(1483) Járja-e “kísértet” a Világmindenséget?

Tibor bá fordítása online

 

~q400Egy napra felejtsük el a földi világot! – – – Egy új észszerű sejtés magyarázatot adhat a kozmológia három legnagyobb rejtélyére.

A Világmindenséget titokzatos erők szövik át. A végtelennek tűnő teret valami furcsa dolog tépi szét. Egy ismeretlen valami tartja össze a forgó galaxisokat és az idők kezdetén – egy mindössze sejtett – valami indította be a Kozmoszt.

Kozmológusok ezt a három valamit sötét energiának, sötét anyagnak és felfúvódásnak nevezték el. Ezek azonban csak „címkék” tudatlanságuk leplezésére, ugyanis senki nem tudja mitől volt a „felfúvódás”, és valójában mi is a sötét anyag és a sötét energia. A három jelenség mindegyike mélyreható titok, melyeknek megfejtése sok évtizeden áthúzódó gondos megfigyelést igényelhet.

Hacsak, mindhárom különálló erő valójában nem egy és ugyanaz, és a gravitációs törvény apró változtatása mindhárom talányt helyére teheti, amennyiben Nima Arkani-Hamed harvardi kutatónak (Hsin-Chia Cheng, Markus Lity és Shinji Mukohyama társaival együtt) igaza van. Négyen együtt találtak egy új megközelítést Einstein gravitációs és általános relativitás elméletének módosí­tására. Egyetlen ötlettel sikerült magyarázatot találni a sötét energiára, a sötét anyagra és a felfúvódás kiváltójára. Ebből a teljesen új elméletből kiderül, hogy mindhárom talány egy „kondenzátum kísértetnek” nevezett, mindenható fluidum viselkedéséből adódik.

Ez, a kozmológia betegségeire felírható potenciális csodaszer meglepte a felfedező fizikusokat, akik mindössze megpróbálták a messzire ható gravitációs erő változtatásával magyarázatot találni a sötét energiára. 1998-ban csillagászok észrevették, hogy távoli szupernóvák halványabbak, vagyis távolabb vannak, mint várták, amiből arra következtettek, hogy az űr terjedése felgyorsult. Mi okozhatta ezt? A gravitáció az egyetlen ismert erő, amelynek hatása átnyúlik a kozmosz hatalmas méretein, csakhogy a gravitációs erő vonz, nem pedig taszít.

Való igaz, Einstein általános relativitás elmélete szerint a tömegben rejlő gravitációs erő mindig vonz. Ez az elmélet mind ez ideig jól működött, helyesen jósolva meg a fekete lyukak létét, és a gravitációs lencséket, valamint pontos eredményt kapva számította ki Naprendszerünk bolygóinak pályáját.

A csillagászok túlnyomó többsége feltételezi, hogy alapvetően nincs semmi baj a relativitással. Ellenben, a Világmindenség terjedési sebességének a gyorsulását egy különálló, rendkívülinek mondható „valami”, a sötét energia okozza, ami taszítást eredményez.

De, nem lehet, hogy tévednek? Talán nincs is szükségünk semmi fajta új dologra. „Akkor kezdtünk el ezen gondolkozni, amikor még új anyagi formáknak tudták be ezt a furcsa gravitációs jelenséget,” mondja Arkani-Hamed. „A XIX. században Urbaim Leverrier észrevette, hogy a Merkúr keringési pályájával valami nincs rendben. Ennek magyarázatára kitalált egy Vulkán névre keresztelt új bolygót, amely a Merkúr és a Nap között volt hivatva keringeni. Volt, aki ezt az új bolygót meg is ’találta’.” Csakhogy Vulkán nem létezett. A Merkúr pályájának szabálytalanságát később az általános relativitás megmagyarázta.

Tegyünk fel egy kérdést! Egy új, titokzatos energia kitalálása helyett, miért nem változtathatnánk meg a gravitáció természetét? Néhány fizikus ezt már megpróbálta, de ez ideig mindig ugyanabba a problémába akadtak bele. Einstein elmélete oly szorosan kötődik össze, hogy ha az egyenlet bármelyik tényezőjét megváltoztatjuk, az katasztrofális következményeket von maga után. Ha az ember kinyitja a relativitás svájci óráját és belepiszkál, az óra egyszerűen leáll. A gravitáció nagy távolságú hatásának megváltoztatására irányuló minden próbálkozás, megváltoztatta a kis távolságú erőhatást, vagyis megváltoztat­ta Naprendszerünk bolygóinak pályáját is. „Úgy tűnt, ez egy bezárt ajtó”, állítja Raman Sundrum (MIT), aki a gravitáció megváltoztatását célzó elméleteken dolgozott.

Csakhogy Arkani-Hamed és Luty kinyitották ezt az ajtót, mondja Sundrum, ugyanis megtalálták a módját Einstein egyenleteinek újraírására, megváltoztatva egy olyan tényezőt, amely alaposan kihat a gravitációs térre. Az új térnek két alkotója van: a közönséges tömegvonzás, ami nem más, mint az anyag közötti kölcsönhatás, és egy fajta fluidum, ami kitölti a Világmindenséget, és kifejti saját erőterét.

Kvantummechanikai megfogalmazásban a fluidum számtalan részecskéből áll, amelyek valamennyien egyazon kvantumállapotban vannak. Ez egy olyan „kondenzátum”, ami tömeg nélküli „kísértet” részecskékből tevődik össze. A részecskék mindegyike az egész Univerzumra szétterül.

Ennek a fluidumnak egy különös aspektusa a taszító tömeghatás. Úgy viselkedik, mint egy rugalmas szalag, ami kinyúlása közben egyre több energiát tárol. Az általános relativitásban nem csak az anyagnak és az energiának van erőtere. A nyomás is kifejt vonzást, ezért a húzásból származó feszültség, mint a nyomás ellentéte, egy fajta antivonzást hoz létre. Talán a józan ész tiltakozik a „feszültség adta antivonzás” ellen, de ez azt jelenti, hogy a kísértet meg tudja magyarázni a Világ­mindenség tágulásának gyorsulását, ugyanis minél jobban kiterjed, annál nagyobb erővel taszít.

Van ebben egy kis irónia. A tudósok megpróbálják megmagyarázni a gyorsulást egy újabb, láthatatlan tényező bevezetése nélkül, de a végén elméletükből mégis csak előbújik egy szubsztancia. Ez Einstein elméletének matematikai tisztaságából fakad. Az alapegyenletek bárminemű megváltoztatása egy újabb erőtér megjelenéséhez vezetnek, aminek megvan a saját energiája, és úgy viselkedik, mint valós fizikai szubsztancia.

A tömegvonzás rögzítésének utolsó kísérletéből származó szubsztanciákról kiderült, hogy „mérgezők”. Nem csak kifejtették saját vonzásterüket, de nagyméretű anyaghalmazok között létrejövő, új, rövidtávú erőként is viselkedtek. Viszont a harvardi csoport változata szerint, amit kaptak, az egy sokkal egyszerűbb fluidum. Semmivel se tud jobban erőt közvetíteni, mint mondjuk a levegő, de csak úgy, mint a levegő, összenyomható és kiterjeszthető. Az Ősrobbanás kvantum fluktuációja egy kevéske kondenzátum foltot hagyhatott vissza némi többlet energiával. Ez az energia az ismert, vagyis tömegvonzást kifejtő lehetett, tehát a foltok összetömörülhettek.

Feltehető a kérdés, hogy a kísértet kondenzátum-csomók ellátják-e mindazt a feladatot, amiért a sötét anyagra szükségünk volt. Vagyis a korai Világminden­ségben a csillagok kialakítása végett összetömörítette az anyagot, most pedig a galaxisokat tartja össze.

A harvardi kutatók pontosan ezt remélik, de nem lehetnek benne biztosak. Amikor a kísértet kondenzátum-csomók összesűrűsödnek, az őket leíró matematika jóval bonyolultabb lesz. A kutató csoport még nem tudja, hogy a fluidum elég sűrűvé tud-e válni ahhoz, hogy sötét anyagként viselkedjen. „Nem állítunk túl sokat, mi ebben óvatosak vagyunk”, vallja Luty, „ez az első kérdés, amit meg kell válaszolnunk”.

A kutató csoport óvatosan optimista a kísértet kondenzátum harmadik potenciális szerepével a felfúvódás okozásával kapcsolatban. A kozmológusok többsége egyetért abban, hogy a Világmindenség átesett egy rendkívül gyors tágulási szakaszon (felfúvódás), ami az ősrobbanást követő 10-30 másodpercben következett be. Ez az elképzelés bizonyos kozmológiai paradoxonokat küszöböl ki, például miért homogén a mikró hullámú háttérsugárzás. A felfúvódás azt jelenti, hogy az egész látható Univerzum az Ősrobbanás igen apró részéből származik, olyan apróból, hogy hőmérséklete teljes tömegében azonos lehetett.

De mi okozta a felfúvódást? Hogy mi okozhatta arra nézve számos modell létezik, amelyek többsége egy „felfúvó-teret” és olyan energia-teret alkalmaz, aminek jellege az Univerzum hűlése folyamán hirtelen megváltozik, és egy pillanatra erősen taszítóvá válik.

Arkani-Hammed és kollégái rájöttek, hogy a kísértet kondenzátum erre ugyan úgy képes. Szintén a Harvardon dolgozó Paolo Creminelli-vel és Matias Zaldarriaga-val kimutatták, hogy a kísértet kondenzátum a fiatal Univerzumnak adott egy hatalmas rúgást, majd visszalépett a jelenleg észlelt gyenge nyomás kifejtéséhez.

Ha ez igaz, akkor ennek frappáns következménye lehet: mind a három titokzatos erő össze van csomagolva egyetlen egybe. Megszűnik ez a kellemetlen hármasság. „ez az álmunk”, nyilatkozik Arkani-Hamed.

Első publikációjuk előzetesét nemrég tették közzé. A téma még annyira friss, hogy a kondenzátumot kitevő kísértet részecskéknek még nevet sem adtak. Ennek ellenére néhány kozmológustól már érkezett pozitív reakció.

Sundrum, az elképzelés „mérsékelt hívőjének” nevezte meg magát. „Az ötlet ígéretes. A hagyományos nézet szerint a sötét energia és a sötét anyag nem kapcsolódik össze. Itt összekapcsolódnak. Azt azonban még nem tudjuk, hogy az összekap­csoló­dásuk megfelelő módon történik-e.”

Az elmélet lelövésére a legjobb muníció a megfigyelés. A kísértet kondenzátum egyik hatása a közönséges anyagtól származó gravitáció erejének oszcillációja kell, hogy legyen. Sajnos ez az oszcilláció csak trillió évek múltán lenne érzékelhető, és ennyi idő nem áll rendelkezésre. Az is lehetséges, hogy a kísértet kondenzátum kölcsönhatásba lép az anyaggal a gravitációtól független erők segítségével. Ha például elektromágneses erőt érzékel, akkor az elektronok között egy apró többlet erőt közvetít. Ez az erő az elektron-spin irányától függne úgy, ahogy a szabályos mágneses-erő. Gyenge lenne, de a távolság növekedésével lassabban szűnne meg, mint a szabályos mágneses-erő. „El lehetne helyezni két hatalmas mágnest egymástól 10 kilométerre, és akkor érezhető lenne az extra erő”, állítja Arkani-Hamed. De ha a kísértet kondenzátum nem kapcsolódik az elektromágnesességhez, akkor ez nem jön össze.

Van azonban egy ennél ígéretesebb teszt. A felfúvódás helyi eltérései okozzák a kozmikus háttérsugárzás hidegebb és melegebb foltjait, amit a NASA által felbocsátott WMAP térképezett fel igen nagy részletességgel. Ezen foltokon belül a hőmérséklet értékek szétterülésének fel kell tárni, hogy a felfúvódó-tér kísértet kondenzátum volt-e vagy sem. „Ha létező erőterünket a felfúvódás beindításával kapcsolatban alkalmazzuk, az előrejelzés határozottan eltérő, mivel ezek a gerjesztések eltérőek”, véleményezte Arkani-Hamed.

A felfúvódás elmélet majd minden változata szimmetrikus, harang-görbe alakú hőmérséklet eloszlást jósol. Ha bármelyik műholdvizsgáló ilyen eloszlást talál, az kísértetkiűzéssel lesz egyenlő. Természetesen ez a kiűzés csak a felfúvódásnál sejtett szerepére érvényes, de ez esetben az elmélet el fogja veszíteni csillogásának legnagyobb részét.

Másfelől viszont, ha a hőmérséklet értékek kitűzésének görbéje a megfelelő irányba eltér a harang-görbe eloszlástól, mondjuk aszimmetrikus, akkor a kísértet alaposan megerősödik. Micsoda győzelem lenne! Egyetlen szubsztrátum, ami beindítja az Ősrobbanást, kialakítja a Világmindenség szerkezetét, és összetartja a galaxisokat is. A kísértet kondenzátum története egyenlő lenne a Világmindenség születésének és növekedésének történetével. Ami pedig az Univerzum halálát illeti, a kísértet kondenzátum csak úgy, mint bármilyen sötét energia, addig folytatja az űr terjedési sebességének a gyorsítását, amíg a Világmindenség szét nem szakad. A Világmindenség szétszakadásával a galaxisok elválnak egymástól és minden a örök sötétségbe süllyed. „Bármit vetítesz ki hosszútávra, a vég mindig nyomasztó”, állapította meg Luty.

A kísértet a Világot még ennél is vérszomjasabb módon ölheti meg. Sundrum rámutat arra, hogy a jelenlegi modellben a kondenzátum nem teljesen stabil, van rá egy kis esély, hogy spontán megváltozik, és ki tudja mi lesz belőle. Ha ez bekövetkezik, akkor a közönséges anyagot darabokra szaggatja, elsöpörve ezzel az életnek még a nyomát is.

A harvardi kutatók úgy gondolják, hogy ez az instabilitás később megszűnhet az elmélet jobban kidolgozott változatánál. „Ma még ez gyerekcipőkben jár”, jelentette ki Arkani-Hamad. Túl korai lenne annak megállapítása, hogy a kísértet kondenzátum valóban magyarázat-e a felfúvódásra, egyenlő-e a sötét anyaggal és a sötét energiával. „Számomra ezek a problémák rendkívüli jelentőséggel bírnak, bár a megoldáshoz vezető útra éppen, hogy csak ráléptünk.”

De ha az elképzelés zsákutcának is bizonyul, az a tény, hogy az elmélet ezt a három rejtélyt össze tudja egyetlen egybe gyúrni, azt sugallja, hogy ezek a rejtélyek szorosan összetartoznak. Ha bebizonyosodik, hogy a kísértet kondenzátum nem a végső megoldás a kozmosz valamennyi titkára, legalább arra jó, hogy csendben rámutasson a kutatás helyes irányára.

(Stephen Battersby nyomán – NewScientist)

______________________________________________________________
______________________________________________________________
__________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

32 gondolat erről: „(1483) Járja-e “kísértet” a Világmindenséget?

  1. Arról nem ír, hogy ez a kondenzátum miért nincs hatással az ismert pályákra. Arra gondolok, ami az elején le is ír, hogy az einsteini számítás pontos értékeket ad például a bolygók pályájára, de ha létezik ez a kondenzátum, valami kis hatása ebben a viszonylatban is kell, hogy legyen. Nem jól gondolom?

  2. Úgy látszik, bármilyen csodás modelleket is találnak ki a világ működésére, Mindegyiknél eljön az idő, mikor megbicsaklik, kiderül, hogy vannak tartományok, ahol már nem érvényes.
    Tehát a világ végtelenül bonyolult működésű, és ezek a modellek soha ne is fogják lefedni a teljes valóságot.
    De ahogy egyre tágabb a horizontunk, egyre szélsőségesebb tartományokban vizsgáljuk a világot, úgy szaporodnak azok a tapasztalati értékek, amelyek támpontot nyújtanak egy új modell kidolgozásához.
    De ezek nem adnak kulcsot a végtelenül bonyolult világ megértéséhez, csak mankók, amelyekkel körbebicegjük az ismert tényeket.
    Ez csak játék a matematikával. A matematika eszközeivel minden lemodellezhető az ismeretek határáig. Aztán kiderül, hogy az újonnan felfedezett tények már nem illeszkednek.
    Erről az jutott eszembe, hogy iskolai feladataink között voltak olyanok, hogy határozzuk meg két tetszőleges ponton áthaladó egyenes egyenletét. Aztán következett, hogy határozzuk meg annak a másodfokú függvénynek az egyenletét, amely áthalad három általános helyzetű ponton. Négy általános helyzetű ponton áthaladó görbe már csak legalább harmadfokú egyenlettel írható le. Ebből a logikából is látszik, hogy ha egyre több pontot ismerünk egy fizikai jelenség működési tartományából, annál bonyolultabb egyenletek tudják leírni, ha az újabb pontok nem illeszkednek a korábbi modell görbéjére.
    De elvileg létezik ilyen modell, csak kérdés, hogy sikerül-e megfejteni. De ez már akkor is csak egy technikai, matematikai probléma, a végső lényeget ettől még nem fogjuk megérteni, viszont jobban tudunk jelenségeket jósolni az ismert világban.
    Egy darabig, míg meg nem dől valami új felfedezésen.

  3. 1-2:
    Én is azt sejtem, hogy az Ember sose fogja megfejteni (megérteni) a világot, de ez a megismerési folyamat rádöbbenti az érdeklődő egyéneket, hogy milyen csodálatos a világ és benne a kialakult élet. Milyen szerencsések vagyunk, hogy részesei lehetünk ennek a csodának.

  4. Tök jó, megint bedobja valaki a gondolkodásba az éter fogalmát.
    Tibor bá’ most le fogsz dorongolni, hogy nem értek hozzá, ami igaz is, de ez a “valami titokzatos cucc kitölti a semmit” ez számomra nagyon hasonló a megköpködött éter feltételezéséhez. Csak becsomagolták matematikába.

  5. 4:
    Dehogy dorongollak. Az éter szabályos időközönként ide-oda vándorol, vagy van, vagy nincs. 😀

  6. 5:

    Na, ha ilyen megbocsátó kedvedben vagy, akkor belinkelem egy fizikus egyéni oldalát, ahol egy alternatív modellt találsz a Világegyetem lehetséges működéséről. Nem vagyok fizikus, de szerintem figyelemre méltó eredményekre jutott. Érdemes végigböngészni az oldalát, ami nem egyszerű feladat, mert a honlap szerkesztési elképzelései is egyediek 🙂

    A témához kapcsolódó megállapításai nagyon röviden :
    – van “éter”
    – nincs sötét anyag és energia
    – a gravitációs erő az nem vonz, hanem taszít és a gravitációs erőtér az maga az éter

    http://astrojan.hostei.com/

  7. 2.Hubab.
    “Tehát a világ végtelenül bonyolult működésű, és ezek a modellek soha ne is fogják lefedni a teljes valóságot.”
    Vagy sokkal egyszerűbb! 😀
    Van egy sanda gyanúm, marhára rossz az irány, amelyen elindultak tudósaink.
    Elég nehéz odatalálni valahová, ha mindig rossz irányba fordulunk.
    Annyi sok feltételezett agyag, energia, van már a “rendszerben”, hogy lassan már több, mint a bizonyított.
    Egy kicsit kezd már az Istenhithez hasonlítani az egész, ha valamit nem tudunk megmagyarázni, kitalálunk oda valamit. 😀

    A tömegvonzás elég könnyen magyarázható, de a taszításba beletörik a tudósok bicskája.
    Pedig van egy egyszerű, kézenfekvő jelenség, ez a mágnesesség!
    Miért kerülgetik ennek a vizsgálatát?

    4. 5.
    Az “éter” elmélet nagyon is logikus elmélet.
    Az anyagi világot kitöltő valami, nagyon is ésszerű, amit már rég gyanítanak a tudósok, ez lehet éter, energia, sötét energia, mindegy minek nevezik. A probléma az, régebben anyagi tulajdonságokat feltételeztek róla, így nem bizonyosodott be. De ha nem anyag, akkor léte már kézenfekvő.
    Kitölti az anyagi világ közötti űrt.

  8. 7. Ciki

    Szerintem valahol neked lesz igazad.
    Amikor még “állt” a Föld, nagyon bonyolult trükkökkel kellett a csillagok meg a bolygók pályáját magyarázni.
    De amikor kiderült, hogy kering a Nap körül, meg még forog is, különböző billegésekkel, akkor a képletek pofon egyszerűekké válnak.
    Lehet hogy a megoldés az orrunk előtt van, csak nehéz a “dobozon kívül” gondolkodni.

    Itt van egy másik alternatív hozzáállás:

    Mivel időt is csak hosszúsággal tudunk mérni, adódik a feltételezés, hogy a tér az idő mértékegysége.
    És mivel az idő nem egyenletes, hanem sűrűbb vagy ritkább, eszerint görbíti a teret. És ahol a tér görbül, ott keletkezik az anyag… nagyobb görbület, nagyobb tömeg.
    A vonzás és taszítás pedig az idő terjedésének az iránya.

    Tehát az anyag végső alkatrésze az idő.
    Ez mindig mindenben benne van, és nélküle az anyagról szerzett információ nem tökéletes.

    Elsőre meredek, de van benne logika.

  9. 8. Attila.
    Érdekes gondolat, csak egy kicsit hasonlít a tyúk-tojás problémához. 🙂
    Mármint, ha minél sűrűbb az anyag, annál jobban görbíti a teret.

    De van egy egyszerűbb elmélet is a tér-idő kapcsolatáról.
    “Ha jó az idő a tömeg lemegy a térre!” 😀

  10. 9. Ciki

    A helyzet az, hogy ahhoz, hogy tudjuk, merre, milyen irányba kell indulnunk, tudnunk kellene hogy hova megyünk.

    MIÉRT akarjuk megismerni a körülöttünk levő világ működését?
    Talán hogy könnyebben, harmónikusabban illeszkedhessünk bele?
    Vagy hogy kihasználhassuk, “leigázzuk a természetet” és uralmunk alá hajtsuk?

    Ha az az alapfelállás, hogy az élet “véletlenül” alakult ki, akkor következetesnek kell lennünk és elfogadni, hogy a világmindenség többi része is “véletlenül” lett olyan amilyen. Minden amit megtapasztalunk, nem más mint amikor felhőkbe képzelünk bele arcokat, térképeket, állatokat…
    Ha nagyon igyekszünk, akkor találhatunk valami rendszerességet a tengerparton szétszórt homokszemek színárnyalatai között is, és egy bizonyos rendszerben még “igaz” is lehet.
    Tehát a világ megismerhetősége mindenképpen csak egy ábránd marad. Precízen megmondhatjuk, hogy mire hasonlít a felhő, de hogy lesz-e eső nagy biztonsággal csak azután tudjuk megmondani, miután eleredt.

    Persze ennek az elgondolásnak van ellenpontja, hogy nem véletlenül alakult a világ olyanra amilyen. Hanem egy precíz “terv” alapján.
    És ha van terv, akkor annak a logikája feltárható, legalábbis sokkal ésszerűbben, mint a véletleneket vadászni.

    A tervet pedig úgy tudjuk megismerni, hogy BENNE valónak képzeljük magunkat, és növeljük a teremtéssel való harmóniát.
    És minnél nagyobb harmóniát érünk el a környezetünkel, annál jobban megértjük a működését. Mikroszkópokkal meg távcsövekkel csupán bizonyos dolgok leképezését, vetületét látjuk, amiből levonhatunk ugyan bonyolult következtetéseket, de amúgy igazából nem visz a lényeghez közel.

  11. 10. Attila.
    Lehet hogy így van, de csak magamból kiindulva, jobban szeretek tudni mint hinni. Annyi sok feltételezett elmélet van jelen a mai világunkban, hogy ebből a káoszból csak a megalapozott tudás vezethet ki minket.
    Valahogy ez szimpatikusabb nekem. Még a sok vadhajtások ellenére is. Többre becsülöm a tudásvágyat, mint a “minden elrendeltetett” belenyugvást, a zombi életet.

    “Mikroszkópokkal meg távcsövekkel csupán bizonyos dolgok leképezését, vetületét látjuk, amiből levonhatunk ugyan bonyolult következtetéseket, de amúgy igazából nem visz a lényeghez közel.”
    De mi a lényeg???

  12. 11. Ciki.

    A “megalapozott” tudás ott kezdődik, hogy tudjuk, hogy mit keresünk.
    Azt mondják a tudósok, hogy az örökmözgó nem létezik.
    De amerre nézünk, mindig minden örökké mozgott, és mozogni fog.

    És pont az a “lényeg” hogy tudjuk-e hogy mik a céljaink, és hogy hogyan jutunk el oda.

    Én azért vagyok kritikus a “tudás” alaú megközelítéssel, mert igazán nem sokat tett hozzá a fejlődéshez azon kívül, hogy fejlődésnek álcázott elsatnyuláshoz vezette az emberiséget.
    Gyengébbek, egészségtelenebbek, kevésbé szaporák lettünk.
    Mindenféle gépek és vegyszerek nélkül gyakorlatilag életképtelenek…

    Viszont ugyanolyan lelkesen, ha nem lelkesebben irtjuk egymást mint bármikor… mindenesetre hatékonyabban.

  13. 12:

    Attila pont az különböztetett meg minket a többi állattól/emlőstől, hogy értelmet kaptunk. Nézz már rá az emberre, hogy egyébként mennyire életképtelen egyed. Kész csoda, hogy egyáltalán eljutottunk idáig, és nem pusztultunk ki a gépek/szerszámok kora előtt. Ezek használata számunkra nem választás volt, hanem létkérdés.
    Manapság pedig kinek joga eldönteni, hogy mi hasznos, és mi kacat?

    Egyébként olyan egyszerű fogalom értelmezésére is képtelenek vagyunk, mint a “végtelen” egyáltalán nem biztos, hogy képesek vagyunk megérteni a világmindenség működését.

  14. 8: Attila: Ez a bolygók a Nap körül keringenek dolog is csak nézőpont kérdése. Vannak, aki azt állítják, hogy ez nem így van:

  15. 6:
    Elég nagy zagyvaság, de azért vasárnap lesz időm elolvasni.

    14:
    Marhaság!

  16. 14:
    Hú, de nagy ökörség!
    És mi van, ha a nap nem a bolygók keringési tengelyének irányába halad a tejút központja körüli pályán, ahogy az ábra mutatja? Akkor mindjárt nem is spirális pályán haladnak. Akkor lehet, hogy cikloidokat írnak le a térben, és nem spirálokat, és akkor már bukik is az egész misztikum a spirál körül.
    Az anyag teljesen triviális dolgot misztifikál, ráadásul hülyeséget is mond, mert ehhez a mozgáshoz nincs szükség semmiféle külső energiára, a rendszer közben se nem nyer, se nem veszít energiát.

  17. 3 dolog amire nem tudják/tudom a választ:
    Kíváncsi vagyok tud e valaki segíteni:

    -A végtelenség kérdése-mindig van egy következő atom , vagy már nem is atom hanem nem anyag van , de akkor mi ?, és azután mi van , mert olyan hogy semmi olyan nincs ,mert mindig tudunk lépni egyet…..

    -azt nem értem hogy hogy a fenébe fordul tengelye körül pont egy nap alatt atomóra pontosan a föld? (soha nem késik több ezer éve tized secundumot sem???? Illetve a föld a nap körül szintén? Ez marha érdekes.

    -miért nem fúj a földön a szél ha a nap körül 105 000 km/h-val forog (tudom hogy a gravitáció) de mégis hogy nem viszi le az atmoszférát???

  18. 6.
    Mar ne haragudj, de honnan veszed hogy Asztrojani fizikus? Koze nincs hozza. Viszont valoszineg sok idot toltott a McDonaldsban, innen jott az otlete hogy az atommag hamburger alaku. Kb olyan szinten van a csavo mint Sir Bedevere a Gyalog Galoppban: ‘… es igy jottek ra uram, hogy a Fold banan alaku’
    Egyebkent a mai fizika nagyon messze van a koznapi gondolkodastol. Ezt az is mutatja hogy az embereknek halvany lila gozuk sincs arrol, hogy mi tortent 1905 ota amiota Einstein kijott a fotoelektromos jelenseg magyarazataval. A fenti kommentek kozott annyi marhasag van hogy csak na. Pedig ide elveg olyanok jarnak akik legalabb elvi szinten erdeklodnek a tudomany irant. Ezt csak mint erdekes jelenseget irom, nem akarok megserteni senkit.

  19. 17:

    Az elsőt szerintem ember nem tudja felfogni.
    Másodikra igazából lehet ugyanaz a válasz, mint a harmadikra.

    Az azért nem igaz, hogy soha nincs eltérés, mert egy nagyobb földrengés is ki tudja mozdítani a földet, de tényleg lenyűgöző a Föld “pontossága”

    Azért lehet, mert nincs akadály, amibe ütközne, nincs súrlódás. A Föld tulajdonképpen vákuumban forog és kering. Ezért a légkör sem ütközik semminek és surlódás sincs, ami lassítaná.
    Szerintem…

    18
    Miért nem korrigálod a helytelen dolgokat? Akkor tanulnánk belőle.

  20. 18:
    Elvileg lehet valaki “értelmes” természettudományos ismeretek nélkül, de hogy ne érdeklődjön, az már egy kicsit furcsa.

  21. 16: Elég csak megnézni a kis mechanikus modellen a Hold pályáját a nap körül… Az se úgy kering a Föld körül, hogy hélix (nem spirál!) jellegű legyen a pályája…
    A Merkúr (és a Plútó) meg nem is azonos síkban kering mint a többi bolygó.
    No meg a keringési pályák eleve elliptikusak, nem kör alakúak.

  22. 17: A Föld forgása elsősorban a Hold ár-apály hatása miatt folyamatosan lassul.
    Lásd 5.5.2. fejezet itt: http://sci.fgt.bme.hu/volgyesi/geofiz/geofiz.htm

    “a nagyon pontosan járó atomórák jelenleg egy év alatt kb. 0,0035 másodperccel sietnek azokhoz az órákhoz képest, amelyeket a Föld forgásához igazítunk”

    “200 millió évvel ezelőtt, vagyis a triászban az év napjainak száma kb. 380-390, míg kb. 400 millió évvel ezelőtt, a devon kor elején már 400-410 nap körül volt. A Föld tehát a régebbi korokban a mainál lényegesen gyorsabban forgott”

    🙂

  23. 21: Igazad van, a helix az nem spirál, de a hétköznapi nyelvben mégis ezt is értjük alatta.
    Gondolj a DNS kettős “spiráljára”. 🙂
    22: Gondolj bele, ha túl sok árapály erőművet építenénk ez is még jobban lassítaná a földet, még a végén hamar megállítanánk, aztán ott állnánk egy csomó használhatatlan erőművel.
    Szóval az árapály energia sem tekinthető megújulónak, egyszer ez is kimerül? 🙂

  24. 23:
    Erről eszembe jut egy régi vicc: “Mit mondtál? Mikor hűl ki a Nap? 5 milliárd év múlva? Rám hoztad a frászt, mert először én 5 milliót értettem.”

  25. 18. Pedig sikerült anélkül, hogy egy szót is értettél volna belőle.

    A gravitáció nyomó, gravitonsugárzás okozza. Tér nincs tehát nincs ami görbülhet. Ami van az a gravitonsugárzás, ennek a nagysebességű és nagyon nagy nyomóerejű sugárzásnak tömegek közelében kialakuló gradiense az amit a fizikus térgörbületnek vél.

    Az atommag proton és elektron tóruszokból épül fel,
    http://astrojan.hostei.com/atomper.htm

  26. 25: LOL, megsértődtél egy öt éves hozzászóláson? Pedig a honalpod vicces és kreatív. Mit szívsz, mielőtt írsz valamit?

    Értékelem, hogy világossá tetted, hogy nem vagy fizikus.

  27. 26. Ó, van itt valaki? Szívesen elmegyalázom ha valaki érdeklődne, kreatív az biztos.

    A fizikus nem tudja hogyan működik a világ és ezért nem is érdekli. Van néhány fatális tévedés amire épül a fizika. De a világ így működik, graviton hajtja és építi fel.

    Ha képes vagy érdeklődni (és kérdezni) egy új világ nyílhat előtted.

    Elmondom mi miért van, de csak ha nem szemétkedsz.

  28. 27 Astrojan

    “De a világ így működik, graviton hajtja és építi fel.”
    Ezt a gravitont hogyan tudom rászerelni a biciklimre?

  29. A fizikus elég sok mindent tud arról, hogy hogyan működik a világ, de persze nem mindent. Viszont amit tud, azt mind megfigyelések és kísérletek igazolják. Tehát ha valami azzal szöges ellentétben állót akarsz vázolni, akkor annak meg kell magyaráznia az elmúlt háromszáz év összes kísérleti eredményét, plusz még valami mást is – különben nem lesz jobb semmivel.

    Olyan 18 éve még érdekelt, most már ne fáradj vele. Egy kis gúnyolódás még jól esik, de nem érdekel igazán az elméleted.

  30. 28. Jó. Bármi amit rászerelsz gravitonokból épül fel. A gravitonsugárzás gravitonpárokból áll, 2 tükörkép graviton tömeg nélküli elemi energiarészecske alkotja. Végtelen mennyiségű, nagy nyomóerejű, helixforma tekeredéssel terjedő, nagyon nagysebességű örökmozgó sugárzás.

    Képes megkötni 2 elektromos töltés elemi energiarészecskét, szintén tükörképek. Így lett a foton.

    Ha (megfelelő energiájú, frekvenciájú) foton atommagba ütközik akkor kettéhasadhat, elektron-pozitron pár alakulhat ki, a foton 4 részecskéjéből 2 megy az elektronba és 2 a pozitronba. Alakul az anyag. A tömeg tulajdonság előugrott amint a részecskék körpályára álltak.

    Ha a foton energiája/frekvenciája sokkal nagyobb (1836x) akkor proton – antiproton párkeltés lehetséges. Kész a normál anyag.

    A proton-elektron atommagokká olvad a csillagokban és elektronokat köt meg, atomokká alakul, szén, oxigén, kén, vas. SN robbanás után ólom, urán.

    Az ember a vasból csavart kalapácsol és megveheted a vegyesboltban. És felcsavarozod a biciklire.

    (a pozitron-antiproton részecskék sorsáról a tudomány sem gőzöl sokat, én sem)

  31. Re:30
    Érdekes egy elképzelés, de csak egy apró bibi van vele, hogy gravitonok nincsenek, mert a gravitációt nem virtuális részecskék közvetítik, továbbá nem lesz a fényből anyag, mert teljesen más keletkezési struktúrája van mindkettő rendszernek.

    Egyébként ha egy proton összeolvad az elektronjával, akkor neutron lesz belőle, nem másik rendszámú atom…
    Atomi evolúció pontosan fordított, először a neutron jön létre, majd bomlással prócium(egy szem proton-elektron pár), később az izotópjaik, majd fúzióval eljutunk a vasig, és magasabb rendszámú elemeknél SN kell, ahogy írtad.

    Antianyag hiányra pedig az a válasz, hogy valójában nem veszett el, nagyon is megvan, csak a magyarázathoz szubatomi szintnél mélyebbre kell menni, ami már nagyon ingoványos terep.

    Hogy találtál rá egy közel 5 éves bejegyzésre?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük