(829) Ray Bradbury sci-fi író (1920-2012)

Tibor bá’ online

Tudom, hogy nyári napforduló van, de Bradbury halt meg, nem Shakespeare

 

Potosan két hete, hogy Bradbury elhunyt Los Angelesben. Illő, hogy megemlékezzünk róla, hiszen valahányunknak igen sok kellemes órát okozott fiatalabb éveinkben. A létező szocializmus nem arról volt híres, hogy oda volt a nyugati irodalomért, de valami csoda folytán a hatvanas évek elejétől elég sok nyugati sci-fi mű került lefordításra. Ezek között csúcshelye volt Bradburynek. Az író a 92. évét taposta, amikor elragadta a halál. Szülőföldjén, halálát követve, számtalan méltatás, analizálás született szinte percek alatt. Saját bevallása szerint Bradbury autodidakta volt, és állította, hogy a nyilvános könyvtár volt a tanítómestere. Művei hozzánk akkor értek el, amikor már híres íróként ünnepelte a világ. A Marsbéli krónika bombakét csapódott be a kezdeti gulyás kommunista korát élő országba. Sokunk ebből a műből tanulta meg, hogy lehet egészen másképp is gondolkodni. Nehéz eldönteni, hogy a következő műve a Farenheit 451 volt-e izgalmasabb. Olyan értelemben feltétlenül, hogy a papír gyulladásihője egy olyan világot mutatott be, aminek bekövetkezési valószínűségét komolyan is lehetett venni. nem csoda, hogy a könyvet meg is filmesítették. Nem voltam már álmodozó kamasz, mégis végiggondoltam, a magam részéről az Ember Tragédiáját tanultam volna meg kívülről. Olyan volt, mint a 4 milliárd feletti nyeremény. Az ember vesz egy szelvényt és egy teljes héten át álmodozhat, hogy mire költené.

Érdekes módon (Attila (PV) bízvást homlokon fogja csókolni érte) Bradbury saját életében elutasította a technológiai száguldást. Példának okáért , csak a múlt évben egyezett bele, hogy a Fahrenheit 451 könyvét elektronikusan is megjelentessék. Azt is mondhatnánk, hogy technofób volt, sose tanult meg gépkocsit vezetni, ami eléggé meglepő, ha meggondoljuk, hogy Los Angelesben élt. 62 éves koráig nem volt hajlandó repülőgépre szállni. Örök rejtély, hogy ilyen mentalitással hogyan írt a jövő Amerikájáról. Különben ő maga mondta 1998-ban, hogy sose vezette a jövő megjósolásának a szándéka. „Én csak írtam, ami magától jött, és meglepődve tapasztaltam, hogy megvalósulnak. Japánban voltam egy tövid film felvételeinél, amikor egy fiatal japán férfi odajött hozzám és a fülemhez tett egy walkmant, amiből az ömlött, hogy Fahrenheit 451, Fahrenheit 451. Majd megszólalt ő maga, és azt mondta, a könyvedben olvastam róla, és eldöntöttem, hogy megépítem.”  

Sokan ünnepelték az írót a cenzúra elleni fellépéséért, mellesleg alaptalanul. Bradbury egy interjú alkalmából kijelentett, televízióval kapcsolatban nem a szólásszabadságért aggódott, hanem úgy gondolta, hogy letompítja a nézők intellektusát. – Mit mondjak, tökéletesen igaza volt.  

A világtörténelem legnagyobb mészárlása, a II. Világháború alatt, Bradbury a húszas évei elején járt. Jó lenne tudni, hogy hatott-e ez a munkáira? Visszatekintése során, erről az időről azt mondta, hogy tudat alatt moralizálta őt, olyan értelemben, hogy munkáiban megjelent a morális felelősség. Így került sor a nukleáris háború rémének felfestésére. És itt hadd szúrjam közben, hogy élete folyamán több mint 600 rövid történetet írt, számtalan forgatókönyvet az „utált” televízió részére, de írt gyerekkönyveket is. És ha hiszitek, ha nem, adott tanácsot a jövő íróinak is: „Egy fejezet ne lépje túl a 8 oldalt, ha lehet, célozd be a 4 oldalt, és csak egyetlen témával foglalkozzon, csupán eggyel. Tanulj Tolsztojtól, Dosztojevszkijtől.”      

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

20 gondolat erről: „(829) Ray Bradbury sci-fi író (1920-2012)

  1. Nagyon jó írói tanácsok Bradburytől, noha műfajfüggő a hossz és témaválasztás tekintetében. A mai közszereplő újságíró-szerkesztőknek nagyon is ráférne egy írói tanácsadó kurzus. Iszonyú szerencsétlen módon tudnak egy-egy témához nyúlni. Már maga a témaválasztás tekintetében volna mit tanulniuk. Rossz nézni, ahogy megszeretnének felelni az aktuálpolitika elvárásainak.

    Egyébként érdekes megfigyelni, hogy a technológia fejlődésében miként válik meghatározó tényezővé a sci-fi irodalom. Hajlamosak vagyunk jósként tekinteni egy-egy sci-fi íróra, miközben a mérnökök gyakran tőlük vesznek ötleteket.

  2. Egyik kedvencem tőle a Gyilkos c. elbeszeles. Nagyon jól eltalált jövőkép, és egyike azon keves scifi irasoknak amelyek jobbak megfilmesitve mint papiron olvasva:

  3. Nyugodjék békében. A Gyilkos nekem is tetszett. Általános iskolás koromban én is írtam sci-fiket csak úgy magamnak(lehet nevetni, nem lettem Arthur C. Clarke), s az egyik gépem, amit anno leírtam két világ közötti átjárásra nagyon hasonlóan működött ahhoz az időgéphez, amiről a minap olvastam egy újabb (elég gyerekes) idegenek Föld-megmentéséről szóló történetben, pedig csak apukám szalagfűrésze adta mindig az ötletet az időgépeim működésére. Kösz Tibor bá’, hogy megemlékeztél róla, Gedeon úgyis mindjárt letromfol, hogy az egyik legnagyobb vakoló volt.

  4. 4:
    Ez mellébeszélés. Vallj színt Gedeon. Bradbury vakoló volt vagy nem volt vakoló. 🙂

  5. A nagymamám is 1920-ban született és most 2 hete halt meg. Érdekes egybeesés.

  6. Nem nagyon tartozik ide, de remélem George Orwell 1984-e csak csak rémálom, nem a jövő, mert nagyon úgy tűnik arrafelé haladnak a dolgok. Aki még nem olvasta a könyvet vagy látta a filmet az ismerje meg a jövő kimeneteleinek egy lehetőségét, de előtte kösse fel a gatyát. Én a filmet néztem meg, borzasztó jövőkép.

  7. 2.
    Te jó ég, mióta kerestem ezt! Tényleg nagyon jó filmen! Én anno A zajok gyilkosa címen láttam a királyi tévében a 90-es években. Ezért nem találtam, mert mindig így kerestem! Köszönet!

  8. Ezt ismeritek? Kicsit vulgáris, de a “Mesternek” is bizonyára tetszene:

    http://goo.gl/ZdzK

    Jó látni, hogy akadnak még nők, akiket az intelligencia (is) vonz.

  9. 10:
    Oltári
    Basszál meg Ray Radbury! = szexi tisztelgés az elhunyt szerzőnek.

  10. 10 Lehet, hogy tetszett is, a kommentek szerint már jó ideje fent van a Neten.

  11. 10: Jancsika

    Nem tudom, hogy ez a videoklipp mit fejez ki a poszt témájával kapcsolatban?

    Különben eszem ágában sincs támadni téged, nagyon értelmes, művelt embernek tartalak, aki az orvostudomány mellett sok más téren (pl. közgazaságtudomány, stb.) is nagyon egzakt ismeretekkel rendelkezik.
    A hozzászólásaidat nagy élvezettel olvasom, nagyon sok okos, értelmes dolgot írsz le, csak szeretném, ha többször írnál a posztokban, bár tudom, hogy eléggé elfoglalt vagy.

    És ne haragudj (valószínű, hogy az én hibám), hogy a belinkelt klippet nem tudtam értelmezni, de oda se neki. 🙂

  12. 13: Gondoltam, nem árt némi humor – az se baj, ha néha vulgáris és pajzán. Az érintkezési pont természetesen a rajongás Ray Bradbury iránt.

    Remélem, azért tetszett egy kicsit. 🙂

  13. 14: Jancsika

    Ismétlem magam, nagyon teszik amiket írsz a blogokban, nagyon értelmes, és nagyon okos hozzászólásaid vannak. Csak a “mennyiségét” hiányolom, meg írhatnál több önálló posztot is, Tibor bá’ gondolom szívesen fogadná, bár ahogy írtam fentebb, nagyon elfoglalt lehetsz.
    Én személy szerint nagyon szeretem a hozzászólásaidat, élvezettel olvasom őket, de lehetne több is. 🙂

  14. Jancsika, nem tudom, hogy lehetséges lenne-e privátban leveleznünk, ha tudnál időt szakítani rá, akkor azt előre is megköszönném. Ha igen, akkor cserélhetnénk e-mail címet.

  15. 16: Kérd el az e-mail címemet Tibor bától, szívesen megadja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük