelt súlyosan betegek száma átlépte az 1700-at, és a kórházi proszektúrán több száz elhunytat tárolnak.

Megbetegedések mára már a szomszédokban is vannak: Japán, Dél Korea, Tajvan, Thaiföld. De már távolabb is előfordul. Kanadában legalább 4 személy van karanténban. De van már ember karanténban Ausztráliában, és az Egyesült Királyságban is. A legújabb pedig, hogy Mexikóból is jelentettek nCoV-2019 koronavírust.

És mintha ez nem lenne elég, Afrikában soha nem látott sáskajárás van. Kenyát, Etiópiát, Szomáliát és Ugandát már letarolták. Nem csodálkoznék, ha elsősorban a rizs ára a közeljövőben áttörné a plafont, majd eltűnne a piacról.

PS: A betegség lappangási ideje 5 nap. A repülőn érkező lázas embereket azonnal karanténba zárják, de ez nem lehet túlságosan hatásos megelőzlés az 5 napos lappangási idő miatt. Komoly esély van arra, hogy ebből világjárvány lesz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

The guilt of these three notwithstanding, it was the allied deception that coerced Germany into the Versailles Treaty that made WWII inevitable.  The British economist John Maynard Keynes clearly understood this as did Lenin who described the Versailles Treaty as a bomb waiting to explode Europe, an event of which Soviet Russia intended to take advantage.

Germany did not lose WW I on the battlefield.  When the war ended, Germany occupied enemy territory.  The war ended when Germany, believing American President Woodrew Wilson’s promise of no territorial loss and no reparations, asked for an armistice.  Germany requested an armistice for two reasons:  The entry of the US into the war, which brought fresh troops into the conflict, and rebellion at home. German sailors mutinied and leading German cities, such as Cologne and Hamburg established soviets demanding the end of the war and the abdication of the Kaiser. The German military concluded that these conditions precluded a successful continuation of the war.

Once Germany put down her arms, the British used a food blockade to force Germany into accepting the Versailles Treaty that violated President Wilson’s promises or starve.  Wilson was unable or unwilling to stand up to the British and French.

Suvorov and many other historians have reported the massive reparations extracted from Germany.  Here is Suvorov’s account:

Germany lost “one-eight of its territory with a population of 5,138,000 people. Germany lost all her colonies.  All merchant ships with a capacity over 1,600 tons displacement were confiscated, as well as one-half of the merchant ships exceeding 1,000 tons displacement, a quarter of the fishing fleet, and one-fifth of the river fleet. Germany was also required, for the next five years, to build for the Allies merchant ships, totaling 200,000 tons dispacement per year. Germany was obligated to supply France with up to 140 million tons of coal, Belgium 80 million tons, and Italy 77 million tons.  Also, Germany was required to transfer half of its paints and non-military chemicals and to provide up to a quarter of the future production through 1925.  The Allies received the right to use German ports, railroads, and waterways on very beneficial terms. On top of all this, Germany was forced into paying astronomical amounts of retribution.”

Germany was a new nation unified in 1871, and only 47 years later it had ceased to be a sovereign state, denied an army, artillery, tanks, submarines, and aviation, with German arms production placed under international control. The country was dismembered with its territory scattered into France, Denmark, Poland, and Czechslovakia. The immense economic hardship imposed on the German people by reparations and the abuse of Germans by the Polish and Czech governments produced the rise of Adolf Hitler whose goal was to reunite Germany.

It was the greed and stupidity of England and France, and the weakness of President Wilson, that created the conditions for the personal ambitions of Churchill, Roosevelt, and Stalin twenty years later.

Corrupt and venal historians blame Germany for starting World War II just as they blame Germany for starting World War I despite the undeniable fact that Germany was the last combatant to mobilize for WW I.  Wars have never been started by the last country to mobilize.

Stalin militarized the Soviet economy years before Hitler militarized the German economy.  Churchill’s plan to use war as his path to power was put into effect years prior to Hitler’s reunification of Germany.  Historians who overlook these facts, are not historians.  They are propagandists.

Versailles Treaty: https://www.loc.gov/law/help/us-treaties/bevans/m-ust000002-0043.pdf 

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éva ma este ki fog húzni a polcról egy vaskosabb könyvet, felüti, és a jobb oldalon található lapszámot nekem bemondja. Én a 3 jegyű szám (amik 111 és 299 között lehetnek valahol) tagjait összeadom. A példánkban ez 3-at, illetve 20-at adna. A kapott számmal kiszámolom az alábbi 5 tagú kártyát (ahogy a gyerekek szokták volt, hogy ki legyen a fogó). A 3 a hullámra esne, a 20 a csillagra.

Amit kapok, arra az ábrára fogok koncentrálni 22:05-től 22:15-ig. Nektek is ki kell választani egy kártyát az 5 közül, amiről úgy érzitek, hogy én koncentrálok rá, és erre a kártyára kell szavazni a honlap jobb felső sarkában lévő táblán. 22:15-től 22:45-ig. Ekkor én kiértékelem és 23:00 előtt közzé teszem.

24:00 után megjelenik a napi poszt, de elé lesz rakva ez az oldal, lenullázott szavazattal, és ez így fog ismétlődni 4 napon át. Bármikor lehet csatlakozni. Az eredményre valamennyien kíváncsiak vagyunk. Legyen mindenki tisztességes. Esetleges csalással magadat is becsapod.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

És a másik:

Egyre több tudós gondolja úgy, hogy a sertésinfluenza felbukkanása nem a véletlen műve (ahogy a madárinfluenzáé se). Álláspontjuk szerint a kialakulóban lévő világjárvány és a velejáró halálos esetek közvetlen következményei a kapitalista profithajhászásnak. Első olvasásra ez nem tűnik hihetőnek, mert tapasztalataink szerint a történelem folyamán időnként hatalmas, mutáción áteső vírus okozta járványok tizedelték az emberiséget. Tehát ez a valós világ egy elkerülhetetlen kellemetlensége, amivel együtt kell élnünk, ugyanúgy, mint például a földrengésekkel, cunamikkal, vagy árvizekkel. Azonban a tudományos bizonyítékok egyre inkább arra mutatnak rá, hogy az emberiség nem kifejezett szándékkal, de létrehozta a halálos vírusok létrejöttének egy mesterségesen felgyorsító eszközét, amit nagyüzemi gazdálkodásnak neveznek. Ezekben a „húsgyárakban” az olcsó sertés (csirke, marha, stb.) húsok mellett melléktermékként megjelennek a nemkívánatos vírusok is.

Annak érdekében, hogy megértsük, mi történik, össze kell hasonlítanunk a hagyományos sertéstartást és a nagyüzemi gazdálkodást. Régebben (és nálunk mind a mai napig) egy-egy paraszt gazdaságában két, de maximum húsz sertés nevelkedett. Nézzük mi történt, ha ezek egyikének a beleiben egy vírus mutáción esett át és ebből kifolyólag halálossá változott! Először is a vírusnak szembe kellett nézni a sertés immunrendszerével. Ezek a disznók szellős sertésólakban laktak, azt kaptak enni, amihez évszázadokon át hozzászoktak, és nem voltak kitéve stressz hatásnak. Következésképpen az immunrendszerük sikeresen szállt szembe a vírussal. Ha a vírus mégis túlélte az ellentámadást, akkor legrosszabb esetben a gazda állománya kipusztult és vele együtt a vírus is. Ha a sertés túlélte a támadást és vírushordozóvá vált, a fertőzés akkor se tudott messzire jutni, mert az felgyógyult sertés a böllér kése alatt végezte, és a vírusnak nem volt esélye olyan változásra, ami lehetővé tette volna az emberre való átugrását.

Most vizsgáljuk meg, mi történik, amikor egy vírus a megfelelő mutáción átesik egy nagyüzemi gazdálkodásban! Egy ilyen helyen tipikusan 6000 sertést tartanak összezsúfolva apró kalitkákban, ahol alig tudnak mozogni, egész életük alatt mesterséges tápkeveréket kapnak, és saját trágyájukat tapossák levágásukig. Néhány sertés helyett a vírusoknak sok ezer olyan sertés ad lehetőséget a mutációra, melyek folyamatosan fertőzik és újrafertőzik egymást. A saját, agyontaposott trágyájukból származó ammónia felmarja a disznók légútjait, ami a vírusok bejutását a szervezetbe megkönnyíti. Ráadásul a sertések immunrendszere csapnivaló, mert az állatok állandó stressz alatt állnak és örökös pánikban élnek, ami csak elősegíti a fertőzhetőségüket. Számukra nincs biztosítva se a friss levegő, se a napfény, amik természetes ellenálló képességüket növelné. Olyan levegőt szívnak be, ami teli van vírusokkal, tehát minden egyes levegővételnél fertőzést kaphatnak. Ha ezeket a tényeket összeadjuk, akkor kapunk egy igen kedvező helyzetet a vírus törzsek részére. Ez az oka annak, hogy a szakemberek nincsenek meglepve és azt állítják, hogy csak idő kérdése és egy szörnyű világjárvány fog végigsöpörni a Földön.

2003-ban az Amerikai Népegészségügyi Szervezet (a maga nemében a világon a legrégebbi és legnagyobb) javasolta a leírt nagyüzemi állattartás beszüntetését, mert biztosak voltak abban, hogy a mai helyzethez hasonló dolog fog történni. Az elmúlt néhány évben végeztek felméréseket ilyen nagyüzemi állattartó helyeken, és az eredmények alátámasztották a feltételezéseket. Konkrétabban megfogalmazva. Egészen biztos, hogy az agresszív influenza vírusok megjelenése és a leírt nagyüzemi állattartás között szoros összefüggés van.

Egészen mostanáig csak spekulációk léteztek, de tegnaptól kezdve (május 1.) biztosan tudjuk, honnan származik a most megjelent H1N1 vírus, amely emberek képes megölni. A Columbiai Egyetem Biológiai Központja tanulmányozta az új vírust, és azt állítják, hogy ez nem egy új humán-sertés-madár hármas influenza vírus, hanem egy korábban már ismert vírus egyszerű változata, ami a „családfa”szerint egy North Carolina-i „sertésgyár” akaratlan tenyészetéből származik.

A „sertésgyárak” profit maximalizáló körülményeit a tápokba kevert antibiotikumokkal kompenzálják. Ez a gyakorlat azonban egy fegyverkezési versenyt jelent a kórokozókkal, amelyek immunissá válnak az antibiotikumokkal szemben, aminek a vége egy szuper erős vírus, amivel szemben alig tudunk védekezni. A sertésinfluenza 1918-óta stabil volt, most pedig nagy hirtelen szupervírussá változott.

Ha ezen az állattartási gyakorlaton nem változtat az Emberiség, akkor ez a mostani sertésinfluenza járvány csak a kezdet lesz, amit további vírus inváziók hullámai fognak követni. Forrás: The Independent.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A tudományos vélemények széles skálát ölelnek fel: (1) Komoly esély van olyan metán kitörésre, ami okozhatja a globális melegedés megfutását. (2) Nem kell izgulni. A kockázat elhanyagolható, mert a tenger fenekén található metán lerakodás a helyén fog maradni. (3) Nem kell izgulni, mert a víz alatti metánszivárgás oxidálni és feloldódni fog és nem fog okozni globális hőmérséklet megfutást.

Végeredményben sok klímakutató elutasítja az ESAS lehetőséget, van, aki odáig megy, hogy még a publikált kutatási eredményeket is tagadja. Tény viszont az, hogy az IPCC elhessegette a közeli kockázat lehetőségét (aminek több oka is van).

Sajnálatos módon a legutóbbi események azt jelzik, hogy az 1)-ben felsorakoztatott esemény a legesélyesebb.

Metán Befigyelés – 2019. Október: „Ez a legerősebb szivárgás, amit eddig láthattam. Még senki se jelentett hasonlót.” Igor Semiletov professzor Tomsk Politechnikai Egyetem. Egy 4    0 napos sarki misszió után.

Metán Befigyelés – 2019. December, Madridi COP25: „Ilyet még sohase láttunk Alaszkán. Itt a maximális metán koncentráció 800 ppb volt. Most 2050 ppb és ez az érték már 4 hónapja állandó.

A kérdés az, hogy a klímával kapcsolatban ennek mi lesz a következménye. Az orosz kontinentális alapzatnál a tenger mélysége mindössze 40-100 m, ahonnan nagy méretű kitörés előfordulhat. Ennek területe megegyezik Németország, Nagy Britannia, Olaszország, és Japán területének az összegével, és teli van víz alatti metán lerakodással, ami felett a permafroszt gyors ütembe vékonyodik. (Állítja Natália Shakhova – orosz sarkkutató)

A már felszabadult gázok az ESAS-ban azt jelzik, hogy hirtelen nagymennyiségű metán szabadulhat fel, vagy destabilizált hidrátokból, vagy a permafroszt alatt összegyűlt szabad gázokból (forrás: Natália Shakhova, Geosciences, 2019. Június 5.)

A Kelet Szibériai talpazat a világ óceánjainak a legszélesebb és legsekélyebb talpazata, az innen származó metánszivárgásról feltételezik, hogy megváltoztathatja a klímát. Ennek oka az, hogy a tenger alatti permafrosztban lévő metán több százszorosa az atmoszférában jelenleg lévő metánnak (The Siberian Times, 2016. október 4. A netán kibocsátás 2014 óta jelentősen megnőtt.)

Dr. Peter Wadhams professzor legújabb könyve „Búcsúzz el a jégtől”, ami 46 év kutatási munkának egy rendkívül értékes összefoglalója, egy igazi mestermű, amiben a szerző világossá teszi, hogy a klímaváltozás nagymértékben függ attól, mi történik az Arktiszon. Ugyanis ami ma az Arktiszon történik, az nem marad a helyszínen, hatása az egész Földre kiterjed.

A szibériai kontinentális talapzattal kapcsolatban Wandhem a következőket írja: „Emlékeznünk kell arra (amit sok tudós sajnos elfelejt), hogy csak 2005-től létezik jelentősebb nyílt víz az Arktisz talapzatokon, ezért egy teljesen új helyzet állt elő, ahol egy új olvadási jelenséggel találkozhatunk.” Más szavakkal egy nagy méretű metán felszabadulás előfordulásának esélye, már 15 éve nőtt meg. Ennek ellenére ez a legkevésbé kutatott terület a Földön. Ennek egyik valószínű oka az, hogy ez a terület Oroszországhoz tartozik, és így ellenáll Nyugati befolyásolásnak. Egy másik ok az orosz kutatókkal szembeni fenntartás, elsősorban Natália Shakováról lehet szó, aki az ESAS kutatás legkiemelkedőbb tudósa.

A tudósok jelentős többségének az a véleménye, hogy az ESAS metántól nem kell tartani (ahogy ezt már írtam), mert oxidál és feloldódik, mint gáz kikerül az atmoszférába. Erre Waldham azt válaszolja, hogy a Kelet Szibériai talpazat rendkívül sekély. A 2,1 millió négyzetkilométer 75 százaléka nem éri el a 40 métert. Így a metán legnagyobb része elkerüli az oxidálást, és felér a felszínre, belépve az atmoszférába.

Mivel az ESAS az utóbbi évekbe egyre aktívabb, fontos lenne a kitörés lehetőségének a kiértékelése. Például, Wadham szerint az ESAS kitűnő szakértője Natália Shakova szerint 700 Gt metánról lehet szó. Ha egy 8 százalékos hatalmas böfögés lép fel, az 50 Gt metánt jelentene, ami a Föld átlaghőmérsékletét 0,6 °C-al dobná meg két év alatt. Ennek rendkívül negatív hatása lenne a klímára, ismeretlen, de szörnyű eredményekkel, túljutva az IPCC által veszélyes területnek nevezett 2 °C melegedésen. Ekkor következne be a mezőgazdasági termésátlagok gyors csökkenése.

Egy ESAS metán kitörés lehetősége egymagában elég lenne ahhoz, hogy a kormányok összeüljenek az ENSZ-ben, klimatikus vészhelyzet miatt, megcélozva a széndioxid kibocsátás drasztikus csökkenését. Sajnálatos módon a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) egészen más célt tűzött ki. A nyersolaj kitermelést 120 százalékkal akarják növelni 2030-ra. Ez mellett India és Kína a széntüzelés növelését tervezi.

Utóirat: Ennek a metán kitörésnek az esélye meglehetősen nagy, legalább 50 százalék az üledék, vizsgálatok szerint, amit azok végeznek, akik tudják, miről beszélnek. (Natália Shakhova és Igor Semiletov). Ha bekövetkezik, hatása gigantikus lesz. Az Arktisz tengerfenéken lévő metán kitörésének kockázata a legnagyobb, amivel az emberiségnek szembe kell nézni. Akkor pedig miért nem történik semmi ezzel kapcsolatban? Miért nem vetik rá magukat a témára a klímakutatók? És miért van az, hogy az IPCC is alig tesz róla említést? Úgy tűnik, nem csak azok kerülik a témát, akik klímatagadók, hanem azok is, akik Arktisz kutatóknak vallják magukat.

A munkaalap szerzője: Robert Hunziker, aki Los Angeles-ben él, és itt érhető el: rlhunziker@gmail.com.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

__________________________________________________________________________

Az eredeti cikk szerzője: Philip Giraldi, aki korábban CIA terrorelhárítási specialista volt. Mint titkosszolgálati tiszt 19 éven át szolgált Törökországban, Olaszországban, Németországban, és Spanyolországban. 1992-ben a Barcelonai Olimpián CIA főnök volt, és az első amerikai, aki 2001 decemberében belépett Afganisztánba. A Washingtoni Nemzetérdekű Tanács Műveleti Igazgatója, mely csoport Amerika közel keleti politikájának a megsegítésére alakult az amerikai értékek és érdekekkel összhangban. Cikke először az American Herald Tribune –ben jelent meg.

__________________________________________________________________________

Who Targeted Ukraine Airlines Flight 752?

Iran Shot It Down But There May Be More to the Story

By Philip Giraldi

The claim that Major General Qassem Soleimani was a “terrorist” on a mission to carry out an “imminent” attack that would kill hundreds of Americans turned out to be a lie, so why should one believe anything else relating to recent developments in Iran and Iraq? To be sure, Ukraine International Airlines Flight 752 departing from Tehran’s Imam Khomeini International Airport on the morning of January 8^th with 176 passengers and crew on board was shot down by Iranian air defenses, something which the government of the Islamic Republic has admitted, but there just might  be considerably more to the story involving cyberwarfare carried out by the U.S. and possibly Israeli governments.

To be sure, the Iranian air defenses were on high alert fearing an American attack in the wake of the U.S. government’s assassination of Soleimani on January 3^rd followed by a missile strike from Iran directed against two U.S. bases in Iraq. In spite of the tension and the escalation, the Iranian government did not shut down the country’s airspace. Civilian passenger flights were still departing and arriving in Tehran, almost certainly an error in judgment on the part of the airport authorities. Inexplicably, civilian aircraft continued to take off and land even after Flight 752 was shot down.

Fifty-seven of the passengers on the flight were Canadians of Iranian descent, leading Prime Minister Justin Trudeau to point the finger both at the Iranian government for its carelessness and also at Washington, observing angrily that the Trump Administration had deliberately and recklessly sought to “escalate tensions” with Iran through an attack near Baghdad Airport, heedless of the impact on travelers and other civilians in the region.

What seems to have been a case of bad judgements and human error does, however, include some elements that have yet to be explained. The Iranian missile operator reportedly experienced considerable “jamming” and the planes transponder switched off and stopped transmitting several minutes before the missiles were launched. There were also problems with the communication network of the air defense command, which may have been related.

The electronic jamming coming from an unknown source meant that the air defense system was placed on manual operation, relying on human intervention to launch. The human role meant that an operator had to make a quick judgment in a pressure situation in which he had only moments to react. The shutdown of the transponder, which would have automatically signaled to the operator and Tor electronics that the plane was civilian, instead automatically indicated that it was hostile. The operator, having been particularly briefed on the possibility of incoming American cruise missiles, then fired.

The two missiles that brought the plane down came from a Russian-made system designated SA-15 by NATO and called Tor by the Russians. Its eight missiles are normally mounted on a tracked vehicle. The system includes both radar to detect and track targets as well as an independent launch system, which includes an Identification Friend or Foe (IFF) system functionality capable of reading call signs and transponder signals to prevent accidents. Given what happened on that morning in Tehran, it is plausible to assume that something or someone deliberately interfered with both the Iranian air defenses and with the transponder on the airplane, possibly as part of an attempt to create an aviation accident that would be attributed to the Iranian government.

The SA-15 Tor defense system used by Iran has one major vulnerability. It can be hacked or „spoofed,” permitting an intruder to impersonate a legitimate user and take control. The United States Navy and Air Force reportedly have developed technologies “that can fool enemy radar systems with false and deceptively moving targets.” Fooling the system also means fooling the operator. The Guardian has also reported independently  how the United States military has long been developing systems that can from a distance alter the electronics and targeting of Iran’s available missiles.

The same technology can, of course, be used to alter or even mask the transponder on a civilian airliner in such a fashion as to send false information about identity and location. The United States has the cyber and electronic warfare capability to both jam and alter signals relating to both airliner transponders and to the Iranian air defenses. Israel presumably has the same ability. Joe Quinn at Sott.net also notes an interested back story to those photos and video footage that have appeared in the New York Times and elsewhere showing the Iranian missile launch, the impact with the plane and the remains after the crash, to include the missile remains. They appeared on January 9^th, in an Instagram account called ‘Rich Kids of Tehran‘. Quinn asks how the Rich Kids happened to be in “a low-income housing estate on the city’s outskirts [near the airport] at 6 a.m. on the morning of January 8^th with cameras pointed at the right part of the sky in time to capture a missile hitting a Ukrainian passenger plane…?”

Put together the Rich Kids and the possibility of electronic warfare and it all suggests a premeditated and carefully planned event of which the Soleimani assassination was only a part. There have been riots in Iran subsequent to the shooting down of the plane, blaming the government for its ineptitude. Some of the people in the street are clearly calling for the goal long sought by the United States and Israel, i.e. “regime change.” If nothing else, Iran, which was widely seen as the victim in the killing of Soleimani, is being depicted in much of the international media as little more than another unprincipled actor with blood on its hands. There is much still to explain about the downing of Ukrainian International Airlines Flight 752.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Na és ez: “Their economy is crashing, and their people are suffering. He should be very careful with his words!” Fordítás: A gazdaságuk romokban hever, emberei szenvednek. Óvatosabban kellene bánnia a szavaival. Na és mik voltak ezek a szavak? Ali Khamenei ajatollah az amerikai politikusokat simán bohócoknak nevezte, ami szerintem Trump esetében megállja a helyét.

Az ajatollah-nak se kellett kölcsön kérni egy kis kamaszkodást. Közölte, hogy a legjelesebb, és legerősebb iráni vezérrel nem mertek szembeszállni a csatatéren, orvul le kellett mészárolniuk.

Természetesen Trump nem akart lemaradni, ezért előállt a következőkkel: “noble people of Iran, who love America, deserve a government that will help them achieve their dreams,” Fordítás: Irán nemes polgárai, akik szeretik Amerikát, megérdemelnek egy olyan kormányt, aki segíti őket, hogy megvalósítsák álmaikat. Hmmm, jó kis propaganda szöveg. 20 éves koromban az ilyet én is beszoptam és szorgalmasan jártam az amerikai követség könyvtárába a Várba. Anyámék tervezték, hogy kimegyünk Amerikába és nyitnak New Yorkban egy gulyás bárt. Egy kis naivitásért mi se mentünk a szomszédba.

Csakhogy Trump nem tudta abbahagyni: „Instead of leading Iran toward ruin, its leaders should abandon terror and Make Iran Great Again!”  Fordítás: Ahelyett, hogy Iránt a romlásba vezetik, vezetőinek hátat kellene fordítania a terrornak és Iránt újra naggyá kellene tenniük. Azt persze nem teszik hozzá, hogy Irán „romlását” ők okozzák gazdasági terrorral, amit embargónak neveznek.

A végén Khamenei  komolyra fogta a szót: The villainous US gov repeatedly says that they are standing by the Iranian ppl. They lie. If you are standing by the Iranian ppl, it is only to stab them in the heart with your venomous daggers. Of course, you have so far failed to do so, and you will cetinl continue to fail. Fordítás: A gonosz amerikai kormány azt állítja, hogy az iráni emberek oldalán állnak. Hazudnak. Ha az iráni emberek oldalán állnak, az csak azért van, hogy szíven szúrhassák őket mérgezett tőrjeikkel. Természetesen ez eddig nem sikerült, és egészen biztos továbbra se fog sikerülni.

Jól elvannak! Nem kellenek ide diplomaták. Megteszi egy felnőtt  méretű homokozó.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

For decades, the U.S. military—and its adversaries—have coveted missiles that travel at hypersonic speed, generally defined as Mach 5 or greater. Intercontinental ballistic missiles (ICBMs) meet that definition when they re-enter the atmosphere from space. But because they arc along a predictable ballistic path, like a bullet, they lack the element of surprise. In contrast, hypersonic weapons such as China’s waverider maneuver aerodynamically, enabling them to dodge defenses and keep an adversary guessing about the target.

Since the dawn of the Cold War, the Pentagon has periodically thrown its weight behind the development of maneuverable hypersonic weapons, only to shy away when technological hurdles such as propulsion, control, and heat resistance proved daunting. “You see a flurry of activity, a lot of investment, and then we conclude it’s a bridge too far,” says aerospace engineer Mark Lewis, director of defense research and engineering for modernization at the U.S. Department of Defense (DOD). “The community was underfunded and largely forgotten for many years,” adds Daniel DeLaurentis, director of Purdue University’s Institute for Global Security and Defense Innovation.

Now, DOD is leading a new charge, pouring more than $1 billion annually into hypersonic research. Competition from ambitious programs in China and Russia is a key motivator. Although hype and secrecy muddy the picture, all three nations appear to have made substantial progress in overcoming key obstacles, such as protecting hypersonic craft from savage frictional heating. Russia recently unveiled a weapon called the Kinzhal, said to reach Mach 10 under its own power, and another that is boosted by a rocket to an astonishing Mach 27. China showed off a rocket-boosted hypersonic glide vehicle (HGV) of its own, the Dongfeng-17, in a recent military parade. The United States, meanwhile, is testing several hypersonic weapons. “It’s a race to the Moon sort of thing,” says Iain Boyd, an aerospace engineer at the University of Colorado, Boulder. “National pride is at stake.”

This new arms race promises to upend strategic calculations. Russian officials have cast nuclear-armed hypersonic craft as a hedge against future U.S. prowess at shooting down ICBMs, which could undermine nuclear deterrence.

China’s military, in contrast, sees hypersonic weapons (as well as cyberwarfare and electromagnetic pulse strikes) as an “assassin’s mace”: a folklore term for a weapon that gives an advantage against a better-armed foe, says Larry Wortzel, a senior fellow at the American Foreign Policy Council who serves on the U.S.-China Economic and Security Review Commission. If tensions were to spike over Taiwan or the South China Sea, for instance, China might be tempted to launch preemptive strikes with conventional hypersonic weapons that could cripple U.S. forces in the Pacific Ocean, Wortzel says. China’s hypersonic weapons, he warns, “seem deliberately targeted at upending the tenuous strategic stability that has been in place since the end of the Cold War.”

For now, maneuverability at hypersonic speeds makes the weapons nearly impossible to shoot down—“unstoppable,” as a headline in The New York Times put it last summer. But, “Unstoppable today does not mean unstoppable tomorrow,” says Shari Feth, a materials engineer at the U.S. Missile Defense Agency (MDA). She’s at the vanguard of U.S. efforts to field countermeasures against hypersonic weapons. “There are technologies that could be developed that could be used for a more robust defense,” Feth says. “But we have more work to do to get there.”

The United States has spent decades trying to get hypersonic flight right. The first vehicle to exceed Mach 5 was a two-stage rocket, dubbed Project Bumper, launched in 1949. After four failed tests, the V-2 rocket lifted off from a missile range in New Mexico, releasing a second-stage sounding rocket that attained Mach 6.7.

Project Bumper and subsequent efforts laid bare the daunting challenges. “This is a very unforgiving realm,” says Lewis, who served as chief scientist of the U.S. Air Force from 2004 to 2008. “You’re flying under extraordinary conditions”—extreme velocities, forces, and temperatures. The hypersonic threshold of Mach 5 is arbitrary, but at those speeds, he says, “temperatures start to get high enough to worry about.”

International Space Station(~400 km) ICBM ballistic trajectory(up to 1200 km) Atmosphere(~100 km) Target Launch Hypersonic glider trajectory(~40 to 100 km) Hypersonic cruise missiletrajectory (~20 to 30 km) Turbofan Air speed(Mach) Hypersonic flight Hypersonic glide vehicle Hypersonic cruise missile 0 5 1 10 15 20 25 30 Turbojet Scramjet Glider Fast strike Since the dawn of the Cold War, militaries have strived for weapons that canmaneuver at hypersonic speed, defined as Mach 5 (five times the speed of sound) or greater. Although hype and secrecy muddy the picture, China, Russia, and the United States all appear to have made big strides in overcoming key obstacles. In the turbofan engines ofcommercial jetliners, thrust comesfrom the jet exhaust and fromair swept past the combustionchamber by fans. Such enginesare not designed to handle shockwaves generated by air movingfaster than sound. Hypersonic cruisemissiles instead use a supersoniccombustion ramjet, or scramjet. From fans to scrams Scramjet engines are little more than an open tube. But at hypersonic speeds, air molecules spend milliseconds in the tube—scant time for fuel and air to mix properly. Simple yet complex Bypassair Exhaust Turbofan Commercialairliner Hypersonic cruise missile Bypass fan Cowling Compressor Fuel injection Supersoniccombustion Center body Supersonic aircompression Supersonic intake Inlet shockwaves Turbine Because intercontinental ballisticmissiles (ICBMs) arc along a ballisticpath, they lack the element of surprise.In contrast, hypersonic weapons aremaneuverable and fly at lower altitudes,evading radar and dodging defenses. Bobbing and weaving

The heating depends on factors such as the vehicle’s speed and contours. When a space shuttle returning from orbit hit the upper atmosphere at Mach 25, its blunt leading edges heated to 1400°C, which a skin of carbon-carbon composites helped it withstand. Newer hypersonic craft tend to have sharper edges—in part to assist with maneuverability—that can exceed 2000°C. Turbulence can make things worse. At hypersonic speeds, the boundary layer around the vehicle thickens, and a smooth, laminar flow can suddenly break up into eddies and swirls that cause temperature spikes on the vehicle’s skin. “We’ve devoted a lot of fundamental research to figure out when that occurs,” Lewis says. A vehicle’s survival, he says, requires resilient superalloys and ultra–high-temperature ceramics. And perhaps novel coolants. For example, a team at the U.S. Naval Research Laboratory has devised a liquid sodium system that drains heat from a leading edge through continuous evaporation and condensation.

High air speeds also pose challenges for engines on HCMs, which unlike HGVs have their own power plants. HCMs use a supersonic combustion ramjet, or “scramjet,” to accelerate. “It’s the simplest type of jet engine you could ever imagine … just an open tube” in which air mixes with fuel, Lewis says. “It’s also perhaps the most complicated type you can imagine because of the extreme conditions under which it operates.”

At hypersonic speeds, air molecules spend milliseconds in the engine tube—scant time for fuel and air to mix properly. And when a vehicle pitches and yaws, airflow into the engine changes, which can result in uneven combustion and thrust. Tweaks to get a better burn have ramifications for, say, how the aircraft withstands shock waves. “Everything is incredibly coupled. You are designing a fully integrated vehicle,” Lewis says. It took the United States 46 years to realize its first working scramjet: NASA’s $230 million X-43a, an uncrewed vehicle that flew in 2004.

HGVs pose other challenges. The rocket that carries the glider reaches speeds far greater than those of an HCM, meaning engineers must use materials that are even more resistant to heat. Still, HGVs are easier to maneuver because they lack a scramjet, with its acute sensitivity to pitch and yaw. “It almost becomes a religious discussion—rockets versus air breathing,” Lewis says. “The ultimate answer is we probably want both.”

The United States has not yet fielded either. After decades of fits and starts, any advantage that U.S. hypersonic R&D once held has largely eroded away. Its wind tunnels and other testing infrastructure are aging. And challenges such as tweaking designs to ensure engine walls don’t melt have slowed progress on scramjets, Lewis says. “Today we are further away from routine scramjet flight than we were 10 years ago.”

From a base in the Ural Mountains on 26 December 2018, Russia’s armed forces launched a ballistic missile carrying an HGV called Avangard. After separating from its carrier in the stratosphere, the HGV zigzagged 6000 kilometers across Siberia at a searing Mach 27, Russian officials claimed, then smashed into a target on the Kamchatka Peninsula. Afterward, a beaming Russian President Vladimir Putin called Avangard “the perfect New Year’s gift for the country.” Russia’s defense ministry announced last month that it has put the nuclear-armed HGV into combat duty—allowing Putin to claim that Russia is the first country armed with hypersonic weapons.

Russian boasts along with Chinese advances have sounded the alarm in the United States. Congress will pour more than $1 billion into military hypersonic research this year and has created a new university consortium to do basic studies. “Our work on hypersonics has really ramped up,” says Jonathan Poggie, an aerospace engineer at Purdue. His team models low-frequency shock waves “that pound on a vehicle like a hammer.”

The rising military stakes have prompted the Pentagon to consider classifying some basic hypersonic research. DOD “is very concerned about educating our enemies,” Poggie says. “They are in the middle of trying to draw these red lines,” Boyd adds. But, “If we overclassify,” he warns, “there are a number of domino effects. You’d be stifling innovation. Inevitably, that means fewer new ideas.”

A veil of secrecy is also descending in Russia, which has produced “a rich body of hypersonic literature,” Lewis says. Security officials there recently charged two scientists with treason for sharing findings with European collaborators; the data had been approved for release but then declared secret 5 years later.

China, in contrast, has been surprisingly open about its research. “The Chinese are trying to establish prestige in the field,” Lewis says. The nation has invested heavily in facilities, including sophisticated wind tunnels and shock tubes that use blast waves to study hypersonic flows. “Ten years ago, they were duplicating what others had done,” Boyd says. “Now, they’re publishing innovative ideas.” At a 2017 hypersonic conference in Xiamen, China, Chinese scientists presented more than 250 papers—about 10 times the number presented by U.S. researchers.

“You see papers you’d think they wouldn’t publish in the open literature,” Poggie says. One is a recent analysis from the China Aerodynamics Research and Development Center showing that the plume of ionized gas, or plasma, left by a hypersonic vehicle is more visible on radar than the vehicle itself. That implies radar could give early warning of an incoming weapon.

Other nations are chasing the trio of leaders—or teaming up with them. Australia is collaborating with the United States on a Mach 8 HGV, and India with Russia on a Mach 7 HCM. France intends to field an HCM by 2022, and Japan is aiming for an HGV in 2026, the U.S. Congressional Research Service noted in a July 2019 report.

The United States is largely defenseless against such weapons, at least for now, in part because it can’t track them. U.S. military satellites are vigilant for flashes that reveal launches of ICBMs and cruise missiles. But they would probably lose track of even a rocket-boosted hypersonic weapon soon after it detaches from its booster, analysts say. To avoid “shooting blindly … you need to continue to track it when it starts doing these maneuvers in the atmosphere,” says Thomas Karako, director of the Missile Defense Project at the Center for Strategic & International Studies.

To remedy that shortcoming, the Pentagon plans to launch hundreds of small satellites with sensors capable of tracking heat sources an order of magnitude cooler than rocket boosters. “By proliferating them, you make it impossible to take them all out,” Karako says. The full Hypersonic and Ballistic Tracking Space Sensor network could be up and running by 2030, he adds. (The satellites would also be used to help guide U.S. hypersonic weapons.)

Once you have such sensors, “we can find a way to build the interceptors,” Karako says. Current missile defense interceptors aim to destroy ICBMs near their apex in the upper atmosphere, much higher than a hypersonic weapon flies, and they aren’t maneuverable enough to hit a swerving target. “You’ll need interceptors with more divert capability than we have,” Karako says.

MDA is exploring various approaches that would enable interceptors to “overmatch” incoming weapons, Feth says. One possibility, she says, is to fly faster—a tall order that would demand new lightweight, heat-resistant composites and alloys.

Interceptors could destroy a hypersonic vehicle either by colliding with it or by detonating a warhead nearby. But MDA is also exploring using directed energy: lasers, neutral particle beams, and microwaves or radio waves. Directed-energy countermeasures were floated in the 1980s as elements of the United States’s “Star Wars” missile defense shield—then abandoned. Four decades later, “They are more plausible,” Karako says. Still, MDA recently scrapped plans to test a prototype 500-kilowatt airborne laser by 2025 and to develop a space-based neutral particle beam.

Even as defense scientists search for ways to thwart a hypersonic attack, diplomats and nonproliferation experts are discussing how to limit—or even outlaw—the disruptive technology. “Hypersonic weapons are primed for arms control,” argues Ankit Panda, senior fellow on the Defense Posture Project at the Federation of American Scientists, a think tank. The United Nations Office for Disarmament Affairs weighed in last year with a report exploring arms control scenarios, blasting what it called a “blinkered pursuit of a novel technology with as-yet-unproven military utility,”

Arms control treaties, however, are hardly in vogue these days. And with China, Russia, and the United States egging each other on with one high-profile test after another, the hypersonic arms race seems likely to accelerate.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Itt az látható, hogy 2019. csak egy hajszállal maradt le 2016-től, ami egy szuper El Nino év volt, míg 2019. mindössze El Nino semleges volt. Ebből az várható, ha 2020. El Nino lenne, akkor az északi féltekén, vagyis nálunk orbitális melegre lehetne számítani. Ez különben jelenleg a déli féltekén El Nino nélkül is megvan. Az ausztrál tüzekről nem lehet nem tudni. Különben Ausztráliában azt láthatjuk, ami a mi sorsunk is lesz, ki tudja hány év múlva, mikor. De Ausztrália mellett ott van Brazília. A jelzések szerint január 9.-én, Rio de Janeiro-ban 54,8 °C meleget éreztek az emberek: https://riotimesonline.com/brazil-news/rio-de-janeiro/rio-de-janeiro-records-heat-index-of-54,8°C-this-saturday/.

Mindeközben a klíma értesítéseket ilyesmivel zárják le: Global governments plan to increase fossil fuels by 120% by 2030, including the US, China, Russia, Saudi Arabia, India, Canada, and Australia. Ami így hangzik magyarul: A kormányok azt tervezik, hogy a fossziliákat 2030-ra 120 százalékkal növelik. Ideértve USA-t, Kínát, Oroszországot, Szad Arábiát, Indiát, Kanadát, és Ausztráliát. Nem hiszem, hogy pesszimizmus beszélne belőlem, de ilyen kormányok mellett, milyen lehetőségünk van a túlélésre?

Az Arctic News tegnap újra felvetette: Could Humans Go Extinct Within Years? vagyis: Néhány év alatt az emberiség kihalhat-e? És az a vélemény, hogy minden a metántól függ.

Peak methane levels as high as 2670 ppb were recorded by the MetOp-1 satellite on January 2, 2020 pm at 469 mb, at the East Siberian Arctic Shelf. – Kelet Szibéria felett a MetOp-1 műhold január 2.-án, 469 mg magasságban 2670 ppb metán szintet mért.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Szerző: Peter Andrews Londonban élő ír újságíró, genetikus, diplomáját az Univesity of Glasgow-ban szerezte.

Szennyezés, ülő életmód, szójabab, de még a társadalom feminalizálását (elnőiesedését) is felhozták a tesztoszteron krízis okaként. Az amerikai népesség jövője függ tőle szó szerint.

Köztudott, hogy a tesztoszteron a férfi hormon, ami a fiúból férfit csinál. Pubertás korban beindítja a másodlagos nemi jelleg kifejlődését: megerősödik az izom és a csont, mélyül a hangszín, beindul a testszőrzet növekedése.

Egy új tanulmány szerint kiderült, hogy a tesztoszteron kb. 1999 óta krízisben van Amerikában. Több mint 4000 férfinél mérték meg a szérum tesztoszteron szintjét 15 és 39 életév között. Az eredmény félreérthetetlen. Az elmúlt két évtizedben a csökkenés több mint 25 százalékos volt.

Nem meglepő tehát, hogy a spermaszámlálásnál zuhanást tapasztaltak az elmúlt évek folyamán. Mivel a herék termelik mint a tesztoszteront, mint pedig a spermiumokat, valószínű, hogy a laptopok kerültek túl közel a herékhez.

A hím aktivisták felvetnek néhány valószínűséget: az élelmiszerekben, és az ivóvízben található hormonok, a mindenütt jelenlévő pornográfia, szójabab töltőanyag. De ezek egyenkénti vizsgálata nem hozott eredményt. A mozgásszegény, ülő életstílus egészen biztos szolgáltat okot, de mindent nem magyaráz meg. Az elhízás lehet egy ok, de a vizsgálatba vontak között különváltan nézték a normál BTI-vel rendelkezőket. Nem oldotta meg a rejtélyt.

Érdekes hipotézis  a társadalmi feminizáció, amit akkor is nehéz lenne vizsgálni, ha politikailag nem lenne inkorrekt. Vajon, ha a korábban hím domináns munkaerő piacra beáramlott nők megváltoztatták a férfiak hormonháztartását? Hosszú távon ez teljesen elképzelhető. A munkahelyeken, de még a családi életben is a férfi agresszivitás, a férfiak közötti versengés, a „férfias viselkedés” visszaszorítás nagyon is kihathat a hormontermelésre. Valamit –  valamiért.

Miért pont Amerika? Nyugat Európa semmiben se különbözik hiper-feminizált társadalmával. Csakhogy ott ilyen felmérés még nem volt, pedig igen nagy szükség lenne rá. Mint ahogy arra a szükség lenne, hogy Amerikában felmérjék a férfiak szérumában lévő ösztrogén (női hormon) mennyiségét is. És az amerikai nők szérumában található tesztoszteron mennyiségét.

Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy ez egy szomorú hír, mert nem csak a termékenység csökkenésről lehet szó, de a tesztoszteron csökkenés kihathat az élettartamra is, növelheti a halál kockázatát. Azt is lehetne állítani, hogy a csökkenő tesztoszteron szint tökéletes metafora az amerikai férfiasság egzisztenciális krízisére.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A megfigyelők szerint az okok változnak. Vannak, akik gyerekkoruk óta utálják saját nemüket. Akadnak, akik tinédzser korukban döbbennek rá, hogy „nem ezt a lovat akarják”. Megint mások komoly mentális problémával küszködnek. Sok lány mindig is úgy érezte, hogy ő egy kissé más, mint a többi, és amikor jön a pubertás, nem tud beilleszkedni, kellemetlennek érzi az emlők növekedését, az elnőiesedést.

A sebészek morognak, hogy hibátlan, egészséges szervek eltávolítása nem vicc, főleg, hogy nem állíthatók vissza. De hiába, a túlzásba vitt liberalizmus egyre szedi az áldozatokat a felnövekvő fiatal nemzedék soraiban. Ma már semmi se lehetetlen, ami csak részben igaz. És akkor nem beszéltünk arról, hogy a műtétek nem tökéletesek. Emlőket, hímvesszőt, heréket el lehet távolítani, de normálisan funkcionáló nemi szerveket létrehozni lehetetlen.

Viszont régről tudjuk, hogy a divattól a fiatalokat visszatartani szinte lehetetlen, legyen az pirszing, tetoválás, vagy nemi szerv átszabás.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A magyar kiadás gondozója még azt is állítja, hogy a szerző tudományos esszékben számolt be felfedezéseiről, vagyis a fák titokzatos világáról. Kapkodom a fejem. Olyan érzésem támad, mintha valaki lóvá akarna tenni, és kajánul figyel, amikor olvasom az ajánlásokat. Például ezt: Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba (milyen lírai). Az ajánlás oly komoly hangot üt meg, hogy erősen igénybe veszi józan ítélőképességemet. Ez például: A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. „Tudományos esszé” hogy oda ne rohanjak.

Ez egy új keletű jelenség tipikus képviselője. Az emberek totálisan meg vannak zavarodva. Nem tudják hová forduljanak hiteles információkért, pont akkor, amikor az emberiségnek a legnagyobb szüksége lenne rá. Az Internet teljesen felforgatta a világot, mert boldog-boldogtalan feltehet bármit, ami eszébe jut. És az emberi fantázia közel végtelen. Közben az oktatás színvonal folyamatosan zuhan. Lapos föld, űrbéli emberek vannak közöttünk, egymással beszélgető fák,  perpetuum mobile, stb. Minden hihető szintben van feltüntetve. Ezekhez képest a klasszikus ezoterika a lélekkel és a túlvilággal simán ténynek fogadható fel azoknak, akik egész nap a TV előtt ülve ismerkednek az őket körülvevő világgal celeb imádat közepette. A műveltségi vetélkedőben ilyen kérdésre válaszolva: Ki írta a Himnuszt? (Felkínált válaszok: Arany János, Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály) Ha a néző a felsoroltak közül ki tudja választani Kölcseyt, akkor hatalmas taps közepette ajándékot kap, de nem ám könyvet. Frászt, DVD-t, hátha már nem tud olvasni, vagy elfelejtett. Ki is házalt „kiművelt emberfők” után? Na jó, elárulom, aki megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Éppen most verik szét. Hülyüljenek az emberek. Elég ha két hurka zabálása közben kisüstit tudnak főzni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Két orosz asztrofizikus nyilvánosságra hozott egy kozmológiai elméletet, amely megmagyarázza a világmindenség expanzióját a titokzatos „sötét energia” szükségessége nélkül, szembefordulva számtalan kortárssal.

A sötét energiának évtizedeken keresztül helykitöltő szerepe volt a világmindenség megértésében, mert átívelt egy jelenség megmagyarázásán, de Artyom Astashenok professzor és tanítványa Aleksander Tepliakov a Baltik Szövetségi Egyetemen úgy gondolják, hogy sikerült feltörniük a talányt. A kutatásuk eredményét az International Journal of Modern Physics-ben publikálták.

A világmindenség általuk felállított modelljében a folyamatosan fennálló téridő expanzió megmagyarázható a zavarba ejtő és megfoghatatlan sötét energia feltételezése nélkül, a Casimir effektus alkalmazásával, ami leírja a vákuumba elhelyezett két fémlemez között fellépő húzó erőt.

A kutatók a modelljukat összehasonlították a végesnek felfogott Földdel, aminek határait nem szükségszerűen láthatjuk. A Föld esetében két dimenziót síkkal állunk szemben. Ezt kell kivetíteni a világmindenségre, ahol háromdimenziós tér van a saját határaival, ami többnyire alig érzékelhető.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Among the most disturbing political phenomena of our times is the emergence in the newly created state of Israel of the “Freedom Party” (Tnuat Haherut), a political party closely akin in its organization, methods, political philosophy and social appeal to the Nazi and Fascist parties. It was formed out of the membership and following of the former Irgun Zvai Leumi, a terrorist, right-wing, chauvinist organization in Palestine.

The current visit of Menachem Begin, leader of this party, to the United States is obviously calculated to give the impression of American support for his party in the coming Israeli elections, and to cement political ties with conservative Zionist elements in the United States. Several Americans of national repute have lent their names to welcome his visit. It is inconceivable that those who oppose fascism throughout the world, if correctly informed as to Mr. Begin’s political record and perspectives, could add their names and support to the movement he represents.

Before irreparable damage is done by way of financial contributions, public manifestations in Begin’s behalf, and the creation in Palestine of the impression that a large segment of America supports Fascist elements in Israel, the American public must be informed as to the record and objectives of Mr. Begin and his movement.

The public avowals of Begin’s party are no guide whatever to its actual character. Today they speak of freedom, democracy and anti-imperialism, whereas until recently they openly preached the doctrine of the Fascist state. It is in its actions that the terrorist party betrays its real character; from its past actions we can judge what it may be expected to do in the future.

A shocking example was their behavior in the Arab village of Deir Yassin. This village, off the main roads and surrounded by Jewish lands, had taken no part in the war, and had even fought off Arab bands who wanted to use the village as their base. On April 9 (THE NEW YORK TIMES), terrorist bands attacked this peaceful village, which was not a military objective in the fighting, killed most of its inhabitants (240 men, women, and children) and kept a few of them alive to parade as captives through the streets of Jerusalem. Most of the Jewish community was horrified at the deed, and the Jewish Agency sent a telegram of apology to King Abdullah of Trans-Jordan. But the terrorists, far from being ashamed of their act, were proud of this massacre, publicized it widely, and invited all the foreign correspondents present in the country to view the heaped corpses and the general havoc at Deir Yassin.

The Deir Yassin incident exemplifies the character and actions of the Freedom Party.

Within the Jewish community they have preached an admixture of ultranationalism, religious mysticism, and racial superiority. Like other Fascist parties they have been used to break strikes, and have themselves pressed for the destruction of free trade unions. In their stead they have proposed corporate unions on the Italian Fascist model.

During the last years of sporadic anti-British violence, the IZL and Stern groups inaugurated a reign of terror in the Palestine Jewish community. Teachers were beaten up for speaking against them, adults were shot for not letting their children join them. By gangster methods, beatings, window-smashing, and wide-spread robberies, the terrorists intimidated the population and exacted a heavy tribute.

The people of the Freedom Party have had no part in the constructive achievements in Palestine. They have reclaimed no land, built no settlements, and only detracted from the Jewish defense activity. Their much-publicized immigration endeavors were minute, and devoted mainly to bringing in Fascist compatriots.

Discrepancies Seen

The discrepancies between the bold claims now being made by Begin and his party, and their record of past performance in Palestine bear the imprint of no ordinary political party. This is the unmistakable stamp of a Fascist party for whom terrorism (against Jews, Arabs, and British alike), and misrepresentation are means, and a “Leader State” is the goal.

In the light of the foregoing considerations, it is imperative that the truth about Mr. Begin and his movement be made known in this country. It is all the more tragic that the top leadership of American Zionism has refused to campaign against Begin’s efforts, or even to expose to its own constituents the dangers to Israel from support to Begin.

The undersigned therefore take this means of publicly presenting a few salient facts concerning Begin and his party; and of urging all concerned not to support this latest manifestation of fascism.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Kászem Szoleimanit a Forradalmi Gárda karizmatikus tábornokát Trump parancsára tőrbe csalták, megölték iraki területen még pedig úgy, hogy ehhez az iraki miniszterelnököt is felhasználták. Egy elképesztő pofon az iszlám köztársaságnak, de egyúttal kifejezetten meggondolatlan, sőt hülye diplomatikai lépés – ha ezt a kifejezést egyáltalán lehet használni. Irán egyszerűen nem tehetett mást, mint előállt egy minimális megtorló lépéssel. Szoleimani meggyilkolása után a világ remegve várta lesz-e viszont válasz, Trump lép-e tovább a III. világháború felé.

Erről nekem eszembe jut, hogy 3 év után Damu Roland szabadult a börtönéből, aki a bírói ítélet szerint erőszakosan közösült a nőjével. Egy olyan szeretővel közösülni erőszakosan, akit elhagyok, meglehetősen érthetetlen. Az együttélés jogilag azonos a házassággal. Egy házasságon belül mindkét félnek kutya kötelessége szexszelni, amikor erre a másik igényt tart. Ha valamelyik fél erőszakoskodik, azt nem lehet erőszaknak nevezni. Ezt a feministák tagadják, de a felfogást egy bírónak illik figyelembe venni. Egy vadidegen támadásából származó erőszakoskodás a ligetbe, nem egyenértékű a barát erőszakoskodásával. Ha ilyen egyáltalán volt.

Ugyanis Damu Roland megunta szeretőjét, vagy csak annak nagyravágyását. Ha akarok még vele közösülni, akkor nem hagyja el. Ha elhagyja, mi a fészkes fenének akar vele közösülni. Ezt kérdezte Damu Roland is a bírónőtől, aki erre nem tudott válaszolni, mert ő nő, nem pedig férfi. Ezért se a férfi lelket, se a férfi logikát nem ismeri. Sajnos a saját szakmáját se ismeri, mert az első számú szabály (ami szerint minden kétséget kizárva lehet csak valakit elítéli) valahogy kiment a fejéből. Ugyanis tanú nem volt, a nő azt mondta meg lett erőszakolva, a férfi azt, hogy ő nem erőszakolt. Egy:egy! A bírónő megkérdezte önmagától, van kétséged, és mindjárt válaszolt is rá, nincs kétségem. A nő mond igazat, amire bizonyíték, hogy hamarosan nagyon gazdag lesz, és aki mögött ennyi pénz áll, az egészen biztos nem hazudik. Éljen a független és korrupció mentes magyar bíróság. Isten engem úgy segélyen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A német és görög tudósok által végzett, a Science-ben publikáltak, új kutatás lényege, a neuronok végére – amit dendritnek neveznek – küldött és oda érkezett jelekkel kapcsolatos. Az agy ezen része által áteresztett információ a kulcsa annak, miként fog az agy dönteni egy létrehozandó akcióról.

Emberi agysejtek metszetével dolgozva, a csoport nem várt bonyolultságú elektromos aktivitást talált az emberi piramis neuronok dendriteiben. Az aktivitás modellezésénél azt találták, hogy egyetlen neuron képes volt olyan számítási problémák megoldására amihez, úgy gondolták, hogy sokkal több agyi tevékenységre lenne szükség.

Tibor bá’: És tessék mondani, hol van a lélek?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Erre fel az ausztrál meteorológiai intézet nyilvánosságra hozott egy grafikont (itt alul), amit magyarosítottam.

Ha egy kicsit áttanulmányozod a képet, akkor kiderül, hogy kb 1980 óta Ausztrália folyamatosan egyre melegebb és egyre szárazabb. Tehát a folyamat mozgásban van, ami egybe esik a globális klímaváltozás tényével.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek E-mailben. Az lesz előfizető, aki legalább 10.000 forint adománnyal hozzájárul a honlap fenntartásához.

___________________________________________________________________________

U.S. Will Come To Regret Its Assassination of Qassim Soleimani

By Moon Of Alabama

Today the U.S. declared war on Iran and Iraq. War is what it will get.

Earlier today a U.S. drone or helicopter killed Major General Qassim Soleimani, the famous commander of the Iranian Quds (‘Jerusalem’) force, while he left the airport of Baghdad where he had just arrived. He had planned to attend the funeral of the 31 Iraqi soldiers the U.S. had killed on December 29 at the Syrian-Iraqi border near Al-Qaim.

The Quds force is the external arm of the Iranian Islamic Revolutionary Guards Corps. Soleiman was responsible for all relations between Iran and political and militant movements outside of Iran. Hajji Qassim advised the Lebanese Hisbullah during the 2006 war against Israel. His support for Iraqi groups enabled them to kick the U.S. invaders out of Iraq. He was the man responsible for, and successful in, defeating the Islamic State in iraq and Syria. In 2015 Soleimani traveled to Moscow and convinced Russia to intervene in Syria. His support for the Houthi in Yemen enabled them to withstand the Saudi attackers.

Soleimani had arrived in Baghdad on a normal flight from Lebanon. He did not travel in secret. He was picked up at the airport by Abu Mahdi al-Muhandes, the deputy commander of the al-Hashd al-Shaabi, an official Iraqi security force under the command of the Iraqi Prime Minister. The two cars they traveled in were destroyed in the U.S. attack. Both men and their drivers and guards died.

The U.S. created two martyrs who will now become the models and idols for tens of millions of youth in the Middle East.

The Houthi in Yemen, Hizbullah in Lebanon, Islamic Jihad in Palestine, the paramilitary forces in Syria, Iraq and elsewhere have all benefited from Soleimani’s advice and support. They will all take actions to revenge him.

Moqtada al-Sadr, the unruly Shia cleric who commands millions of followers in Iraq, has given orders to reactivate his military branch ‘Jaish al-Imam al-Mahdi’. Between 2004 and 2008 the Mahdi forces fought the U.S. occupation of Iraq. They will do so again.

The outright assassination of a commander of Soleimani’s weight demands an Iranian reaction of at least a similar size. All U.S. generals or high politicians traveling in the Middle East or elsewhere will now have to watch their back. There will be no safety for them anywhere.

No Iraqi politician will be able to argue for keeping U.S. forces in the country. The Iraqi Prime Minister Abdel Mahdi has called for a parliament emergency meeting to ask for the withdrawal of all U.S. troops:

„The targeted assassination of an Iraqi commander is a violation of the agreement. It can trigger a war in Iraq and the region. It is a clear violation of the conditions of the U.S. presence in Iraq. I call on the parliament to take the necessary steps.”

The National Security Council of Iran is meeting with Supreme Leader Ali Khamenei to „study the options of response”. There are many such options. The U.S. has forces stationed in many countries around Iran. From now on none of them will be safe.

Ayatollah Ali Khamenei, issued a statement calling for three days of public mourning and then retaliation.

“His departure to God does not end his path or his mission,” the statement said, “but a forceful revenge awaits the criminals who have his blood and the blood of the other martyrs last night on their hands.”

Iran will tie its response to the political calender. U.S. President Donald Trump will go into his reelection campaign with U.S. troops under threat everywhere. We can expect incidents like the Beirut barracks bombing to repeat themselves when he is most vulnerable.

Trump will learn that killing the enemy is the easy part of a war. The difficulties come after that happened.

In 2018 Soleimani publicly responded to a tweet in which Trump had threatened Iran:

“Mr. Trump, the gambler! […] You are well aware of our power and capabilities in the region. You know how powerful we are in asymmetrical warfare. Come, we are waiting for you. We are the real men on the scene, as far as you are concerned. You know that a war would mean the loss of all your capabilities. You may start the war, but we will be the ones to determine its end.”

Since May 2019 the U.S. deployed at least 14,800 additional soldiers to the Middle East. Over the last three days airborne elements and special forces followed. The U.S.has clearly planned for an escalation.

Soleimani will be replaced by Brigadier General Ismail Ghani, a veteran of the Iran-Iraq war who has for decades been active in the Quds Force and has fought against ISIS in Syria. He is an officer of equal stature and capability.

Iran’s policies and support for foreign groups will intensify. The U.S. has won nothing with its attack but will feel the consequences for decades to come. From now on its position in the Middle East will be severely constrained. Others will move in to take its place.

This article was originally published by „Moon Of Alabama”

És egy ráadás:

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Hát akkor lássuk!

A radioaktivitással azért kell foglalkoznunk, mert az emberiséggel szembeni legnagyobb veszélyt, a termonukleáris háborút, valamint az atomreaktorok meghibásodását egészen egyszerűen nem lehet kellően felmérni, és képtelenség a biztos halál elől megmenekülni, megfelelő ismeretek nélkül. A téma természetszerűen sok figyelmet követel és egészen biztos unalmas is mind addig, amíg nem kap az ország egy hidrogénbombát.

Röviden, gyilkos radioaktív sugárzás kétféle képen kerülhet az utunkba. 1) Magyarországot eltalálja egy termonukleáris töltet. 2) baleset, vagy társadalmi összeomlás következtében egy „közeli” atomerőmű leolvad. A következmények sokrétűek lehetnek. Atomtámadás esetén, ha a találati ponttól (ground zero) 10 kilométeren belül tartózkodsz, esélyed sincs. Ha van szerencséd ezen kívül lenni, akkor két lehetőség adódik: 1) A tűzlabda és te közötted van valami tárgy. 2) A tűzlabda és te közötted nincs semmi, azaz ahol vagy onnan a tűzlabda látható. Az első esetben a rendkívül erős sugárzó hőt a köztetek lévő tárgy felfogja (ha fa, akkor azonnal meg is gyullad), a nem látható gamma-sugár (lásd később) rajtad áthaladó mennyiségétől függ az életed, ha ez 3 Sv-t meghaladja, akkor napokon belül meghalsz. A mennyiség viszont attól függ, hogy milyen távol vagy a tűzlabdától, milyen tömör tárgy van közöttetek. Ha vagy olyan szerencsés, hogy egy egész épület van közöttetek, akkor a hű- és γ-sugár hatásától megmenekültél, de ezzel még nincs vége. Ugyanis hangsebességgel (ami 10 km távolságnál kb. 30 másodpercet jelent) terjedő lökéshullám még megölhet. Ez tulajdonképpen egy 4-5 másodpercig tartó hatalmas légnyomás, ami 10 km-re lévő téglaépületet nem rombol le, de minden kisebb tárgyat, beleértve az összetört nyílászárókat is, felkap és hatalmas erővel tovább söpör. Ha útjában állsz, akkor végez veled. Tehát villanás után legokosabb, ha felkapsz egy pokrócot, vagy paplant/dunyhát és bebújsz egy ágy alá. A magaddal hozott takaróval elzárod azt a rést, ahol bebújtál. Így a repülő tárgyak (beleértve az ablaküveget is) nem tudnak megsebesíteni. De vigyázz, mert a lökéshullám lecsendesedése után szívóhatás következik, ami szintén hatalmas légmozgással jár, ezért a törmelék elkezd visszafelé sodródni. Az ágy alól csak akkor bújhatsz elő, amikor a második, a vákuumhullám is elült. Hogy ez után mit tehetsz, arra visszatérek. Ha viszont a tűzlabda és közötted nincs semmi, akkor neked annyi, mert egyszerűen halálra égsz. Ha a távolság 30-40 kilométer, akkor az égési seb nem feltétlenül halálos, ami a γ-sugárra is érvényes. A hősugár intenzitása nem csak a távolságtól függ, hanem az időjárástól is. A levegőben lévő vízpára erősen redukálja a hősugár intenzitását. A γ-sugárra a levegő minősége nem hat ki, kizárólag anyagon történő áthatolás csökkenti az intenzitását (erejét).

Amennyiben a robbanást sikeresen túlélted, természetesen menekülnöd kell, mert a levegőbe fellövellt radioaktív por hamarosan elkezd visszahullani a földre. Minél gyorsabban össze kell szedned a legfontosabb dolgaidat és szélirányba el kell menekülnöd a helyszínről, ami Magyarországon majdnem biztos, hogy északnyugat lesz. Ugyanis a fellövellt port a szél tovább szállítja, és így a lehullás helye a robbanási ponttól akár 400 km is lehet szélirányban. Ha rövid időn belül hányinger jön rád, akkor biztos lehetsz a hamarosan bekövetkező halálban, mert a halálos dózis első jele a hányinger. Amennyiben az atomrobbanást sikeresen túlélted, szembe kell nézned a túlélés lehetőségével, amire visszatérek.

Atomtámadás helyett bekövetkezhet, hogy viszonylag közel egy atomerőmű leolvad, vagy emberi hiba (Csernobil), hanyag tervezés (Fukushima), vagy pedig társadalmi összeomlás miatt a jövőben bármelyik. Az európai uralkodó széljárás miatt a budapestiek számára a Mohi atomerőmű leolvadása veszélyesebb, mint Paksi Atomerőműé, mert onnan a szél egyenesen a magyar főváros felé hajtaná a hatalmas mennyiségű radioaktív port. Mivel a radioaktív anyaggal az égvilágon semmit se lehet csinálni, a sugárzást egyszerűen nem lehet leállítani, csak arról lehet szó, hogy te kerülöd el a radioaktív anyaggal történő találkozást. Ezt azonban csak akkor lehet kivitelezni, ha mérni tudod a radioaktivitást, mert radioaktív sugárzást érzékelni nem tudjuk. És akkor most néhány szó a radioaktivitásról!

Iskolai tanulmányaiból arra mindenki emlékszik, hogy az anyag legkisebb része az atom, és hogy 92 különböző elem van[1]. Ezek – néhány kivételtől eltekintve – stabilak, vagyis nem bomlik fel (dezintegráció) alkotóikra. A sorozat vége felé van néhány elem, amelyek legalább részben sugároznak, ugyanis az atomjaik nem teljesen egyformák. Ezeknek a nem egyformáknak van külön nevük, úgy hívják őket, hogy izotópok és tartozik hozzájuk egy szám, amivel meg lehet őket egymástól különböztetni, például Jód-131. A természetben található atomok a jód-127, ami természetesen stabil, ellentétben a jód-131 és jód-129 izotópokkal, amelyeket már az ember állított elő és radioaktívak. Ha egy atom radioaktív az azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb fel fog bomlani, és valami más lesz belőle, de a bomlás minden esetben sugár vagy sugarak kibocsátásával jár együtt. Hogy ne legyen könnyű az életünk, atombomláskor 3 különböző sugár keletkezhet attól függően, hogy melyik elem, melyik izotópjától van szó. Nézzük ezeket!

1) α-részecske: lényegében az elektronjaitól megfosztott hélium atom. Viszonylag lassú, és áthatoló képessége csekély, már egy papírlapon se képes áthatolni, ezért megakad az emberi bőrön is. Ha azonban egy radioizotóp bekerül a szervezetbe, és ott bomlik fel, akkor az a-részecske is veszélyes lehet. Mivel az a-részecskében a két neutronon kívül két proton is van, elektromos töltéssel rendelkezik, aminek erős ionizáló hatása van (élettanilag veszélyes). Hogyan kerülhet be a szervezetbe? Úgy, hogy a lehulló radioaktív port beszívjuk, és a tüdőben lerakódik, illetve gyümölcsre vagy zöldségre hull, és így megtalálja az utat a gyomrunkba.

2) β-sugárzás: tulajdonképpen egy nagy sebességgel száguldó elektron (normál körülmények között az atommag körül „keringő” részecske), illetve pozitron, amelyek áthatoló képessége valamivel meghaladja az α-részecskékét, de már egy egészen vékony fémlemez is megállítja. Mivel az elektron és a pozitron töltéshordozó, ezért a β-sugárzás is ionizáló.

3) γ-sugár: lényegében egy igen kemény elektromágneses hullám (mint például a fény, röntgensugár vagy rádióhullám), aminek áthatoló képessége igen nagy, mivel nincs tömege, lényegében egy száguldó foton. Több méter vastag föld, néhány deciméternyi beton vagy pár centiméter vastag ólomlemez nyújt ellenük bizonyos védelmet.

Most tehát már tudjuk, mit várhatunk egy radioizotóptól, de még nem tudjuk, hogy mikor. Mikor bomlik fel egy radioizotóp? A helyzet az, hogy fogalmunk sincs. Nem tudjuk, hogy egy adott atom miért, és mikor bomlik fel, és ezért nem tudjuk se megakadályozni, se előidézni. Egy rádióizotóp atommal csinálhatunk, amit csak akarunk, kitehetjük hatalmas nyomásnak, magas hőnek, erős mágneses vagy elektromos térnek, az eredmény ugyanaz, vagyis semmi. Az istennek se bomlik fel, ha magától nem akar, bármit is teszünk vele. Ugyanakkor, ha fel akar bomlani, semmi se tudja ettől visszatartani. Egyetlen egy dolgot tudunk csak, azt, hogy statisztikailag egy nagy halom azonos radioaktív atomból hány fog felbomlani adott idő alatt. Ugyanis azt tapasztalták, hogy minden fajta radioaktív anyagra jellemző egy úgynevezett felezési idő. A példának okáért vegyünk egy gramm rádiumot. A rádium felezési ideje 1800 év. Ez azt jelenti, hogy egy gramm rádium 1800 év alatt elsugározza tömegének a felét, vagyis 0,5 gramm lesz. A következő 1800 év alatt, ellentétben a „ráérzéssel” nem fog eltűnni a maradék 0,5 gramm, hanem csak a fele. Ezért aztán a kiindulástól számítva 3600 év múltán már csak 0,25 gramm rádium marad, és egy további 1800 év lejártával mindössze 0,125 gramm.

Ebből az következik, hogy ha van nekünk valahol egy nem kívánt radioaktív anyagunk, azzal semmi mást nem tudunk tenni, mint várni, hogy önmagától szép csendben elsugározza magát. Ez adott esetben jelenthet néhány órát, egy-két napot, vagy akár sok-sok évet is. Általános szabály az, hogy egy adott radioaktív izotóp szennyezés a felezési idejének a nyolcszorosa után válik elviselhetővé, tízszerese után nem kell vele törődni. Ez néhány esetben elfogadható, mondjuk néhány órás vagy napos felezési időnél, de például a cézium-137 felezési ideje 30 év (és bomláskor β-sugarat ad le).

A következő, amivel meg kell ismerkednünk a sugárzás érzékelése, mérése. A helyzet az, hogy az embernek nincs olyan érzékszerve, amivel a radioaktív sugárzást érzékelni tudná. Ugyanis a radioaktív sugár nem látható, nincs szaga vagy íze, ami csak fokozza veszedelmességét. Adott esetben zsebre tehetek egy apró (de erősen radioaktív) tárgyat, és anélkül, hogy észrevenném, néhány óra leforgása alatt akkora dózist szedhetek tőle össze, hogy másnap már halott vagyok. Mit lehet tehát tenni?

A radioaktív sugárzást csak közvetett úton lehet érzékelni. Erre a célra szolgál például a GM-cső (teljes nevén Geiger-Müller csúcsszámláló, újabban részecskeszámláló). A működési elvet és hasonlókat nem írom le, nem bonyolítom a képet. Elég az hozzá, hogy a részecskeszámlálók kalibrálva vannak, így a pillanatnyi sugárzás értéke közvetlenül leolvasható. A radioaktivitás mérésének másik módja egy sugárzásra érzékeny, tokba zárt lemez, mint például egy fotokémiai film, amit naponta elő lehet hívni (hasonlóan egy fekete-fehér fényképhez), és kalibrálás alapján a sötétedés mértékéből meg lehet állapítani, hogy az eszköz viselőjét mekkora sugárdózis érte. Ezt elsősorban radioaktív anyagokkal dolgozóknál alkalmazzák, például atomreaktorok környékén. Vannak más lehetőségek is, de azokba most nem érdemes belemenni. A radioaktivitás méréséhez mértékegységekre is szükség van, térjünk tehát erre.

Kezdetben mindent az akkor már jól ismert rádiumhoz hasonlítottak. Megalkották a kisugárzás, vagyis a radioaktivitás mértékegységét, az 1 Curiet (Ci), ami másodpercenként 37 milliárd atom felbomlásával egyenlő, mert egy gramm rádiumban névlegesen ennyi atom bomlik fel egy másodperc alatt. Ez azonban durva egységnek bizonyul, ezért a gyakorlatban az mCi, azaz a milliCurie terjedt el. Azután a múlt század derekán kitalálták az „SI” (Systéme Internationale d’Unités) rendszert, ami 1976 óta Magyarországon is kötelező.[2] Így az új megfogalmazás szerint a radioaktivitás egysége az 1 Becquerel (Bq), ami másodpercenként egyetlen atom felbomlását jelenti. Ez most meg túl kicsinek bizonyult, ezért a gyakorlatban az ezerszeresét, vagyis az 1 kBq-t használják. Ezekből következik, hogy a Curie és a Becquerel között az átszámítás 1:37.000.000.000.

Most már meg tudjuk mondani, ki tudjuk fejezni, hogy egy sugárforrás milyen mértékben sugároz. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a sugárzásból egy adott élőlény (mondjuk az ember) mennyit nyel el. Erre is kellett találni mértékegységet. Régebben a „RAD”-ot használták (Radiation Absorbed Dose). Újabban a „Gray” (Gy) a megfelelő mértékegység. 1 Gy = 1 Joule energia/1 kg anyag. Arról van szó, hogy a radioaktív sugárzás végeredményben energia, és a Gray azt adja meg, hogy mi az arány az anyag és az anyagnak átadott energia között. Ezzel nem lenne semmi baj, ha nem ionizálná azokat az atomokat, amikbe becsapódik, és ha ez az anyag néha nem lenne biológiailag élő. Mert, amennyiben egy ilyen kilónyi anyag történetesen bennünk található, akkor bizony biológiai hatással kell számolni. A fizikusok ezért kitaláltak egy újabb egységet, a „Sievert”-et (Sv), ami megegyezik a Gray-jel, de figyelembe veszi az embert, mint a sugárzás biológiai elszenvedőjét. Mit jelent ez? Nos, a három különböző sugarat biológiai hatásuknak megfelelően, figyelembe veszi, hogy mennyire érzékenyek az egyes emberi szervek, valamint súlyozza azt, hogy a hatás kívülről vagy belülről éri-e az emberi testet. Nem akarom komplikálni a dolgot, ezt úgy kell érteni, hogy elnyelt sugárzásnál a Sievert-et alkalmazzuk emberek esetében, minden más esetben a Gray-t. A két mértékegység értéke különben azonos. Aztán persze kiderült, hogy az egységek kényelmetlenül nagyok, ezért a gyakorlatban a „mSv” és a „µSv” egységeket használják. Nézzük a súlyozást!

Ha egy fotont (gamma-sugár) egynek veszünk, akkor

Az elektron = egyszeres

A neutron = 5…20-szoros

A proton = 5-szörös

Most vizsgáljuk meg, a radioaktív sugárzásnak milyen az élettani hatása. Vagyis, mi történik az emberrel radioaktív besugárzás esetében. A radioaktív vagy ionizáló sugárzás hatására az érintett sejtek rendszerint elhalnak, vagy oly módon deformálódnak, hogy évekkel később rákosodáshoz vezetnek.  A tapasztalat szerint minél inkább szaporodik egy sejtcsoport, annál érzékenyebb a sugárzásra. Éppen ezért a legkönnyebben elhalóktól haladva az érzékenységi sorrend a következő: őssejtek, vérképzők (lép, csontvelő, limfocita ganglion), ivarmirigy, bőrszövet, bélhártya, kötőszövet, izom- és végül az idegsejtek. Általános tájékoztatásként elmondható, hogy ember esetében a biztos halálos dózis 4000 mSv (régi mértékkel 400 Röntgen).

Számtalan kísérlet azt mutatta, hogy minél egyszerűbb egy élőlény, annál inkább áll ellen a radioaktív sugárzásnak. Például a rovarok akár százszor nagyobb dózist is kibírnak, mint az ember,[3] a mikrobák pedig még ennél is többet. Csakhogy mi ez a „kibírni”? Elsőnek be kell vezetni a LD50 fogalmat, ami egy angol kifejezés (lethal dose for 50%) rövidítése. Ez akkora dózist jelent, aminek hatására az egy fajhoz tartozók 50 százaléka meghal (50 százaléka viszont életben marad). Ez tehát egy határérték. Ilyen dózis hatására az ember vagy majdnem meghal, vagy éppen hogy nem éli túl. Az LD50-t nem szokták kitenni, de természetszerűen minden adatnál ezt kell érteni. Tehát, az ember számára 3000 mSv a halálos dózis (és most jön az apró betű), abban az esetben, ha ezt egy adagban kapja. Egészen más a helyzet, ha egy ilyen dózist nem egyszerre, hanem mondjuk, három év alatt kap meg, napi egy ezrelék formájában. Ilyen esetben a halálos adag az előzőnek a kétszerese.

Ha elveszünk a mértékegységek között, akkor gondoljunk a következő analógiára. Kint vagyunk a szabadban és esik az eső. A lezúduló eső mennyi­ségét becquerellel. Hogy mennyi eső esik ránk, azt gray-jel, hogy mennyire leszünk nedvesek, azt pedig sievert-tel mérjük.

De a dolog nem ilyen egyszerű. A halálos dózis természetszerűen megöli az embert, csakhogy ilyenre szert tenni nem lehet, legalább is háború vagy katasztrófa nélkül nem. A nem halálos dózis pedig egy teljesen külön történet, mert ilyen esetben nem a sugárzás öl, „mindössze” a hatása.  A radioaktív sugárzás ugyanis a sejtekben olyan elváltozást hoz létre, ami évek múltán (mondjuk 3…30 év között) rák kialakulását okozza. De a történetnek még mindig nincs vége, mert nem mondhatjuk, hogy a kis dózis 30 év múltán, a nagy dózis már 3 év múlva is okozhat rákot, mert ez csak körülbelül igaz. A rák kifejlődéséhez hajlam is kell, tehát az egyik emberben viszonylag alacsonyabb radioaktív besugárzás után is kifejlődik, míg a másiknál nem. Ezen kívül a rák kialakulását több, egymástól független hatás is előidézheti, amelyek összeadódnak. Vegyünk egy elméleti példát. Egy adott dohányos az adott napi cigaretta elszívása mellett mondjuk 40 év után kapott volna tüdőrákot, de mivel az atomiparban dolgozott, ahol a megengedett heti 50 mR azaz milli-Röntgen  (akkor még ebben mérték) sugárdózist is kapott 3 éven át, így a rák 40 helyett 20 év után fejlődött ki.

Az atomreaktorok védelmezői szeretnek hivatkozni a hát­­térsugárzásra, aminek minden ember ki van téve, és ami (szerintük) azt jelenti, hogy kis dózis megengedhető. Az igaz­­ság az, hogy az ember, és minden élőlény – úgy tűnik – hozzászokhatott a háttérsugárzáshoz, de valójában kiépít­ett magában bizonyos védekező mechanizmust, aminek segítségével – úgy ahogy – regenerálni tudja azt, amit a ra­dioaktív sugárzás elrombol. Most nézzük az ada­tokat! Tipi­kusan egy embert évente 0,3 mSv sugár­dózis ér. Ez a ha­lá­los dózis tízezred része. Ha ezt 100 %-­nak vesszük, akkor ehhez 50 %-ban járul hozzá a talaj­ból feltörő, és a lakóépületbe bejutó radioaktív radon gáz. 14-14 % a lakóház falaiból, illetve gyógyá­szat­ból (pl. röntgen, izotópvizsgálat, stb.) származik. A kozmi­kus sugár­zás 10 %-ért felelős, míg az élelmiszerekből egy további 11,5 százalék érkezik. A hiányzó 0,5 százalékért a közöttünk megbújó atomreaktorok, és tevékenységük felel.

A fenti példa világossá teszi, hogy nincs „biztonságos” dózis, a legkisebb dózis is ártalmas. Ezért aztán legfeljebb „elfogadható” dózis van. Csakhogy itt meg az a kérdés, hogy ki által elfogadható? És akkor most kanyarodjunk vissza az elejére. Miért is volt szükség a radioaktivitás kitárgyalására? Ugyanis radio­aktív sugárzás az embert mindig is érte, még a barlangban is, 50.000 évvel ezelőtt.

Az ember azonban létrehozott két új dolgot: a termonukleáris fegyvereket (népszerű nevén az atombombát, hidrogénbombát) és az atomreaktorokat. Kicsit foglalkozzunk azzal, mi tette ezt lehetővé. A XX. század elején a fizikusok lépésről lépésre tárták fel az atomok mikrovilágát, vagyis az atomok szerkezetét, és működésüket. Kiderült, hogy Einstein relativitás elméletének híres tétele az E = mc², vagyis, hogy igen kicsiny tömeg hatalmas mennyiségű energiával egyenlő, a valóságban is igaz. Akkor pedig elméletileg létre lehet hozni egy irtózatos erejű szuper bombát, illetve tiszta és olcsó energiához lehet jutni. Mivel a II. világháború éppen küszöbön volt, elkezdtek dolgozni az elmélet gyakorlati kivitelezésén.

Hamarosan kiderült, hogy a legalkalmasabb anyagnak az U²³⁵ tűnik, ami a Földön található uránium 0,7 százalékát teszi ki. Ezért aztán az első technikai probléma az U²³⁵ szétválasztása volt az U²³⁸-tól. De mi olyat tud ez az U²³⁵, amit más nem? Lévén radioaktív, megfelelő felezési idővel rendelkezve fel tud bomlani, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ha egy neutron eltalálja, ak­kor „műsoron kívül” (vagyis a felezési időtől függetlenül) felbomlik és átalakul U²³⁶-tá (ami aztán tovább bomlik Kr⁹⁰ és Ba¹⁴³ atomokká, és így tovább…. míg a végén stabil Zr^90, valamint stabil Nd¹⁴³ keletkezésnél leáll a folyamat), miköz­ben jelentős mennyiségű energia szabadul fel. Ebben eddig semmi rendkívüli nem lenne, de történik még valami. Amikor az U²³⁵ átalakul U²³⁶-tá, a kelet­kezett energián kívül 3 neutron is felszabadul, és nagy sebességgel elhagyja a helyszínt. Hoppá! Mitől bomlik fel az U²³⁵? Attól, hogy beleütközött egy neutron. És mi repül ki a dezintegrált U²³⁵-ből? Két neutron. Hát kérem, ha ez a két felszabadult neutron eltalált egy-egy, a közel­ben tartózkodó U²³⁵ atomot, akkor kialakulhat egy „láncreakció”. Magyarul, az egy tömegben lévő U²³⁵ egyszerűen felrobban, és elképesztő men­nyiségű ener­giát szabadít fel. Most már csak arra kell rájönni, hogy ez mikor következik be.

Nem nehéz belátni, hogy akkora mennyiségű U²³⁵-nek kell egy helyen lenni, hogy statisztikailag onnan egy-egy felbomlott atomból kirepülő 3-3 neutronból kettőnél kevesebb legyen képes elhagyni az anyagot úgy, hogy nem ütközik uránium atomba. Ezt a mennyiséget hívják kritikus tömegnek.

A kritikus tömeg előállításához az első és a technológiailag legnehezebb eljárás az U²³⁵ különválasztása az U²³⁸ -tól. Ezt az eljárás nevezik „dúsításnak”, aminek nehézsége abból adódik, hogy vegyészeti módszer szóba se jöhet, hiszen urániumot kell kiválasztani urániumból. Az egyetlen különbség közöttük, hogy az egyik a másiknál alig több mint egy százalékkal nehezebb.

Most érkeztünk el oda, hogy különbséget tegyünk az atombomba és az atomreaktor között. Atombomba esetében két szubkritikus tömegű U²³⁵-ből álló anyagot hagyományos robbanószerrel „összerobbantanak”, hogy nagyon gyorsan kritikus tömeg álljon elő. Ez aztán hirtelen felrobban, és rombolási szándékkal hatalmas mennyiségű energia szabadul fel. Felmerül a kérdés, miért kell a szubkritikus mennyiségeket „összerobbantani”, és a hangsúly a robbantáson van? Az ok igen egyszerű, ha az egyesítés lassan történne, akkor még mielőtt a kritikus tömeg egybeállna, olyan hatalmas hő keletkezne, ami megakadályozná a két szubkritikus mennyiség további közeledését. Ugyanis minden közreműködő tárgy (tartály, tartókar, stb.) elolvadna. Ez történik akkor, amikor egy rakás fűtőelem leolvad, mint Fukushimában. Leállíthatatlan hőtermelés, elképesztő mennyiségű radioaktív szennyezés bejutása a légkőrbe.

Az atomreaktor esetében a kritikus tömeg együtt van, de közé vannak ágyazva úgynevezett „lassítók”, amiknek hatása állítható. Nem tartom fontosnak a műszaki megoldások ismertetését, a lényeg az, hogy a radioaktív bomlás sebessége pontosan be van szabályozva, és az az energia mennyiség, ami az atombombában egyetlen pillanat alatt felszabadul, a reaktor esetében hosszú hónapok alatt hasznosul.

Most már csak egy dolog van hátra, ez pedig a „sugárbetegség” lényegének, lefutásának és kilátásainak ismertetése. Nos, a helyzet a következő. A sejtmagokban helyet foglaló DNS-be csapódó radioaktív sugár gerjesztett állapotba hozza az ott található atomokat, ami a DNS elpusztulásához vezet, de van más mechanizmus is. A radioaktív sugárnak nem feltétlenül kell eltalálni a sejtmagban lévő DNS molekulát. Amikor a sejtben lévő vízmolekulát találja el, a H₂O-ból kilövi az egyik hidrogén atomot. A keletkezett hidrogénperoxid, azaz a HO (nők kedvenc szőkítő szere) agresszív redukáló vegyület, ami szintén el tudja pusztítani a sejtmagot. Akkor most mi várható, amikor valakit sugárfertőzés[4] ér?

100-150 Sv esetében, ami rendkívül nagy dózisnak számít, a halál néhány óra alatt bekövetkezik az idegrendszer és a vérellátás lerobbanása miatt.

5-15 Sv besugárzódás után a halál néhány nappal később következik be, a bélhártyák elpusztulásának következtében.

2-5 Sv dózis még mindig halálhoz vezet, de a halál beálltához több hétig tartó szenvedés vezet. Az ok a vérképző szervek elpusztulása. Békeidőben, például egy atombaleset miatt, nem tömegesen előforduló besugárzódás esetében, viszonylag alacsony dózisnál meg szokták próbálni a csontvelő átültetést.

2 Sv alatt a besugárzást kapott személynek van esélye a „pillanatnyi” túlélésre. Ami azt jelenti, hogy a sugárfertőzés után felgyógyul, de néhány évvel később lehet számítani valamilyen rákos elváltozás kialakulására.

500 mSv alatti besugárzódásnak semmi érzékelhető következménye nincs, azonban már néhány mSv besugárzódás is jelentősen növelheti valamilyen rákos elváltozás kialakulásának esélyét. Jegyezzük meg: Nincs ártalmatlan dózis, a legkisebb dózis is csökkenti az egyed életesélyét.

Akkor most visszakanyarodunk az elejéhez. Magyarország kapott egy hidrogénbombát. Ez természetesen a III. világháborút jelenti, és rajtunk kívül, velünk egy időben sok más ország is kap. Nem feltétlenül akarsz tovább élni, mert nem érdemes. Ennek ellenére játszunk tovább. Azt már tudod, hogyan éled túl az első perceket és ennek milyen feltételei vannak. Menekülsz tehát szélirányba. Ez azonban csak akkor eredményes, ha máshová nem jutott atomtöltet. Abban az esetben, ha mondjuk Pozsony és Bécs is kapott egyet-egyet, és ez a jóval valószínűbb, akkor hiába menekülsz északnyugat felé, mer akkor a pozsonyi visszahulló radioaktív por alámenekülsz. Viszont a kommunikáció egészen biztos meg fog szűnni, tehát se tévé, se rádió, lehetetlenség lesz megtudni, hogy mi, merre, hogyan. Tehát a legokosabb stratégia, ha bezárkózol a házadba, nem mész ki a szabadba és vársz arra, hogy a radioaktív por lehulljon, és az első eső elmossa. Természetesen ezzel nem szűnik meg, mert beszivárog a talajba, de legalább nem száll a levegőben. A tetőkről lefolyó esővízben összegyűjtve lesz megtalálható a tetőre hullott összes radioaktív por. Ettől a víztől meg kell szabadulni. Természetesen az lenne a jó, ha lenne egy légmentesen zárható, jól felszerelt atompincéd, de az csak keveseknek van, és ők se mennek vele sokra, mert egyszer ki kell onnan bújni. Viszont az már kiderült az eddigiekből, hogy az ember által megteremtett radioaktív szenny – igaz, hogy egyre kisebb mértékben, de – évmilliókig itt marad.

Ha még mindig van kedved a túléléshez, akkor egy részecskeszámláló segítségével meg kell határoznod, hogy földrajzilag merrefelé csökken a radioaktivitás és oda kell vándorolnod.

Ha ilyen rosszak a kilátások, akkor miért írtam meg ezt az ismertetőt? Azért, mert nem kitalálható, hogy atomkatasztrófa esetén milyen mértékű radioaktivitással kell együtt élnünk. Ha évente „csak” 300 mSv adagot szedünk össze, akkor akár 20 évet is élhetünk elsősorban rákos megbetegedés nélkül.

Most jön az, hogy szerencsések vagyunk, az éves bespájzolás 300 mSv alatt van. Ekkor jön a jódtabletta szedése. Ennek az a lényege, hogy a jód-131 az egyik notórius mellékterméke az atombomlásnak. Viszont az emberi pajzsmirigynek jódra van szüksége, amit meg is kap a gyomorba jutó anyag felszívódása után. Ha viszont nagyadag közönséges jódot veszel magadhoz, akkor az élelmiszerrel beléd jutott jód-131 kiszorul, hiszen a jódpirulák miatt a pajzsmirigy bőségesen el van látva. De ez nem minden. Az elkészített ételeket, és az étel nyersanyagokat, valamint az ivóvizet folyamatosan ellenőrizned kell sugárzás szempontjából. Ugyanis míg a testedet kívülről ért sugárzás esetén csak a gamma sugártól kell tartanod (mert a másik kettő nem tud behatolni), a testedbe bejutott sugárzó anyagnál az alfa és a béta sugarak is képesek rombolni a sejteket.

Más a helyzet egy atomreaktor leolvadásakor. Itt a legnagyobb veszélyt a cézium-137 jelenti, mert az emberi szervezet a céziumot összekeveri a káliummal. A káliumnak viszont fontos szerepe van az izmokban (szívizomban is). Ha a szervezet kálium helyett céziumot juttat az izmokba, akkor nekünk annyi! Ezt úgy tudjuk megakadályozni, hogy sok káliumsót tartalmazó PANANGIN tablettákat kell szedni, én napi 5 db-ot javaslok. Ugyanis ezzel felhígítjuk a belénk jutott céziumot. Tanulság: tartalékolni kell jódtablettákat és PANANGIN tablettákat, vagy KCl-t, amit konyhasó helyett használnak (de csak óvatosan).

Végső következtetés, ha túlélni akarsz, akkor egy sugárzásmérőre feltétlenül szert kell tenni.

[1] Leendő honlap-kritikusaimmal közlöm, hogy van tudomásom a transzurán elemekről, és szándékosan nem foglalkozom velük.

[2] Ezzel aztán mind a mai napig tartó alapos felfordulást okoztak, mert például a LE (lóerő), a q (mázsa), vagy a négyszögöl használata tilos. Ezzel szemben az autósok mind a mai napig lóerőről fecsegnek, a telek hirdetők négyszögölben adják meg a terület nagyságát, és vidéken mind a mai napig mázsálnak.

[3]  Innen az a szóbeszéd, hogy a III. világháborút követően a hangyák társadalma fog intelligens lényekké evolválódni (fejlődni) pár millió év alatt, mert hogy mi kipusztulunk, de ők nem.

[4] A „fertőzés” kifejezés nagyon szerencsétlen, de mára már ez terjedt el a gyakorlatban. A fertőzés szót azért nem kellene használni, mert arról szó sincs, hogy a sugárbetegség fertőzne, átadható, vagy megkapható lenne.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Bizony-bizony, tetszik, nem tetszik, az ember egy idő után megöregszik (és nem csak Magyarországon). Fiatalon ezt nehéz elhinni, de aztán kiderül, hogy igaz. Nem lehet róla megfeledkezni, mert félreérhetetlen jelei vannak. A különböző testi kellemetlenségeken kívül, az embert az idegenek lebácsizzák, sőt van, aki jobban szereti a letatázást. Kb. így: tata maga ehhez nem ért. Hiába csinálom már vagy 50 éve, most kiderül, hogy nem értek hozzá, ő két éve küszködik vele, tehát ért hozzá.

Szerencsére a megöregedéssel együtt jár a megbölcsesülés is. Ha valaki azt mondja, hogy „uram” akkor az nagy valószínűséggel valamire rá akar venni, ami számomra egészen biztos hátrányos. Az „uramat” nem adják ingyen.

Optimális eset, amikor öreg helyett időset mondanak, vagy írnak. Csakhogy az optimális eset ritka, mint a fehér holló. Az idős embernek vagy nyalják a seggét, vagy megvetik, mintha nem lenne egy természetes állapot. Sőt, kifejezetten kívánatos állapot, mert az alternatívát senki se szereti, de leginkább azok nem, akiknek anyagi érdeke, hogy ne siessék el azt az elföldelést.

Na jó, megérkeztünk a mondanivalóm lényegéhez. A napokban felcsöngettek a délutáni szundikálásból. Kellemetlen, de én vagyok a hibás, miért kell nekem szundikálni? Éva szerint, hogy erőt gyűjtsek, de azt már ….tyuk, de arra jó, hogy dühöngjek, ha idő előtt felébresztenek. Szóval dühöngtem, ami közben Éva lement a kapuhoz, majd vigyorogva tért vissza. Csak tudnám, mi olyan mulatságos!

Az új önkormányzat (új seprű jól seper) 5000 forintos utalvánnyal kedveskedett nekem (kapaszkodj meg!) mert, hogy én szép korú vagyok. Hát, ha nekik ez szép, Na jó, 5000 forintért egyszer mondhatják. Tessék mondani, jövőre is szép korú leszek? (Hajaj, még szebb.) Mert akkor fél órával tovább fogok aludni (és nem kapcsolom ki a csengőt, ahogy első dühömben ígértem).

___________________________________________________________________________

Karácsonykor én is felhívtam az olvasókat az adományozás lehetőségére. Bizonyára sokakat érdekel az eredmény. Nos, összesen kilencen nyúltak a bukszájukba és doptak össze 52.000 Ft-ot. De nem ettől hatodtam meg a legjobban, hanem két üzenettől, amelyek így szóltak: „Isten tartson meg még sokáig” és „Köszönöm a gondolatébresztő blogodat”. Ezek nekem többet érnek, mint a pénz (aminek szintén meg lesz a helye). Ez úton köszönöm meg a támogatást. — Ami a VIP előfizetést illeti, az idén fele annyi sincs, mint a múlt évben. Pedig igen érdekes év ígérkezik, ami tegnap már el is kezdődött. 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

If you think your pet is suffering from anxiety, depression or obsessive-compulsive disorder, then please don’t waste money on expensive psychiatric treatments and insurance policies, as many have done this year, but stop, take a look in the mirror and ask yourself: “Is this actually all my fault?”

Frankly your dog, cat or ferret does not have one of these human conditions. It could be your behaviour bringing on the problem through a simple lack of understanding.

A dog jumping up is trying to say hello. Cats scratching furniture is not aggression, it’s the feline way of keeping trim those amazing retractable claws. And rabbits gnawing at their cages, well, that just means they would rather be outside, digging, burrowing and doing that other thing rabbits love to do – making other rabbits.

These are the common complaints from pet owners who feel these behaviours are a sign of something deep-seated in the animal’s psyche.

The whole idea of ‘mental health’ in pets is just wrong. And that’s according to the British Veterinary Association president, Daniella Dos Santos, who told a newspaper at the weekend that domestic animals simply respond to changes in their environment.

“It just comes down to being aware of your pet’s welfare needs,” Ms. Dos Santos said.

Also on rt.com Chinese pet cafe dyes dogs as pandas, sparks bemusement and concern online

And there we have it.

But this reality check hasn’t stopped people seeking treatment for their pets apparently suffering from mental health issues, and claiming more than £75,000 in compensation from one insurer alone during 2019.

This is, literally, barking mad.

A friend of mine bought a boisterous chocolate Labrador puppy who, as he went through the adolescent phase, would continually jump up at every dog walker he encountered (the dog, not my friend) covering them in mud if the weather was wet, and frightening the life out of them most times.

Having little experience of dogs, my friend took her lab to a dog psychologist who told her the problem lay not with the pet, but had she considered therapy for herself?

She thought the vet was joking at first, but he wasn’t.

The vet said the anxiety my friend exhibited about her pet’s behaviour when out walking was picked up by the animal and made him anxious as well, so he wasn’t listening to instructions and making matters worse.

Over the last year, thanks to my friend’s patience and lots of walks, I have noticed a marked change in her dog. He’s calmed down considerably, but not enough for them, and they have had an implant fitted which shrunk his testicles, making him a bit less testosterone-driven and, arguably, quieter.

However, it might also make him so submissive that he constantly feels under threat and may attack. It’s a gamble.

When his implant is removed after a year, as is the plan, his testicles will grow back to their earlier size and I guess everyone will be back at square one.

Though they clearly love their dog, this does seem a bit, well, cruel.

Frankly, all this could have been avoided from the start if my friend had just had a bit more dog understanding. The breed they chose needs a lot of discipline early on, plenty of attention and a load of exercise, but after that will be as good as gold. Daft, yes, but still a good dog.

They are not alone; people will insist on buying fashionable, cute or protective dogs without any simple understanding of what makes a dog tick, then spend a fortune on vet treatments, drugs and therapy to try and reverse the behaviours they’ve allowed to develop.

And it’s not just dogs. People buy cats, rabbits, guinea pigs, Siberian dwarf hamsters, and a couple near me have three fully-grown South American macaws, only to leave them unattended for long periods of the day without appropriate stimulation or food.

A neighbour did this with his Staffordshire terrier and it stripped and ate all the wallpaper it could from the walls of his house over a matter of weeks.

Another neighbour has a pair of rabbits which constantly gnaw at the bars of their cage at the bottom of his garden, long-forgotten by the children and bored out of their little rabbit minds. They often repeatedly thump the doors of their cage at night, driving the nearby dogs into a barking frenzy.

How can the owner not recognise there is a problem and do something about it?

While many of us know the signs of bored zoo animals, unsociable behaviour among themselves and pacing back and forth out of frustration, we are in denial about the behaviour of our domestic pets.

We see it all, my dog and I. People taking rabbits for a stroll on a lead. Dogs in pushchairs with cushions and blankets being ferried around the woods. Small fluffy terriers wearing jewelled collars, labradoodles in personalised, hand-knitted jumpers and a frankly unlovable hairless Chinese crested dog shivering in a full-body fleece out on his walk.

Now, every day when I take our dog for a walk and I come across my fellow canine owners, I look for the signs in their behaviour that might be reflected in their pets.

And I know they do the same to me.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Egy cseh archeológus csoportot vezető Miroslav Barta professzor, aki az összeomlás előtt álló Egyiptom idejéből származó temetkezést fedezett fel, állítja, hogy a történelem megismételheti magát. A leletekből kiderül, hogy egyfajta klímaváltozás miatt, nem volt megfelelő áradás. Áradás nélkül nem volt megfelelő termés. Termés nélkül nem volt adóbevétel. Adó nélkül nem lehetett fenntartani az államapparátust.

A professzor szerint a modern világ szintén szemben találja magát belső és külső kihívásokkal. Ha megfelelően tanulmányozzuk a múltat, átvetíthetjük a jelenre. Az emberek azt hiszik, hogy ez ma más, mint régen volt. Nem, nincs új a Nap alatt.

Ha elfogadjuk ténynek a közelgő összeomlást, akkor észrevehetjük, hogy az összeomlás egy természetes dolog, ami alatt lépéseket kell tenni az újraébredés érdekében.

Ezt követve tehetünk valamit. De a professzor még hozzátette, „szükségem van még néhány évre, hogy felfedhessem Egyiptom részére mit jelentett az újraébredés.”

És esetünkben vajon mi?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nézzük mit adott ki az Ausztrál Meteorológiai Intézet! Az ausztrál bozóttűz „pirokumulonimbusz” felhőket hoz létre 16 km magasságig, ami további tüzeket gerjeszt. Ez a következőképpen néz ki: Ma már az ausztrál bozóttűz olyan nagy kiterjedésű, hogy külön időjárást alkot, hatalmas viharok képében, amelyek további tüzeket okoznak. Hogyan? Villámokkal és parázsló faüszkök által, amelyeket a szél kilométerekre elhordhat, és további szelek gerjesztésével. A száraz erdőket egy villám, vagy egy üszkös fadarab azonnal lángra lobbant. Ha a kiterjedése nagy, meg se kísérlik az eloltását.

1 – Füstoszlop, 2 – Az oszlop lehűl, 3 – Felhők, 4 – Vihar, 5 – Lezúduló eső, 6 – Villámok.

Közben az ausztrál kormány tagadja, hogy ennek bármi köze lehetne a globális melegedéshez. Következésképpen, esze águkban sincs bezárni a szénbányákat. [köztudott, hogy Ausztrália a világ legnagyobb kőszén exportőre.] Nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy Ausztráliának egyszeribe elment a jövőképe. Az idei meteorológiai körülmények minden bizonnyal meg fognak ismétlődni. Véleményem szerint, Ausztrália megszűnt ember által élhető helynek lenni. Ha most ott élnék, azonnal eladnám a házamat, még mielőtt az ingatlanárak elkezdenének zuhanni. Közben az ott élő emberek hatalmasat reménykednek, hogy jövőre ez nem fog megismétlődni, és tovább küszködnek a sűrű füsttel a 40 °C feletti hőségben.

Aki teheti a tűz elől kimenekül a tengerre a füsttől vörös ég alá, ahol a Napot se látni. És ez várhatóan 4 hónapon át fog tartani. Ilyen, és hason okokból kifolyólag kellemetlenné válhat az élet néhány éven belül az egész Földön.

A néhány ausztrál világváros kivételével az ausztrál kisvárosokban és farmokon az építkezés fából történik. Kivételt a kémény képezi. Ezek az épületek igen könnyen lángra kapnak. Nem is tudom mért ragaszkodtak hozzá évtizedeken keresztül. Az alábbi képen jól látható, hogy egy kőépület mellett lévő faházból csak a kémény maradt meg (plusz a tetőn lévő hullámlemez). Mintha ház nem is lett volna. A kiégett farmokon ugyanezt látni. Romhalmaz és a belőle kimagasló kémény.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________