(4050) Trágár szavak

Tibor bá’ fordítása online

Trágár szavak: hinditől – magyarig tanulmányoztuk a nyelvet beszélőket, hogy megtudjuk, hogyan hangzanak a trágárságok

 Szerzők: 1. Ryan McKay, A londoni Royal Holloway Egyetem pszichológia professzora. 2. Shiri Lev-Ari Pszichológia oktató a londoni Royal Holloway Egyetemen

 

Skalk: pirén nyelven káromkodtam. Ez a kedvenc nyelvem, amelyen szitkozódom. Semmi se oly kielégítő, mint a pirén nyelv kemény mássalhangzói és alapértelmezett parancsszavai gyakorlása.

Ezt az idézetet Michael R. Johnston The Widening Gyre című sci-fi regényének főszereplője írta. Az olyan írók, mint Johnston, akik kitalálják az idegen trágárságokat, a megérzéseikre hagyatkoznak azzal kapcsolatban, hogy itt a Földön mi hangzik sértőnek.

Azt akartuk feltárni, hogy vannak-e univerzális hangminták a káromkodásban. Ezért egy sor tanulmányt terveztünk különböző nyelveket beszélők bevonásával, és világszerte meglepő mintákat találtunk a káromkodások hangzásában.

Az az elképzelés, hogy az ilyen szavak hangja hozzájárulnak sértő hatásukhoz, ellenkezik egy nyelvi elvvel, Vagyis a szó hangja és jelentése közötti kapcsolat önkényes.

Egyes nyelvi szakértők úgy vélik, hogy ez az elv a nyelv meghatározó jellemzője. Például nehéz bármiféle ablakszerűséget megkülönböztetni az „ablak” szó hangjairól. A szónak más nyelvekben teljesen más hangja van, a francia fenêtre-től az arab شباك („shubak”) és a héber חלון („chalon”)ig.

Mindazonáltal vannak olyan esetek, amikor a szavak valóban úgy hangzanak, mint amit jelentenek (gondoljunk csak a méh „zümmögésére”). Hasonlóképpen, az emberek az i hangot a kis mérethez társítják (pl. pici). Az orr szó pedig nagyobb valószínűséggel tartalmazza az orrhangot különböző nyelveken, mint az véletlenül várható lenne.

Egyes kutatók azzal érvelnek, hogy a káromkodásoknak olyan hangjai vannak, amelyek hozzájárulnak sértő hatásukhoz. Rebecca Roache filozófus azt sugallja, hogy „a szitokszavak »gyors és durva« hangzása… hihetően hozzáadja a drámát a tabutörés vidám izgalmához”.

A legnépszerűbb elmélet szerint a robbanóhangok (a testből távozó levegő áramlásának teljes blokkolásával keltett mássalhangzók, mint például a p, t és k) lehetővé teszik a harag vagy a frusztráció hangsúlyos kifejezését. Az amerikai kognitív tudós, Benjamin Bergen azzal érvelt, hogy a káromkodást ezeknek a hangoknak a befejezése hasznos, mivel ezek „pontosan olyan típusú szavak, amelyeket érdemes rövidre vágni,”.

Egy 2010-es kanadai tanulmány összehasonlította az angol szitokszavak hangjait az énekek és altatódalok hangjaival. Megállapította, hogy a káromkodások nagyobb arányban tartalmaznak kirobbanó hangokat és kevesebb szonoráló hangot (nazális, sikló minőségű beszédhangot), mint például az l és a w.

De ez lehet az angol furcsasága. Alkalmanként találhatunk összhangot egy hang és egy jelentés között az egyik nyelvben, de más nyelveken nem. Például a „gl”-vel kezdődő angol szavak több mint egyharmada a látásra vagy a fényre vonatkozik, mint például a „glisten” és a „glow”, azonban ez az asszociáció véletlenszerűen alakult ki, és az angolra jellemző.

Amit tanultunk

Első vizsgálatunkban azt vizsgáltuk, hogy a távoli rokon nyelvek szitokszavaiban előfordul-e néhány hang a vártnál gyakrabban vagy ritkábban.

Több különböző nyelvcsaládból folyékonyan beszélőket toboroztunk: héber, hindi, magyar, koreai és orosz nyelvet, és megkértük őket, hogy adjanak listát a nyelvük legrosszabb szitokszavairól (néhány résztvevő arról számolt be, hogy nagyon élvezték ezt). Ezután összehasonlítottuk ezekben a szitokszavakban szereplő hangokat az ellenőrző szavak hangjaival.

Nem találtunk bizonyítékot arra, hogy a szitokszóban különösen gyakoriak lennének a robbanóanyagok. Ez azt sugallja, hogy a szitokszavakban előforduló szitokszók előfordulása az angolra és a rokon nyelvekre korlátozódhat. De felfedeztük, hogy a „közelítőknek” nevezett hangok csoportja (amelyek a légáramlás enyhe akadályozásával jönnek létre, mint például az l, r, w és y) ritkán szerepelnek szitokszavakban a nyelveinken.

Aztán végrehajtottunk egy „kármás” kísérletet. Olyan „idegen” álszópárokat hoztunk létre, amelyek egyetlen hangban különböztek egymástól (például yemik és chemik). Mindegyik pár egyik tagja egy közelítőt, a másik pedig egy vezérlőhangot tartalmazott, például ch. Különféle nyelvek (arab, kínai, finn, francia, német és spanyol) 215 beszélőjének játszottuk őket. Az volt a feladatuk, hogy kitalálják, melyik a szitokszó a két álszó közül.

Úgy érveltünk, hogy ha a közelítő szavak kevésbé alkalmasak káromkodásra, akkor az emberek kevésbé gondolnák, hogy a közelítő pszeudoszavak szitokszavak, mint az egyező ellenőrző szavak. És ez az, amit az eredményeink mutattak. Az emberek következetesen szitokszónak ítélték a közelítő nélküli idegen szavakat.

Ez arra késztetett bennünket, hogy elgondolkodjunk, vajon nem lehet-e kevésbé sértővé tenni egy szitokszót, ha hozzávetőlegeseket fűzünk bele. Ennek a hipotézisnek a vizsgálatához visszatértünk az angol nyelvhez, hogy megvizsgáljuk a „darált esküt”. A darált eskü a káromkodások egy vagy több hang megváltoztatásával létrehozott változatai. Például a „rohadt” szó „fené”-re váltása.

Megvizsgáltuk, hogy az angol szitokszavak darált formáiban van-e több közelítő. Eredményeink azt mutatták, hogy igen, több mint kétszer annyian. Tehát részben azért tűnik helyénvalóbbnak a „frigging” udvarias társaságban való használatra, mint a „kibaszás”, mert egy közelítő hangot tartalmaz: r.

Közismert, hogy a magyarban lehet a Világon a legjobban káromkodni. Ezzel szemben az angolban a helyzet siralmas. Az “én időmben” a “blody” volt az egyetlen trágár szó. Napjaikban ezt felváltotta a “fuck”.

Gyakorló apa koromban megtanultam, hogy a gyerekre a leghatásosabb rákiáltás: “rontombontom” vagy a “butorraktár”. Aki még ott tart élete folyamán, érdemes kipróbálni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

4 gondolat erről: „(4050) Trágár szavak

  1. Kétféle ember létezik: implozív és explozív. Az első típus gyűjti magában a feszültséget, aztán egyszercsak, amikor a környezete nem is számítana rá, jön egy atomvillanás. A második típus nem gyűjti magában a feszültséget, apróbb, a környezete számára is elviselhető robbanásokat produkál, ezzel aktiválja a szelepet (relief valve), és néhány perc múlva újra “finom és nőies”. A káromkodás egy nagyon fontos elemét képezi a második típus életének, de nagyon fontos a káromkodás minősége. Egy síma “ejnyebejnye” nem vezeti le a feszültséget. Saját tapasztalatból írom, ugyanis én a második típust képviselem. Házasságunk elején nem volt probléma, mert ugyebár olyankor más szempontok viszik a prímet 😁, de később meg lettem szólva, úgyhogy egy ideig megpróbáltam “szalonképes” maradni, aztán rövidesen úgy éreztem, hogy beleőrülök, úgyhogy azóta “szegény” finom lelkű feleségem kénytelen elviselni kocsis színvonalú megnyilvánulásaimat, valahányszor felhúzom magam.
    Tibor bá’
    A nagyobbik fiam 17 éves. Hiszed, vagy sem, nem tudnék rá hatni sem “rontombontom”-mal, sem “bútorraktár”-ral. 🙂

  2. Nagyanyám,ha rosszalkodtam annyit kiáltott-

    ” azt a krucifix mindenit ” és már kussoltam is.

    Mióta tudom a jelentését nem nagyon értem,de akkor remegés volt.

  3. Szavaknak erejük van, máig nem értik a tudósok hogy néhány szó miért okoz megkönnyebbülést, megnyugvást, másikak pedig nem.

    Apropo szavak. Pjotr Garjajev munkásságával kapcsolatban szívesen megnéznék egy Tibor bá cikket. Nagyon kíváncsi lennék a véleményére.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük