Tibor bá’ szerkesztett fordítása online
Bulletin of the Atomic Scientists
Hogyan ne haljunk meg a hőségtől, egy túl forró bolygón
írta: Jessica McKenzie
Glen Kenny az Ottawai Egyetem fiziológia professzora, aki az emberi hő-stressz reakciót tanulmányozza. általában felismeri, ha valakit legyőz a hőség, mert már ezerszer látta. A munkát végzők a szokásosnál kevésbé reagálhatnak a hőségre. Előfordulhat, hogy emberek nehezen tudnak a feladatra összpontosítani, vagy elfelejtik betartani a biztonsági szabályokat. Lehetnek szűkszavúak vagy agresszívek, ha valaki megzavarja őket. „A testük stressz alatt van” – mondja Kenny.
„Hő-stressz alatt állók számára minden hang, bármilyen zavaró tényező, ami elveszi a figyelmüket önmagukról, irritációt jelent. Tehát hő-stressz alatt azt fogod tapasztalni, hogy elveszíted a környezeteddel a tudatos kapcsolatot, képtelen leszel hatékonyan kommunikálni. Mindezek kritikus jelek.
„Az a félelmetes, hogy mire az egyén a hőtől rosszul érzi magát, már a veszélyzónában van. A megerőltető testmozgással ellentétben a hő-stressz fokozatos. A következmény gyakran úgy következik be, hogy az egyén nem veszi észre, hirtelen jön, „Olyan, mint egy villanykapcsoló” – mondja Kenny. „Hirtelen összeomlik a világuk. Hirtelen kezdik rosszul érezni magukat. És ilyenkor, ha egyedül vannak nem tudják kezelni a helyzetet.”
Kenny laboratóriuma az egyetlen a világon, amely rendelkezik levegő-kaloriméterrel, egy 6 millió dolláros, olyan korszerű eszközzel, amellyel pontosan mérhető az emberi test által leadott hő. „Megméri, hogy mennyi a párolgási hő-veszteség és a környezettel való száraz hőcsere” – magyarázza Kenny. „Ha megméri, mennyi hőt termel és mennyit ad le, nagyon pontosan megadja mennyire melegszik fel az emberi test.”
Kenny szerint a laborban azt vizsgálják, hogy a különböző jellemzők – életkor, betegség, nem, edzettség, hidratáltság, akklimatizáció – hogyan befolyásolják az egyének hő-elvezetési képességét, és hogyan reagál a test a hő-stresszre. A cél a pontosabb expozíciós határértékek meghatározása munkavállalók, vagy bárki más számára.
Vér és verejték. Az emberi testben három-négy millió verejtékmirigy és több kilométernyi bőr-ér található. Amikor a test elkezd felmelegedni, a szervezet a bőr véráramlásának fokozásával hőt ad le, hogy fokozza a száraz hőcserét a levegővel. De amikor a levegő melegebb, mint a test, a test már nem tud hőt leadni a száraz hőcserén keresztül, ezért izzadnia kell, hogy az elpárolgás vonjon el hőt.
„Ha a test izzad, veszít a vér volumenéből” – mondja Kenny. „Ez azt jelenti, hogy a szívnek keményebben kell dolgoznia, hacsak nem folyamatosan hidratál.” „Ez nagyon megterheli a szívet” – mondja Kenny. „A szívnek kell fenntartania a bőr vérellátását. Így szabadulhat meg a test a hőtől. Tehát a szívnek elég keményen kell pumpálnia, hogy megpróbálja ezt fenntartani. A problémát az okozza, hogy a szív nem végez jó munkát.” Ez különösen igaz az idősebb személyeknél.
„A ember egész élete során fokozatos hanyatlás történik, a test lassan bomlik” – mondja Kenny. Minden 10 évben egy felnőtt ember hő-elvezető képességének körülbelül négy százalékát veszíti el. Kenny szerint a nők öt százalékkal kisebb hő-csökkentési képességgel rendelkeznek, pusztán a bőr érrendszerének és a verejtékmirigyeik működésének köszönhetően. Más egészségügyi állapotok is nagy hatással vannak. A kettes típusú cukorbetegség például körülbelül 20 százalékkal csökkenti a hő-leadó képességét, egy ugyan olyen korú nem cukorbeteghez képest.A felnőtt emberek hőelvezetési képessége az évek múltával csökken.
Szóval: meleg van, a test izzad, a vér sűrűsödik, és a szív keményebben dolgozik, és ha nem tud lépést tartani, a vérnyomás csökken. Ekkor áll fenn annak a veszélye, hogy az ember megszédül és elbizonytalanodik. Lehet, hogy elesik. Kevésbé képes arra, hogy vigyázzon magára, hogy hűvösebb helyre menjen, ventilátor elé álljon, elegendő vizet igyon. Ez veszélyes állapot, különösen az egyedül élők számára.
Tavaly a Csendes-óceán északnyugati részén zajló, csaknem egyhetes hő-kupola esemény során British Columbiában 800 ember halt meg – közülük 619-en hőség következtében. Ezen hőség okozta halálesetek 98 százaléka zárt térben következett be. Az áldozatok kétharmada 70 éves vagy annál idősebb volt. Több mint fele egyedül élt.
A hőhullámok veszélye: Az idősebb (és nagyon fiatal) egyének csökkent hő-leadó képességgel rendelkeznek. Kenny azonban azt mondja, hogy bármelyik egyén kevésbé lesz felkészült a hőség kezelésére például a hőhullám ötödik napján, mint az első napon. Vegyünk valakit, aki kint dolgozik kánikula idején – esetleg egy mezőgazdasági munkást. Kenny azt mondja, hogy gyakran feltételezik, hogy a nap végén a dolgozó hazamegy, lehűl, majd másnap teljesen kipihenten, fitten tér vissza, és pontosan ugyanolyan körülményekre készen áll, mint előző nap. De otthonában nem mindenkinek van légkondicionálója, és a szabad idő se feltétlenül inaktív – a munkavállalónak lehetnek gyerekeik, házimunkájuk vagy egyéb kötelezettségeik. Még a munkán kívüli aktivitás figyelembe vétele nélkül is egy este nem elég idő ahhoz, hogy a szervezet kiheverje az erős hő-hatást.
Valójában romlás következik be az egymást követő napokon. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az egymást követő napokon megfelelő felépülésre van szükség a szervezet regenerálódásához. Ugyanez igaz a hő-stresszre is. „Egy munkás az első napon jobban teljesít, mint a hét vége felé, mert akkor már nem működnek ugyanúgy, mint a hét elején, mert a testeik tárolnak hőt. Hamis biztonságérzetet kapnak, de komoly hő-stresszben térnek haza.
Az emberi testnek annál több időre van szüksége, hogy lehűljön és helyreálljon, mint gondolnánk. A hűtőközpontok például népszerű megoldást jelentenek azoknak az embereknek a megsegítésére, akiknek nincs otthoni klímaberendezésük. Hűtőközpontok felállítása azért is szükséges, mert mérések megállapították, hogy egész műszak eltöltése forró levegőn olyan áthevülést okoz, amit 2 óra légkondicionált környezet nem közömbösít. Visszatérve a munkahelyre, két órán belül ugyan olyan testhőfokot mutatnak, mint azok, akik nem pihentek 2 órás légkondicionált könnyítésben.
Viszont a légkondicionált enyhítés olyan lehűlési biztosít, ami „minden rendben van” érzést nyújt. Ez rendkívül veszélyes. Amint az emberek elhagyják a légkondicionált helyiséget, testhőmérsékletük ismét nagyon gyorsan megemelkedik. Az átlagemberek jól fogják magukat érezni. Azt fogják gondolni: Hé, jól érzem magam, hűvösön voltam. Valószínűbb, hogy egy kicsit aktívabbak lesznek, és egy kicsit több hőt termelnek. Így hamis biztonságérzetet kapnak, de olyan hő-stresszben térnek vissza otthonukba, mint nem „hűtött” társaik.
Ebben rejlik a probléma. A hőség alábecsülése gyakori probléma, amely csak súlyosbodik, ahogy a szélsőséges hőség egyre gyakoribbá és elhúzódóbbá válik.Sokszor csak az hallható, „nem vagyok veszélyben, nincs olyan meleg” de, ha nem tesz óvintézkedéseket, nyilvánvalóan ki van téve a hőségnek, akármilyen egészséges, és a hő-halál ott leselkedik rá a közelben.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________