Györfi Jani vendégposztja
Két fő módja van az Indiába jutásnak, szervezett és egyéni. Meghatározza a kapcsolat jellegét, amit kialakíthatunk a környezettel. Nevezhetjük bőröndös és hátizsákos utazásnak is. Egész más az élmény, ha a steril járműből csak a hotelnél és a látványosságoknál szállsz ki, vagy ugyanazt az infrastruktúrát használod, mint a helyiek. A bőröndös utazó mindenért többet fizet, ráadásul csak olyan emberekkel találkozik, akik sétáló pénztárcának nézik. Persze egy ilyen elszigetelt világba is belopakodhat néhány rovar, patkány, koldus, tolvaj, hasmenés, vagy a monszun idején penészes fal. A luxus turistákat érthetően irritálja a dolog, „nem ezért fizettem ennyit”. Találkoznak még a jelenséggel, hogy valaki úgy tesz, mintha értené, amit mondasz, de fogalma sincs róla, mit is akarsz tőle. Ilyenkor furfangos visszakérdezésekkel kell tesztelni, hogy érti-e. Gyakran előfordul, hogy egyszerűen lehetetlenség valamit akkor és úgy végrehajtani, ahogy az európai turista elképzelte. Ilyenkor képesnek kell lenni a tervek változtatására. Elég furcsán tudnak nézni olyan emberekre, akik kiakadnak, hogy aznap nem tudnak továbbutazni. A helyieknek ez megszokott, és nem is stresszelnek ilyeneken. A légkondis limuzinból is látni a koszt, a szemetet evő kecskét, marhát, utcán vizelő embereket, szmogot.
Ezek mind részei az indiai valóságnak, jogos az elborzadás, sok bőröndös turista furcsa, egyedi élményként éli meg, de nem vágyik vissza, végképp elképzelhetetlennek tartja az önálló utazást. Jellemzően az arany háromszögben viszik őket körbe. Delhi, Agra, Jaipur. Elsőre egyik hely sem tetszett nekem e háromból. Sokkal szebb, kellemesebb, gyérebben lakott, tisztább részei is vannak Indiának. Én hátizsákkal, barátokkal, útikönyvvel szoktam utazni, így többet meg lehet ismerni az országból. Delhit megszerettem már, de Agrába csak kényszer hatására megyek vissza. Kényszer pedig adódik időnként. Sajnos sok nőnek élete álma a Taj Mahal, a jó marketing miatt, így annak kihagyása kockázatos lenne a csapat moráljára. Pedig nem is teljesen igaz a sztorija, talán egy Shiva-templomot építettek át. Belül állítólag nincs szinte semmi. Én még nem voltam bent, tök drága a beugró. Nekem elég volt, hogy ráláttam a szállásunkról, meg a száznál is több kép, amit egy alkalommal két útitársnőm készített ott. Főleg magukról, háttérben a Taj.
Sokan azt kérdezik itthon, hogy mennyi kígyót láttam. Élő kígyót Indiában csak kosárban láttam négy-öt alkalommal, azoknak is valószínűleg kivette a méregfogát a kígyóbűvölő. Ennyi volt a kígyó élményem összesen kb. 15 hónap Indiában, Nepálban töltött idő alatt. Dzsungeles nemzeti parkokban még nem voltam, ott biztos több van. Van jópár nemzeti park, de eltörpülnek egy ekkora országban. A rizsföldek többen vannak. Aki időt szakít rá és meg is fizeti, az elmehet jeep-pel, vagy elefántháton tigrist és egyéb egzotikus állatokat nézni. Mumbai (Bombay) mellett egy kisebb nemzeti parkban ázsiai oroszlánok és fehér tigrisek is vannak. Ebben én is jártam. Busszal visznek körbe az oroszlánok között. Egy EU-s biztonsági teszten tuti bukna a busz. A Himalájában láthatunk néhol leopárdot, a ritka hópárducot, medvét, jakot. És persze sokfelé majmokat.
Hanumán makákók és ritkábban hulmánok (langoor). A majmok, a településekre is bepofátlankodnak, néhol lopnak, zaklatják a lakosságot. Van, ahol husánggal kergetik el a majmokat gyerekcsapatok, máshol inkább kitérnek az emberek a majmok elől. Dombtetőn lévő templomoknál tanyázó majmokat viszont szándékosan etetnek a zarándokok, turisták egyaránt. Az ilyen templomokat majomtemplomnak nevezik az emberek, függetlenül attól, hogy melyik istennek szentelték, optimális esetben Hanumánnak, a majomistennek. India néhány részén haszonállat az elefánt, néhol a teve, jak, bivaly. Ezeket az állatokat így a településeken is látni lehet a kóbor marhák, kecskék, disznók között. Sok oldalt meg lehetne tölteni az indiai élővilág részletezésével, van ott dzsungel, sivatag, magashegység és mindezek átmenetei. Kasmírban hasonló az időjárás, mint itt. 1600 méter magasan fekvő himalájai völgyben fekszik, az egyik felét Pakisztán tartja megszállás alatt. A négy évszak olyan ott, mint itthon, megterem a diófa. Termesztenek mustárt, de újdonság volt nekik, amikor vittem nekik itthonról, mert ők az őrleményt használják fűszernek. Ínyencek biztos ismerik a kasmíri sáfrányt. Elég macerás, mert csak a bibeszálakat használják erre. A kasmíri a legjobb, az iráni jó, a spanyol meg csak árnyéka a többinek. Máshol szerintem nem is termesztik, ide a boltokba a spanyol kerül leginkább. Ha már fűszerek, akkor könnyed csavarral áttérek a gasztronómiára. Indiai kaja. Mi jut róla először eszünkbe?
Egzotikus, fűszeres, vajon fosat-e. Ez az előítélet teljesen jogos. Néhány szempontot figyelembe véve, rutinnal, helyismerettel minimalizálni lehet a különféle gyomorbántalmak esélyét. Érdemes ott kajálni, ahol sok helyi eszik, ott valószínűleg friss. Ha korábban nem ettünk még egy étteremben, akkor ne nagyon rendeljünk tejes, tojásos, húsos dolgot. Íme egy praktikus oka az Indiában elterjedt vegetarianizmusnak. Egy tál rizs leöntve egy csípős szósszal, főtt zöldségekkel sokkal kevésbé kockázatos egy ismeretlen helyen, mint egy rántotta. A legtöbb indiai településen nem iható a csapvíz, palackozott vizet lehet kapni sokfelé, 50-60 Ft-ért egy litert, néhol hűtve. Néhány élelmiszer nem kapható Indiában, némelyik csak egy-két helyen. Tejet például a legtöbb településen lehet kapni, de utána kell járni, hol lakik a tejesember. Gyümölcsöt érdemes meghámozni, főleg eleinte, amíg nem szokott hozzá az immunrendszered a helyi kihívásokhoz. Minden óvintézkedés ellenére időnként valakire rájön a hasmenés. Most már kitapasztaltam a csodagyógyszert, úgy hívják, hogy bolus adstringens, a barna tabi. Elvileg gyomorfertőtlenítő és védőréteget képez a bélfalon. Gyakorlatban, megeszed és 12 órára megfog, utána egy egészséges széklet, majd kutya bajod, ha nem volt igazán komoly betegséged. Főleg mielőtt ezt a gyógyszert megismertem, volt egy-két cifrább eset. Majd talán jancsika kideríti, hogy melyik betegséget írom le. Több útitársam is átesett azon, hogy eleinte záptojás-szagúakat böfögtek, majd kihányták, ami bennük volt. Úgy tűnt, hogy összecementálódott dugó alakul ki valahol, ami fölött megreked az alig emésztett étel, amit a delikvens napokon át gyűjt, amíg észre nem veszi, hogy gond van. De amióta van a barna tabi, semmi gond. Ha valakinek megy a hasa, akkor eleinte diéta. Rizs, krumpli, ásványvíz, banán, keksz. Ha nem gyógyul meg a tervezett továbbindulásig, akkor dob egy barna tabit és gond nélkül átvészeli akár a 12 órás éjszakai buszozást, amivel pár száz kilométerrel odébb jutunk és még az aznapi szállás árát is megspóroljuk.
Alapvető felszerelés: pénz, útlevél, vízum, repjegy, oltások. Ezzel a világon majdnem mindenhol boldogulsz. Én fontosnak tartok Indiába vinni egy jó hátizsákot, kényelmes alsóneműt, ruha alatt viselhető övtáska-szerű dolgot az útlevél és pénz hordozására és egy jó útikönyvet (én a Lonely Planet-et preferálom). Jó, ha van fényképezőgép, tartalék elem, aksitöltő, légmentesen zárható tasakok, dobozok, lakat (saját lakat a szobaajtóra!), némi gyógyszer, zenelejátszó, zseblámpa, bicska, pendrive a képeknek. Én itthonról szoktam vinni a ruhámat, de a legtöbb turista ott veszi meg magának. Olcsón lehet majdnem mindent megkapni, csak figyelni kell, nehogy gagyi legyen. Inkább itthonról viszem, ami fontos, hogy megbízható legyen. Hosszabb Himalája-túrához nem Indiában fogok bakancsot venni. Repjegy, vízum, oltások együtt 180-190 ezer forint. Két évvel ezelőtt napi 3000 forintot költöttünk a helyszínen. Próbáltuk olcsón megoldani a legtöbb dolgot, de néha tettünk engedményeket is. 3-4 naponta megtettünk párszáz kilométert.
Egyedül napi 2000-ből kihoztam volna, egy helyben hosszabb időt töltve 1000-ből. Látható, hogy az odajutás a legköltségesebb, tehát érdemes több hónapra menni, ha megtehetjük. Én általában nyári szünetben utaztam bő két hónapokra egyetemi éveim alatt. Ez pont a monszun ideje. (esernyőt a helyszínen veszek) Engem azonban kerül az eső, tehát kevés dézsából öntik jellegű élményről tudok beszámolni.
India történelme színes és szerteágazó, nem is élhetek a teljesség igényével a megfogalmazásban. Az Indus-völgyi civilizáció már Kr. e. 9000 körül megjelent a mai Pakisztán területén, Kr. e. 3000 körül városokat alapítottak, mint Mohendzso Daro és Harappa. Kereskedtek Mezopotámiával, máig megfejtetlen írásrendszerük volt, fejlett mezőgazdaság és kézműipar jellemezte őket. Kr. e. 1700 táján már a Gangesz-völgybe is átterjedt az addigra már hanyatló civilizáció. Így könnyen elfoglalhatták a helyüket a beáramló árják, akik már a védikus kultúrát képviselték, innen datálhatók az első, máig ismert szent könyvek és a szarvasmarha tisztelete. Kr. e. 500-tól már sok kis birodalom jött létre a szubkontinensen, némelyik időszakosan megerősödött, mint a Maurja, vagy a Gupta. Pezsgett a kulturális és tudományos élet, Buddha és Dzsaina vallásokat alapított. Ebben az időben is sok támadás érte az északnyugati részeket, folyamatos volt a beáramlás Közép-Ázsiából. A tizedik században a muszlimok is megjelentek, az északi és középső részeken megalakult a Delhi szultanátus. Később a mogulok ezeken a területeken vették át az uralmat. A mogulok nevüket a mongol szóból származtatják, mert Bábur – aki Indiába vezette őket – Timur Lenk, így Dzsingisz kán leszármazottja volt. A katonái főleg perzsák és törökök voltak. Nyelvük, az urdu máig elterjedt Észak-Indiában. Az urdu szó eredete ugyanaz, mint a mi horda szavunknak, tábort jelent. 1498-ban Vasco da Gama, a portugál hajós Afrikát megkerülve eljutott Indiába, Calicut kikötőjébe a mai Kerala államban.
Ezután megindult az európaiak térnyerése a térségben, első ízben érkeztek a hódítók a tenger felől és nem északnyugati irányból. Portugálok, hollandok, britek és franciák alapítottak kereskedelmi gócokat, honosították meg az otthoni kultúrát, templomokat építettek, térítettek a kereszténységre. A kereszténység addigra jelen volt Indiában, akárcsak a többi világvallás. Már az egyik apostol, Tamás állítólag Indiában térített. Az angolok az oszd meg és uralkodj elvén kijátszották egymás ellen a helyi birodalmakat, általában a gyengébbik félnek besegítettek, cserébe különféle előjogokat kértek. Fokozatosan gyarmati szintre süllyesztették a legtöbb területet, majd katonai hódításokba kezdtek, gyakran véreskezű kalandorokra bízva a piszkos munkát. Először került egész India egységes irányítás alá. A britek kiépítették a vasútvonalat és a bürokratikus rendszert. Hogy teret szerezzenek a saját ipari termékeiknek, ellehetetlenítették a kézműipart, egy egykor virágzó térséget a nyomorba döntöttek. A XX. században megerősödtek a függetlenségi mozgalmak Gandhi és Nehru vezetésével. Az angolok 1947-ben felosztották Indiát Indiára és Pakisztánra vallási szempontok alapján. Nem nézték a helyiek érdekét a határok meghúzásánál. Addigra sikerült a függetlenségért harcoló politikai erőket vallási alapon is megosztani. Masszív lakosságcsere bonyolódott le. Hinduk áramlottak Indiába és muszlimok Pakisztánba, néhol agresszió. Persze így is sok muszlim maradt Indiában. Függetlenedése óta India néhányszor összetűzésbe került Pakisztánnal, az egykori Kelet-Pakisztánnak segített Banglades néven függetlenedni, Kasmír egyik felét megszállva tartja Pakisztán, hiába rajzolják be az indiai térképekre is.
Itt bizonytalanabb részhez értünk. Egy India déli részén élő embernek fogalma sincs arról, mi is történik Kasmírban. Nyilván mindenki potenciálisan hazudik, téved, a saját olvasatát adja elő. Lehet, hogy óvatosan is kéne fogalmaznom, ha szeretnék még valaha indiai vízumot szerezni. Előadom az én olvasatomat, amit leszűrtem helyiekkel való beszélgetések, saját benyomások alapján. Állítólag nagyobb a katonaság létszáma, mint a polgári lakosságé. A katonáknak elővásárlási joguk van a terményekre nyomott áron, így a piacra teherautókon kell hozni a síkságról. Egész nappalos út kiérni a hegyekből, tehát minden megdrágult kb. nyolc éve. Mielőtt belépsz a Kasmír-völgybe egy hosszú alagúton keresztül a magasban, egy katonai ellenőrző ponton felveszik az adataid, majd a túloldalon is. Amíg kiérsz a (belföldi) reptérre Srinagarból, Kasmír fővárosából, addig három katonai ellenőrzésen esel át röntgengéppel, esetleges motozással, ezután jön a reptéri biztonsági ellenőrzés. Városban, városon kívül az utak mentén mindenütt katonák. A szállásomként szolgáló lakóhajó előtt a parti úton állandóan ott lebzselt egy katona, szerintem miattunk. Hallottam jó néhány sztorit a hadsereg erőszakos bűncselekményeiről. A legtöbb kasmíri leginkább független szeretne lenni, de tudják, hogy ez utópia. Jelenleg Jammu & Kashmir (JK) állam részei, amely államot azért ilyen nagynak határoztak meg, hogy csak 60%-os legyen a muszlim többség, ne 90% feletti. A helyiek elfogadják Indiát, mert Pakisztán sem lenne jobb uraság. Ha valami csoda történne, és mindkét ország magára hagyná őket, akkor meg a kínai sárkány tenné rájuk a mancsát. Egy hosszabb buszozásnál egy katona ült mellettem, akivel jót beszélgettem. A hivatásos katonák szülőföldjüktől távol állomásoznak, három év keményebb terep után három év könnyebb szolgálat. Ő a bengáli dzsungelben letöltött három év után tartott szabadságra. Azt állította, hogy időnként olyan törzsekkel is összefutnak az őserdőben, akikkel még kultúrantropológusok sem. A nomádok megköpködik őket fúvócsővel, mérgezett nyíllal, de a katonáknál van ellenméreg és puska. Indiában igen sok népcsoport él.
A kasztrendszer segített a genetikai és kulturális identitás megőrzésében. Szerepet játszott ebben az is, hogy különböző mikroklímán más-más életmód kedvezőbb. Az ország sok részén a táj tagoltsága, vagy embert próbáló körülményei okán élnek egymástól is kissé elzárva, önálló kultúrájú közösségek. Erre példák lehetnek a dzsungel, sivatag, hegyvidék. Egymástól csupán pár tucat kilométerre lévő himalájai településeken gyökeresen különböző lehet az építészet, viselet, élővilág, arcvonások, ha külön völgyekben fekszenek. Az esőfelhők terhük nagyját leadják az első hegyláncba ütközve, a további hegyláncok egyre kevesebbet kapnak. Így Ladakh régió Tibethez hasonló magashegységi sivatag, a kultúrája is a tibetire hajaz. Fővárosa, Leh az Indus egyik mellékfolyója mellett fekszik 3500 méteren. Az odavezető buszút két napig tart nyugatról Srinagarból (JK), vagy délről Manaliból (Himachal Pradesh, HP). Mivel 5300 méter feletti hágón kel át a busz, megáll éjszakára egy településen, hogy akklimatizálódjanak az utasok. Amúgy sem tanácsos ezeken az utakon éjszaka közlekedni, rutintalanoknak nappal sem. Van Lehnek belföldi reptere is, de mindenképp érdemes busszal átkelni a hegyeken, lélegzetelállító látvány tárul a szerencsés utazó szeme elé.
Az ország hatalmas, Indiában jelen van 1652 nyelv és dialektus, legalább 2000 etnikai csoport, az összes világvallás és különféle szekták. Az egész ország olyan nekik, mint nekünk az EU. Sokan függetlenednének Indiától, főleg a peremterületeken.
Jelenleg India fejlődik, bár a népesség keskeny szelete élvezi ennek előnyeit. Hyderabad és Bangalore környékén multicégek ipari parkjai szaporodnak. Angol nyelvterületről kiszerveznek sok munkát Indiába, mint például a könyvelést. Vannak környezettudatos törekvések is. Kutatják a kukoricából készíthető műanyagokat. Fejlesztik a tóriummal működő reaktorokat, 2020-ig elvileg beindítanak egy 300 MW-os reaktort. Tóriumból még jócskán vannak készletek, például Afganisztánban, és nem lehet bombát készíteni belőle. Főleg gyérebben lakott, turistás részeken tilos műanyag zacskót adniuk az árusoknak, helyette papírzacskóba teszik az árut. A nagyvárosokban rongyos gyerekek gyűjtik a szemetet szelektíven, némely nyomornegyedekben látni az életkörülményeiket is, nem egy leányálom.
Hetesi Zsolt szokott Indiával példálózni. 60 éve 300 millióan éltek Indiában, időnként éheztek. Azóta gépesítettek, műtrágyáznak, öntöznek, így mostanra csaknem 1,2 milliárdra felment a népesség, megnégyszereződött. A földeket ők is tönkretették, nem lesz olaj a gépekbe, földgáz a műtrágyához. A gleccserek eltűnése miatt a nagy folyók vízhozama is drasztikusan csökkenni fog. Néhány évtizeden belül a korábbi 300 milliót sem fogja tudni eltartani az ország. Mi lesz a többi legalább 900 millióval? Ha a kínaiakkal együtt kopogtatnak az EU-ban, majd beengedjük őket? Mindezek már zajló folyamatok, egyre növelik a feszültséget a társadalomban, külföldre települ, aki tud. Európába, Kanadába, Ausztráliába. Drágul az élelem és az üzemanyag, leépülőben az állami szolgáltatások.
Amióta írom ezt a posztot, pár száz téma eszembe jutott, amiről szívesen írnék. Valahol mindenképp abba kell hagyni, bár Tibor bá’ nem adott meg terjedelmi korlátot. Még idén meg akartam írni. 🙂 Írnék még közlekedésről, vásárlásról, útikönyvekről, ünnepekről, vallásokról, szektákról, népcsoportokról, kasztokról, politikáról, városokról, tájakról, hegyekről, koldusokról, szexualitásról, filmgyártásról, miegymásról. Ezekre kitérhetünk a hozzászólások között. Zárásként itt egy fa képe, mely sok himalájai kertben előfordul. Kb. 15 méteresre nőnek, és az ágaikat rendszeresen lecsonkolják a helyiek, így biztosítják a tüzelőt.
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Élmény volt olvasni! Jót, ‘s jól írsz!
Várjuk a folytatásokat!
Köszi!
No, ha eddig el is mentem volna Indiába, most már biztos nem fogok! Befosni itt is tudok a „nyóckerbe”, indiánok is vannak itt.
Állítólag Bombayben van a világ legnagyobb bordéja, azt megnézném. De ha enni sem lehet rendesen, micsoda lényeket kaphat az ember ott a csajoktól! 🙂
1. Gergo55
Köszi
2. sakkmatyi
Persze vannak bordélyok Indiában, bár nem sok helyen és nem tolják a szemed elé. Ha csajozni akarsz, érdemesebb a turistalányoknál próbálkozni Goa államban, vagy a hegyekben Manali és McLeod Ganj településeken. Ugyanezeken a részeken jókat lehet kajálni is. Van sok finom kaja, jó étterem, csak ki kell tapasztalni, hol rendelhetsz bármit. Legutóbb két helyen rántotthúst is találtam. Varanasi-ban chicken schnitzel néven az izraeli kaják között, Arambolban (Goa) chicken strogaoff (nem én írtam el 🙂 ) néven. Ez utóbbi helyen szezámmagokat is sütöttek a bundájába.
3:
Ahogy olvasom a soraidat, (ellentétben sakkmatyival) téged a kaja jobban érdekel, mint a nők. 😀
4. Tibor bá’
Indiában még valóban nem csajoztam be. Nepálban jöttem össze egy portugál lánnyal, az meg itt OFFtopic. 🙂 Én elvagyok kekszen és vízen is napokig, az olvasóközönség igényeit próbáltam kielégíteni.
Indiában nem nagyon vannak szórakozóhelyek, a fiataloknak nem sok ismerkedési lehetősége van. Az utcára egyedül nem is nagyon engedik a fiatal lányokat, főleg a muszlimok. Legtöbbször a szülők választják ki a házastársat. Ahhoz, hogy egy indiai lánnyal összejöjj, hónapokat kell egy helyben tölteni, hogy megfűzd, esetleg házasságot ígérni neki. A másik lehetőség a sakkmatyi által is említett kurvázás. Az univerzális jelzés, hogy örömlányt keresel, az hogy megérinted az orrcimpád, és jelentőségteljesen nézel a szállásod portására.
Jani
Szerinted mit tud egy átlag indiai vagy egy értelmiségi arról, hogy milyen időzített bomba a demográfiai helyzetük, mennyire fontos lenne a családtervezés?
Van erről valami személyes tapasztalatod, volt ez téma kint?
7. hubab
Főleg véleményt tudok erre írni, mert jellemzően nem az értelmiséggel találkoztam. A legtöbb embernek az angoltudása sem elegendő, hogy ilyen témákat boncolgassunk. Én ráadásul arról szoktam beszélgetni, ami a beszélgetőpartneremet érdekli.
Muzaffar, akit itthoni értelemben is barátomnak tekintek, teljesen képben van. Ő is 35 év körüli, nincs még családja. Ott is kitolódik a gyerekvállalás ideje, főleg az értelmiségnél, felelősen gondolkozók között. A falusi tömegeket viszont nehéz megváltoztatni, mert a gyerek nem teher, hanem dolgozik már tízévesen is. Például kalauz a buszon, amit az apja vezet. Van, aki minden páros héten jár iskolába, páratlan héten a testvére.
A TV-ben mennek értelmes műsorok fő-műsoridőben, ahol kitárgyalják a demográfiai helyzetet, klímaváltozást, erőforrásválságot. A valóságról, tényleges problémákról beszélnek, nem úgy, mint itthon, ahol csak a felszínt karcolgatják a műsorok. Az egyszerű emberek is szembesülnek a rohamosan romló helyzettel. Ott, ahol tömegeknek ki van centizve a megélhetése, SEMMIT nem költenek luxusra, ott komoly probléma, ha 5 év alatt 50%-ot emelkedik az üzemanyag, alapvető élelmiszerek ára. Értelmiségi fiatalok leginkább a kivándorlást tervezik, soknak már rokonai, barátai vannak külföldön, akik egy arát már be is szerveztek neki a célországban, hogy növeljék a sikeres letelepedés esélyét.
http://index.hu/kulfold/2013/03/18/nem_hagyhatja_el_indiat_az_olasz_nagykovet/
Két vád alatt lévő olasz katonát engedtek haza Indiából a választásokra, mert a nagykövetük megesküdött, hogy visszajönnek. Nem jöttek vissza, most a nagykövet került bajba.
Indiában rendszeresen hazaengedik a hindu rabokat (akár családi) ünnepekre, és azok mindig visszatérnek rendesen a börtönbe. Inkább leülik most a büntetést, mint hogy valami alantas lényként reinkarnálódjanak.
Jani nagyon tetszett az írás ,elég sok mindenre próbáltál kitérni,ha csak pár mondat erejéig …De a lényeg benne van..
Könyveket tudnék olvasni Tőled ezekről a témákról egyesével is akár… 🙂
Nem jártam még ott természetesen,de gondoltam hogy nem fenékig tejfel ott az élet..Teljesen más kultúra is,és teljesen más életkörülmények..Ha valakit innen oda küldenének lakni,hát valószínű vissza sírna itt minden „nyomorát”..
Ezekről a majmocskákról sokat hallottam hogy bemennek a házakba lopni élelmet..Van köztük a domináns banda vezér,és annak kel engedelmeskedni a többi majomnak..A domináns majom,képes az emberrel is szembe szállni ha úgy alakul..
Volt ezzel kapcsolatban valamilyen negatív tapasztalatod?
Olyat is hallottam hogy gyerekek a fővárosba egy csapatba verődve élnek,és van olyan aki egy fán lakik a kis holmijával együtt..Naponta egyszer esznek,ha hozzájutnak valami ingyen ételhez,és sokan szipuznak..Erről tudsz valami megerősítést írni esetleg?
A filmmel kapcsolatban nagy film volt a Gettómilliomos ..Talán az próbálta megmutatni a jelen helyzetet ott..
És mi az a szabadköműves páholy ott?Az mit jelképez ott?
Köszönöm ezt az összeszedett írást Neked Jani..
Természetesen várom a folytatást.. 🙂
10. melike00
Nem fenékig tejfel az élet, de India különböző részein más-más helyzet van. Ahol van turizmus, vagy fejlődés, ott boldogulni lehet. Tőled függ, hogy mennyire boldogulsz, nem a szabályoktól. Persze van korrupció, rendőri önkény, de a bürokrácia nem fojtja meg az embereket. Könnyen el tud indulni az ember kicsiben. A családból egy-két embernek van munkája, a többiek a ház körül, vagy a földön dolgoznak, és fenntartanak egy kis vegyesboltot. Vagy saját terményt, kézműves-terméket árusít valaki a családból. Turistás részen szállást, vagy éttermet nyitni sem olyan nagy macera és költség, mint itthon. Vidéken kiegyensúlyozott, belátható életet élnek az emberek, ha nem fertőzte meg őket a fogyasztási láz, irigység. Egy talpraesett magyar könnyen boldogulna ott, mert ismeri az európai munkakultúrát. Vendéglátásban még nagyobbak az előnyeink, mert ők nem tudják, hogy egy turistának mire van igénye. Vannak koldusgyerekek, de a nyomornegyedek élete sem olyan szörnyű, mint a TV bemutatja. A gettómilliomos valódi dolgokat mutat be, de kizárt, hogy egy ekkora gyerekkel mind megtörtént, ezért nagyon torz, hiányos képet mutat a valóságról. Fán alvó gyereket nem láttam, de valóban az utcán alszik sok ember, sőt az egész életét ott tölti. A dög melegben én is kint aludnék, ha nem lenne ventilátor a szobában. Szipusokat nem láttam, de megvannak a maguk tudatmódosító szereik. Az alkoholforgalmazás több államban korlátozva van, de ahol hozzájutnak ott alkoholisták vannak, a hasis elvileg illegális, de a helyieknek tolerálják, sokan bételdiót rágnak, stb.
Majmokkal tudni kell bánni. Főleg a makákók agresszorkodnak, ha csapatban vannak. Ha vicsorít, akkor visszavicsorgok rá, én nagyobb vagyok, a fogsorom is nagyobb. 🙂 Ha egy csapat handabandázik, mert lassabban adagolom a csemegét, mint elvárnák, akkor egy karlendítés nyomán az egész csapat hátrarebben. Bele kell menni a játékba, nem beszarni tőlük, mert azon felbátorodnak. Ahol tudnak, ott lopják a kaját, vagy játékból a mosott ruhát a szárítókötélről.
Én is meglepődtem a szabadkőműves páholy tábláján Delhi egyik forgalmas utcáján. Mellette ugyanezzel a dizájnnal egy kórház táblája szerepel. Gyanítom az alapításához, vagy a működtetéséhez van köze a szabadkőműveseknek. Kevésbé ismertek lehetnek ott, mint nálunk, hogy ilyen nyíltan hirdetik magukat.
Igen, értem Jani.Köszönöm.
A vonathálózat milyen?Mit lehet tudni róla?
És autókból milyen fajták vannak ott?
A kórházi ellátás miféle?Lehet erről is tudni valami pontosabbat?
Nagyon tetszett a beszámoló Jani, jól összeszedett, és sok érdekes részletre is kitérsz! Kíváncsian várom a folytatást!
Mivel első hozzászólásom, ezúton is üdvözlök mindenkit! Lassan 1 éve rendszeres látogatója vagyok a blognak, csak ez idáig nem kapcsolódtam be a párbeszédekbe, ami a jövőben változni fog. 🙂
Tibor bá’ neked pedig gratulálok a honlaphoz! A túléléses témák mellett még a Vissza a múltba írásokat szeretem olvasni, mert eszembe juttatják a nagyszüleim történeteit, amit gyerekkorom óta mindig is nagy élvezettel hallgattam.
Nándi
11: Lehet, hogy ott kevesebbet nyom a latba, hogy a pápák hányszor átkozták ki a szabadkőműveseket, és milyen propagandát terjesztettek ellenük…
13:
Köszönöm Nándi.
12. melike00
A vasúti hálózat nagyját a brit uralom alatt építették, most 65.000 km-es, 1,4 millió alkalmazottja van. Van több osztály, én jellemzően a 2nd class sleeper-t szoktam igénybe venni. Két éve a Delhi-Goa vonatozás így kb. 2.500 Ft-ba került és másfél napba. A posztban is szereplő kép ebből mutat részletet. Egy téglalap alakú fülke, mely az egyik rövidebb oldal két végén nyitott, az a folyosó. Emellett van két ülés, felette egy ágy, a két ülés lehajtható nappalra, de sokan nem hajtják le. A két hosszabb oldalon három-három ágy van egymás fölött, a középső lehajtható, így háttámlája lesz az alsónak. Nappal nyolc ember tud ülni, este ugyanennyi feküdni. Vonattól is függ, milyen osztályok vannak rajta, én sem ismertem még ki minden csínját-bínját, főleg mert a drágább, légkondis kocsikban nem utaztam. A harmadosztály fapados. Útközben mindenféle árusok járják végig a kocsikat: meleg kaja, tea, chips, keksz, víz, üdítő. Koldusok is felbukkannak, mutatványos gyerekek és transzvesztiták, akik áldást osztanak. Ez utóbbiaknak meglepően sokan adnak pénzt. Késés előfordul, akár több órás (van, aki napokról is beszél), de velem általában pontosan indult. Autóik gyakran klasszikus, gömbölyded formájúak, mint a Mahindra, a bombay-i taxik is azok, ami szintén látszik a posztban, ahol kilóg a lába a sofőrnek. Elterjedtek még ott a Suzukik, amit ott Marutinak hívnak. A Tata is gyárt autókat, a buszok, teherautók majdnem mind Taták. Többször láttam, ahogy az üres (busz/teherautó) alvázon csak kerék, motor és kormány volt, úgy vitték el, a többi részt a tulaj építi rá a saját ízlése szerint, és persze ki is festi, cicomázza. Kevés magánszemélynek van autója, településen kívül csak buszok, teherautók közlekednek, esetleg hivatali autók. A taxi félárú alternatívája a tuktuk, amit Indiában autoriksának hívnak. Ez tulajdonképpen egy motor köré épített keret üléssel, amin egy vízhatlan borítás van és három kerék. Hátul két ember kényelmesen elfér, bár mi rendszeresen utaztunk benne úgy, hogy hárman ültek hátul, meg egy csomó csomag, én meg beültem a sofőr mellé az ülésébe.
Indiai kórházban még nem voltam, de úgy tudom jó ellátáshoz lehet jutni, főleg ha van biztosításod. Nyilván a tömegek nehezebben férnek ehhez hozzá. Kasmíri barátaimnak vittem itthonról gyógyszereket, mert kérték. Írtam nekik használati utasítást is. Hallottam eseteket, amikor utazók összejátszanak helyi orvosokkal. Kis pénzért kapsz drága kezelésről papírt, amit elszámolsz a biztosítódnál.
13. Nándi
Üdv, a legjobb alkalmat ragadtad meg a csatlakozáshoz. 🙂
14. Avatar
A déli részen sok a keresztény, de nem érdekli annyira őket, ami nyugaton történik. A kommunisták megítélését sem árnyékolja ott be, ami itt történt. Ott a kommunisták több állam parlamentjében bent ülnek, néhol ők kormányoznak, mint pl. Kalkuttában. Kerala államban volt a világon először szabadon választott kommunista kormány, korrektebbül végrehajtották a földosztást a függetlenség kivívása után, mint az ország többi részén, az írástudatlanság is ott a legalacsonyabb.
Üdv Jani!
Nagyon jó írás, szívesen olvasnék többet a témában.
A kasztrendszer mennyire működik manapság? A fehér ember is „érinthetetlen” emiatt? A hinduk (és buddhisták) is esznek húst?
17. nippur
A hindu kifejezést az angolok találták ki azokra, akik nem tartoznak a keresztények, muszlimok, zsidók, buddhisták, szikhek, dzsainák közé. Így nem vonatkoznak rájuk egységes előírások. Némely csoportjuk, esetleg kasztjuk megtiltja a követőinek a húsevést, de ez korántsem általános. Buddhisták Indiában főleg a Himalájában élnek, ők határozottan esznek húst, csak a mészárost közösítik ki, kb. mint itthon régen a hóhérokat.
A kasztrendszerrel kapcsolatban beillesztem az 1021-es poszthoz írt 77. hozzászólásomat, ez volt az előzménye ennek a posztnak. Bocs, hogy most nem fogalmazom újra, és van benne szócséplés is, de pont ide illik. 🙂 Íme:
„56. Tibor bá’
„54: A gyakorlatban kiderült, hogy az “egalité” messze nem optimum, de az egyenlőtlenségnek még több rejtett baja van. Kasztokra osztott társadalmat érdemes tanulmányozni Indiában, de ha van kedve Janinak, tud mondani róla néhány dolgot.”
64. SI
„56. kíváncsi lennék rá…ha van kedve Janinak:D”
Ilyen előzmények után mindenképp írnom kell valamit. Az előzményeket visszaolvasva egyre kevésbé tiszta, hogy miről is kéne állást foglalnom.
Szerintem a kasztrendszer működőképes volt, amíg a britek (és más európaiak) nem zsákmányolták ki Indiát. Az új hódítók (korábban mindig északnyugat felől) gyakran új, uralkodó kasztként rendezkedtek be a megmaradt lakosság felett, kicsit délebbre szorították a korábban érkezettek egy részét. Északnyugatról délre egyre sötétebb bőrűek az emberek, délen a dravida őslakosság leszármazottai egészen sötétek. A főleg etnikai alapon szerveződő kasztok segítettek az (kulturális, genetikai) identitás megőrzésében Az európaiak előtt jött hódítók így mind sorra beolvadtak az indiai kultúrába, tovább színesítve azt. A britek előtt nem uralta senki egész Indiát. Vannak az egész országra jellemző vonások, de tucatnyi vallás, több száz nyelv, népcsoport, különböző domborzat, élővilág, éghajlat, történelem árnyalja a képet. Kasztrendszer elvileg már nincs. Ennek ellenére volt olyan sofőr, aki miután megkínált bennünket a (csomagolt, szeletelt) piskótájából, ő maga már nem evett belőle többet. Klasszikus értelemben a külföldi, kasztonkívüli az tisztátalan. Ma már legtöbben inkább a jó parti lehetőségét látják benne. (Menekül az országból, akinek van egy csöpp kis esze és lehetősége. Az erőforrásválságról szóló értelmes vitaműsort láttam ott angolul fő-műsoridőben néhány éve.) A kasztok egy része mesterségekhez kötődik, némelyik csak egy-egy területhez, az ország néhány részén soha nem volt jelentősége a kasztrendszernek. A modern idők egy csomó kitörési lehetőséget biztosítanak, mert nincs taxisofőr, vagy informatikus kaszt, ott bárki érvényesülhet, aki tehetséges és kulturáltan meg tud jelenni. Leginkább azok kötődnek a kasztokhoz, akiknek előnyük származott (származik) belőle. Párkereső hirdetéseket főleg szülők adnak fel, megadják gyermekük paramétereit, leírják, hogy a jelölt milyen kritériumoknak feleljen meg. A mai napig leginkább a szülők döntik el, hogy kivel házasodjanak a gyerekek. Paradox módon ez működőképesebb, mint a szabad szerelem, mert a szülők jót akarnak. Itthon elmúlik a hév, jön a kihívás, hogy tudnak-e együtt élni az egykori szerelmesek. Ott megvan az adott helyzet, racionálisan jó választás volt, megszeretik egymást egy idő után. Ez persze sarkított leírása a helyzetnek, és kivételek is vannak mindenhol, Indiában sem egységes a helyzet e szempontból sem a fentebb vázolt okok miatt.
Nem tudom, mi a „jobb”, az “egalité”, vagy a kasztrendszer. Mindkettő működőképes lehet, ha nem gyarmatosítja a civilizált nyugat. Az angolok az oszd meg és uralkodj elvén gyarmatosították apránként Indiát, de a franciák, hollandok, portugálok is jelen voltak főleg eleinte. A portugál részek (Goa állam, Daman és Diu városok) csak 1963-ban „függetlenedtek” és cstalakoztak Indiához. 1947-ben osztották fel a britek vallási alapon Indiát Indiára és Pakisztánra. Lakosságcsere, agresszió, azóta Kelet-Pakisztán függetlenedett Bangladesh nevű sikersztoriként. Vannak vitatott területek Pakisztánnal, Pakisztán étizedek óta megszállás alatt tarjta Kasmír egy részét. Kínával sem tisztázták még minden terület kérdését. A peremterületek elszakadásért küzdenek néha. Sok kérdés állami szinten van kezelve, az egész ország kicsit olyan nekik, mint nekünk az EU. A britek alatt megerősödött a korrupció, pártoskodás, eltűnt a vagyon, sok értékes hagyomány, viszont az angol nyelv segítségével megértik egymást az ország két végéből való tanultabb emberek és van egy vasúti hálózatuk.
Végtelenül tudok írni, főleg, ha nem egyértelmű, miről is kell. Nem írtam még a helyi kommunizmusról, az angolok utáni „földosztásokról”, ipar teremtéséről, Gandhiról, Nehruról… Így is épp eléggé OFFtopic voltam.
„
16-18!
Köszönöm Jani,én élvezettel olvasom,és szomorúan veszem tudomásul mikor görgetem lefelé az egeret hogy vége van.. 🙂
Igaza van Tibor bának,gördülékenyen írsz,jó olvasni,könnyű felfogni..
Ilyen szupermarketek bevásárló központok vannak?Vagyis ez a fajta nyugatias kultúra el van terjedve ott valamerre?(csak ezért kérdezem)
19. melike00
Tesco-jellegű boltot nem láttam. Department store-ok vannak néhol, ezekben inkább tartós élelmiszereket, piperecikkeket, importtermékeket lehet kapni. Romlandó dolgokkal leginkább piacon találkozni. Kevés helyen van hűtő, helyi viszonylatban drága az áram. McDonald’s van a nagyvárosokban. Megfizethető, biztonságos kaja, de nem ugyanaz a menü, mint itt. Nincs marhahús benne, inkább csirke. Bigmac helyett Macmaharaja van, egy csirkés szendvicset már 100 Ft-ért meg lehet kapni, egy tölcséres fagyit 30-ért. A középosztálybeli fiatalok találkozóhelye, mert tiszta, kultúrált, légkondis. Egyenruhás ajtónálló nyitja az ajtót mindenki előtt. Legutóbbi utamon többször láttam, hogy négy-ötfős lánycsoport egy-egy pohár kólát kért, amibe belenyomatták a fagyit. Kissé bizarr, de a tejestea után ez is belefér. A nyugati kultúrát befogadják, de a saját képükre alakítva. A mobil elterjedt. McLeod Ganj-ban, ahol a Dalai láma lakik, meg egy csomó tibeti menekült, többször láttam, ahogy középkorú buddhista szerzetesek gyermeki örömmel próbálgatták a mobilokat a boltban, mielőtt választottak. Internetező helyek vannak sokfelé, nem könnyű elintézni, hogy magánházba bevezessék. Minden internetkávézó (nincs kávé) kötelezően be van kamerázva, elvileg személyi okmányt is scan-elnek, bár néhány turistás kistelepülésen ettől eltekintenek. A nyugati filmek nem aratnak elsöprő tetszést, nekik a bollywood-i túljátszott, táncolós filmek tetszenek, amiket Ázsia és Afrika sok részén vetítenek. Bollywood-ban több film készül, mint Hollywood-ban. A helyi HBO-n leginkább régebbi filmek mennek, mint pl. Beverly Hills-i zsaru. A nyugati zenék sem túl ismertek ott. Bankautomaták vannak a városokban, turistás helyeken.
20!
Érdekes dolgok..Hát akkor a „jót” ott is szeretik azért.. 🙂
Akkor a Magyarországi helyzettel összevetve,a fejlettséget,ellátottságot,infrastruktúrát(nem kultúrát)még mindig nem lehet össze se hasonlítani.Mármint hogy itt messze jobb az élet,hiába panaszkodunk a magunk szintjén..Ugye?
Köszönöm..
Köszönöm, hogy olvashatom az írásod, minden sorát imádom. 🙂
Az jutott közben eszembe, hogy miért éppen India vonz ennyire?
21. melike00
Igen.
22. SI68
Már hatszor voltam Indiában, általában Nepálba is átruccantam. Jogos a kérdés: Miért mentem ennyiszer Indiába? Jártam másfelé is, de valahogy időről-időre ott bukkantam fel. Mindig akadnak néhányan a környezetemben, akik odamennének, én meg szívesen megyek vissza jó helyekre megmutatni nekik, és persze mindig van néhány számomra is új úticél. Legutóbb céget is alapítottam, hogy importáljak ruhákat, egyebeket. (korábban csempésztem, de a hátizsák volt a limit, mostanra úgyis elévült 🙂 ) Így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Már amennyire hasznosnak bizonyult, de ez egy másik sztori. Régen egy antikvárium-keleti bolt-utazási iroda kombinációt és/vagy nepáli vendégházat terveztem nyitni, de amikor jött a válság, előrébb hoztam a falusi vendégház, önellátásra törekvés tervemet.
Szeretem az új tapasztalatokat, abból pedig Indiában nincs hiány.
23.Engem Indonézia varázsolt el ennyire.:)Sok dolgot hallottam már korábban róla, így számítottam rá, hogy nagyon más lesz mint itthon (Európa). De azzal nem kalkuláltam, hogy _ennyire_ más. Kb. mintha egy idegen bolygóra csöppentem volna, annyira távolinak tűnt az Euro-Atlanti civilizáció minden nyűgével együtt. Érdekes tapasztalat volt.:)
Engem ott a kézzel faragott bútorok és háztartási cuccok nyűgöztek le teljesen, és a környezet-kultúrájuk úgy általában. Mi sehol! nem vagyunk hozzájuk képest.
24. SI68
Én is terveztem egy alkalommal Indonéziába menni, de akkor pont nem jött össze annyi pénz, úgyhogy elmentem Jersey szigetére dolgozni, végül Amszterdamban takarítottam azon a nyáron. Sok érdekes dolog van Indonéziában, kár, hogy nem láttam így komodói sárkányt, orángutánt, nagyorrú majmot,… A környezet-kultúrájuk értékéből azért levon valamit, hogy Borneón milyen szinten kiirtották az őserdőket, apró töredéke erdősült már csak e hatalmas szigetnek. Mondjuk, ennek is a civilizált nyugat a katalizátora, jó piaca van az értékes faanyagnak.
25: Komodói sárkányt a BP-i és a nyíregyházi állatkertben is láthatsz, ráadásul a Pesten élő példány világszenzáció, ugyanis olyan fészekből származik ami 100%-os biztonsággal tudhatóan ivartalan szaporodással létre jött termékeny tojásokat tartalmazott, azaz a mi sárkányunknak nincs apukája…
Ja és orángután is van az állatkertben. Persze nyilván más természetes közegükben találkozni velük…
Ahogy a Kafkaz énekli:
„Tudom, hogy jobb lenne a fán
neked orángután
de te ne legyél szomorú
Ez itt a zoo”
http://www.youtube.com/watch?v=OaocSGF5xy8
🙂
26. Avatar
Kemény, hogy egyedül is tudnak szaporodni. Tiszta Jurassic park. 🙂
27: Ja, kemény, de mivel nekik nem XY kromoszóma rendszerük van, hanem ZW (ZZ a hím, ZW a tojásrakásra képes nőstény), ezért szűznemzéssel szinte csak hím egyed jöhet világra (a ZW-ből ZZ és WW lehet, utóbbi jellemzően életképtelen). Ennek eredményeként ha egy szigetre csak nőstény sárkányok kerülnek, vagy kipusztul az össze hím, akkor is hipp-hopp lesznek hímek is köztük, akik onnantól kezdve intézik a megtermékenyítést.
A „lezbi gyíkok” http://en.wikipedia.org/wiki/Cnemidophorus_neomexicanus viszont képesek saját magukat klónozni a tojásaikba, és csak nőstényekből áll az egész faj!
Embereknél állítólag 2013 éve történt utoljára olyan eset, hogy apai közreműködés nélkül jött világra utód, de mivel az fiú lett, ami XY rendszernél lehetetlen, ezért vagy mégis besegített valaki egy Y kromoszómával, vagy pedig nem is emberek voltak, hanem magukat emberi formában mutató, de ZW kromoszómájú ŰRGYÍKOK! ;D
25.Ha egyszer eljutsz oda, a komodói sárkányt mindenképpen nézzed meg egy ottani parkban. Szerintem emlékezetes látvány lesz.:D Szerencsére én olyan részen jártam, amit az érintetlen dzsungel vett körül, és egy kicsi, szegény falu. (Amikor hazaértünk és leszállt a gép Bécsben, olyan szörnyűnek és kopárnak tűnt az itthoni táj, (április elején) mintha egy különösen pusztító tűzvész után éledezne.)
A dzsungel irtása (ahogy te is írod)is hozzánk kötődik, és az a sok gagyi is, ami a városokban van. Pedig a dzsungel maga az élet.Addig el sem tudtam képzelni, hogy létezhet valami ami egyszerre vad és ilyen nyugalmat áraszt.
Ami nagyon megfogott még Indonéziában, az a vidéki emberek nyugalma és boldogsága. És a becsületességük. Hát,érdekes tapasztalat volt, az biztos. Mit dolgoztál Jersey-n? Csak nem…?:D
Falok minden Indiáról szóló könyvet, filmet, leginkább a személyes élménybeszámolókat. De tökéletesen megfelelnek a second hand élmények, valahogy nem vágyom oda. 🙂
nem rossz iras, de vannak pontatlansagok. elo nyelv csak negyszazvalamennyi van. 🙂
Bar Keralaban 10 kilometerenkent valtozik a malayalam dialektus a tengerparton.
2 eve elek es dolgozom Indiaban, ez a blogunk ha valakit erdekel:
indiapass.blog.hu
Sziasztok!
Mi is mindig azt mondjuk, hogy ott a hiba India megítélésében, hogy az emberek az Aranyháromszöget részesítik előnyben és sokan negatívan élik meg a tapasztaltakat. Sokan, akik északról jöttek le hozzánk Keralába azt tapasztalták, hogy délen sokkal egyszerűbb az „alkalmazkodás”. Az az igazság, hogy én még nem jártam az Aranyháromszögben, de már nem is vágyom igazán oda…
Az ételek miatti hasmenést egyrészt úgy lehet elkerülni szerintem, hogy nem félünk tőle. Ha már alapból pszichésen bemeséli magának az ember, hogy Indiában koszos és fertőző minden, akkor nyilván baja lesz. Nem szabad a turista éttermekben enni, mert kihagyják a fűszereket, amelyek megvédenének az esetleges fertőzésektől. Csak a helyi, zsíros falú kis kifőzdék… hmmm…. imádom. Véleményem szerint még a Meki sem biztonságos. Nálunk a frissen nyílt KFC-t zárták be, mert kukacos volt a hús… hoppá.
Az oviban a lányomat környezettudatosságra nevelték Indiában… itthon meg a víz világnapja alkalmából éppen kiröhögték a gyerekek, mert azt mondta, hogy a víz kincs…
A vonathálózat szenzációs! A foglalási rendszert szerintem a MÁV is megirigyelné. Most készülök egy laza Bombay Trivandrum útra… Szép lesz 🙂 Rengeteget lehet tanulni egy hosszú vonatút során a minket körülvevő emberektől.
Nagyvárosokban azért vannak plázák, nem is akármilyenek. Jön az IKEA és a Walmart (ha engedik…), sőt én a Tescoról is hallottam híreket. A Mekin és KFC-n kívül bent van a Pizza Hut, a Subway, a Dominos Pizza, illetve a nyugati ruházati márkák is elérhetők azért, mint pl. Zara, H&M, Nike, Adidas és még ki tudja mi minden. Azért egy kisebb városban, mint pl. Trivandrum csak elvétve látni nem száriba vagy churidarba öltözött hölgyet.
Mivel Jani szerencsére elkerülte az indiai kórházakat, ezért szeretettel ajánlom a mi tapasztalatainkból készült két kórházas posztot:
http://indiapass.blog.hu/2012/11/09/korhaz1
http://indiapass.blog.hu/2013/03/04/egeszsegugy_indiaban_2_falusi_korhaz
Üdv,
Pere Viki
Mit ne mondjak ezek a beszámolók mindig elcsábítanak egy kicsit és kedvem támadna ott élni de aztán átgondolja az ember a hosszútávú problémákat és inkább maradok és olvasgatom az úti kalandokat.
29. SI68
Jersey-n végül nem dolgoztam, pedig lett volna munka vendéglátásban, vagy bolti eladóként. Ez még a válság előtt volt, ott meg jómód van. Fuldokoltam abban a környezetben. Nincs egy elhanyagolt kiskert, nincs olcsó hostel, csak bed & breakfast. Nem kerültem kapcsolatba senkivel, legfeljebb a portással, eladóval a szükséges információcsere. Ha valakinek a szemébe néztem és rámosolyogtam, akkor az elfordította a fejét. Az egyetlen jó hely a szigeten a Gerald Durrel állatparkja, az meg el van látva önkéntesekkel. Így inkább átruccantam (hajó, Portsmouth, busz, London, busz, Eindhoven, vonat) Amszterdamba, ott legalább pezseg az élet. Ott takarítottam, lakást felújításban segítettem, egy napra krpróbáltam a riksahajtást, bútorokat cipeltem hotel csigalépcsőjén fel-le. Az alagsorban volt egy kigyúrt ember, aki az alig használt, gyönyörű bútorokat verte szét nagykalapáccsal, látható élvezettel, hogy könnyebben beleférjenek a konténerbe.
30. szalmabéla
Én Afganisztánnal vagyok így. 🙂 Egy barátom blogját tudom ajánlani, aki tényleg sok helyet bejárt már a világon, jól ír.
http://danielfromhungary.blogspot.hu/
31. dondiridongo
Megköszönném, ha a többi pontatlanságra is rámutatnál, ne rögzüljön másokban is rosszul az info. A nyelvek száma nekem 300-nak rémlett, de nem tudtam neki forrást, ezért az angol nyelvű wiki-n ellenőriztem, onnan az adat, miszerint 1652. Neked mi az információforrásod e tekintetben?
32. Pere Viki
KFC-t én is láttam egyet, Domino’s pizzáról azt hittem indiai lánc, alulművelt vagyok. 🙂 A hosszú vonatozásban (vagy buszozásban) én is szeretem, hogy óhatatlanul megismerkedünk az útitársakkal.
Nekem az északi rész jobban tetszik, mert több a kihívás, érdekesség. A Gangesz-völgy csak a zsúfolt, de annak is megvan a „bája”. Aki a könnyű beilleszkedésre, kényelemre vágyik, annak tényleg a déli országrész a nyerő. Sok hasznos info van az (sajnos már csak kósza trollok által látogatott) utazas.com fórumon.
http://utazas.com/utazas/forum/forum.cgi/?action=cikkek&uticel=3&file=1033900161
Jani! Szia!
Par dolog hirtelen. A fosas nem csak Indiara jellemzo. Sokt utaztam europaban is (munka miatt is) es egyetertesben voltunk a kollegaimmal hogy kb 1000 km a radiusz amin belul a belflorank alkalmazkodni tud. En Szofiaban is pont ugy befostam, mint Delhiben 🙂
Turista szamara India egyetlen telepulesen sem ihato a viz. En neha megiszom es a gyereknek z utcan vasarolt (es ott kezitett) lime juice sem Szentkiralyi asvanyvizbol van egeszen biztos. De a mi gyomrunknak van eloelete.
Csirket sem nagyon ajanlatos enni bizonyos allamokban mert a mindenfele cifra modszerekkel birjak ra oket a novekedesre. Regi mondas, csirket csak haztol vegyunk.
Halat a kikotoben erdemes megvenni es nemi rupia raforditassal elkeszitik nekunk barmelyik etteremben. Tuti friss es olcso.
Kulfoldi kollegakkal dolgozom Indiaban rajtuk ismet vegignezhettem a belflora atalakulasanak folyamatat. Sokszor az a segitseg, amit egy magyar orvos baratom mondott. Menjen aminek mennie kell, oblitse a szervezet sajat magat. Nem jo megfogni. Egy buszuton persze ez nem kivitelezheto. A hidratalasrol es a sok potlasarol kell gondoskodni egyedul.
Pont a napokban fozocskeztek maguknak a kiwi kollegaim kecske boil up-ot. En kinait foztem magamnak. Reggel sirva keltek, kaptak gorcsoldot es delutan mar a tengeren dolgoztak.
A masik dolog a pazarlas amit irtal. Itt, a varosban ahl most dolgozom, meg a slam-ben is LED-es lampak szolgaljak a kozvilagitast napelem es akkumulatorok segitsegevel. A trivandrumi parkokban is kizarolag LED-es fenyvetok vannak.
A vizre nagyon vigyaznak, Viki is irta, hogy az oktatasban is komoly szerepet kap.
Folyamatosan latok oregasszonyokat, ahogy gyujtik a muanyagot, stb.
A praktikussag legjobb peldaja a banan. A termeset megesszuk ez alapvetes. A levele a tanyer, ha vizes kezzel megdorzsoljuk akkor antiszeptikus anyag valik ki belole. A viraga szinten finom. A torzse is remek curry alapanyag.
Ekkora tarsadalom sehol sem kozlekedik ilyen alacsony uzemanyagfogyasztassal.
Motorkerekpart nagy tomegben csak jo fogyastasi ertekkel lehet eladni itt. Egy reklam 109 km/liter-es ertekkel csabitotta a vevoket (ok, egyenletes egyenesvonalu mozgas 50 km/h-val) Nekem is van tobb indiai motorom es valami elkepesztoen jol fogyasztanak.
Tehat azert az indiai ember tud praktikusan gondolkodni. Tan ugy ahogy mi nem.
Tudod, hogy miert csomagolnak ujsagpapirba? Mert ingyen van, persze. De az egyik legjobb ingyenes hoszigetelo. Probald ki! 🙂
Egy galeria megnyiton talalkoztam egy konkani uriemberrel, aki nyelvesz. Tobbek kozott ez az informacio is tole szarmazik. Nomeg kiadnak itt minden evben egy almanachot. Az is erdekes olvasmany. Azt meg az ujsag irta, hogy a legregebben beszelt nyelv a tamil.
Zarom soraimat,ha meg valami eszembe jut, irok
Udvozlettel,
Laci
35. dondiridongo
Kösz az új infókat. Persze, máshol is lehet fosni, de Indiával kapcsolatban lényegesnek tartottam megemlíteni. Azt nem tudom, hol írtam pazarlásról, vagy hogy ne tudnának praktikusan gondolkodni. A papírzacskókat, ahogy néztem, egyformák voltak (mint a bidi csomagolása), tehát nem használt újságból készül, hanem szerintem direkt ezért nyomják. Én még csak turistás helyen találkoztam vele, ahol erre kötelezik az árusokat. A vízre most már kezdenek vigyázni, főleg mert hiány van. Bombay-ben például egy chips-gyárat alakítottak át, hogy a krumpliból kisütött víz ne vesszen el. Bombay-nek nincs nagy folyója, egy halászfalu volt ott, mielőtt a britek kikötőt építettek. Én himalájai kistelepülésen szoktam csapvizet inni, a hegyi források általában tiszták. Máshol is beleiszom a csapvízbe, ha szomjas vagyok, és a víznek nincs színe-szaga. Ami nem öl meg, az megerősít. 🙂
36: Ha meg megöl, akkor így jártál. 🙂
O meg valami. A nyelvekkel kapcsolatban az 1650 koruli szam stimmel. De beszelt nyelv csak negyzaz korul van. Mondjak (es en is ebben a hitben eltem), hogy aaaaa nincs nagy kulonbseg pl a marathi es a hindi kozott. (vagy a gujarati, vagy barmelyik dravida nyelv) hiszen az iraskep is hasonlo. Hat egy fenet. A cegnel a hindi a medium az indiai alkalmazottaknal, mert vagy negy-ot kulon allambol jottek. Most latom es hallom igazan, hogy teljesen kulonbozo szavaik vannak bizonyos targyakra. A szamok is masok. Csak kapkodom a fejem.
A vizzel mg csak okosan. A parazitaknak nincsen szaga. Egesz jol eleldegelnek az emberben. Egy darabig.
Hosszabb indiai trtozkodas utan egy ketlepcsos fereghajtas sem art. Az itt elo feherek (velunk egyutt) megteszik. rendszeresen. Ket tabletta es kesz. Valamint a gyogyszer ara is toredeke az otthoni araknak.
http://www.pozitivnap.hu/kulfold/india-szegenyei-100-millio-fat-telepitenek-egy-sivatagba
OFF
Kezdem a kályhától a sztorit. Delhiben, a Paharganj egyik sikátorszerű mellékutcájában van a Himalaya kitchen. Jó hely, szimpatikus a tulaja is, aki egy nepáli segélyszervezet vezetője. A személyzet is cserélődik folyamatosan, ahogy nepáli fiataloknak ugródeszkát biztosít ott Delhiben. Az egyik pincérrel dumálgattam bő két éve. Mondta, hogy el fog biciklizni Európába, hogy az árváknak támogatást szerezzen, akikkel kint dolgozott. A srác eljutott Belgiumba (szerintem bicikli nélkül), onnét Brazíliába, Kanadába. Támogatást szerintem nem kapott, dolgozott, ahol tudott. Elvileg hétfőn repült Nepálba, néhány nap múlva megy Kuvaitba. Kb. egy hónap múlva jönne Európába, előtte szeretne munkavállalási vízumot szerezni. Mondtam neki, hogy Londonban könnyebben talál munkát, mint itt. Erre visszaírta, hogy az még jobb, mert van neki vmi english certificate, de kéne hozzá helyi, aki támogatja. Főleg McDonald’s-os tapasztalatai vannak.
Tudna valamelyikőtök segíteni neki? Ha van hasznos nyugati kapcsolatotok, információforrásotok, vagy egy ötletetek, itthon hogy lehetne munkát/támogatót szerezni, akkor kérlek, írjátok meg. Kérésre e-mail-ben elküldöm az elmúlt két évben lezajlott chat-elésünket.
Ha valaki sikeresen intézne a srácnak EU-s munkavállalói vízumot, annak egy hétre kiadom a vendégházam (8 fő az elvi kapacitás) ingyen.
George Orwell – Tűnődés Gandhiról
http://terebess.hu/keletkultinfo/tunodes.html
Szia Jani,
Ha minden igaz, akkor ez év nov. 4-én indulok Indiába. Pillanatnyilag két nagyon fontos kérdés foglalkoztat: az egyik, h kell-e előre jegyet foglalni belföldi vonatokra/buszokra, vagy ezt az adott helyszínen is sikeresen el tudom intézni? A másik kérdésem az lenne, h érdemes-e mindenáron biztosítást kötni? Te kötöttél? Előre is nagyon köszönöm, ha megtisztelsz a válaszoddal.
Üdv: Gabi
Szia Gabi!
Nem kell előre lefoglalni a jegyeket. Buszból vannak a tourist- és government bus-ok. A tourist bus helyjegyes, kényelmes. Erre a jegyet tourist office-okban tudod megvenni, érdemes néhány nappal indulás előtt megvenni és több helyen megkérdezni, hogy mennyibe kerül, hogy ne húzzanak le nagyon. A government bus-ok olcsók, és akkor veszel rá jegyet, amikor felszállsz, de kicsit igénytelenebbek, zsúfoltabbak. A vonatra vedd meg a jegyet, amikor már tudod, mikor mész tovább. Ünnepekkor be tud telni a vonat akár egy héttel indulás előtt, de ez ritka eset. Még ha betelt is, létezik turista kvóta, fenntartanak néhány helyet későn reagáló turistáknak kis felárért.
A biztosítás régen feltétele volt a vízum megszerzésének, ezért volt biztosításom. Azért nyitottam a Raiffeisen banknál számlát, mert ingyenes utasbiztosítás járt hozzá, és így olcsóbb volt, mint hónapokra biztosítást kötni Európán kívüli felárral. Nem adnék tanácsot, hogy köss-e biztosítást.
Ha valaki megkérdezi, hogy először vagy-e Indiában, ne mondd, hogy igen, mert le akar húzni. A reptérről prepaid taxival menjél, van box a reptéren, ahol befizeted, miután megmondtad, hogy hányan, hová akartok menni. Adnak egy papírt, amit csak akkor adj oda a taxisnak, ha a megfelelő helyre vitt. Szeretik a tapasztalatlan turistát elvinni egy drága szállásra. Mivel az éjszaka közepén szoktak a nemzetközi repülők érkezni, a legtöbben nem mennek ki szívesen az utcára tovább keresgélni, fizetnek, mint a katonatiszt. Delhiben meg lehet dumálni egy taxissal, hogy elvisz titeket 5 ajándékboltba, ahol 10 percig úgy tesztek, mintha érdekelne a (drága) portéka, cserébe elvisz a látványosságokhoz. A taxis jutalékot kap az érdeklődőkért, akiket elvisz a boltba.
Érdemes egy új Lonely Planet útikönyvet venni, vagy a helyszínen egy egy-két éves példányt.
Néhány hétig nem járok Budapesten, de nov. 4-ig mindenképp felmegyek. Egyeztethetünk egy találkozót, vagy akár Jásdon is meglátogathatsz, ha további infókat szeretnél, képeket is mutathatok.
Mennyi időre mész? Lesznek útitársaid?
Szia Jani,
Először is nagyon-nagyon köszönöm a villámgyors reakciót és természetesen a hasznos információkat is. Angliában élek, így én sem leszek Bp-n, de megadom az e-mail címem, ahol folytathatjuk a beszélgetést. Egyedül megyek, ezzel az arab országokban sosem volt gond, most viszont izgulok egy picit, de nem nagyon.:)Pontosan 8 hétre megyek. Elmennék Dharamsalába és Léh-be is, de olvastam, h lezárják az arra vezető utakat nov elején az esetleges havazás miatt. Szerinted ez valós infó? Megadom a címem: kovacsgabi@gmail.com, ha esetleg nem látnád a regisztrációban.
Még egyszer nagyon köszönöm.
Üdv: Gabi
Szia Gabi!
Ezt a választ még ideírom. Kérem Tibor bá’-t, hogy törölje Gabi e-mail-címét a hozzászólásból, elmentettem.
Leh felé alighanem tényleg lezárják a hágót, de lehet oda repülni is. Dharamsala-ba novemberben szinte tuti, hogy el tudtok jutni. Kezdjétek az utat ezekkel a célpontokkal, és vigyetek meleg ruhát, hálózsákot, mert nem valószínű, hogy lesz fűtés, rendes szigetelés. Delhiben is kell már novemberben hosszúnadrág, pulóver. Délebbre egyre inkább nyári idő lesz.
Sok nő utazik egyedül Indiában, de panaszkodtak néhányan, hogy zsúfolt járművön néha taperolták őket. Nem kell senkivel kezet fognod, még akkor sem, ha nyújtják a kezüket. Csak tedd össze a két kezed a melled előtt, biccents, és köszönj, hogy „Namaszté”. Az ő kultúrájuk alapján nem nyúlhatnak hozzád.
Anyagi megfontolások miatt is érdemes más turistákkal együtt utazni néhány napokat, heteket. Ha a többi úticél is olyan közismert, mint a két felsorolt, akkor könnyedén találsz ehhez partnereket.
Szia Jani,
Mivel nem találtam e-mailt a fiókomban, ezért ide válaszolok. Ismét nagyon köszönöm a gyors választ és a biztonsági óvintézkedést is.:)
Igen, arról én is olvastam, h nem kell kezet fogni senkivel, remélem, nem felejtem el azt a szabályt és be tudom tartani.
Én a http://www.cleartrip.-com-on nézegettem a vonatjegy árakat, nem tűntek olyan veszélyesnek párszáz (300-600)rúpia volt az áruk. Elhatároztam, h semmiképp sem utazom 10-13 óránál többet egy huzamban, ezért azokat az utakat néztem, amelyek kb ilyen időtartamra szólnak és az alapján írom a fenti összeget. Milyen utakra gondolsz, amik drágák? Írtad, h érdemes társulni más turistákkal, mert úgy olcsóbb egy-egy út.
Én is úgy gondoltam, h északon kezdek. Azt olvastam, h Delhi- Léh távolság 1000 km körül van. Delhiből indulnak egyenesen buszok oda? Kb mennyi idő alatt teszi meg a busz az utat? Azt is olvastam, h egy éjszakát elidőzik meghatározott magasságban a busz, h tudjanak az utasok akklimatizálódni. Ebből gondolom, h ez nem egy 24 órás távolság, hanem jóval hosszabb talán. Kérdezem ezt úgy, h azt sem tudom, jártál-e ott. A buszhoz azért ragaszkodnék(bár nem körömszakadtáig), mert állítólag csodálatos a táj.
Dharamsalából is el lehet jutni Leh-be?
Korábbi leveledben írtad, h hogyan lehet taxival a városba jutni. Én reggel 5 körül érkezem, ha várok pár órát, akkor elképzelhető, h még akár tömegközlekedéssel is bejutok a városba?
Üdv: Gabi
ondolom, ez nem egy 24 órás út.
Szia Gabi!
Pedig küldtem e-mail-t, nézd meg a spam-et is. Nyugodtan kezet foghatsz velük, ha ők nyújtják a kezüket, és téged nem feszélyez. Nem kell ehhez, mint szabályhoz ragaszkodni, csak nőknek jó kibúvó, hogy ne kelljen minden ápolatlan rosszarcúhoz hozzáérni. Talán lehet közvetlenül Delhiből Lehbe buszozni, de jobb, ha megállsz Manaliban (2000 m). Delhi-Manali (12-14 óra) távra éjszakai buszt javaslok. Pirkadattól már a hegyek között utaztok. Ha megszállsz Manaliban novemberben, az egyáltalán nem szezon nekik, jó áron jó szállást találhatsz. Old Manali felső részén keress szállást, mert ott a nap jó részében rásüthet a nap, ami novemberben lényeges szempont. Hó még valószínűleg nem lesz. Manaliból indul a két nappalos buszút Leh-be, közben éjszakára megáll a busz, de az lehet, hogy ekkor már nem fog közlekedni, mert 5400 m körüli hágón kelne át. Másik lehetőség a repülő Delhiből Lehbe. Szerintem, ha 8 heted van, gondold meg kétszer is, hogy elmész-e Lehbe. Sokba kerül/hosszú idő eljutni oda, ott drága minden, és igen hideg lesz, mégiscsak 3500 m-en van. Ott állítólag lehet napszúrást és fagyási sérüléseket egyszerre szerezni, ha a lábad árnyékban van, a fejed meg a napon. Dharamsalából nem hiszem, hogy lenne közvetlen járat, vagy az is Manalin át megy. Szerintem menj Delhiből Dharamsalába éjszakai busszal. Hasonlókat tudnék leírni, mint amit a Delhi-Manali buszról írtam. Onnét vissza Delhi. Delhiben, Varanesi-ben (Benáresz, Kashi), Jaipurban, Pushkarban hasonló idő lesz, mint most itt. Ha Bombay felé, vagy Goa, Kerala államokban jársz, ott már az itthoni kánikulának megfelelő idő lesz általános. Ha ötkor érkezik a géped Delhibe, akkor 6-7 körül jutsz ki a reptérről. Van metro a New Delhi metro station-höz, ami a Paharganj mellett van. Ez egy kis városrész Ódelhi és Újdelhi határán. Vannak olcsó szállások, kajáldák, más hátizsákos turisták. Mindent meg lehet kapni ott, amit Indiában kapni lehet, és nem sokkal drágábban, mint az előállítási helyen. Én ott szoktam megszállni a Bajrang hotelben, talán emlékeznek is rám. 🙂 Saját magad keress szállást. Ha taxit/tuktukot/riksát veszel igénybe, ne hagyd, hogy veled jöjjön a sofőr a szállásra. Legjobb, ha nem is tudja, hova mész, inkább egy közeli étteremhez vitesd magad, vagy másik szálláshoz, és várd meg, hogy elmenjen. Így jobban tudsz alkudni, mert nem kap belőle jutalékot.
Szia Jani,
Köszi szépen a választ. Sajnos a leveled sem a spam-ek között, sem máshol nem találtam, mindegy. Azért megadom még egyszer a címem: kovacsgabi00#gmail.com
Leh-vel kapcsolatban igazad van vsz, nem éri meg csak egy hetet az utazással tölteni, a hideget sem szeretem annyira, mondjuk az más kérdés, h a táj lenyűgöző lehet, de ezen kívül is rengeteg a látnivaló délebbre és hatalmasak a távolságok, így vsz csak Dharamsalaig megyek, ill még tervezem azt, h Kalkuttából elmegyek vonattal Siliguriig (az csak 12 óra) és onnan megteszem azt a legendás 80 km-t vonattal Darjeelingig. Ott is jártál?
Köszönöm a jótanácsokat a metrózással és szállással kapcsolatban is. Én a http://www.hostelworld.com-on láttam olcsó szállásokat India szerte. Arra gondoltam, azok közül választok majd, azaz címmel a zsebemben érkezem. Sosem szoktam előre foglalni. Elképzelhető, h azoknak a szállásoknak is magasabbra tartják majd ott a helyszínen az árát?
Tehát azt mondod, h a Varanasi, Pushkar, Jaipur, Delhi részen kb 15-20 fok várható nov elején-közepén? Akkor mindenképp érdemes pár melegebb ruhát is vinni, igaz? Az az igazság, mindenből csak pár darabot szeretnék vinni, max egy heti ruházatot, mert nem szeretnék 25 kg cuccal járkálni, sajnos már párszor beleestem ebbe a hibába.:(
Köszi a választ előre is. Megpróbálkozol még egyszer azzal az e-maillel?
Üdv:Gabi
Szia Gabi!
„Milyen utakra gondolsz, amik drágák? Írtad, h érdemes társulni más turistákkal, mert úgy olcsóbb egy-egy út.”
Erre még nem reagáltam az előző hozzászólásomban. Ha többen vagytok, szinte bármire jobban tudtok alkudni mennyiségi kedvezmény miatt. Olcsóbban találtok szállást, ha már 4-en vagytok, de egy kétágyas szoba is olcsóbb, mint két egyágyas. Taxival, tuktukkal is olcsóbb, ha megosztjátok a költséget. Egy eldugodtabb látványossághoz is olcsóbban eljuttok így, vagy egy nemzeti parkba, raftingra…
Majd megpróbálok erre a címre is küldeni levelet, az előzőhöz képest ott van két 0 ebben a változatban. Darjeeling-ben még nem voltam, de én is meg szeretném látogatni, ha legközelebb arra járok. A helyszínen megpróbálhatják magasra tartani a szállás árát, de alacsonyabbra alkudhatod, mint ha interneten lefoglalnád előre. Inkább azt nézd ki, hogy melyik környéken vannak az olcsó szállások, és ott érdeklődj körbe, mielőtt döntesz. Ha nem akarsz ennyi időre útikönyvet venni, akkor is érdemes lefénymásolni azokat a részeket, ami szerinted téged érinthet, amerre menni szándékozol. Ne centizd ki az útitervet, bármi közbejöhet, ami miatt csúszik a terv. Közlekedési fennakadás, betegség, vagy csak jól érzed magad valahol, és nem akarsz olyan hamar továbbmenni. Helyben hallott sztorik, ajánlások miatt akadhat előre be nem tervezett célpont is.
Szia Jani,
Köszi a választ. Nem volt netem, nem tudtam reagálni. Akkor folytassuk itt, h mások is okulhassanak belőle.:)
Kitértél a szállások árára. Én a hostelworld.com-on nézegettem a szállások árát. Csak egy pl-t írok ide: Amritszarban 1200-1500 Ft körül van egy kétágyas szoba. Ez megfelel a valóságnak? Mik a tapasztalatok, mi a reális ár egy egy ágyas szobáért? Bár lehet, h badarság a kérdés. Nyilván a településtől is függ. Amúgy azt semmiképp sem javaslod, h esetleg vki dormitoriumban szálljon meg? Ott az annyira nem biztonságos az esetleges lopások miatt?
Ha már az áraknál tartunk, akkor kérdeznék még kettőt ezzel kapcsolatban. Mennyi a Taj Mahalba a belépő? Fent írtad, h nagyon drága. Ez mit jelent? Ill mennyit adjak egy riksásnak? Mi a reális ár? Érdemes-e a tömegközlekedést használni pl Delhiben, Bombayben, Kalkuttában?
Ismét megköszönöm, ha válaszolsz.
Üdv: Gabi
A Taj Mahal-ba a belépő külföldieknek 750 INR, ami most 2662 Ft, mert a rupee sokat gyengült a forinthoz képest. Most 1 INR=3,55 Ft, míg korábban sokáig 4,7 Ft körül volt. Én ritkán fizettem 250 INR-nél többet egy kétágyas szobáért. Egyágyast 150 alatt meg lehetett kapni, de csaknem 3 éve jártam Indiában utoljára. Amritsar nem a legolcsóbb helyek közé tartozik, talán 200 INR-ért találsz szobát, az Aranytemplomban esetleg ingyen megalhatsz a zarándokszálláson. Dormitóriumban akkor szállj meg, ha van valami széf, ahová az értéktárgyaid el tudod helyezni. A legtöbb helyen nem sokat spórolsz vele, leginkább Bombay-ben érdemes igénybe venni. Kalkuttában nem jártam, azzal kapcsolatban kérdezd majd Muzaffart, ő ott született, most is ott üzemeltet egy kisebb szállodát. Bombay-ben érdemes időnként buszozni, csak tanuld meg a számok helyi írásmódját, Delhiben ott a metró. Nagyvárosokban csak rövidebb távra szoktam riksát használni, 30 INR-nél nem szokott több lenni. Hosszabb távra inkább tuktuk, amire 50-60 a tipikus, esetleg 80-100, ha tényleg nagy a távolság, de Delhiben a metróvonalaktól jellemzően 40-ért bárhová eljutsz.
Szia Jani,
Nagyon köszi ismét a választ. Így már sokkal okosabbnak érzem magam.:) Tényleg nem tudtam elképzelni, h mégis milyen árakkal kell kalkulálni egy-egy riksás, vagy tuktukos utazásnál,és a szállások árát is csak egy weboldalon ellenőriztem le. Ahogy írtad, ezek gyakorlatilag fillérek. Muzzafar számát elmentem. Köszi.
Korábban írtad, h lakatot érdemes vinni magunkkal. Ez azt jelenti, h a szobákon úgy oldották meg a zárat, h a lakatot is tudja használni az ember, vagy érdemesebb biciklizárat vinni?
Ha már az alvásról van szó, akkor itt gyorsan leírom, h tervezem azt is, h sokat utazom éjszakai vonattal, hálókocsiban. Ezeket hogyan kell elképzelni? Ezek amolyan sokszemélyes kocsik? A http://www.cleartrip.com-on nézegettem az utazások időtartamait és az árakat, de azt nem írták, hány személyesek a hálókocsik.
Te szoktál bankkártyát vinni magaddal arra az esetre, ha esetleg rosszul kalkuláltál volna és elfogy a pénzed, vagy mindig viszel magaddal annyi kp-t és gondosan ügyelsz rá? Megmondom őszintén, ezzel gondban vagyok. Jelenleg nincs olyan bankkártyám, amit külföldön lehet használni és már nem is lesz időm arra, h igénylejek ilyet.
Útikönyvet viszek magammal, de nem lonley planetet. Mit gondolsz, Indiában lehet venni angol nyelvűt? Lényegesen megkönnyítené a helyzetem szállások tekintetében.
Elnézést a rengeteg kérdését, ami időközben felmerült, de az a baj, h index fórumot itt nem tudok olvasni, az utazas.com-on pedig csak az első oldalt tudom megjeleníteni. Ezért is a sok kérdés.
Ismét nagyon köszi.
Az olcsóbb szállások ajtajain ki van alakítva hely a lakatnak. Biciklizár felesleges. A vonaton a 2nd class sleeper-t szoktam használni, a 16-os hozzászólásban írtam róla. A drágább osztályokon nem utaztam, azok szerintem zárt hálókocsik. Tőlem még nem loptak vonaton, de előfordul. Van, aki odaláncolja a táskáját az ágy alá, esetleg könnyű acélhálóba burkoltan. Bankkártyát szoktam vinni. A Visa és a Mastercard szinte minden automatánál működik, a Maestro csak elvétve. A legegyszerűbb OTP-s kártya is használható. Lehet, hogy nem az első automatából tudsz majd pénzt felvenni, ne akkor tedd, amikor már elfogyott a készpénzed. Az automatákból egyszerre max 10.000 INR vehető fel, némelyikből 20.0000. 1.000-2.000 Ft a tranzakciós díj. Egyes tourist office-okban is le tudnak róla venni pénzt, ami olcsóbb lehet. Valutából csak minimális mennyiséget válts be a reptéren, mert rosszabbul váltják ott, mint bent a városban. Útikönyvet simán tudsz venni ott, olcsóbban, mint itthon.
Szia Jani,
Köszi szépen.
Amritsarból könnyedén el lehet jutni Dharamsalába, vagy vissza kell mennem Delhibe, h ott buszra szálljak?
Ajánlott palackozott vízzel fogat mosni?
És még egy kérdés: arról tudsz esetleg valamit, h érdemes-e Indiából csomagot küldeni Mo-ra? Mindenképp szeretnék pár dolgot vásárolni és ha nem muszáj, nem cipelném az ajándékokat egész úton csak ezért kérdezem.
Előre is nagyon köszönöm a választ.
Amritsar-Dharamsala közvetlen busz van, legalábbis 2005-ben még volt. Ha már megszűnt volna (amit kétlek), akkor Pathankot-nál átszállhatsz.
Palackozott vízzel elvétve mostam fogat, ha volt valami bukéja a csapvíznek. Útitársaim is így tettek. Azt nem tudom, hogy mennyire érzékeny a szervezeted, és mennyire vagy bevállalós.
Csomagot érdemes küldeni, sokan teszik. Akár a boltosok is hazaküldik neked. Delhiben ott lehet hagyni dolgokat csomagmegőrzőben, ha többször is jársz ott. Érdemes a végén bevásárolni Delhiben a nagyját, amikor már képbe kerültél a választékkal és az árakkal.
Kisebb trükkökkel jópár extra kg felvihető a repülőre. Felveszed a bakancsot, meleg ruhát, esőköpenyt, a zsebeket telerakod nehezebb dolgokkal, mint ezüstékszer, könyv, fényképező, kőzetek, … Azt is megteheted, hogy a mérlegeléshez nem viszed oda a nehezebbik kézipoggyászodat.
Nagyon köszönöm a jótanácsokat egészen biztos vagyok benne, h kipróbálom.
Nov. 3-án indulok, de még lenne pár kérdésem, ha nem gond.
Te szedtél Delagil- Paludrin kombinációt, vagy elegendő a szúnyogháló és a szúnyogriasztó malária ellen?
Dollárt éri meg legjobban váltani, ugye? Utcai pénzváltóknál, vagy bankokban váltsak valutát?
Kezdem a pénzváltással, mert hajszálnyival kisebb felelősség ebben a témában tanácsot adni. Dollárt, eurót mindenhol tudsz váltani, a legtöbb helyen svájci frankot, angol fontot is. Jópár tourist office-ban tudsz pénzt váltani, általában jobb árfolyamon, mint a bankokban. Vannak iroda nélküli (feketén) pénzváltók is, ők gyakran akár közép-árfolyamon is váltanak. Nekem nem volt gondom velük, de magányos nőként ne menj velük a sikátorok mélyére. A legtöbb szállásadó is szívesen vált pénzt.
Nincsen semmiféle orvosi képzettségem, tehát véleményt, tapasztalatokat tudok csak orvosság témában írni. Az első utamon (2003) eleinte szedtük mind a négyen a tabikat malária ellen, de elég hamar abbahagytuk. Egyszer találkoztam csak egy emberrel, aki állítólag maláriás volt, és azt kérte, hogy fizessük be egy kórházba. Nekünk lehúzásnak tűnt, nem segítettünk neki, fél órával később láttam, ahogy egy másik turistát vezetett kézenfogva, és megvető pillantást vetett ránk közben. Ez is monszun idején történt. Benyomásom szerint, nem gyakori a malária azokon a részeken, ahol eddig jártam. Tudomásom szerint, az Indiában előfordulók nem a halálos változatai a maláriának. Ha nem mész hetekre a dzsungelbe, akkor legfeljebb 1-2 nap alatt jó orvosi ellátáshoz juthatsz, ha mégis megfertőződnél. A gyógyszereknek veszélyes mellékhatásai vannak. Az egyik a vesét teszi tönkre (ez alighanem a Paludrin), egy másik delíriumos állapotot idézhet elő, akár hallucinációkat (ez talán a Lariam volt). Ez utóbbi szedését hetekkel az út előtt el kell kezdeni, és miután hazaértél még hetekig folytatni. Sokak véleménye, hogy a gyógyszer veszélyesebb, mint maga a betegség.
Baldachinos szúnyoghálót csak elvétve használtunk, ha véletlenül alapfelszereltség volt a szobában, két esetet tudok ebből felidézni. Az ablakokon gyakori, hogy van háló. A legtöbb ágy fölött van ventilátor. Ha az megy, akkor nem igazán tudnak landolni a szúnyogok rajtad. Kapható ott is a spirál alakú szúnyogriasztó füstölő, ami hatékony. Asztal, vagy ágy alá téve extra biztonságot ad.
Nagyon köszönöm Jani.
Nincs mit. 🙂 Jó utat, érezd jól magad!
Helyszini tudositonk most Varanasi-bol jelentkezik. Ez India legszentebb helye, sokan jonnek ide meghalni, vagy masok holttestet hozzak ide, hogy azt elegessek, es a hamvakat a Gangeszbe szorjak. Eredetileg nem szerepelt az utitervemben, de amint megerkeztem Delhibe, at kellett gondolnom, mit is akarok. Kezdem is az elejen. Kedd reggel elindultam Budapestrol, isztambuli atszallassal repultem Delhibe. Hat orat kellett Isztambulban varnom. Ahhoz rovid ido, hogy 30 dollarert (ha meg annyi) kivaltsam a vizumot, es bemenjek a varosba, ugyhogy a repteren toltottem az idot. Nagy repter, sokkal kevesebb ulohely, mint ahany ember hompolyog fel, s ala. De legalabb nem veszik zokon, ha az ember leul, vagy elfekszik a marvanyon egy fal toveben. Delhi fele egy igen szep afgan lany ult mellettem, majd aludt a vallamon, aki a norveg neveloapjaval utazott egyutt. India burokraciaja parjat ritkitja, de most zokkenomentesen atjutottam a repteri akadalyokon. Mar a repulon kiosztanak egy formanyomtatvanyt, amin ki kell tolteni peldaul az indiai lakcim rubrikat, ahova most mar rutinosan beirtam egy kamu cimet, mert most utikonyvem sincs meg, amibol kimasolhattam volna. Az utolsok kozott megjott a hatizsakom is, valtottam 20 dollart, aztan irany a metro. A repteri metro kb. 500 forintba kerult, ami meglepett, mert egyebkent 30-80 forintba kerul a tobbi vonalon tavolsagtol fuggoen. Kozben egy francia sraccal, Vincenttel osszehaverkodtunk. A Paharganj varosresz Main Bazaar nevu utcajahoz igyekeztunk, de mar a New Delhi vasutallomas felett sem engedtek minket atmenni, engedelyhez volt kotve, hogy valaki bemenjen a Main Bazaar-ba, mert unnepseg miatt tomegek vannak ott. Ha lett volna oda szallodafoglalasunk, akkor beengedtek volna, de persze nem volt olyanunk. Kerulo uton is megprobaltunk bejutni, de egy rendor megallitott minket. Kovetkezo uticelom Kalkutta (Kolkata) lett volna, de a vonatok 2 hetre elore le vannak foglalva, belathato idon belul meg a turista kvotaba sem fertem volna bele, mar hosszu varolistak vannak. Elmentunk a tibeti menekulteknek letrehozott koloniaba Delhin belul, mert a Paharganj-on kivul ott megfizetheto meg a szallas Delhiben, de nagyon tavol esik a kozponttol. Mire letettuk a csomagunkat, mar tobb, mint egy napja uton voltunk. Kis maszkalas, infogyujtes, kaja, majd el is aludtunk. Masnap delben kijelentkeztunk, majd elmentunk a legkozelebbi metroallomasra. Ott el is kellett koszonnom Vincenttol, mert megbukott a biztonsagi ellenorzesen. A szkennerrel lattak, hogy a csomagjaban egy uveg alkohol van, amit nem akart kidobni, igy o tuktukkal ment tovabb az egyetemi campus-ba, hogy megkezdje a masodik felevet a friends policy nevu szakon, barmit is jelentsen ez, de jol hangzik. En elmetroztam az Anand Vihar ISBT-hez (interstate busterminal), majd egy helyi busszal elmentem Lucknow-ba, azutan onnet egy masik busszal idejottem Varanasi-ba. Ez az utolso mondat 26 orat es rengeteg elmenyt jelent, de szoknom kell meg ezt a terjengos stilust, altalaban nehany mondatos osszefoglalot szoktam irni egy-ket hetente. Itt kivettem egy szobat, es foglaltam vonatjegyet holnap estere Kalkuttaba. Megkerestem a helyet, ahol 3 eve rantotthust ettem, ezt megismeteltem, meg mindig jol keszitik. Maszkaltam a ghat-okon, amik a Gangesszel parhuzamos lepcsok. Ilyenkor tobb kilometeren keresztul lehet setalni rajta, monszun idejen olyan magas a vizallas, hogy csak lemenni lehet a partra egyes helyeken. A jobbkezemet megmassziroztak nehanyszor promociobol, de persze nem akartam fizetni a masik kezert, vallert, fejert, hogy parszaz hindut elszorakoztassak a latvannyal. Vehettem volna aldozatkent felajanlhato kis viragcsokrot, nyaklancokat, festekeket, selyemsalat, meg meg egy csomo mindent. A ghat-okon eleg sok ember van, sokan megmeritkeznek, hogy spiritualisan is megtisztuljanak, vannak, akik mosni jarnak le a partra, gyerekek labdaznak, kriketteznek, vagy egy meta-szeru jatekot jatszanak. Van ott egy csomo kutya, kecske, bivaly, nehany majom is. Voltam borbelynal, 100 forintert megborotvalt, elottem bontott uj zsilettpenge, aftershave, timso.
61:
Jó nagy nyüzsgést vállaltál fel az „utolsó” indiai élményedért. Nekem ma már ennek a tizede se esne jól. Azért az épségedre vigyázz, és ne feledd, hogy néhányan drukkolunk neked. Nem kérdezek rá, mert látom, az internettel nincs problémád. – Különben köszönjük a beszámolót. Reméljük időnként folytatod, amikor valahol megrekedsz egy félnapra. 🙂
Kalkuttaban vagyok immar masodszor. Legutobb Varanasibol jelentkeztem. Ott azutan mar csak egy napot toltottem, majd egy riksaval kimentem a vasutallomasra. Ez eltartott vagy haromnegyed orat, de nem bantam. Szeretek riksazni. Lehet nezelodni, fotozni, dohanyozni. Persze a riksas is kert a cigibol, de o inkabb felretette kesobbre. A legtobb riksas tekeres kozben el szokta szivni. Utkozben elregelte, hogy milyen hosszu es nehez az ut, milyen nehez az elete, es hany gyereket kell eltartania. Ez akar mind igaz lehet, de az ut vegen csak annyit fizettem neki, amennyiben megalkudtunk elore. A varanasi palyaudvaron egy kulturantropologus jo idore talalna kutatnivalot. Mindenfele ember megfordul ott az orszag minden reszerol, szegeny, gazdag, es gyakran orakat toltenek el varakozassal. Vannak fix es mozgo arusok, foleg helyi gyorskajak, gyumolcs, keksz, chips, viz, udito, tea, ujsag, kacatok. Van nehany patkany is, nehol direkt dobnak nekik bananhejat, de nehany sas is koroz predara lesve. Ejszakai vonattal jotttem Kalkuttaba, aminek mostanaban Kolkata a neve. Reggel het helyett fel tiz korul ertunk ide. Nagy nehezen kideritettem, hogy melyik buszra kell szallnom, a kalauz 50 INR-t akart kerni a tizenvalahany helyett a csomagomra hivatkozva, ami a zsufolt buszon 1-2 ember helyet elfoglalta. Vegul ket helyi segitsegevel megalkudtunk 30-ban. Megerkeztem a Relax Inn-be, ahol Muzaffar baratom dolgozik, akivel a kovetkezo ket hetben egyutt fogunk utazni. Ez egy jo szalloda, ahol haromszor aludtam mar ingyen, amikor volt ures szoba. Muzaffar a hotelmelo mellett sajat vallalkozasba kezd, egy csaladi uzlethelyisegbol alakitott ki utazasi iroda-internet kavezot. Ma nyitottak, most ott irom ezt a beszamolot. 30 evig patikat uzemeltetett a csaladja, de valami indokkal bezarta a hatosag, majd 6 evig pereskedtek, mire igazat adott nekik a birosag, es ujra kinyithattak. Az egyik unokabatyjanak is utazasi irodaja van nem messze, az egyik occsenek mobilboltja. Az egyik nagybatyja hajomernok, evtizedekig jarta a vilagot hutohajoval, azota is banja, hogy hazajott. Muzaffarnak nem csak a csaladjaval, hanem a barataival is megismerkedtem. A Relax Innben kollagaja Tapas, aki Amszterdamban pincerkedett, szinten banja, hogy hazajott. Piaci arus baratai is jo arcok. Foleg orakat, szemuvegeket javitanak, ongyujtot toltenek, tuzkovet cserelnek, vagy elemet cserelnek oraban, szamologepben, de ujonnan is aruljak ezeket. Egyikuk 8 evet Barcelonaban, 8 evet Franciaorszagban dolgozott. Ket masik egyutt szerencset probalt Zimbabweban es Kenyaban. Egy darabig orultek, hogy felre tudtak rakni tobb szazezer helyi penzt, amig ra nem jottek, hogy ez csak 4000 INR. Egyik sracnak Kobra a beceneve, mert evekig lakott egy kriptaban. Voltunk varost nezni is, lattuk kivulrol a Victoria Memorial-t, ami egy szep epulet szep parkban, mogotte a St. Paul katedralis, ami nem lenne tajidegen Londonban, illetve ott van meg a planetarium, ami kivulrol egy sztupara hasonlit. Hatalmas parkok is vannak ott, ami mezot jelent nehany faval, ahol kriketteznek, pihennek sokan. Tervezem meg meglatogatni a Kalighat templomot, ahol kecskeket aldoznak, es alighanem elmegyek Terez anya hazahoz. Hat nap Kalkutta utan elmentem Darjeeling-be. Vonat New Jalpaiguri-ba (NJP), megismertem egy del-korei sracot, Hak-ot, aki szinten Darjeeling-be tartott, egyutt atriksaztunk a shared jeep-ek indulasi helyere. A terepjaroban 11-en ultunk a 4-5 oran at, amig odaertunk. Utkozben volt egy megallo. Ilyen helyeken lehet enni is, amibol a sofor megkapja a jutalekat, illetve cigizni, vagy konnyiteni magunkon. Darjeeling kb. 2000 m-en fekszik, vagy inkabb hullamzik, nincs is ertelme pontos magassagot megadni, esetleg egy intervallumot. Hakkal egyutt vettunk ki szobat, majd egyutt maszkaltunk a kovetkezo ket napban. A szallas „dombteton” volt, igy minden iranyban nagyszeru kilatas volt a tetejerol. Kirandultunk, elmentunk Korosi Csoma Sandor sirjahoz. A helyi temetoben van szep siremleke, mogotte egy falon sok emlektabla minimum harom nyelven, magyar, angol, helyi. Nehany percen belul megjelent egy helyi a fiaval. Ok a sir gondozoi, allandoan figyelik az ablakbol, hogy van-e mozgas a sirnal. Odaadtak az emlekkonyvet, hogy irjak bele. Ilyenkor cserbenhagy a kreativitasom, irtam valami banalisat bele. Lattam Kover Laszlo nevjegykartyajat, aki hazelnoki minosegeben jart ott. Haknak megmutattam a masala dosa nevu etelt, ami nagyon izlett neki. Masnap vissza is ment ugyanarra a helyre, es evett ket adaggal. Vegre talalt egy kajat, ami izlik neki Indiaban. A piacon vettem 3 kg darjeeling-i teat, mert sokan kertek otthon (tobbek kozt Tibor ba`), majd kiporciozom. Darjeelingbol shared jeep Gangtokba, ami Sikkim allam fovarosa, es ahol kettot aludtam. Sokat voltam a szallason, mert nem nagyon fogott meg a telepules es nem szabad dohanyozni az utcan. Volt TV-m 1000 nezhetetlen csatornaval, a BBC World News es az HBO volt a menum. Shared jeep vissza NJP-ba, majd ejszakai vonat Kalkuttaba. Most a legolcsobb szallasok egyiken laktam, forro vizet vodorben lehet kerni reggel 7-9 es este 6-8, hogy a zuhanyzoban osszekeverd hideg vizzel, es lemosakodj. Ma este a Relax Innben alszom, holnap indulunk tovabb, ha minden igaz, de nem az Andaman-szigetekre, ahogy eredetileg terveztuk, hanem nyugatnak.
63:
Kétségtelenül nagy kaland! Ha fiatalabb lennék, akkor irigyelnélek is, de másodpercekkel a 81. előtt alkalmazkodnom kell a biológiához, még a vágyaim kapcsán is. – Hanem annak a 3 kg teafűnek a cipelése! Ha a körülményeid nem engedik meg, én egyáltalán nem ragaszkodom az ízelítőhöz.
A vonat es a busz elbirja, egy het mulva lerakom Delhiben egy csomagmegorzoben nehany egyeb aprosaggal egyutt, ugyhogy nem fog terhelni. A repulon meg elvileg 30+8 kg a limit, ott is elfer.
65:
Ne is tagad, matematikus vénád van. Minden előre pontosan ki van számítva. 🙂
66. Tibor ba`
Nincs meg kiszamolva, Indiaban nem is erdemes ennyire elore tervezni. Delhiben elmegyek meg a Turkish Airlines irodajaba, hogy tuti-e a 30+8 kg, mert nem szeretnek a repuloteren tunodni, hogy melyik tizenvalahany kg nelkulozheto a csomagombol.
A facebook-ra feltettem nehany kepet is:
https://www.facebook.com/jani.gyorfi
67: Szerintem 1-2000 Ft-nak megfelelő összeg körül el tudod küldeni postán.
68. nippur
Szerintem, kb. kilonkent annyiert, de azt is csak akkor, ha elore tudom, hogy postazni kell, es nem a repteren derul ki, hogy tulleptem a limitet.
69: Nem szóltam semmit 🙁 Honlapjuk szerint 1kg: kb. 4000 – 5kg: kb. 10.500 Ft.-nak felel meg. Ennél mg a repülő is olcsóbb, viszont fel tudod adni az első nagyobb postán, és nincs vele több gond.
A cikkben csak hindu nacionalistának titulált párt nyerte a választást Indiában. Az embereket sikerült Modinak fellelkesítenie, elhitték, hogy meg tudja bontani a Nehru-Gandhi dinasztia hatalmi rendszerét. India a korrupció ellen szavazott.
http://index.hu/kulfold/2014/05/16/a_hindu_nacionalistak_nyertek_az_indiai_valasztast/
Majd talán valamikor megírom a legutóbbi túra második havában történteket is, ha van igény.
India 2.0
Sziasztok! Újra úton vagyok, a változatosság kedvéért Indiában. Most azt találtam ki, hogy megrendeléseket teljesítek céges háttérrel magánszemélyeknek, vállalkozásoknak. Bárminek utánajárok, és megveszem, elküldöm, ha legálisan kereskedhetek vele. Tehát drogok, fegyverek, rabszolga-lányok kizárva. Ehhez létre fogok hozni egy blogot, ahová különböző árukról képeket, árajánlatokat is felteszek, nem csak útleírást. Delhiből jelentkezem majd először ajánlatokkal, ahol végtelen az áruválaszték, utána Alangba megyek, ami egy hajóbontó telep, majd Goára, ahonnét főleg ruhát, ékszert, függőágyat érdemes küldeni.
Január 8-án délután indultam Budapestről, Isztambulban átszálltam, és másnap hajnalban megérkeztem Mumbai-ba, amit a brit időkben Bombay-nak hívtak. Még a reptéren találkoztam két magyar sráccal, akiket alighanem meglátogatok, ha Goára érek. Fogtam egy taxit az Andheri vasútállomásra, hogy onnét HÉV-vel bemenjek a belvárosba. A taxis azért mutatott egy szállást, ami szerinte olcsó, szerintem meg piszok drága. Dumáltunk útközben, valahogy Kőrösi Csoma is szóba került, és végül kitaláltam, hogy a knowledge szót keresi, miután öt percig ismételgette, hogy wisdom. Bombay drága hely, nem akartam költekezni, és estére már megvolt a vonatjegyem Kolkata (Kalkutta) felé, így nem vettem ki szállást, pedig igencsak igényeltem volna. Kóvályogtam a városban, és egy parkban szundítottam kicsit, amíg egy árvagyerek mellettem üldögélt, akinek az útikönyvem térképei tetszettek leginkább, egyébként nem sokat tudtunk kommunikálni a nyelvi nehézségek miatt, kicsit odébb meg krikettmeccsek zajlottak. Este vonatra ültem. A hivatalosan 38 órás vonatozásból végül 43,5 óra lett, ráadásul az utastársak jellemzően nem beszéltek angolul, bár egyébként tök kedvesek voltak. Így útközben kiolvastam egy könyvet, amit még Bombay-ban vettem, ettem egy egg-biryanit, és reméltem, hogy nem lesz túlzás így az út elején egy tojásos, vasúti főttétel, de egyelőre az immun-rendszeremet nem terheltem túl vele.
Kalkuttába tegnap délután ötkor érkeztem, és mivel nem tudtam megegyezni a taxisokkal emberi árban, és nem volt kedvem utánajárni, hogy melyik busszal tudok megfelelő irányba menni, ezért legyalogoltam kb. két kilométert, ami a dugó miatt gyorsabb is volt, mint kocsival, csak kissé megterhelő két nagy-hátizsákkal, mert hoztam barátoknak apróságokat ajándékba, meg egy csomó szaloncukrot, csokimikulást, amit Karácsony utáni leárazáson vettem, a Turkish Airlines-nál meg úgyis lehet 30+8 kg-ot hozni magammal. Ahol a dugó megszűnt, ott fogtam egy taxit, és hipp-hopp itt is voltam Muzaffar barátom utazási irodájánál, majd a lakásban, amit a fivéreivel négyen bérelnek. Azóta is megy az ismerősökkel találkozás, örvendezés, evés-ivás, képek mutogatása (nem képmutatás 🙂 ), sztorizgatás. Délután voltunk csapatostul a parkban, ahol most tömegek gyűlnek, mert valami jelentős ünnep zaljik, főleg száz kilométerre dél felé a tengerparton. Most akadt néhány órám egyedül árammal, internettel, így gondoltam írok nektek.
Ugyanezt a szöveget képekkel feltettem a facebook-oldalamra is, illetve itt a blogon is jelentkezem majd egy újabb vendégposzttal.
https://www.facebook.com/jani.gyorfi/posts/10153871328400816
72:
Köszi a beszámoló. Tudom, hogy rutinos vagy, de az ördög nem alszik. Vigyázz magadra. Várjuk a folytatást.
72.
Függőágy engem érdekelne! Jó útat kívánok addig is! 🙂
Hajrá Jani! Várunk haza!
Köszi a jókívánságokat. A facebook-on tuktuk felől érdeklődtek. Egy tuktukos ismerős szerint újonnan 200.000 INR, használtan 50.000. Ennél pontosabb, hivatalosabb árnak is majd utánanézek, illetve az erre rakódó költségeknek is a hazajuttatásához.
74. Chani
Egyszerűbb függőágy 1.000 Ft, jó, strapabíró 2.400 Ft (talán mexikói import), de van speciális, akár kétszemélyes függőágyakat készítő cég is Arambolban, fehérek csinálják, így drágábbak is. Ezek két éves infók, és a hazajuttatás költségét nem tartalmazzák.
A később idetévedők kedvéért, az utam üzleti aspektusának kitárgyalását az újabb vendégposztomban, illetve a saját blogomon folytatom, az útleírás további részeit pedig továbbra is itt, ha rászánom magam a megírásukra
http://www.antalffy-tibor.hu/?p=18361
https://janifromhungary.wordpress.com/
.
Fotóalbum: Mumbai, Kolkata, Delhi, a három legnagyobb város Indiában. Utazás, barátok, életképek. Majd egyszer útleírás is lesz. 🙂
https://photos.google.com/share/AF1QipPmhfyyjNJYg9uvCK_X9WLIMM1l8RyOphC2d3rePxpXhd_-ltw96NVZT3j5FosccQ?key=WTdVenQ3U1RmcjRENjJVTVJmTFZmeGxCd2hLWjdn
Útleírás poszt a blogomon.
https://janifromhungary.wordpress.com/2016/02/22/utleiras/
Az MJSZ-nek nem vagyok tagja, de nekem is továbbküldte valaki, én is továbbadom az infót, hátha valamelyikőtök tud élni a lehetőséggel.
„Örömmel tolmácsoljuk az Indiai Nagykövetség felhívását egy teljesen ingyenes ösztöndíjas jógaoktató képzéssel kapcsolatban, amely Indiában lesz.
A jelentkezés nincs feltételhez kötve, bárki jelentkezhet, aki jól beszél angolul, mert a képzés angol nyelven zajlik. Kérjük, továbbítsd tanítványaid felé, és amennyiben szeretne valaki jelentkezni az ösztöndíjra, kérjük a jelentkezési űrlap kitöltése után jelezze felénk szándékát a kapcsolat@jogaoktatok.hu email címen, hogy a nagykövetségi ügyintézést meggyorsítsuk.
Az ITEC ösztöndíj (Indian Technical and Economic Co-operation) keretein belül a bangalore-i S-VYASA Intézet (Swami Vivekananda Yoga Anusandhana Samsthana). ösztöndíjas jógaoktató képző kurzusára 30 jelentkezőt várnak. A speciális bentlakásos kurzus alapszintű 4 hetes képzést kínál.
A képzés időpontja: 2016. június 16. – július 13.
A repülőjegyet, a szállást és az étkezést biztosítják (2 ágyas szobákban, vegetáriánus étkezéssel).
További részleteket itt találsz angol nyelven:
http://bit.ly/svyasa-osztondij
„
Indiai termékeimet most a budaörsi Tesco-nál árulom karácsonyi vásárként. A kürtőskalácsossal szemben, kintről nézve a jobb oldali bejárat jobb oldalánál. Létrehoztam egy facebook oldalt, amit majd fejlesztek még képekkel, árakkal, akciókkal… Ráérő időmben szívesen mutatok képeket, mesélek Indiáról az érdeklődőknek.
https://www.facebook.com/Indiai-bolt-2016-Karácsony-620928078114252
Modi és Trump: sikerreceptek az új jobboldal számára?
http://mandiner.hu/cikk/20170410_hllndr_modi_es_trump_sikerreceptek_az_uj_jobboldal_szamara
Ideillesztem, ha már az indiai miniszterelnököt hasonlítgatja Trump-hoz, bár világjelenséget jellemez. Szerintem jól megfogja a modern jobboldal sikerének okait, és hogy miért üresedett ki a ballib értékrend az egyszerű emberek számára.
Holnaptól 4 napig Delhiben leszek. Ha kell onnan valami, most szóljatok.
Most akarsz odamenni? Várd meg, amíg elcsitulnak az események!
https://halturnerradioshow.com/index.php/en/news-page/world/panic-chaos-as-public-told-of-war-preps-between-india-pakistan
83 – Jani:
Pont akkor kell menned, amikor készül kitörni az india-Pakisztán atomháború? 😀 Próbálj élve visszajönni Magyarországra.
Re:Jani
Ha nem túl megterhelő, akkor rendelnék egy dordzsét, és egy hozzá való csengőt, ha lehet G hangra hangolva, plusz egy kézi imamalmot. Plusz ha nem túl drága, akkor pár szobrot is, de ezt beszéljük át privátban, és akkor az anyagi részt is rendezni tudjuk.
Tibor bá’ megadja az elérhetőségemet.
Már bő két hete Indiában vagyok. Csak nem lesz komolyabb háború most, egyébként meg rossz pénz nem vész el. A közelgő választások az egyik fő oka, hogy indiai részről ennyire lereagálták a múltkori merényletet. A Kasmírból rendelt sáfrány és fafaragványok megjöttek Delhibe, amint a hótorlasztól felszabadult az út, és mielőtt a katonák újra lezárták a feszültség miatt. Ma alighanem megtudakolom a csomagküldés aktuális árait, de kilónként legalább 1.500 Ft lesz szerintem. Most nem a törökökkel repültem, nincs nagy poggyászkapacitásom. 100 euró érték alatti csomagok elvileg egyéb költség nélkül küldhetőek. Az e-mail-címem: janifromhungary#yahoo.com. Ha azt mondom az árusnak, hogy G-re hangolt csengőt kérek, akkor az egyiket annak fogja nevezni, én meg nem tudom megállapítani, hogy így van-e. Én máshol keresném a G-pontot. 🙂
Re:Jani
Ok, írok levelet.
Ha 40 kg-nyi bronzcuccot vásárolnék össze, akkor 3.000/kg-ért tudnám megvenni, egyébként darabra megy, és úgy drágább. A csomagküldés 1.600/kg 10 kg-os csomag esetén. Ha kajaféle, füstölő, henna, ilyesmi van a csomagban, akkor 8.000 Ft extra adó.
„Ünnepekkor be tud telni a vonat akár egy héttel indulás előtt, de ez ritka eset.”
Egy hindu fesztivál, amelyet minden 144-ik évben egyszer
rendeznek a Gangesz és a Yamuna folyók torkolatánál.
Becslések szerint 2013-ban a fesztivál ideje alatt több mint 100 millió zarándokló látogatta meg a helyszínt.
KUMBH MELA: The Greatest Gathering of People Ever on Planet Earth! **TPOTY 2014 WINNER**
90. L. S.
3 évente van a 4 helyszín egyikén felváltva, így egy-egy helyszínen 12 évente van. Jelenleg az egykori Allahabad-ban zajlik, amit nemrég átneveztek Prayagraj-nak, alighanem a mostani Kumbh Mela miatt, hogy mégse legyen muszlim neve a legnagyobb hindu zarándoklat helyszínének. Lehet, hogy egy napra odaugrom megnézni a zarándokok tömegét, de fogytán az időm, és nem biztos, hogy vonaton szeretném tölteni egy jelentős részét. Ma este indulok vissza Rishikesh-be, 11-én haza.
91: Jani, nem győzök csodálkozni, hogy Te önszántadból visszamész Indiába, ha egyszer már sikerült hazajönni onnan… Egyszer voltam ott, szerintem borzalmas.
92 – Lebé:
Nem visszament, hanem visszaa-vissza megy. 😀