Tetszik nekem ez a kifejezés, amit Orbán Viktor a vasárnapi beszédében kétszer is említett. Én magam is gyakran használom. Csakhát, én nem vagyok Orbán Viktor, az én szavamra senki se figyel, de legalább is nem egész Nyugat Európa. Mindegy, a nép lelkes, szarunk az oligarchák pofájába. Bár csendben megjegyzem, hogy az adós részéről meglehetősen hülye ötlet a hitelező pofájába szarni, de ez most nem fontos. Az a fontos, hogy az oligarchák mennyire sértődékenyek és miként válaszolnak erre a megkülönböztetésre. Lehet, hogy sehogy. A forintból holnap után is csak 263 darabot kell adni egy Euróért, és akkor nem történt semmi. Orbán Viktor 8 évi várakozása után megkapott hatalomhoz kapcsolódó eufória bocsánatos bűn. A szavazók megkapták a koncot a szavazataikért. Engem csak az idegesít egy kicsit, hogy esetleg az eufória multával se fog Orbán Viktor ügyelni arra,hogy mit mond, pláne mit cselekszik és nemzeti érdekeinket illetően, ez nem biztos, hogy jó. Úgy különben gratulálok neki. Nem, nem a győzelemhez, a felfedezéséhez: ez a nép olyan hülye, hogy két-harmados többséggel szavaz be a hatalomba egy olyan pártot, amely programját illetően egyetlen egy dolgot se árult el. Ennek a népnek elég, ha azt mondják: Hajrá magyarok, hajrá Magyarország! Nem tehetek róla, de engem ez réges-régi híradókra emlékeztet, amikben látható volt a frontra lelkesen induló katonák vigyorgó integetése. Aztán láttam néhány évvel később a rongyos, koszos, kiéhezett, vánszorgó hadifoglyok menetét. Ugyanazok a férfiak voltak, de csak negyed annyian, a többi nem is vánszorgott, ottmaradt a csatamezőn.