Tibor bá’ fordítása online
Új értelmezés a Homo sapiens eredetére vonatkozóan
Szerző: Philip Guelpa
A Nature folyóiratban megjelent újonnan publikált kutatás (Ragsdale, A. P. et al., Egy gyenge elképzelés az emberi faj afrikai eredetéhez, Nature [2023] ) új értel-mezést javasol fajunk – a Homo sapiens – eredetére vonatkozóan.
A jelenleg uralkodó elmélet szerint a Homo sapiens a Homo nemzetség egy korábbi fajának egyetlen helyi populációjából fejlődött ki valahol Afrikában, nagyjából 300.000 évvel ezelőtt. E forgatókönyv szerint az új faj széles körben elterjedt, és végül felváltotta a Homo nemzetség többi meglévő faját. Azonban az Afrikából ismert viszonylag kis számú emberi kövület és az ősi DNS hiánya problémássá tette a modern ember evolúciójának pontosabb nyomon követését. Az új értelmezés, amely elsősorban a közelmúlt populációinak részletes genetikai vizsgálatain alapul, azt feltételezi, hogy a Homo sapiens számos regionális populáció kölcsönhatásából jött létre, amelyek bizonyos morfológiai különbségek ellenére elegendő érintkezésbe kerültek egymással ahhoz, hogy a közöttük lévő génáramlás nagyjából egyidejű evolúciót mutasson.
Az új tanulmány szerzői az emberi evolúciót „gyengén strukturáltnak” jellemzik, amely jobban hasonlít egy kusza szőlőtőhöz, amely több, egymással kölcsönhatásban álló regionális populációból áll, nem pedig a hagyományosabb „életfa” modellhez, amelyben a helyi populációk elágaznak. és genetikailag elszigetelődnek, ami új fajokat eredményez. Bár a Nature-cikk kifejezetten nem említi, ha folyamatos kutatás támasztja alá, ez az új modell jelentős következményekkel jár annak megértésében, hogy az emberi evolúció miként alapult a kultúra és a biológia közötti összetett dialektikán, nem pedig a természetes szelekció tisztán biológiai mechanizmusain, amelyek irányítják. más fajok evolúcióját. Ez a szövevényes nézet az „egy faj hipotézisének” nevezett nézethez hasonlít, amely az elmúlt évtizedekben kiesett a kegyéből, de most új támogatást kapott.
Ez az új értelmezés elsősorban afrikai és néhány eurázsiai populációból, valamint neandervölgyi kövületekből származó genetikai információ nagy adatbázisának statisztikai elemzésén alapul.A kortárs populációk közötti genetikai variáció modellezését alkalmazza, amely időben visszavetíthető, hogy az elmúlt 150 000 év során a csoportok közötti vándorlásokat és interakciókat nagyobb mértékben követhesse nyomon, mint a korábbi tanulmányok során lehetséges volt.Az eredmény az idő múlásával jelentős mennyiségű génáramlást mutat a régiók között.Ez a megállapítás megerősíti azt a nézetet, hogy a populációk közötti jelenlegi fizikai eltérések felszínesek, és csupán a populációk több százezer éve tartó állandó keveredésének átmeneti állapotát jelentik.
Bár az elmélet, miszerint a Homo Sapiens egy helyi populációból származik, majd elterjedt, egy ideje uralkodó értelmezés, azonban ez a szerzők szerint nem egyezik jól sem a régészeti, sem a kövületi leletekkel. Valójában a fizikai feljegyzések a modern embernek tulajdonítható leletek és kövületek viszonylag szinkron (geológiai időskálán) való megjelenését jelzik Afrika széles területén, nem pedig egyetlen származási pontot, amelyet fokozatos szétszóródás követ.
A létező, egy helyi származási pontot feltételező modell elnyerte a tetszését, mivel megfelel a biológiai evolúció általános mintájának, amelyben egy adott faj földrajzilag szétszórt csoportjai nagyrészt genetikailag elszigeteltek, és ezekhez az eltérő populációkhoz tartozó egyedek között alig vagy egyáltalán nem párosodnak. Ez a génáramlás hiánya elősegíti az úgynevezett „genetikai sodródást”, a véletlenszerű mutációk fokozatos felhalmozódását, amelyek populációnként eltérőek. Ez kombinálódik a helyi környezet változásai által létrehozott különböző szelektív nyomásokkal. Együtt az idő múlásával a genetikai különbségek odáig fajulnak, hogy e különböző populációk tagjai genetikailag összeférhetetlenné válnak, és már nem tudnak egymással életképes utódokat létrehozni. Ezt, „speciációnak” nevezik.
Az öszvérek jó példái ennek a folyamatnak egy előrehaladott, de még nem befejezett szakaszban. A lovak és szamarak párosításából származó utódok egyedként is életképesek, de szaporodási szempontból szinte mindig sterilek. Ezért nincs hatékony génáramlás a két szülőfaj között. Ezzel szemben a prérifarkasok és a házi kutyák párosításának termékei, szaporodásilag életképes utódokat hoznak létre. Ezért a kettő nem különálló faj.
A modern emberi eredet újonnan javasolt elmélete alátámasztja azt a nézetet (amelyre a Nature-cikk kifejezetten nem hivatkozik), hogy a Homo nemzetség, legalábbis evolúciójának későbbi szakaszában, nem felel meg teljesen a fajképződés standard modelljének. Ez valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy az emberek nagymértékben a kultúra változásaira támaszkodnak, nem pedig fizikai tulajdonságaik módosulására, hogy alkalmazkodjanak a környezetükhöz. Az előbbi (kultúra) sokkal rugalmasabb és gyorsabb, mint az utóbbi (biológia), és könnyebben megosztható a populációk között. Az eszközök és technikák, valamint a társadalmi szerveződés mintái az absztrakt gondolkodás segítségével módosíthatók az újszerű környezet jellemzőinek értelmezésére és megfelelő adaptációk kialakítására. Ez lehetővé tette az emberek számára, hogy sikeresen elfoglalják a környezet széles skáláját, a sarkvidéktől a trópusi esőerdőkig és sivatagokig, viszonylag csekély fizikai alkalmazkodással.
Az elmúlt évek más kutatásai inkább azt a nézetet támasztják alá, hogy a Homo nemzetség számos, bár nem feltétlenül az összes korábbi populációja (pl. Homo naledi és a Flores „hobbitok”), még a távoli régiókban is, bár bizonyos genetikai eltéréseket mutattak, nem olyan mértékű változáson mennek keresztül, amely speciációt eredményez. Ennek kiváló példája az a megállapítás, hogy a modern eurázsiai Homo sapiens populációk a neandervölgyi DNS körülbelül 2 százalékát hordozzák, bizonyítva ezzel, hogy ezek a populációk a morfológiai különbségek ellenére nem voltak genetikailag izoláltak, és sikeresen kereszteződhettek, amikor a modern emberek kivándoroltak Afrikából. . Ezért nem képviseltek különálló fajokat.
Amint jeleztük, a Homo sapiens evolúciójának javasolt „kuszált szőlő” modellje nemcsak jobban összhangban van a rendelkezésre álló régészeti és biológiai bizonyítékokkal, hanem alátámasztja azt a nézetet, hogy a modern ember a fizikai és kulturális alkalmazkodás összetett, dialektikus kölcsönhatásának terméke, minőségileg minden más állattól eltérő mértékben.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A hybridizáció a különböző fajok közötti kereszteződés eredményeként létrejövő utódokat jelenti. Az ilyen kereszteződés lehetősége adott esetben fajok közötti reproduktív kompatibilitás hiányában is, például eltérő szaporodási időszakok vagy anatómiai különbségek miatt. Az ilyen hibridek általában meddőek vagy reproduktív problémákkal küzdenek, ami megakadályozza az új faj kialakulását.
Azonban, időnként előfordulhat, hogy egy hybridből kialakul egy életképes és reproduktív új faj. Ennek az az oka, hogy a hybridizáció során az anyafaj és apa faj genetikai anyaga kombinálódik, ami új kombinációkat eredményezhet. Ez a kombináció néha olyan előnyös tulajdonságokat hoz létre, amelyek lehetővé teszik az utódnak, hogy sikeresen szaporodjon és alkalmazkodjon az új környezethez.
Egy híres példa erre a folyamatra a galápagoszi szigeteken található darwinfenék (angolul Darwin’s finches). Charles Darwin megfigyelései során rájött, hogy ezek a madarak különböző fajokból származnak, de a különböző szigeteken történő elszigeteltség és a kereszteződés eredményeként új fajok jöttek létre. A darwinfenék hibridizációja hozzájárult az evolúciós divergenciához és a fajgazdagsághoz ezen a területen.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a hybridizáció általában nem vezet új fajok kialakulásához. Az új fajok általában hosszabb idő alatt, evolúciós folyamatok során jönnek létre, amikor genetikai változékonyság, természetes szelekció és izoláció kombinálódik.
Tetszik ez az elmélet! Meggyőző.
1 – Amennyire én tudom, hibridnek nevezik a mezőgazdaságban az azonos fajokhoz tartozó különböző fajták célzott keresztezését is.
Egyébként a cikk nem beszél hibridizációról. Pont azt írja, hogy a homo ágak sose váltak el fajként egymástól, mindvégig szaporodásképesek maradtak egymással, ami kisebb-nagyobb mértékben meg is történt folyamatosan, vagy legalábbis újra meg újra.
A cikk nagyon jól összefoglalja azt ami az utóbbi évtizedekben már részleteiben kiderült.
Engem különösen érdekel ez a téma, és régóta követem a legújabb ásatások eredményeit, nagyon sok igen érdekes lelet került elő az emberré válás korai időszakából, sőt abból az időből is, amikor az emberi vonal már határozottan kimutatható, miközben kortársként még ott voltak mellettük a sokkal primitívebb rokonok is.
Az, hogy két faj hibridizálható legyen, ahhoz nem kell feltétlenül nagyon közeli rokonságban lenni, lehetnek köztük már olyan határozott faji elkülönítő tulajdonságok is, amelyek a leszármazási rokonság mellett már igen különböző életterekhez alkalmazkodott, másféle szociális mintákban élő fajokat is jelenthetnek, de a köztük lévő genetikai távolság még megengedi a két faj keveredését, még ha ez a valóságban ritkán is fordul elő.
Ez a kutyaféléknél is látszik, a farkas, a prérifarkas, a sakálfélék keresztezhetők egymással.
Szerintem az embernél is az lehetett a helyzet, hogy az eredeti fajok evolúciója során a populációk egy része elszigetelődött valami földrajzi, éghajlati ok miatt, külön fejlődési úton mindegyik kifejlesztett bizonyos új fejlődési irányokat, majd amikor ezek a korlátozó tényezők megszűntek, akkor ezek a különböző „fejlesztéseket ” hordozó fajok újra keveredtek, beledobva a közös génállományba az általánosan hasznos tulajdonságokat.
És az a hibrid populáció, amely a legkedvezőbb kombinációt hozta, később szépen kiszorította élőhelyeiről a kevésbé sikereseket.
És ez akár több lépcsőben is megtörténhetett az évmilliók alatt.
Vannak megdöbbentő feltárások, Dél-Afrikában Berger ásatásai során feltárt olyan ősi barlangrendszereket, ahol egy morfológiailag nagyon primitív jegyeket hordozó emberelőd temetkezési helyét fedezték fel, ami olyan halottkultuszra utal, amit ilyen primitív hominidáról senki nem tételezett fel.
A mai ember többnyire be sem tud oda jutni, olyan szűk járatokon át közelíthető meg, hogy a feltárási munkát csak nemzetközi toborzással összegyűjtött kifejezetten vékony női régészek csapata tudott elvégezni, miután a leletek alapján az érintett faj egyedei nem voltak nagyobban 120 cm-nél.
De ő fedezte fel az Australopitecus Sedibát is, amely már kortársa volt a Homo Erectusnak, de szintén igen kis termetű volt, de a keze már szinte teljesen identikus volt a mai emberével, csak sokkal kisebb.
Szóval az látszik, hogy az emberré válás folyamata igen zegzugos volt, sok oldalággal, amelyek hol szétváltak, hol újra egyesültek, kiizzadva a mai ember tulajdonságait.
A Homo sapiens, vagyis a modern ember faj, a Homo nemzetségbe tartozik, és körülbelül 300 000-350 000 évvel ezelőtt jelent meg a Földön. A pontos időpont és a pontos helyszín még mindig tárgyalt téma a kutatók között.
Az egyik legrégebbi Homo sapiens maradványokat Kelet-Afrikában, Tanzániában találták meg, az ún. Omo I és II koponyákat, amelyek mintegy 195 000 évvel ezelőttre datálódnak. Azonban más régészeti leletek és genetikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a modern ember a Homo sapiens Afrikában kezdett el kialakulni és onnan terjedt szét a világ többi részére.
Későbbi leletek, mint például a Marokkóban talált Jebel Irhoud emberi fosszíliák (kb. 300 000 évvel ezelőttre datálva), további bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy a modern ember megjelenése régebbre nyúlik vissza, mint korábban gondolták.
Összességében azonban az emberi evolúció és a Homo sapiens pontos kezdete még mindig kutatási terület, és az újabb felfedezések és adatok tovább bővíthetik és finomíthatják ismereteinket a témában.
4
Australopithecus sediba egy másik ismert faj az Australopithecus nemzetségben. Az A. sediba leletei Dél-Afrikában, a Malapa barlangrendszerben kerültek elő, és mintegy 1,98 és 1,97 millió évvel ezelőttre datálódnak. Ezek a leletek két felnőtt egyed és néhány fiatal egyed maradványait tartalmazzák.
Az Australopithecus sediba egy érdekes faj, mert bizonyos morfológiai jellemzők alapján közvetlen kapcsolatot látnak közte és a Homo nemzetség tagjai között. A faj jellegzetességei közé tartozik a hosszú felső végtagok és az ujjak, amelyek valószínűleg faágról faágra ugrálásra utalnak. Ugyanakkor a lábak és a csípő anatómiája is hasonló a modern emberéhez, ami arra utal, hogy az A. sediba talán képes volt a hosszabb távú járásra és a földön történő közlekedésre.
Az A. sediba fontossága abban rejlik, hogy újabb információkkal szolgál az emberi evolúció korai szakaszaival kapcsolatban, és segíti a kutatókat a Homo nemzetség kialakulásának és az emberi őseink közötti kapcsolatok jobb megértésében. Azonban további kutatásokra van szükség a pontosabb kép kialakításához és a faj helyének és szerepének meghatározásához az emberi evolúció történetében.
6 Koltai
De az tudod, hogy a Sediba kortársa volt a nála már sokkal fejlettebb, Homo nemzetségbe sorolt Homo habilis és Homo Erectus fajokkal?
Szóval valószínűleg egy primitivebb túlélő egy korábbi korszakból, ami elszigeteltségében valahogy fennmaradt.
A keze viszont megdöbbentően emberi arányokat mutat, miközben az egész kar és vállöv még primitív, majomszerű. Az összes emberszabású majom keze teljesen más, jóval kisebb, satnyább hüvelykujjakkal.
Érdemes megnézni:
https://www.google.hu/search?lr=&safe=images&as_qdr=all&sxsrf=APwXEdepWnOY8F8CQzRUoPIECwr_z66plQ:1685702206134&q=sediba+modern+humans+hand&tbm=isch&source=univ&fir=MBrTB_rOpWe9tM%252Cg5ahKg9miVeljM%252C_%253BTfVry1kIzgmwPM%252CD1rXm4Bfj5rWBM%252C_%253BM66NlZbUxDrt1M%252CeV9TbgSJM6gcEM%252C_%253BYOzR-zZR9GRyIM%252CD1rXm4Bfj5rWBM%252C_%253BicZ8Fo_Lf-sE8M%252CrMcxxDbx7TRHxM%252C_%253BMy0dHNjPJRHS7M%252CdD529UFMARpDnM%252C_%253BCmWBDTGemkUhsM%252CeNzVG42dWeF4uM%252C_%253BsPcXh-DRzjyInM%252CGmS3fqZsKoIg9M%252C_%253BPpIG81VdLP1AwM%252C2DdLjuUbcpIFMM%252C_%253Bn99HY7ensGrecM%252CRYQN3X0ZWmpuKM%252C_&usg=AI4_-kTuHlV8ntw6zPW0KkNaOc0_fP_5vQ&sa=X&ved=2ahUKEwjh88WJsqT_AhUbgv0HHUoIAzMQ7Al6BAgOEEE&biw=1440&bih=681&dpr=1.33
Ezért beszélnek a kutatók mozaikos evolúcióról, egyes emberi jellemzők időben és térben máskor és máshol alakulhattak ki…
„Az egyik legrégebbi Homo sapiens maradványokat Kelet-Afrikában, Tanzániában találták meg, az ún. Omo I és II koponyákat, amelyek mintegy 195 000 évvel ezelőttre datálódnak. Azonban más régészeti leletek és genetikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a modern ember a Homo sapiens Afrikában kezdett el kialakulni és onnan terjedt szét a világ többi részére.”
Miért, Tanzánia melyik kontinensen van? 🙂
1, Hogy lett nálad a Darwin pintyekből darwinfenék?
Ráadásul ezek pont arról híresek, hogy Darwin felismerése szerint egyetlen közös ősfajtól származnak (nem különböző fajok hibridjeitől), és a táplálkozási módhoz adaptálódott csőrükben van csak látványos eltérés az egyes fajok közt.
Nekem csak egy kérdèsem van: Hogy került (ős) ember Ausztráliába? Ott nincs, nem is volt se majom, de még csak hasonló se…
9 infos
Ha ezt nem tudod, csak azt mutatja, hogy teljesen tájékozatlan vagy a témában, mert ez az iskolai tananyagokban is szerepel.
A jégkorszakok idején olyan alacsony volt az óceánok szintje, hogy az indonéz szigetvilág akkoriban összefüggő szárazföldi hidat alkotott Délkelet-Ázsiától, és már az ősi, Sapiens előtti embertípusok is benépesítették a szigetvilágot, igaz, Ausztráliát még nem, mert ott maradt egy tengerszoros, ami elválasztotta ezt a földhidat Ausztráliától.
Így pl. a híres jávai előember és kortársai nem tudtak odáig eljutni.
Így jött létre az a Flores szigetén élő törpe termetű populáció is, miután elszigetelődött a tenger emelkedésével, és sok elszigetelődött fajhoz hasonlóan méretcsökkenéssel reagált a szűkös forrásokra, míg morfológiailag Homo Erectus fajhoz tartozott, és a leletek szerint, régészeti szemmel nézve szinte tegnap, mindössze 11 000 éve halt ki, feltehetően a közben megérkező Sapiensek következtében…
Ausztráliában az ember jóval később jelent meg, mintegy 70 000 évvel ezelőtt, de ez már Homo Sapiens volt, és feltehetően már képes volt olyan rövid távú tengeri utakra, mint ami elválasztotta az akkor jóval kiterjedtebb Timor szigetét a látótávolságban lévő Ausztráliától.
hubab: A mungoi ember mitokondriális DNS-ének köze nincs az ausztrál „őslakosok” mitokondriális DNS-ével, javíts ki, ha rosszul tudom…
11 infos
Ezt a történetet nem ismertem, de ezt a cikket találtam, ami szerint szennyezett DNS miatt volt a felhajtás, alaptalanul, és az első lakók leszármazottai a mai bennszülöttek.
A legősibb leletek korát tekintve rosszul emlékeztem, nem 70, hanem 40 ezer éves…
https://www.delmagyar.hu/orszag-vilag/2016/06/tenyleg-a-mungoi-ember-volt-ausztralia-elso-lakoja
A cikk utolsó mondata tükrözi annak igazságtartalmát. Én úgy tudom, hogy több hullámban, több fajta ős népesítette be Ausztráliát, de többek között még a gyenyiszovai ősember DNS-ével is találtak hasonlóságokat, és ebből lett egy de facto külön rassz. A domináns szekvencia nagyjából 3000 női ősre vezethető vissza.
Az tény, hogy kèsőbb nem volt alkalmuk keveredni, amiből sok következtetés levonható lett volna, ha valaki vette volna a fáradtságot…
Valamelyik Scientific American tudományos magazinban olvastam…
13 infos
A lényeg az, hogy az ember Ausztráliában egy viszonylag kései bevándorló Eurázsiához képest, Homo Sapiens.
Hogy génjeiben hordoz-e valami más vonalat is, az nem kizárt, hiszen az európai rassz is hordoz magában neandervölgyi géneket, amelyek az afrikai népességben teljesen hiányzanak.
Ez is csak megerősítené az eredeti cikk állítását, hogy a különböző emberősök keveredhettek szétválásuk után is…
14. Hubab: ezt melyik osztályban tanították? Mármint, hogy a negroid rasszban nincs neandervölgyi DNS? Mert van. Azért van, mert keveredtek. A szétválásuk után.
A kérdésemre viszont nem kaptam választ: miért nincs Ausztráliában majomféle…
15.
Ausztrália sok millió évvel ezelőtt elkülönült a többi kontinenstől, és az állat- és növényvilág azóta elszigetelten fejlődött. Az ausztrál faunában jellemzően találhatók erszényesek, emlősök és madarak, de majomfélék, például az emberszabásúak, sosem érkeztek meg az ausztrál területekre.
A majmok eredetileg Afrikából származnak, és az ottani kontinensen és más területeken, mint például Ázsiában és Dél-Amerikában, sokféle majomfaj megtalálható. Az ausztrál kontinens azonban távol helyezkedik el ezektől a területektől, így a majmok soha nem jutottak el oda.
15 infos
Lehet, hogy kissé slendriánul fogalmaztam, de a lényeg:
„A mára összegyűlt bizonyítékok alapján egyértelműen a neandervölgyiek a legközelebbi rokonaink, DNS-eink 99,7 százalékban azonosak. A legmegdöbbentőbb információ róluk talán az volt, amikor kiderült, hogy sok ma élő európai és ázsiai emberben 1-4 százalék neandervölgyi gén van, míg a Szaharától délre eső afrikaiakban szinte semmi.”
https://ng.24.hu/tudomany/2022/09/24/sosem-volt-meg-ennyi-neandervolgyi-gen-a-vilagon/
A szinte semmibe belefér az, hogy főleg manapság a nagy globalizációban becsusszant oda is néhány kóbor gén… 🙂
A főemlősök kapcsán meg Koltai jól írta, Ausztrália igen régen, de nem is csak évmilliókkal, de több mint százmillió éve elkülönült a többi kontinenstől, mikor nemhogy főemlősök, de még a méhlepényes emlősök sem fejlődtek ki, így ott az emlősök legfejlettebb formája az erszényesek voltak, így ők lemaradtak a versenyről, ami a többi kontinensen versenyelőnybe juttatta a méhlepényeseket, és csak nyomokban hagyott erszényeseket Dél-Amerikában, ami szintén sokáig elszigetelt maradt, míg a panamai földnyelv össze nem kötötte Észak-Amerikával.
A mai méhlepényes emlősöket mind az ember juttatta akarva-akaratlanul Ausztráliába, jól ki is irtották az ősi erszényesek nem kis részét mára.
16 Koltai
Az emlősök közül csak erszényesek voltak őshonosak Ausztráliában, az összes méhlepényes, ahová a főemlősök is tartoznak mind kései bevándorlók…
Tibor bá’
Bent ragadt egy hozzászólásom, légy szíves szabadítsd fel…
Azt valószínűsítem, hogy tartós szelekciós nyomás működött, amely az intelligencia nővekedése irányban hatott.
Gondolom, talán változó mértékben, de mindenképpen az elmúlt
többmillió éven át elhalkulva majd felerősödve hatott.
Ha nem is feltétlenül minden nemzedékben, de talán (?) minden 1000. – saját becslés – nemzedékben növekedett a populációban a magasabb intelligenciát örökítő gének száma.
Az emberszabású majmok ősétől való elválását az ember ősének 7 millió évvel ezelőttre teszi a tudomány.
Tehát ezen közös őstől a Homo sapiensig 6700 (?) egészen apró előlépés után érkezett meg az emberős, a Homo sapiens jelenlegi intelligencia szintjéhez.
E folyamatot csak vázlatosan érzékeltetni és szemléltetni próbáltam , nyilván nem egyenletes volt a fejlődés időben.