Tibor bá’ vissza a múltba online

Kilencéves koromban apámnak sikerült beindítani egy ügynökséget, aminek előfeltétele egy háromszobás (plusz cselédszoba) lakás bérelése volt. Az egymásból nyíló szobák egyike lett kinevezve irodának, ahová mindjárt telepítettek egy telefont is. 162-064. Ma is tudom a számát, pedig emlékeim szerint egyetlen egyszer se hívtam fel magunkat. Nem volt rá ok. Apám ritkán volt otthon, az ügynökség ügyeit egy felvett titkárnő intézte, de soha nem telefonált haza, hogy „egyre otthon vagyok, meleg legyen a leves, de ne forró”, csak betoppant, kb. ebédidőben. Arra használták a telefont, amire (szerintük) kellett. Anyám megbízta az egyik Rákóczi úti presszó kiszolgálóját, ha apámat meglátja egy idegen nővel beülni, akkor hívja fel anyámat, aki majd odamegy és kiveri a balhét. Ennek ellenére a telefon gyorsan terjedt, tömegesen jelentek meg az utcai telefonfülkék. A telefonálási idő elvileg 3 perc volt, mert a kor felfogása szerint minden fontos dolgot le lehet tárgyalni 3 perc alatt, de ennek nem tudtak érvényt szerezni, mert technikailag nem volt megoldva. Tök mindegy mennyi ideig beszéltél, egy hívás az egy hívás volt. A telefontársaság (vagyis a Posta) könyörgött, hogy ne beszélj tovább 3 percnél. Az ostrom után a helyzet alig változott, legfeljebb annyiban, hogy minden tönkrement, és legfeljebb helyrehozásról lehetett szó, fejlesztésről nem. Ráadásul hatalmas tömegek kezdtek feláramlani a Fővárosba, a telefon előfizetés ritkává vált, mint a fehér holló. A forint bevezetése után (1946.08.01.) egy telefonhívás 60 fillérbe került. A  nyilvános telefonokba nem pénzt kellett bedobni, hanem trafikokban kapható telefon tantuszt ami természetesen 60 fillérbe került. Ha nem volt tantuszod, akkor nem tudtál telefonálni. Néhány „rendesebb” háznak a kapualjában is volt tantuszra működő telefonkészülék, ami ki is csengett. Tehát oda lehetett telefonálni, és ha valaki felvette, akkor meglehetett kérni, hogy a harmadik háromból ugyan már hívja oda a Piroskát, mert beszélni szeretnél vele. A telefonhiányon más módon is megpróbáltak segíteni, nevezetesen az ikresítéssel. Egy vezetékre két előfizető volt kötve, más-más szám alatt. Mindössze az történt, hogy ha az ikred beszélt, akkor a te készüléked süketre váltott. Ha az illető egy órán át beszélt (60 fillérért) akkor téged egy órán át nem lehetett felhívni (foglaltat jelzett) és te se tudtál senkit felhívni, mert nem kaptál „vonalat”. Ez persze egy konfliktushelyzet teremtő elrendezés. Éppen ezért hogy ki az ikred az hét pecsétes titok volt. Rá lehetett jönni úgy, hogy az ikredet nem tudtad felhívni. A másik kínmegoldás (ami kitűnően működött), a „telefon restand” volt. Ez úgy működött, hogy 60 fillérért felhívtad a „telefon restandot” és azt mondtad. Sárgarigó jeligére: „Tízkor a kis Royal előtt találkozunk.” Ezt követve 24 órán át, ha valaki megkérdezte: van-e valami sárgarigó jeligére? A kisasszony a vonal másik végén bemondta a „tízkor a kis Royal előtt találkozunk” üzenetet. Meg tudtunk vele oldani mindent. Soha, semmiről nem maradtunk le.

Persze, egy saját telefon a lakásban azért jobb volt, de hozzájutni lehetetlenség hírében állt. Nekünk sikerült. Szüleim a Szabadság-hegyi ház(acskát) 1950 őszén vették meg, természetesen telefon nélkül. A helyzet elég kellemetlen volt, mert a közlekedés miatt gyakorlatilag vidéken lakóknak számítottunk. A telefon sokszor nagyon jól jött volna. Aztán 51 nyarán csoda született. Apám valamelyik presszóban (a fél város odajárt) összefutott Kovács Tiborral, akivel különös sógorságban volt. Lyuksógorról már mindenki hallott, ez azonban valami egészen más volt. Amikor az a bizonyos gyalogsági akna becsapódott a légópincénk előterébe, ami megölte az édesanyámat, mindenki mást életben hagyott. Apám és Kovács Tibor anyám mögött álltak a folyósón. Mindketten kaptak szilánkot, de nem halálosat. Kovács Tibor szilánkja halálos lett volna, mert pont a szívét célozta meg, de a belső zsebében volt egy köteg száz pengős, amin a szilánk nem tudott áthatolni. Tibi három napon át ragasztgatta a százasait. A közös megmenekülés azonban a két Tibor közel hozta egymáshoz. Tehát 6 évvel később összefutottak, és meséltek egymásnak. A dolog vége az lett, hogy Tibi feljött hozzánk a hegyre nyaralni egyet, amiből 3 hónap lett. Beköltözése után két nappal be volt kötve a telefon. Hátszél? Fenét, ÁVH besúgó és harmadosztályú konferanszié volt haknizó színészek között. Megbízatása szerint jelentenie kellett, mikről beszélnek a színészek. A telefonkönyvben úgy volt benn a számunk, hogy „Kovács Tibor, XII. Rege u. 12.” de így a kutya se kereste. Amikor elköltözött, a telefont az ÁVH otthagyta, nem törődött vele. A házat 1971-ben sajátították ki, vagyis húsz évvel később, de a telefon még mindig Kovács Tibor nevén volt, csak a számlát apám fizette ki.

Időközben a telefondíjszabás felment 1 forintra, de semmi se változott. Harminc évvel, Budapest ostroma után pont úgy nem volt vonal, mint közvetlenül a háború után. A díjat politikai okokból nem akarták felemelni, de ebből a bevételből nem lehetett fejleszteni. Ez azonban a rendszerváltás után gyorsan megváltozott. Amint profit orientálttá vált a telefon is, perceken belül lett mindenkinek vonala. Viszont drágább lett a telefonálás, szigorúan időre ment a fizetés, és megindult a manipuláció. Megérkezett a mobil is Westel, majd Pannon néven, végül megtalált minket a Vodafone is. A nagy versengés közepette közös erővel manipulálták rá a „fogyasztókat” hogy beszéljenek minél többet, mert KAPCSOLAT a boldogság bűvös kulcsszava. Maradj kapcsolatban mindenkivel, indíts be új és újabb kapcsolatokat, ami nélkül nem élet az élet. Ess át a ló másik oldalára. Hívd fel a feleséged/férjed két óránkét, meséld el neki, hogy most csuktad be az ablakot, mert fújni kezdett a szél, ebédre babgulyás volt és Kovács kollegád ma beteget jelentett. Hívd fel a fiadat a 10 órás nagyszünetben, tartsd vele a kapcsolatot, hiszen utoljára ¾ 8-kor láttad, és kérdezd meg írtak-e matek dolgát, és az övé hogy sikerült? Meg minden mást, aminek a megkérdezése nem várhat estig. Vezetés közben felhív a barátnőd, meséld el neki, hogy a fodrásznál 20 percet kellett várnod, és a férjed tegnap is későn jött haza. Majd tedd le a készüléket, és légy boldog, mert a telefonod már olyan okos, hogy az égvilágon mindent tud, csak még nem szexszel helyetted, de a következő generáció már azt is fogja tudni, hűségnyilatkozat nélkül. 😀

______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________________________________