Tibor bá’ szerkesztett fordítása online
Biden végjátéka nem lehet Ukrajna győzelme
Nincs reális forgatókönyv Ukrajna győzelmére. Washingtonnak szorgalmaznia kell a rendezést. Írta: Tulsi Gabbard és Daniel L. Davis
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, miután június 19-én visszatért az ukrajnai Herszon melletti fronton tett látogatásáról, kijelentette, hogy hadserege továbbra is harcolni fog Oroszország ellen, és „visszavesszük mindazt, ami a miénk”, miután korábban világossá tette szándékát, hogy „felszabadítsa a Krím-félszigetüket” is.
Bár ezek a célok érthetőek, a kelet-ukrajnai véres csatatereken kialakuló kemény valóság egyre valószínűbbé teszi, hogy minél tovább igyekszik Kijev katonai győzelmet elérni, annál valószínűbb, hogy végül vereséget szenved.
Az Egyesült Államok érdekei által vezérelt amerikai politikának meg kell változnia, hogy tükrözze ezt a valóságot. A háború elején Ukrajnában és Nyugaton sokan felbuzdultak azon, hogy a Kreml hadserege egyértelműen kudarcot vallott Kijev meghódításánál és a kormány megadásával kapcsolatban, amit az is bizonyít, hogy Oroszország elveszített több ezer harckocsit és egyéb páncélozott járművet, katonáiból pedig tízezreket, különösen a kijevi és harkovi fronton.
Az ukrán fegyveres erők, ezzel szemben hősiesen és eredményesen harcoltak, és jóval a várakozásokat felülmúlva teljesítettek. Válaszul az Egyesült Államok és több tucat nyugati ország felgyorsította a fegyverek és lőszerek Kijevbe szállítását. Bár Ukrajna szívesen fogad minden segítséget, a szállítások vegyesek voltak, modern és az antik harceszközök, a nyugati és a volt szovjet harceszközeinek keverékei.
Számos rendszer speciális képzést, speciális karbantartást, és különféle kaliberű lőszereket igényel, amelyek gyakran kölcsönösen kizárják egymás alkalmazhatóságát. A fegyverek szállításának és működésének fenntartásához egy hatalmas és bonyolult logisztikai rendszerre van szüksége, ami jelenleg nem létezik Ukrajnában.
Eközben, az ukrán vezetők újabb fegyverek leszállítását szorgalmazták, figyelmeztetve, hogy az eddig elküldött mennyiség tragikusan nem elegendő.
Mikhailo Podoljak, ukrán elnöki tanácsadó, a múlt héten azt írta, hogy a már beígért felszerelésen kívül Ukrajnának továbbra is szüksége van 1000 db 155 mm-es kaliberű tarackra, 300 db MLRS-re, 500 tankra, 2000 páncélozott járműre, és 1000 drónra.” Ezen kérés nagysága jól mutatja, milyen nehéz lesz az ukrán erőknek kitartani az orosz támadás ellen, országuk keleti részén, nemhogy meg tudnák fordítani az áradatot annak legyőzésére.
Amióta Oroszország taktikát változtatott, és a tűzerőt helyezte előtérbe a manőverezésekkel szemben, a donbászi harcokban naponta több mint 70 000 lövedéket és jelentős számú nehéz rakétát zúdítottak az ukrán csapatokra. Emellett, Vlagyimir Putyin orosz elnök hadereje, napi 300 légi bevetést hajt végre Ukrajna felett. Ezzel szemben, Ukrajna a becslések szerint egytized annyi lövedéket lő ki – és néha csak három-öt légi bevetést hajt végre naponta.
Ez a tűzerő-különbség oda vezet, hogy az ukrán áldozatok számát nagyobb, mint amit pótolni tudnának. A jelentések szerint naponta kábé 200 katona hal meg, és 500 pedig megsebesült. Ugyanilyen pusztító volt a kijevi invázió is, a háború elején. Ukrajnában a birtokolt szovjet kori felszerelések nagy része megsemmisült, és teljes lőszer kategóriák fogytak el. Egyetlen hadsereg se képes elviselni az ilyen jellegű veszteséget, és képtelen továbbra is hatékony ellenállást tanúsítani. Ezt bizonyítja az, hogy Ukrajna a közelmúltban több várost és falut elveszített, és a hadseregüket az oroszok majdnem bekerítették a donbászi frontot.
Úgy tűnik, hogy Kijevben és Washingtonban a politika figyelmen kívül hagyja ezeket a harctéri realitásokat. Zelenszkij a múlt héten megismételte terveit, hogy visszaszerezze a 2014-es első invázió óta elvesztett ukrán területeket, amely jelenleg Ukrajna területének mintegy 20 százaléka. A tárgyalásos egyezség kilátásaihoz egy nappal később hozzátette, hogy „nincs itt a tárgyalások ideje Oroszországgal.”
Kathleen Hicks, az Egyesült Államok védelmi miniszterhelyettese a közelmúltban kijelentette, hogy a Pentagon képes rá, hogy Ukrajnát öt, tíz vagy akár húsz évig is támogassa. Mégis, harcban szerzett jelentős tapasztalatunk arra késztetik őket, hogy elgondolkozzanak azon, vajon Ukrajna fenn tud-e maradni 5-10 hónapig, nem pedig egy-két évtizedig. Bár, még van idő, és Kijev továbbra is uralja területének 80 százalékát, az Egyesült Államok politikájának megváltoztatása esélyt adna az ukrán életek megmentésére és a további területi veszteségek megelőzésére.
A Biden-adminisztrációnak legalább nem kell hangsúlyoznia Oroszország meggyengítésének céljait, ami helyett a diplomáciát kell előnyben részesítenie, segítve Kijevnek és Moszkvának a háború tárgyalásos lezárását. Az Egyesült Államok nemzeti érdeke, hogy megakadályozzák az ukrajnai háború eszkalálódását, illetve a háború szétterjedését. A nukleáris háború súlyos globális következményei miatt létfontosságú a közvetlen amerikai-orosz vagy NATO-orosz konfrontáció kockázatának elkerülése. A világnak már most is nagyobb nukleáris háború veszéllyel kell szembe néznie, mint az 1962-es kubai rakétaválság óta bármikor.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________